(navigation image)
Home American Libraries | Canadian Libraries | Universal Library | Community Texts | Project Gutenberg | Children's Library | Biodiversity Heritage Library | Additional Collections
Search: Advanced Search
Anonymous User (login or join us)
Upload
See other formats

Full text of "II. Rákóczi Ferencz"

D R MÁRKI SÁNDOR 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



HARMADIK KÖTET 










BUDAPEST 

AZ ATHENAEUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-T. KIADÁSA 

1910 

Ára 16 korona. 



TARTALOM. 



D* MÁRKI SÁNDOR. II. RÁKÓCZI FERENCZ. III. KÖTET. 1709—1735. 

X. KÖNYV. A HON VÉDELME MUNKÁCSBÓL (i — 198. 1.) 

XI. KÖNYV. LENGYELORSZÁGBAN (199 — 318. 1.) 

XII. KÖNYV. FRANCZIAORSZÁGBAN (319 — 466. 1.) 

XIII. KÖNYV. TÖRÖKORSZÁGBAN (467 — 7 14. 1.) 

BEFEJEZÉS (l 1 5~l 1 ^' 1") 



KÉPEK. 

Önálló képek : 



Lap 

1. II. Rákóczi Ferencz. (A M. Tört. 
Arczképcsarnak eredeti olajfest- 
ményéről.) i 

2. Bottyán János. Dörre Tivadar 
eredeti rajza 36 

3. A malplaqueti ütközet. (1709. 
szept. 11.) .*........ 52 

4. Bottyán János emléktáblája Gyön- 
gyösön 64 

5. A romhányi csatatér. Dörre Tiva- 
dar eredeti rajza 80 

6. A lőcsei fehér asszony (A Szép- 
műv. Múzeum olajfestményéről.) 88 

7. Érsekújvár katonai térképe 1710- 

bői 128 

8. Gróf Károlyi Sándor hűségi esküje 204 

9. A szatmári békeokmány záradéka 232 
10. Kantemir Demeter moldvai vajda 248 
IX. III. Károlynak a szatmári békét 

elfogadó oklevele záradéka (17 11. 
jul. 20.) 256 

12. Rákócziné. (Az Aradi Kölcsey- 
Egyesület olajfestményéről.) 268 

13. I. Katalin czárnő 272 

14. III. Károly. (A M. Tört. Arczkép- 
csarnok olajfestményéről.) 304 



Lap 

15. A «Hőtel de Soissons» Parisban 344 

16. Arlaud Jakab Antal 380 

17. Conti herczegné 392 

18. Gróf Pálffy (V.) Miklós. (A M. • 
Tört. Arczképcsarnok olajfest- 
ményéről.) 396 

19. A régi Paris térképe 424 

20. A Bastille és környéke (Volkaert 
metszete után) 432 

ai. Rákócziné. Dörre Tivadar rajza 
a Kassai Múzeum olajfestményé- 
ről 520 

22. Rákóczi rodostói háza 560 

23. Török lakodalmi menet Konstan- 
tinápolyban 620 

24. II. Rákóczi Ferencz. (Eredetije a 

M. Tört. Arczképcsarnokban) ... 640 

25. Rákóczi rodostói kápolnája 648 

26. Tánczoló dervisek a perai temp- 
lomban 664 

27. II. Rákóczi Ferencz 680 

28. Rákóczi sírjában talált ruha- és 
ékszermaradványok 688 

29. Rákóczi-ereklyék az emigrátió- 

ból 692 

30. Borosnyai Nagy Zsigmond 708 



Szövegbe nyomott képek: 



Czímlap. Dörre Tivadar rajza ... VII 19. 

A munkácsi vár. Dörre Tivadar 20. 

rajza 3 21. 

Lord Raby Tamás, utóbb Stafford 22. 

grófja 7 23. 

Béii Balogh Ádám kardja 8 

Ungvár 13 24. 

Nógrád vára 14 25. 

A beregszentmiklósi Rákóczi kas- 26. 

tély délnyugatról né/.ve 16 27. 

A Lenoble-féle Rákóczi- életrajz 28. 

czímlapja 20 29. 

Brenner Domokos névaláírása ... 22 

Töredék Teleki Mihály leveléből 24 30. 

Sréter János névaláírása 27 

A sárospataki vár 29 31. 

Nándorlej ér vár 32 32. 

A hágai «Lovagok háza» 34 33. 

A liptói sánezok 1709-ben 39 34. 

Golcz orosz tábornagy ... 40 35. 

Golcz tábornagy névaláírása 41 

Gróf Illcsházy Miklós magyar lő- 36. 

kanczellár 43 37. 



A bethlenszentmiklósi kastély ... 45 

A liptói próba után épült redoute 46 

Elpusztult vavrisói futósáncz 49 

Budai császári ágyutelep 50 

Péter czár. (Wolkow I. T. képe 

után) 55 

A huszti Rákóczi-ház 61 

A huszti vár a Rákóczi-házzal... 63 

Gróf Czeharzewicze Tarló 67 

Rakovicza Mihály pecsétje 70 

Lubomirskij herczeg névaláírása 70 
Maurocordato di Scarlati János 

Miklós 72 

Kray Jakab sírkápolnája Kés- 
márkon 73 

Ocskay László lefejeztetése 76 

Kurucz harezos 81 

A lőcsei vár belső hátsó kapuja 86 

A lőcsei vár kapuja 87 

V. Fülöp spanyol király fiatal 

korában 92 

Krasznahorka 100 

Gróf Mencsikov Sándor 103 



MAGYAR 



TÖRTÉNETI ÉLETRAJZOK 



A MAGYAR TUD. AKADÉMIA SEGÉLYEZÉSÉVEL 

KIADJA 

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT 



SZERKESZTI 

D R DÉZSI LAJOS 



BUDAPEST 

AZ ATHENAEUM R.-TÁRSULAT KÖNYVNYOMDÁJA 

1910 



f 9 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



# 



IRTA 



D R MARKI SÁNDOR 



III. KÖTET 



1709—1735. 



BUDAPEST 

A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT KIADÁSA 
1910 



THALY KÁLMÁN EMLÉKÉNEK 




PB 




II RÁKÓCZI FERENCZ. 
A m. tört. arczképcsarnok eredeti olajfestményéről. 



TIZEDIK KÖNYV 



A HON VÉDELME 
MUNKÁCSBÓL 



Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 




2. A MUNKÁCSI VAR ALSÓ UDVARA. 

Dörre Tivadar rajza. 



I. 
MUNKÁCSON. 



1709. januarms 1.— május 2. — 




z óra ütött, hogy a magyarok, a mint fogadkoztak, 
valóban életöket adják, verőket ontsák édes hazájuk 
szabadságáért. Sárospatakról a fejedelem 1708. deczem- 
ber 21-én indult el s a rossz utak miatt csak 23-án érkezett 
Munkácsra, hol nagy ájtatossággal ünnepelte a karácsonyt. 
Trombitások és egyéb muzsikások az újesztendő napján zene- 
szóval, az udvari emberek, Vay Ádám vezetése alatt, beszéddel 
köszöntötték a fejedelmet, a ki szépen, kegyelmesen vála- 
szolt. Azután kíséretével a templomba ment, hogy a tavalyinál 
nagyobb áldást kérjen Istentől erre az 1709-ik esztendőre. 1 
A bécsiek vidáman üdvözölték az újévet, mert báró Ebergényi 
altábornagy Bicsét, Budatint, Lietavát bevette s meghódította 
Trencsén vármegyét; igaz, hogy a helységek tele voltak kurucz 
csapatokkal. 2 Pálffy Zsolnáról, Selmeczről mind összevonta a 

1 Beniczky naplója, 180. 

2 Medows Harleynak, januárius 2. Simonyi, ni. 416. 



MARKI SÁNDOR 



lovashadakat. A fejedelem nem tudta elképzelni, miért, de titkon 
a Hegyaljára rendelte Fierville ezredét. 3 Részben itt akarta 
elhelyezni az erdélyi bujdosóknak azt a részét is, a melyet nem 
a kisvárdai gyűlés határozatából rendelt Máram árosba. 4 Pénzt 
és több ezer kősót adott segítségökre : « kiért az Isten boldog 
előmenetellel áldja meg ő felségét és hosszú országlással!» s 

Időközben előkészületeket tett barátnéjának, Szieniavsz kának 
fogadására, a minek nagy politikai jelentősége lehetett, mert 
Szaniszló lengyel király, s a lengyel korona tábornoka, Szieni- 
avszkij közt a pápa, Spinola nunczius, Szobieszkij király özvegye 
és Bonac franczia követ bevonásával olyan tárgyalások folytak, 
melyek csak Rákóczi javára szolgálhattak. 6 Szenelő szobájában 
a fejedelem itthon is eleget tárgyalt Des AlleursreV Ahogy 
mondta, ha igazak az Olaszországból vett legújabb hírek, keve- 
set gondolna a fegyverszünettel. 8 Föltételeit Bécsben mindamel- 
lett sem tartották elfogadhatónak, hogy egy emlékírat 9 az ő 
száműzetését, javaitól való megfosztását az ország felforgatására 
s elpusztítására, kielégítését pedig a magyarok kibékítésére 
vezető útnak tartotta. Hiába figyelmeztette az író az udvart, 
hogy az országnak már valósággal köztársasági a jellege ; csak 
annyi történt, hogy több értekezleten tárgyalták a föltételeket s 
megbízták Tolnayt, hogy Esterházy Antallal együtt jelölje ki a 
dunántúli katonai határvonalakat. Remélték, hogy ha fegyver- 
szünetet köthetnek, a kuruczok is képviseltetik magukat a 
pozsonyi országgyűlésen és elősegítik a kiegyezést. 10 

A császárra nézve sokan veszedelmesnek tartották volna, 
ha ilyen módon tárgyal a fölkelőkkel. Az udvar ezt mégis jobb- 
nak vélte, mint ha megint az angol és a holland közbenjárást 



3 Levele Károlyihoz januárius 3. Ká- 6 Medows Harleynak, januárius 12. 
rolyMt Simonyi, in. 417. 

4 Januárius 4. és 25. Máramaroshoz és 7 Beniczky, 181. 

Károlyihoz. U. o. és Arch. R. 11. 437. 8 Károlyihoz januárius 9. Károlyi-lt. 

5 Januárius 7. Beniczky, 181. A feje- 9 Esterházy tábori könyve, 296-8. 
delem rendelete januárius 6-ikáról : Modus 10 Medows Harleynak januárius 5. és 16. 
alimentationis exulantium. Károlyi-lt. Simonyi, 111. 416., 418—9. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 5 

kellene elfogadniuk; pedig a legújabb labanczok is biztosították 
a kormányt, hogy e nélkül semmi sem lesz az alkudozásokból." 
Rákóczi ügye tehát nem állt olyan rosszul. Heister ugyan meg- 
hódította Árva és Liptó vármegyéket s az udvar éppen most 
alkudozott Lubomirszkij herczeggel, hogy a zálogban levő 
szepesi városokból 3000 zsoldost adjon a császárnak ; de Ester- 
házy is most sarczolta meg Alsó-Ausztria néhány határvárosát. 12 
Rákóczi remélte, hogy a labanczok maguk juttatják kezére 
Nagyváradot 13 s a törökök a bécsiektől elégtételt követeltek a 
ráczoktól Kecskeméten megölt török kereskedőkért. 14 

A fejedelem elhatározta, hogy Teleki Mihályt és Pápai Jánost 
a nándorfehérvári szerdárhoz küldi; de erről a háromnapos 
tanácskozások idején a két főtábornoknak sem szólt. 15 « Olyan 
küldetés ez, a mely a két magyar hazának példás vigaszára 
szolgál — mondta Telekinek; 16 — s ha munkáját Isten meg- 
szenteli, nemzete előtt örökös érdemet szerez. » «Felséges uram 
— felelte Teleki, — szememmel látom ugyan édes nemzetem 
dolgainak hanyatló állapotát, de csak az időhöz képpest gondot 
viseljen az ország felségeddel, nemcsak Fehérvárra, de máshova 
is elmenni kész vagyok. Mert ugyan mikor felséged hűségére 
jöttem, akkor megfogadtam Istenemnek, hogy minden szükség- 
ben utolsó csepp véremig kész leszek s vagyok szolgálni ; ehhez 
a küldetéshez pedig inkább csak ő felsége kegyelme kell.» 
A fejedelem még aznap elkészítette az utasításokat; a törökök- 
kel való megösmerkedés végett a nemes ifjak közül Nagy Pált 
és Markotsan Mihályt is a követek mellé adta és őket januárius 

1 » Simonyi, Angol diplomatiai iratok, A fejedelemnek jólesett, hogy Árva őrsége 

III. 419—420. Rákóczi Urbichhoz. Archív megesküdött a vár megtartására ; remélte, 

für öst. Gesch. xliv. 455. hogy két hónap alatt megsegítheti. U. o. 

12 Pálffy és Ebergényi a párniczai szo- 11. 438. 

roson, Viard és Tollet a stureczi hágón, 1 3 U. o. 420—1. 

Ocskay és Egremont a Tátrán át nyo- !4 Januárius 7. Károlyi-It. 

múltak előre. A három utóbbbi januárius i S Medows, januárius 23. Simonyi, 111. 

10-ikén Rózsahegynél egyesűit. A feje- 421 — 2. 

delem szerint a német 16-ikán még ott 16 Levele Károlyihoz januárius 17. Ká- 

fűtőzött a kastélyban és ^alkalmasint rolyi-lt. Károlyi 15-ikén, Bercsényi 16-ikán 

prüszkölt a hidegtől ». Arch. R. n. 435. ment haza. Beniczky, 182—3. 



6 MÁRKI SÁNDOR 

23-ikán útjokra eresztette a fényes portához. 17 Érintkezniök 
kellett velenczei követével, gr. Tournon-na\, kinek különösen az 
ott időző IV. Frigyes dán királyt kellett kérnie, hogy hadait 
vonja vissza Magyarországból. 18 Velenczével szövetkezni kívánt. 
A pápával viselt háborújában Ausztria már egészen körűiveszi 
Velenczét, melynek tanácsa nyugodtan nézi mindezt s a köztár- 
saság, ha félelem nélkül is, csakhamar Olaszország romjai fölött 
fog állani. Szabad államoknak alapelve, hogy őrizkedjenek a 
támadó háborútól, de viszont a természet parancsa, hogy véde- 
kezzenek a megsemmisülés ellen ; Velenczének tehát nem szabad 
tűrnie, hogy Ausztria így körülkerítse. Az európai egyensúly 
érdekében a hatalmak, sem tűrhetik, hogy Ausztriának a fran- 
cziánál is nagyobb hatalma legyen. Az Ausztriai Háznak mos- 
tan csak két fia van; ha az egyik meghal, a másiknak részét 
is egyetlenegy birodalomban egyesíti. A magyarokkal való 
szövetség mindenesetre gátolná a császár hatalmát, s ha ehhez 
franczia szövetség járul, a kép nagyot változik. A savoyai her- 
czeget (Jenőt) visszavonulásra kényszerítnék, Nápolyt velenczei 
hajóhad is szorongatná, a Dalmátországban és Moreában nél- 
külözhető hadak Horvátországba nyomulnának, az olaszországi 
hadak egyik fele helyőrségekben maradna, a másik megtámadná 
Cividalét, Görzöt, Stájerországot. Magyarországból a néme- 
tek kivonulnának; de nem támadhatnák Velenczét, mert 
Ausztriát, Morva- és Csehországot sem lehetne üresen hagyniok. 
Ausztriának tehát békét kellene kötnie. Adjon Velencze pénzt, 
hogy albánokat fogadjanak, kikkel megtámadják Horvátorszá- 
got s elfoglalják Dalmácziát a császártól. Erre a czélra, a titkos 
liga értelmében, a franczia király is hajóhadat küld. Magyar- 
ország szabadon választandó királya védő- és daczszövetségre 
lép Velenczével. 19 



17 u - °- l8 3 — 4- Teleki naplója, 211. 21. Pápaihoz januárius 21. Archív für 
Pedig már 21-ikén kellett volna indulniok. őst. Gesch. xliv. 456—8. 

Arch. R. 11. 436—7. 19 Rákóczi utasítása Tournonhoz januá- 

18 Rákóczi Tournonhoz januárius 18., rius 21. U. o. 459—463. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 7 

írt a fejedelem Vetésynek is, 2 ° a kitől tudta, a franczia udvar 
és a bajor választó mily keveset érdeklődnek most már a magyar 
ügyek iránt. A bécsi udvarral folytatott tárgyalások ideje alatt 
a versaillesinak mindenesetre volna ideje tudatni vele, mit akar. 
Megmondhatja, hogy a nemzetet lehangolta a franczia udvar 
közönye s pártfogása látható jeleinek megtagadása ; ha tehát 
kibékülhetnek a császárral, több kurucz ezred kétségkívül császári 
szolgálatba lép s növelni 
fogja a francziák ellenségei- 
nek a számát. Egyébiránt 
Torcy külügyminiszter jó- 
kedvvel fogadta a deczem- 
ber ötödiki sárospataki el- 
határozás hírét. Rögtön írt 
de Bonacnak, beszéljen a 
lengyel királylyal; s a beltzi 
palatinusnét intette, hogy ne 
engedje háborgatni Rákó- 
czit, akinek évi segélypénzét 
májustól százezer tallérral 
akarta felemelni. De Ve- 
tésyt nem altathatta el szép 
szavaival. 21 Berlinben az ifjú 

Klement rózsásabb színben 3> LORD RABY TAMAS( UTÓBB STAFFORD GRÓFJA 
látta a világot. Szerinte a 

porosz király az angolok és a hollandok útján akarta ösztönözni 
kiegyezésre a bécsi udvart, melynek azonban nem volt szabad gya- 
nítania, hogy ez Rákóczi akaratával történik. Klementnek a porosz 
titkos tanács ülésén több kérdésre kellett felvilágosítást adnia; 
nevezetesen arra, nem tárgyal-e Rákóczi a törökökkel. Azt 
felelte, hogy a török tett előterjesztéseket, de a fejedelem csak 
akkor válaszol, ha megösmeri a szövetségesek határozatát. Más- 




•20 Januárius 10. Fiedler, i. 327 — 330. 

21 Januárius 22. és februárius 16. U. o. 1. 121 — 2. 



8 



MARKI SÁNDOR 



nap Warttemberg gróí és a berlini angol követ, lord Raby 
kijelentették, hogy Erdélyt már a protestáns hatalmak érdeké- 
ben is biztosítani kell Rákóczi számára; s ennek a felfogásnak 
a külügyi viszonyok is kedvezni látszanak. Hiszen néhány nap 
múlva lord Raby azzal a hihetetlen föltevéssel lepte meg Vetésyt, 
hogy Svéd- és Oroszország Ukrajnában a tárgyalásokat befe- 
jezték. XII. Károly a kijevi palatinusságon keresztül Ilyvó (Lem- 

berg) felé vonul; s ha ez igaz, Magyar- 
és Erdélyország határán állva, a császár 
épp úgy teljesíti követeléseit, mint mikor 
Szászországban állt. A dánok követelik, 
hogy királyuk visszahíjja a Magyar- 
országba küldött katonaságot, minek 
következtében a császár békülni akar a 
pápával, hogy az Egyházi-Államokban 
levő hadakat hazahozhassa. Most már 
Salm herczeg is biztosította volna a bécsi 
magyar urakat, hogy a bécsi udvar csak 
úgy csöndesítheti le a fölkelést, ha helyre- 
állítja a szabadságot. 22 

Növelte ezeknek a híreknek a súlyát, 
hogy a fejedelem januári us 26-ikán Fischer 
János orosz ezredest, állami tanácsost 
és kamarást, mint a czár küldöttét, ün- 
nepiesen fogadta s 29-ikéig tartóztatta magánál. Másnap drága 
kárpitokkal és ezüstneműekkel ékesíttette a házakat, hogy illően 
fogadhassa Szieniavszkát, Lengyelország koronátlan királynéját. 25 
Lengyelországban — a fejedelem szerint 24 — igen közeled- 
nek a dolgok a kifejlődéshez; annyival inkább, mert megírta 
nekik a czár, hogy nem bánja, akárki lesz a királyuk, csak ellen- 




4. BERI BALOGH ÁDÁM KARDJA. 



22 Vetésy Rákóczihoz januárius 29-én 
és februárius 2-án. Fiedler, 11. 20 — 21. 
A dán király valóban tudatta a császár- 
ral, hogy csapatait visszahíjja. Medows 



Boylehoz februárius 9-én. Simonyi, * in. 
426. 

25 Beniczky, 184—5. 

2 4 Januárius 26. Arch. R. ír. 439. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 9 

sége ne legyen az ország. Itthon is akadtak hírek, a mik jobb 

kedvre hangolták a kuruczokat. Ekkor keletkezett a Balogh 

Ádám nótája: 

«Török bársony süvegem — 
Most élem gyöngy életem !» 

A vitéz brigadéros a hónap derekán egy hét alatt kétszer 
tört Ausztriára, Bécsig portyázott, megtámadta a Laxenburgba 
menő császárt, testőrei (az arciére-gárdisták, hacsérosok) közül 
többet levágott s a császár csak bajosan menekülhetett be 
Bécsbe. 25 Balogh Ádám nótája szerint 26 

Fakó lovam, a Murza, Császárt, hogyha kinn kapom, 

Lajta vizét megúszsza ; Hacsérosit lecsapom ; 

Bécs alját ha nyargalja, Magát is megugratom, 

Császár azt megsiratja. Bécs várába futtatom. 

Esterházy, aki 14-ikén maga is diadalt aratott a nyúlási 
Ballánál, egyenesen Horvátország visszafoglalására gondolt. 
Ennek, a maga idejében, a fejedelem is örült volna ; most hely- 
telennek tartotta, hogy a terv valósítására még hat ezredet 
küldjön át a Dunán, mikor az a veszedelem fenyegeti, hogy 
Heister, az északi vármegyék elfoglalásával, elvágja Lengyel- 
országtól. Már pedig Horvátország kedvéért Heister nem hagyja 
oda Észak-Magyarországot; hiszen ha itt döntő győzelmet arat 
rajtuk, Magyarországgal együtt Horvátországot is visszahódítja 
a császárnak. Mióta a Vág-vonal elvesztésével a «tót lineára» 
szorultak, semmit sem szabad koczkáztatniok. Többet érne Hor- 
vátországnál, ha visszanyernék mindazt, a mit a múlt háború- 
ban elvesztettek. 27 A fejedelem fölfogását még nem ösmervén, 
Esterházy Antal harczias hangúlatban fogadta Cusani tábornok, 
Pflugh ezredes és Tolnay Gábor császári biztosokat, kik janu- 
árius 25-én a fegyverszünet ügyében a vasmegyei Pinkóczon 

25 Esterházy A. Károlyihoz januárius 23. 26 Thaly, Adalékok, 11. 261—2. 

Károlyi-lt. Esterházy januárius 4-én már 27 Rákóczi Bercsényihez januárius 29. 

(Tábori könyve, 823.) intézkedett az el- Arch. R. n. 439—440. 
fogott hacsérosokról. 

Magyar Történeti Életrajzok. 19 10. 2 



IO MARKI SÁNDOR 

előtte megjelentek. Különben sem bízván a bécsi udvar őszinte- 
ségében, sok nehézséget támasztott. 28 Szerinte 29 az ellenség nem- 
csak nem törekszik hazánk óhajtott békességére, hanem éppen 
azon van, hogy a fegyverszünet színe alatt folytassa mérges 
mesterkedéseit s őket «titkos, megszokott praktikája által emlé- 
kezetes rút, siralmas gyalázatba hozhassad. azonban «kötve 
hisz a komának s bár túl se adnának könnyen hitelt, csalárd 
mézes szavának)). Ijesztgették a császári sereg roppant erejével, 
«hogy szamár kívánságuk megadására hajthassák)). Esterházy 
frissen és jól emlékezett, édes hazánk a múlt esztendőkben is 
mint serénykedett a békesség megszerzésében ; de az ellenség, 
ha ugyanilyen dévajságban fog járni, Isten jóvoltából még vas- 
tagabban fogja tapasztalni fegyverünk keménységét. Ehhez azon- 
ban a honnak a haza szabadságát igazán szerető s kívánó fiai 
és nem fattyai egy igaz szívvel, lélekkel, megegyezett akarattal 
járuljanak most, mikor a fegyverszünet kötése meghiúsult. 30 

Majdnem magában álló jelenség, hogy akadt kurucz, Bon- 
toczky János futár, a ki éppen a forradalom szülőföldjén, Tar- 
pán mert fejedelemsértő és lázító beszédeket tartani s azt haj- 
togatta, hogy nem bánja ha mindjárt német világ lesz is. 31 Sőt, 
hír szerint, sokan voltak már a fejedelem udvarában is, kik a 
német palástja alá hajlottak. «Hihető — jegyezte meg gróf Bar- 
kóczi Ferencz 32 — hosszabb palástot szabatott a császár magá- 
nak, mint azelőtt volt; mert az első támadáskor Serédi Bene- 
dek azt mondta, hogy rövid a császárnak a palástja, nem férünk 
mindnyájan alája.» Marlborough herczeg, a ki megint szívesen 
fogadta Rákóczinak a közbenjárást kérő levelét, Wratisdáw 
grófot sietett figyelmeztetni, 33 hogy Anglia és Hollandia éppen 
a császár érdekében óhajtja a békét. A gróf rideg válaszára is 



2S Esterházy id. levele és Medows, 2. tudta, de okát nem ösmerte. Simonyi, 

februárius 20. Simonyi, 111. 428. 111. 422. 

29 Esterházy Károlyihoz februárius 3. 3 1 Rákóczi Károlyihoz febr. 4. Károlyi-lt. 
Károlyi-lt. 32 Februárius 9. Károlyihoz. U. o. 

30 Ezt Medows Bécsben már februárius 3 3 Februárius 7. Simonyi, 111. 425 — 6. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ II 



ismételte, 34 hogy lemond ugyan a közbenjárás gondolatáról, 
de tudja, hogy mások ezt a kiegyezést a szövetségesekre nézve 
a legnagyobb szerencsének tartanák. Heister szerint azonban 
Magyarországgal nem lehet békét kötni : meg kell tehát hódí- 
tani ; a mi nem is olyan nehéz, mert a fölkelők egymással 
egyenetlenkednek. Rákóczi inkább a svéd királyban bízik, Ber- 
csényi a czárban; s e miatt egymástól elhidegedtek. 3S 

Ezt a tábornagy rosszul tudta. A nemzet vezérei egyetér- 
tettek a fegyverszünet kérdésében s Bercsényi februárius 6-ikán 
maga is megjelent a szentmiklósi és a munkácsi fényes ünnep- 
ségekre, a miknek czélja. a víg farsang ürügye alatt, a haza 
jövendőjének megmentése volt. 36 Szieniavszka herczegné feb- 
ruárius 6-ikán este szánkán, sok lengyel úr és Du Maron fran- 
czia tiszt kíséretében érkezett Szentmiklósra. A fejedelem fák- 
lyák világa mellett várta s fényesen megvendégelte. Még a 
közönséges lengyelek is annyi tokajit kaptak, hogy megittasod- 
ván, egymás közt vagdalkoztak. Másnap a fejedelem Bercsényi 
és Des Alleurs társaságában tisztelkedett a herczegnénél s ebéd 
után átszánkáztak Munkácsra. A szép asszony lovait maga 
Bercsényi hajtotta. A palotába a fejedelem a két sorban álló 
kapcsosok sorfala közt vezette föl vendégét szállására. Tizedikén 
gazdag lakoma után tánczmulatság volt, melyben a tegnap érke- 
zett Bercsényiné is részt vett. Az uraknak jó kedvök volt estig, 
mikor mindenkinek sültekből jó merendát (útravalót) adtak s 
hazaeresztették őket szállásaikra. 

Másnap a fejedelem kissé bágyadtnak érezte magát, de azért 
ünnepies kihallgatáson fogadta a nándorfehérvári török fővezér 
követét, Szulejmán csauzt, 37 ki tegnap Barcsay Miklós kísére- 
tében érkezett. A nagyvezír levelét átvévén, török tolmács útján 



34 Márczius II. U. o. in. 430—1. milyenekkel. «Kikél, ha jó magja lesz !» 

5 5 Medows Boylenak februárius 20. teszi hozzá. (Károlyi-lt.) 

Simonyi, 111. 428. 3 7 Rákóczi februárius 15. így nevezi 

3 é Barkóczi Ferencz szerint (februárius (Arch. R. rí. 442.), Beniczky (187. 1.) 

9.) valami jó hírekkel jött, de nem tudják, Szultán Achmetnek. 



12 MÁRKI SÁNDOR 

félórahosszat értekezett a követtel. Udvarában volt akkor Pápát 
Gáspár nándorfehérvári residens és Drágul kapitány is, a ki 
szintén Törökországból jött hozzá. Farsang utolsó napját a 
magyarok és lengyelek nagy fejedelmi lakomával ünnepelték 
meg. Éjfélig maga a fejedelem is szívesen nézte a tánczmúlat- 
ságot. 13-ikán gazdagon megajándékozta s Pápai Gáspár kísére- 
tében bocsátotta el a török követet, őmaga pedig Bercsényiék- 
kel Ungvárra kísérte el a herczegnét. Két napi mulatozás után 
16-ikán együtt jöttek vissza Munkácsra, hol másnap a lengyel 
urak társaságában sétalovaglást tettek a vár felé. 38 

Közben a fejedelem gyakran tanácskozott Des Alleurs-réi és 
Bercsényi-vei; kihallgatásokat is adott, pl. a szabolcsi uraknak, 
de a nap nagyobb részében leveleket írt és diktált. Az orosz- 
svéd háborúról egymásnak ellenmondó, izgató híreket hallott. 
Majd azt, hogy a svéd 24.000 muszkát vágott le; 39 majd pedig, 
hogy az orosz verte meg a svédet, s XII. Károly hír szerint 
hadai maradványával egy posványos helyre szorult. Örökös 
békére lépett az oroszszal, lemondott Lengyelországról, Livlan- 
dot Rigával az orosz kapta, a dánoktól elvett földeket vissza- 
adta, Ágost királynak szászországi kárai fejében odaígérte 
Pommerániát, a Balti-tengeren vám nélkül szabad közlekedést 
biztosított az orosznak s a czár orosz fedezet alatt kísérteti őt 
vissza Svédországba. 40 

Bercsényi 25-ikén hazakísérte feleségét Ungvárra, de pár 
nap múlva visszatért Munkácsra, hol a fejedelem folytatta a 
tanácskozásokat vele és Des Alleurs-rel. 41 A hazából érkező 
hírek is sok gondot okoztak neki. Hiszen, a munkácsi fényes 
mulatozások idejében, az ugocsai oroszok és oláhok tengeri 
csokánból és mogyoróía-berkenyéből sült kenyérrel éltek, sőt a 
magyarság java is kivándorolt Lengyelországba. Némely faluban 
csak 2—3 ember maradt, a kik nem bírták sem magukat, sem 
a bujdosókat eltartani ; mégis zaklatták őket a végrehajtásokkal. 

38 Beniczky naplója 186—188. 40 Barkóczi februárius 23. U. o. 

3 9 Aszalay Károlyihoz febr. 2 i.Károlyi-lt. 41 Beniczky, 189. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



13 



Magát Csató Gáspár másodalispánt is megverték, «melyet még 
az idegen nemzet sem cselekedett és követett el.» 42 Azonban a 
labancz sem volt szelidebb. A mikor valószínű lett, hogy a csá- 
száriak egyrészt Nagyvárad, másrészt Szeged felé kívánnak 
működni, 43 gróf Herberstein császári főtábornok Szegedről meg- 
fenyegette a három várost, hogy megmutatja «mint kellessék a 
kemény nyakúakat meghajtani és meghódítani)), pedig nem 




5. UNGVÁR 

gyönyörködik a sok neveletlen ártatlan vérének kiontá- 
sában. 44 

A fejedelem ily körülmények közt Orosz Pál tábornokot Dió- 
szegre küldte, hogy az ottlevő gyalog és lovas hadak parancs- 
nokságát átvegye; de elegendő ereje nem lévén, főképpen csak 
arra vigyázzon, hogy az ellenség a föld népét sehol se találja 
otthon s meg ne lephesse. 45 Károlyi akkor már odahagyta 
Erdélyt és a Tiszántúlt. A felvidéki hírek miatt a fejedelem őt 



4 2 Ugocsa vármegye januárius 24. és 
márczius 20. Károlyihoz. Károlyi-lt. 

4 5 Rákóczi februárius 24. Arch. R.11. 446. 



44 Februárius 16. Károlyi-lt. 

45 Rákóczi Orosz Pálhoz, februárius 24. 
Arch. R. 11. 447. 



'4 



MÁRKI SÁNDOR 



januárius 17-én magához hívatta, de jövetelét be sem várva, 
megparancsolta, hogy késedelem nélkül útnak induljon s elesé- 
get vigyen be Érsekújvárra. Remélte, hogy indulásának híre 
Liptóból és Szepesből visszatérésre vagy ütközetre bírja az 
ellenséget, mely a fegyverszünetben talán ezt a két vármegyét 
is magának akarja követelni. 46 A nógrádiak csakhamar siralma- 
san panaszkodtak Károlyira, 47 hogy hadai kegyetlenül bánnak 



: 3 






\ VlW 






1 mk ^II-ÍPM 






^■■.mHÉbii 



















6. NÓGRÁD VÁRA. 



a szegénységgel; húzzák, vonják, prédálják, tönkre teszik. Ha 
nagyobb rendben nem tartjuk a hadakat, Bottyán szerint 48 
magunk magunkat igen szépen elpusztítjuk, minek az ellenség 
nagyon fog örülni. Bottyán köbölkúti jószágát először a kuru- 
czok, azután a labanczok dúlták fel; a gazda keserű megjegy- 
zése szerint 49 a mi a sáskától megmaradt, megette a hernyó. 



46 Rákóczi levelei januárius 17., 20., 48 Károlyihoz Szécsényből, februárius 20. 
februárius 13. Károlyi-lt. Arch. R. ix. 620. 

47 Bottyán Károlyinak februárius 8. Arch. 49 Bottyán Károlyihoz, márczius 2. U. o. 
R. ix. 606. IX . 627. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 15 

Ezekről s más bajokról Szécsényből maga Károlyi tájé- 
koztatta a fejedelmet, kihez futárjai februárius 25-ikén és 26-ikán 
egymásután érkeztek. s ° Jelentette, hogy főfeladatát teljesítette, 
mert Érsekújvárt ellátta eleséggel; 51 a mint tehát az árvizek 
miatt jöhetett, a fejedelem visszarendelte őt a Tiszántúl és Erdély 
védelmére. Bercsényivel és Des Alleurs-rel Rákóczi gyakran 
tanácskozott a hadseregről s a tavaszi hadjárat tervéről. Kissé 
korlátolta Szieniavszka ott mulatozása, a mi a tervezettnél hosz- 
szabb időre terjedt. 52 Végre márczius 4-én kitűzték az elutazás 
idejét. A fejedelem a herczegné belső embereit emlékpénzekkel 
(tízes aranyakkal), a nőket pedig egy-egy öltözet aranyos kel- 
mével ajándékozta meg s harmadnap, ebéd után, készülőt fúva- 
tott. Hosszú szertartások és köszönések után egy hintóba ült a 
herczegnével s Bercsényi társaságában átkísérte Szentmiklósra, 
hol megháltak. 7-ikén délután két órakor elbúcsúzott vendégé- 
től s megköszönte hozzávaló atyafiságos jóakaratát, a melyet 
meghálálni kívánt. Hintóba ült vele s egész udvarával még egy 
mélyföldnyire elkísérte. Ott azután nagy szertartások közt csak- 
ugyan elváltak egymástól. Kálnási János és Sándor István a 
karabélyos századdal egészen a magyarországi határokig ment a 
lengyelekkel, a fejedelem pedig visszatért Munkácsra. 53 

A lengyelek látogatásának következése volt, hogy Nedeczky 
útján a czárhoz, Herbaix útján a svéd és Brenner útján a fran- 
czia királyhoz fordult. 54 A czárt, szövetségök 9. pontja értelmé- 
ben, közbenjárásra kérte. Ha Ágost most a czár segítségével 
akarja is visszanyerni lengyel koronáját, reméli, hogy nem vál- 
tozott meg vele szemben a czár jóindulata, melylyel a koronát 
tavaly július 16-ikán neki ajánlta fel. O a feltételnek szívesen 
eleget tett volna, ha a kiszabott időre megválasztják ; most is 



50 Beniczky, 189—190. 21. Károlyi-lt. 

5 1 Barkóczy Károlyihoz februárius 23. 5 3 Beniczky naplója márczius 7 — 8. 
Károlyi-lt. Rákóczi-tár, I. 191— 2. 

5 2 Rákóczi levele februárius 24. Arch. 54 Utasításaik márczius 10., 12., 20. 
R. 11. 446. Februárius 25-ikén kellett volna Fiedlernél, Archív für őst. Gesch. xliv. 
indulnia. Aszalay Károlyihoz februárius 463—472. 



i6 



MÁRKI SÁNDOR 



türelemmel várja a czár elhatározását. A franczia-bajor közben- 
járás sem rajta múlt, mert ő elküldte Parisba követét; de a 
franczia királytól a hadi szerencse elfordult. Kéri, hogy a sors 
változandóságai közt Magyar- és Erdélyországról ne feledkezzék 
el. Nem ory gyönge még, hogy ebben az esztendőben ne foly- 
tathatná a harczot, ha a czár érdekei kívánják ; de megbékített 
hazája a czárnak is többet használhatna. O csak hazája meg- 



K***.*'^ 


w* 






lfe: : ^' ;: ' 


i* 


Bé^a **- 




11 




ÍM ^ 




I 1 


i 


' i 










■' 



7. A BEREGSZENTMIKLOSI RÁKÓCZI-KASTÉLY, DÉLNYUGATRÓL NÉZVE. 



nyugtatása után gondolhat a lengyel koronára, de úgy tapasz- 
talja, hogy Lengyelországban is sokan másképpen vélekednek 
s haboznak a béke megkötése és a háború folytatása közt. Ha 
a czár valóban vállalkoznék Ágost visszahelyezésére, ez a vele 
kötött ünnepies szerződésnek rovására történnék, pedig ő és a 
nemzet ettől várták boldogulásukat. Felbontásától mi egyebet vár- 
hatnának hat esztendei küzdelmeik sikerének megsemmisülésénél ? 
Ha azonban a czárnak megmásíthatatlan akarata is Ágost vissza- 
helyezése, gátolja meg ennek következését : Magyarország rom- 
lását. Biztosítsa ezt a hazát, mely a bécsi udvartól semmi jót 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 17 

sem remélhet. Ha a czár tudtával Magyarország szövetkeznék 
Ágost királylyal s a czár a svéd király romlásával fejezné be 
az elkezdett háborút, akkor Agostot magyar királynak is meg- 
választhatnák s a lengyelek segítségével az Ausztriai Házat 
Magyarország szabadságának elösmerésére és Erdély átengedé- 
sére szoríthatnák. Az oroszok, lengyelek, magyarok egyesűit 
hatalma Európa békéjének félelmetes bírósága lenne, Svéd- 
országtól a közbenjárás és kezesség dicsőségét elragadná s az 
általános béke megkötése következtében Európa hatalmai mint 
Európa szabadságának intézőjét tisztelnék. 

Márczius n-ikén fogadta Rákóczi a poseni palatinusné kül- 
döttét, a ki egyúttal a svéd király residense volt. Ettől tudta 
meg, hogy XII. Károly ösmerni kezdi a magyar ügyeket, de 
seregének a Moldván keresztül való egyesítése, s a tatár kánnal 
való érintkezése előmozdítását kívánja. 

A fejedelem 12-ikén Romiers-t küldte De Bonac-hoz, és Des 
Alleurs-höz Skoljébe, hogy általuk felajánlja a franczia király 
közbenjárását az orosz-svéd béke ügyében. Különben meg van 
győződve, hogy a svédek összeveszíteni akarják őt a czárral. 
Legnehezebbnek tartja azt a békepontot, a melyhez a belzi 
palatinusné legjobban ragaszkodik; mert Szaniszló királynak 
épp oly nehéz lemondani a svédekkel szemben vállalt kötele- 
zettségekről, mint Szieniavszkij palatínusnak a magáéról. A kér- 
dést tehát a béke ügyében tartandó országgyűlésre kellene 
halasztani. Ha azonban igaz, hogy az orosz 20.000 emberrel 
közeledik, titkára, Herbaix, ne várja meg a svéd udvarnál; ha 
pedig XII. Károly Litvánia felé vonulna vissza, haladéktalanul 
jöjjön haza. A mikor hírűi vette (április 7.), hogy a lengyel 
király a svéd király nélkül semmit sem tehet, újból visszahívta 
őt; mert mit csináljon egy tehetetlen király udvarában ? ss Sza- 
niszló megmondta, hogy nem akar benne hiú reményeket kel- 
teni, mert XII. Károlynak az altranstádti béke óta nincs oka 

>5 Archív für öst. Gesch. xliv. 472—3. 
Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 3 



l8 MÁRKI SÁNDOR 

kikötni a császárral; ő azonban a fejedelem megbízottjával 
szívesen megbeszélné, miben tehetne neki valamely szívességet. 
A fejedelem tehát mégis megbízta Brennert a tárgyalással/ 6 
miből azonban semmi sem lett. 57 

Brennernek már előbb bő utasítást adott, 58 mikor a franczia 
udvarhoz küldte, hogy a lengyel, orosz, franczia viszonyokat, 
mint tükörben, egyszerre láthassa. Kívánja, hogy akár Ágost, 
akár Szaniszló marad, akár választás útján egy harmadik lesz 
a lengyel király, a fejedelem és a haza érdekeit megoltalmazza. 
Először Lengyelország fővezérét, Szieniawszkijt keresse föl, a kit 
most a lengyel ügyek intézőjének tartanak; felfogását tehát 
ösmernie kell. Megvet minden személyes nagyravágyást és dicső- 
séget, mert egyesegyedül hazája javát keresi, a mit Lengyel- 
ország békéjétől és az orosz-svéd pártfogástól remél. A lengyel 
köztársaságnak Szaniszló királylyal való kibékűlését egyetlen 
módnak tartja, hogy kieszközölhessék az oroszokkal való békét 
s a nevezett hatalmak pártfogását. Ezt a nagyon kényes kérdést 
úgy kell tárgyalni, hogy a biztos orosz barátságot a bizonytalan 
svédért el ne veszítsük s a lengyel urak készek legyenek velünk 
a szabadság kölcsönös védelmére szövetkezni. Győzze meg a 
palatinust arról, hogy a háború kezdete óta Magyar- és Lengyel- 
ország hajóit együvé lánczolni s arra törekedett, hogy horgo- 
nyukon a déli (ausztriai) és az északi szeleknek ellenállhassanak. 
Kéri a palatinust, hogy követe előtt, ki, Francziaországba-menet, 
útbaejti, őszintén nyilatkozzék a helyzetről s arról, gondolnak-e 
még reá a királyválasztásnál, vagy meg nem történtnek tekintik 
a trónra való meghívását. Ha Svédország Szaniszló visszafoga- 
dását erőlteti, az oroszokkal való kibékülést nagyon megnehe- 
zíti, holott Lengyelországra kívánatos a két hatalom kölcsönös 
pártfogása. Ha a palatínus Ágostot akarja visszahelyezni, hivat- 
kozzék a magyaroknak az oroszokkal kötött szövetségére. 
Figyelmeztesse, mily veszedelmes volna Lengyelországra, ha 

56 Április 21. Archiv für öst. Gesch. S7 Június 9. U. o. 476. 

xliv. 474—5. 58 Márczius 20. U. o. 469—472. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 19 

visszafogadna oly királyt, kit letett a trónról s ki a koronáról 
maga is lemondott. 

Bercsényi távozása (márczius 12) után a fejedelem márczius 
iduszán Kray Jakabot Munkácsról előre küldte Skoljéba Szie- 
niawskijhoz, hogy Des Alleurs-rel és De Bonackal jelenlétében 
számoljon le a franczia segélypénzek fölhasználásáról s rendbe 
hozza a jaraszlói uradalom dolgát. Nagyon bántotta a dolog; 
mert nem akarta, hogy tolakodónak tartsák azok, kik pénz- 
segítséggel bíztatták fel a háború folytatására, a mivel különben 
nagy hasznára volt a franczia királynak. Maga is átment volna 
Zavadkára, ha seregének összegyűjtése itthon nem tartja. S9 
Kray útján megköszönte Szianiavskijnak, hogy Lubomirszkijt 
csöndesítette ; de értesítette, hogy mégis megfigyelő csapatokat 
küldött a határra, mert hír szerint a herczeg a császár zsold- 
jában áll. A palatínus ilyen támadás megtürésével nem akarhatja, 
hogy hazája Magyarország szabadságának elvesztésében közre- 
működjék ; különben is, a magyaroknak és a lengyeleknek, mint 
a czár szövetségeseinek, jó szomszédságban kell élniök. S miért 
törjenek a lengyelek Magyarországra, mikor nekik is szükségük 
van minden emberre, hogy saját szabadságukat megvédjék? 60 
Különben úgy tudta, hogy a svédeknek az oroszokkal szemben 
rosszul megy a dolguk s remélte, hogy ezt a körülményt a 
magyarok javára fordíthatja. Mindennyi felleg közt is teljesen 
bízott benne, hogy még ez idén felvirrasztja Isten ügyünk 
csillagát? 1 Mivel Szieniawskij a lengyel haddal a czárhoz kívánt 
csatlakozni, a fejedelem sürgősen tanácskozásra hítta Bercsényit, 
a kit azonban betegsége akadályozott a megjelenésben. 62 Olyan 
fontosnak tartotta a dolgot, hogy 25-én maga indult Ungvárra, 
hova éppen 32. születésnapján érkezett meg. Ott töltötte a 



J9 Április 7. De Bonachoz. Archív, 62 Rákóczi márczius 16., 19. U. o. 11. 

xliv. 473. 456., 457. Potocki István a határszélről, 

60 Rákóczi utasítása Krayhoz márczius Horodencéből éppen eznap írta Károlyi- 
9-ikéről s levele a belzi palatínushoz nak, hogy a belzi palatínus az összes 
márczius 13-ikáról. Arch. R. 11. 449—454. tábornokokkal odaérkezett, de svéd had 

61 Márczius 13. Károlyihoz. U. o. 455. nyomul utána. (Károlyi-lt.) 



20 



MÁRKI SÁNDOR 



nagyhetet és az ünnepeket; ott fogadta a sürün érkező lengyel 
postákat s folytonosan tanácskozott Bercsényivel. 

Ezen tanácskozások tárgyára világot vet 31-én Jablonsky- 
hoz intézett levele. Még nem tudhatta, hogy Marlborough her- 

czeg Jablonskyt és Kle- 
mentet Londonban már- 
czius 25-én személyesen 
fogadta s a királyné ne- 
vében is megígérte, hogy 
minden lehetőt megtesz 
Magyarországért. 63 De 
tudta, 64 hogy ennek 
a lehetőségnek nagyon 
szűk határai vannak. A 
szövetségesek Európára 
nézve veszedelmesnek 
tartották Magyarország- 
nak az Ausztriai Háztól 
való elszakadását ; holott 
pár év előtt éppen arra 
szövetkeztek, hogy Spa- 
nyolországnak és Ausz- 
triának az Ausztriai Ház- 
ból ne ugyanaz legyen 
a királya. Magyarország 
századokon át volt a 
kereszténység védőfala a 
törökök ellen. A szövet- 
ségesek azt hiszik, hogy az erejét csendben összeszedő török 
hatalomnak ezentúl csak a császár erejével állhat ellen. De 
békében maradhat-e a török, mikor a császári hatalom ter- 
jeszkedését s azt látja, hogy a szomszédját, Magyarországot, 



HISTOIRE 

DU PRINCE 

RAGOTZI. 

ov 
LA GUERRE 

DES MECONTENTS 

SOUS SON COMMANDEMENT. 



A PARIS, 

Chei C^audeCellter rueSJacques, 
vis á-vfs S.Yves, á laToifön d'or. 

M. D C C V I h 
Avec Approbation b* Privikgc du Rvy. 



8. A LENOBLE-FÉLE RÁKÓCZI-ÉLETRAJZ CZIMLAPJA. 



6 3 Jablonsky Rákóczihoz márczius 28. 
Fiedler, 11. 30. 



64 Rákóczi Jablonsky hoz márczius 31. 
U. o. 11. 31 — 34- 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 21 

osztrák örökös tartománynyá teszi ? Maga a nemzet is Magyar- 
és Erdélyország szabadságának elkobzása ellen «Acheronta 
movebit». Ha a szabadságért a szövetségesek nem kezeskednek, 
az utódok később behíhatják a törököket s Európának ismét 
harczolnia kell ellenök, majd a francziák ellen. Ezekkel szemben 
a császár maga elégtelen lévén, a hatalmak vagy segítik, vagy 
nézik a küzdelmét. Mire vezet ez, megtanulhatják V. Károly és 
Szulejman történetéből. Ha pedig a császár kiverné a törököt 
Európából, mindjárt el is nyomja a protestánsokat; a mivel 
szemben csak Magyarország szabadságának helyreállításával, 
azaz hazánknak az Ausztriai Háztól való elszakításával lehet 
védekezni. Magyarország azonban örökre szövetkeznék a császár- 
sággal, minek következtében Törökországtól az Ausztriai 
Háznak többé nem kellene tartania s ereje az összes keresz- 
ténység bajnokának, Magyarország királyának erejével növe- 
kednék. Magyarországot nem izgatná többet szabadsága helyre- 
állításának a vágya, hanem, mint Lengyelország, senkitől sem 
félne, de más sem félne tőle. A nyugati és keleti császárságok 
közt feküdvén, ezeknek összeütközéseit mérsékelné. Ezt az 
ausztriaiak rajtunk való uralkodásának egész története bizonyítja. 
Magyarországnak a kereszténység körül szerzett érdemeit azzal 
jutalmaznák legjobban, ha felszabadítanák az osztrák iga alól. 
Szabadságában biztosítva, nem keresné többé azt a franczia 
szövetséget, a melyben most az osztrák uralom alatt nyögve 
bízik. A császár most is meghiúsította az orosz czár közben- 
járását, a fegyverszünet megerősítésének halogatásával sokáig 
függőben tartotta a békülni akaró magyarokat s a Dunántúlra 
oly erővel vetette magát, hogy ezzel világos jelét adta a leigázás 
szándékának. Ily körülmények közt kénytelen a török porta 
részéről újabban ünnepiesen tett ajánlatokat az eddiginél komo- 
lyabban megfontolni, sőt ünnepies követséget is küldeni a por- 
tára, mely a földretiportaknak határozottan segítséget igért. 
A nemzet mindent elkövet, hogy megmaradjon s nem lesz oka, 
ha ebből Európára veszedelem következik. 



22 MÁRKI SÁNDOR 

A fejedelem Ungvárról Munkácsra április 5-én késő este 
visszaérkezvén, azonnal Lengyelországba küldte Nedeczkyt és 
Brennert, ki « többet végez , jól vigyázva, sok darabos tanács- 
nál)). 65 Mostan már előkészítette udvarát a tavaszi hadjáratra, 66 
pedig a tábornokok nagyobb része úgy gondolkozott, hogy a 
német még nem kezdheti meg a hadmüveleteket. Ha azonban 
mégis hozzákezd «és ők magukat benn találják felejteni, semmit 
sem beszélnek felöle : mi lesz ?» 6? Tapasztalta, hogy a zavarok 
vízözön módjára borítják el az országot. «Talán majd észrehoz 
Isten bennünket; akkoron meglátjuk, hogy nyomorúságunknak 







9. BRENNER DOMOKOS NÉVALÁÍRÁSA. 

nagyobb része gyönge szívtelenségünkböl származik. » 68 Könnyű- 
nek tartotta volna megvédeni a felvidéki hegyszorosokat; de 
sehogy sem lehetett többé gyalogságot összeszedni, hiszen még 
a helyőrségeket is alig láthatta el. A lovasság szintén szánandó 
állapotban volt. Tisztek és katonák csak a híreken kapkodtak. 
Megdöbbentek az ellenség minden mozdulatára, pedig a császá- 
riak sokkal gyöngébbek voltak, mint Rabutin és Herbeville 
idejében. Ellenállásra komolyan senki sem gondolt többé; csak 
arra, miként mentheti meg családját, legkedvesebb holmiját. 
A fejedelem — saját vallomása szerint 69 — csak a zavart 
növelte volna, ha kevéssé megbízható hadaival megkezdi a 
hadjáratot. Azért maradt Munkácson ilyen sokáig. 



6j Bercsényi márczius 26. Arch. R. VI. 67 Április 6. Rákóczi Arch. R. 11. 462. 

185. Beniczky, 194. 68 Április 1. Rákóczi. U. o. 460—1. 

66 Április 6. Beniczky, 194. 69 Emlékiratai, 259. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 23 

Panaszkodott, 70 hogy Munkácson ő már élhetetlen lett; a 
jövő héten tehát megindul s üresen hagyja a munkácsi tárházat, 
ha a nagyon neki eredt eső kiereszti börtönéből. A hadak is 
teljesen kiélték már téli szállásaikat. «A puszta vármegyén élőd- 
nének, ha élődhetnének — panaszkodott Krasznavármegye ; 71 — 
de nem lévén, mivel: nyomorgattatván, nyomorgattatunk . . . 
nem adhatván, nem adhatunk. » A jászok hasonló panaszain a 
fejedelem maga akart segíteni. « Talán bereked a torkuk és 
megszűnnek a panaszló kürt fújásától.)) 72 Sok bajról személyesen 
győződhetett meg, mikor «jószága körülnézésére)) 73 kirándult 
vadászni a beregi erdőkbe s a szőllőket is megtekintette. 74 De 
éppen ezen ((kalandozó és utazó vadászatában)) is úgy látta, 
rá kell térnie Orosz Pálnak, a bonczhidai csata után az erdélyi 
vármegyék előtt nyilvánított felfogására, mely szerint «a katona 
dolga az, hogy éljen s vegyen, a hol lehet, — a vármegye 
sírjon, ríjjon, panaszkodjék!)) 75 Ö maga már saját ezüstneműit 
akarta pénzzé veretni, mikor Bercsényi «igaz magyarsággal)) 
kisegítette. 76 Hiszen Érsekújvárnak magának 24870 frt 56 dénárra 
volt szüksége. 77 

Pedig minden jel arra mutatott, hogy az ellenség ezt a várat 
akarja ostromolni s a Dunántúlt szorongatni. Akkor pedig — 
Rákóczi szerint 78 — «megvídúl ezen föld s hiszem az istent, 
még vérszemre is kapunk «. Károlyinak megint ezt a várat kel- 
lett eleséggel ellátnia, pedig jobb szeretett volna a Bácskában 
csinálni rendet a ráczok közt. Hiszen Pápai János személyesen, 79 
Teleki Mihály pedig írásban, majd szintén személyesen is jelen- 



70 Bercsényinek április 8. Archív R. Rákóczinak egy levele április 17. Tállyán 
11. 464. kelt. (Károlyi-lt.) Talán tollhiba május 

7 1 Április 16. somlyói gyűléséből Ká- helyett. 

rolyihoz. Károlyi-lt. 7 5 Április 17. Bercsényihez. Arch. R. 

7 2 Április 6. Rákóczi Károlyihoz. U. o. 11. 469. 

A Nyúzó-ezredbeli tisztek ellen pörölő 7 6 Április 20. U. o. 11. 472—3. 

jászapátiak ügyében április 14. U. o. 77 Április 17-iki consignatio. Károlyi-lt. 

7 3 Levele Károlyihoz április 19. Ká- 7 8 Április 20. Arch. R. 11. 473. 

rolyi-lt. és Arch. R. 11. 469. 79 Április 15. Beniczky, 195. 

74 Beniczky, 195—6. Feltűnő módon 



2 4 



MÁRKI SÁNDOR 



tették/ hogy a nádorfehérvári szerdár megintette a temesvári 
basát labanczkodása miatt, Szeged és Arad közt eltiltotta a 
németek járását, kelését, fegyverszállításait, s rendelete végre- 







^Á^z 



<****. 

















IO. TÖREDÉK TELEKI MIHÁLY LEVELÉBŐL. 



8 o Április 17. a hosszúialvi Teleki- 
levéltárból 21 oldalon. Első oldalának 
tac-similéje ebben a könyvben, 111. 24. 1. 
És Teleki naplója a marosvásárhelyi 
Teleki-levéltárban 209 — 239. 1. A feje- 
delem az elhunyt gr. Pekri Lőrincz 



helyett jutalmul Telekinek akarta adni az 
erdélyi tábornokságot. Április 27. haza- 
eresztette s öt hétre fölmentette a táboro- 
zás alól. U. o. 239—240. Június 13-ikán 
1000 kősóval ajándékozta meg. (Ká- 
rolyi-lt.) 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 25 

hajtása végett zászlós hadakat is küldött a maróti szélekre. 
«A vén bolond basa» ugyan a követeket, néhány görög keres- 
kedő tartozása fejében, le akarta tartóztatni, de a kurucz érzésű 
basa-aga és Gyömli ezt a meggondolatlanságot megakadályozta. 
Mikor a basa tihája kérdezte, miért pártolják úgy Rákóczi 
királyt, holott Karlóczán a törökök nem a magyarokkal, hanem 
a németekkel békültek meg, a basa-aga azt felelte : « A török 
nem békülhetett meg a magyarral, mert össze sem veszett 
vele; a némettel azért kellett megbékülni, mert ellenség volt. 
Most is csak alig békültek meg vele, de a magyarokkal a törö- 
köknek örökkön békességök van. « Elhiheted — szólt az aga 
Telekihez — te sem vagy igazabb nemzetedhez, mint én vagyok 
a magyarhoz.)) Falvait, majorságait, nagy tisztségét itt hagyná 
s ha szabad volna, mentest menne Rákóczi király szolgálatára. 
Ha a basa Rákóczi ellen tesz, «a török császár szakállában 
piszkáb) ; ezért pedig zsinórral fizetnek. Ha a fejedelem arnóto- 
kat kap a szultántól, a tömösvári basa is szemet huny, hogy 
területéről legalább 500 hosszúpuskás török átmenjen hozzá. 
A fejedelem meg is írta a szerdárnak, 81 hogy az arnót basa 
indulhat, mert az ő hadai készen vannak és Csanád vagy Titel 
körül megeshetik a csatlakozás. Ekkor már az erdélyi szená- 
torokkal is befejezte a négynapos tanácskozást 82 s mivel «a 
vizek kibocsátották az áristomból», a tábort május 2-án végre 
megindította. 

És itten is szólt megint a Balogh Ádám nótája: 

Vitéz, hol a tarisznyád? 
Vedd elő a pogácsát. 
Zsendely pattog, hull a nád, 
Süthetünk ma szalonát. 
. . . Harcz után, ha szomjazom, 
Az áldomást megiszom ! 

Sí Április 28. Arch. R. n. 474. 8z Április 22-25. Beniczky, 196—7- 

Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 4 



26 MÁRKI SÁNDOR 




II. 

A KÜLFÖLD ÉS A MAGYAR KÉRDÉS. 

— 1709. május 2 — július 29. — 

unkácsról a fejedelem május 2-ikán kirándult Zavadkára 
a palatinusnéhoz, alkalmasint arra a hírre, hogy a 
palatínus 6 — 7000 emberét Szaniszló király megverte. 
Harmadnap Rákóczi átment Bercsényihez Ungvárra, hol a kül- 
földről egyéb hírek is vártak. így, hogy a pápa és a császár 
kibékültek. Erről — Barkóczy tábornok szerint ' — talán a többi 
uralkodó is példát vesz és megkötik az általános békét. Attól 
nem tartottak, hogy a pápa segíteni fogja a császárt, ellenben 
bíztak benne, hogy a franczia királynak személyes kiindulása 
a magyar ügyeknek is javára válik. Nagy megnyugvásra szol- 
gált, hogy Károlyi másodszor is ellátta eleséggel Érsekújvárt. 
A fejedelem Ungvárról roszszúlléte és fontos tanácskozások 
miatt csak 10-ikén indult tovább. Lovas gránátosaival, a nemes 
ifjakkal, a karabélyosokkal és az útközben csatlakozott Károlyi 
Sándorral Pazdicson, Gercselyen és a lelkes Sátoraljaújhelyen 
át 12-ikén vonult be Sárospatakra. 2 Másnap hétfőn misét hall- 
gatott, miközben a piaczon katonái teljes rendben álltak. Mise 
végével tovább vezette őket; útközben megszemlélte Dettrich 
István ezredes gránátos századát s tovább ment Tállyára. 
A «fagyos szentek» nem akadályozták, hogy a gyülekezés heté- 
ben néhány nemes ifjúval ki ne ránduljon a szerencsi kastély 
építkezéseinek megtekintésére, vagy egy kis vadászatra. De a 
munka is folyt ; Károlyi Sándoron kívül különösen Sréter János 
tüzérdandárnokkal, Riviére tüzérezredessel és Rottenstein tüzér- 
alezredessel tanácskozott. Főrendek is nagy számmal tisztelegtek 

i Május 6. Károlyi-lt. 2 Beniczky, 198. Tört. Tár, 1882. 767. 




II. RÁKÓCZI FERENCZ 27 

nála, Pünkösd első napját (május 19.) csendben ünnepelte; 
másod- és harmadnapján pedig ő maga vezette a nemes ifjak 
katonai gyakorlatait. Bevált a Bercsényi jóslata : 3 a mint közelebb 
érték, sűrűbben panaszkodtak neki. «Nem az orvoslásról gon- 
dolkoztak, hanem puszta időtöltésből is panaszkodtak, sopán- 
kodtak. Nem csoda; mert oly kedves a magyaroknál a bajok 
emlékezete, hogy a mikor legvígabbak is, keserves nótákban 
siratják a múltat, szidták a jelent, kétségbeesve csúfolták a 
jövendőt; és ezt nevez- 
ték kedves társaságnak.)) 
Tállyáról május 21-én 
keserűen írt Vetésynek* 

mert a franczia udvar „. SRÉTER JÁNOS NÉVALAÍRASA . 

eljárása arról győzte meg, 

hogy a király békét akar kötni s már meg is kezdte az alkudozáso- 
kat. Úgy bánnak vele, mint a kicsavart narancscsal s magára hagy- 
ják őt, hogy békére kényszerítsék, s alkudozásaikat ne zavarja, 
Vetésy azonban biztosíthatja Torcy minisztert, hogy ez nem fog 
sikerülni ; s hogy ő bízik a nagy király Ígéreteiben. Felfogásában 
legjobban megerősíti segélypénzének késedelmes fizetése. Láthatták, 
milyen helyzetben volt a trencséni csatavesztés óta, s a helyett, 
hogy segítették volna, az egész telet annak a kérdésnek megvita- 
tásával töltötték el, hol tegyék le a segélypénzt s mégsem tették 
le ott, a hol kívánta. Megparancsolta, jelentse ki a miniszternek, 
hogy teljesen azt akarja, a mit a király akart; s akár segítik, 
akár nem, folytatja a háborút, a hogy tudja. Ha úgy jön a sora, 
inkább száműzetésbe megy, mintsem kizárassa magát az álta- 
lános békéből. Meghagyta, fizesse ki az ékszert (az aranygyapjas 
rendért járó illetéket), kérje meg Torcy t, hogy azt biztos alka- 
lommal küldje hozzá, ő maga pedig jöjjön haza abból az udvar- 
ból, hol jelenléte kellemetlen ; előbb azonban biztosítsa a királyt, 
hogy változatlanul ragaszkodik fölkent személyéhez, bízik további 

3 Május 14. Arch. R. vi. 188. 4 Fiedler, i. 332 — 4. 



28 MÁRKI SÁNDOR 

pártfogásában s reméli, hogy őt is megkérdezik, mielőtt sorsá- 
ról határoznának. 

Ez a levél eléggé megmagyarázza, hogy a fejedelem már 
csak a francziaországi bizonytalan helyzet miatt sem siettethette 
a nyári hadjáratot. Nem tudhatta még, hogy a békealkudozások 
már is meghiúsultak, mert Anglia és Hollandia igen kemény 
föltételeket szabtak XIV. Lajosnak. Torcy június elsején fel- 
indultan érkezett haza Hollandiából; s midőn Vetésy megkér- 
dezte tőle, mi lesz : béke-e vagy háború, azt felelte : «Háború r 
uram, s hogy azt önök is folytathassák, első gondom lesz, hogy 
kifizessük az önök hátralékát. » s 

Szerencsen e közben egyhangúan teltek a napok. A feje- 
delem május 25-ikén a nemes ifjakkal és a karabélyosokkal 
átment Sárospatakra, hova Bercsényi is megérkezett. Másnap 
igen nagy egyházi és katonai díszszel szenteltette föl a nemes 
ifjak századának zászlaját. Délelőtt 11 órakor a főtábornok a 
palotából hintón, az udvariak s más főurak, Vay vezetése alatt, 
gyalog mentek az öreg templom elé s ott várakoztak. A feje- 
delem lóháton hermelines bíborpalástban, török fehér trádoros 
(ezüstbrokátos) dolmányban, fehér posztó nadrágban, gyöngyös, 
telekes bocskorban, 6 teljes fejedelmi díszben vezette a nemes 
ifjakat, kik kétfelől a kapcsosoktól kisérve, brigádánként hármas 
rendben jöttek. A fejedelem a templom előtt fölállította őket, 
s gyakorlatot végeztetett velők; mire mindannyian leszálltak 
lovaikról, meghatározott rendben mentek be a templomba, s az 
oltár körül állottak fel. Mise és szentbeszéd után a fejedelem 
a nemes ifjakkal együtt megáldozott. Hosszas szertartások után 
előhozták aranynyal gazdagon kivarrt kék szép zászlajukat 
(kornyétájukat), melynek közepén kétfelől az Isten szeme volt 
hímzésben ábrázolva ezzel a körirattal : «Eadem et aequalis 
ubique» (Mindenütt egy és ugyanaz). A zászlót páter Kéry 
átadta az oltár előtt térdeplő fejedelemnek, ki fölemelkedvén, 

Június 4. Fiedler, i. 133. 6 Tört. Tár, 1882. 767 — 8. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 29 

azt magasra tartotta és önmagától szerzett gyönyörű imádság- 
ban ajánlotta a seregek urának védelmébe. Könnyekig meg- 
indulva kérte az Istent, szűnjön meg nemzetünkre kiontott méltó 
haragja és adjon győzedelmet a hazának. A zászlót átadta a 
püspöki trónon ülő Pethes ez. püspöknek, ki azt megszentelte, 
megáldotta s az ifjú báró Haller Gábornak, a nemes ifjak 
őrnagyának nyújtotta át. Erre a fejedelem és kisérete az előbbi 
rendben tért vissza a várba, melynek palotájában Ráday Pál, 

t ; ; ; . = 1 — — ; "t 

i , ' V . ' '. I 




12. A SÁROSPATAKI VAR. 



a nemes ifjak főügyésze, a fejedelem s a főrendek jelenlétében 
szép buzdító beszédet intézett az ifjakhoz. Előbb Haller Gábor 
zászlótartó s utána az egész ifjúság fölesküdött a zászlóra, mely 
körül rövid idő múlva egy modern magyar állandó hadseregnek 
kellett volna sorakoznia. Az ünnepséget fejedelmi ebéd fejezte 
be, a melyen Bercsényi, Károlyi, Budai tábornokok, Vay 
főkapitány, Pethes püspök s más főrendek vettek részt. 7 

Másnap haditanács volt, de ez is várakozásra szánta el 
magát, mert a császáriak, a kik Árva vára elfoglalásán (április 
10.) kívül újabb sikerre alig hivatkozhattak, maguk is tartóz- 
kodtak minden támadástól. 28-ikán a fejedelem Szerencsre in- 

7 Beniczky, 200—1. 



3<> 



MÁRKI SÁNDOR 



dúlt ; Károlyi még útközben, Bercsényi pedig másnap Szerencsen 
búcsúzott el tőle. Űrnapját (30-ikát) csendes ájtatosságban töl- 
tötte; csak este tartott hadiszemlét a nemes ifjak fölött. Ber- 
csényi elmenetele óta egyáltalán nem hallott híreket ; 8 de mikor 
a hírlapok részletesen írtak a dánok visszahivatásáról, megvál- 
toztatta múltkori vélekedését, s a védőháború helyett most már 
a támadást is lehetőnek tartotta. 9 Bottyán, a ki június 3-ikán 
érkezett udvarába, mindjárt szívesen ajánlkozott, hogy 1200-ad 
magával Pozsonyig portyázgat ; de a fejedelem Morvaországot 
szerette volna zaklatni, mint a dunántúliak teszik Ausztriával. 
Hiszen «egy kapitány is elindíthatja azokat, kiknek kedvök van 
a tánczhoz.» 10 A guerilla-háborúnak most már nagyobb barátja 
volt, mint a sárospataki tanácskozások idején. 11 Jó hírnek tar- 
totta, hogy Szieniawszkij Ilyvó közelében nagyon megverte a 
litvániai nagy hetmant. 12 A németnek a Dunán való átkelését 
hallván, június 10-ikén Kassára indult, hogy Esterházy Antal 
hadi működése előmozdítása iránt tábornokaival tanácskozzék. 13 
Már útközben, Enyiczkén, megtartotta az első értekezletet, a 
melyen Bercsényi, Csáky Mihály, Andrássy István és Pál tábor- 
nokok és egyéb brigadérosok vettek részt. Kíséretökben másnap 
megtekintette a kassai erődítéseket, de 12-ikén Enyiczkén még 
népesebb haditanácsot tartott és csak másnap indult haza, 
útközben Regécz vára romjait is megtekintvén. 14 Szerencsen 
azonnal intézkedett a rendes ezredek szemléje iránt, s meg- 
köszönte XIV. Lajosnak, 1 * hogy Vetésy útján újból pártfogá- 
sával bíztatta őt s a két hazát. Áldja meg az Isten a király 
jogos és igazságos törekvéseit, hősies munkáját koronázza 
szerencsés békével s alattvalói érezzék uralkodása boldogságát, 
a melyet majdan mi is neki köszönhetünk. 17-ikén délután, 



8 Június 2. Arch. R. n. 475. 

9 Június 4. U. o. 478. 

10 U. o. 478. vi. 195. 

1 1 Június 6. U. o. 11. 480. 
i2 U. o. n. 481. vi. 199. 



13 Rákóczi jún. 14. és 16. U. o. 11.483., 485. 

14 Beniczky, 202—3. 

15 Június 16. Fiedler, 1. 143 — 4. Ugyan- 
akkor Torcy marquisnak és Rouilliernek 
is írt. U. o. 144—5. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 31 

mikor a felebbezések átvizsgálása végett összehítt szenátus 
gyűlésére udvarával Sárospatakra ment át, feleségétől is érke- 
zett két franczia gavallér. 16 Több mint valószínű, hogy a sze- 
nátus másnap a hozott izenettel s általán a külügyekkel is 
foglalkozott. Tagadhatatlan — mondta a fejedelem I7 — hogy 
jól megfontolván a külföldi eseményeket, a melyektől boldogulá- 
sukat nagyrészben várhatják, ezt a hadjáratot nagyobb óva- 
tossággal kell. folytatniuk, hogy még kisebb veszteségeik se 
legyenek, s el ne veszítsék teljesen a külső fejedelmek jó véle- 
kedését, a melyet tavalyi hadjáratukkal nagyon megcsonkítottak. 
Mostani eljárásától el nem tér, pedig e miatt némelyek hanyag- 
nak és határozatlannak tartják. Magában véve könnyű volna 
sok dolog, ha az általános körülmények és a fogyatkozások 
nem nehezítenék. Nem csodálja, hogy mindenki odaragasztaná 
a tapaszt, a hol a fájdalmat érzi; de rossz borbély az, a ki 
a sebek mérgét megvizsgálván s mindegyiket be nem tapaszt- 
hatván, a beteg akaratán indulva, éppen oda nem tenne ílastro- 
mot, a hova legjobban kell. Bottyánt is figyelmeztette/ 8 hogy 
nemcsak azokkal kell törődnie, a mik körülötte történnek, hanem 
tekintetbe kell vennie az egész ország külső és belső dolgait; 
nem gondatlanságból történik tehát, ha azonnal nem küldi 
meg a kívánt segítséget. 

Pápai Gáspárnak Nándorfehérvárról június 3-ikán küldött 
levele szintén I9 gondot okozott a fejedelemnek és a tanácsnak. 
A szerdár e szerint az athnámé pontjait beküldi a fényes por- 
tára, de a karlóczai békében megállapított határral nem éri be. 
A portán már elhatározták az arnót hadak beküldését s hogy 
a fejedelemnek erre a czélra Karánsebes táján Marosnál kell 
sánczot építnie. Fetiszlán körül a dunai révhelyekről, hajókról, 
átszállításról már gondoskodtak. Karánsebes, honnan hajdan a 
Vaskapura vigyáztak, ismét basaság székhelye lesz. Margánál 
török területen azért akarják építeni a sánczot, mert így a 

16 Beniczky, 203. 18 Június 19. U. o. n. 488. 

17 Június 19. Arch. R. 11. 487. »9 Június 3. Kivonatban. Károlyi-It. 



32 



MARKI SÁNDOR 



császáriak nem csaphatnak lármát s Rákóczi törekvéseit sem 
ronthatják a portán. A karánsebesi basa a Margánál sánczot 
építtető fejedelemnek akár dobbal vagy muzsikaszóval is küldet 
puskaport. Nem ellenzik a csanádi sáncz építését, de nem 
segíthetik benne; ellenben szeretnék, ha Aradot, Szegedet 
megszállaná. 

A fejedelem attól tartott, hogy a török a fénykorabeli terü- 
letet akarná Budával, Egerrel, Újvárral, Váraddal, Kanizsával, 



GAIECMJSCH W£tSEJ»BlsBa *,/ v . 




13. NÁNDORFEHÉRVÁR. 



holott ő a Szerémséget is sokalja, az ország beleegyezése nélkül 
pedig semmit sem tehet. 20 Az arnót zsoldosok, a nélkül is ki- 
jönnek hozzá; ha tehát akar valamit a porta, adja elő kíván- 
ságát, «Hála Istennek, még nincs kötél a nyakunkon !» szólt a 
fejedelem. 21 Úgy hitte, a basa a Vaskapu krassószörényi oldalán 
a margai sáncz építését és megtartását csak azért kívánja tőle, 
hogy erejét tapasztalja, mert e miatt a szebeni németekkel 
alkalmasint harczolni s e miatt talán Nagyvárad megszállását 
is elhalasztani kénytelen. Aradot vagy Szegedet nem ostromol- 
hatja, mert a basa nem igért hadiszereket. 22 Az erdélyi bújdo- 



20 Június 23. Arch. R. n. 489. Bercsényi 
július 14. U. o. vi. 212. 



21 Június 24. U. o. 11. 490. 

22 U. o. 490—1., 497. V. ö. 1. 183. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 33 

sóknak is megizente Moldvába, hogy semmit se kezdjenek 
addig, míg rendbe nem hozza dolgát a külső országokban, 
kivált azon hatalmasságnál, a melytől függ ez a dolog és a 
melynek segítsége kinyilatkoztatását naponkint reméli. Pénze 
nincs a hadakozáshoz és más utakon, alapokon épített barátság- 
ban csak úgy lehet biztos, ha azt a hatalmat elébb beleugratja 
a munkába. E miatt késik, ezért nem adhatja ki határozatát; 
«mert az Istentől vállaira tett országok terhei elméjét, erejét 
idétlen munkájú dolgokra osztani és fordítani nem engedik. » 
A bujdosók hiában keresnének maguknak más pártfogót. Nem 
dicsekedik erejével, de erre a dologra ő mégis hasznosabb más- 
nál. Saját példáján tudja, milyen nehéz a várakozás : de «az is 
jobb az idétlen gyümölcsnél, kivált mikor jó reménységet 
nyújt. » 23 

A politikában valóban csak reményről beszélhetett, nem bizo- 
nyosságról, mint a mathematikában, melylyel Simándi professzor 
a kollégiumban és magántársalgás közben is gyönyörködtette. 24 
Július 7-ikén a fejedelem a szenátussal együtt a templomban 
adott hálát az Istennek, hogy a tizenegy ülésre terjedő tanács- 
kozások véget értek ; azután hazatért Szerencsre, hol másnap 
és harmadnap többnyire maga írt utasításokat külföldi követei 
számára. 2 s így pl. Heinsius hollandi nagypensionariust U Ancillon 
(diplomácziai álnéven St. Julién) útján kérte a béke előmozdí- 
tására ; 2<s hiszen a németalföldieknél senki sem ösmerheti jobban 
a szolgaság szomorúságát, a szabadság becsét. Általa sürgette 
Jablonskyt is, hogy jelentést tegyen londoni útjáról. De külö- 
nösen fontos volt az az emlékirata, a melyet vele küldött meg 
a protestánsoknak hágai magyar követeihez. Fejezzék ki ezek 
a porosz király előtt, hogy iránta való tisztelete szeretetté és 
tökéletes barátsággá alakúit át; ebben és bölcseségében bízva, 
az ő kezébe teszi le a maga és hazája sorsát. Kéri, eszközölje 

2 3 Június 26. gr. Mikes Mihályhoz. Arch. 2 J U. o. 206. 

R. 11. 492 — 3. 26 Fiedler közlése, Archív für öst. Gesch. 

24 Június 29., 30. Beniczky, 205. xliv. 477. 

Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 5 



34 



MARKI SÁNDOR 



ki, hogy küldöttei megjelenhessenek Hágában s ellensúlyozzák 
ott ellenségeinek hamis felvilágosításait, mit a jelen emlékirat- 
ban utasítások alapján maga is megtesz. Fejtsék ki, hogy a 
magyar királyságot még Szent István alapította, s annak leg- 
drágább kincse mindenkor a szabad választás volt. A négy 
sarkalatos kiváltság felsorolása után kifejtette, hogy ezeket az 
Ausztriai Ház mindenben megsértette s hazánkat ezzel kergette 




14. A HÁGAI „LOVAGOK HÁZA*' 



bele a török szövetségbe és a fölkelésekbe. A Habsburgok az 
örökös királyság behozatala óta a legzsarnokibb római császá- 
roknál is önkényesebben uralkodtak. Államcsíny volt, hogy a 
mostani császárt I. Lipót választás nélkül koronáztatta meg 
magyar királynak, ki azonban, II. Endre aranybullája záradéká- 
nak kivételével, esküt tett az összes kiváltságokra. Elmondta, 
miért kellett ennek következtében a jelen fölkelésnek kitörnie; 
erre pedig joga volt egy szabad és választó országnak. A vá- 
lasztójogot az Ausztriai Ház az örökösödés behozatalával el- 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 35 

törölte ; de ezzel nem gátolhatja meg, hogy a magyarok régi 
királyaik nőágából keressenek maguknak királyt. Az Ausztriai 
Ház örökösödési joga különben is kétséges; Erdély független- 
ségét pedig Rudolf király maga is elismerte s azt akkor sem 
veszthette el, mikor csel következtében alávetette magát I. Lipót- 
nak. A tróntól való megfosztás okainak felsorolása után az 
Ausztriai Házat mint egész Európa szabadságának kész vesze- 
delmét, a magyar nemzet esküdt ellenségét állította oda. 

A magyar nemzetben, ha szabadon választhat magának feje- 
delmet, a szövetségesek hasznos munkatársat kapnak Európa 
érdekeinek védelmében. Tőlük tehát és a szövetségesektől azt 
kéri, eszközöljék ki, hogy a császár vesse alá magát új válasz- 
tásnak s annak, hogy örökösödését angol mintára szabályozzák. 
Állítsa helyre a szabadságot, ünnepiesen esküdjék meg a tör- 
vényekre, melyekre apja is megesküdött; a tisztségeket magya- 
roknak adja, magyar nemzeti hadsereget tartson s ha a törö- 
kökkel szemben zsoldosokat kellene fogadnia, ezeket is eskesse 
föl a haza hűségére. A zsoldosokat az örökös tartományokban 
magyar tisztek szedjék és vezessék. A nádornak adják vissza 
törvényes hatalmát s a király távollétében mint helyettes és 
alkirály kormányozza az országot. A császár mondjon le a 
fegyveres hódítás jogáról s mindenkinek adja vissza jogos és 
törvényes birtokát. Országgyűlési határozat nélkül adót ne 
vessen ki. Erdélyt teljes fölségjoggal adja át a törvényesen 
megválasztott Rákóczinak. Tartson azonnal szabad ország- 
gyűlést, mihelyt a hatalmak megbizottainak jelenlétében kibékül 
a nemzettel. Biztosítsa a fölkelt urak és tábornokok bántatlan- 
ságát. A protestánsok vallásszabadságát tartsa meg a szécsényi 
egyezség alapján s a jezsuitákat, az összes bajok okozóit, sohase 
fogadja vissza. A magyar békét foglaltassa be az általános 
békébe s mindakettőért ugyanazok kezeskedjenek. Kijelentette, 
hogy minden kívánsága megegyezik a törvényekkel; ha mégis 
visszautasítják, hamarább hódol a töröknek, mint oly fejedelem- 
nek, ki kegyetlenségekkel, kivégzésekkel torolná meg a történ- 



36 MÁRKI SÁNDOR 

tekét. Inkább fegyverrel a kezökben halnak meg, mint hogy 
nyakukat és szívókét egy kegyetlen és fösvény miniszter kegyel- 
mére bizzák. 

A bölcs és igazságos porosz király, a ki népeinek apja, 
bizonyára igazságosaknak és méltányosaknak találja ezeket a 
kívánságokat; s megengedi, hogy ha a reá és házára haragvó 
Ausztriai Ház üldözné s ő hazájáért tovább nem küzdhetne, 
a hozzácsatlakozókkal együtt birodalmába meneküljön. Nála 
fejezné be meglankadt életét és neki örömmel ajánlaná föl szol- 
gálatát s mindenét. Atyjának, sorsa intézőjének tekinti őt s mint 
ilyentől vár jóakaratot, tanácsot és segítséget. 27 

A fejedelem alig irta meg utasítását, a szabadságharczosok 
ezt az egyik legfontosabb oklevelét, július io-ikén visszatért 
Patakra, hol Des Alleurs-ve\ tanácskozott s Lengyelországból 
visszatérő hadsegédét, Huszár Imrét fogadta. Harmadnap Mikó- 
háza felé vadászni menvén, még a hintóban is titkárai előter- 
jesztéseit hallgatta. Bottyánt a dunántúliak bátorítására három 
ezreddel és kompokkal a Duna mellé rendelte, udvari hadával 
pedig maga is Károlyihoz akart csatlakozni; mert «életét és 
fáradtságát nem szánván, inkább vele akart fáradozni, mint 
Erdély felé menni. » 28 Azonban a következő esős napokban 
megint a szobákba szorulva foglalkozott a külügyekkel. 19-ikén 
a porosz királyt s a tengeri hatalmakat megnyugtatni töreke- 
dett, 29 hogy nem szövetkezik a törökökkel, ha a szövetségesek 
határozott reményt nyújtanak; de a bizonyosról a bizonytalan 
kedvéért le nem mondhat. Nemzete baját nem akarja a leg- 
végső esetre tartogatott orvossággal gyógyítani. Azt a hatalmak 
sem gyógyíthatják puszta szavakkal; tudnia kell, a császári 
udvar akar-e békülni vagy sem. A bécsi miniszterek, kiket a 
tárgyalások folytatására kért, még csak nem is feleltek leveleire. 
tehát Bécsben nem tehet béke-ajánlatot, mert ezt könyörgés- 



*7 Július 8. Fiedler (11. 52— 62.) egész ter- 28 Július 16. Károlyi-lt. 

jedelmében közli a fontos emlékiratot. V. ö. 29 Archív für öst. Gesch. xnv. 479. 

július 11. Bercsényi, Arch. R. vi. 204. Arch. R. 11. 498. Fiedler, 11. 63—65. 




BOTTYÁN JÁNOS. 
(Dörre Tivadar rajza.) 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 37 

nek vennék; azt hinnék, hogy a győztes szabja a törvényeket 
s nem adnák meg a nemzet jogos és igazságos kívánságait. 
A béketárgyalásokra őt és a bécsi udvart csak a közbenjárók 
szólíthatják fel. Sajnálja, hogy a hatalmak többé nem helyeslik 
az ő független erdélyi fejedelemségét, s tudja is, hogy a bécsi 
udvar és az önző miniszterei a maguk jószántából sohasem 
egyeznek bele Erdély különválasztásába, vagy egyenlő értékű 
területtel való kárpótlásába. A szövetségeseknek ezt a kérdést 
Európa állapotainak figyelembevételével kell mérlegelniük s talán 
példaképpen venniök, hogy a mostani porosz király apja egyenlő 
érték gyanánt adta a svédnek Pommerániát. Ha a fejedelem 
Magyarországban egy Erdélyivel fölérő területet kapna, Erdély 
átengedését a béke kedvéért nem ellenezné, de ebben az eset- 
ben is meg kell hallgatni a szabad nemzet akaratát. A nemzeti 
akarat nyilvánulása ellen a császár minden követ megmozdít 
és csak úgy enged, ha a hatalmak kényszerítik reá. Kétség- 
telenül legjobb volna Erdélyre nézve, ha a Rákóczi-ház örökös 
uralkodása alatt állna, de választási föltételei ennek keresésétől 
eltiltottak. Erdélyről le sem mondhatna a rendek megegyezése 
nélkül; ezt pedig semmi esetre sem kapja meg, hacsak nem 
biztosítják őket kormányzójuk vagyis vajdájuk szabad választása 
jogáról s arról, hogy ez független lesz a német tábornoktól. 
Mindezekre nézve ösmernie kell a hatalmak elhatározását, hogy 
azután ő is határozhasson a török ajánlatokra nézve. Tudatnia 
kell velők azt is, hogy az örökös királyságot Ausztria sem 
értelmezheti másképpen, mint Anglia, vagyis hogy az uralkodó 
a törvényben adott jogoknál többet nem követelhet magának. 
Hogy pedig Klement távozása esetében a hágai értekezleten 
érdekeit ne veszélyeztesse, Charles D'Ancillont utasította, hogy 
a magyar protestánsok küldötteit (Dobozit és Körtvélyesit) a 
július 8-iki békepontokról tájékoztassa. 

A fejedelemnek nagy tekintete volt a külföld előtt, a mely 
a nemzet ügyét jóformán csak annyiban vette számításba, a 
mennyiben azt Rákóczi intézte. Hogy Erdélyért cserét ajánlottak, 



38 MÁRKI SÁNDOR 

azt — Bercsényi szerint 3 ° — azért tették, mert figyelembe 
vették hazájáért való nagy elszántságát, eleget akartak tenni 
kívánságának s örömest segítenének a nemzeten. Éppen azért 
Klement is arra kérte a fejedelmet, hogy az athnáméról meg- 
jöveteléig semmiesetre se határozzon. 31 A háború vagy a béke 
dolgát különben is Zólyom, Zsiliz, Liptó ellen tervezett hadi 
vállalatai sorsától, főképp a liptai hadjárattól akarta függővé 
tenni, a dunántúliak segítségére pedig Bottyánt küldeni. Bottyán 
a ráczok előtt híres, a parasztok közt ismerős, a Duna vizéhez 
nagy esze van, s a pestistől nem fél. 32 Lengyelországban is 
jobban bízott, mióta Ágost király a czárhoz közeledett. 33 Azon- 
ban óvatosnak kellett lennie, mert Bottyán táborában fogytán 
volt a kenyér, Károlyi katonái pedig négy napra kaptak egy 
prófontot, a pestis is terjedett s kedvetlen haddal bajos har- 
czolni; hiszen «kevés szerencsétlenség is nagyon megdobogtatja 
az emberek szívét. 34 Július 24-ikén a fejedelem Patakról átment 
Szerencsre, 3S hogy terveit könnyebben megcsinálhassa és udvari 
hadait a csatatérre szétoszthassa. 36 26-ikán odajött hozzá Klement, 
a ki a szövetségesek és a porosz király jóakaratával, s azzal 
biztatta, hogy őt mindenképpen megtartani szeretnék az erdélyi 
fejedelemségben; azonban nem tarthatják meg, mert a császár 
hamarább lemondana Magyarországról, mint Erdélyről, mely 
nélkül a kereszténységet meg nem oltalmazhatja. A császár 
nem teszi föl Rákócziról, de utódairól fölteheti, hogy a török- 
höz csatlakozik; a fejedelemnek tehát tíz magyar vármegyét 
adna Erdélyért. A hatalmak külön békére ösztönzik a magya- 
rokat, mert a nélkül nem köthetik meg az általános békét sem, 
melybe különben amazt belefoglalják. Ajánlják tehát, hogy tegye 
meg az első lépést Lamberg Mátyás Lipót herczegnél, a császár 
új miniszterelnökénél. A herczeg személyes ösmerőse volt a 



50 Július 17. Arch. R. vi. 213. 3 3 Július 20. U. o. 11. 501 — 2. 

31 Rákóczi július 13. U. o. 11. 498. Ezt 34 Július 23. U. o. 11. 504. 
14-ikén Bercsényi is ajánlta. U. o. vi. 212. 3 5 Beniczky, 208. 

3 2 Július 15. U. o. 11. 498-500. 3 6 Július 27. Arch. R. 11. 506. 



4 o 



MÁRKI SÁNDOR 



fejedelemnek, a ki azon a czímen írhatna neki, hogy új méltó- 
ságában üdvözli őt; s ha a franczia király nem szegyeit béke- 
ajánlatot tenni, miért szégyeneijen ő? Azok után, a hogy Lon- 
donban Marlborough herczeg fogadta Klementet, kit mindig 
hatlovas hintón vitetett föl a tanácsba, amúgy is nagy reménye 
volt a jó békességhez. 37 Július 29-ikén tehát a fejedelem meg- 
írta üdvözlő levelét Lamberghez.* 8 Kijelentette, hogy bízik 

benne s az általános béke 

előtt is hajlandó külön 
békét kötni; már régen 
meg is köthette volna, ha 
a nagyszombati alkudozá- 
sok idején is Lamberg a 
miniszterelnök. Jót vár 
őszinteségétől és a császár 
igazságosságától. Ha a 
császár békét akar adni 
a nemzetnek, segítni fogja 
ebben a nagyfontosságú 
ügyben, a mennyire a kor- 
mánya alatt levő ország 
sérelme nélkül teheti. Kéri 
tehát, lépjen vele levele- 
zésbe s adjon útlevelet 
egy biztosának. Azonban 
— írta ugyanaznap Hamel-Bruyninx bécsi hollandus követ- 
nek 39 — ne bánjanak vele úgy, mint a múltkor bánt Wratis- 
law, ki még a feleségének szóló leveleket is felbontotta. írt 
ugyanaznap lord Raby berlini angol követnek, Péter czár- 
nak és Golovkin orosz főkanczellárnak is. 4 ° A czárt röviden 




16. GOLCZ OROSZ TÁBORNAGY. 



37 Rákóczi Bercsényihez 
Arch. R. 11. 506-8. 

38 Fiedler, n. 66—67. 

39 U. o. 11. 66. 



július 27. 4° Július 29. Archív für öst. Gesch. 

xliv. 478—483. Főbb vonásaiban Károlyi 
önéletírásában, 11. 491—2. (Pulay János 
a szatmári békességről). 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



41 



üdvözölte győzedelmei alkalmából. Sokkal melegebben írt a 
kanczellárnak, a ki őt februárius 15-ikén a czárnak iránta s 
a nemzet iránt való barátságáról biztosította. Sajnálta, hogy 
Nedeczky a svéd katonaság miatt nem juthatott el a czárhoz, 
a kit szintén a háború gátolhatott meg abban, hogy a császár- 
nál közbejárjon a magyarok ügyében. Újból kéri erre mostan, 
mikor a hágai békeértekezletek megszakadván, a császár kész 
a magyarokkal külön kibékülni. A tengeri hatalmak irigylik a 
czár diadalait; nem akarják, hogy Szentpétervárát megtartsa 





9n&K/i 




17. GOLCZ TÁRORNAGY NÉVALÁÍRÁSA. 



s ha a spanyol örökösödés ügyében békét köthetnek, békebírák 
akarnak lenni, az oroszok és a svédek közt. Viszont azonban 
a czárnak módjában áll, hogy győzelmei következtében ő legyen 
Európa legfőbb bírája ; s az lehet, ha szövetkezik a franczia 
királylyal s nyilvánosságra hozza a magyarokkal kötött szövet- 
ségét. Tudja a czár, hogy a császár elnyomja a nemzetet, leg- 
igazságosabb kívánságait sem teljesíti, a közbenjárást sem 
fogadja el; kényszerítni kell tehát, hogy lemondjon a magyar 
koronáról s elösmerje Magyarország függetlenségét. Ha Magyar- 
és Lengyelországok szabadon választott királyait, vagy egy 
közös király alatt orosz pártfogás mellett újraalakulhatnak, 
Európa békéje egészen a czártól függene. Ha a császár önként 

Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 6 



4 2 



MÁRKI SÁNDOR 



nem mondana le Magyarországról, Golczot* 1 vagy valamelyik 
más tábornokát egész erejével küldje be s fegyverrel kénysze- 
rítse rá. Ellene a szövetségesek sem segíthetik a császárt, sőt 
bíztatni is fogják, hogy mondjon le Magyarországról, mert 
nemcsak ennek, hanem a császárságnak a koronáját is elveszt- 
heti. A czár lenne Magyar- és Lengyelországok szabadságának, 
Európa békéjének helyreállítója. Nem kételkedik, hogy a czár 
legyőzi a svéd királyt, de a czári sas ne érje be légyfogdosás- 
sal s a keleti monarchia megteremtésére ily kedvező alkalmat 
ne szalaszszon el. Ezt nemcsak nemzete érdekében, hanem a 
czárral szemben vállalt kötelességénél fogva is sürgette. 

Bercsényi mindezen hírek hallatára 42 ((örvendezett szívvel 
látta nyílt kapuját a fejedelem dicsőségének . . . Igazán ezen 
munkának magva jó földbe esett; csak az idő jól járjon hozzá, 
hogy megérhessen.)) 

III. 
A HAZA ATYJA - A HAZA ELLENSÉGE. 

— 1709. július 23— október 12. — 

dőközben június 5-ikén újra megnyílt a tavaly elnapolt 
pozsonyi országgyűlés. A harmadnap fölolvasott királyi 
leiratban ! volt néhány pont, a mely megközelítette 
Rákóczi felfogását s így az egyezkedésre alapúi szolgálhatott; 
de különösen a pénz- és a vallásügyekre vonatkozó kijelentés 
a békülést majdnem lehetetlenné tette volna. A protestáns 
kisebbség hivatkozott reá, hogy a fölkelés katholikus vezetőit, 
Rákóczit és Bercsényit, először éppen ők akarták kibékíteni a 
királylyal. Ezek a kath. vezérek csak részben teljesítették a 



41 U. o. 482. (Goler tollhiba.) 1 Hét fő pontját közli Pray, Hist. Regni 

42 Az alkudozásokra s a külügyekre Hung. in. Katona, xxxvn. 551. Horváth, 
kiterjedő nagyérdekű levele augusztus vi. 550. A vallásügyekre nézve Zsilinszky, 
i-röl : Arch. R. vi. 233—240. ív. 349—397. 




l8. GRÓF ILLÉSHAZY MIKLÓS MAGYAR FŐKANCZELLÁR. 



44 MÁRKI SÁNDOR 

protestánsok kívánságait, de megengedték nekik a vallás szabad 
gyakorlatát. Tudták, hogy kétannyi protestáns van, mint katholi- 
kus; a többséget tehát a szécsényi ((szemfényvesztéssel)) akar- 
ták magukhoz csatolni. De kivégeztették a többnyire evangélikus 
Turócz vármegye követeit, még a katholikus Rakovszkyt is, 
mivel a királylyal békülni akartak s a templomokról szóló törvé- 
nyek érdekében felszólaltak. 2 A «lázadókról» azonban Pozsony- 
ban még ennyi elösmeréssel sem volt szabad beszélni. Június 
19-ikén József király az országgyűlést a lázadókkal szemben 
erélyes eljárásra sürgette s július 14-ikén gróf Illésházy Miklós 
kanczellár ellenjegyzése mellett már kiadta császári és királyi 
nyilatkozatát, mely szerint a magyar fölkelés fejeit és párthíveit 
a haza ellenségeinek nyilvánítja és száműzi, ha négy hét alatt 
vissza nem térnek a régi engedelmességre. Ennek közzétételé- 
vel, mint királyi biztost, július 20-ikán Liechtenstein János Ádám 
András herczeget bízta meg. Az országgyűlés 23-ikán bizottsá- 
got küldött ki annak megállapítására, hogyan hirdessék ki a 
hosszas tanácskozások után megállapított nyilatkozatot. A her- 
czeg kijelentette, hogy a kihirdetésnek, a király akaratához 
képpest, magában az országgyűlésben kell történnie; s azonnal 
meg is történt. E szerint Rákóczit és Bercsényit a haza ellen- 
ségeinek és fölségsértőknek jelentették ki; de bűnbocsánatot 
hirdettek minden más fölkelőnek, a ki mától kezdve négy hét 
alatt leteszi a hűségesküt. Megsemmisítették az ónodi és a 
többi konvent határozatait stb. 3 Spáczay kanonok, imént még 
Rákóczi szenátora, a kegyelemből kizáratni kívánta azokat a 
protestánsokat is, a kik a rózsahegyi kurucz zsinaton részt- 
vettek. 

De ime, az erdélyi fogoly kanczellárnak, Bethlen Miklósnak 
« nagy csodájára», Teleki Pál éppen «most szédült meg», a mikor a 
császár hívei legjobban remélték, hogy «az Isten jó végét adja 



2 Zsilinszky, ív. 377 — 8. edikt gegen Rákóczy und Bercsényi 1709. 

3 Liechtenstein jelentése július 25-ikéröl Beitráge zur neueren Gesch. Österreichs^ 
a császárhoz. Közli B. Mitis, Das Achten- 1906 szeptember. 82—83. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



45 



maholnap ennek a háborúnak)). 4 Bagosi László cs. ezredes is 
imént lépett Rákóczi szolgálatába s elhunyt bátyja ezredével 
éppen most várta az arnót katonák csatlakozását. 5 Ellenben «a 
háládatlan ország olyan fiáért, mint Bethlen Miklós, csak egy 
szót sem teve eddig. Hát a református státus oszlopáért ! Oh 
urak, urak, — sóhajtott egy bécsi labancz 6 — hodie mihi cras 




19. A BETHLENSZENTMIKLOSI KASTÉLY. 

tibi!» Az az országgyűlés, mely tűrte a legeszesebb labancznak, 
a bethlenszentmiklósi kastélya felé sóvárgva tekintő Bethlen 
Miklósnak bécsi fogságát, mit tehetett volna egyebet, mint 
hogy a haza ellenségének nevezze Rákóczit, kit a kuruczok 
a haza atyjának neveztek. Az udvar mellé állt, hogy törvényes 
látszatot adjon a nemcsak Rákóczi, hanem a független Magyar- 



4 Bethlen Miklós Teleki Sándorhoz 
július 29. Teleki-lt. T. S. o. 3823-398. 
Teleki Pál szeptember 12. tisztelkedett a 
fejedelemnél. Beniczky, 216. 



5 Rákóczi Bercsényihez július 27. Arch. 
R. 11. 508. 

6 Tarczali Zsigmond augusztus 31. 
Teleki-lt. 3491 a/i— 116. 



46 MÁRKI SÁNDOR 

ország ellen is folytatott háborúnak. Pedig ennek czélja a magyar 
nép erőszakos letörése volt. Ezt korán 7 észrevette Medows 
bécsi angol követ, a ki augusztus 8-ikán kedvetlenül hagyta oda 
Bécset, 8 hol hiában fáradozott a magyar nemzet és királya kibékíté- 
sén. Öt nap múlva a pozsonyi országgyűlés is eloszlott, mert a 
király, a pestis terjedése miatt, megint elnapolta, a nélkül, hogy 
a hozott határozatokat valaha törvénybe iktatták volna. 9 

Az immár « száműzött » fejedelem július 28-ikán Szerencsről 
visszatért Patakra, hol várkastélyának megújításában a meste- 
rek «Salamon temploma építése módját követték)). 10 Ott értesült, 
hogy a császáriak az Erdélyből várt támadást abbahagyták, az 
oroszok pedig teljes győzedelmet nyertek a svédeken. Ez volt 
az első hír az oroszok poltavai (július 9-iki) diadaláról. 11 «Ezen 
országunk nagy javára czélzó hírt» a fejedelem azzal toldta meg, 
hogy a svéd király Moldva felé menekült s talán Magyarorszá- 
gon keresztül akar hazatérni, mert a császárt jobban gyűlöli 
mint őt s nem akarhat nagyobb ellensége kezébe esni. «Nagy 
madár volna ez a munkácsi kaliczkában !» I2 A francziák győ- 
zelméről érkezett hírt hamarosan megczáfolták ; de a fejedelem 
méltán csodálkozhatott, hogy a szövetségesek Tournay körűi 
pepecselnek, mikor egyenesen Paris ellen nyomulhatnának. Ez 
a határozatlanság a francziáknak megér egy kis diadalt. Ha pedig 
a czár most már csakugyan Kijev és Ilyvó felé nyomul : úgy ő 
is közelebb megy hozzá Munkácshoz s ha Isten segíti, megköti 
szerencséje csomóját. 13 Mindenesetre Poltavánál dőlt el, a magya- 
rok svéd vagy orosz segítséggel keressék-e szabadságukat. 



7 Medows június 29. Simonyi, 111. 446. Károlyi-levéltárban, az övé Arch. R. ix. 

8 U. o. ni. 449. 705.) A poltavai csatáról a szemtanú 

9 A proscriptióról 1. Rákóczi nyilat- Krmann (a magyar evangélikusok követe) 
kozatát alább az v. fejezetben. MHH. xxxiii. 541 — 563. V. ö. Rákóczi 

10 Júl. 29. Rákóczi Károlyihoz. Károlyi-lt. eml. 260., 275. és Cserei, 415—6. 

n Bercsényi már június 8. megjósolta, 12 Augusztus 6. Arch. R. 11. 512. Ber- 

hogy a svéd rosszul jár Poltava meg- csényi messzemenő tervei szeptember 7. 

szállásával (Arch. R. vi. 199.) s Rákóczi U. o. vi. 316 — 320. 

július 31,, ö pedig augusztus 1. már érte- 13 Augusztus 10. U. o. 516. Rákóczi 

sült is a győzelemről. (Rákóczi levele a önéletr. 192. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



47 



A fejedelem, a ki vallásügyekben augusztus 7 — 9. közt ülé- 
seket tartott a szenátussal, Nagyboldogasszony napját még 
Patakon ünnepelte. Másnap a kirendelt hadak fedezete alatt 
Munkácsra indult s Bácskán át, hol Vay Ádám vendége volt, 
27-én későn este meg is érkezett. 14 Az orosz czár külön futár- 
ral ünnepiesen értesítette a poltavai diadalról s a varsói szer- 
ződés értelmében kérte, hogy a svédeket, a kik török földre 



20. A LIPTÓI PRÓBA UTÁN ÉPÜLT REDOUTE. 

menekültek, ne bocsássa át a határon. «Minden jó lesz, csak 
tartsuk magunkat !» lelkesedett a fejedelem. 15 És kisütögette 
volna a munkácsi vár ágyúit, 16 ha a magyar csatatérről is jó 
híreket hallhatott volna. Azonban Bagosi László augusztus 2 — 12. 
közt Kriechbaum cs. táborszernagyot nem bírta megakadályozni 
Nagyváradnak eleséggel való ellátásában. így van ez, vélte a 
fejedelem, 17 ha dolgainkat nem a hadakozás és a józan ész tör- 



14 Beniczky, 21 1. 

1 5 Rákóczi Bercsényihez augusztus 19. 
Arch. R. ír. 519. 



6 U. o. Károlyihoz. 

7 Augusztus 6. Arch. R. 11. 512. 



48 MÁRKI SÁNDOR 

vényei, hanem az öregasszony hírei szerint folytatjuk. Az ellen- 
ség széltében megcsal bennünket s a külföld még rosszabbul 
vélekedik rólunk. « Végtére is rekurrálnunk kell — úgymond/ 8 — 
a mi magyar artikulusunkhoz, a mely még régi eleinktől hagya- 
tott reánk: a modo in posterum non fiat.» Károlyi alkalmasint 
megfeledkezett róla, a sárospataki vár kis erkélyén mit hatá- 
roztak a mostani hadjáratról s Károlyi mit írt a trencséni sze- 
rencsétlen harcz után. Most ő tanácsolja, hogy mondja el 
az ábéczét, vagyis várja meg a fölindult szív és elme 
lecsöndesedését. 19 «Már úgy látszik, elmondta)), engesztelte 
utóbb 20 s megnyugtatta, hogy «az akcziónak nem szintén 
oly szerencsés kimenetelét, a mint remélhettük volna, kegyel- 
mednek senki sem tulajdoníthatja)). 21 Ellenben hadbíróság elé 
akarta állítani gróf Csáky Mihály és Andrássy Pál tábornoko- 
kat, a kik «megijedtek a vén asszony hírétől » hogy t. i. Viard és 
Pálífy közeledik. Augusztus 9-ikén odahagyták a liptói sánczo- 
kat, a melyeknek egy részét, báró Tollet cs. tábornok hősies 
védelmének daczára, augusztus 4-ikén bevették. 22 Pedig Pálffy 
Dévény alól, hol elszélesztette Balogh István dandárát, a legjobb 
esetben is csak napok múlva és csak a szorosokat őrző Czel- 
der Márton és Riviére legyőzése után érkezhetett volna meg. 25 
«Lett volna csak velünk (Csáky, Andrássy és Babocsay helyett) 
Bottyán apánk — írta Csajági János brigadéros 24 — tudom 
lett volna Rajta, Rajta ! Megvettük volna mind a vavrisói sán- 
czot, mind a többi redouteot vérrel s rabunk volna eddig Tollet 
és Ebergényi!» De igaza volt egy névtelennek, hogy ha a 
Csáky módjára hadakoznak, könnyen és csakhamar elvesztik a 
hazát is. 2S A fejedelem attól tartott, hogy Csáky nyíltan áruló 

*8 Augusztus 3. Arch. R. n. 509. (Tört. Tár, 1908. 400—431.) és Ocskay 

x 9 Augusztus 6. U. o. 11. 513 — 4. élete, ír. 163—193. Márki, A liptói kuru- 

20 Augusztus 10. Károlyi-lt. czok. Századok, 1909. 808—815. Ennek 

21 Augusztus 19. U. o. kiegészítésére adjuk Lattyák Sándor fö- 

22 Augusztus 19. Arch. R. 11. 519. Rá- erdész úr térképvázlatát a 39. s fényképeit 
kóczi kifakadása Csáky ellen augusztus 13. a 47,. és 49. lapokon. 

U. o. 517 — 8. 24 Tört. Tár, 1008. 420. 

23 Thaly, Kurucz hadjárat Liptóban. 25 U. o. 429. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ. 



49 



lesz, mint Ocskay ; 26 de Bercsényi nemcsak ennek, hanem 
a börtönnek szégyenétől is megmentette sógorát. Csáky 
hadi pályája ezzel véget ért, de Rákóczihoz mindhalálig hű 
maradt. 27 

Heister ezalatt, júniustól kezdve, mindent elkövetett, hogy 
Esterházy Antalt kiszorítsa a Dunántúlról. Bevette Sümeget, s 
Palotánál szétverte Esterházy hadait. A szomorú híreket Mun- 




21. ELPUSZTULT VAVRISOI FUTOSANCZ. 



kacsra augusztus 22-ikén a hős Béri Balogh Ádám hozta meg, 
a kit Esterházy azzal is megbízott, hogy megtudja milyenek 
itten az állapotok, remélhetnek-e még valamit. «Én mindenkor 
csak jót remélek — írta a fejedelem, 28 — mert Isten irgalmas- 
sága ellen való cselekedet volna elhagyni nemzetünket.)) Azon- 
ban a palotai vereség hírére a segítségül küldött Bottyán tábor- 
nok sem kelt át a Dunán, hanem Selmecz megtámadásával 
akarta Heistert a Dunántúl elhagyására bírni. 29 Heister azonban 



26 November 6. Arch. R. ír. 567. 

2 7 Thaly, Ocskay, ír. 192. 

28 Szeptember 1. Arch. R. n. 526—7. 

Magyar Történeti Életrajzok. 19 10. 



2 9 Ezekről Béri Balogh Ádám Munkácson 
aug. 22. személyesen tett jelentést a fejede- 
lemnek. Beniczky, 212. Arch. R. 11. 521. 



50 MÁRKI SÁNDOR 

előbb még bevette Simontornyát, 30 rendre hódoltatta a Dunán- 
túlt, kegyetlenül büntette a fölkelőket, még az úriasszonyokat 
(Török Istvánnét, Kisfaludynét) is megkorbácsoltatta és csak 
azután ment át a Felvidékre. Esterházy, alig 5000 emberrel, 
novemberig helyt állott; de tisztjei akkor kijelentették, hogy ha 
abban a hónapban segítséget nem nyernek, ki labancz lesz, ki 
a más csatatereken küzdő kuruczokhoz csatlakozik. 31 Az utóbbi 




22. L1PTO-BUDAI CSÁSZÁRI AGYUTELEP. 



teljesedett ; a hogy mondták : együtt éltek, haltak. Nem valósult 
tehát a fejedelem reménye, hogy ha teljes zavarban vannak is, 
eltávozván tőlük az ellenség, talpra fognak, még ők állani; de 
keserű gúnynyal tette hozzá, hogy az ellenségtől távol lesznek 
majd vitézek. 32 Károlyi Sándor Szent István napján szintén 
személyesen értesítette az erdélyi állapotokról. Ottan még lehe- 
tett volna valamit tenni ; Bánffy György halála óta (1708. novem- 
ber 13.) az országnak nem is volt gubernátora, s Haller István 



3° Rákóczi szeptember 17. U. o. 545. 

3 1 Bercsényi november 12. U. o. vi. 407 — 8. 

3 2 Augusztus 22. U. o. 521. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 51 

vezetése alatt az egész gubernium csak három tagból, 33 Erdély 
pedig voltaképpen katonai uralom alatt állt. Ha tehát a Nagy- 
várad alól hazasiető Kriechbaumot sikerül a királyhágói sán- 
czok alól elverni, a guerilla-harcz Erdélyben elkezdődhetett 
volna. 

De Károlyi hadtestét maga a fejedelem is gyöngítette, mert 
három ezredét oly szín alatt, hogy a ráczok ellen küldi, volta- 
képpen Bercsényi segítségére rendelte, mivel «nem szereti az 
oda fent levő állapotokat)). Mert ha Pálffy 3—4 ezreddel is 
boldogul, mit remélhetnek ezután? Füleket sem ereje, hanem a 
szívevesztett kuruczhad boldogtalansága következtében fog- 
lalta el. 34 Azonban úgy vélte, hogy Károlyinak valóban lehetet- 
len Erdélyt is megtartania, Magyarországban is működnie. Ha 
igaz, hogy az ellenség Szatmárra vagy Máramarosra akar törni, 
akkor a császáriak valószínűleg kétfelől akarják támadni Munká- 
csot. Ennek új városát ő időközben már körülkerítette; szeptem- 
ber 7-én annak bástyájára is fölállíttatja a strázsát, ő maga 
pedig fölmegy a várba, melynek őrségét (már csak a felettébb 
sok rab miatt is) 400 hajdúval növeli. Károlyi támogatására is 
számít s majd meglátja, csakugyan elment-e az ellenség esze, 
elég vakmerő-e őt megostromolni. 3S Bevallotta, hogy a Patakon 
megállapított haditervtől a nép türelmetlensége térítette el, s az 
kényszerítette a liptói hadjáratra. Most visszatérhetnek az ere- 
deti tervre, mert Liptószentmiklóst és a többi szenteket vissza- 
nyerték s Fülek alól Pálffy is visszavonult. A fejedelem össze 
akarta szedni erejét s remélte, hogy ha ő nem bántja a néme- 
tet, az sem bántja őt. «Mert bizony — írta 3Ó — úgy vagyunk 
mi a némettel, mint a két fogát vicsorgató, de marakodni nem 
merő kuvasz : őtőlük sem lehet s mitőlünk sem. Mind a ketten 
untig eleget hadakoztunk s becsülettel örömest válnánk el egy- 



3 3 Cserei, 408. Istenhez való fohászkodásai után első 

34 Augusztus 22., 26. Károlyi-lt. feladatának a fejedelem személyére való 

3 5 Szeptember 4. Arch. R. 11. 534—5. gondviselést tartja. U. o. ír. 540- 

7-ikén már megköszönte Károlyinak, hogy 3 6 Szeptember 1. U. o. 11. 526. 



52 MÁRKI SÁNDOR 

mástól: a mint most Pálffy csak morogva vált el Bercsé- 
nyitől.)) 

A fejedelem azért tartózkodott Munkácson, hogy közelebb 
legyen az orosz-svéd-lengyel csatatérhez, hol most már az ő 
sorsának is el kellett dőlnie. A svéd-orosz döntőhadjárat rész- 
leteit szeptember 5-ikén Mayerfeld svéd tábornok titkára, Bar- 
dilli s az evangélikusok követei, Krmann Dániel és Podhorszky 
Sámuel mint szemtanúk beszélték el neki. 37 Hogy a czárral 
találkozzék, elment volna Ilyvóra, hol feleségének lakást is ren- 
deztetett be ; de több hétig tartó útra most nem vállalkozhatott, 
mert kimenetelét szaladásnak vették volna. Azért, az általános 
felfordulás elkerülése végett, csak úgy akart kimenni, ha a czár 
előbb fegyverszünetre bírná a császárt. Akkor bővebben elmon- 
daná a czárnak, mi haszna lehetne hazánk szabadságából. Ha 
beszélhetne vele, nem bánná, akár Ágostonnak, akár másnak 
adja a lengyel koronát, csak hazánk szabadságát állítsa fel. 
Nem bánja, ha csalódott is a lengyel koronában, csak az orosz 
szövetség többi pontjában ne csalódjék, mert az Ausztriai Ház- 
zal egyedül fegyveresen intézheti el dolgait. 38 És nem az 
már nálunk a kérdés : mit akar a német, hanem : miként oltal- 
mazzuk magunkat. 39 Hiszen nem volt reménytelenebb a hely- 
zete, mint a svéd királyé, kinek egy tábornoka, a beteg Mayer- 
feld, (vakhír szerint maga a svéd király) átutazóban Kisasszony 
napján meglátogatta s ura újabb támadásának terveiről a siker- 
ben bízva beszélt. 40 Másnap muszka küldöttek Rákóczinak is 
levelet hoztak a czártól. 4I Most már nem Ágostot, hanem 



3 7 Krmann, MHH. xxxni. 594. Simonyi, álló fejedelem küldte követnek. Vissza- 

in. 432—3. Beniczky, 214. hívni készült s külön, ösmert békítési 

3 8 Szeptember 7. Arch. R. 11. 537. terveit magában foglaló utasításokkal 

Nedeczkit szeptember 2-ikán rendreutasí- küldte ki Brennert ; újból kifejtette terveit 

totta, hogy követtársávaL Talabával, az Golovkin kanczellár előtt is. Arch. R. 11. 

elsőség fölött torzsalkodott, de az orosz- 527 — 534. és 536—540. Röviden Tárczy- 

országi angol követtel szemben nem nál, Nagy Péter és Magyarország, 57 — 58. 

tudta megvédeni az 6 uralkodói jellegét; 39 Szeptember 10. Arch. R. 11. 542. 

pedig most nem Esterházy Pál küldte 40 U. o. 543. 

Bécsbe, hanem a czárral * szövetségben 4* Beniczky, 215. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 53 

önmagát akarta volna megtenni lengyel királynak; ez pedig, 
a hogy «az asszony» izente, más urakkal együtt rajta volt, 
hogy Magyarországot is pártfogása alá vegye s a két országot 
a lehető legszorosabban egyesítse. Az asszony Brennerrel már 
a czár elé ment s újabb levelétől függ, kimozdul-e ő is Mun- 
kácsról; most azonban ((háromfelé való külföldi dolgai», 42 az 
erdélyi szenátussal szeptember 15 — 19-ikéig folytatott tanácsko- 
zásai s talán a munkácsi vár megerősítésének gondjai is itt 
tartóztatták. Az orosz czár lengyelországi látogatásának hírére 
a magyar szenátus, vagy éppen a konvent összehívásáról is 
gondolkozott. 43 

Mindenfelől fenyegető tudósításokat hallott. Szomorúsággal 
szemlélte a dunántúliak teljes rémülését s hogy Esterházy Antal 
azt a földet odahagyni készül. Mint a tükörben, úgy látta a 
jövendőt, ha bizalmatlanságot táplálnak szívökben. De hitte, 
hogy ha Bottyánt serege nélkül is küldi be, a túl maradni kívánó 
hadak és tisztek mint igaz magyarok nekibátorodnak. Tournay 
bevétele, a francziák bizonytalan helyzete, az arnót zsoldosok 
visszatartása is nehezítette állását. «Sed si fractus illabatur 
orbis — semmit sem teszen !» kiáltott fel. 44 S ha szeptember 
ii-ikén MalplaquetVídX^ leáldozott is a nap, melynek királya 
XIV. Lajos volt: az északi fény, mely a szövetséges czár 
birodalma felől jött, a választott utat eléggé megvilágította. 
Poltava vigaszt nyújthatott Malplaquetért ; de a czárban sem 
bízott teljesen ; mert kishitüségből s nem nemeslelkűségből 
keresi a békét, a ki nem tud élni a győzelemmel. A czár job- 
ban félt az angoloktól, hollandoktól, mint a törököktől, tatárok- 
tól. A fejedelem tehát tanácsosait környékezte meg: százötven 
hordó tokaji bort ígért Golovkmnak, százat-százat Dolgoruckij- 
nak, Saffirrovnak, sőt odaígérte az arnótok zsoldjára szánt 



42 Szeptember 10. Arch. R. 11. 541. sem említi. Vetésy a csatáról már szep- 

4 3 Szeptember 15. U. o. 545. tember 13-ikán megküldte De Boufler 

44 Szeptember 20. Arch. R. 11. 548—9. maréchal levelének másolatát. (Fiedler, 1. 

45 Emlékirataiban Rákóczi egy szóval 147.) V. ö. Cserey, 419. 



54 



MÁRKI SÁNDOR 



30.000 forintot is, ha kieszközlik a czár segítségét. 46 Nagy erő- 
feszítés volt ez, mert pénz dolgában megszűkült s kamatra kere- 
sett kölcsönt. 47 Csaknem kifogyott az emberiségbe vetett hité- 
ből, 48 kivált mikor azokat a híreket hallotta, a melyeket had- 
segéde, Huszár Imre, szeptember 27-ikén az orosz udvarból 
hozott. 49 Varsóban a lengyel szenátorok a czárt mint hazájuk 
szabadítóját és törvényes királyuk, Ágost visszahozóját ünne- 
pelték. A czár valóban a köztársaságra hagyta a lengyel trón 
betöltése dolgát s az urak most már mindnyájan Ágost hívei 
lévén, Rákóczi többé szóba sem jött. 

A czár, hogy a svédek miatt háborúba ne keveredjék a hol- 
landokkal és az angolokkal, Magyarországot sem segíti meg, 
csak közbenjárását folytatja. 50 Ezt Jaraszlóban egyenesen meg- 
mondta Rákóczimnak, a kinél udvari embereivel ebédelt s éjfélig 
maradt nála. A fejedelemasszony okos és titkos politikai fejte- 
getéseit meghallgatta, s megajándékozta őt saját gyémántos 
mellképével, a melyet Mencsikov nyakából vett le; de «görög 
hittel pecsételte meg a nagy reménységű szövetséget)). A czár 
különben meghagyta, tudassák Rákóczival és De Bonac mar- 
quisval, hogy ő mindig hajlandó volt a béke érdekében közben- 
járni a szövetségeseknél; sőt ha közbenjárása kedves volna 
XIV. Lajos előtt, felajánlja azt a svéd király és szövetségesei 
részére is. Des Alleurs erről minden megjegyzés nélkül értesí- 
tette XIV. Lajost s nyilatkozatra kérte XII. Károlyt is, kihez 
Munkácsról, egy erdélyi nemes által, egész nyaláb hírlapot kül- 
dött. 51 Ágost király ekkor nagyon kereste Rákócziné barátságát; 
Spiegel útján találkozásra s arra kérte, hogy férje barátságát 
is nyerje meg részére. Ettől Rákóczi nem is vonakodott, mert 
azt remélte, hogy Ágost által szintén hathat a czárra. «Csak 



4 6 Szeptember 23. Arch. R. 11. 550. 5° Károlyi szerint (11. 493.) azért hara- 

47 Szeptember 18., 23. U. o. 11. 547., gudott, hogy Rákóczi a svéd királylyal 
551. tartott s nem fogadta el a lengyel koronát. 

4 8 Szeptember 27. U. o. 554. S 1 Des Alleurs levele október 8-ikáról 

49 U. o. és Beniczky, 217. a svéd kir. levéltárban, Section Gallica. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



55 



Isten adjon erőt és hirtelen ne engedje megrontatni nemzetünk 
megbódult elméjét», maga menne ki a tárgyalásra, mert nincs 
embere. így azután feleségét bízta meg, emlékeztesse Ágost 
királyt arra az izenetére, a mit a felajánlott magyar korona 
tárgyában az azóta elhunyt Fierville útján küldött. Akkor a 
király azt mondta, hogy a német-római birodalom tagja lévén, 
választófejedelemségét félti a császártól. A magyar koronában 
nem bizonyos, a bizonyost tehát a bizonytalanért nem koczkáz- 
tathatja. Most azonban a ne- 
hézség megoldható a czár 
szövetségével s erejével; ha 
tehát ez ügyben újra tárgyal, 
jobban ösztönözheti a czárt 
is, a ki nem igen fogja föl 
szerencsés helyzetét. A len- 
gyel urakat is kérte, hogy a 
választási föltételekben köte- 
lezzék Agostot a magyarokkal 
való szövetségre. 52 

Éppen megírta követuta- 
sításait, mikor — szeptem- 
ber 29-ikén — megérkezett 
Károlyi, kivel az imént 53 tudatta, hogy nem vezeti sem 
harag, sem vád, csak a bajból kíván menekedni s a jöven- 
dőhöz alkalmazkodni. A főtábornok már a múltkor írt neki 
Lőcse és Késmárk védelme ügyében, de a fejedelem ezt a leve- 
let 27-ikén a medvevadászaton elvesztvén, 54 csak most beszél- 
hették meg a dolgot. 55 A fejedelem nemcsak a várak, hanem 




23. PÉTER CZÁR. 

(Wolkow I. J. képe után. 



?2 Szeptember 28. Arch. R. 11. 555. 
Az alaphangot megadta Bercsényi szep- 
tember 20-iki levele (u. o. vr. 337.), mely 
szerint ha a lengyelek jóakaróink, egye- 
süljünk velők s a czár Ágosttal és 
Rákóczival cseréltesse el a koronát. 
Beszélik, hogy a svéd király maga járt 



Munkácson, a svéd és az orosz kibékül 
s 15.000 orosz már megindult segítsé- 
günkre. « Mindennek nagyon nevelkedett 
reménysége van itt mindenütt.* 
J3 Szeptember 18. Károlyi-lt. 

54 Szeptember 27. U. o. 

55 Október 1. Arch. R. 11. 555. 



56 MÁRKI SÁNDOR 

az ország állapotáról is két napig tanácskozott Károlyival, mert 
a konferencziára talán sohasem volt nagyobb szüksége. * 6 Abban 
állapodtak meg, hogy vagy a fejedelemnek magának, vagy Ber- 
csényinek kell kimennie Lengyelországba, mert embereik nem 
tudják a dolgokat úgy folytatni, a hogy kellene. 57 Károlyi Mun- 
kácson töltötte Ferencz-napját és az erdélyiek (gróf Mikes 
Mihály, Barcsay Mihály, Kemény László, Kemény Simon) s más 
urak élén ő üdvözölte a fejedelmet, a ki azonban bőjtöléssel 
ülte meg nevenapját. Október 5-ikén Károlyi s az erdélyi urak 
elbúcsúztak tőle. s8 

Harmadnap, 7-ikén, vadászatra ment át Ungvárra s ott írta 
meg újabb utasításait a porosz, angol és holland kormányokhoz 
küldött ügyvivője, Klement számára. 59 Megbízta, hogy ott legyen 
a czár és a porosz király találkozóján. Tudassa velők, hogy 
Bécsbe írt levelére választ sem kapott. Nem őszinték vele szem- 
ben. Azt hiszik talán, hogy törvényeket szabhatnak, békét dik- 
tálhatnak Magyarországnak, ha a szövetségesek háborúja jól 
végződik. Ha válságos helyzetében a keresztény fejedelmek nem 
segítenek, kénytelen lesz a törökök pártfogása alá menekülni. 
De talán meghallgatják az elnyomottak könnyek közt tett utolsó 
kérelmét. Kéri tehát a porosz királyt, bírja rá a czárt, hogy a 
fejedelmet - a vele kötött szövetség értelmében — biztosítsa 
Erdély birtokában és lépjen föl Magyarország érdekében. Télire 
szállásoljon katonaságot Sziléziába, minek következtében a csá- 
szár talán könnyebben lemondana a magyar koronáról. Ez egész 
Európának érdekében áll ; a törökök és svédek ellen való hábo- 
rúban a czárnak javára válnék s a porosz királynak utat nyitna 
a császári trónra. A ki az Ausztriai Ház fiúágának magvaszakad- 
tával a császár leányát elveszi, 60 az tisztán mint az örökös tár- 



sé Szeptember 27. Károlyi-lt. Bercsényi S9 Október 8. Fiedler, n. 70—73. 

(szeptember 20. Arch. R. vr. 338.) ilyen 60 Józsefnek két leánya volt ; Mária 

tanácskozásnak szükségét nem érezte, Jozefa, a kit — mint Rákóczi most meg- 

hasznát nem látta. jövendölte — 1719-ben valóban Ágost 

S7 Október 1. Arch. R. 11. 556. fia, később III. Ágost néven Lengyel- 

$8 Beniczky, 218. ország királya vett el; és Mária Amália, 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 57 

tományok ura is vitássá teheti a császári trónt. A bécsi udvar azért 
ragaszkodik olyan makacsul Erdélyhez, mert Magyarországban 
a koronát csak a íiúág örökölheti, Erdélyt tehát (amelyet Magyar- 
ország zablyájának neveznek) a leányörökösnek szeretné biztosí- 
tani. Ha pedig a leányt Ágost lengyel király fia venné el, ez, 
mint lengyel király, még inkább remélhetné a császári korona 
elnyerését. Ily körülmények közt Rákóczinak és a szövetsége- 
seknek ragaszkodniuk kell a St. Julién (D'Ancillon) útján a 
hatalmakkal közölt feltételekhez, kivéve, hogy Erdélyt megfelelő 
területért elcserélni készek. Ha hadi és egyéb szerencsétlensé- 
gek következtében a magyarok végső szükségbe jutnának, az 
osztrákok kegyetlenségével szemben igyekezzék Klement a 
porosz királyt s a hatalmakat részvételre bírni. Az egész keresz- 
tény világ előtt tegyen óvást az ellen, hogy ne tulajdonítsák 
neki, ha esetleg a keresztény világ esküdt ellenségéhez kell 
menekülnie s ezzel beláthatatlan végű háborút idéz fel. Ha pedig 
tapasztalná, hogy a porosz király Ágost helyett jobban szeretné 
Rákóczit látni a lengyel trónon, tegyen javaslatot, hogy Ágost 
a lengyel koronát a magyarral cserélje el. Hogy az általános 
béke megkötése s a külföldi segítség elmaradása esetében a 
bécsi udvar mit akar vele, láthatja a porosz király abból is, 
hogy Rákóczi száműzetését milyen ünnepiesen hirdették ki. 

Ezt az utasítást a fejedelem nem írta volna meg, ha nem 
október végén, 61 hanem október elején kapja meg Hamel- 
Bruyninx szeptember n-iki válaszát, a melyet július 19-iki leve- 
lére írt. A hollandok bécsi követe ebben tudatta vele, hogy a 
császár nem adhatott határozott feleletet. Egész általánosságban 
biztosította, hogy nála jobban senki sem óhajtja a békét és 
Magyarország boldogulását; de keresnie kell a módot, a mely 
megfelel méltóságának és a- nemzet javának. Lamberg miniszter 
sem tárgyalhat vele egymaga, mert az ilyen ügyek a császár 

1722. óta Károly Albert bajor választónak 61 Egész bizonyosan október 30-ikán. 

{később VII. Károly néven a német-római L. Rákóczi november 2-iki levelét. Fiedler, 
császárnak) felesége. n. 73. 

Ma:yar Történeti Életrajzok. 1910. 8 



58 MÁRKI SÁNDOR 

és az egész minisztérium elé tartoznak. Rákóczi — szerinte — 
elég későn határozta el magát az alkudozásra, melynek meg- 
indítását a császár többször megkísérelte; ha azonban felküldi 
föltételeit, a minisztertanács azt mielőbb tárgyalja. 62 

A fejedelem azonban, a ki október 11-ikén Ungvárról Ber- 
csényivel tért haza Munkácsra, a főtábornokkal, Des Alleursx€í 
s a kirendelt udvari népséggel másnap már a beregi Zavadka 
felé ment a belzi palatinusnéhoz, hogy közelebb legyen a czár 
udvarához. 

IV. 
A HUSZTI GYŰLÉS ÉS A LENGYEL HADAK. 

— 1709. szeptember — deczember. — 

avadkán Szieniavszkijné Rákóczival a czárnak azt az elha- 
tározását tudatta, hogy ha a bécsi udvar nem fogadja el 
közbenjárását, fegyveresen is kész segíteni a fejedelmet. 
Minisztériuma azonban nem ösmeri eléggé az európai helyzetet 
s a fejedelmek érdekeit; azt tehát ismételt fejtegetésekkel és 
kérelmekkel kell meggyőzni arról, milyen veszedelem fenyegeti 
az oroszt a svédek és a szövetségesek részéről. A malplaqueti 
ütközet következtében kétségtelenül békét kér a franczia is, ha a 
czár nem adja iránta való jóakaratának valami világos jelét. 
Ennek az a legbiztosabb útja-módja, hogy mielőbb valóban meg- 
segítse a magyarokat s ekként megoszsza a császár erejét. Ennek 
sürgetésére Vereczkéről október 15-én a fejedelem Brennert 
küldte a czárhoz, a kit figyelmeztetett, hogy a császár szövet- 
ségesei mindnyájan jóakarói a magyaroknak. Megígérték, hogy 
az általános béke tárgyalásakor mellettük lesznek; tudják azt 
is, hogy Magyarországot vagy Erdélyt fegyveres erő nélkül 
nem szakíthatnák el az Ausztriai Háztól. Ezt a szövetségesek 

62 Szeptember n. U. o. n. 68—70. 




II. RÁKÓCZI FERENCZ 59 

komolyan aligha elleneznék, mert már különben is belefáradtak 
a háborúba s a császárt a magyar szabadság helyreállítására 
sürgetik. Ha a czár a magyarok fegyveres megsegítésével kés- 
lekedik, vagy fölül a bécsi udvar hitegetéseinek, az európai 
béke megkötése elé az eddigieknél sokkal nagyobb akadályok 
gördülnek. 1 

Míg a fejedelem odajárt, Vay Ádám az udvari népséggel 
átment Husztra, hol a vármegye tisztességgel fogadta. Az erdélyi 
országgyűlés megtartását az erdélyi urak Munkácson még 
szeptember 16-ikán kérték a fejedelemtől, ki azt október 12-ikére 
ki is hirdette. Most elég számban várakoztak a Verchovina 
felől jövő fejedelemre. 17-ikén Teleki Mihály, Teleki Pál s más 
urak Dolháig mentek eléje, de ott csak a sereggel találkoztak; 
maga a fejedelem, a sok gödör és víz miatt, a Talabor völgye 
felé került. Másnap tehát a Husztközön át az urak is arrafelé 
fordultak és Szelistye falunál nagy lelkesedéssel fogadták. Először 
Teleki Mihály, majd gróf Mikes Mihály és Barcsay Mihály ült 
be a fejedelemhez a hintóba; de azután az erdélyi tanácsurak 
mind lóra kaptak a bujdosó urakkal és nemesekkel együtt, 
miközben Barcsay Mihálylyal a ló felbukott. 2 Bevonulván a 
városba, a fejedelem másnap reggel 3 azonnal értesítette Károlyit, 
hogy a muszka-dolgokat jókarban találta s megértvén a hely- 
zetet, most már jobban bízik bennük. Egyúttal azonban őt is, 
Bercsényit is utasította, hogy Heister ellen, ki csekély sereggel 
jött át a Dunán, Gács vára feláldozásával különösen Eger várát 
fedezzék s védjék. 4 

A hűségében megmaradt s erdélyi urak és nemesek már 
19-én összegyülekeztek a huszti vár tövében levő Fehér-házban, 6 

1 Brenner számára az utasítás október alig tudott ide másznia. (Arch. R. ti. 560.) 
14-ikén, a meghatalmazás és a czárhoz írt De a 18-ika tollhiba lehet. 

sajátkezű levél 15-ikén kelt. Mindahármat 4 Bercsényihez október 18. Arch. R. 

közli Arch. R. ír. 557 — 9. n. 561. 

2 Teleki naplója, 250-2. Beniczky, 219. S Rákóczi október 21. Archív für őst. 

3 Teleki és Beniczky i8-ikára teszi a Gesch. XLrv. 487. 

bevonulás napját ; a fejedelemnek 18-ikán 6 Ezt 1907. máj. 26. emléktáblával jelölték 

kelt levele azt írja, hogy «tegnap estéig meg, most pedig kórházzá alakítják át. 

8* 



ÓO MÁRKI SÁNDOR 

de hiába várakoztak a megnyitásra. Észrevették, hogy az 
öt napi halasztás következtében kifogytak az időből, kevés jót 
várhatnak a bujdosók ügyében s még egyszer ezen a vidéken 
kell telelniök. 7 A fejedelem az első három nap csupán az erdélyi 
szenátussal tárgyalt és csak október 22-én nyitotta meg a huszti 
országgyűlést. Hosszú, szép beszédben vetette a rendek szemére, 
hogy, az azelőtti időkhöz képpest, nagyon megcsökkent buzgó- 
ságuk a haza szabadságának keresésében. Nemhogy a táborba 
kívánkoznának, hanem, restségnek adván magukat, mindenkor 
téli szállásra kérezkednek. Híveitől ezt ő a haza szorongatott 
állapotában sem tagadja meg; azt azonban beláthatják, hogy ő 
egymaga, közsegítség nélkül, semmit sem tehet. Azért tehát ne 
csak gondolkozzanak róla, hogyan mehetne be Erdélyországba, 
hanem tegyenek is meg mindent vele együtt, hogy bemehesse- 
nek. Hogy pedig azalatt is megélhessenek és mindenki előad- 
hassa szenvedett rövidségét, várni fogja a tanácsuraknak ez iránt 
való véleményét és folyamodását. A következő három napon át 
nem is foglalkozott az országgyűlés egyébbel, mint a bujdosók 
szállásainak kijelölésével és megszorításával, a Partium közterhei- 
nek arányos kivetésével és annak elhatározásával, hogy «némely 
jószágkeresetek és publikácziók még folyhassanak.)) Munkálatai- 
kat naponkint bemutatták a fejedelemnek, a ki sokat módosított 
rajtuk; pl. Teleki Mihálynak Vay Ádám «ebinformácziója» miatt 
csak Mikes Mihály követsége után engedte meg, hogy szálláson 
Visken maradjon. Az országgyűlés 26-ikán ért véget. 8 

Időközben 9 megköszönte Marlborough herczegnek azt a 
szívességét, a melylyel az angol királyné s a rendek a magyarok 
iránt viseltetnek. Láthatják az ő száműzetéséből s abból a 
módból, a melylyel az osztrák fogságba jutott kuruczokkal 
bánnak, hogy az Ausztriai Ház a magyarok kiirtására törekszik 



7 Barcsay Ábrahám Nagyszeghy Gábor- 9 Október 20. Archív für öst. Gesch. 
hoz október 19. Teleki-lt. xliv. 483— 5. Beniczky is írja (219. 1.), hogy 

8 Teleki naplója, 252. Beniczky naplója, eznap az országgyűlési előterjesztések 
Rákóczi-tár, 1. 220. készítésével s a külügyekkel foglalkozott. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



6l 



s őket olyan szolgaságba igyekszik görnyeszteni, a milyentől 
a németalföldiek szerencsésen megszabadultak. Elbizakodottá 
főképp az a győzelem tette, a melyet a szövetségesek szereztek 
neki ; s noha a kuruczoknak még fegyver van a kezökben s 




24. A HUSZTI RÁKÓCZI (FEHÉr)-HÁZ. 



övék a legfontosabb erősségek, a császári tábornokok üldözései 
és durvaságai bizonyítják, hogy vérpadot akarnak fölállítani, a 
melyen az eperjesihez hasonló módon gyilkolják le az urakat 
és a nemeseket. Ennyi baj közt az fáj neki legjobban, hogy 
előbb-utóbb a keresztény név ellenségét, a törököt kell segitségül 
hívnia; mert a török járom is jobb annál a sorsnál, mely rájuk 



62 MÁRKI SÁNDOR 

várakozik. A szövetségesek hidegen nézik az ártatlan vér 
kiontását s a jezsuiták bosszúját, a melynél fogva utálatos 
erkölcstanuk a vallás ürügye alatt annyi keresztény lelket áldoz 
fel a politikának és a zsarnokságnak. Isten a mylord hősi 
fegyvereit nem azért áldotta meg ismételt győzelmekkel, hogy 
eltörölje ezt a szegény nemzetet, a mely csupán jogainak és 
szabadságainak védelmére kelt föl; Isten ezeket a győzelmeket 
éppen az elnyomottak védelmére s az igazság gyakorlására 
adta. Az angolok emlékezzenek vissza szomorú sorsukra, mikor 
királyaik szellemét a jezsuiták sugalták, a hollandok pedig gon- 
doljanak vissza a spanyolok kegyetlenségeire. Ugyanaz a gond- 
viselés, a mely más hatalmakat fegyverrel szabadított meg 
veszedelmes állapotukból, azért virágoztatta fel őket, hogy a 
szeretetnek ezt a munkáját most másokkal szemben gyakorolják. 
A szövetkezett rendekkel egyetemben bizalmuknak és őszinte- 
ségüknek legnagyobb jelét adják, mikor bíráiknak kérik fel őket 
s kezeikbe teszik le sorsukat abban a reményben, hogy föl- 
szabadítják a nemzetet az iga alól, mely egész Európa érdekeit 
épp úgy fenyegeti, mint az ő szabadságaikat. Ennek a 
nemzetnek fölszabadítása csak úgy, vagy talán jobban is 
megörökítenék Marlborough herczeg nevét, mint egyéb hősi 
tettei. Egy hajdan híres, most annyira elhanyatlott nemzet és 
királyság nevében kéri erre. 

Vetésy útján a franczia udvart is figyelmeztette, 10 hogy a 
nemzetet az ellenség előbb-utóbb elnyomja; őt és Bercsényit 
már is száműzte s az urakat és a nemeseket kiirtani készül. 
A kurucz sereg több hadtestbe van szétszórva ; tesz, a mit tehet, 
de nem állhat ellen a németeknek, kik a csatatér urai. Elfog- 
lalták Sümeget, Veszprémet, Simontornyát s a két utóbbinak 
helyőrségével kegyetlenül bántak. 11 A zavar általános, mert nincs 

J o Október 21. Archív für őst. Gesch. Bakonynak, hervad szerencséje szegény 

xliv. 486—7. kuruczoknak . . . Meddig áll fönn fejünk, 

11 «Német sas vert fészket már Sümeg csak az Isten tudja, csak az Isten tudja, 

várában, berdót kiáltanak Vég-Simontor- senki sem mondhatja. » Thaly, Adalékok, 

nyában . . . Sárgul már levele a sűrű 11. 268. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 63 

pénz a katonaság fizetésére. Tudja, hogy pénzt nem adhat Franczia- 
ország sem, a mely hasonló zűrzavarban van; de legalább 
fizesse ki a kétesztendei hátralékot (650,000 livret). Reméli, hogy 
Francziaország egy nap észreveszi azokat a hibákat, a miket De 
Bonac Szaniszló királynak való nagy kedvezésével és az oroszok 
lekicsinylésével, Des Alleurs pedig az ország helyzetének rossz 




25. A HUSZTI VAR A RAKOCZI-HAZZAL. 

megvilágításával követett el; mert nem jutottunk volna ebbe a 
helyzetbe, ha Des Alleurs, a czárra nézve, az ő utasításait követi. 
Ha más követ jönne, még föl lehetne kelteni a czár érdeklődését 
Francziaország iránt. Ez az ország különben, mint Tournonnak 
írta, 12 az utóbbi döntő csata óta magán sem tud segíteni ; másképpen 
azonban Magyarország külügyi helyzete kedvezőbb, mint a belügyi. 
A Des Alleurs-re vonatkozó vád alapos volt. Egy esztendő 
múlva az oroszok éppen neki, mint már konstantinápolyi franczia 
követnek tulajdonították, hogy a szultán háborút izent a czárnak. 
S Vetésy, az oroszokhoz küldött magyar követ, attól tartott, 
hogy Des Alleurs ármánya majd őt juttatja Szibériába. 

12 Október 21. Arch. für öst. Gesch. xliv. 488—9. 



64 MÁRKI SÁNDOR 

De Bonac valóban megkapta visszahívó levelét s 23-ikán 
levélben már el is búcsúzott a fejedelemtől, a ki lekötelező 
módon köszönte meg jó és balsorsban a magyarok érdekében 
kifejtett működését. 13 26-ikán I4 a fejedelem Barcsay Mihályival és 
Teleki Mihálylyal egy hintóban távozott Husztról; az erdélyi 
urak egészen Nagyágig kísérték. Rákóczi az első éjszakát 
Szőllősön, a másodikat Drágabártfalván töltötte s 28-ikán érke- 
zett Munkácsra. Ott kapta Szieniavszkijné levelét s Lublinból 
felesége sorait/ 5 melyek értesítették, hogy Marienwerderben az 
északi hatalmak értekezletet tartottak, 16 Thornban pedig a czár 
találkozott Ágost lengyel királylyal s október 9-ikén szövetségre 
lépett vele. Fontos dolog ez, mert — a hogy Bercsényi már 
régebben mondta I? — a lengyel és az orosz nélkül lehetetlen 
meglennünk. Halottak napján azonban a fejedelem megkísérelte 
az Ausztriai Házzal való kibékülés módját. Megírta Bruyninx- 
nak, 18 hogy neki és a szövetkezett rendeknek senki sem tulaj- 
doníthatja, ha a tavaly Tolvay Gábor útján tett kísérletek nem 
sikerűitek. Nem akart a császár megkerülésével s méltóságának 
sérelmével alkudozni; hiszen tudta, hogy a császár úgyis a 
minisztertanácsra bízza a dolgot; s arra sem gondolt, hogy 
ő maga a szövetkezett rendek háta mögött kössön békét; de 
abban a hitben, hogy az angol és a holland közbenjárók meg- 
bízatása nem járt le, velük közölte s közli újból a kibékülés 
sarkalatos föltételeit. E szerint 1. hajtsák végre a Lipót császár 
hitlevelét s ő felsége is tegyen rá esküt; 2. a szécsényi vallás- 
egyezséget erősítsék meg; 3. elegendő módon gondoskodjanak 
a szövetség főbbjeinek biztonságáról és az egész országra szóló 
általános amnesztiát hirdessenek ; 4. az örökös királyság zsarnoki 
uralommá ne fajuljon; 5. a fegyverjogot örökre töröljék el 19 s 
mindenkinek adják vissza jogos birtokát; 6. a végrehajtást 

n November 8. U. o. 489—491. 16 Október 30. Beniczky, 221. 

14 Teleki naplója (253. 1.) szerint 17 Szeptember 9. Arch. R. vr. 321. 

27-ikén. 18 November 2. Fiedler, 11. 73 — 74. 

»S Rákóczi deczember 4. és 12. Arch. 19 Vagyis ne tekintsék az országot fegy- 

R. 11. 575., 589. vérrel visszahódított területnek. 




BOTTYÁN JÁNOS EMLÉKTÁBLÁJA GYÖNGYÖSÖN. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 65 

szabad és kellő módon összehívott országgyűlésre bízzák. Mind- 
ezeknek előzetes kidolgozása és szokott módon való törvénybe 
iktatása a czár közbenjárása mellett történjék. A fejedelem ezeket 
a pontokat Klementtel is közölte 20 s megmagyarázta, hogy a 
főbbek biztonsága alatt Erdély vagy megfelelő terület átenge- 
dését érti. Nem kér sem többet, sem kevesebbet, mint a 
St. Julünnek adott pontozatokban. Kívánja tehát, hogy a magyar 
békét az általános békébe is fölvegyék ; mert a nélkül képtelen- 
ség az ország politikai és vallási boldogulása. 

Azonban tervet készített újabb hadak gyűjtésére is, remélve, 
hogy Isten megadja a nemzet szabadításának óráját. 21 Fájdalmas 
szívvel szemlélte a tisztek, tábornokok és a had szíve, elméje 
bódulását. Darvas Mihály főhadbiztos a szécsényi táborban a 
nemesek előtt magyarán megmondta, hogy Bercsényi elrontotta 
az országot, elpusztított bennünket ; az ötvenezer tallért kihúzta 
a vármegyéken, az országot elhagyta : «Az ördög teremtettét 
sohasem látjuk itt többé. De engemet is vigyen el az ördög, 
akármint leszen a dolog, Jolsvánál tovább nem megyek.)) 22 
A sereg legnépszerűbb tábornokának, Bottyán Jánosnak és több 
más főbb embernek halála, a pestis pusztításai, az Ínséges esz- 
tendő nyomorúságai, a hadjárat vontatottsága s egyéb okok 
is csüggesztették a kuruczokat, kik közül sokan hazamentek 
családjaikhoz. «Qui perdit numerum, incipiat iterum», mondta 
erre a fejedelem; 2; «zűrzavart kell indítanunk s az által keresnünk 
boldogságunkat. Nemzetünk tébolygó és sok rosszat lankadtsá- 
gunktól remélő elméjét újból sohasem egyeztethetjük meg jobban, 
mint ezen újonnan fölgerjesztett szívünk jelenségében)). Elhatá- 
rozta tehát, hogy pátenseket ad ki friss ezredek gyűjtésére. 
Bercsényi Miklós csakhamar lelkes hangon, a haza szent szabad- 
ságának érdekében kérte is a vármegyéket, vegyék szívükre a 
haza sorsát, buzduljon föl magyar vérük a szövetség iránt 

20 November 2. Fiedler, ír. 74—5. Hor- 22 Ebeczky Sámuel Károlyihoz novem- 
váth, vi. 555. ber 3. Károlyi-lt. 

21 November 6. Arch. R. ír. 566. 23 November 6. Arch. R. 11. 566. 

Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 9 



66 MÁRKI SÁNDOR 

elvállalt kötelességeik teljesítésére, az eloszlott vitézlő rendeket 
küldjék vissza ezredeikhez s maguk is fegyveresen gyülekez- 
zenek enyiczkei táborába. 24 A fejedelem zsoldosokat is akart 
fogadni ; november 7-ikén Okolicsányi Mihályt küldte gróf Potochij 
Mihály kijevi palatinushoz, egykori jóakarójához, a kinek a 
poltavai csata után 4000 emberrel, mint XII. Károly és Szaniszló 
királyok hívének, Ágost király és az oroszok hadai elől mene- 
külnie kellett. Figyelmeztette, hogy mint menekülőt nem fogad- 
hatja be, mert ezzel Magyarország nyakára hozná az oroszokat 
és a lengyeleket; de szállást ad neki, ha zsoldjába áll, vagyis 
kurucz lesz és Lubomirszkij herczeget is lebeszéli az ellenséges- 
kedésről. 25 Des Alleurs útján XII. Károlyt szintén biztosította, hogy 
hajlandó érte mindent megtenni, a mi tőle függ ; a követ különben 
is éppen ekkor kapta XIV. Lajos rendeletét, hogy fölajánlja 
szolgálatait XII. Károlynak s Rákóczit is hasonlóra buzdítsa. 26 
A fejedelem XII. Károlytól még szerencséjében sem vár- 
hatott jót; mi jót várhatna szerencsétlenségében? Ha a török 
megsegíti is, a svéd király az oroszon áll bosszút s vele nem 
törődik. Ha elősegítené is hazatérését s akármi jót tenne vele, 
ezt csak a francziáknak tulajdonítja, a kikből pedig Rákóczival 
együtt kiábrándulhatott volna. Egyébiránt a francziák jobban 
érdeklődtek a svédek, mint a magyarok iránt. 27 A fejedelem 
azonban még október 12-ikén kiküldte Ráday Pált Benderbe, 
hogy Károlyt a czárral békűlésre bírja s a török szövetségtől 
elvonja. Előterjesztéseit a király nem vette elég komolyan, de 
Ponyatovszkij tábornok útján mégis tárgyalni kívánt vele. 2& 
Azonban előbb érkezett a czár követe, a kit Nagymihályon, 
hova Munkácsról átrándúlt, november 13-án fényesen fogadott. 29 
A követ a bécsi udvar békeföltételeit hozta; de a fejedelem és 



24 Horváth, vi. 553—4. 2 7 Bercsényi a fejedelemhez szeptem- 

2 5 Levele a palatinushoz és utasítása ber 7. Arch. R. vi. 317. 

Okolicsányihoz Arch. R.'n. 568— 9. Rákóczi 28 Rákóczi Rádaynak deczember 5. 

eml. 264—5. U. o. it. 582 — 3. 

26 Des Alleurs xii. Károlyhoz november 29 Beniczky (222. 1.) ezt egyáltalán nem 

8. A svéd kir. levéltárban (Section Gallica). említi. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



6 7 



Bercsényi azokat igen keményeknek s az alkudozások meg- 
indítására alkalmatlanoknak tartotta. 30 Másnap Hrabóczon át 
Varannóra ment, a hol három napon át élénk tanácskozást 
folytatott Bercsényi és Károlyi főtábornokokkal. 31 Helyzete 
nagyon nehéz volt. 32 Szállást, tartást, szekereket kellett adnia a 
németek elől futóknak. Egyik felől a németek szorították, másik 
felől a pestis. Alig volt már 
valami táborozó hada. Tiszt- 
jei és katonái családjaikat 
biztos helyre szállítván, visz- 
szatértek ugyan, de még por- 
tyázásra sem voltak elegen. 
Maga a fejedelem is azért 
bolyongott idestova, hogy 
hadával elkerülje a pestises 
falvakat s az ellenség észre 
ne vegye gyöngeségét. Most 
azonban, az ellenség közele- 
désének hírére, Károlyit no- 
vember 18-ikán Kassa felé 
küldte, a hová Bercsényivel 
Gálszécsen, Szalánczon és 
Széplakon át 23-án ő maga 

is megérkezett s azonnal haditanácsot tartott. Az erősségek 
megtekintése és a szükséges intézkedések megtétele után 33 
25-ikén Károlyival visszatért Gálszécsre, hol Potockij lengyel 
tábornak, gróf Tarló Szaniszló lengyel udvari maréchal s a 
lengyel titkár várakoztak reá. 34 

Másnap ünnepiesen fogadta őket, majd — Bercsényi jelenlé- 
tében — hosszasan tanácskozott velük. 3 s Ezek az urak, Szaniszló 




26. CZEHARZEWICZE TARLÓ GRÓF, 



30 Rákóczi eml. 263 — 4. 

3 1 Beniczky, 222 — 3. 

3 2 Erről önmaga, Eml. 263. 

3 3 A Kassa iránt a november 23-iki 



haditanácsban hozott határozatok : Arch. 
R. 11. 57 1 -2. 

34 November 25. Károlyihoz. Károlyi-lt. 

3 > Beniczky, 223. 

9* 



68 MÁRKI SÁNDOR 

és XII. Károly királyok hívei, oláh-tatár segédhadakat s néhány 
század dragonyost ajánlottak neki. A poltavai ütközet után — 
a fejedelem szerint 36 — különben is olyanforma helyzetben 
voltak, mint ő maga. Azonban a fölajánlott hadakat nem lehetett 
összegyűjteni és a fejedelemnek be kellett érnie azzal a leg- 
feljebb 4000 emberrel, a kit Potockij, az üldöző oroszok elől 
menekülve, a skoljei hágón át hozott az országba s Máramaroson 
át akart Moldvába, XII. Károlyhoz vezetni. A fejedelem meg- 
győzte régi lengyel barátját, hogy meg nem védheti őket szö- 
vetségesei, az oroszok ellen ; hogy tehát ezeknek hadi fogságába 
ne essenek, jobb, ha fölhagynak az ellenségeskedéssel, magyar 
szolgálatba állnak s a czártól kegyelmet kérnek. Potockij nemi 
ellenkezett s megígérte, hogy hadait Munkácsra vezeti, hová a 
fejedelem a lengyel urakkal november 27-ikén indult s deczember 
elsején meg is érkezett. 37 Másnap a bujdosó lengyelek is ott 
voltak. 38 Köztük vagy 200 abból az ezredből, a melyet De Bonac 
megbízásából Bielk svéd ezredes Lengyelországban eredetileg 
éppen Rákóczi számára gyűjtött, de Szaniszló király nem 
engedte hozzá.; parancsnokuk most Charriére alezredes volt. 
A Zilik-ezredből, a melyet a hochstádti csatában elfogott francziák- 
ból alakítottak, 150 ember szintén átjött. Itt voltak a Smigelki- 
ezred töredékei, Szaniszló király testőrei, Potockij palatínus 
dragonyosai is, más lengyelekkel és lipkákkal (litvai tatárokkal). 
Hosszasabb vonakodás után deczember 2 — 4-ikén, a Bielk- és 
Smigelki-ezredbeliek s a francziák példájára, letették Rákóczinak 
a hűségesküt, de továbbra is Potockij parancsnoksága alatt 
maradtak. 38 



36 Emi. 264. 3 8 Rákóczi eml. 264— 5. Rákóczi Ráday- 

3 7 Beniczky, 223. Azonban Fiervillehez hoz deczember 5. Nedeczkyhez deczem- 

november 30. írt levele már Munkácsról ber 26. és a czárhoz 17 10. februárius 2. 

van keltezve. Archiv. für öst. Gesch. Arch. R. ír. 583., 602., 111. 15—16. Be- 

xliv. 491. niczky, 224. 




II. RÁKÓCZI FERENCZ 69 



V. 
AZ UTOLSÓ TÁMADÓ HADJÁRAT. 

— 1710. januáriusában. — 

lig távozott el a fejedelem Husztról, Esterházy Dániel 
nógrádi hadait a császáriak szétszórták, a vadkert— 
szécsény — losonczi vonalat megszállták, Nyárádyt, puszta 
ijesztéssel, Gács vára föladására kényszerítették. Heister újra el- 
foglalta Liptót, a kuruczok csekély hadait Szepesben visszanyomta 
és Lőcsét már november io-én ostromolni kezdte. A most zsoldjába 
fogadott svédeket és lengyeleket a fejedelem Morva és Ausztria 
megsarczolására akarta küldeni, hogy az ellenség a Szepességből 
ennek hírére az örökös tartományok védelmére térjen vissza. 1 
A svédeket üldöző Golcz dandárnokot azonnal értesítette is, hogy 
Potockij többé nem a czár ellenségének, hanem szövetségesének 
szolgálatában áll; tehát az üldözés folytatásával s a határ átlé- 
pésével az orosz-magyar-szövetséget sértené. 2 Csakhogy ebben 
a szövetségben maga sem bízott erősen, mert úgy találta, hogy 
a czárnak jobbára német miniszterei és tábornokai nem fogják 
föl eléggé annak értékét. Erre s különösen Magyarországnak az 
Ausztriai Háztól való elszakítására a czárt a porosz királynak 
kellene figyelmeztetnie, a ki a császári koronát remélheti s az 
Ausztriai Háznak természetes ellensége. 3 Nem bízott abban sem, 
hogy a franczia király az általános béke megkötése alkalmával 
valami nagyon érdeklődnék a magyar nemzet iránt. A czár 
csupán saját háborúja befejeztével volna hajlandó segítséget 



1 Rákóczi deczember 5. Arch. R. 11. azt, hogy az ö országából exuláljanak, 
582—3. akárhun ördögben lakjanak». (Teleki-lt. 

2 Rákóczi eml. 265. — Körösi László Földváry-oszt. F. lxxv. nro 139.) 
szerint (1709 deczember 23.) «a muszka 3 Rákóczi nagyérdekű levele Fierville- 
czár (a mint vélekedhetni felőle) semmi hez november 30. Archív für öst. Gesch. 
apprehensioval nincsen reánk; gondolván xliv. 491 — 3. 



7 o 



MÁRKI SÁNDOR 




27. RAKOVICZA MIHAI-Y PECSÉTJE. 



nyújtani; így nála még követet tartani sem érdemes. Csak a 
királyok új szövetségétől várhatna valamit. Az az európai pro- 
testáns szövetség, mely a vallásszabadság védelmére alakulna, 
nem tarthatja föladatának Svédország teljes megalázását. Talán 

annyi történnék, hogy a protes- 
tánsok európai vezére a svéd 
király helyett a porosz lenne, mi 
a szövetségnek osztrák -ellenes 
színt adna. Az angolok és a hol- 
landok, kik annyira ragaszkodnak 
az Ausztriai Ház spanyolországi 
uralmához, bizonyosan minden 
követ megmozdítanának, hogy 
Magyarországról lemondassák. 
Spanyolország tiszta katholikus, 
Magyarország ellenben vegyes 
vallású, mely szabadságát visszanyervén, vagy segítené őket, 
vagy legalább semleges maradna. Ez okból Poroszország, Anglia, 
Hollandia nem bánnák, ha Erdélyen, vagy Magyarország meg- 
felelő részén Rákóczi fölségjoggal uralkodnék. 

A lengyel királyt, Ágostot, Brenner útján biztosította, hogy 
a neki is felajánlott lengyel koronát egyrészt azért nem fogadta 

el, mert megemlékezett arról a 
jóságról, a melylyel bujdosásá- 
ban fogadta. Most is tőle kér 
tanácsot, mit tegyen, mert külső 
segítség nélkül a háborút nem 
folytathatja, a bécsi udvar pedig 
nem békére, hanem a nemzet leigázására törekszik. Főképpen a 
császáriak és Lubomirszkijhg. szepesi támadása kényszerítette rá, 
hogy a kijevi palatínus hadát szolgálatába fogadja. El van szánva, 
hogy hazáját utolsó lehelletéig védelmezi; de ha száműzetésbe 
kell mennie, kérte a királyt, hogy mint honosított lengyelt 
fogadja be. Mert keserűséggel látja, hogy már az egész nemzet 




28. LUBOMIRSZKIJ HG. NÉVALÁÍRÁSA. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 71 

lemondott a németeknek való ellenállásról, a németek barbársága 
miatt kétségbeesett jövendőjéről s a hazához való hűséget inkább 
önkéntes száműzetéssel, mint férfias védelemmel kívánja bizo- 
nyítani. De mi történnék, ha XII. Károly Benderből török segít- 
séggel visszatérvén, Szászországot elözenlené ? Nem volna-e jobb, 
ha Ágost király már most gondolkoznék a magyar korona 
elfogadásáról, hogy ugyanolyan bajba ne kerüljön, mint a 
múltkor, mikor korona nélkül maradt? A hogy kérte, küld is 
hozzá magyar testőröket, csak tudja, tiszteket vagy közlegé- 
nyeket akar-e? A lengyelországi nuntiust pedig figyelmeztette, 
hogy a pápa ne fenyegesse a hozzá ragaszkodó papságot, mert 
ezzel az ország alkotmányát sérti ; s ha a papság ebben mégis 
engedelmeskednék a pápának, megeshetik, hogy a lengyelek 
módjára, megszüntetik a papság rendi állását. Kéri tehát a 
nuntiust, hogy a római kúria felfogását megváltoztatni vagy 
legalább enyhíteni törekedjék. 4 

XII. Károly lyal Ráday Pál és Ponyatovszkij Szaniszló útján 
akarta folytatni dolgait s fölvetette azt a kérdést: magyarnak, 
svédnek, töröknek nem válnék-e nagyobb hasznára, ha most, 
mikor a magyar menekültek jótevőjét, Rakovicza Mihály moldvai 
vajdát a babadaki szerdár magával vitte, 5 helyette magyar embert 
tennének meg moldvai vajdának?^ Vagy a porta nem adhatná-e 
át neki ezt a tartományt, hogy kajmakámokkal igazgatássá ? 7 Talán 
Mikes Mihályra, Kemény Lászlóra, vagy Dániel Péterre gondolt, 
kik maguk is kibujdostak Moldvába s az ottani viszonyokat jól 
ismerték ; de abba is belenyugodott, hogy a porta Maurocordato 
Mihályt teszi meg vajdának; hiszen az apja magyarbarát s mint 
görögöt az orosz is szívesen fogadja. 8 A szultán azonban nem 
sietett a vajdaság betöltésével s Rákóczi csakhamar arra a 
gondolatra jutott, 9 hogy ha az ellenség kiszorítná a kuruczokat, 



4 Rákóczi Brennerhez deczember 4. 6 Rádayhoz, decz. 5. Arch. R. 11. 583. 
Arch. R. 11. 575 — 582. 7 Deczember 15. U. o. ír. 592. 

5 Ráday Pál benderi naplója november 8 1710 januárius 16. Arch. R. 111. 7. 
10. Rákóczi-tár, 1. 407. 9 i7io márczius 25. U. o. 111. 80. 



7 2 



MÁRKI SÁNDOR 



a porta engedelmével megszállná Moldvát, nem bántaná az oláh 
urak földjét, hanem csak eladó birtokot vásárolna. Moldvának 
olyanforma helyzete lenne, mint Erdélynek a török pártfogás 
alatt. S ha a szultán görög fanariotáknak csakugyan bérbe- 




29 MAUROCORDATO Dl SCARLATI JÁNOS MIKLÓS. 



adhatta Moldvát, miért ne adhatta volna bérbe a magyar Rákóczi- 
nak ? Ha ezt most teszi, egészen más vége lehetett volna az 
1716— 7. évi török-osztrák háborúnak. 

Nem volt mindez olyan kapkodás, a milyennek az első pilla- 
natban látszik; sőt Munkácson «egész nap szüntelen való orszá- 
gos dolgokban foglalatoskodván)), olyan javaslatokat és olyan 
megfigyeléseket tett, a mik elszigetelt helyzetében is európai 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



73 



látóköréről tanúskodtak ; de neki csak akkor adtak igazságot, a 
mikor már késő volt. 

Deczember 6-án, az idén oly csöndes Miklós-napján, megindult 
Munkácsról, fogságból szabadult brigadérosát pedig, Nagyszegi 
Gábort, Máramarosba küldte, hogy a bujdosók parancsnokságát 
átvegye, s a szorosokra 
vigyázzon, hogy az el- 
lenség megtörténhető tá- 
madása a bujdosókat és 
a lakosokat meg ne 
lepje. 10 Másnap a feje- 
delem Fekésházán és 
Körtvélyesen át Hra- 
bóczra érkezett, hol az 
első három nap hadi- 
tanácsot tartott táborno- 
kaival, köztük Károlyi- 
val, ki csak 12-én ment 
vissza a sereghez. 11 A 
haditanács megállapo- 
dása szerint néhány nap 
múlva a fejedelem sze- 
mélyesen száll táborába, 
hogy az ellenséget a 
Szepességből visszaté- 
résre kényszerítse, s az egész télen át zaklassa. Remélték, hogy 
ha terveik sikerülnek, dolgaikat egészen helyreállítják. Hiszen 
mezőben ilyen kevés ellenség még sohasem állt velők szemben 
s ha a pestis el nem fogta volna az országot, a császáriak 
ekkora sikert ingyen sem remélhettek volna. 12 9-én két önkéntes 
azzal a szomorú hírrel érkezett az udvarhoz, hogy Esterházy 
Antal kiüresítette a Dunántúlt és Szekeres István ezredes alatt csu- 




30. KRAY JAKAB S1RKAPOLNAJA KÉSMÁRKON. 



10 Deczember 6. Teleki-lt. Teleki nap- 
lója, deczember 19., 254. 1. 

Magyar Történeti Életrajzok. 19:0. 



1 Beniczky, 224. 

2 Rákóczi decz. 10. Arch. R. 11. 586. 



74 



MÁRKI SÁNDOR 



pán 2000 embert hagyott ottan. 13 Ellenben Czelder hősies védelme és 
Károlyi szalóki támadása következtében Heister elszállt Lőcse alól. 
Késmárkot kezdte ostromolni, mely az ötödik napon (deczember 
13.) ki is tűzte a fehér zászlót. Heister mindenkinek kegyelmet 
igért, de 16-án hat polgári és hat katonatisztet mégis kivégeztetett. 
Köztük volt a vitéz Toperczer Sebestyén szijgyártó, Lányi Márton 
és a fejedelemnek egyik kedves embere, Kray Jakab főbíró, kit 
Lengyelországba, különösen Danczkába küldözgetett megbízások- 
kal. 14 A tábornagy csak ezután ment a fenyegetett bányavárosok 
és Pálffy megsegítésére/ 5 hogy ott beváltsa igéretét: fölakasztas- 
son minden elfogott kurucz tisztet, megölessen minden foglyot. 16 
Látszott már XI. Kelemen pápa brevéjének és az ország- 
gyűlési proscriptiónak hatása; pedig «az Ausztriai Háznál szo- 
kásos istentelen proscriptionalist» a király csak hét esztendő 
múlva szentesítette. ((Nemzetünk esküdt ellensége egynéhány 
ízben » izgatott és konkolyt hintegetett a fejedelem s mindazok 
ellen, kik «édes hazájuk törvényeinek s hajdani dicsőséges 
szabadságának megrontását egyenes szívvel érezvén, nemzeti 
ügyök folytatásában mindeddig tiszta szívvel viseltettek. A fejede- 
lem úgy tapasztalta, hogy az egyenes szívűeket mégsem idege- 
níthette el elszánt hazafiságuktól; ezek hívek maradtak s 
«igaz hadakozásuk csöndes révpartra menetelét buzgó lélekkel 
várták». Azokat, a kik hűségöket elhagyták s az igaz ügy mellől 
elálltak, akkor akarta megbüntetni, mikor állhatatos munkájuk 
régen óhajtott jó kimenetellel jutalmazza hadakozásukat. 17 
A «galibás, fáradságos, költséges útnak régen óhajtott békesség- 
gel való megkoronázását)) óhajtotta, de a türelmetleneket arra 
emlékeztette, hogy a szövetség megkötésekor «az egész világtól 
megösmert igaz ügyünk mellett . . . nemcsak múlandó javainkat, 
hanem vérünket és életünket is önként elszántuk)). 18 Erre emlé- 

13 Deczember 5. U. o. 11. 594. 16 U. o. 589. 

14 Rákóczi deczember 26. U. o. 11. 601. 17 Rákóczi Mikeshez, november 28. 
i$ Rónai-Horváth, Hadi krónika. Rá- Arch. R. 11. 574—5. 

kóczi levelei deczember 4., 5. Arch. R. 18 Abaúj vármegyéhez deczember 15. 

n. 579-58o., 582. U. o. 11. 596. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 75 

keztette a nemes ifjakat is, mikor 18-án szemlét tartván fölöttük, 
Haller Gábort őrnagyuknak, Bercsényi Lászlót pedig zászlótar- 
tójuknak nevezte ki. 19 

Másnap a terjedő pestis elől egész udvarával átköltözött 
Homonnára s ott töltötte a karácsonyi ünnepeket. Különösen 
sokat tárgyalt a kijevi palatínussal, kit hol ő keresett fel Pazdicson, 
Körtvélyesen, hol az látogatott el hozzá. Varannóra, hova 
udvarával 29-ikén ment át, Bercsényi is megérkezett s másnap 
együtt indultak Peklény felé, a téli hadjárat megkezdésére. 20 
«Én már csak indulok — írta Károlyinak 2I — ut diu deliberata 
cito executioni mandentur; 22 mert ha az országnak reménységet 
nem adunk s hadainkkal nem operálunk : kevés jót remélhetünk 
a segítség felől, nem reparálhatjuk a dolgot. Minden konfúzióban 
van.» «A németek elég közel vannak ahhoz, hogy előnyomul- 
janak — írta Des Alleurs is. 25 — Ahhoz, hogy mi is előnyomul- 
junk, elszántság és erő kellene, a mi itt már régideje nincs meg.» 

A fejedelem az erőt és elszántságot még egyszer fölébresztette. 
Pihent hadaiból mintegy kétezer gyalogot szedett össze és 
deczember 27-ikén 24 minden podgyász nélkül megindult Hornon- 
náról. Átment Körtvélyesre a svéd-lengyel hadakhoz, melyeket 
más úton küldött előre. Velők, Károlyival s az érsekújvári 
csapatokkal egyesülve akart utat törni Morvaországba, hogy a 
császáriakat Magyarország belsejének odahagyására bírja. Meg 
volt győződve, hogy csak fegyveres sikerrel szabadíthatja meg 
hazáját az elcsüggedéstől, csak így kelthet bizalmat az északi 
hatalmakban. A haza iránt elvállalt kötelességet nemcsak szóval, 
hanem életével és vérével akarta megmutatni. «Mit hoz a jövendő, 
kitetszik idővel — tűnődött az indulás perczében 25 — mi jó 



19 Beniczky, 225. 24 Beniczky, 225. Rákóczi eml. 266. 

20 Beniczky, 225 — 6. Előlegezett dátum lehet, hogy a fejede- 

21 Még Homonnáról, decz. 22. Károlyi-lt. lemnek Klementhez írt egyik levele 

22 Hogy a nagynehezen hozott határo- deczember 28-ikáról még Homonnáról 
zatokat gyorsan végrehajtsuk. kelt. (Tört. Tár, 1882. 160.) 

23 Des Alleurs XII. Károlyhoz deczem- 25 Brennerhez, deczember 26. Arch. R. 
ber 19. Svéd kir. It. Sect. Gall. rr. 600—1. 



76 MÁRKI SÁNDOR 

lélekkel követjük a sorsot, a mi akár jó lesz, akár rossz, csak 
az Isten akarata teljesedik vele.» Szilveszter-napját Bercsényivel, 
kire a külügyek folytatását bízta és a kijevi palatínussal együtt 
az abaúj-bődi táborban érte meg. 

Naplóíró titkárával együtt 26 sokan dicsőítették Istent, hogy a sze- 
gény haza sok változásai közt az esztendő utolsó napját a fejedelem- 
nek eltölteni engedte; és sokan fohászkodtak: virraszsza fel jó egész- 



3T. OCSKAY LASZLO LEFEJEZTETESE. 

(Egykorú metszet után.) 

ségben az új esztendőre. Annak minden részében adjon neki egész- 
séget, jó szerencsét, győzedelmet az ország ellenségei ellen; tartsa 
meg a megnyomorodott magyar haza szabadságának felállítására í 
Másnap a verbói kastélyban Jávorka Ádám mint koldus 
kívánt boldogújesztendőt Ocskay Lászlónak, de még azeste mint 
nyalka hadnagy fogta el Ocskó alatt s Érsekújvárra kísérte 
Csajági brigadéros elé. Ocskay tagadta, hogy Rákóczit, Ber- 
csényit valaha az ellenség kezébe akarta volna juttatni, vagy 

26 Beniczky naplója, 226. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 77 

szidta, becsmérelte volna ; sőt ezerszer is megbánta, hogy labancz 
lett s »a magyarországi confoederatio és felséges fejedelmünk 
hűségétől recedált és hitét megszegte». 3-ikán a vesztőhelyre 
vitetve is nagyhangon esküdözött, hogy ő már megint a Rákóczi 
híve. Mindenkit intett, legyenek mindvégig hívek urukhoz, hazájuk- 
hoz és tanuljanak az ő szomorú példáján. De «ha fejét nagyhamar 
hóhér el nem csapja, testét vitézlő rend ízekké szaggatja». Karóba 
húzott feje körül, a népballada szerint, a hollók is azt károgták : 

«Kár, kár, kár, kár vala Ocskay Lászlónak, 
Ilyen nagy vitéznek, lenni árulónak. 
De nem kár hazáját, vérét eladónak 
Szemeit kivájni fekete hollónak . . .» 21 

17 10. újesztendő napján a fejedelem átment az abaúji Korlátra, 
hol másnap Bercsényivel, Károlyival és a svéd hadaktól jövő 
Csáky Mihálylyal tanácskozott. A tanácskozást 5-ikén és 6-ikán 
Halmajon folytatták, hol szóba jött Hamel-Bruyninxnak 3. feje- 
delem november 2-iki levelére adott rideg válasza is. A császár 
a hollandusnak kijelentette, hogy Rákóczinak, ha békét akar, 
képviseltetnie kell magát a pozsonyi országgyűlésen, mert ez a 
kiegyezésnek egyetlen törvényes módja. A közbenjárást a föl- 
kelőknek a nagyszombati alkunál tanúsított kevély magaviselete 
következtében többé nem fogadhatja el. 28 Hamel erre megírta 
Rákóczinak, hogy a nagyszombati alku meghiúsulása, az ónodi 
határozat, a császáriak győzelmei, a kuruczok átpártolásai, 
Rákóczi és Bercsényi száműzetése következtében többé nem jár 
közben a magyarokért, hacsak kormánya erre egyenesen nem 
utasítja. 29 A fejedelem azonnal 3 ° utasította Klementet, tudja meg, 
a hollandiai kormány egyetért-e követének magánlevelével, hogy 
ő is tudhassa, növekedő szükségében a végső eszközökhöz for- 
duljon-e? Csak hónapok múlva tudta meg, 31 hogy Marlborough 

27 Ocskay elfogatásáról s haláláról 3° 1710 januárius 6. Arch. R. 111. 1 — 2. 
részletesen ír Thaly, Ocskay, ír. 304— 341. Bercsényi útján márczius 4-ikén újból. 

28 Klement Rákóczihoz 17 10 februárius Fiedler, n. 93 — 94. 

28. Fiedler, 11. 83. 31 Klement levele 1710 április 12. és 

29 1709 deczember. U. o. ír. 77 — 78. 19. Fiedler, n. 100— 101., 103—104. 



78 MÁRKI SÁNDOR 

herczeg nem tartja becsületesnek a hollandi követ eljárását s 
azt Heinsius hollandi nagypensionarius is kárhoztatja. Nem 
tartják lehetetlennek, hogy a követet a bécsi kormány meg- 
vesztegette. A magyarok iránt több jóakaratra utasították, de 
az elveszett időt visszahozni többé nem lehetett. 

A fejedelem, újabban is csalódva, kard élére bízta a döntést. 
Károlyit és Csákyt előre küldte a hadakhoz, a svédeket pedig 
Eger felé indította útnak. Januárius 7-ikén a halmaji és szikszai 
határnál öleléssel búcsúzott el Bercsényitől, kit a kassai hadakhoz 
küldött vissza s a külügyek intézésével is megbízott. O maga 
még azeste a borsodi Emődhöz, harmadnap pedig — Gyürky 
Pál tábornok és Babocsay Ferencz brigadéros ezredeivel — 
Tibolddaróczhoz szállt. Hogy mozdulatait az ellenség elől elrejtse, 
a Mátra hegylánczolatával fedezte két menetoszlopban haladó 
serege előnyomúlását, melynek czélja a vadkerti németek meg- 
támadása volt. 32 Magához rendelte a Bükk túlsó oldaláról Károlyit 
is, 33 a ki pedig Losoncz felől zavarhatta volna őket; «de mi 
haszna, szaggatva jobban elbódítani a helyre nem állott eszű 
hadakat!» Daróczon a tiszántúli hadakra és karabélyos ezredére 
várakozott. Ahogy mondta, nem esnék nehezen neki a füstös 
kalyiba, a hol lakott, csak Lőcse ostroma ne nyugtalanítaná 
annyira. 34 Károlyi már io-ikén 3S személyesen jelentette, hogy 
hadaival megérkezett; Bercsényi is küldött néhány ezredet, de 
a fejedelem csakhamar továbbküldte Edelény felé. A vele való 
hadat a fejedelem 14-ikén harczrendbe hozta s megszemlélte. 
Úgy találta, hogy ha ez egyesül a többivel, nem erejében, de 
Istenben bízván, nem kell kerülnie a 3000-nél aligha több ellen- 
séget. 36 15-ikén Mezőkövesdnél saját karabélyos ezredén kívül 
gróf Esterházy Antal, Paur Ferencz és Bokros Pál ezredei is 
csatlakoztak hozzá. Szíhalomig gyakorlatképpen teljes csatarend- 

3 2 Rákóczi eml. 266. 3 6 A fejedelem levele Tótfaluból de- 

3 3 Januárius 9. Károlyi-lt. czember 15. d. e. 10-kor, u. o. Évszám 

34 Januárius 10. Arch. R; 111. 3 — 4. nincs; a Xbris kétségtelenül tollhiba 

35 De csak este, mert eznapról a feje- januarii helyett, mert a fejedelem 1710. 
delem még levelet írt hozzá. Károlyi-lt. ianuárius 15—17. volt Tótfaluban. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 79 

ben, azután pedig ezredenként haladt előre Tótfaluig, hol hadait 
megpihentette, ő maga pedig «egy dicsőséges kunyhóban ros- 
tokolt)). 37 Az Érsekújvárba menőkre, Somogyira, Perényire és a 
tüzérségre várakozva, nem másnap, mint szerette volna, hanem 
csak harmadnap mehetett át Gyöngyöshalásziba, 38 s 18-ikán a 
hevesi Ecséden egyesült Károlyi hadtestével és a gyalogsággal. 39 
Keveselte saját erejét; de föltette, hogy nem arra, hanem Istenre 
bízza vállalatát, arra pedig, ha másnak nincs, neki van kedve. 40 
20-ikán átvonult a nógrádi Kallóra; a gyalogságot a faluban 
helyezte el, a többit a falun kívül. A pestis miatt különben 
rendesen elkerülte a falvakat, Nem törődött a szokatlanul kemény 
téllel. Katonáival együtt néha a fagyott földön hált s mindnyájan 
örültek, ha a sivító szél ellen födhették magukat. 41 Még a szom- 
szédos falvakban is kételkedtek Rákóczi személyes jelenlétében, 
mert nem láttak czifra sátorokat a táborában. 42 21-ikén, mielőtt 
tovább indult volna, a magyar lovas hadakat és zászlókat s 
külön a lengyel-svéd hadakat körbe állítván, buzdító beszédet 
tartott. 43 

Elmondta a magyaroknak, az Úristen miképpen boldogította 
őt, mikor nem volt annyi hada, fegyvere, mint most. De a sok 
szegénynek, árvának nyomorgatását, a maga szent nevének 
káromlását Isten megbosszulni kívánván, nemzetestül ebbe a 
nyomorúságba vetett bennünket. Előbbeni szíves ügyekezetöktől 
valóban messze estek s immár azt müvelik, a mit az ellenség 
követett el rajtuk. Ebben önmagát is vétkesnek tapasztalja. 
Ne bízzanak se a segélyhadakban, se a maguk sokaságában, 
hanem egyedül az isteni kegyelemhez ragaszkodjanak; térjenek 
meg s viselkedjenek vitézi módon. O velők lesz szerencsében, 
szerencsétlenségben egyaránt ; vezérlő fejedelmi tisztének minden 
hadi műveletben eleget tesz. Velők akar élni, halni. Gondolják 



37 Januárius 16. Arch. R. in. 6. Beniczky, 40 Januárius 16. Arch. 111. 8. 
228. Ugyanaznap Károlyihoz, Károlyi-lt. 4 1 Rákóczi eml. 266. 

38 Arch. R. 111. 6. Beniczky, 228. 42 Arch. R. iti. 8. 

39 Beniczky, 228. 4 3 Kivonata Beniczky, 228—9. 



80 MÁRKI SÁNDOR 

meg, hogy utoljára vonták ki kardjukat. Az ellenség hízelkedé- 
seinek ne higyjenek. Tartsák szemök előtt régi dicsőséges eleik 
tetteit s úgy várják kívánt szabadságuk megnyerését. Tovább 
nem szaladhatnak; ha mégis megszaladnak és a tisztek előre 
nem mennek, még a közkatonáknak is megparancsolta, hogy 
öljék meg őket. Azután a svéd hadakhoz ment és franczia 
nyelven szólt hozzájuk. Dicsérte idegen országokban végzett 
tetteiket; nem kételkedett benne, hogy országunk ellenségeivel 
szemben is hasonló szívvel, lélekkel küzdenek. Biztosította vala- 
mennyit, hogy azzal, a ki hadifogságba esik, kiszabadításukban 
a saját hadaira megszabott módon jár el. Végre a lengyelekhez 
lovagolt és latin beszédben dicsérte a szabadság mellett fölbuzdult 
ügyekezetöket. Mostan ő az elűljárójuk. A magyar ügy különben 
is össze van kapcsolva az ő szerencsétlenségökkel. A lengyelek 
mindenkor lelkesedtek a maguk szabadságáért. Mutassák meg 
bátorságukat most azon ellenséggel szemben, a ki az ő szabad- 
ságukat is földre tapodta. Hasonló védelemről biztosította őket, 
mint a svédeket. Ha dicsőség kell nekik : előttük van ; ha zsák- 
mány : nincs messze. 

Középre a gyalogságot, a szárnyakra pedig a lovasságot 
rendelve, teljes csatarendben indult tovább s éjszakára Berczelen 
túl, az erdőben szállt táborba. 

Januárius 22-ikén, Vincze napján, korán reggel a fejedelem 
és Károlyi, kinek hadvezéri tehetségét a fejedelem csak most 
ösmerte meg igazán, 44 a magyar hadakkal a tegnapi csatarendben 
indultak Romhány felé, hova délután egy óra tájban érkeztek 
meg. Romhány ott van, hol a Börzsönyi-hegyekből jövő Lókus- 
patakot a Cserhátnak egy sziklás foka észak felé téríti ki. 
A kanyarulatnál nagy mocsarak voltak, a melyek az átkelést 
nagyon megnehezítették. A hadak a mélyvízű Lókus hídján s 
az odavezető gáton csak lassan takarodhattak át, mivel az 
ágyúkat is ezen a vonalon kellett átvontatni. A túlsó, balparton, 

44 Rákóczi eml. 270. 






4 







■ ■ 





< 2 
u 2 






i. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



8l 



Vadkerttől délre egy erdőben németek táboroztak, a kik, a por- 
tyások hírei szerint, Érsekújvár felé akartak menni, hogy Ester- 
házy Antalnak onnan várt dunántúli csapatát Rákóczihoz csatla- 
kozni ne engedjék. A kuruczok valamennyien még át sem 
verekedtek a sáron, 
mikor a fejedelem 
már csatarendbe állí- 
totta a hadakat. Kö- 
zépütt a svédek, 
jobbról a tiszántúli 
hajdúk álltak néhány 
rendes csapattal, bal- 
ról a lengyelek, a 
tartalékban Sennyei 
és Drágul csapatai. 
Báró Stcktngen cs. 
altábornagy nem 
akart időt engedni 
a teljes kifejlődésre. 
Mintegy 12.000 főnyi 
hadát szintén csata- 
rendbe állította s 
1500 lovassal a jobb- 
szárnyon levő gya- 
logságot fenyegette. 
A fejedelem negyed 
fordulatot tett arcz- 

vonalával, hogy bekerítse. Mivel azonban hadvonala hosszabb 
volt a Sickingenénél, a balszárnyon álló lengyeleknél torló- 
dás keletkezett, minek következtében Bagossy László hajdúi- 
nak egy részét a mocsárba szorították. A fejedelem maga tanús- 
kodott róla, hogy jó félóránál tovább ezek a kuruczok is har- 
czoltak. Vágták a németet «oly szorosan, hogy puskákkal 
verték, döfölték egymást, még ölben is kőitek; mert megtelvén 

Magyar Történeti Életrajzok. 1910. II 




32. KURUCZ HARCZOS. 



82 MÁRKI SÁNDOR 

testtel, lóval és szaladó némettel a Lókus vize, csak megtolódott». 
Az ötezer labanczot valóban visszanyomták s kivált a ráczokat 
kaszabolták. Mikor a cheveaux-legersek a középre rohantak, a 
svédek és a magyar lovasok szorosan, jó rendben indultak 
ellenök s a bevezető puska- és pisztolytüzelés után mezítelen 
karddal támadtak reájuk. A rendkívül heves rohamban ezernél 
több cheveaux-legers esett el s a Lókus mocsaraiba szorult 
századok közül többen lerakták a fegyvert, hogy életöknek meg- 
kegyelmezzenek. Ebben a pillanatban a fejedelem győztesnek 
tartotta magát. Az ellenség a Lókuson át akart menekülni, de 
sokan a mocsárba vesztek, vagy megtizedelte őket a meredek 
parton álló kurucztartalék gyilkos tüzelése. A győzelem teljes- 
sége a kitartó üldözéstől függött. A svédek azonban helyükön 
maradtak s nem vetették magukat a császáriak megtépett jobb- 
szárnyára, melytől őket egy magaslat választotta el. Azt a 
hézagot, mely a gyalogság hátramaradása következtében támadt, 
gróf Croix cs. tábornok ügyesen felhasználta. Ezer dragonyossal 
negyedfordulatban a kurucz karabélyosokra rohant s ezzel meg- 
mentette Sickingent, a kinek már holt hírét költötték s alkalmat 
adott a megbomlott csatarend helyreállítására. A tiszántúliak 
időközben «a magyarok becsületes szokása szerint» zsákmányolni 
kezdtek s kifosztottak néhány társzekeret Sickingen hintájával 
együtt, sőt magának a fejedelemnek társzekerét is fölverték. 
Ezüst kanalait, tálmelegítőjét, arany kávéskanalát, arany sarkan- 
tyúját s patkóját stb., sőt kápolnás ládájából a kelyhet, keresztet 
stb. is elvitték. Ekkor egy Migli nevű részeges császári kapitány 
12 emberrel egy csalitban olyan irtózatos dobolást, trombitálást 
kezdett, hogy a fosztogatók azt hitték, Vadkert felől segítségök 
érkezett a németeknek; átfutottak tehát a túlsó partra, mi az 
idegen hadakat is zavarba hozta. A fejedelem a Lókus hídjánál 
állva, személyesen akarta helyreállítani a rendet ; Károlyi azonban 
nem engedte, hogy a trencséni veszedelem ismétlődjék. A csata 
hevében a lengyelek, a kik szem elől tévesztették, máris aggódva 
kérdezték : «Ubi est princeps?» «Hol van a fejedelem?)) A szem- 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 83 

tanú Dalnoki Veres Gerzson verses krónikája meghatóan jegyzi 
meg, hogy «ez idegen nemzet volt, mégis féltette». 

Rákóczi idegen hadai «megmutatták, hogy' kell harczolni 
a némettel)) ; de tapasztalt tisztek hiányában «nem verhette meg 
tökéletesen)) az ellenséget. A hídon és a gázlókon a jobbpartra 
vonult hadat nem állította fel a patak meredek jobbpartján, 
hanem hátrálót veretett, szép csöndesen két mértföldnyire (Gutá- 
hoz) visszavonult. Az ellenség viszont Vadkert felé húzódott 
vissza. A csatatért mindakét fél elhagyta, de mindakettő győz- 
tesnek tartotta magát. Egy kurucz és több labancz ágyú ott 
rekedt a nádasban. A föld népe is csak egy hét múlva mert 
kimenni a csatatérre, hogy az elesetteket kirabolja s halmokba 
temesse. Babocsay Ferencz brigadéros, Becse András, Pásztói 
Horváth István és Andreánszky Zsigmond alezredesek 350 
(Sickingen szerint 1000) közvitézzel elestek; a németek veszte- 
ségét másfélezer halottra és sok sebesültre teszik. Rendkívül 
sokat szenvedett a Savoyai Jenő (most 8. dragonyos), Althan 
(most 6. uhlánus) és a La Tour (Thurn) és Taxis (most 7. 
dragonyos) ezred. Uhler őrnagy, gróf Clary, báró Stuben és 
Logan kapitányok is a halottak közt voltak s a kuruczok több 
törzs- és főtisztet elfogtak, sőt zászlót is nyertek. A győzelem 
örömét a császáriak s a kuruczok egyaránt meglövették ; Ber- 
csényi pedig Kassán Te Deumot mondatott annak örömére, 
hogy a romhányi csata következtében Érsekújvárral helyreállt 
az összeköttetés. 45 

4S Rákóczi eml. 267 — 270. Beniczky, az utóbbi különösen Schneeknecht cs 

229 — 230. Szaniszló naplója, Tört. Tár, ezredes vitézségét emeli ki. Kolinovics 

1891. 275 — 6. Bercsényi Klementhez. Rákóczi kitűnő győzelmének nevezi a 

Fiedler, 80. Saussure levelei, 243—4. D. romhányit s Károlyi is azt írja 1710 

Veress G. verses krónikája Thalynál, januáiius 28-ikán (Teleki-lt. Földváry-oszt. 

Adalékok, ír. 351—355. Archívum Rá- F. lxxv. nro 140.), hogy Isten megszégye- 

kóczianum nr. 9—10., 25., 551—2. Tört. níté s futásra kényszeríté az ellenséget. 

Tár, 1883. 375 — 6., 388. Wagner, Hist. «A gyönge elméjű cseléd és szolga miatt 

Josephi, 393. Die Feldzüge des Prinzen a mieinkben is esett kár, de sokkal nagyobb 

Eugens, xn. 483. s köv. 11. (hozzá az veszedelemmel e«ett meg az ellenségnek, 

azonévi hadjárat térképe.) Turóczi Un- mintsem a mieinknek.)) A csatatért nekem 

gariája (537.), Pethő krónikájának foly- néhai Nagy Iván mutogatta meg, a kinek őse, 

tatója (rr. 88.) vadkerti csatáról beszél s Nagy János ezredes, szintén ott harczolt. 




84 MÁRKI SÁNDOR 

VI. 

TÉLI SZÁLLÁSON. 

— 1710. januárius— márczius. — 

lengyelek és a svédek a magyarok egy részével együtt 
a császáriak üldözését sürgették ; a fejedelem azonban 
nem akart mindent koczkáztatni. A hadak pihentetése, 
az elszéledtek összeszedése s az idegen hadak zsoldjának össze- 
gyűjtése végett 17 10. januárius 2-ikán a nógrádi Gutáról a Galga 
völgyén levezette katonáit Pest vármegyébe s Mácsán és a szom- 
szédos falvakban szállásolta el. O maga 24—31. közt szintén a 
közelben, Aszód mellett, Hévizén szállásolt. 1 Innen szemmel tart- 
hatta Budát, Pestet, Váczot s erőt meríthetett Gyöngyös, Hatvan, 
Jászberény felől. «Mi is úgy elénekelhetnők a Te Deum laudamust 
— írta innen Esterházy Antalnak 2 — mint a franczia az elmúlt nyári 
harczáért; mert az Isten jóvoltából mind magunk nemzetbeli 
hadainknak, mind az idegen nemzeteknek -nemhogy megfogyott 
volna, de növekedett a szívok s el sem oszlott; s ha az ellenség 
megint összevervén magát, reánk akarna jönni, a harczot 
kerülni nem fogjuk. » 

A romhányi csata a nemzetet meggyőzhette, hogy a német 
ellen rendes hadsereg nélkül nem boldogulhat. Kiegészíteni töre- 
kedett tehát rendes ezredeit és pedig — költségkímélésből — 
olyképp, hogy elbocsássa azokat a mezei hadakat, a melyek 
harczolni nem tudnak s tanulni nem akarnak. Szerette volna 
szaporítani a svéd-lengyel csapatok számát is; de a svédek 
nagyon megütköztek a magyarok romhányi ok nélkül való 
megszaladásán. A kedvetlen tisztek vonakodtak mindenféle szol- 
gálattól s elbocsátásukat kérték; csak pénzzel tarthatta vissza 

1 Beniczky, 231. 2 1710 januárius 24. Arch. R. 111. 10. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 85 

őket. 3 A lengyeleket és a rendes csapatokat Érsekújvár meg- 
segítésére s a Vágón túl való hadmüveletek támogatására 
Esterházy Antal hadtestéhez küldvén, ő maga a svédekkel a 
Tápió-Zagyva közébe, a «Kátákra» ment, vagyis februárius 2-ikán 
Szentmártonkátán ütötte föl főhadiszállását 4 Itt akart «fülelni», 
míg az ellenség valahová, különösen Érsekújvár alá menni nem 
kényszeríti. s Meghagyta Esterházynak, hogy töltse meg az érsek- 
újvári éléstárakat; de a tábornok haditanácsa ott kezdte a 
dolgot, a hol a fejedelem végezni kívánta 6 s februárius 8-án 
1400 hajdúval, ágyúkkal és mozsarakkal a vártól jó két állo- 
másra, a vármegye északi felében levő Tavarnok ellen indult. 
Száz némettől könnyen elfoglalt 500 hordó lisztet, de elég 
szekere nem lévén, csak egy részét rakathatta fel. Ezt Riviére 
be is vitette a várba a gyalogsággal, a lovasság azonban Eger- 
szegnél (az első hírek szerint Szőllősnél) csak bajosan vághatta 
magát keresztül. Ezúttal a lengyelek viselkedtek rosszul s nagyon 
megcsappant az a hiúságuk, a mely romhányi vitézségük óta 
nagyranőtt. 7 Grudzsinszkij tábornokkal csak néhányan tették meg 
kötelességüket. 8 A fejedelem azzal vigasztalódott, 9 hogy ((Romhány- 
nál a szegény magyar, most pedig a lengyel vala rossz. Harmad- 
szor mind a kettő jó. Nincs már, mit vessen a szemére egyik a 
másiknak. De legalább szemben kezdünk lenni az ellenséggel!)) 
Hogy szepességi hadai felszabaduljanak, hajlandó lett volna 
a Szepességet mint semleges területet átengedni Jahnus orosz 
hadtestének olyképp, hogy Lőcsét is megszállja s a császáriakat 
oda be ne vigye. 10 Azonban Andrássy István tábornok Lőcsét 
már februárius 13-ikán feladta b. Löffelholtz György cs. altábor- 
nagynak. 11 «Boldog Isten — kiáltott fel Rákóczi ugyanaznap, 



3 Januárius ?i. U. o. ii£. 13. 8 Márczius 4. U. o. 111. 364. 

4 U. o. 13—15. és Beniczky, 231. 9 Februárius 20. U. o. 41. 

5 Februárius 10. Arch. R. 111. 19. 10 Februárius 10. U. o. 19. 

6 Ez ellen a fejedelem nagyon kikelt " Részletesen Rákóczi eml. 262—3. 
februárius 12. U. o. 21 — 24. Thaly Lőcse ostromáról, Századok, 1872. 

7 Februárius 12., 16., 20. Arch. R. 111. 596—618. Löffelholtz jelentése: Feldzűge 
20., 27 — 8., 31., 41. des Prinzen Eugens, xi. 496—8. 



86 



MÁRKI SÁNDOR 



a mikor még csak a feladás szándékáról hallott, — mit gondol 
Andrássy, hogy az ily dicséretesen kezdett dolgot ily gyaláza- 
tosan végzi!...» 12 Sohasem tudta meg igazán, mi módon történt 
a németek bejutása. Gyanította, hogy asszony van a dologban : 
Andrássy kedvese 13 Ezt gróf Illésházy Miklós udv. kanczellár 
meg is nevezi. « Szánja meg az Isten, a sok úri familiát földhöz 

csapa Rákóczi, Ber- 
csényi — írta még azon 
évben 14 Korponay Já- 
nosnénak, Garamszegi 
Géczy Juliannának, — 
de kegyelmed valóban 
jól szolgála magának 
Lőcse városának fel- 
adásával)). Másfélszá- 
zad múlva a vár rej- 
tett kis kapujára festve 
egy integető fehér 
asszony képét találták. 
Thaly bizonyította, r ! 
Jókai regénye közön- 
séges hitté tette, hogy 
«a lőcsei fehér asz- 
szony» a várat valóban 
meglepetésszerűen jut- 
tatta a császáriak kezére. Pedig tulajdonképpen már szükség- 
telen volt az árulás. Löífelholtz januárius 25-iki és februárius 
4-iki felszólítására a városi tanács a köznyomorúság következ- 
tében a várparancsnokkal együtt februárius 7-ikén megálla- 
pította, 8-ikán a közgyűlésnek s 9-ikén Löffelholtznak bemutatta 
a feltételeket; ezeknek némi enyhítését 11-ikén Czelder Orbán 




33. A LŐCSEI VÁRFAL BELSŐ, KIS KAPUJA. 



12 Februárius 16. Arch. R. in. 25. 

1 3 Rákóczi emlékiratai, ötödik kiadás, 
263. 



14 Bécs, 1710 szeptember 2. Közli 
Thaly a Századokban 1909. 467 — 8. 

1 > U. o. 1872. 596 — 618. és 1909. 419 — 471. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



8 7 



brigadéros kieszközölvén, a tábornok 13 heti ostrom után 13-ikán 
ünnepiesen vonult be a városba. 16 A fejedelem csak egy hét 
múlva értesült Andrássy «szép magaviselete hitetlen koronázat- 
járól.» 17 ,] .Sajnálta, hogy a végső veszedelem bekövetkezte előtt 
önként vissza nem hítta Andrássyt s úgy nem tett, mint más 
nemzetek, a melyek a fel- 
adást csak bizonyos ese- 
tekre korlátolják. Hiszen 
csak kevés embernek van 
adománya a vértanúságra; 
hitetlenné kell tehát lennie, 
ha nem várhat egyebet 
halálnál sem az ellenség- 
től, sem a maga felekeze- 
tétől. 18 

O maga kevés hadával 
is készen állt, mert úgy 
vette észre, hogy Lőcse 
megvételével az ellenség 
föltett czélja az üldözés. 19 
Mivel Károlyit néhány ezer 
emberrel már februárius 
9-ikén portyázni küldte, 20 
csak harmadfélezer ember 
maradt mellette. Nem akart 

bezárkózni^Ujvárba, hogy többet ne emészszen, mint a mennyi 
eleséget szerezhetnek a vár számára; de hogy «ne múljék rajta 
a haza szolgálata)), 21 19-ikén Katáról a Szeged táján gyülekező 
ráczok ellen nyomult s remélte, hogy « megfelelhet ő kegyel- 
müknek)) és hírével is megzabolázhatja őket. A Máramaros 




34. A LŐCSEI VÁR BELSŐ, KIS KAPUJA. 



B~ l6 Hajnóczi Iván, A lőcsei fehér asszony 
a történelemben. (Közlemények Szepes 
vármegye múltjából. 1909. 26—36.) 
17 Februárius 18. Arch. R. nr. 38. 



J 8 Februárius 22. U. o. ne. 48. 

1 9 Februárius 24. U. o. nr. 49. 

20 Beniczky, 231. 

21 Februárius 16. Arch. R. ur. 27 



28 



88 MÁRKI SÁNDOR 

felől várt 28 zászlóalja lengyelt ugyanakkor Erdélybe akarta 
küldeni. 22 Három napot töltött Czegléden, hol a kórós, pislogó 
tűznél majdnem megfagyott. 23 A rácz veszedelmet kisebb- 
nek találta hírénél ; az üldözésre elegendőnek vélte Károlyi 
hadát; negyednap tehát, 23-ikán visszafordult Jászberény felé, 
hogy a köznép a Gömör és a Szepesség felől várt császáriak 
ellen újból előnyomulni lássa. 24 Nagy szégyennek tartotta volna, 
ha az ellenség csakugyan megszállhatná Gyöngyöst s őt talán 
Egerből is kirekesztené. 25 Pedig saját hadain kívül csak 300 svéd 
volt vele, a mikor hírét vette, hogy Esztergomnál 16 zászlóalj 
német jött át a Dunán, hogy a Szepes felől jövőkkel körűivegye. 
A fejedelem azonban Jászberényt 26 mentsvárnak tekintette a 
császáriak ellen a pestis miatt, «a mely megtisztogatja a szakálltól 
ezen helységet» ; s remélte, Isten a vele valókkal együtt meg- 
tartja a jó szellős gunyhókban. 27 Többnyire csak kóróval tüzel- 
hetvén, sokszor fázott és didergett; de nem mondta, a mit 
ekkor a nagyenyedi tanárok mondtak, 28 hogy édes hazánk 
fényével és melegével meg nem melegedhetik ! Nem kerülte a 
németet sem s el volt szánva, hogy ha több nem lesz a rom- 
hányinál, még egyszer megmérkőzik vele; pedig gondolkodóba 
ejtette, hogy Heister helyett, hír szerint, Pálffy lesz a császáriak 
fővezére. 29 Ugyanakkor Heister arról vádolta PáltJyt, hogy aka- 
dályozza a békét, mert a háborúban jószágokat szerezhet 
magának, míg ő nem szerzett. 30 A bécsi magyar urak csak 
arra kérték a minisztereket, hogy mérsékelt, igazságos, becsü- 
letes embert neveztessenek ki. Savoyai Jenő herczeg maga is 
ezt akarta, hogyha minden föltételnek megfelelőt találhatna. 3 ' 
Valóban Pálffyra gondolt, a ki azonban csak félesztendő múlva 



22 Arch. R. ni. 35. Beniczky, 231. 27 Februárius 24. Arch. R. 111. 50. 

23 Februárius 22. Arch. R. 111. 47. 28 Az erdélyi ref. consistoriumhoz már- 

24 Februárius 24. Arch. R. 111. 49. czius 1. Teleki-lt. T. S. Oszt. E. 835. 
2J Februárius 25. Károlyihoz. Károlyi-lt. 29 Februárius 25. U. o. "H. 52. 

26 Ez Beniczky rendkívül becses nap- 3° Július 26. Arch. R. ni. 289. 

lójának utolsó adata. (Rákóczi-tár, 232.) 3 1 Márczius 6. Tarczali Zsigmond 

A napló többi része elveszett. Teleki Sándornak. Teleki-lt. 3491. a 1 — 1 16. 



1 m mM *** 






KfS '- ' W^ \ * * 

EP£ ^^ ***** 


i 

V 7 








*. ;f s 






*#>*, .> : --^ ■ : *- ;::; - 




i 






. *■■ \ 


JgBü 



A LŐCSEI FEHÉR ASSZONY. 

(A Szépművészeti Múzeum olajfestményéről.) 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 89 

engedett sürgetésének. így báró Nehm, gróf Thürheim (Tyr- 
heimb) Ferencz, Cusani őrgróf és báró Steinville közt kellett 
választania. Márczius 23-ikán a császár Cusanit nevezte ki 
magyar- és Stein viliét erdélyországi főhadparancsnoknak. 32 

Ezalatt Rákóczi kiadta híres hadiparancsát, 33 mihez tartsa 
magát mindenki az ütközetek alkalmával. Mert — mondta — 
«jóllehet önként csaknem minden magyarnak a német ellen- 
ségünknél nagyobb bátorságát tapasztaljuk is, mindazonáltal 
erőnket egyesíteni nem tudván, ellenségünk elől gyakorta 
zavarral hátrálni kényteleníttetünk». Ö maga «az árnyéktól nem 
hátrál meg; de láb és kéz nélkül lévén, nehezen motozhat)). 34 
Érsekújvár körül Esterházy Antalban s főképp Károlyiban 
bízott. «Adná Isten, sok magyar hitetné el magával a kegyelmed 
opinióját — írta Károlyinak, 35 — nem látnék annyi sok lesütött 
fülefarkú embereket suttogva sétálni, sóhajtania . Útlevelet ígért 
mindenkinek, a ki menekülni akar tőle; de inkább hitetlenek 
lesznek, mint hogy kérjenek. Kevésben bízván, nem sokban 
csalatkozott ; s némelyiknek most is csak szükségből hitt. Maguk 
a jászok sem nagyon lelkesedtek azért a tervéért, hogy Jász- 
berényben májusig a szolnokihoz hasonló erősséget építsenek, 
pedig márczius 2-ikán már gyűlést is tartottak ebben az ügyben. 36 
Tekintélyét nem emelte előttük, hogy ilyen kevesed magával 
van közöttük. A fejedelem töprenkedett is, személye iránt 
ahogyan kormányozza az ország eszét ?» Nem volna-e jobb, ha 
az ellenség szándékainak kitűntéig, valamely értekezlet ürügye 
alatt, odahagyná a tábort és csak azután, a lankadó elmék 
megújítására jönne megint a hadak közé ? 37 Azonban mégis itt 



3 2 Márczius 26. U. o. Tarczali május Csak maguk az urak el ne rontsák jó 

6. levele szerint (u. o.) Steinville jámbor, szándékát ! 

emberséges úri ember. Gyűlöli a hazu- 3 3 Februárius 25. Károlyi-lt. és Had- 

gokat, szereti az őszintéket; nem ajándé- tört. Közi. 1892. 274 — 7. 

kért, félelemből vagy az első benyomás 34 Februárius 26. Arch. R. irr. 53. 

hatása alatt, hanem tárgyiasan, okszerűen 3S Februárius 27. Szalay, Rákóczi buj- 

kormányoz és igazságosan igazgat. A haza- dosása, 3. 

nak is atyja, új Veterani lesz, a ki min- 3 6 Márczius 2. Arch. R. 111. 55. 

dent jóra fordít és segít a kihágásokon. 37 Márczius 3. Arch. R. 111. 56. 

Magyar Történeti Életrajzok. 19 10. 12 



90 MÁRKI SÁNDOR 

maradt, hogy maga sürgesse a várak, különösen Újvár ellátására 
szükséges eleség összeszedését és Szolnok, s ha lehet, Jász- 
berény sánczainak megépítését. Már Károlyi is elhitte neki, 
hogy a vár a mezőt oltalmazza, a mező a várat; mert nem 
rabló, hanem lassan elöbbvetődő ellenséggel van dolgunk. Erős- 
ségekkel kell tartóztatnunk a mezei erőt! 38 Márczius 7-ikén át 
is szaladt Szolnokra a munkálatok megtekintése végett, s úgy 
találta, hogy Le Maire a várat 500 emberrel két hónap alatt 
átalakíthatja. 39 Estére már megint Jászberényben volt, melynek 
templomába Károlyi Sándor behordatott 4000 kila életet azon 
ürügy alatt, hogy az a hadsereg élelmezésére kell, holott Érsek- 
újvár megsegítésére szánta. A fejedelem örömére ez a munka 
minden zaj és nehézség nélkül folyt. 40 Ezen fölbuzdulva, máshol 
sem engedte meg, hogy a hatalmasabbak kivonják magukat a 
hadsereg ellátásának terhei alól. Hazájáért — úgymond 4I — 
ennyit szenvedvén, néhány emberért sem teszi koczkára a 
hazát, melynek a szövetkezés alkalmával mindenöket felajánlták. 
Szép és rendes igazsággal, mód- és rendtartásokkal nyolcz 
esztendő alatt semmire sem mehetvén : az olyanokkal, kik a 
szövetségtől titkon elszakadtak, mert a hazát értékökkel és 
javaikkal nem segítették, ezentúl úgy fog bánni, mint hit- 
szegőkkel, hazája, vére, nemzete árúlóival. Fösvénységök 
elárulja őket, hogy csak azért dugdossák pénzöket, mert a haza 
ellenségeinek hízelkedve, ezeknek járma alatt majd kényökre 
akarnak élni, a mikor a fejedelem és mások nem a bujdosáshoz 
hasonló élethez, de a hazáért való vérontáshoz, és nemcsak 
javaik, de életök elhagyásához is készülnek. Azelőtt is hamisan 
mondták, de most már csakugyan nem mondhatja senki, hogy 
a haza pénzét pompára akarja költeni. Azt a fényt sem a maga 
büszkeségéért, hanem hazája dicsőségéért fejtette ki; de már 
lemondott róla s társaival boldogabb és elégedettebb, mint 
azelőtt. Ellenben a magukat kímélők, fösvények, haszonlesők 

3 8 Márczius 5. U. o. 59. 40 U. o. és Rákóczi eml. 272. 

5 9 Márczius 8. U. o. 60. 41 Márczius 8. Arch. R. ni. 61 — 64. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 91 

nem hazafiak s minden árulónál nagyobbak, ha fáradságainkat, 
vérontásainkat, nyomorúságainkat tovább is haszontalanokká 
akarják tenni. A haza megtéríti annak idején mindenkinek a 
költségét. Ha a haza boldogul, senki sem károsodik ; ha elvesz, 
a jószága is utána megy. Igazlelkű hazafi elhiszi, hogy ha 
hazánk szabad marad, az ő pénze is megtérül; ha a szabadság 
elvesz, jószágát hazája veszedelmével megtartani nem kívánja. 
Ebeczky István, a ki hadi tiszt is (tábornok), bujdosó is, mindjárt 
5000 forintot ígért a hadi alapra ; ha erejökhöz képpest mások is 
követik, valóban jól indult munka lesz belőle. 42 

Azonban régen nem bosszankodott annyit, mint márczius 
12-ikén, mikor Esterházy Antal arról értesítette, hogy Érsekújvár 
nemhogy négy, de egy hónapra sincs ellátva eleséggel. Folytonos 
mulatozásai, dinomdánomjai, a táncz, a farsang és más gyermek- 
ségek a várba édesgették a lovastiszteket. A tábornok ezeket 
is a vár éléstárából élelmezte s a hiányt a környék zsarolásával 
pótolta. 43 A népet a lengyelek szinten irtózatosan sanyargatták; 
még a papokat is korbácscsal kergették ki templomaikból, laká- 
saikból. A végképpen elkeseredett szegény nép bosszúért kiáltott 
s jövetelöknek puszta hírére falustól elfutott. 44 A hol a rendes 
hadak is így garázdálkodtak, valóban nehéz volt a nemzetet 
újabb rendes hadak fölállítására buzdítani. Zagojszkij és báró 
Soltik ezredesek izgatására a lengyelek már harczolni sem 
akartak; de a fejedelem megmutatta, hogy «minden kakas úr 
a maga szemétdombján)) ; s 13-ikán megfenyegette a főbbeket, 
hogy körülvéteti és elfogatja a nyakasát ; mert «jobb ezen most 
átesni, mint hamvában hagyni a tüzet». 4í Mindamellett hajlandó 
volt elfogadni Prazsmovszkzfnak azt az ajánlatát, hogy 80 
zászlóalj lengyellel (közte négy század dragonyossal) csatlakozik 
hozzá. A lengyel úrról azt hallotta, hogy tékozló, nyugtalan, 



4 2 Az országos alapra vonatkozó 4J Márczius 12. Arch. R. nr. 64. 

becses terv a mellékletekkel Bercsényi- Rákóczi eml. 272. 

nél márczius 7-ikén. Arch. R. vi. 44 Márczius 4. Arch. R. 111. 364 — 6. 

463—497. 4 5 Márczius 12., 13. U. o. nr. 65., 68. 



9 2 



MARKI SÁNDOR 



korhely, a ki már is 500 hordó bort kíván magának ; mindamellett 
nagy segítség lenne Erdélyben, hol őt a szászoknak kellene 
eltartaniuk. 46 Bercsényi azonban nem találta Prazsmovszkijt 
megbízhatónak s így a dolog abba maradt. Pár nap múlva a 
zsoldjában álló lengyeleket is Csongrádra küldte «bőjtölni», 
mert a jász falukat már kiélték. 47 A lengyelek különben is meg- 
tagadták, hogy Érsekújvárba 
eleséget szállítsanak, mert 
azt nemesekhez illetlennek 
tartották. A fejedelem meg- 
mutatta, hogy nem az. Már- 
czius 29-ikén Károlyit az ér- 
sekújvári parancsnokká ki- 
nevezett Nagyszeghy Gá- 
borral együtt 48 válogatott 
hadakkal előre küldte Gö- 
döllőre, hová 22-ikén ő is 
követte az eleséggel. Elő- 
ször is maga vett egy zsákot 
a nyereg kapája elé, mire 
azután hajdúi, udvari emberei, 
sőt az idegen hadak is követ- 

35- V. FÜLÖP SPANYOL KXRÁLY F.ATAL KOPÁRAN ^ ^ V^^' ^döU VUáT U\eg- 

indúlt s a mezőben várta a 
rakodó hadat, megérkezett Pálóczi Horváth György főhadi- 
pénztárnok azzal a francziával, ki részére V. Fülöp spanyol 
királytól az aranygyapjas rendet hozta. A fejedelem azonban 
ezért nem tért vissza. Csak elhűlt Károlyi serege a zsákos 
sereg jöttén s hogy azt maga a fejedelem vezette. Másnap 
Károlyiék vitték tovább a zsákokat Újvár felé, a fejedelem pedig 
visszajött Jászberénybe, hogy átvegye a spanyol kitüntetést. 49 




4 6 Márczius 18. és 28. Arch. R. 111. 73., 84. 

47 Márczius 19. U. o. 111. 74. 



4 8 U. o. III. 212. 

4 9 Márczius 24. IL o. 111. 73 — 74. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 93 

Tournon gróf két esztendővel azelőtt tudatta XIV. Lajossal, 
hogy a fejedelem bírni óhajtja a spanyol aranygyapjas-rend 
nyaklánczát, 50 sőt 1708 április 29-ikén már meg is köszönte a 
a királynak, hogy ez ügyben megígérte közbenjárását. 51 Torcy 
külügyminiszter a nyaklánczot azonnal át is akarta adni Vetésy- 
nek, 52 de valóban csak a 12.000 tallér díj 53 lefizetése után adta 
át. S4 «A mióta született az a bárány — tréfálkozott a fejedelem, 5S — 
ha mind nőtt volna, már kossá is változott volna. » Valóban, azzá 
változott, mert a kért nyakláncz helyett a nagy toisont kapta, 
a mihez később 56 a rendszalag megküldését is kérte. Az arany- 
gyapját, melyet utóbb fia, József is megkapott, 57 mint két nagy- 
hatalmasságudvariasságának a jelét, szorult helyzetében bizonyos 
elégtétel gyanánt fogadhatta. De kitüntetés helyett politikai 
beavatkozást várt tőlük. Különben is kevéssel azelőtt értesült, 58 
hogy XIV. Lajos hajlandó felajánlani közbenjárását a czár és 
a svéd király közt, mit oly régen sürgetett s konstantinápolyi 
követté nevezte ki Des Alleurst, magyarországi be nem vallott 
követét. 59 Rákóczi nem igen szerette «a tunya filozófust)), 60 a 
ki, öreg ember létére, szívesebben tartózkodott Munkácson, mint 
a. táborban. Levélben udvariasan búcsúzott el tőle s gondos- 
kodott, hogy bátorságosan jusson el Moldvába. 61 Ott nem 
akarták a svéd királyhoz bocsátani, de a fejedelem tudta, hogy 
ha meghal sem megy máshova, úgy rajongott XII. Károlyért ; 62 
egyébiránt úgy hitte, akárhova megy, nem változik meg a 
szelleme s nem folytatja az ügyeket, ha azok magukban nem 
folynak. 63 Des Alleurs kívánságához képpest most az óvatos 
Le Maire hadmérnökkari dandárnokot akarta XIV. Lajoshoz 
küldeni. «Már úgy is keveset fogunk építeni)) jegyezte meg 

S° Rákóczi, Des Alleurshöz 1708 április 57 Rákóczi József végrendelete 1738 

29. Fiedler, 11. 482—3. november 7. Tört. Tár, 1890. 418. 

5 1 1708 április 29. U. o. rí. 485. S 8 1710. februárius 28. Arch. R. 111. 33. 

5 2 1708 június 8. Arch. R. ír. 277. 5 9 Februárius 24. Arch. R. rrr. 51. 

53 1708 július 16. U. o. rr. 410. 60 Februárius 28. U- o. rrr. 33. 

54 1709 márczius 9. U. o. rr. 452. 61 Feb. 24. Arch. füröst. Gesch. xLrv. 496. 

55 1710 márczius 13. U. o. rrr. 67. 62 Márczius 14. Arch. R. rrr. 76—77. 

5 6 171 1 június 18. Fiedler, r. 356. 63 Április 20. U. o. rrr. 104. 



94 MÁRKI SÁNDOR 

borongva. 64 Kassa erődítését Riviére-re bízván, őt márczius 
15-ikén útnak bocsátotta a czárnak a fejedelemhez intézett 
levelével, mely szerint szövetséget köt XIV. Lajossal s meg- 
segíti Rákóczit, ha XIV. Lajos megígéri, hogy nélküle nem 
köti meg az általános békét. Jahnus orosz tábornok Le Mairet 
útnak engedte ugyan, de a magával vitt sürgönyökről titkon 
jelentést tett a bécsi udvarnak, melynek később nyiltan is szol- 
gálatába állt. Az osztrákok azután Lengyelországban tömérdek 
koholt másolatban terjesztették el Rákóczinak állítólag elfogott 
leveleit, s azok alapján elhitetni akarták a czárral, hogy Rákóczi 
és XIV. Lajos a szultánt a svéd király érdekében ellene háborúra 
izgatják 65 Jahnus tábornok különben ekkor még udvariasnak 
mutatkozott. Rákócziné nála találkozott báró Wilczek lengyel- 
országi császári követtel, hogy meggyőződjék, a császár valóban 
kívánja-e és a czár megígérte-e kiadatását. Megnyugtatták, hogy 
a császár nem ellenzi ilyvói lakását, de rossz néven veszi, hogy 
ura táborába gyűjti és küldi a lengyeleket. 66 



VII. 
A LENGYEL SZÖKEVÉNYEK ÉS A CZÁR. 

— 1710. márczius 25. — május 30. — 



ászberényből a fejedelem márczius 25-ikén főhadiszállását 
Jászkisérre tette át a takarmány hiánya s a pestis miatt 
és mivel Szolnok építése miatt messzebbre nem mehetett. 1 
Aznap már ott elmélkedett, miért kívánja a porta, hogy titkos meg- 
bízottat küldjön hozzá. Azért-e, mert legyőzetését látva, igazán 
pártfogása alá akarja venni ; azért-e, hogy a németek előtt, Ígéreteire 
hivatkozva, ezekkel a czárt is fenyegesse, és a békére hajlan- 
dóbbá tegye ; vagy azért, hogy a svéd király titkos átbocsátását 

64 Februárius 24. U. o. 111. 51. 66 Márczius 24. Arch. R. m. 77. 

6$ Rákóczi eml. 269—270. 1 Márcz. i8.,24 v 25. Arch. R.in.73., 76., 78. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 95 

kívánja tőle? Utasította Pápay Jánost, hogy semmiféle újabb 
ígéretet ne tegyen, mert ha területe gyarapodását akarja a török, 
a háborúban többet elfoglalhat Egernél s a többinél; ha pedig 
háborút nem akar, rajtuk úgy sem segíthet; a svéd király 
átbocsátása ügyében pedig magának tartotta fenn a határozatot. 2 
Egyébiránt úgy összezavarodtak Európa dolgai és akkora a 
zűrzavar, hogy közelítnie kell a békességnek. 3 S ha nem közelít 
is, — a hogy éppen 34-ik születésnapján mondta 4 — neki nincs 
sem ideje, sem módja, de lelkiösmerete sem vezérelheti reá, hogy 
értetlenek és fösvények kiabálásai miatt hazánk ennyi vérrel 
festett ügyét elveszítse. 

Esterházy Antal április 2-ikán Jászkisérre érkezett másfél- 
ezerre leolvadt elcsigázott hadával, melyet a Tiszaháton pihen- 
tetett meg. A tábornagy örömest teljesítette volna a fejedelem 
kívánságát, hogy megint a Dunántúlra menjen, de a svédek és 
hajdúk nélkül még sem akart átmenni. Nem akarta elhinni, hogy 
a fejedelemnek nincs 700-nál több svédje, hajdúja pedig egyál- 
talán nincs. A fejedelem nem biztathatta idegen hadakkal, hogy 
sokat ne kérjen; de a rideg valót sem mondhatta meg, hogy 
gyöngeségének híre ne menjen. Más tábornagyot nem küldhetett 
át, hogy Esterházyt meg ne sértse; a hirtelenharagú Béri 
Balogh Ádámot pedig, a ki a Dunántúl maradt, nem tarthatta 
alkalmas vezérnek. 5 Mégis bízott a jövendőben. Csak füve legyen 
s tudja, hányadán van a mellette lévőkkel: meghurczolja még 
ezen a nyáron német uramat ! 6 

Esterházyt a táborban hagyva, április 4-én végre teljesítette 
orvosai folytonos kérését s könnyű szerrel átment Egerbe, 
hogy legalább hatszori fürdéssel szabaduljon téli hurutjától s 
apróbb bajaitól. 7 Eltörpültek azok a politikaiak mellett. Egerbe 
érkezése napján — talán Telekesy püspök tanácsára — azonnal 
írt a sachsen-zeitzi herczegnek, mint esztergomi prímásnak és 



2 Márczius 25. U. o. 78-80. 5 Április 3., 4. Arch. R. 111. 87-88. 

3 Márczius 28. U. o. 111. 84. 6 Márczius 28. U. o. itt. 84. 

4 Márczius 27. U. o. iir. 219, 7 Április 4. U. o. 111. 88. 



90 MÁRKI SÁNDOR 

személyes találkozót kért tőle, hogy a fegyvernyugvás ügyét 
megbeszélje vele, az áldásos békének, a haza nyugalmának 
helyreállítását előkészítse, s az egyháziak aggodalmait is elosz- 
lassa. 8 Egyúttal a hágai előzetes béketárgyalásokra Brennert 
küldte a franczia, Klementet az angol és a hollandiai miniszterek 
mellé, mert óhajtotta, hogy a magyarokat belefoglalják az álta- 
lános békébe; de úgy, hogy az ünnepies békét a szövetséges 
rendek a császárral itthon kössék meg, a hogy azt Bocskay, 
Bethlen és I. Rákóczi György tették. A francziák békeaján- 
latai nem elégítették ki. Gyanakodott, azért hallgatnak a 
magyarokról, hogy kénytelen hadakozásukkal segítsék az uno- 
káját, V. Fülöp spanyol királyt s az orosz barátságot is azért 
keresik. De mit érnek el vele, ha az egyetemes béke meglesz? 9 
Hiszen az a baj, hogy, ha viszi, a császár viszi véghez a békes- 
séget, nem a franczia. 10 

Április 8-ikán már abbahagyta fürdőzését s visszaindult a 
táborba. Útközben Hevesen találkozott Potockij kijevi palatinus- 
sal, a kinek megmondta, hogy a lengyeleket mint önkénteseket 
nem tarthatja maga mellett, hanem fölesketésöket követeli. Egy 
gunyhóban javában tárgyaltak 9-ikén, mikor a lengyelek Kecs- 
kemét felől valami marháktól vagy darvaktól mint ellenségtől 
megijedve, 11 zászlóstól betoppantak s elhalmozták panaszaikkal. 
A palatinus alig tudta őket lecsillapítani. A fejedelem azonnal 
összekürtöltette a lengyeleket s kihirdette, hogy a rendes katonák- 
tól hűségesküt követel. A kik maradni nem akarnak, azokat 
orosz útlevéllel elbocsátja, de Németországba nem engedi őket ; 
pedig hajlandók lettek volna megesküdni, hogy nem harczolnak 
ellene. 12 «Kutyaságukra» senki sem adott okot; hiszen volt 
pénzük, de még a szolga is bort követelt a néptől. Ha máskép- 



8 Ápr. 4. Arch. für öst. Gesch xliv. 497-8. 10 Április 23. Arch. R. nr. 102. 

9 Ápr. 7. U. o. ni. 90— 93. Brennert a XIV. u Toldi Szerelme 11. részében Szalárdi 
Lajoshoz, Torcyhoz, a porosz királyhoz és nyomán Arany János is leír egy jelenetet, a 
a hágai franczia meghatalmazottakhoz szóló törökök Szalonta alól hogyan szaladtak 
levelekkel csak ió-ikán és 17-én látta el. meg a darvaktól. 

Archív für öst. Gesch. xliv. 498 — 500. ^ Április 11. Arch. R. nr. 93. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 97 

pen nem megy, rájuk zúdítatja a föld népét : verjék agyon őket, 
hogy mások is tanuljanak. 13 12-ikén már Jászkiséren kapta a 
palatínus értesítését, hogy a tisztek elbocsátásukat kérik, ha 
kívánságát vissza nem vonja. A fejedelem azonban másnap 
Esterházy Antal útján újból követelte az esküt és kijelentette, 
hogy a vonakodókat elbocsátja, vagy pénzen megváltja fegyve- 
reiket, ruháikat, lovaikat. 14 Erre a tisztek nagy része beadta 
lemondását, mi nem történt zsibongás nélkül; a fejedelem pedig 
azonnal intézkedett, hogy útlevél nélkül egy lengyelt se bocsás- 
sanak ki az országból, s ha kell, népfölkeléssel akadályozzák 
meg kijutásukat. IS A rendes had a lovas gránátos századon és 
24 darabonton kívül megmaradt szolgálatában, de maga a pala- 
tínus és a sztaroszta a hevesi Sarudról még 13-a első perczé- 
ben Ónod felé szökött két ezredével, hogy Benderig, XII. Károly 
menedékhelyéig átvágják magukat «minden poklokon keresztül)). 
A fejedelem, ki az oroszok előtt kezeskedett érte, azon- 
nal megparancsolta Vay Ábrahám máramarosi főispánnak, 
hogy lázítsa föl ellenök a népet, mint ellenséggel bánjék velők 
s a palatínust és a sztarosztát rabul vigye valamely várba. 
«Uram-Isten, — fakadt ki l6 — akaszd kezembe az átkozott pen- 
delyes nemzetséget!)) Hü franczia ezredét maga is üldözésökre 
indította, az ott maradt lengyel drabantokat pedig bezáratta és 
lefegyverezte, azokat pedig, a kik hűségére fölesküdtek, beosz- 
totta Zay ezredébe, a melyet Charriérenek adott. Ezt a ((gaz- 
népet)) többé nem akarta maga mellett tartani, de a nyáron 
már hajlandó volt Moldovából Grudzsinszkij tábornokot 7000 
lengyellel, svéddel, kozákkal visszafogadni. 17 Most egyelőre 
beérte azzal, hogy az oda nem való elemektől megtisztította a 
rendes hadakat, azokat egészen használhatókká tette, a haszon- 



13 Április 3. U. o. ni. 87. május 15. (Svéd kir. It. Sect. Gall.) cso- 

14 Április 12. U. o. ni. 94. dálkozott, hog3' Potockijnak el kellett 

1 5 Április 13. U. o. tn. 95. hagynia az országot ; ö minden telhető 

16 Április 14. U. o. in. 97. módon mérsékelte Rákóczit, a ki tudja, 

17 Április 16., 18., június 24. U. o. 100., hogy XII. Károly svéd király elégtételt ad 
101., 123 — 4., 2 34 _ 5- Des Alleurs Perában Potockijnak. 

Magyar Történeti Életrajzok. 19 10. 13 



98 MÁRKI SÁNDOR 

talán tiszteket reformálta. Ha erre előbb talált volna módot, 
többet szolgálhatott volna hazájának; de önkéntes hada lévén, 
inkább hírével, mint erejével tartóztatta az ellenséget. 18 

Nagypénteken passió gyanánt olvasta a táborból érkezett 
híreket; 19 húsvét első napján (április 20.) megírta parancsát a 
füveltetés módjáról 20 s harmadnap, 22-ikén, az éhség miatt pusz- 
tuló lovakat fűre vezette a szegi pusztán, mely Jászkisér és 
Törökszentmiklós közt középütt, Nagykürütől 3 — 4 kilométerre 
feküdt. Táborától délre tutajokból hidat veretett a Tiszán, hogy 
visszavonulhasson, ha a császáriak a szécsényi, vadkerti s eset- 
leg a rozsnyai lovassággal megtámadnák; a mi könnyen meg- 
történhetett volna, mert már csak 2 — 3 menetre álltak egymástól. 21 
Mindössze Charriére új összevont ezredének 800, Esterházy 
Antalnak 700, a karabélyosoknak 400 emberéből és Sőtérnek s 
a jászoknak csapataiból állt egész serege. Könnyen megcsinál- 
hatta tehát a horoskopust, mi vár reá, mikor hallotta, hogy az 
országgyűlés elégűletlenül oszlott szét, mivel a nádor a békét 
ellenezte. 22 Most biztosnak érezte magát a füvellő táborban s az 
áradó Tiszában látta legtermészetesebb szövetségesét, mert így 
sem az ellenség nem bánthatja őt, sem ő az ellenséget; de az 
időre és a sorsra bízta, mi lesz azután, mert el sem gondol. 
hattá. 23 Hiszen már az öreg Telekesy püspök is az ő engedel- 
mével mentegetődzött a pápánál kuruczkodása miatt; 24 az erdélyi 
bujdosó rendeket nyugalomra és letett hitökre kellett intenie. 25 
De «biztató pátensűb mindnyájoknak csak a Szentírás egész 
históriáját adhatta, melyből átláthatják, az isteni bölcseség mi- 
ként vezeti a benne bízókat s a szerencse közé hogyan vet vál- 
tozásokat is, majd kétségbe ejtvén, majd reménységgel fölemel- 
vén az emberi elmét. Ha nem vagyunk is az Istennek válasz- 
tott népe, benne való egyenes bizodalmunkkal azzá lehetünk. 



18 Április 18. U. o. ni. 101., 2^8. 22 Április 20. Arch. R. ni. 103. 

19 Április 18. U. o. in. 238. 23 Április 23. U. o. 111. 104. 

20 Április 20. Arch. R. 111. 240—1. 24 Április 25. U. o. 111. 105. 

21 Rákóczi eml. 277. Arch. R. in. 236., 404. 25 Április 29. U. o. in. 243—253. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 99 

Nem azért írta ezt a lelki vigasztalást, mintha nem volnának 
egyéb fölbátorító eszközei; hanem mert az Istenben való biza- 
lom a legállandóbb. O maga életét, fáradságát nem kímélve 
munkálkodik hadaival, hogy fegyverrel biztosítsa az ország 
dicsőséges szabadságát. 26 Hogy Máramarosban gyűlést tarthasson 
az erdélyiekkel s az orosz béke ügyében a palatinusnéval érte- 
kezzék, Munkácsra, vagy Ungvárra akart menni, annyival 
inkább, mert a császáriak is megkezdték a füveltetést s így 
körülbelül hat hétre természetes fegyvernyugvás következett be. 27 
Május elsején a hadiesztendőt Krasznahorka hős védőjének, 
Andrássy Györgynek megdicsérésével kezdte, 28 de nem akarta 
azzal folytatni, hogy Bercsényivel maga is egy «szarkafészek»- 
nek, Szepesvárának fölmentésére siessen ; mert a világ, mely 
amúgyis gyalázza, bolondnak mondaná, ha egy ilyen várért azt 
is elvesztené, a mije van s mindent egy koczkára vetne. 29 
Károlyival, ki a tiszántúli hadakkal csatlakozott hozzá, május 
4-ikén Hevesen találkozott. Az erdélyi főtábornok egy hónap alatt 
derekas munkát végzett. Eleséggel már márczius 31-ikén meg- 
segítette Érsekújvárt s annak parancsnokává beiktatta Nagy- 
szeghy Gábort. De nyíltan megmondta a fejedelemnek, hogy 
«ha a német tavaly úgy elpusztította volna e tájat, mint most 
a mieink, itt most berdót kiáltana; kitől, hacsak felséged onnan 
alól nem succurrál, az idén az Isten óvhatja». De majdnem fon- 
tosabbnak tartotta a Dunántúl megsegítését, mire folyton sür- 
gette a fejedelmet. 50 A dolog megbeszélése végett a fejedelem 
magával vitte Munkács felé, hová azért ment, hogy báró Ur- 
bichhal, a czárnak Nagymihályra érkezett követével találkozzék. 
A tábor parancsnokságát május 5-ikén a hevesi Átányból kelt 
levelével 31 Esterházy Antalra bízta. « Véletlen » utazása miatt azzal 



26 U. o. ni. 251—2. könyve márczius 2 — április 25. (11 levél.) 

27 Május 2. U. o. in. 106. és Rákóczi Károlyi-lt. 

eml. 277. 3 1 Arch R. 111. 253—7. Török András 

28 Május 1. Századok, 1874. 262. udv. almaréchalt ugyanakkor szintén el- 

29 Május 4. Arch. R. nr. 107 — 8. látta utasításokkal. U. o. 257—9. 
5° Károlyi S. érsekújvári leveles- 

13* 



ioo 



MÁRKI SÁNDOR 



nyugtatta meg, hogy a legnagyobb gyorsasággal tér vissza, de 
annyi utasítást adott neki, mintha ebben a gyorsaságban maga 
sem bíznék. Abból nem is lett semmi, hogy Zéténben már 
7-ikén találkozzék b. Urbich orosz követtel; azonban nem rövi- 
díthette útját a Bodrogközön át, mert ott a pestis már nagyon 







! 


ti *>* % V V"^-C~ W'^ V ^ 

" . 



36. KRASZNAHORKA 

elterjedt, hanem Ónodnak 52 Szerencs felé került, a hol harmad- 
fél napig (május 6—8.) tartózkodott. 33 Füzérradványban is másfél 
napot (május 8 — 9.) kellett késlekednie, 34 már a találkozás helyé- 
nek kijelölése végett is. Május 10-ikét és 11-ikét — éppen mint 
egy esztendeje — Pazdicson töltötte, 35 sőt a kitűzött találkozót 
meg is toldta, mert a követet csak 15-ikén bocsátotta útjára. 



32 U. o. in. 259. 

33 U. o. in. 421. 

34 Innen kelt levelei: u. o. 421—2., 



428. és Független Magyarország, 1907 
márczius 15., 96. 1. 

3S Arch. R. in. 259—261. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ IOI 

A tárgyalások sikerével meg volt elégedve. 56 Urbich, ki a 
czártól akkor tért vissza a bécsi udvarhoz, biztosította őt a 
czár folytonos őszinte jóindulatáról s arról az óhajtásáról, hogy 
mielőtt elhatározó lépést tenne a magyarok érdekében, követe 
személyesen győződjék meg a nemzeti ügy állásáról. A fejedelem 
Urbich útján azt izente Bécsbe, 37 hogy ők nem idegenkednek a 
béketárgyalásoktól s készek követeket küldeni az országgyűlésre, 
de ezeknél a tárgyalásoknál az angolok és hollandusok közben- 
járását is megkívánják. A fejedelem i6-ikán Munkácsra utazott. 38 
Ott kapta Urbich köszönőlevelét, melyben a követ maga is 
múlatott rajta, hogy öt Pompeiushoz hasonlították ; 39 s ott találta 
Tarló Szaniszló grófot, Szaniszló lengyel király udvarnagyát, a 
ki most már hajlandóbb volt kegyelmet kérni a czártól, mint Ben- 
derbe, XII. Károlyhoz utazni. hozta azt a kalandos hírt, hogy 
Ágost lengyel király Sapieha herczeg útján külön békét ajánlott 
XII. Károlynak s kész sereget adni neki a czár ellen. Ezt a feje- 
delem azonnal tudatta Urbichchal és Golovkin főkanczellárral. 40 

A czárhoz Munkácsról «minden eddiginél fontosabb és titko- 
sabb)) megbízással 41 küldte franczia titkárát, Herbéet és Kamén- 
szky Pétronius munkácsi g. kath. püspököt. Biztosította a czárt, 
hogy ragaszkodik a varsói szerződéshez. XII. Károlyhoz Ben- 
derbe csupán XIV. Lajos közbenjárásának fölajánlására küldte 
egyik emberét. A kijevi palatínust csak szükségből fogadta szol- 
gálatába s nem tehet róla, hogy az megszökött tőle; de ez a 
600 vagy 1000 ember sem árthat a czárnak, a többi menekültet 
pedig amúgy is beosztotta saját seregébe. Köszöni, hogy bécsi 
követét, báró Urbichot, ügyük pártolására utasította. Tőle tudta 
meg, hogy ajánlatait elutasította a bécsi kormány, mely a magyar 
nemzet leigázására, sőt kiirtására törekszik. Az Ausztriai Ház 
engesztelhetetlen gyűlöletével szemben a czárnak meg kell tar- 

3 6 Május 18. U. o. in. 108. Gesch. xliv. 500—502. V. ö. Arch. R. 

37 Július 29. U. o. ni. 293—4. Hl. kötet, HÍ. 1. 

3 8 Május 18. U. o. ni. 108. 41 Május 30-ikán kelt utasítása Fiedlernél, 

39 Május 24. U. o. in. 109. 1. 175—182. Kivonatban Szalay, Rákóczi 
4° Május 24-ikén Archív für östreichische bújd. 4—7. és Tárczy, Nagy Péter, 67. 



102 MÁRKI SÁNDOR 

tania a magyarokkal kötött szerződését. Az osztrákok a czárt 
különben is háborúba akarják bonyolítani a törökkel, s nem 
engedik meg, hogy foglalásokat tegyen a Balkán-félszigeten. 
Ha azonban Magyar- és Erdélyországok szabadok, örömest csat- 
lakoznak a czárhoz, hogy megszerezzék neki Konstantinápoly 
trónját. Ezt egy emlékiratban már korábban kifejtette előtte; s 
imént figyelmeztette, miért nem bízhatik Ágost lengyel királyban, 
ki legjobban félhet a czár hatalmától. Elösmeri, hogy a czár 
nem indíthat háborút a császár ellen, míg a svédekkel be nem 
fejezte háborúját. De XII. Károly már elfogadta XIV. Lajos 
közbenjárását s belenyugodott, hogy Rákóczi követei is részt- 
vegyenek a békéltető értekezleten. A franczia királyon kívül 
Anglia, Hollandia, Poroszország és Hannovera is megígérte, 
hogy az általános béketárgyalás idején az erdélyi fejedelemség- 
nek s Magyarország ősi szabadságának helyreállítására törekesz- 
nek, de tudják, hogy ezt az Ausztriai Ház ellenezni fogja. 42 
Nem fogják gátolni a czárt, hogy a magyarok javára 
beavatkozzék. Ha nem lépne is föl a császár ellen, legalább ne 
hagyja el a magyarokat. A svéd király átvonulása megakadá- 
lyozásának ürügye alatt küldjön 3 — 4000 főnyi őrséget a mun- 
kácsi várba. Vegye oltalmába a hozzá menekülőket. Eszközölje 
ki, hogy híveinél a fejedelem Lengyelországon át bántatlanul 
vonulhasson Ukrajnába s a czári fenhatóság fentartásával az 
ott alapítandó magyar gyarmatokat bízza. Rákóczi kormányára. 
Buzdítsa minisztereit, hogy vásárolják meg a menekülő magya- 
rok javait; pl. Mencsikov herczeg 200,000 tallérért megvehetné 
Rákóczi örökös uradalmait a tokajival együtt. Munkácsot az 
orosz őrség megtartaná Rákóczi számára, hogy bármikor vissza- 
térhessen. Ezzel a czár nem avatkozik Magyarország ügyeibe s 



4 2 A fejedelem május 29-ikén annyi fogásában megerősíthették. Egyébiránt 

külföldi levelet kapott, hogy azok áradata- Klementet csak nagyreményű tanulónak 

ban titkára, Krucsai István «már haldoklik tartotta. (Bonae spei adolescens. Arch. R. 

is». (Arch. R. 111. 112.) Klementtől pl. 111. 1 14.) Hozzá június 8-ikán intézett leve- 

ekkor kapta meg a Fiedlernél ír. 95—104. lét Fiedler (11. 106 — 8.) hibásan közli július 

közlött leveleket, a melyek ebben a fel- 8-iki kelettel. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



IO3 



nem sérti a császárral szövetséges Anglia és Hollandia érzé- 
kenységét, mert a munkácsi herczegség a Rákóczi-nemzetség 

örökös tulajdona. Sőt nem támadja vele a császárt sem, mert 

■ 
csupán a herczegség semlegességét és Rákóczi személyes sza- 
badságát biztosítja vele. A Munkácscsal való közlekedést a Rákóczi 
erdélyi fejedelemségéhez tartozó Mára maros vármegye orosz meg- 
szállásával lehetne biztosí- 
tani. A czár jelentse ki a 
császárnak, hogy a meg- 
szálló orosz hadak semlege- 
sek maradnak, ha a császár 
nem háborgatja Rákóczit a 
Munkácshoz tartozó Bereg, 
Ugocsa, Máramaros és Szat- 
már birtokában. A megszálló 
sereget ez a négy vármegye 
élelmezné, de maga a czár 
fizetné. Az orosz tábornok 
Rákóczi alatt áll, a ki azonban 
nem parancsolhatja meg neki 
a császár megtámadását. Rá- 
kóczi magyar katonái is orosz 
vezérlet alatt állanak, de az 
oroszok csak addig maradnak a munkácsi herczegségben, míg 
Rákóczi a czár segítségével visszamehet az erdélyi fejedelemségbe. 
A mint az orosz hadak bevonulnak, Rákóczinak egész hada egye- 
sül a czár seregével. A bevonulás nem jelenti a nyílt ellenséges- 
kedés megkezdését a császár és szövetségesei ellen ; csak az igaz- 
ságos békére való törekvést tanúsítja. Az Ukrajnába kivándorolni 
akarók számára a lengyel királytól útlevelek kieszközlését kéri. 
Valóban, európai szempontok vezették a munkácsi várban, 
melynek erősítését ez idő alatt be is fejezte, hogy európai ténye- 
zővé tegye. De itt kifejtett politikájának támogatását a területe 
épségére vigyázó kimerült nemzettől alig remélhette. 




37. GROF MENCSIKOV SÁNDOR. 



104 MÁRKI SÁNDOR 



VIII. 

A DUNA-TISZA KÖZÉBEN 

— 1710. június — július. — 



Wé 



unkácson a fejedelmet főképpen a külügyek tartóztat- 
ták. Ezek elhanyagolásával nem akart Debreczen felé 
«sétálni» addig, míg a dunántúli beütésre szánt hadak 
össze nem gyűlnek. «A Dunántúl való expeditióra — úgy- 
mond x — nemcsak az kell, hogy indulja, hanem hogy maga 
menjen elsőbben Szolnokhoz; onnan jövetele hírével valamely 
mozdulatot tegyen egyik irányban, a másikban pedig keresztűl- 
szöktesse a hadat. « Pedig ahhoz sok história kell», míg elren- 
dezi, ki hova és mennyi emberrel menjen; különben csak 
bosszúság lesz a vége. Ebből pedig Munkácson is kijutott a része. 
Május 31-ikétől június 2-ikáig többször tanácskozott az erdélyi 
szenátorokkal, a kik közül csak hatan jelentek meg. Az utolsó 
ülésen, Barcsay Mihálynak egy felszólalása után, kemény leczkét 
adott nekik, hanem azért este megitták az áldomást Vay Ádám- 
nál. Ok másnap mentek Husztra 2 s 6-ikán Károlyi Sándor is 
eltávozott.* Bercsényi csak 9-ikén este 4 és nem valami szívesen 
jött, mert a pestis már a fejedelem udvarát is megkörnyékezte. 
Munkács városában és a szomszédságban is haltak az 
emberek; s a fejedelem mellett még orvos sem volt, mert 
dr. Lángot Bercsényihez küldte. A pestisben elhunyt Gyürky 
Pál tábornokot azzal siratta el, hogy nem lehetett egyéb sorsa, 
mert kételkedett ügyünk boldogulásában ; desperált, azért nem 
juthatott az igéret földjére. 5 Kerti és egyéb épületeit jó rendben 
hagyván, 6 június 12-ikén Huszt felé indult, hová az erdélyi 



1 Május 29. Károly i-lt. 4 Arch. R. vi. 521. 

- Teleki naplója, 261 — 2. S Június 7. U. o. 11. 119. 

3 Június 7. Arch. R. m. 119. 6 Június II. Károlyihoz. Károlyi-lt. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ I05 

tanácsurakat és nemeseket újból egybegyüjtötte. Mindent meg- 
tett fölbátorításukra; de — mint maga bevallja — csak meg- 
lehetős sikertelen és határozatlan intézkedéseket állapíthatott 
meg. 7 Az alföld máramarosi széle felé egyrészt azért került, 
hogy az ellenség ne gyanítsa a szegi táborba való visszatérését, 
vagy éppen dunántúli terveit, melyeknek végrehajtását Károlyi- 
tól várta. Június 18-án érkezett Károlyihoz O/csvára* hol egy 
kellemes hetet töltött. «Úgy kiráztuk csizmánkból a port — írta 
Fogarassy főpohárnok, 9 — hogy semmi kanbajúszú ember nem 
ér velünk.» Mulatság nélkül Károlyi sohasem is eresztette tovább 
vendégeit, de a fejedelmet most más ügyek is tartóztatták 
Olcsván. Már 21-ikén szerette volna megszemlélni a Káliónál 
összevont hadakat, 10 de ezek a reméltnél lassabban gyülekeztek. 

Aznap hagyta meg Pápay János konstantinápolyi követnek, 11 
hogy jöjjön vissza azonnal s kitérő feleletet adjon, ha ennek és 
az orosz követ magyarországi látogatásának okát kérdezik tőle. 
Mert zárva lévén előtte a kapu, ezentúl ott kell zörgetnie, a hol 
felnyitják. Az indulásra kitűzött harmadik határidőben pedig, 
24-ikén, Dániel Péter Moldvából azzal a hírrel érkezett, hogy 
Gruzsinszkij hétezer lengyellel — köztük a szököttekkel — 
megint szolgálatába akar állni; Horváth György, a ki kény- 
szerítve lett labancz, ezredével együtt átszökött a Székelyföldről 
Moldvába s Rákóczi parancsait várja. A fejedelem tehát sietve 
visszaküldte Dánielt, hogy a csíki szoroson hozza be a lengye- 
leket, magyarokat. Ezt Perényi László által megizente Jahnus 
orosz tábornoknak s általa Ágost királynak is, hogy a lengye- 
lek visszafogadásán meg ne ütközzenek. 12 

Hinni merte, hogy Erdély s a Dunántúl felől még egyszer 
közreszoríthatja a németet s « árvíz módjára » elboríthatja az 
országot. Esterházy Antal hadai már különben is nagyon türel- 



7 Rákóczi eml. 277. ri U. o. nr. 273 — 5. 

8 Június 18. Arch. R. 111. 272. x 2 Rákóczi Bercsényinek Ocsváról, jú- 

9 Június 23. Tört. Tár, 1883. 381. nius 24. U. o. ni. 122 — 5. Bercsényi 

10 Arch. R. in. 272. válasza június 27. U. o. vi. 536. 

Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 14 



IOÓ MÁRKI SÁNDOR 

metlenül várták a szegi táborba, tehát 25-ikén folytatta útját. 
Azonban 27-ikén szerencsésen megérkezvén a kálló-semjéni 
táborba, levelében keserű gúnynyal vigasztalta Bercsényit, hogy 
ez a had már nem az ellenségre, hanem a pestisben kornyadozó 
cselédjéhez kivánkozik ; különben is bottal, erővel hajtották ide, 
kivált Sennyei és Krucsay ezredeit. Bagossy ezrede csak 200 
emberből áll. Ilyen körülmények közt írta meg válaszát báró 
Urbichnak, 15 a ki az örökös királyság elfogadását, vagy a 
lengyel királylyal való személyes találkozást, a háború folyta- 
tását s a nemzeti királyság helyreállítását ajánlotta. 

A fejedelem kijelentette, hogy meglátogatná Ágostot, ha azt 
az ország helyzete megengedné. Ágost miniszterei ez idő szerint 
gyöngíteni szeretnék Magyarországot, mert azt hiszik, hogy ha 
a királyfi a császár leányát elveszi, a Habsburgház fiúágának 
kihaltával a császári trónt s vele a gyönge Magyarország trón- 
ját is megszerzi. Ezzel szemben bizonyos, hogy az erős Magyar- 
ország szabadon választana királyt. Azonban nem valószínű, 
hogy a birodalom olyan császárt válaszszon, a ki, mint választó- 
fejedelem s lengyel király, hatalmas lévén, szabadságát fenye- 
getné. Pártoskodás támadna, a mi újabb európai háborúra 
vezetne. A választók egy része a porosz király körül csopor- 
tosulna, ki Cseh- és Morvaországon kívül a megbántott Magyar- 
ország támogatására is számíthatna. A franczia király bizonyára 
a most elnyomott bajor választót akarná a császári trónra 
ültetni. Báró Urbichnak, a ki a magyar koronát Ágost király- 
nak szánta, a fejedelem azt felelte, 14 hogy a felajánlás joga nem 
az övé, hanem a rendeké. Nem hiszi, hogy ez tetszenék a czár- 
nak, a ki nem akarhatja, hogy a császári, a lengyel és a magyar 
koronákat az osztrák örökös tartományokkal együtt Ágost 



1 3 Hibás olvasás lehet, hogy ez a válasz Bercsényi is 24-ikén sürgette a választ 

Kallóból 27 helyett 21-ikéröl van keltezve (u. o. vi. 529.) s akkor küldte át Urbichnak 

(közli Arch. R. 111. 120— 122J, mert a Golovkinhoz i8-ikán írt levelét. (U. o. vi. 

fejedelem határozottan írja (u. o. 111. 125.), 532—4.) 

hogy csak 27-ikén érkezett Kálló-Sem- M Július I. Károlyihoz. Károlyi-lt. és 

jenbe, mely Nagykállónak szomszédja. július 19. Arch. R. m. 448. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



IO7 



király nyerje meg s ekként a római birodalom szomszédja legyen 
az övének. A magyarok százados tapasztalatokból tudják, mit 
jelent a hatalmas idegen király, kinek örökös tartományaival 
szomszédosok. Ágost császári trónra jutásának ő más, könnyebb, 
de mégis férfias elhatározást kívánó útját ösmeri, a mire nézve 
még a császár életében kellene tisztába jönni. Egyébiránt nem 




38. ALEXEJ CZÁREVICS. 



tudja, miért akarná a czár a magyar koronát inkább Ágost 
királynak, mint saját fiának A/exejnek megszerezni, holott a 
magyar koronának birtoka Kelet trónjához az első lépés. Ha a 
föladat nagysága az érdekelt hatalmak elhatározását nem gyön- 
gítené, megkérdeztetve sokat mondhatna mindezekről. Minden- 
esetre kívánatos, hogy a moszkvai udvar már valamire elhatá- 
rozza magát s miniszterei ne tétovázzanak örökösen, hanem, 
érett tanácskozások után, határozottan munkához lássanak. 



108 MÁRKI SÁNDOR 

Fejében európai tervekkel, keze alatt azonban csak egy 
maréknyi haddal kelt át június végén a Tisza ballai hajóhídján. 
Károlyit hadastul lesben hagyta Törökszentmiklósnál, ő maga 
pedig a szegi táborba ment, hova két hónapi távollét után a 
kápolnási mezőn át 15 július elsején érkezett vissza. 16 Károlyi 
egy féltarisznya törökországi levelet küldött oda utána, a miből 
«egy tarisznya semmit tanúlt». Hihetetlennek tartotta, hogy a 
német most Erdélybe induljon, s ezért nem akarta elhagyni a 
dunántúli átkelést, a melyre akár ma megindulna. 17 Már Mun- 
kácsról 18 megírta a Dunántúlra kívánkozó Esterházynak, hogy 
ha megunták magukat és a lovuk olyan ficzkándozó : előttük a 
nyitott helyen táborozó megszakadozott ellenség, portyázzanak 
ellene; de egy dunántúli hadjárathoz alaposan kell készülni. 
A mikor azután — tervéről nem tudva — Esterházy enge- 
delmet kért hogy J2 napra Egerbe mehessen, először június 
18-ikán, majd, már személyesen, július 5-ikén, örömest teljesítette 
kérését. 19 

Gyönyörű leczkét adott neki a hazafias önzetlenségről, mikor 
mindjárt elmenetele után, Török András udvari kapitány útján, 
írásban terjesztette elő családja és jószágai érdekében köve- 
teléseit. Önmagát, ki családjával és javaival nem gondol, nagy- 
zás nélkül állíthatta oda követendő példának. Rangjukhoz mél- 
tóan nem élhetnek a táborban, mikor a nyomorúság közön- 
séges; ő sem azért nyomorgott egész télen szalmás kunyhókban, 
most is nem azért jár-kel 2 — 3 szekérkével, mintha megunta 
volna korábbi kényelmét, hanem mert példát akar adni a 
szegénység kímélésére. Méltóságukat nem külső pompával, hanem 
a haza szolgálatával bizonyíthatják be legjobban. Szolgák, vele 
együtt, mindannyian, a kik csak kötelességöket és hivatalukat 
teljesítik. Nem bérért, fizetésért, haszonért kell a hazának szol- 



1 5 Július 3. Károlyi-lt. és július 7. Arch. R. in. 129., 273. és 

16 Július 2., 3. Arch. R. 111. 126 — 7. kelet nélkül a Károlyi-lt.-ban. 

: 7 Június 2. U. o. 116. 19 Esterházy Antalhoz Szegről, júliusé. 

:8 Rákóczi eml. 278. Levelei június 18. U. o. 111. 275-9. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ IO9 

gálni. Ebből a válaszból 2 ° láthatta Esterházy, hogy a szövetség 
nem «sokfejü szörny)), mint nevezte, hanem van valódi vezére, 
a ki most a nála erélyesebbnek és eszélyesebbnek tartott 
Károlyira bízta a tervezett dunántúli hadjárat vezetését. 21 O maga 
mindjárt azután, hogy Károlyi átkel a Dunán, nagy kanyarulat- 
tal akart Érsekújvár segítségére menni, a mi — számítása 
szerint 22 — legalább öt hétbe kerülne. Már 5-ikén szeretett 
volna indulni, de Hatvan felől csupán másnap érkeztek meg 
Esterházy dunántúli hadai s így Szegen csak 7-ikén fúvathatta 
meg a készülőt, hogy Szolnokon egyesüljön Károlyi hadaival. 25 
Remélte, hogy a Tisza vonalát a szolnoki, szarvasi és nád- 
udvari sánczokból távollétében is megvédhetik a ráczok ellen. 
E végből július 8-án már Szolnokon intézkedett a sánczok épí- 
tése ügyében. 24 Nagyon bántotta, hogy a szolnoki várat a 
helyőrségre s az épületekre nézve egyaránt rossz állapotban 
találta; Charriére ezredét tehát a várban hagyta, hogy a málhát 
őrizze s a munkát is folytassa. 2 s A Károlyi buzgóságából a nép 
lelkes közreműködésével szerzett hajókat azután kocsikra rakatta, 
hogy a pesti síkságon keresztül szállítsa és a Csepelszigettől 
mindjárt délre kösse át a Dunát. Tizedikén indulva, négy napi 
erős menettel, perzselő melegben tette meg az utat odáig s 
július 13-ikán Tas és Szalkszentmárton közt ütött tábort. 26 
Itt nevezte ki Palocsay György tábornokot a dunántúli hadak 
főparancsnokává, Gyarmathy Ádámot, Szép Pétert és Véghelyi 
Andrást pedig alezredeseknek. 27 Palocsay parancsnoksága alatt 
állottak, a vitéz Béri Balogh Ádám brigadéroson kívül, az öreg 



20 Rákóczi eml. 278. A fejedelem csak fejedelem június 8-iki levelét e napról 
Szolnokról, július 9. tudatta Esterházyval, Munkácsról keltezve közli. 

hogy, mivel föltételeit nem teljesítheti, 25 Július 9. Arch. R. 111. 280. 

mást (de nem nevezte meg, kit) küld a 26 Júl. 13. a tassi táborból ír. U. o. 442. s 

Dunántúlra. Arch. R. m. 280. júl. 29. levele szerint egyenesen oda ment. 

21 Július 2. Arch. R. 111. 127. (U. o. 294.) Emlékiratai szerint (278.) Szent- 

22 U. o. 126. mártonkátánál — helyesebben Szalkszent- 
2 3 Július 7. U. o. 130. mártonnál — érte el a Dunát. 16-ikán valóban 
24 Arch. R. in. 437 — 442. Tehát a onnan írt Bercsényinek. Arch. R. 111. 130-3. 

másoló hibája, hogy Fiedler (11. 106.) a 27 Arch. R. 111. 442. 



IIO MÁRKI SÁNDOR 

Borbély Gáspár, Sándor Ferencz, Terstyánszky István és Pethő 
György ezredesek. A fejedelem a szentmártoni mezőn maradt, 
hol kis sátrába becsurgott az eső. Tréfásan intette Károlyit, 
hogy ha a sajkások kenyeret kérnek, ne vasgolyót küldjön 
nekik ; de komolyan intette : «költözzetek, lelkeim, mert minden 
óránk drága». 28 Mindamellett beletelt két nap, míg a csak 1500 
főnyi lovas hadosztály Szalkszentmárton és Tass közt a pén- 
teki oldalra, a budai császári sajkások folytonos tüzelése közt, 
átkelhetett. Július 15-ikén este, a költözés befejeztekor, a budai 
sajkások megtámadták a Palocsay gondatlanságából a túlsó- 
parton hagyott kurucz sajkákat, mire Palocsay sortűzzel felelt 
ccs vesztegette a port». A mikor az innenső parton Károlyi 
megfúvatta a felűlőt, a labancz sajkások g}^orsan átkeltek, de a 
dragonyosok elől elmenekültek, 29 Palocsayék pedig — a maguk 
sajkáit megsemmisítvén — neki indultak a bizonytalan vállalat- 
nak. Az ottlevő hadakkal 3000-re növekedtek, de a császáriaktól 
lefegyverzett népre nem számíthattak. 30 A fejedelem a szent- 
mártoni táborból Károlyit Dömsöd felé küldte, hogy föllármázza 
az ellenséget, de azalatt Imsódnál Paks felé átszállítsa a Dunán 
a dunántúli hadak elmaradt részét. 31 Ö maga csekély seregével 
16-ikán Kunszentmiklósra s másnap Sarlósárára mentát; pedig 
eredeti terve szerint odább északon, Ócsán akarta megvárni a 
hírét, Palocsay átmenetele okozott-e változást az ellenség maga- 
tartásában. De itt is a puszta szélén levén, a császáriak eset- 
leges jövetelét már messziről megláthatta s a mellett a Duna 
mellékéről s Pest elejéről élvén, «oly földet emésztett, a honnan 
magukat úgy sem segíthették)). 32 Hadd legyen az ellenségnek 
is, neki is szabad mezeje ; váljék el, kit bocsát az Isten egymás 



28 Július 15. Károlyi-lt. 31 Július 25. U. o. 111. 137. 

2 9 Július 16. Arch. R. 111. 131. V. ö. 3 2 Ebben tévedett, mert Pestvármegye 
Rákóczi július 15. levelével. Károlyi-lt. «igaz hazafiúi jóindulatból és szabad aka- 

30 Rákóczi eml. 278 — 279. Ellenben ráta szerint» már július 7-ikén 6000, s 
július 29. nagy bizalommal írt a népről, külön a nemesi fölkelésért 1000 forintot 
mely örömmel várta s óhajtotta hadai át- ajánlott neki a haza szükségleteire. Rá- 
menetét. Arch. R. ni. 294. kóczi levele július 22. U. o. nr. 456. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ III 

kezére? 55 A békességben úgy sem bízhatnak; hiszen Urbich 
orosz követ a bécsi minisztereknek azt a jóakaratú tanácsát 
közölte vele, hogy írjon levelet a császárnak, a ki ebben az 
esetben alkalmasint visszavonja örökös száműzetését és vissza- 
adja elkobzott jószágait. Ahhoz ugyan ne bízzék — felelt a 
fejedelem, 54 — hogy ő a maga vagy a szövetség nevében kegyel- 
met kérjen és béketárgyalás nélkül csak a császár jóindulatában 
reménykedjék. « Legyen azért tovább is Isten vezérlője ügyünk- 
nek!)) Sarlósáráról világosította föl Esterházy Antalt, 55 hogy a 
dunántúli vállalatot azért kellett nélküle és gyorsan végrehaj- 
tania, mert az ellenség most várta azt legkevésbbé. Rosszalta, 
hogy magát főtábornoknak nevezi s ezzel az ő vezérlő fejedelmi 
tekintélyét sérti. Sajnálná, ha kivonná magát a haza szolgálata 
alól, de nem tehet róla. Ö eleget tett hivatalának, mely leg- 
inkább abban áll, hogy ezen ügynek a hazától választott feje 
lévén, annak tagjait úgy kormányozza, a mint legjobbnak s 
legillendőbbnek látja. 

Július 18 — 22-ike közt Tatárszentgyörgyön, tehát még min- 
dig Pest és Kecskemét között táborozott. 56 Itt hallotta, hogy 
Pálffy keményen kezdte ostromolni Érsekújvárt, a kuruczok 
legnagyobb erősségét. Ö maga hátban akarta fenyegetni Heis- 
tert s Bercsényit is intette, hogy ne kerülgesse a pestist, hanem 
vonuljon délfelé Szerencsnek Szolnokig. Az ő hadában is voltak 
betegek, de azokat kicsapták a pusztába s kuruczainak «már a 
pestis helyett a rossz víz rágja a hasát)). 57 

Máriássy Ádám ezredének roncsaival, ötven karabélyossal 
és a betegekkel 24-ikén este neki indult a pusztának s 25-ike 
első perczeiben szerencsésen megérkezett Szolnokra. Az emberek 
nem tudták mire vélni, hogy az ágyban serkentgetik őket. 58 
Ott találta Esterházy Antalt is, a ki leveleiben engesztelhetet- 



5 3 Július 18. U. o. in. 131. 36 Arch. R. in. 133., 444—456. 

34 U. o. 132. V. ö. július 27., 29. U. o. 37 Rákóczi Bercsényihez, július 19. U. o. 

in. 142.. 294. ni. 134 — 5- 

3 5 Július 17. U. o. in. 283 — 5. > 8 Július 25. U. o. in. 137., 285. 



112 MÁRKI SÁNDOR 

lennek mutatkozott, de most, a szóbeli felvilágosítások után, 
egészen a régi lett. A fejedelem azért sietett ennyire, hogy 
Érsekújvár fölmentése végett Viard németjeit a nógrádi hegyek- 
ből mielőbb kiverje. E végből Borsod vármegyének augusztus 
8-ikára nemesi fölkelést hirdetett 59 s másnap maga is Miskolcz 
felé akart indulni. 40 Azonban várnia kell, míg mezítlábos katonái 
számára a csizmák Kecskemétről megérkeznek, a mi a határ- 
időnél három nappal később történt meg. Azalatt megszemlélte 
a vár építésének munkálatait s főparancsnokká Csajági János 
brigadérost, parancsnokká pedig Szentmiklósi János ezredest 
rendelte. 41 Itt hallotta 42 dunántúli seregének első hírét, Heister- 
nek békés hajlandóságát s báró Nehm cs. tábornoknak a császár 
előtt tett kijelentését, hogy az Aranybullán kívül jó lesz meg- 
adni a magyaroknak minden szabadságát; mert míg egy férfiú 
s egy tehén lesz Magyarországban, a hadakozásnak vége nem 
szakad. 

A fejedelem fölsóhajtott. Az ellenség többre becsüli erejöket, 
mint önmaguk. Pest is most hódolt meg. S az ő tábornokai, 
főtisztjei, Bercsényivel az élükön, a pestis miatt megbódultak, 
bujdosnak, katonáik pedig követik a példájukat; mert talán a 
szolgálati szabályzat követeli, ha a generális így cselekszik. 
Hogy lelket verjen beléjök, maroknyi seregével július 27-ikén 
megindult Szolnokról; délben, a Tisza jobbpartját kerülgetve, 
Sülyre, 43 estefelé pedig Sarudra érkezett. 44 Ekként egy nap 
alatt keresztül ment Heves vármegyén s hatvan kilómétert tett 
meg. Kevesebbet, mint szerette volna, mert Poroszlóig akart 
jutni, tíz kilóméterrel odább; de csak 30-ikán ment át, hogy 
ott helyezze el podgyászát és a betegeket, kik mozgásában 
akadályozták. 45 



39 Július 25. U. o. iií. 456 — 8. Fenyege- 43 Július 27. Arch. R. ni. 291., 466. 
tése ugyanaznap u. o. m. 138—9. 44 U. o. in. 140., 466. Archív für öst. 

40 U. o. in. 137., 463. Gesch. xliv. 503. (De a Sar név tévesen 

41 Július 26 — 27. U. o. ni. 290., 465. van kiegészítve Sárosra Sarud helyett.) 

42 Július 25 — 26. U. o. in. 285., 289. 4$ Július 26. Arch. R. 111. 463. 




II. RÁKÓCZI FERENCZ II3 

Roppant munkaerejét itt is megmutatta ; mert útközben, vagy 
a szállásra éppen megérkezve is hosszas diplomácziai leveleket 
s mindenféle rendeleteket írt. De attól, a mit látott, elszorult a 
szíve. « A pestis irtózatosan pusztítja az országot» írta Szieniavsz- 
kának, a mint Sarudra megérkezett. 46 Hanem azért, ahogy 
portai követeinek mondta, 47 most kell elválnia, saját személye 
veszedelmével is, miként szolgálhat hazájának, a mely ezen Isten 
ostora következtében végső veszedelemre jutott. 



IX. 
A PESTIS. 

|ákóczi már 1704 november 11-ikén hallotta, hogy 
Lengyelországban, kivált Ilyvó körül, a pestis elhatal- 
masodott s «a maga döglelő természete szerint terhes 
nyavalyát s halált szerezne». Figyelmeztette az országot, hogy 
«Isten ő szent felsége hagyott s adott eszközöket, melyekkel a 
nyavalyáknak eltávoztatására s orvoslására élhessünk». Első 
segítségül eltiltotta a határszélen lakókat a lengyelekkel való 
érintkezéstől, a lengyeleket pedig a bejöveteltől mindaddig, míg 
a betegség meg nem szűnik. Máram árosnak és a szomszéd 
határszéli vármegyéknek tehát szigorúan meghagyta a keres- 
kedők s mások járás-kelésének megakadályozását, hogy a nemes 
ország többi részét is biztosíthassa azon ragadós betegség ellen. 1 
Egy esztendő múlva 2 újból meghagyta a fejedelem Máramaros- 
nak, hogy mivel a pestis Lengyelországban nagy mértékben 
uralkodik, a határokat elzárassa s az átkelő helyeket bevágassa, 
hogy senki se jöhessen be. A hozzáérkező leveleket a határ- 
szélen őrködő tisztek a huszti főparancsnokhoz küldjék, de a 

4 6 Archív für öst. Gesch. xliv. 504. 2 1705 november 20. U. o. 589. De 

47 Július 29. Arch. R. 111. 295. ehhez nem kívánta meg a nemesség 
1 Tört. Tár, 1908. 584—5. személyes fölkelését. U. o. 589. 

Magyar Történeti Életrajzok. 19:0. 15 



114 MÁRKI SÁNDOR 

levélhordókat be ne bocsássák. 1706 januárius 9-ikén újból nyug- 
talanító híreket hallott a lengyelországi pestisről, 3 de csak 1708 
tavaszán kezdték rebesgetni, hogy a pestis a császáriak között 
magában az országban is jelentkezik. 4 Ha ez a hír valósulna, a 
fejedelem szerint ütött a németek órája. «Bezzeg, nagy bajtól 
mentene meg az Isten, ha a többi közzé is elterjesztené ezen 
ostorának súlyát» ! — írta 1708 június 17-ikén/ De meghagyta 
Károlyi tábornagynak, vigyáztasson a pestisre. A ki gyanús 
helyről jön, azt, szokás szerint, negyvennapi veszteglésre 
szorítsa, kivált a császáriaktól megszabadult kurucz rabokat, 
a kik közül néhányan már hozzá is eljutottak. 6 Azonban ne 
gondoljon a pestissel, hanem ha lehet, ostromolja meg Aradot ; 
«nem árt a pestis a magyarnak /» 7 Palocsay György nemsokára & 
valóban azt jelentette Károlyinak, hogy a sarkadi hajdúk más 
kuruczokkal együtt szerencsésen elfogták az aradi ráczok híres 
ezredesét, Tekeliját. «A pestistől nem kell tartani, — tette hozzá — 
jól megfüstölték a góréban.» Néhány hónap múlva azonban a 
pestis miatt a sarkadi hajdúk már erősen megfogytak s a feje- 
delem mindenütt megdöbbenve tapasztalta, hogy a pestis nagyon 
is árt a magyarnak. 

A temesközi török földről és az aradi végekről egy leány 
a «nagy halált» valami csomaggal Csongrádba is behurczolta. 9 
A baj rohamosan terjedett; július 2-ikán már Heves vármegye 
déli részében, Poroszló és Átány helységekben pusztított; «mely 
Isten látogató ostorától valóban tarthatunk)), — búslakodott a 
fejedelem. 10 Budát és Székesfejérvárt maguk a császáriak is 
elzárták, mert ott már a pestis szedte áldozatait. A járvány 
Heister császári altábornagy működését is gátolta. 11 Rabutin 



3 Arch. R. 1. 467. 7 1708 augusztus 22. U. o. 11. 304. 

4 A péterváradi parancsnok értesítése 8 1708 augusztus 13. Márki, Sarkad 
szerint Karlóczát valóban minden oldalon tört. 57 — 59. 

elzárták, mert ott járvány ütött ki. Medows 9 Rákóczi eml. 260—1. 

Harleynak, 1708 máj. 16. Simonyi, 111. 377. 10 Arch. R. 11. 497. 

5 Arch. R. 11. 279. n 1709 július 20. Medows Boyle mi- 

6 1708 iúnius 30. U. o. 11. 285. niszternek. Simonyi, irt. 449. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 115 

hiába vágatta be a Havasalföld, Moldva felé vezető utakat, 
hiába őriztette a szorosokat. Moldvából gyergyói czigányok 
hordták be a bajt; egy segesvári szűcs, a ki Gyergyóban vad- 
bőröket vásárolt, átragasztotta Segesvárra és Rabutinnak ott 
álló ezredére, s pár hét múlva már országszerte haltak az 
emberek, kivált a gyermekek. A megmaradottak ettek, ittak, 
házasodtak s a templomnak feléje sem néztek; pedig a guber- 
nium meghagyta, hogy vasárnap se ne egyenek, se ne igyanak, 
míg háromszor nem voltak a templomban. Miért mennének 
oda? — mondták a papoknak; — eleget sírtak, imádkoztak, 
Isten még sem könyörült meg rajtuk ; hát ha 2 —3 nap alatt úgyis 
meg kell halniok, legalább vígan haljanak. 12 

39. GRÓF HEISTER NÉVALÁÍRÁSA. 

A fejedelem már augusztus 8-ikán óvatosságra intette Bottyán 
hadait. Meghagyta, hogy a pestises helyeket mindenütt kerül- 
jék; inkább a pusztákon vonuljanak keresztül s falvakban ne 
tartózkodjanak. 13 

Oszfelé a pestisről már bizonyos megadással írta, hogy meg- 
vannak : legyen velők, ahogy az Isten akarja és legjobbnak tartja. 
Isten úgy megerősítette szívét, eszét, hogy Theodori parum interest, 
humane an sublime putrescat : Theodorus keveset törődik vele, 
emberi vagy mennyei módon rothad-e el. 14 Sőt megint bízni 
kezdett, mikor azt hallotta, hogy a pestis, mely «már régen 
grasszál a Maros mellett)), az erdélyi német hadat pusztítja. 15 
Elérkezett a baj Debreczenbe is ; de Isten keze mindenütt meg- 

12 Cserei, Hist. 429—432. nagyon élén- korú Enchiridionját (kézírat a kolozsvári 

ken rajzolja a pestises idők nyomorú- unit. könyvtárában), 

ságait. Medgyesen 1708 október 3. már M Arch. R. ix. 711. 

pestis uralkodott. Trauschenfels, Deutsche 14 1709 szeptember 20. Arch. R. 11. 549. 

Fundgruben, 375. V. ö. Tarcsafalvi egy- i> 1709 szeptember 23. U. o. ír. 551. 

15* 



Il6 MÁRKI SÁNDOR 

védett bennünket s a mi sebet ütött rajtunk, meg is gyógyítja. 
Nem fél tőle s Bercsényit is biztatta, hogy éppen a pestis ad 
időt a kuruczok erejének összeszedésére. Bár híre futna, hogy 
a Szepességben és a városokban is van pestis! 16 Már az 
osztrákok is védekeztek ellene. József császár az örökös tarto- 
mányoknak meghagyta, 17 hogy Magyarország határai felé, a 
pestis terjedése ellen, magyarul tudó albiztosokat alkalmazzanak. 
A veszedelem azonban nemcsak a császáriakat tizedelte, hanem 
a kuruczokat is. Serkén már október végén belekapott a Károlyi 
hadába, de «kipálinkázták». 18 «A pestis, a pestis! — sóhajtott 
Bercsényi. 19 — Csak pestis ne volna !» 

A várakban megfogyott a gyalogság; ennek pótlása pedig 
megapasztotta a síkon szolgáló katonák számát. 20 Ha a pestis 
nem terjed oly rohamosan, a fejedelem szerint országunkat 
hatalmába nem kerítheti a kevés számú ellenség, mely olyan 
csekély erővel még sohasem működött a nyilt mezőn s a pestis 
nélkül akkora sikereket ingyen sem érhetett volna el. 21 Csak az 
vigasztalta, hogy a pestis ugyan naponkint gyarapodott, de az 
esztendő végéig a vitézlő rendnek még keveset ártott. 22 

A veszedelem délről észak felé terjedt; s karácsony felé 
Hrabóczról maga is Homonnára költözött előle. 23 A téli hóna- 
pokban a pestis mintha veszített volna erejéből; de márczius 
felé 1710-ben újra kezdődött s a fejedelemnek Jászberényt is e 
miatt kellett odahagynia. 24 Mindent elkövetett hadai jó és pon- 
tos élelmezésére, mert úgy tudta, hogy «a pestis is hamarabb 
árt az éhező gyomornak)). 25 Saját szavai szerint irtóztató szána- 
kodó bánogatással értette a pestis terjedését ; 26 hiszen június 
7-ike óta már fejedelmi székhelye, Munkács körül is haltak az 



16 1709 szeptember 27. U. o. 11. 554. 20 Rákóczi önéletr. 191. 

17 Kaprinai, Edicta publica varii argu- 21 1709 deczember 10. Arch. R. 11. 586. 
menti. 1. kötet. 7 lapra terjedő német kiált- 22 1709 deczember 15. Arch. R. 11. 594. 
vány. (A budapesti egyet, könyvtárban.) 23 1709 deczember 19. Rákóczi-tár, 1. 225. 

18 Bercsényi november 8. Arch. R. 24 1710 márczius 18. Arch. R. rrr. 73. 
vi. 392. 25 Márczius 14. U. o. m. 69. 

19 1709 november 9. U. o. vi. 400. 26 Június 4. U. o. ni. 117. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ II7 

emberek. Elegendő orvos nem lévén, a kinek a feje fájni kez- 
dett, mindjárt halálra szánták, lemondtak róla. 27 írni sem akart 
többé a pestis kegyetlenségéről, a mely őket még a pusztán is 
megborzasztotta. Nem tudott tanácsot adni, mit tegyenek; 
hanem «Deus misereatur nostri !» «Isten könyörüljön rajtunk !» 28 
Saját táborán meg is könyörült; mert mindenütt ott táborozott, 
a hol kevesebb volt a nép, ritkábbak a falvak; napjában 8 — 10 
haldokló katonát « kicsapott)) a seregből s így « Isten jóvoltából 
magában kitisztult a pusztában)). 29 Szánakozott a pestis elől bujdosó 
Bercsényin, halálnál is keservesebb sorsán ; mert, Seneca szerint, 
a halál félelme a halálnál magánál is keservesebb. «Akárhova 
szalad, magával hordozza a pestist. Természet szerint szólván 
is, nincs már egyéb orvossága az isteni oltalomnál, a mely 
mindenütt megoltalmazza : inkább ott, ahol hívatalja szerint 
kívántatik jelenléte, mintsem lappangásában, a melylyel bizo- 
nyára magától el nem hagyhatja már ezen infectiót.» 3 ° A fővezér, 
Bercsényi, valóban nagy galibának tartotta a pestist. Őszintén 
megvallotta, hogy irtózik még szólni is emberrel. Terebesen 
500-nál, ungvári uradalmában 1000-nél többen haltak meg 
benne; 31 Eperjesen naponkint 35— 40-en is. 32 Cselédei, kivált 
belső cselédei, majd mindennap fogytak. Palkója megtömte a 
vezér pipáját, inni adott neki s azután hirtelen rosszul lett; 
elment, hogy ott ne haljon meg. Pohárnoka, csuhadárja, inni- 
adói mind megbetegedtek. «Se tálam, se ruhám — panaszkodott 
a gróf 33 — s még a ki nagyobb: pipám sem maradta Kassán 
három nap alatt száz hajdúnál több halt meg s Berthóti tábor- 
nok megírta, hogy Kassán egy hét alatt könnyen megolvashatja 
a népet. 34 A jobbmódúak Eger városából is elmenekültek s a 
Hernád-Tisza közében a Bársonyos-szigeten sátrak alatt kerülte 



27 Június 7. U. o. in. 119. 52 Július 12. U. o. vi. 553. 

28 Július 16. U. o. ni. 132. 3 3 Rákóczinak Barkónál, július 21.U. o. 

29 17 10 július 19. Arch. R. 111. 135. vi. 561. 

30 Július 27. U. o. ni. 141. 34 U. o. 562. Október 5-ikén meg is 

31 Július 30. U. o. vi. 540. olvasták. U. o. 111. 177. 



n8 



MÁRKI SÁNDOR 



a bajt. A fejedelem az udvar betegei számára visszatartotta a 
népszerű dr. Lángot, de gondoskodott, hogy Munkácsról ők is 
kaphassanak orvosságot. 35 

Ö maga a pestis ellen nem ösmert jobb orvosságot az isteni 
kegyelemben való bizalomnál ; 3Ő azonban az orvosi és a rendőri 
felügyeletet éppenséggel nem hanyagolta el. Helybenhagyta 
Kassa pestis-szabályzatát, de pénz helyett fogsággal kívánta 
büntetni azokat az értetleneket és a pestistől nem félőket, a kik 




40. GYÖNGYÖS. 



járásukkal, kelésökkel a pestist elhurczolhatják, mi nemcsak a 
városoknak, hanem a vitézlő rendnek s következésképpen a haza 
szolgálatának is nagy hátramaradására és csonkúlására lenne. 37 
A selmeczbányai veszedelem hírére a körmöczbányaiak mindjárt 
kórházat rendeztek be s azt orvosokkal, gyógyszerekkel látták 
el. Más városok is követték a példát. 

17 10 nyarán Zemplén, Abaúj, Sáros, Bereg, Ugocsa vár- 
megyékben a pestis iszonyúan uralkodott; Bercsényi hadai 
annyira megfogytak a betegség és a hazaoszlás következtében, 



3> Barkóczi Krisztina 1710 szeptember 
23. Éble, Károlyi Ferencz, r. 64. 



3 6 Július 26. U. o. in. 288. 
3 7 Július 16. U. o. ni. 443. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 119 

hogy az ellenséget valamire való erővel nem támadhatták. 38 
Husztról, Kassáról, Ecsedről kihalt a helyőrség s a fejedelem 
úgy látta, hogy halál ellen nincs orvosság. Isten ítélete ellen 
nincs tanács. A ki meghal, csak el kell azt temetni ! 39 Nem hitte, 
ha nem tapasztalta volna, hogy hadának egy része a pestis és 
a bódúlás miatt semmivé lett. 40 A ragály nagy elterjedése miatt 
«a tisztább aerből» nem küldhetett hadakat másfelé. «Míglen ezen 
ítélete meg nem szűnik s jókedvének sugara rajtunk felderül : 
úgy látjuk, nem a mint a szükség kívánná, hanem a mint a 
lehetőség engedi, úgy kell a dolgoknak folyniok.» 41 

Trompler János késmárki helyettes bíró megrázóan írta le 
a járvány pusztítását. 42 «Hová lett nemes polgárod ? Hová 
került aranyos ifjúságod? Hol vagytok ti derék ifjak, hajadonok? 
Mily siralmas a te állapotod, kedves Késmárk városom !» Két- 
ezernél több késmárki halt meg pestisben ; Gyöngyösön is 
annyian, hogy 

«Reggel két sorjában városnak hosszára 

Házak alatt rakva a koporsó vala; 

Tizenkét óráig azt temették vala : 

Két órakor annyit még kivittek vala.» 

«S Hernádon pestisben elhalt a föld népe. 

Búzája kinn veszett, marha vesztegette. 

A megholt embert is nincs, a ki temesse . . . 

Itt meg nem szállottam: nincsen ember benne !» 43 

Egerben már július elején kezdtek halni pestisben, pedig oda 
sokan menekültek előle. Károlyi Sándorné sokáig habozott, 
elmenjen-e oda, «mivel az olyan népes helyen nagyobb szokott 
lenni a dögleletesség. A mit itten (Ócsán) kerülni akarnék, ott 
még nagyobbá beleesnem félhető)). 44 Augusztus 2-ikán mégis 



38 17 10 július 29. Arch. R. 111. 295. nagyszebeni pestisről Irthell János (Trau- 
V. ö. Tört. Tár, 1883. 383., 540. schenfels, D. Fundgruben, 377-8). 

39 Szeptember 11. U. o. 111. 161., 163. 4 3 Dalnoki Veress Gerzson verses 

40 Augusztus 13. U. o. ni. 149. krónikája. Thaly, Adalékok, n. 362., 365. 

4 1 Augusztus 20. U. o. in. 498. 44 Károlyiné Barkóczi Krisztina levele 

4 2 Bruckner, Késmárkműemlékei,i4— 15. 1710 július 17. (Károlyi-lt.) V. ö. Takáts, 
Szárazon, de nagyon tanulságosan ír a Barkóczy Krisztina, 154—155. 



120 MARKI SÁNDOR 

elment 97-ed magával, 4S de szomorúan írta csakhamar, 46 hogy 
majd senki sem gyógyul meg a bajból. Az ifjú Tóbiás sem 
ijedt meg jobban a haltól, mint ő pestistől, hogy egészen 
elnyeli. Később a Hernád és Tisza közt levő Bársonyos-szigetre 
menekült, hol sok úri család ütött sátrat; panaszkodott, hogy 
dr. Lángot az udvar nem ereszti hozzájok, mert az udvar fele 
pestises. Az orvosságot messziről, Munkácsról kellett hozatniok. 47 
De a bécsi udvar is rettegett, mert a szomszéd országokban a 
pestis annyira uralkodott, mintha Isten el akarná törleni az 

~* '-yzr^S? '7? '?*?"?*?' 'ín- ** 



41. BERTHÓTI FERENCZ LEVELE. 



emberi nemet. Mikor az emberek Győrben is halni kezdtek, az 
udvar elzáratta a határokat. «Jaj Bécsnek, a mely népes, ha 
Isten rajta nem könyörül !» 48 Kolozsvárt, Enyedet a járvány 
nagyon megrontotta, Szebenből pedig az állami tisztviselők s 
a magyar nemesek elmenekültek. A katonaság ott (mint Mun- 
kácson) a falakon barakokban, vagy a fellegvárban tanyázott, a 
polgárok pedig a falvakba menekültek, s benn csak egy köz- 
biztonsági bizottságot hagytak. A szebeniek közül pár hónap 
alatt így is 451-en pusztultak el. 49 



45 A jegyzék a Károlyi-levéltárban. 4 8 Szeptember 28. Tarczali Zsigmond 

46 17 10 augusztus 15. Éble, Károlyi Teleki Sándorhoz. Teleki-lt. 3491. 9. 
Ferencz, 1. 63. Takáts, 155. 49 Han 1712-re szóló szebeni Kalenderé- 

47 Szeptember 23. Éble, u. o. 64. nek krónikái följegyzései közt. 




'tor 




II. RÁKÓCZI FERENCZ 121 

A kurucz vezérek közül pestisben haltak meg Berthóti 
Ferencz, Buday István, Gyürky Pál tábornokok, Bagossy Pál 
és Szalay Pál brigadérosok. A fejedelem életére Langenthali 
Láng Ambrus és Hencziday doktorok vigyáztak. 50 Bercsényi 
szerint «többet tud kettőnél)) Francesco Paruzzi olasz doktor/ 1 
a ki 1710 június 30-ikáig 37 olyan beteget gyógyított meg, a 
kiről a többiek lemondtak. Orvossága széltében bevált. S2 «Nyel- 



42. A GYÖNGYÖSI RÁKÓCZI-HÁZ. 

ték» azonban dr. Láng liktáriumát és tinkturáját is ; flastroma 
szintén felfakasztotta némelyeknek pestises gugáját, vagyis kele- 
vényét. 53 Paruzzi orvosságát Láng is rendelte. 54 Bercsényi utóbb 
még Ilyvóból (Lembergből) is küldte a Paruzzitól kívánt orvos- 
ságokat, a mik itthon Borbély János gyógyszertárából már 
kifogytak. 55 Hiszen Munkácson már — a fejedelem szerint 56 — 
maguk a gyógyszerészek is pestisesek voltak; ölték az embert 



50 Tört. Tár, 1883. 386. S3 1710 július 21. U. o. 562. 

5 1 1709 szeptember 9. Arch. R. vi. 323. 54 1710 augusztus 10. U. o. 599. 

5 2 Arch. R. vi. 540. Rendesen Párisi SS Tört. Tár, 1883. 391. 
Ferencznek hittak. S6 17 10 június 4. Arch. R. 111. 117. 

Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 16 



122 MÁRKI SÁNDOR 

vomitóriummal és purgáczióval. Ö maga saját jóféle ó-boraival 
gyógyította a betegeket. " 

Erdélyben a gubernium halálos büntetés alatt tiltotta a halot- 
taknak való harangozást, prédikálást, pompás temetést, szabad 
közlekedést. A ki nem engedelmeskedett, irgalom nélkül lelőtték, 
vagy felakasztották. A pestis az 1710. esztendőben ott már 
csakugyan szűnni kezdett, minek következtében »az özvegyek 
igen kezdenek házasodni, úgyannyira, hogy egy héten 3—4 
lakodalmak esnek némely faluban. « De elszaporodtak a »lovas 
tolvajok« is, a kik »Rákóczi Ferencz katonáinak hirdették magu- 
kad s a pestis helyett most már ők pusztították a németeket. s8 

Utóbb tett hivatalos becslés szerint S9 a pestis Magyar- és 
Erdélyországban 410,000 embert ragadott el; maga a szabadság- 
harcz 85,000 életbe került. A fejedelem hitte, hogy ha a jövendő- 
mondó Flisco szerint csakugyan olyan helyzetben vagyunk, 
mint a zsidók az egyiptomi futáskor s a hitetlenség miatt a 
világ vége közelgett : az isteni fölség, a ki bölcsességénél fogva 
nem változtatja meg a természet folyását, ugyanezt a sorsot 
rendelte a zsidóknál nagyobb nyomorúságra jutott magyar nem- 
zetnek. És ha a zsidók közül senki sem látta meg az ígéret 
földjét, a ki az isteni ígéretben kételkedett, itt is olyan lesz a 
sorsa annak, a ki ügye igazságában habozván, szerencséjének 
elérését nem reméli. Rákóczi nem hitte, hogy az Istent kísér- 
tette és vétkezett, mikor hivatalának teljesítésében önmagát nem 
kímélte : hisz ebben az isteni rendelésnek tett eleget. S egyedül 
ennek tulajdonította, hogy a mellette levőkkel egészséges maradt. 60 



57 Tört. Tár, 1883. 398. S9 Katona, Hist. Crit. xxxvn. 661. 

5 8 Breve enchiridion Johannis Tárcsa- 60 17 10 július 26. Arch. R. 111. 288. 
falvi 1599— 1735. Kézirat a kolozsvári unitá- 
rius gymnasium könyvtárában 24 — 25. 1. 




II. RÁKÓCZI FERENCZ 123 



X. 
RÁKÓCZI UTOLSÓ NYARALÁSA SZERENCSEN. 

— 1710. augusztus 2. — október 5. — 

[ugusztus elsején a fejedelem Charriére ezredével l Porosz- 
lóról Bábolnán keresztül 2 Ónodig nyomult 5 s egy nap 
alatt tette meg leromlott lovasságával a Borsod vár- 
megyén átvezető utat. Ott is mindenütt sarkában volt legnagyobb 
ellensége, a pestis; azonban nem az elől menekült, nem is 
jószágait megtekinteni jött erre a tájékra, hanem hogy táborát 
szaporítsa s a dolgokat rendbe szedje. 4 Portai követeinek is, 
Pápai Jánosnak és Horváth Ferencznek, innen adott új meg- 
bízólevelet a fényes portához s és Szerencsről, hova másnap 
érkezett, 6 Pápai Gáspárnak az új nándorfehérvári basához. 7 
Szerencsre tulajdonképpen azzal a szándékkal jött, hogy a 
háborút tovább húzhassa, s az Alföldön fentartsa magát Károlyi 
lovasságával. Hatvan felől ennek kellett Érsekújvárra is eleséget 
szállítania s biztosítnia arrafelé az összeköttetést. Stampának 
Ecsed és Nagykároly várait kellett építenie, de hihetetlenül kevés 
munkaerőt kapott hozzá ; utasításokkal nem látták el s a mellett 
folytonosan kisebbítették tehetségét. 9 Szolnok és Eger sakkban 
tarthatta az ellenséget mindaddig, míg Le Maire meghozhatja 
XIV. Lajostól a már félesztendeje várt választ. 10 Azonban 
elmondhatta, hogy új világra jött Szerencsre; mert még azt 
sem tudhatta meg, ki hol van azok közül, kiknek Bercsényi 
parancsára Andrássy Pál alatt Monokon kellett táborba gyüle- 



i Arch. R. in. 143. 7 Augusztus 3. U. o. 111. 476 — 7. 

2 U. o. in. 472. 8 Károlyi levele Nagyszeghyhez augusz- 

3 U. o. in. 473 — 4. tus 1. Károlyi-lt. 

4 U. o. ni. 475., 478. 9 Augusztus 21. Stampa Károlyihoz, 
í U. o. ni. 474. Károlyi-lt. 

6 U. o. ni. 475—6. 10 Rákóczi eml. 279. 

16* 



124 MÁRKI SÁNDOR 

kezniök. Andrássy nem kapta meg a parancsot; kapitányai 
30 — 40 főnyi «katonácskával» a réteken elszórva hevertek. Ezen 
a tájékon csak a tiszántúli hadakra számíthatott, de az erdélyi 
németek azokat is akármikor megtámadhatták. 11 Pontos érte- 
süléseket Bercsényitől sem szerezhetett, a ki a hozzá már két 
hete 12 megjött Brenner és Klement követek társaságában 5-ikén 
érkezett látogatására. 15 Klement szóbeli jelentése szerint az 
angolok és a hollandusok a magyar ügyet egyelőre nem vehetik 
be az általános béke alapföltételei közé; de később, a végtár- 
gyalásnál okvetetlenül beveszik. Helybenhagyták, hogy a feje- 
delem lépéseket tett a czárnál s hajlandók elfogadni annak 
közbenjárását; a mellett azonban Hamelnek is meghagyták, 
ajánlja föl újból a szövetségesek közbenjárását a császárnál, 
mert szeretnék, ha a magyar béke megelőzné az általános békét. 
A berlini udvarban gyűlölik az osztrákokat; gróf Wartenberg 
miniszter és Raby berlini angol követ a magyarok iránt kiváló 
jóakarattal viseltetik stb. 14 Legkalandosabb volt Talaba izenete, 1 * 
mely szerint Péter czár férjhez adja bátyjának, V. Alexejevics 
Iván czárnak ifjabb árváját Frigyes Vilmos kurlandi herczeghez, 
az idősebbet pedig, Katalint, Rákóczi fiának, Józsefnek szánta. 
Kieszközölné a császártól, hogy szabadon bocsássa Józsefet s 
átengedje neki az erdélyi fejedelemséget. Anna Ivanovnát a 
kurlandi herczeg csakhamar özvegyen hagyta, de Kurland, sőt 
— húsz esztendő múlva — a czári korona is az özvegyé lett. 
Kurland abban az időben független herczegség volt, a melyért 
Orosz-, Lengyel- és Poroszországok vetekedtek. Péter czár 
hasonló sorsot szánhatott Erdélynek is, a melyet unokahúga 
házasságával akart Oroszország érdekeihez fűzni. De a fejedelem 
nem foglalkozott ezzel a tervvel s Katalin Ivanovnából mecklen- 
burgi herczegnő lett. A fejedelem maga írt a czárnak, és csak 

11 Augusztus 5. Arch. R. nr. 145 — 6. 14 Klement jelentése Fiedler, 11. 109— 122. 

12 Július 22. Aszalay szerint azon V. ö. Arch. R. vi. 591. 

ügyekeznek, hogy Bercsényi táborából 1 S Bercsényi erről még július 22-ikén 

urunkhoz leverekedhessenek. (KárolyMt.) írt a fejedelemnek Barkónál, Archiv R. 

13 U. o. vi. 597-8. vi. 571., 583. 




II. RÁKÓCZI FERENCZ. 

(Az aradi Kölesei-egyesület gyűjteményében őrzött régi festményről.) 



126 MÁRKI SÁNDOR 

arra kért engedelmet, hogy beteges követe, Nedeczky helyett 
másikat küldhessen. 16 A bécsi angol követ, Palmes, különben is 
éppen akkor 17 figyelmeztette a berlini angol követet, lord Rabyt, 
hogy Rákóczi most sem békül más föltételek alatt, mint öt 
esztendővel ezelőtt. 

Szerencsről a vizek áradása miatt csak augusztus 9-ikén 
alig 2 — 300 emberrel indult a borsodi fölkelők megszemlélésére. 18 
Este már köztük volt a nemesbikki táborban a Tisza mellett. 
Az ellenséget Miskolcz, Putnok vagy Rimaszombat felől várta 
magára, Bercsényit tehát, kitől még Szerencsen elbúcsúzott, 
Hernádnémeti és Bölcs közé rendelte. 19 «A haza mostani szük- 
ségei oly szorosak, melyek halasztást nem szenvednek)), írta a 
szomszédos Pusztabükkről a pestvármegyei alispánnak ; 2 ° s 
Parasztkérről meghagyta, 21 hogy Károlyi csak a hadjáratban 
résztvevő erdélyi bujdosók családjáról gondoskodjék. 12-ikén 
már kissé közelebb nyomult a várt ellenséghez és Nagycsécsnél, 
a Sajó mellett ütött tábort. 22 Négy napig maradt itten 23 s még 
azután is a környéken tartózkodott, Sajószegeden, 24 Körömben 25 
és a mohi pusztán. 26 Főudvarmesterének, Ottlyknak, szinte 
mosolyogva írta, hogy ne aggódjék, hogyan láthatja el Szeren- 
csen, a mely ide csak két mértföld. Hiszen azt a kényelmet, a 
melylyel itten él, ottan mindennap megtalálhatja; azért tehát 
csak tisztíttassa ki a várat és a házakat. 27 Szent István-napján 
megszemlélte Somogyi, Géczy és Ocskay Sándor hadait s 
Károlyi táborába, Esterházyt pedig a lovasokkal a vesztverési 
németre küldte. Másnap már egész udvarának készülőt veretett, 
de csak harmadnap indulhatott; mert «úgy tapasztalta, hogy 
némelyeknek mind a lelkök, mind az eszök meggugásodott». 28 



i 6 Augusztus 10. Arch. R. in. 304 — 5. 23 U. o. in. 149—150., 522—3. 

17 Augusztus 9. Fiedler, 11. 123. 24 Augusztus 17. U. o. 111. 496—7. 

18 Arch. R. m. 489. 2j Augusztus 19. U. o. 111. 150. 

'9 U. o. in. 148—9. 2 6 Augusztus 20—21. U. o. in. 305 — 6., 

20 Augusztus 10. U. o. ni. 492. 497 — 8., 523—5. 

21 Aug. 10. U. o. in. 493. V. ö. ni. 300. 27 Augusztus 21. U. o. 524 — 5. 

22 Arch. R. in. 494—6. 28 u. o. 151., 306. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 127 

A míg a pestis, Isten ítélete meg nem szűnik s Isten jókedvének 
sugara rajok föl nem derűi, a dolgoknak — mint látta — úgy 
kell folyniok, a hogy lehet. 29 22-ikén tehát már ismét Szerencsen 
volt : 3 ° őrizte a bagázsiát a sántákkal 3I hat hétig, október 5-ikéig. 32 
Itten hallotta, hogy Esterházy Antal nem boldogult Viard ellen 
Vesztverésnél, Andrássy Györgyöt nem menthette föl Kraszna- 
horkán ; s Beleznay János brigadéros idehozta eléje Ordódy 
György brigadérost, Érsekújvár parancsnokát, kit az őrség 
gyanúba vett, hogy az ostromló Heisterrel levelez. 33 Nagyszeghy, 
az új parancsnok, augusztus 17-ikén tizennégynapi fegyver- 
szünetet kötött Pálffyval, ki Heistert az ostromban felváltotta s 
ha 31-ikéig föl nem mentenék, a vár föladását is megígérte. 
«Noha általlátott és várt dolgoknak nem oly nehéz szokott lenni 
a története», a fejedelem mégis könnyebb szívvel fogadta volna, 
ha inkább szükség, mint árúitatás okozza Újvár vesztét. 

A hír vétele után egész nap törte a fejét, mit tegyen, 
de végre is Károlyit kérte meg, hogy harmadszor se múlaszsza 
el Újvár megsegítését; mert ő maga, ha azonnal indulhatna is, 
táborával nem érkeznék segítségökre. Esterházy Antalt is csak 
24-ikén indíthatta előre, mert ezredének megszemlélésekor kitűnt,, 
hogy csupán 50—60 embere van jelen. 34 Károlyinak később bizal- 
masan meg is írta, hogy Isten csodálatos munkája nélkül Újvárt 
nem segíthetik meg. 35 Egyéb hadait a Dunántúl s itt a Tisza 
mellett kellett foglalkoztatnia ; több ezrede a pestis következ- 
tében nagyon megfogyott; Huszton, Kassán, Ecseden az őrség' 
jóformán kihalt; az erdélyieket tehát megint nem biztathatta, 
hogy a Moldva felől várt lengyelekkel segítségökre megy. Tudta, 
hogy kevéssel sokfelé nem kapdoshatván, az erdélyi hadjárat 
halasztása bántja a gyönge és csavargó elméket. De ennél 



2 9 U. o. 498. für öst. Gesch. xliv. 504—7.; Fiedler, 1. 

50 U. o. 535. I74-5-, 339- "• 122., 126- 131. 

3 1 U. o, 151. 5 5 Rákóczi eml. 280—1. 

32 Innen írt levelei : Arch. R. ni. 34 Augusztus 23. Károlyi-lt. 

499— 521., 525— 544. ; Tört. Tár, 1882. 163. ; 55 Szerencsről, szeptember 11. Arch. 

1883. 384 — 6., 400.; 1901. 411.; Archív R. in. 162. 



128 MÁRKI SÁNDOR 

nagyobb rossznak tartotta, ha gyönge erővel kezdene a dol- 
gokhoz és a nagyreménységü hadmüvelet szaladással végződnék. 
Szentül hitte mostan is még, hogy akárhogy és akármikor, 
fegyverét az Isten boldogítni fogja. Lássa mindenki, most hogyan 
keresi akkori jutalmát ! Keservesen esett hallania azokat a 
rágalmakat, hogy Erdélyhez való kötelességéről megfeledkezett, 
holott a szerencsétlenség következtében kell tűrnie és várnia. 
Igaz, hogy ősei Erdélyből oltalmazták meg Magyarországot; 
de ők nyugodtan bírták Erdélyt, míg a mostani zaklatott időben 
a maga erejével nem küzdheti ki mind a két ország boldogulását. 
Erdélyt nem lehet fölszabadítani most, mikor Magyarországot 
is oltalmazni kell. Ahhoz külső erő kellene; de azt nem győzik 
várni és csak tanácsot adnak a fölszabadításra, nem pénzt és 
katonaságot. Sajnálta, hogy a havasalföldiek nem akarják ügyöket 
összekapcsolni a magyarokéval. Látszik, hogy nem gondolkoznak 
saját jövendőjükről, hazájuk sorsának biztosításáról. Haboznak 
és nem akarnak olyan vízbe ugrani, a melynek fenekét nem 
látják; de míg csak a partról nézik a vizet s el nem tökélik 
magukat átúszására, állapotuk jobbrafordulását nem remélhetik. 36 
Egyideig a csatatérről fontosabb hírek nem érkeztek; de a 
fejedelmet a pestis és a köznyomor terjedéséről szóló tudósí- 
tások nagyon elkeserítették. ((Boldogtalan és minden könyörü- 
letre méltó hazája» érdekében augusztus 30-ikán külön írt az 
angol királynénak, 57 a porosz királynak 38 és a hollandi rendek- 
nek 39 s Klementet újból kiküldte hozzájok. Emlékeztette a hol- 
landusokat, hogy a magyarok elnyomatása hasonló az ő II. Fülöp- 
korabeli elnyomatásukhoz; s ők mégis segítik ellenök azt az 
uralkodóházat, a melynek igáját elviselhetetlennek tartották ! 
Gyorsan előkeresett levéltári adatokkal 40 igazolta, hogy elődei, 
az erdélyi fejedelmek, akkor őszinte jóakarattal viseltettek a 



3 6 Rákóczi Dániel Péterhez szeptember > 8 Fiedler, 11. 122—123. 

8. Arch. R. 111. 159—160. 59 U. o. 11. 128— 130. Tört. Tár 1882.163. 

37 Pray, Epist. Procerum, in. 525. 40 Kőrössy Györgyhöz, augusztus 30. 
Fiedler, ír. 126—128. Arch. R. 111. 530. 



1 


1 




' ^ÉBBm"^-*^ ^ ^ 




1 


m 




^^=\áfí^^íÍ£* 


, - - v^:\ 


-,..,1 


w 
X 








1 

1 1 
> 




A 


f# 


' %&& 


I plaSÍeTieüheííIx. 


' ,11, -is- 














~ ~ 


/ 




■■ ■ '■;■■: 




\-is-- 










' -o ; ;' : ' - í vs i 


1 - J — -r^rju 


; ^ ^^ 1 



ÉRSEKÚJVÁR KATONAI TÉRKÉPE \ 



/ 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 129 

németalföldi köztársaság iránt. Most, mivel egy monarchia s 
egy kormány sem olyan erős, hogy idővel meg ne rendülhetne, 
őket kéri, segítsék elő a méltányos béke megkötését s ne 
engedjék meg, hogy az Ausztriai Ház az ő magyar hitsorsosaik- 
nak holtteste fölött ülje meg diadalát. Harmadfél hét múlva 
megérkezett hozzá franczia követe, Vetésy, XIV. Lajosnak saját- 
kezű levelével. A király rokonának szólította s értesítette őt, 
h°gy a július 4-ikén Le Maire által benyújtott emlékiratát 
mind a kettőjökre nézve fontosnak és hasznosnak tartja s a tett 
indítványokat helyesli, elfogadja, megadja. 41 Más szóval kész a 
czárhoz haladék nélkül követet küldeni s vele szerződésre lépni, 
az orosz-svéd béke érdekében közbenjárni, viszont a franczia- 
osztrák-spanyol béke előkészítésére a czár közbenjárását elfogadni. 
Rajta lesz, hogy a czár a fejedelmet és a szövetkezett magyar 
rendeket, mint szövetségeseit, pártfogása alá vegye s a varsói 
szerződés értelmében minden lehető és valóságos segítségben 
részesítse ; hasonlóképpen kéri támogatni a bajor választót is. 42 
A fejedelem örömmel és megelégedéssel fogadta az elhatá- 
rozást. Bercsényivel és Vetésyvel Szerencsen jól megfontolta az 
európai fontosságú feladatot s mindazokat a nehézségeket, a 
melyek annak valósítása elé gördülhetnének. Ezeket pontokba 
foglalták, hogy pontonkint is oszlathassák el a czár aggodalmait. 43 
A fejedelem már szeptember 23-ikán megírta a czárhoz rend- 
kívüli követnek küldött Vetésy megbízólevelét, 44 27-ikén azonban 
a franczia követséget is rábízta s rövid utasítással látta el. 4S 
Vetésynek a franczia rendkívüli követtel, BaluzezeX egyetértve 
kellett eljárnia. Vetésy külön levélben azonnal figyelmeztette 
Torcy külügyminisztert, 46 hogy a kurucz gyalogságot a pestis 
megsemmisítette, a császáriak pedig mindenütt hatalmasabbak; 



41 Július 25. Fiedler, i. 173. Szalay, 4 5 Közli Fiedler, 1. 197 — 201. 
Rákóczi bújd. 10. 44 Fiedler, r. 175. Arch. R. 111. 166. 

4 2 A király resolutiója Vetésy elő- 4S Fiedler, 1. 339—340. 

adásában július 25-ikéről Fiedlernél, r. 4 6 Szeptember 23. U. o. I. 174. 

195—6. Említi Rákóczi, Emi. 281. Szalay, 11. 

Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 17 



I30 MÁRKI SÁNDOR 

mivel pedig a czár segítségére csak hónapok múlva számít- 
hatnak, a fejedelem kénytelen a császár szövetségeseihez for- 
dulni, a kik a bécsi udvar előtt készek hathatósan támogatni 
ajánlatait. Mivel tehát a muszka segítség kieszközléséig időnyerés 
végett alkudoznia kell, a kormány ne vegye őt gyanúba, akármit 
hall eljárásáról. A fejedelem becsületszavát adja, hogy nem akar 
egyezkedni, csak ellenségeinek kijátszásával időt nyerni. 

A mikor Vetésy szeptember végén Varsóba, vagy inkább a 
mellette levő Villanovba a czárhoz utazott, a fejedelem már 
tudta, hogy Érsekújvárt Nagyszeghy szeptember 24-ikén 47 — egy 
hónappal később, mint az ostromló Pálffy remélte 48 — tisztes- 
séges föltételek mellett föladta. Meglepte a hír, mert még a 
föladás napján is bízott a vár fölmentésében 49 s hitte, hogy a 
császári tüzérség ellen még sokáig lehetett volna tartani. s ° 
Azonban a Keppich testvérek és Topoltschan Lázár érsekújvári 
zsidó kereskedők éppen tüzérségének alezredesét, Rottenstein 
Ferenczet vesztegették meg s az ő árulásuk következtében 
kellett a várat feladni, 51 mielőtt Károlyi újból megsegíthette 
volna. «A megholtakat föl nem támaszthatom, az élőkből jókat 
nem csinálhatok)) mondta a fejedelem a hír hallatára. Megvételét 
nem a hadiszerek hiányának, az éhségnek s más effélének tulaj- 
donította, hanem az erőnek és annak, hogy hadainknak Isten 
nem adta meg a hazáért való vértanúhalál ajándékát. S2 Azzal 
vigasztalódott, hogy ottan az ellenség annyi időt vesztvén, 
Szolnokot s a többi erősséget az idén nem féltheti tőle, mert 



47 «Die glückliche Eroberung des 49 Szeptember 24. Arch. R. 111. 167. 
ungarischen Hauptvestung Neuháusel» . S° Rákóczi eml. 281. 

szerint 23-án. Apponyi, Hungarica, 11. 352. S » Takáts Sándor, Érsekújvár árulói. 

48 Pálffy Nagyszeghyhez augusztus 27. Századok, 1904. 698 — 701. Kiegészíti ezt 
«A mi egyszer emberséges emberek közt Kara Győző (Rákóczi árulói, Aradi Közlöny, 
elvégeztetett fide christiana et verbo 1904., 239. sz.) a Keppich-testvérek részére 
honesto, azt citra praejudicium nem lehet Bécsben 1715 márczius 30-ikán kiadott ki- 
változtatni . . . Már most magyar módon váltságlevél ösmertetésével. Keppichék 
kötve hiszem komámat». Teleki-lt., Föld- kémszolgálataik fejéhen jogot nyertek, hogy 
váry-oszt. lxxv. 23. sz. Szeptember 15-én mindenütt szabadon kereskedhessenek. 
Pongrácz Károlyihoz még sok bizalom- S 2 Október 1. Szalay, Rákóczi bújd. 12. 
mai irt a vár megmaradásáról. (Károlyi-lt.) Arch. R. 111. 170. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



131 



jól el vannak látva s a közelgő tél nem kedvez az ostromnak. J5 
Azonban elvesztvén a várat, a melyet sok százezer forint költ- 
séggel Magyarország legnagyobb erősségévé tett, S4 elvesztette 
egyúttal hadműködésének legbiztosabb alapját s vele Nyugat- 
Magyarországot. Ugyanakkor az erdélyi németek Steinville alatt 
egészen Szatmárig és Nagyváradig portyáztak, minek következ- 




44. NAGYVARAD. 

tében Károlyit a Tisza középső szakaszának védelmére rendelte 
vissza s maga is csatlakozni készült hozzá. Nemcsak a drago- 
nyosok szökdöstek már, hanem a kuruczok is hazaszéledeztek, 
hogy az előnyomuló ellenség elől családjaikat mentsék. SJ 

A fejedelem bátran elmondhatta, 56 hogy mindent elkövetett, 
a mi tőle telhetett ; s ha ezt még Károlyi sem hagyja is mosoly 



53 Archív. R. nr. 167. Rákóczi emlék- 
iratai, 282. 

54 Cserei, 447. «így szokott járni — 
teszi hozzá az öreg labancz — a ki a 



maga bolond tanácsán indul meg s magá- 
nál nagyobb erő ellen akar viaskodni ». 

S 5 Rákóczi eml. 282. 

S b Október 1. Arch. R. irr. 170— 1. 



I32 MARKI SÁNDOR 

nélkül, tudja, hogy számolnia kell Isten előtt. Hitére állította, 
hogy a rézpénz értékének elvesztése, tehát évek óta tudta, hogy 
a maguk erejével nem boldogulhatnak; azért vetette remény- 
ségét külső segítségbe. Bátran bízik benne, hogy Isten így segíti 
meg; mert tudja, hogy csodát nem tesz értök, természet szerint 
pedig — csoda nélkül — más útja nincs boldogulásuknak. 
Ezt neki csak olyan nehéz várnia, mint akárki másnak ; de ((vala- 
mint a drágaságban ámbár nehéz megvárni az aratást, de azzal 
csakugyan nem érhetik szaporábban a búza : úgy bizonyára azt 
sem közelíthetem én, minekelőtte az ideje el nem érkezik. Ehhez 
pedig miért s micsoda reménységem vagyon, mi haszna mon- 
danom, mivel kevesen hisztkv. 

Ellenség, pestis, éhség, sáska, köznyomor ellen még mindig 
lehetett volna küzdeni, ha mindenkiben Rákóczi erős hite él s 
ha a helyett, hogy az egész országra szétosztják erejöket, úgy, 
a miként már Rákóczi gyermekkorában történt s a hogy a 
czár előtt a vezérlő fejedelem kifejtette, az inség bilincseit 
kerülő magyarság megint az egy Munkács várába szorul szabad- 
ságával, vagy pedig több várból védelmezi azt. Azért kötötte 
mostan is a lelkére Szentiványi János brigadérosnak, hogy egy- 
esztendei eleséggel lássa el Szepesvárát, s hogy e végből a jog 
szerint Magyarországhoz tartozó tizenhárom szepesi várost is 
megadóztassa. 57 A két Esterházy val Szerencsen megbeszélvén a 
a haza állapotát, arra az elhatározásra jutott, hogy megmara- 
dásuk egyetlen módja : elhagyni a mezőt s a várakba zárkózni. 
A mennyire lehet, még a lovasságot is helyőrségekbe kell 
beosztani és pl. Egerből is katonavárost, huszárvárat csinálni. 
Beérné vele, ha mindenkit csak májusig kötelezhetne az 
erősség tartására; mert fejők fennállásáig úgy sem kötelez- 
hetné őket. 58 

A látogatására jött Bercsényit Szerencsről hazaküldte Ung- 
várra, hogy készüljön Lengyelországba, hol a czár teljeshatalmú 

S7 Október 1. Arch. R. 111. 172—3. $8 Október 3. U. o. 173—5., 176. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 133 

megbízottjával, Dolgoruckij herczeggel kellett találkoznia. Volta- 
képp, saját bevallása szerint, 59 azért távolította el, mert olyan 
hadjáratról gondolkodott, a melyben a főtábornok nagyon ter- 
hére lett volna «tétovázó szelleme, gyakori betegeskedése és 
más egyéb alkalmatlanságai s a miatt, hogy nagyobb fáradal- 
makat úgy sem viselhetett volna el». Maga mellett egyidő óta 
Károlyi Sándort tartotta most már gondviselésszerű férfiúnak. 
((Istennek — szólt 6o — abból is nagy kegyelmét tapasztalhatjuk 
rajtunk, hogy mindkettőnket hazánk legszorgosabb szolgalatjára 
rendelt. Kövessük azért hivatalunkat és cselekedjünk a mit 
lehet.» Megerősödött abban a hitében, hogy az embereszenem 
a fejében, hanem a szívében van. Azért írta, 61 hogy kettejökre 
száll minden dolog. 

Nevenapján kedélyesen írta neki, 62 hogy a Ferencz-poharat 
rossz borban nem akarja megadni, s ha németnek nem jó a 
bora, magyarnak éppen szégyenlené ajándékozni. Csak úgy 
bánik azért vele, mint Bercsényivel, a ki ha megszereti vala- 
mely béna lovát, ő nem adja; hanem ha elviszi, nem bánja. 
Károlyit a szüretre különben is magához hítta, mikor alkalmatlan 
szerencsi lakásáról október 5-ikén délután átköltözött a biztosabb 
Sárospatakra. Szerencset többé sohasem látta. Esterházy Antal- 
nak, kit az ongai táborban hagyott, megparancsolta, hogy más- 
nap küldje utána udvarát a nemes ifjakkal és a franczia gránátos 
svadronynyal. 65 

Csak megértse hada a kuruczköltő buzdítását : 64 

«Rákóczi Ferenczczel, Bercsényi Miklóssal 
Fordulj ellenségedre ! 
Hazádnak romlásán, ennyi pusztulásán 
Gerjedj a vitézségre !» 



5 9 Rákóczi eml. 282. 62 Október 4. Károlyi-lt. 

60 Április 11. Arch. R. in. 232. 63 Október 5. Arch. R. 178. 

61 November 3. U. o. 190. 6 4 Thaly, Tanulmányok, 390. 



134 



MÁRKI SÁNDOR 




XI. 
A VÉG KEZDETE. 

— 1710. október 5.— deczember 5. — 

agyszeghy Gábor Sárospatakra vezette az érsekújvári 
őrséget, a melynek új beosztásáról és alkalmazásáról 
a fejedelem maga gondoskodott. Nagyszeghyvel a tör- 
téntek után is annyira meg volt elégedve, hogy Munkácsra 
akarta küldeni parancsnoknak. A kassai őrséget is az érsek- 
újvárinak módjára rendezte be s Kassa és Eperjes élére gróf 
Esterházy Dánielt állította. 1 A külső ügyek megbeszélése végett 
október 11-én csekély kísérettel átlovagolt Bercsényihez Ung- 
várra, a hol két napot töltött. 2 Nagyon örült, hogy Vetésy szó- 
beli jelentéseit Brenner szeptember 19-iki tudósításai s a versaillesi 
hírek megerősítették. Úgy vette észre, hogy a franczia és az 
orosz udvaroknak tetszik az orosz-svéd béke terve, a török pedig 
nem akar háborút ; ha tehát Baluze késett is, hasznosnak találta, 
hogy előre hírt adtak az orosz udvarnak. 3 Vetésy t, Klementet, 
Brennert újabb megbízásokkal akarta ellátni, gróf Tarló len- 
gyel főudvarnagyot pedig Benderbe küldte s írt XII. Károlynak, 
kinek újból készségét ajánlotta föl ebben az ügyben. 4 Bercsényi- 
vel együtt mégis azt hitte, hogy Isten csodatevő hatalmán kívül 
elégtelen a maguk ereje. s Október 13-ikán reggel már haza 
indult ; 6 s megérkezve hallotta, hogy Viard már Miskolcznál áll. 
Károlyival tehát, a ki 16-ikán fölkereste, alaposan megbeszélte a 
honvédelem dolgát. Károlyi magával hozta az erdélyi bujdosók- 

1 1710 október 9. Arch. R. in. 178 — 9. 4 Október 13. Archív für öst. Gesch. 
Ideiglenes utasítása u. o. 180—2. xliv. 507. Említi Bercsényi másnap. Arch. 

2 Október 11. Károlyi-lt. Október 14. R. vm. 299. 

Arch. R. ni. 183. S Bercsényi Brennerhez október 14. 

3 Bercsényi Brennerhez október 14. Arch. R. vm. 299. 

U. o. vm. 298. 6 Október 13. Károlyi-lt. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 135 

nak október 7-iki előterjesztését is, a melyben azt kérték, hogy 
mivel a fejedelem országgyűlést nem tarthat, a Partiumra a 
tavalyi huszti országgyűlésen i8,8co rajnai forintban kivetett 
közterhet állapítsa meg még egy esztendőre, mert különben a 
hadakat nem ruházhatják. 7 A fejedelem kénytelen volt belemenni 
az exlexbe. 

Ekkor mutatta be Károlyi a jászok hazafias ajánlatát is, a 
mely ly el a jász ezred fentartására, 5000 r. frt. fizetésére s a 
gabona és hús szállítására, stb., hazájokhoz, nemzetökhöz, feje- 
delmökhöz való igaz hazafiúi kötelességöknél és szeretetöknél 
fogva nemes fölbuzdulással vállalkoztak. 8 

Károlyi Patakról 17-ikén a hajdúvárosok felé távozott, a feje- 
delem pedig ugyanaz nap 9 örökre odahagyta ősei szép pataki 
várkastélyát, pedig csak rövidebb látogatásra készült. Távol- 
létében Patakot az udvari lovassággal gróf Esterházy Antalnak 
kellett őriznie, kinek erősen meghagyta, jól vigyázzon, hogy 
Viard meg ne lepje. 10 Mert előre látta, hogy a németek nem 
hevertetik nagyobb erejöket, melylyel a kuruczok már külön- 
ben sem mertek szembeszállni. Valóban, mindenki menekült. 
A fejedelem szíve sohasem esett meg úgy a köznyomorúságon, 
mint a Pataktól Ungvárig tett másfélnapi útban. 11 A földet már 
hó borította. Hosszú szekérsorokkal találkozott, a melyeken az 
alsómagyarországi (dunántúli) és a végvidéki nemesek és tisztek 
feleségei menekültek az ellenség elől. Könnyezve bizonyítgatták 
a fejedelem előtt, hogy uraik hűségesen ragaszkodnak hozzá. 
Szállásért, eleségért könyörögtek. Hidegtől félig megdermedt 
csecsemők sírtak mindenütt a kocsikban, a melyek a fagyos 
sárban alig mozogtak, vagy éppen elakadtak, összetörtek. 

7 Barcsay a fejedelemhez október 7. 9 A fejedelem (Emi .282.) rosszul emlé- 
Károlyi-lt. kezett, hogy ez novemberben történt. 

8 A Dózsa melletti táborban október 5. 10 Esterházy október 21. levele szerint 
Károlyi-lt. Egyébiránt november 20-ikáig Viard még mindig a Boldva vize mellett 
a tiszántúli kerület, hova Bereget is áll Alsóvadásztól mintegy félmértföld- 
számították, 21.800 frt helyett csak 4573-at nyire. (Károlyi-lt.) 

szállított be. Rákóczi november 20-iki n Leírja u. o. 282 — 3. 

levele. Károlyi-lt. 



I36 MÁRKI SÁNDOR 

Állapotuk nagyon meghatotta a fejedelmet. Mindent megtett 
értök, a mit tehetett; de pillanatnyi nyomorúságaikon is csak 
részben segíthetett, jövőjüket pedig nem biztosíthatta. Mégsem 
hagyta el erős hite. «Most is azt hiszem — írta Ungvárra érke- 
zése napján, 12 — hogy a hitetlenek fegyvere által az igaz 
Isten nem fogja megengedni igaz ügyünk lenyomattatását. És 
az, a ki annak kegyelmében kételkedik, arra nem méltó. » Erős 
hitét újabb próbára tette Szolnok megszállásának, majd bevéte- 
lének a híre. «Többet csodálkoznám — írta Károlyihoz, 13 — 
ha már másoknak példáján másszor is nem láttam volna, mit 
teszen az Istentől elhagyatott ember és mely csodálatosan keresi 
az Isten keze azokat, a kik czégéres vétkek, s legkivált a kevély- 
ség és gyilkosság által magukra húzzák. » Megijedt fejőknek, 
Csajági éhségének tulajdonította, hogy Szolnokot Cusaninak 
október 20-ikán valóban feladták. 14 

Ezzel a császáriaknak szabad lett az útjok Erdély felé s 
most már remélték, hogy félesztendő alatt leverhetik a magya- 
rokat. A következés megmutatta, hogy helyesen számítottak. 
«Szegény magyarok! — sóhajtott Palmes bécsi angol követ, 1 * 
a ki kormánya nevében ismételten előterjesztést tett érdekökben 
az udvarnál. 16 — Megérdemlik a részvétet s én a szabadságot 
annyira szeretem, hogy mindent elkövetek érdekökben; de 
szerény véleményem szerint hiában reménykednek, hogy ezzel 
az udvarral tárgyalhatnak.)) Urbich bécsi orosz követ ugyan 
felbíztatta Rákóczit, hogy a czár segítségével megkapja Erdélyt 
vagy az annak megfelelő területet, de, a bécsi miniszterek szerint, 
a czár megnyugtatta őket, hogy esze ágában sincs ellenökre 
tenni valamit, csak a jó szomszédság fejében ajánlja fel közben- 
járását. Rossz értesűlésökben bízva, a szerencsétlen magyarok 
nem tudják magukat mire elhatározni, miközben a császáriak 

12 Október 18. Arch. R. nr. 186. Te Deum laudamust jelentik. Szalay, 

1 3 Október 20. Károlyi-lt. Rákóczi bújd. 12. V. ö. november 3. Arch. 

14 Október 22., 24. Károlyi-lt. Esterházy R. ni. 188. Wagner, Vita Josephi, 400. 
Antal levele Károlyihoz október 21. U. o. iS November 8. Fiedler, 11. 124. 

A pusztára hallatszott lövések szerinte a 16 Október 4., 11. U. o. n. 123. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 137 

előrenyomulnak. Az angol követ szerint már talán a kegyelem 
kérésével is elkéstek. Patakról Ottlyk főudvarmester még Szol- 
nok bevétele előtt Munkácsra küldte Kerczel András udvari 
biztost, hogy « egyengesse az Úr útját, mint Szent János ». 17 
Mikor a fejedelem 24-ikén Ungvárról Bercsényivel átment Mun- 
kácsra, 18 már ott találta udvara többi részét hintáival s mál- 
náival együtt. 19 

Másnap onnan indította Bercsényit Skolje felé Sieniavszká- 
hoz ; «ha tudnám, hogy rosszat nem okozna — írta keserűen, 20 — 
fölszentelném bajuszomat, fölvenném még a plundrát és kevesed- 
magammal hamarább véghez vinném a dolgot». Mert «úgy vette 
észre, 21 hogy emberei teljességgel elaludtak)). Klementnek, 
poroszországi ügyvivőjének írt újabb utasításaiban is elösmerte, 22 
hogy a szerencse mind jobban elfordul tőlük. Ok őszintén akar- 
ják a kibékülést, a melynek elmulasztása miatt a felelősség 
Ausztriát terheli. Helyzetűket a porosz király előtt ne titkolja; 
de figyelmeztesse, hogy a török segítségtől azért tartózkodtak, 
mert bíztak a hollandusoknak, különösen az angol királynőnek 
Ígéretében, hogy befoglalják őket az általános békébe ; s bíznak 
a czárban, kinek jóakarata nem okozhat nyugtalanságot a szö- 
vetségeseknek. A fejedelem politikáját a nyugodt lelkiösmeret 
támogatja. Október vége felé, Bercsényi hívására, maga is 
átrándúlt Lengyelországba «egy bizonyos konferenczia végette. 
Ennek megállapodásait, részvevőit és helyét nem ösmerjük; de 
alkalmasint Skoljeban, Sieniavszkijéknál állapodtak meg abban, 
hogy a czárhoz és a lengyel királyhoz Bercsényi mielőbb 
elmenjen s tárgyaljon Baluze-zel is, kinek az az elve, hogy a 
szeretet az énen kezdődik. 

A fejedelem még visszasietett Munkácsra, de november 2-ikán 
már Ungváron termett. 23 Ott várta meg a beteg Bercsényit s 

17 Október 13. Tört. Tár, 1883. 396. 21 Október 22. Arch. R. 111. 188. 

18 Október 24. Ungvárról írta Károlyi- 22 Október 23. Fiedler, 11. 131. Tört. 
nak, hogy éppen odaindúl. Károlyi-It. Tár, 1882. 163. 

1 9 Rákóczi eml. 283. 23 November 2., 3. Károlyi-lt. és Arch. 

20 Károlyi-lt. és Szalay, Rákóczi bújd. 12. R. nr. 188. 

Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 18 



138 MÁRKI SÁNDOR 

odarendelte Károlyit, 24 a kit figyelmeztetett, 25 hogy Pozsonyba 
hiába küldenének békekövetet, onnan ijesztő hírnél egyebet nem 
várhatnak ; boldogulásunk Északtól függ. De a Nyugattól sem 
szakadhatott el. Klement azzal vigasztalta Torcyt, hogy Érsek- 
újvár feladásával a fejedelem nem vesztette el bátorságát 26 s ez 
igaz volt; de annál inkább elvesztették fejőket a kuruczok. 
Szentpéteri, Sőtér, Kókai, Charriére együtt voltak « tévelygő 
juhok módjára» s katonáikkal nem egyszer megesett, hogy egy- 
mást labanczoknak nézték s vágták. A mindennel rakott földön 
mindnyájan éhség miatt panaszkodtak, még Esterházyék is Sáros- 
patakon; holott a mennyien voltak, az egy Szerencs is eltart- 
hatta volna őket. Perényi Miklós egri parancsnok levelei végső 
kétségbeesésről tanúskodtak. 27 Béri Balogh Ádámot, a ki Palo- 
csay megbetegedése után hónapig még a Bakonyba szorulva is 
dicsőségesen harczolt, október 29-ikén a császáriak legyőzték s 
elfogták Vörösmarton, Mohácstól délre, a hol a Dunán átkelni 
akart. 28 A vitéz brigadéros, a népdalok hőse még az eszéki 
börtönben, bilincsei közt is megmondta, hogy sem élve, sem 
halva nem szakíthatják ki lelkéből Rákóczit; s boldognak val- 
lotta magát, hogy még két nappal előbb is levágott mindenkit, 
a ki a labanczokhoz átállást emlegette. 29 

Ekkor érte az országot az a nagy meglepetés, hogy a király 
végre valahára magyar embert állított hadainak élére. 

Gróf Pálffy János 17 10. november 10-ikén mint a magyar- 
országi hadak teljes hatalmú főparancsnoka érkezett Pestre. 
Másnap onnan intette báró Perényi Miklós egri várparancsno- 
kot, hogy ne folytassa Rákóczi mellett való keménykedését és 
megátalkodását, hanem adja fel a várat és esküdjék hűséget 
törvény és természet szerint való királyának. 30 14-ikén megintette 



24 November 3. Károlyi-lt. 12. Arch. R. m. 205. Rónai Horváth, Hadi 

25 Nov. 5. Rákóczi bújd. 13. Arch. ni. 190. Krónika, 382 — 3. Wagner, Vita Josephi, 

26 Deczember 10. Fiedler, ír. 186. 402-3. Thaly az Ország Tükrében, 1865. 

27 November 3. Arch. R. 111. 190. II. sz. 

Szalay, Rákóczi bújd. 13. 29 Wagner, id. h. 404. 

28 November 11. Szalay, 15. Deczember 30 Pálffy Perényihez nov. 11. Károlyi-lt. 




Irt/l*. JUé}%^ y&~ v~Ow J34b^~w^ -^<^r 





<wl<VrulMvm Dac* 0S ( ^ 



45. A GR. PALFFV JÁNOSNAK ADOTT MEGHATALMAZÁS ZÁRADÉKA. 



:8 J 



I40 MÁRKI SÁNDOR 

azokat a vármegyéket is, a melyek a mai napig is Rákóczi 
mellett fegyverkeznek, holott «a fegyverviselő kuruczság, már 
a Dunántúl Balogh Ádám kézbeesése után egészen, a Dunán 
innét s a Tiszán túl levők is naponkint harminczan, negyvenen, 
sőt zászlóstul is jönnek az ő felsége hívségére». 31 Debreczentől 
mindjárt 50,000 frtot is követelt hódolat fejében; de bosszan- 
totta, hogy a vármegyék s városok nem siettek hódolatukkal. 32 
Valamennyinél fontosabb volt Károlyi Sándorhoz november 
14-ikén intézett atyai intése. 33 «Tapasztalhatta — úgymond — édes 
hazánknak romlásával s magának nagy kárával, mit teszen a 
kecsegtető, emberek elméjét vesztegető és szíveket hódító nagy 
Ígéretek s reménységek alatt összefújt hamis híreknek az ő 
kimenetelök. Tudom, mindezeket mint okos úri ember pene- 
trálja; de viszont, mint jó politikusnak dolmánya ingének titkait 
nem tudja, hanem magányosan siratja, mint jó hazafia, magyar- 
ságának és magyar hazánknak megestét szívének belső kama- 
rájában^) Vigasztalására szolgálhat és tetszhetik Károlyinak, 
hogy a császár és koronás király őt nevezte ki teljes hatalmú 
főparancsnoknak. Válogatott szavakban kérte, térjen vissza a 
király hűségére ; becsülete meglesz, jószágai, úri hivatalai, tisztjei 
megmaradnak s ha más állapotban akar szolgálni, becsülettel 
alkalmazzák. Küldje hozzá meghatalmazott emberét. «Avval 
beszélhetek de ore ad os és mindent végezhetek, konkludálha- 
tok is, ha annak is olyan plenipotentiája lészen kegyelmedtől, 
mint nekem császár és koronás király kegyelmes urunktól, 
ő felségétől vagyon ; s ha kegyelmed is úgy akarja szekundálni 
maga szerencséjét mint én, bona et christiana fide et cavalerica 
parola offerálom, — nyugodtabb elmével fog alhatni és nem 



3 1 Pálffy Szabolcshoz 14-ikén a Károlyi- melyet Pulay, Pálffy titkára, a szatmári 
levéltárban. békéről szóló munkájában november 17-iki 

3 2 Sürgető levelei Debreczenhez és keltezéssel közöl. (Károlyi önéletírása, 11. 
külön a hajdúvárosokhoz november 20., 198—201.) Kétségtelen, hogy egy és 
Szabolcshoz 30-ikán. U. o. ugyanazon levél változatát adta. Én ter- 

3 3 November 14. Károlyi-lt. Nagyrészt mészetesen az eredeti, hiteles szöveghez 

szószerint megegyez vele az a levél, a ragaszkodom. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ I4I 

fog átkot fejére édes gyermekeitől várhatni . . . Si bonum et 
verum civem patriae se profitetur : vegye ezen atyai intésemet ; 
consulat et patriae et sibi bene. Ferrum dum calet, ad cuden- 
dum valet: addig kell ütni a vasat, a míg meleg. » 

Ebből kitetszik, hogy Pálffy nem a Rákóczi, hanem a Károlyi 
teljes hatalmú emberével, de nemcsak Károlyi, hanem a haza 
érdekeiről is akart tárgyalni. 34 A fejedelem, a ki Ungvárról 
november io-ikén Munkácsra költözött át, 15-ikén «konfuzióval tel- 
jes dolgaik» megbeszélésére különben is magához hítta Károlyit ; 3S 
a ki azonban Pálffy levelével nem ment menten hozzá, 36 és az 
aznap Munkácsra szintén megérkezett Bercsényihez, 37 mert a 
fejedelemnek egy hét múlva ismételnie kellett a meghívást. Egyéb- 
iránt olyan «villámlás» jutott eszébe, hogy jó volna, ha Károlyi 
a rácz hadifoglyok szabadulásának ürügye alatt találkoznék 
Pálffy val; előbb azonban keresse föl őt Munkácson, mert sze- 
mélyesen egy óra alatt többet végezhetnek szóval, mint egy 
hét alatt írásban. 38 Dobronyig kocsit is küldött eléje, hogy gyor- 
sabban járjon ; így a találkozás már 25-ike táján megtörtént. 
A fejedelem úgy tudta, hogy Pálffy ezalatt Ónodig nyomult. 
Arra kérte tehát Károlyit, ki Pálffyt közelebbről ismerte, figyel- 
meztesse őt, hogy ((dicsőségére válnék, ha a magyar háborút 
örvendetesebb és gyorsabban czélhoz vezető eszközökkel fejezné 
be, mint a hogy azt fegyver által remélhetni)). Már csak a tél 
szigorúsága következtében is czélszerű volna fegyverszünetet 
kötni; ezalatt megkezdhetnék a békealkudozásokat, a melyek 
az eddigieknél szerencsésebben végződhetnek. Károlyi meg- 
írván, megmutatta a fejedelemnek levelét, 39 s azt Bárányi 
Mihálylyal titkon Pálffyhoz küldte, 40 maga pedig visszament 

34 Pulay (Károlyfönéletírása, 11.200.) sze- Hogy már előbb akart menni, azt a 198. 
rint úgy áll a levélben: «ha kigy elmednek is lapon említi. 

olyan plenipotentiája talál lenni. » Az eredé- 37 Arch. R. nr. 191. 

tiben : «ha annak is olyan plenipotentiája le- 38 November 23. Károlyi-lt. 

szén kegyelmedtől.)) Ez óriási különbség. 39 Rákóczi eml. 284 — 5. 

35 Arch. R. ni. 191. Erre czéloz Pulay, 40 Pulay, Károlyinál, 11. 208. Bárányi 
id. h. 11. 197. Mihályt említi Komáromydeczember 4-ikén. 

36 Mint a hogy Pulay írja id. h. 11. 201. Károlyi-lt. 



142 MARKI SÁNDOR 

a táborba. Azt az írást, a miről akkor beszélgettek, t. i. a 
bővebb követi utasítást, a fejedelem csak 29-ikén, levélben 
küldte meg neki. 41 

Időközben maga ügyelt Munkács éléstárainak megtöltésére. 
Valóban, ilyen kicsiségekkel is neki magának kellett vesződnie. 
Színek alá hordatta a zsákokat, szétosztotta a szekereket, a 
kirendelt hajdúkkal melyik hozza be a tűzi és az épületfát, 
melyik a szénát, szalmát. Már az első napokban berakatott 
12,000 köböl élést s gondolkodott a még hiányzó zab, árpa és 
szalma szállításáról, a miben különösen Biharvármegye akadé- 
koskodott. De a fejedelem megmondta, hogy inkább saját lakó- 
házaiba is gabonát rakat, de szorít helyet az élelemnek ; hiszen 
a Munkács városában nem szűnő pestis miatt ő maga úgyis 
kénytelen lesz az új sáncz valamelyik kunyhójába költözködni. 42 
A sáncz barakjai alig fogadhatták be a menekülőket. Csata- 
vesztés után érkezett hozzá Esterházy Antal is. 43 Viard egyik 
tábornoka, Laucken, Tokaj elfoglalása után, november 10-ikén 
reggel 8—9 közt Liszkánál Esterházy mezei hadát meglepte s 
egy kis puskázás után visszanyomta. Charriére két-három ezred- 
del nem tudta feltartóztatni, de legalább fedezte a visszavonu- 
lást s így hátán hozta az ellenséget Patakra. Esterházy a nemes 
ifjakkal átkelt Kispatakra s a sarkában levő ellenség elől fel- 
szedette a Bodrog hídját. Mindössze 80 — 90 ember esett el, s 
Esterházy Újlak és Nagymihály felé vonult vissza. 44 Sárospata- 
kot elvesztvén, a fejedelem legalább Eger várát akarta meg- 
menteni s Palocsay Györgynek parancsot adott, hogy Nánás- 
ról lovas és gyalog hadaival és «bizonyos számú mostan érkezett 
arnótságokkal oda siessen». 4S Pálffy éppen Palocsay fölhívása 
napján, 11-ikén szólította megadásra Perényi Miklós egri parancs- 



41 Munkácsról, november 29. Arch. R. a fejedelemhez november 10. KárolyMt. 
in. 203. 4*. Pálffy november 24-iki kiáltványa 400-ra 

42 November 22. Arch. R. 111. 195. teszi az elesettek számát. U. o. 

4 3 November 18. Károlyi-lt. 4J Palocsay pátense a városokhoz és 

44 Rákóczi eml. 283. Esterházy levele falvakhoz november 11. U. o. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



143 



nokot, 46 s a tagadó feleletre 22-ikén megkezdte a vár bombázá- 
sát. «Eleitől fogvást mindenkor tapasztaltátok — írta akkor a 
környéken lakó falusiakhoz, 47 — hogy Rákóczinak és hozzá- 
tartozandóinak hitegetése csak vakítás volt; mert törökkel, 
tatárral, muszkával, svékussal, lengyellel s tudja Isten, minemű 
nemzetekkel rémítette a köznépet; eddig bizony Indiából is 
elérkezhetett volna; de kitetszik, hogy minden dolga tökéletlen- 
ség. A töröknek császár és koronás királyunkkal békessége 
van ; bizony, az arnótot föltámadni nem engedi ; azért se ezt, 
sem pedig több ilyen hazugságait magatokkal el ne hitessétek. » 
Rákóczi, Bercsényi, Károlyi — Pálffynak a tiszántúliakhoz inté- 
zett kiáltványa szerint 48 — Lengyelország szélére veszik magu- 
kat, követőik pedig felesen elállnak tőlük s gazdálkodni kezde- 
nek. Mindamellett nem térnek vissza a király hűségére, nem 
jelentkeznek eskütételre, hanem újabb alkalomra várnak. Ha 
módjuk lenne benne, újból fegyvert fognának a kurucz ellenség 
mellett törvény és természet szerint való királyuk ellen. Pálffy 
kegyelmet hirdetett a megtérő tiszántúliaknak, de német, magyar 
és rácz hadakkal fenyegette a késlekedőket. 

A fejedelem tudta, hogy a már is két lábnyi hóban s az 
eleség fogyatékossága miatt az ellenség sem mozoghat könnyen. 
De ragaszkodott ahhoz a tervéhez, hogy lovasságát egy had- 
testbe vonván össze, még egyszer átkel a Tiszán «az áldott 
Nyírségbe», elvágja az ellenséget minden eleségtől s a népet újból 
föllelkesíti. S hogy ezt megteheti, abban a pillanatban is hitte, mikor 
húsz katona sem volt mellette s mikor a menekülők «sáska-tábora», 
a helyett, hogy a csatatérre követné, 17-ikén az ő rákosi majorját 
is fölverte, asztagait csépelte és «orra előtt» fosztogatott. 49 

Mindenre elszánt embereket akart maga körűi látni ; szerette 
volna tehát ((lerázni nyakáról)) a feleséges tábornokokat, a kik 



4 6 Perényi jelentése november 24. a 48 Pálffy pátense Pestről, november 24. 
fejedelemhez. Károlyi-lt. Károlyi-lt. 

47 Palocsay említett elfogott pátensére 49 Rákóczi Károlyihoz november 12. 
írva november 24. U. o. U. o. 



144 



MÁRKI SÁNDOR 



csak magukról és családjukról gondoskodtak. Gróf Forgách 
Simon tábornagyot tehát november 16-ikán szabadon bocsátotta 
munkácsi fogságából. 50 József király hűségére úgy sem térhet- 
vén vissza, megengedte neki, hogy feleségével, fiával, régi szol- 
gáival, paripáival, hintáival, társzekereivel, családi okirataival és 
ékszereivel kiköltözhessek Lengyelországba. Forgách azonban 
még januáriusban is vele maradt. SI Hasonló engedelmet adott 
gróf Esterházy Antalnénak, ki cselédeivel Szent István napja 
óta a régi bástyakertben lakott. 52 Csáky Mihály, Petrőczy Ist- 
ván, Teleki Mihály, Hellenbach, Radvánszky, Keczer, a Peré- 




ívA^ 




46. RADVÁNSZKY JÁNOS NÉVALÁÍRÁSA. 

nyiek stb., még idején kibújdostak. 53 Nem helyeselte Palocsay 
Györgynek «szerelemtől indíttatott veszedelmes szándékát)), hogy 
t. i. álruhában menjen be jegyeséhez, gróf Forgách Juliánnához, 
Bottyán özvegyéhez. 54 Szentpétery brigadérost, Kókai és Sőtér 
ezredeseket, a kiket mindenféle kéréseikkel 22-ikén fogadott, 
azonnal visszaküldte a táborba. 55 Az egrieknek is megizente, 56 
hogy ne féljenek oly nagyon az ellenség bombáitól; ahogy a 



S° Rákóczi eml. 284. Ezt a tábornagy 
folyamodására tette. Thaly, Tanúim. 256. 

Sí Károlyiné 171 1 jan. 9. Károlyi-lt. 

S 2 Arch. R. in. 524. A fejedelem no- 
vember 18. írja, hogy Antal úr is Mun- 
kácsra érkezett. Károlyi-lt. Neki deczember 
16-ikán nem adott engedelmet a kibujdo- 
sásra. Arch. R. ni. 324. Emlékiratában 
tehát (284. 1.) tévedt, hogy Forgáchcsal 
egyidöben engedte kimenni. 

S 3 Thaly, id. h. 256. 

S4 November 22. Arch. R. 111. 197 — 7. 



November 18-iki levelében félt, hogy meg- 
bódítja Palocsay szívét a szeretet. Ha 
parasztruhában bemegy Egerbe, rajta 
veszthet, az ellenség elfoghatja, s úgy 
bánhatik vele, mint Barbéziers franczia 
tábornokkal, a ki Bajorországba paraszt- 
köntösben akarván menni, elfogták s mint 
kémet majdnem fölakasztották. « Azért, 
hacsak meglehet, jobb csendesebb időt 
várni a szeretetre.)) (Károlyi-lt.) 

S> Arch. R. ni. 194. 

56 U. o. 111. 196. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ I45 

tapló sem fog tüzet minden aczélütés után, a város sem gyúl 
ki minden lövésre. Látja, J7 jobb szeretné Perényi, ha — mint 
Kisvárdát — a várat tökkel bombáznák, nem olyan vastag 
cserepü vasfazekakkal. Attól pedig eltiltotta, hogy Pálffytól 
fegyverszünetet kérjen. Kassa parancsnokát, Esterházy Dánielt, 
új részletes utasításokkal látta el s Varannó és Parnó közt a 
lengyelországi összeköttetések fentartására három ezreddel 
Ebeczky István brigadérost és Sztárára Charriéret rendelte. 58 
A Bodrogközt Sennyei Ferencz brigadérosnak, a Tisza középső 
szakaszát Károlyinak kell vala védenie. 59 Azonban a hadak egy 
részének föladata nem is annyira a harczolás volt, mint az adó- 
hátralék behajtása. 

A császáriak közt híre terjedt, hogy a fejedelem ország- 
gyűlést tartott Ecseden, s téli beszállásolással fenyegették Deb- 
reczen városát, mivel erről nem értesítette a váradi parancs- 
nokot. 60 Pedig a fejedelem állandóan Munkácson tartózkodott, 
a hol Bercsényi száztagú követségének fölszereléséről és arról 
gondoskodott, hogy a lengyelországi követség költségeit rész- 
ben a jaraszlói uradalom bérletéből fedezze. 61 Megírta a meg- 
bízólevelet Bercsényi számára II. Ágost lengyel királyhoz és 
november 20-ikán útnak indította Bercsényit és kíséretét. A kísé- 
retben volt dr. Láng is, a fejedelem udvari orvosa, mert a 
főtábornok nagybetegen indult el a lengyel-orosz követségre. 
«Ha meg nem halok, semmit sem mulasztok el» írta a fejede- 
lemhez november 21-ikén. Még aznap átkelt a Vereczkei-hágón s 
késő éjszaka pihent meg az első lengyel faluban. 62 Sohasem 
látta többé hazáját, a melynek történetébe mindörökre beírta a 
nevét. Százkilenczvenhat esztendő múlva mint halott tért vissza 
Magyarországba. 



57 November 29. Arch. R. in. 203. 62 Bercsényi a fejedelemhez november 

58 November 20. U. o. in. 308., 312 — 3. 21., 22. U. o. vi. 611 — 2. Rosszul emléke- 

59 U. o. ni. 311. zett tehát a fejedelem (Emi. 284.), hogy 

60 Komáromy György Károlyihoz no- 26-ikán kelt át a határon. Szalay (Rákóczi 
vember 25. Károlyi-lt. bújd. 13.) még jobban tévedt, hogy ez 

61 Nov. 16., 18. Arch. R. nr. 546., 548. október 26. történt volna. 

Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 19 



146 MÁRKI SÁNDOR 

Miközben Bercsényi az északi hatalmak segítségét kereste, 
a magára maradt fejedelem nyugodt megfontolás tárgyává tette, 
egy teljes hatalmú magyar császári főparancsnoktól mi jót remél- 
het a nemzet kibékítése, igazságos kívánságainak teljesítése 
tekintetében. Gondolatait írásba foglalta vagy foglaltatta «Egy 
igaz magyarnak hazája dolgai felöl való elmélkedése* czímmel 
s azt november 29-ikén elküldte Károlyinak, hogy Pálffyhoz 
írandó levelében ne tegyen róla említést, de valamely alakban, 
mint névtelen röpiratot közölje vele s küldötte is annak szelle- 
mében beszéljen Pálffyval. 63 

Az elmélkedés szerint 64 Isten a nemzetet mindenkor meg- 
szabadította ellenségeitől. A német igája ellen sokszor feltámasz- 
totta, hogy ezzel is élénkebbé tegye a nemzetnek a szabadság 
iránt való állhatatos szeretetét; de mivel a nemzetnek egy 
része mindig hű maradt a némethez, ez sohasem tekinthette 
a hazát fegyverrel meghódított országnak. A nemzet a szabad- 
ságot mostani vezére alatt közelítette meg legjobban. Egy idő 
óta sorsa hanyatlani, reménysége hűlni látszik ; de a homályban 
is feltűnik a boldogulás útja. íme, Isten az ellenség fegyverének 
kormányát egy magyar ember kezébe adta olyankor, a mikor 
az idegenek már a nemzet végromlására törekedtek. Meg kell 
vizsgálniuk, mi jó következhetik ebből a nemzetre? Minden 
magyar tudja, hogy a Habsburgház a magyart örökös jobbá- 
gyává akarja tenni. Házasságok kötésével kezdte, czímek, jószá- 
gok osztogatásával, csalárdsággal, üldözéssel, kegyetlenséggel 
folytatta. Szabadsága kincsét: a szabad királyválasztást és az 
arany bullát vérpadok állításával, ijesztgetésekkel vette el. Most 
is azt hitte, a nemzetet fegyverrel hódíthatja meg. Csalódását 
a régieknél is nagyobb kegyetlenségekkel bosszulja meg. Már 
is fölállított Pozsonyban egy törvényszéket, melyben mindenki 
igazolni tartozik, miért nem tért vissza a hűségre mindjárt a 
kegyelem első kihirdetésekor? A neoacquisticum jogát tehát, a 

63 Arch. R. in. 203. 

64 Közölve u. o. 198—202. és Károlyi önéletírása, n. 209—217. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 147 

melyet azelőtt csak a töröktől visszahódított területekre korlá- 
tolt, most az egész országra kiterjeszti s kérdésessé teszi min- 
denkinek a vagyonát. És a nemzeti hadjárat tisztjeit ki menti 
meg a hóhér kezétől? 

A mostani császári fővezér igaz magyar, a ki hitét meg- 
tartja; de meddig tartják meg őt s utódja teljesíti-e igéretét? 
Hiszen Caprarának Munkács föladásakor tett Ígéreteit Caraffa 
sem teljesítette, Caraffa ígéreteit pedig Kollonics semmisítette 
meg. A bécsi udvar a fegyver letétele s az örökös királyság 
fentartása mellett arra törekszik, hogy az országot a fegyver 
jogán vesse birodalma alá és azt — maholnap a fiúágon kihal- 
ván — leányaival német kézre juttassa, vagy legalább, a mos- 




47. GROF CAPRARA NÉVALÁÍRÁSA 



tani császár halála után, öcscse (Károly spanyol pártkirály) 
távollétében kegyetlen minisztereinek kormányára bízza. Tudják, 
kik azok a császárpárti igaz magyarok, kik a pozsonyi ország- 
gyűlés együttartásával s más módon fáradoznak a nemzet meg- 
mentésén; de a bécsiek csak azért nem űzik szét az ország- 
gyűlést, hogy fegyvereik győzedelmével az újonnan építendő 
mészárszékek közt pecsételhessék meg azokat a törvényczikke- 
lyeket, a melyek nemzetünket örökösen végső rabságra és az 
Ausztriai Ház, sőt Isten tudja micsoda német fejedelem keze 
alá juttatják. Ennek a hadakozásnak tehát csak ünnepies béke- 
kötéssel szabad végződnie; s igaz magyarnak, jó kereszténynek 
rajta kell lennie, hogy a hadakozást az általános békességig 
vagy a mostani császár haláláig elnyújtsák. Ezzel nem akarják 
veszedelembe ejteni a nagy dologra kiszemelt Pálffyt s oly nagy 
úri személytől nem kívánnak hitetlenséget, árulást. De mivel 
bizonyos, hogy nemzete veszedelmére nem kötelezte le magát, 

19* 



I48 MÁRKI SÁNDOR 

saját indulatjából kell módokat keresnie a kibontakozásra. Be 
kell látnia, hogy szegényt és gazdagot nem haszonlesés, kincs- 
gyűjtés bir a kénytelen hadakozás folytatására, vagy éppen a 
bújdosásra, hanem a közel jövendő. Hiszen a külföldi segítség 
épp olyan változást okozhat, mint a fiút nem remélhető császár 
halála. Akkor legalább ne mondhassák, hogy az egész nemzet 
egyetértett abban, a mit egy megijesztett kisebbségtől kicsi- 
karnak. 

Ezt az elmélkedést, a mely átlátszó tisztaságban mutatja 
Rákóczi politikáját, valósággal kiegészíti és megmagyarázza a 
fejedelemnek az a levele, a melyet ugyanaznap az Eger vára 
sorsán aggódó báró Perényi Miklóshoz intézett. 65 «Boldog 
Isten ! — riadt reá szent haraggal. — Lehet-e még hazánknak 
oly szerencsétlenségre jutnia, hogy oly régi, az idegen nemzet 
által letapodtatott, s a mostani ügyünk szerencséjével fölemelt 
familiájú fiai is kíméljék verőket oly nevezetes bástyái oltalma- 
zásától?!)) A bomba cserepeit, gödreit méreti; attól fél, olyan 
mélyen mennek a földbe, hogy az egri patkányokat és egereket 
megölik? Mert idáig még egy bolthajtást sem törtek be s nem 
öltek meg oly sok embert, hogy feladásra kellene gondolni. 
Tudja, hogy 1704-ben Zinzendorf is a vízhiányt említette a fel- 
adás okául; de ha a császár tudta volna, mennyi vize volt s 
mely ok nélkül kapitulált, bizonyára felakasztatta volna. PáhTy 
nem hozathat Budáról annyi ágyút, a mennyi ellen Eger magát 
nem oltalmazhatná; s a mennyit egy téli rövid nap lelő, Perényi 
kétannyit újraépíthet éjszaka. Vegye hát észre magát; gondolja 
meg, hogy ha idegen vagy magyar had meg nem segítheti is, 
hite és magyarsága szerint köteles a vár megtartására, oltal- 
mazására mindaddig, a míg lehet. De reménysége lehet mind 
a kettőhöz, tehát még inkább kell teljesítenie kötelességét. Ha 
teljesíti, hiába fenyegeti Pálffy a hadi törvénynyel. Csak a német 
törvényt húzhatja rá, a mely igazságtalan kegyetlenségekből és 

65 November 29. Arch. R. 111. 313 — 317. 



150 MÁRKI SÁNDOR 

szabadosan uralkodó akaratból szokott állani. Nemcsak Peré- 
nyit, hanem az egész nemzetet ilyen törvény alá akarják vetni. 
Jobb volna hát, ha vitézeivel együtt Magyarország bástyája 
oltalmában magát dicsőséges halálra szánná el. Ha Eger várát 
feladja, Isten előtt- kell számolnia a hazának abból következő 
romlásáért. 

Azonban Isten nem erősítette meg, a hogy Rákóczi kérte, 
Perényi habozó szívét, hazánk boldogulásában meghűlt remény- 
ségét. Már másnap feladta a várat. 20,000 zsák gabona, 20,000 
zsák liszt és tömérdek hadiszer került az osztrákok kezére, kik 
most még könnyebben folytathatták a háborút. S akarták is 
folytatni mindazok a bécsiek, a kiknek érdekében állt, hogy 
fegyverrel győzzék le a magyarokat s megszerezzék elkobzott 
javaikat. A bécsi angol követ csodálkozott, hogy a magyarok 
még sem sietnek elfogadni a bécsi udvar kedvező feltételeit. 66 
A fejedelem arra az álhírre, hogy Erdélyből a botfalvi hágón 
át 3000 császári tört Máramarosra/ 7 Munkácsról deczember 
5-kén Károlyi táborába indult. 68 Ott kellett eldőlnie, folytassák-e 
a háborút, vagy békét kössenek. Sokat egyikben sem bízhattak. 



66 Palmes deczember 10., 13. Fiedler, 2 — 7. közt a szorgalmas tudósító, Ber- 
n. 124 — 5. csényi sem írt hozzá levelet Skoliéból. 

67 Deczember 3. Károlyi-lt. «Ez, ha Négy nap azonban tüzes, váltott lovakkal 
igaz, valóban nagy rossz » írta a feje- is túlságosan rövid idő arra, hogy ezt a 
delem. Ez az a hír, a melyet 4-iki levélé- kirándulást a fejedelem megtehette volna, 
ben említ, de a melyet Bercsényihez s Munkácson néhány napig még pihenve 
ugyanaznap írt levelében (Arch. R. vi. is, deczember 5-ikén induljon a táborba. 
624.) s 12-ikén bővebben is (U. o. 111. Skoliéba pedig nem vihette eléje Károlyi 
205.) ő maga megczáfolt. Pálffy válaszát, mert Pálífy a neki tulaj- 

68 Utiterve deczember 3. és 4. U. o. donított válaszhoz hasonlót csak deczem- 
204. A november 30. és deczember 3. közti ber 17-ikén izent, Károlyi pedig ezekben 
időről Rákóczitól nem ösmerek levelet. a napokban állandóan Kisvárdán tartóz- 
Emlékirata (285. l.J és önéletrajza (193. 1.) kodott. A fejedelem ezt a kirándulást 
szerint ez idő alatt kiment Lengyel- csak a következő 171 1. év elején, januárius- 
országba, Skoliera és Drohobiczára. Ezt ban tette meg ; elbeszélése tehát akkorra 
megerősíteni látszik, hogy deczember tartozik, 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



151 



XII. 
RÁKÓCZI, KÁROLYI, PALFFY, 

— 1710 deczember. — 




eczember 5-én este érkezett a fejedelem a beregi Vámos- 
atyára 1 s másnap ott hallotta és onnan értesítette Ber- 
csényit és Károlyit, hogy Perényi föladta Eger várát. 2 
Beregvármegyéből délfelé a Tisza bácsaranyosi révén kelt át 
Szabolcsba, hol Károlyinak előre -küldött székelyei vártak reá. 3 
Éjszakai szállásra és pár napi tartózkodásra Kisvárdára kísérték, 
a melyről egy hete tréfálkozva írta, hogy tökkel bombázták. 4 
Házigazdája Károlyi volt, a ki már előbb 5 figyelmeztette feleségét, 
hogy «Várdában a bor igen is elkel, kivált ha én is, urunk is itt 
lehetünk)). 6 Másnap a fejedelem onnan küldte báró Vojnovicsot 
II. Ágost királyhoz, hogy az ott levő Brennerrel együtt tegyen 
neki előterjesztést az ország szorongatott helyzetéről. 7 Mondja 
meg, hogy a császár a béke igazságos föltételeit félredobva, a 
nemzetet halálra keresi ; de ő tábornokaival és tisztjeivel együtt 
inkább kibujdosik, mint hogy igába hajtsa a fejét. Némelyek a 
Thökölynek kijelölt kisázsiai gyarmatokba, mások Moldvába 



1 Levele Esterházy Antalhoz. Arch. R. 
ni. 317 — 9. 

2 Deczember 6. Károlyi-lt. A Bercsényi- 
hez írt levelet 12-ikén említi. Arch. R. 
in. 264. Rákóczi szerint (Emi. 286.) az 
odamenekült kanonokok vesztegették 
meg Réthey Ferencz alkapitányt a fel- 
adásra ; ennek részleteiről Perényi jelen- 
tése alapján bőven ír deczember i2-iki 
levelében. Arch. R. ni. 205 — 7. 

3 Legalább így rendelte 4-ikén U. o. 204. 

4 November 29. U. o. 203. 

5 November 30. Károlyi-lt, 

6 Alkalmasint ott volt Károlyiné is, ki 
Szentmártonból november 23. ezt írta 



urának : «Ezután is én sem a fejedelem 
resolutiójától várok, hanem a kegyelmedé- 
től, édesem ; a mikor a' meglesz, én is 
tudom magamat alkalmaztatni. A mi pedig 
illeti urunkkal való dolgot, ha az én ne- 
vemnek kell benne forgani, követet nem 
küldök, hanem mikor kegyelmed maga 
részéről resolválja, magam megyek. Tu- 
dom, nem lesz oly messze, hogy fel ne 
találhassam ; s ha szóval alkalmatlan leszek 
is instantiánknak megbeszélésére, írásba 
tétetem s úgy is beadom; ha felel, én is 
felelek, a mit tudok». (Károlyi-lt.) 

7 Vojnovics utasítása deczember 7-ikéről. 
Archív für öst. Gesch. xliv. 508 — 510. 



152 MARKI SÁNDOR 

vagy Oláhországba akarnak kibujdosni, de legszívesebben nem 
a töröknek, hanem neki és a czárnak szeretnék felajánlani szol- 
gálataikat. Kéri tehát, tudassa, mennyi magyart s mi módon 
fogadna be hadseregébe s küldjön valakit, a ki ebben az ügy- 
ben velők tárgyaljon. Ha ajánlatukat visszautasítja, a törökök a 
kibujdosókat kétségkívül a svédek erejének növelésére alkal- 
maznák. De a király tudtára adhatja a bécsi udvarnak, hogy az 
igáját kerülő magyarok mégis szívesebben katonásodnak a vele 
barátságban élő lengyelek, mint az ellenséges törökök hadában. 
A követ ne titkolja a király előtt, hogy az ellenség mindenütt ura 
a harczmezőknek, de a várakban még tarthatják magukat. Ha 
kérdi, mondja meg, hogy az" annyiszor fölajánlott békét azért 
utasítják vissza, mert a császár mindig megtagadta a béke biz- 
tosítását s egy nem elég szabad és nem független országgyűlés 
elé utasította a sérelemnek orvoslását ; a javaikra áhítozó minisz- 
térium most is inkább leigázni, mint megbékíteni akarja a nem- 
zetet. Ha azt kérdi, Rákóczi és Bercsényi miként akarnak gon- 
doskodni a maguk biztonságáról, mondja meg, csak annyit tud, 
hogy Bercsényi föladata az orosz-svéd béke előmozdítása, s hogy 
a fejedelem, mint lengyel honosított és jaraszlói földesúr, való- 
színűleg a király pártfogása alá kíván helyezkedni; de tudja, 
hogy készebb Munkács várába zárkózni s azt végső kimerülésig 
védelmezni, mint kibujdosni. 

Pálffy éppen ekkor küldte Kisvárdára Bárányi Mihályt azzal 
a parancscsal, hogy Károlyi válaszát is megvigye neki. «Ugy 
látom — írta Komáromi Csipkés György bihari alispán és 
debreczeni bíró 8 — Isten fogja szekundálni excellentiád (Károlyi) 
szándékát és ő excellentiájában (Pálffyban) is megforr a magyar 
vér». A fejedelem beleegyezésével adott válaszszal deczember 
11-ikén maga Komáromi indult Pestre Pálffyhoz. 9 Károlyi kije- 



8 Deczember 7. Károlyi-t. Komáromy deczember 2i-ikén azzal indult, 

9 Rákóczi eml. 285. A Kisvárdán 17 10. hogy bízik jó Istene kegyelmében, a kinek 
deczember 9-én kelt levél szövege Pulay- hatalmában van minden felsöség szíve s 
nál (Károlyi önéletírása, 11. 201 — 205.) odahajtja, a hová akarja. (Károlyi-lt.) 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 153 

lentette, hogy nem mások hitegető biztatására, hanem hazánk 
törvényeinek oltalmazására fogott fegyvert; s nem tudja, a 
szövetséghez letett hite megszegésével hogyan vethetné meg 
hazánk igaz ügyének Isten által való oltalmazását; hiszen 
állhatatlanságával inkább büntetést, mint tiszteletet és becsületet 
érdemelne. Nem akar ő maga bátorságban lenni, mikor nemzete 
gyászosan nyomorog; de biztosítja Pálffyt, hogy fáradhatatlanul 
közreműködik hazánk óhajtott békessége érdekében. Egyik részen 
sincs magyar, ki azt nem óhajtaná ; s kétségtelen, hogy a császár 
és miniszterei sem gyönyörködnek a keresztény vér ontásában. 

A Komárominak 
adott utasítás szerint 10 
figyelmeztetni kellett 
Pálffyt, hogy a fejede- 
lem elhatározása most 
is az, a mit Urbich út- 
ján terjesztett az udvar 
elé. A közönséges bé- 

° 49. KOMAROMI CSIPKÉS GYÖRGY NÉVALÁÍRÁSA. 

két, mint a fejedelem 

meg is mondta, országgyűlésen, valamennyi vármegye köve- 
teinek jelenlétében kell kötni. Mivel nem tudhatta, kik vesz- 
nek részt a pozsonyi országgyűlésen és nélkülök mit hatá- 
roznak ottan, természetes, hogy nem kötelezhette magát előre 
a végzések elfogadására. A gyönge és öreg Esterházy Pál nádor 
erélyében sem bízhatott. Ha Pálffy a Tiszántúl megtámadásával 
fenyegetőznék, a követ mondja meg neki, hogy úgy hiszik, nem az 
egész német hadsereg jön ellenök, annak egy részével szem- 
ben pedig bíznak Istenben, a ki ugyan sokszor megalázta, de 
most megint, bátorsággal töltötte el őket. A fejedelem ideérkez- 
tével a vitézlő rend nagy kedve növekedett s mintegy meg- 
újult. Pálffy tudhatja Heister és Veterani példájából is, hogy 

10 Pulaynál, u. o. 11. 205 — 8. Egészen mely különben — kelet nélkül — Rákóczi 
ezen utasítás szellemében írt Károlyi 171 1 februárius 21-iki leveléhez van 
Pálffynak is egy terjedelmes levelet, a ragasztva. (Károlyi-lt.) 

Magyar Történeti Életrajzok. 19:0. 20 




154 MÁRKI SÁNDOR 

nehezen nyert méltóságát könnyen elvesztheti. De ha legyőzné, 
széjjelverné is az egész kurucz hadat, azzal nem érne véget a 
támadás és nem biztosítaná vele a császár dolgait; mert az 
igaz magyarok nem teszik le fegyveröket, nem bujdosnak ki, 
hanem hazájukért, az árvákért, özvegyekért az erősségekben 
várják Isten kegyelmének teljesedését. Komárominak a novem- 
ber 29-iki névtelen röpiratot is Pálffy kezébe kellett juttatnia. 

Idáig a fejedelemnek meg volt az a vigasztalása, hogy Pálffy 
hódolatra intő parancsának a Tiszán túl «alig valaki vagy 
éppen senki sem engedelmeskedett)). 11 Mialatt tehát Komáromi 
Pesten járt, átment Kallóra, hogy seregét rendezze, bátorítsa. 

A hadak a körüllevő falvakban szállásoltak s a fejedelem 
jobbaknak, népesebbeknek találta őket, mint hitte. «Ugy jöhet 
azért Pálffy, — mondta I2 — hogy még egyszer szemébe néz- 
hetünk^. Ha a Tisza áradása el nem rontaná a titkos gázlókat, 
a távolabb elszórva henyélő hadakat is meglátogatni készült 
Hada legfeljebb azokkal szaporodott, kik a feladott várakból 
kivonulva, hitöket megtartották s hozzájöttek ; pl. 12-ikén Perényi 
száz hajdúval. «Nehezebb volt egyedül kezdenünk — vélte 
Skoljeban Bercsényi; 13 — most is rásegít Isten, csak oda- 
vezéreljen !» Örült, hogy a fejedelem lement a hadak közé és 
jót várt tőle. A külső ügyeket sem tartotta reménytelennek. 
Igaz, hogy nehéz a jó várása veszély között ; de több jót vár- 
hatunk jól indulva, mint megrekedve. Minden reménységnek 
csak az vetne véget, ha ő szerencsétlenül végezné követségét, 
vagy csak hitelt is adnának otthon ilyen hírnek. 14 A fejedelem 
is intette Esterházy Dánielt, IJ ki Máriássy Dánielt küldte hozzá, 
hogy ne bizalmatlankodjék a kassai polgárokban. Mi következ- 
nék hazánkban, ha a bizalmatlanságra vezető okokat a fejede- 



1 « Ebergényi cs. altábornagy intőlevelei 14 Deczember 10. U. o. vi. 626. 

Szatmárhoz, Szabolcshoz, Debreczenhez 1 5 Deczember 16. U. o. in. 322. Riviére 

november 30. Kecskemétről. Károlyi-lt., tűzérezredes ugyanakkor Esterházy aka- 

három példányban. ráta ellenére jött a fejedelemhez, a ki 

i2 Deczember 12. Arch. R. 111. 204 — 7. azonban megnyugtatta, hogy visszatérni 

J 3 Deczember 8. U. o. vi. 624. készül. U. o. 323. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



155 



lem is oly hathatósan venné szívére, ahogy a látszat ösztönzi; 
s mi lenne, ha a hazáért nem volna kész bármely halálra fel- 
áldozni személyét? «Az idétlen kiköltözés a hazából — írta 
ugyanakkor a másik Esterházynak/ 6 — csak az ellenségnek-fog 
szívet nevelni, a hűségünk- 
ben levőknek pedig elméjö- 
ket bódítja.w Nem hitte, hogy 
ha ő megengedné is, hazá- 
jához való szeretete és sok- 
szor megmutatott hűsége 
megengedné neki, hogy 
hirtelen és ok nélkül kiköl- 
tözzék Lengyelországba ; 
holott óránkint várhatja, 
hogy újból alkalmazza. 

Negyednap múlva a 
fejedelem Károlyival Bak- 
tán értesült Pálffy szóbeli 
üzenetéről, 1 " mely szerint 
az elkezdett dolgokat Pálffy 
a fejedelemmel is kívánja 
közölni. Szeretné, ha az 
erdélyi fejedelemséget szóba se hozná és az alkudozásokhoz ne 
kívánja se az országgyűlés összehívását, se a fegyvernyugvás 18 




50. HERCZEG ESTERHÁZY PAL NÁDOR. 



16 Deczember 16. U. o. 324. 

17 Pálffy levele 17-ikén kelt (Pulay— 
Károlyi, 217.) s Pulay szerint a fejedelem 
(u. o. 218.) a baktai kúriában, Károlyi 
jelenlétében hallgatta meg Komáromy 
jelentését. Károlyi még 23-ikán is Baktán 
volt (u. o. 219.), ellenben a fejedelem 
19-ikén már nem lehetett ott, mert Károlyi 
levelet írt hozzá. (L. Rákóczi deczember 
23-iki levelét, Arch. R. 111. 207.) Károlyíoé 
Olcsván, deczember 22-ikén d. u. 3 órakor 
urához írt levelében (Károlyi-lt.) még azt 
hitte, hogy a fejedelem Baktán van, mert 



ezt kérdezi : «Valjon, édesem, nem fogja-e 
bánni a fejedelem, hogy volanter látja a 
pecsétjét, mert az okos ember azt csak 
megösmeri, ha mesterséggel ragasztjuk 
is le; hát még az én ragasztásomat?!* 
A fejedelem azonban akkor már Munká- 
cson volt, Komáromy fogadtatása tehát 
Baktán legkésőbb 19-ikén történhetett ; 
akkorra a 1 7-iki levéllel Komáromy váltott 
lovakon elérkezhetett Pestről. 

18 A deczember i7-iki levélhez adott szó- 
beli üzenetben (Pulay — Károtyi, 11. 2i8.> 
amnystitium áll armistitium hetyett. 



156 MÁRKI SÁNDOR 

megadását, mert a bécsi kormány a tárgyalásokat és a fegyver- 
nyugvást is nehezen fogja megengedni. Javasolja továbbá, hogy 
a fejedelem írjon alázatos levelet a császárhoz és legyen meg- 
győződve, hogy mind magának, mind követőinek kegyelmet 
nyer s még jószágaikat is visszakapják. Ne bízzék külső hatal- 
masságok segítségében és hitegetésében, mert azokban meg- 
csalatkozik. Ha valamit akar, ne késlekedjék, mert a császár 
hadai megindulnak; és ha ezeket kevesli, titokban megmond- 
hatja, hogy küldhetnek ellene 40,000 németet is. 19 Komárominak 
arra a megjegyzésére, hogy a császár nagyon beteg, azt felelte, 
«Itt vagyon Carolus». «De nem hagyja el Hispániát érettünk !» 
ellenkezett Komáromi. «Mind a kettőt birhatja és gubernál- 
hatja» felelte Pálfíy, kinek belső embereitől azt is hallotta, hogy 
Ágost lengyel király meghalt volna. 20 

Károlyi terjedelmes emlékirattal 21 fordult a fejedelemhez, a kit 
a Bethlen Gábor s a maguk korabeli helyzetnek sok tekintetben 
hasonló voltára figyelmeztetett. Mint akkor, most is békével kell 
befejezni a küzdelmet. Fejtegette, hogy nem lehet reményünk 
külső segítséghez. A békét Pálífynak mostani ajánlata alapján 
kell keresniük. Hiszen bizonyosak már benne, hogy a maguk 
erejével nem boldogulhatnak. A fejedelem tehát alázza meg 
magát, hogy úgy ne járjon, mint az egyiptomi király, a ki 
Jeremiás próféta intésére nem alázkodott meg Nabukadonozor 
előtt s elveszett. írjon a császárnak az ajánlott módon, de írja 
meg a külföldi hatalmasságoknak is, hogy ezt nem őszintén 
teszi, hanem csak hogy összeszedhesse magát. A hatalmasságok 
tudni fogják, hogy csak a keresztény vér ontásának eltávoz- 
tatása végett alázta meg magát s a béke nem rajta, hanem a 
bécsi udvaron múlt. Országgyűlést ebben az ügyben nem tart- 
hatnak, mivel a szövetkezett rendek részint meghódoltak, részint 



19 Pulay — Károlyi, n. 218. Komáromy kiadatlan emlékirata (Károlyi It.) nevezetes 
deczember 2cj-iki levele. Károlyi-lt. adalék a tárgyalások történetéhez, Károlyi 

20 Komáromy, deczember 29. U. o. felfogásához és magatartásának igazságos 

21 Károlyinak ez a nehezen olvasható megítéléséhez 



II. RÁKÓCZI FERENCZ I57 

bujdosnak. A fejedelem levelét Károlyi, ha zálogot adnak érte, 
maga viszi föl Bécsbe. Mihelyt ott a nemzet kárát tapasztalja, 
kész inkább halált szenvedni, mint folytatni a dolgot. Ha őszinte- 
séggel találkozik, minden külső, belső dolgokat összevetve, igaz 
jelentéseket fog küldeni. «Ha követhető, kövessük; ha nem, 
mutassuk meg, hogy nemcsak pompához tudtunk, hanem az 
alázatosságot is megismertük és végbevittük. Ha most nem 
boldogulunk is, per humilitatem sub onere ereseit pálma nostra 




51. PONGRÁCZ JÁNUS KLÁV1SOS LEVELE (17IO. SZEPT 15 ) 

(alázatosság következtében a teher alatt megnő a pálmánk) sjó 
végét várhatjuk)). 

A fejedelem deczember 19-ikén elvált Károlyitól és 22-ikén 
már Munkácson volt, 22 hol az ünnepeket a legnagyobb dolog- 
ban akarta tölteni. Jövetele hírére csillapodtak a kedélyek, a 
melyeket Bártfa és Eperjes elvesztése fölzaklatott. Mindamellett 
úgy látta, még a férfiak is irtózva hallják, hogy Munkács várá- 
ban akar elzárkózni s onnan néz a vihar elé. A többnyire lovas 
katonák sehogysem szerették a várat; de a fejedelem sem 
szeretett elállni föltett szándékától. 23 23-ikán délután kocsit kül- 
dött Károlyi elé, 24 a ki reggel még Baktárói kérte PálíTyt, hogy 

22 Arch. R. ni. 207. 2 4 Rövid levelét odaezímezte. (Ká- 

2 3 Deczember 23. U. o. 208. rolyi-lt.) 



158 MÁRKI SÁNDOR 

legyen egy kis türelemmel, mert ez a nehéz és veszedelmes 
dolog nemcsak őt illeti. 25 Csak néhány órát tölthettek együtt, 
de mégis elég időt arra, hogy az egyre válságosabb helyzetet, 
a Pálffynak adandó feleletet, a fejedelem lengyelországi útjára 
szükséges intézkedéseket s a katonaságnak teendő javaslatot meg- 
beszéljék ; mert «jobb nekik is, nekünk is tudni, ki mit akar ?» 26 
A fejedelem magában töltötte az ünnepeket, az utolsó kará- 
csonyt Munkács várában; Károlyi pedig hazasietett Kisvárdába. 
Ott írta meg feleletét Pálffy 27 s honvédelmi tervezetét Rákóczi 
számára : mind a kettőt a fejedelemmel történt megállapodások 
szerint. Komárominak — utasítása szerint 28 — figyelmeztetnie 
kellett Pálífyt s általa a császári udvart, hogy a fejedelem a 
császárhoz hittel sohasem volt köteles, hanem hű volt a haza 
törvényeihez, a melyeknek megsértését maga az udvar is 
elösmerte. A fejedelem tehát a haza megbecsülhetetlen arany- 
gyapjának megnyeréseért fegyvert fogott; de az országba nem 
jött idegen haddal, hanem a kimondhatatlanul megsértett haza- 
fiakkal nyúlt a fegyverhez. Szövetséget kötött velük s a fegy- 
verkezéstől meg sem szűnik, a míg munkájában nem boldogul. 
De senki se higyje, hogy a kívánt levelet meg nem írta volna, 
vagy a császár kegyelmét nem remélné; hiszen személyesen is 
jól ismeri ő felségét. Pálffy gondolja meg, hogy ők nem alap- 
talanul bíznak külső hatalmakban. Nemcsak ígérték azok a 
segítséget, hanem remélik is, hogy mellénk állanak s az Ausztriai 
Házat már a maguk érdekében is megtámadják. Mint magyar 
ember tehát Pálffy is inkább arra gondoljon, hogy a közügyeket 
békés úton, országgyűlésen intézzék el. így a császárnak nem 
kell külön tárgyalnia a fejedelemmel vagy a szövetkezett ren- 
dekkel. Letett hitéhez és esküjéhez képpest hirdessen a császár 
országgyűlést, béküljön ki a nemzettel s biztosítsa azt szabad- 



os Deczember 23. Károlyi, 11. 219. n. 221—8. Komáromi azonban ezt 29-ikén 

26 Deczember 26. Arch. R. in. 209. még aligha kapta meg Debreczenben, 

27 Deczember 26. Károlyi, ír. 220. mert megkérdezte, a régi utasításhoz 

28 Deczember 26. Károlyi önéletírása, ragaszkodjék-e, vagy újat kap ? (Károlyi-lt.) 



II. RÁKÓCZI FERENCZ I59 

ságainak, régi jó törvényeinek, szokásainak megtartásában. 
Többet ér ez, mintha negyven ezredet kellene behoznia s 
fizetnie. Máskülönben, mint igaz magyar, Pálffy sem kívánhatja, 
hogy igazságosaknak ösmert jó reményeikről lemondjanak. A feje- 
delem jól tudja, hogy vele, mint egyes emberrel, senki sem 
tárgyalna. 

De ö nem magánszemély, mert mindazok, kiknek a mostani 
állapotokhoz közük van, közakarattal választották erdélyi feje- 
delemnek és a szövetkezett magyar rendek hadi vezérének. 
Ez a jellege épp úgy megmarad, mint megmaradt a Szaniszló 
királyé. Ha ki kellene is mennie az országból, a keresztény 
világ már ösmeri igaz ügyét s azt semmi esetre sem hagyja 
abba. Tudja a fejedelem, hogy az udvar, a savoyai herczeg 
tanácsára, a fölkelés lecsendítése után a török ellen készül s 
a törököt addig is az orosz háborúval akarja elfoglalni és 
gyöngíteni. Tervének minden igaz magyar örülne, ha bízhatnék 
törvényes szabadságai megtartásában. De ha ezt a biztosítékot 
az országgyűlés meg nem adhatja, akkor a törökök leverése 
után a császár velők is érezteti fegyvere hatalmát. Pálffyval 
együtt rajta kell lenniök, hogy a haza törvényeit és boldog- 
ságát biztosítsák s minden magánérdeket félre tegyenek. A feje- 
delemnek az a legkedvesebb ügyekezete, hogy országunkat 
boldoggá és szabaddá tegyük, mivel a béke örökké össze van 
kötve a 'szabadsággal. Mivel mindnyájan ösmerik a külügye- 
ket, ne kívánja PálfTy, , hogy biztos és csalhatatlan reményü- 
ket rossz reménynyel cseréljék el. A mi pedig önmagát illeti, 
ha Komáromi követségének nem lesz sikere, inkább a Pálfifyé, 
mint másé legyen, Károlyinak minden jószága, míg Isten vezér- 
léséből a szövetkezett igaz magyarok fegyvere boldogulni fog. 

Ennek elősegítésére Károlyi egész tervezetet terjesztett a 
fejedelem elé. 29 Figyelmeztette, hogy ha a Dunántúlt s Ersek- 

29 Projectum C. Alex. Karollyi Ppi tran- kűl, a Károlyi-levéltárban. Az itt említett 
silv. Rákóczy submissum cum notationibus utolsó vár deczember io-én esett el, a minek 
per eundem Principem adnexis. Kelet nél- híre most érkezett a fejedelemhez. 



IÓO MÁRKI SÁNDOR 

újvárral a Vágón túlt, a sárospataki zavar miatt pedig Jászót, 
Krasznahorkát, Egert, Eperjest olyan könnyen elveszthették, 
mennyivel inkább tarthatnak most az egyesült ellenségtől, mely 
már a Tiszáig előrenyomult s Erdély felől is fenyegeti őket. 
Idején kell tehát gondoskodniuk a maguk és hazájuk sorsáról, 
igaz ügyök boldogulásáról. Hiszen ha az országnak ebből a 
szegletéből is széjjeloszolnak hadaik, fegyverüknek végső romlása 
következhetik s a még kezükön levő várak őrségei is kétségbe 
esnek. Mocskolják őket, hogy ha nem hitegetnének, hazudoz- 
nának, segítségök idáig Indiából is elérkezhetett volna ; de nem 
gondolják meg, mit tesz pénz nélkül, ellenséges földeken keresz- 
tül, messzelevő országokkal érintkezni. Csalhatatlan segítségök- 
ben bízva, a fejedelem kötelezi magát az egész vitézlő rend 
előtt, hogy tulajdon személyében bevonul Munkács várába s 
azokkal együtt, kik igaz hittel vannak ügyökhöz és a szövetség- 
hez, csalhatatlan segítségüket ottan várja meg. A kik hazájok 
mellett szenvedni nem akarnak s inkább kibujdosnak, mint hogy 
hittel örökös jobbágyságra kötelezzék magukat, azokról még az 
ellenség támadásából származható zavarok előtt gondoskodik. 
Szomszéd uralkodóknál szerez nekik tisztességes alkalmazást 
mindaddig, míg a szövetség fejei a külső országokból ígért 
segítséget kihozhatják s igaz ügyöket újból kezdhetik. Hiszen 
tudja a vitézlő rend, porba tapodott igaz ügyöket Isten mily 
kicsiny szikra által emelte föl s dicsőségesen tündöklővé nem 
a mások, hanem a maguk nemzeti fegyvere következtében tette. 
Hanyatlásukat hadi tudatlanságuknak, a szükséges hadi eszközök 
hiányának s annak tulajdoníthatják, hogy a külföldi uralkodók- 
nak máshol kellett hadakozniuk. De bátortalanságról, szívünk 
elvesztéséről ne vádoljuk magunkat s ne essünk kétségbe. Csekély 
kezdetű ügyökben Isten fölbátorította és egy szövetségbe vezé- 
relte őket; csodálatosan megbüntette a hitszegőket; s ha egy 
morzsa szikrából így elősegítette, továbbra is megszenteli mun- 
kájukat. Ebben sokan kételkednek, hitetlenkednek, a felfuval- 
kodott ellenség pedig már teljesen elnyomottaknak tartja őket. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ l6l 

Isten azonban megadja a kívánt boldogságot s oltalmával vigasz- 
talja azokat is, a kik már az ellenség nyakába vetették magukat. 30 

Ehhez képpest a fejedelem megparancsolta, hogy a nemzetünk- 
nek többé nem használható Aranyosmedgyest, Károlyt, Sólyom- 
kőt, Szentjobbot, Sarkadot 31 az őrség odahagyja, s egy része 
Munkácsra, a másik Ecsedbe vonuljon. Mivel a mezei had meg 
nem maradhat, ezen várak egy részét föl kell égetni, hogy az 
ellenség oda be ne fészkelhesse magát. A vitézlő rend, mely 
a Munkácsba vagy Ecsedbe való zárkózásra vagy kibujdosásra 
s ideiglenes idegen szolgálatra kötelezi magát, töltse meg a 
munkácsi és az ecsedi éléstárakat. A külföldre készülők Mára- 
marosban várakozzanak, de portyázzanak és a hazában marad- 
janak, a míg csak lehet. A részletes rendelkezések sorában 
érdekes az az intézkedés, hogy a máramarosi sót még ostrom- 
zár esetében is Munkácsra kell vinni ; mert a császáriak, régi 
szokás szerint, megint megdrágítják s így a szegény emberek 
titokban is odajönnek utána. 

A vitézlő rend ne higyje, hogy mind a hárman (Rákóczi, 
Bercsényi, Károlyi) elhagyják. Károlyi biztosította a fejedelmet, 
hogy rajta semmi sem múlik s hite szerint mindent megtesz, a mit tud. 

Mindezekről különben személyesen akart szólni a fejedelem- 
mel. «De az idő ellenség s az ellenség nem piszmog. » Azért 
írt levélben. «Nincs nehezebb, mint ha felségedtől kellenék elvál- 
nom ; de mindezt Istenre kell hagynom és a mi hasznosabb követ- 
nem.)) «Én tőlem el nem szakad kegyelmed — felelte a fejede. 
lem 32 — mert in illó casu, ha kevéssel is, de jöjjön erre kegyel- 
med: hadd beszélhessünk ezek felől. » Tervezetét jóváhagyta; s 
Munkácson szívesen fogadta feleségét, gyermekeit, a kik Szil- 
veszter napján érkeztek hozzá. 33 Károlyi nemcsak atyai oltal- 
mába ajánlotta, hanem kezébe is adta családját s ezzel teljesen 

30 A tervezetnek ez az első része 3i Báró Löwenburg ezt deczember 

valódi szónoki mű s hihető, hogy azt a 2-ikán szólította megadásra. Károlyi-lt. 

baktai hadai szemlén (melyről Pulay 3 2 A projectum 6. oldalának lapszéli 

emlékezik, Károlyinál, ír. 218.) a fejedelem jegyzete. 

el is mondta. 3 3 Deczember 31. Arch. R. 111. 211. 

Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 21 



IÓ2 MÁRKI SÁNDOR 

meggyőzte arról, hogy a tárgyalásokat s távollétében az ország 
ügyeit is hűségesen vezeti. 28-ikán, a külső ügyek megbeszélése 
végett, őt magát is magához hítta. 34 Másnap Kassára megírta 
a kassai polgároknak, 35 hogy kiváltságaikat a haza szolgálata 
fejében kapták s azokra az időkre s a körülményekre hivat- 
kozva, nem bújhatnak ki a haza szolgálata alól. Jó példát adott 
nekik Esterházy Dániel várparancsnok, a ki újból fölesküdött a 
szövetségre; és segítségökre ment Esterházy Antal dunántúli 
ezrede. A dunántúli bujdosók ajkán pedig fölcsendült a legújabb 
kurucz nóta : 36 

Talán az idő megfordul, 

Katonacsillag megújul ; 

Mink is indulunk azontúl . . . 

Urak leszünk még Dunántúl ! 



XIII. 
A LENGYELORSZÁGI KIRÁNDULÁS. 

— 17 11 januárius. — 

ay Ádám az udvar nevében magyar földön utoljára kívánt 
boldog újesztendőt a fejedelemnek, a ki viszont ezen 
új esztendőben írt első levelével Károlyinak kívánt 
hazánk szolgálatára új erőt és szerencsét. 1 De az újesztendő 
rosszul kezdődött. Csicsva várát Barkóczy éppen aznap adta 
fel, s a császáriak már Terebesnél, 2 másfelől pedig — a Bodrog- 
közből minden hadat kiszorítván — Dobronynál álltak; és az 
ungmegyei Dubrinics (most Bercsényifalva) felől jóformán csak 
Charriére fedezte Munkácsot. 3 A fejedelemnek még az udvarába 
menekült úri asszonyokat is vigasztalnia kellett. Károlyiné 50 



5 4 Levele Munkácsról, deczember 28. 1 1711 januárius 1. Károlyi-lt. 

Arch. R. in. 209. 2 Palocsay januárius 2. U. o. Rákócí 

35 Deczember 29. U. o. ni. 325 — 7. januárius 6. Arch. R. in. 557. 

3 6 Thaly, Adalékok, 11. 315. 3 Rákóczi januárius 1. Károlyi-lt. 




II. RÁKÓCZI FERENCZ 163 

mértföldnyi keserves útjáról megérkezvén, éppen újesztendő 
napjára kért tőle kihallgattatást. 4 A fejedelem megnyugtatta, 
hogy a meneküléssel nem kell oly nagyon sietnie; de marad- 
nia is bajos volt, mert a magával hozott sok holmi számára 
még csak egy vermet sem vájtak, egy színt sem csináltak. 
A hogy 3-ikán a fejedelem mondta neki, egy vermet ő maga 
kezdett ásatni, szépen haladtak is vele, de egyheti lebzselés után 
a munkások megszöktek; most azonban újabb parancsolatot 
adott ki. «Felséges urunkkal lévén — írta Károlyiné s — én 
valóban elmerültem a coníidentiában, mert mástól végére nem 
mehetvén, mindeneket magától kellett tudakoznom; s egész 
szívvel mutatta magát nagy maga-ajánlásával.)) Felajánlotta 
szentmiklósi kastélyát, vagy hogy Hidegpatakán át gondoskodik 
Lengyelországba meneteléről. 6 Odáig anyja, Koháry Judit is haj- 
landó volt elmenni ; de tovább nem. 7 Mivel Ily vóba nem mehet- 
tek a pestis miatt, az olcsóbb Moldvába akartak kibujdosni. 
A fejedelem tanácsára elbocsátotta nagyszámú cselédségök 
s a mesteremberek egy részét, mert a fejedelem megígérte, 
h°gy gondoskodik róla. 8 Moldvai útjáról lebeszélte már csak 
azért is, hogy a czár megígérte pártfogását s azt nem jó 
megvetni, máshova menni ; de még 7-ikén sem eresztette Skolje 
felé, mert Szieniavszkijné megizente, hogy a svéd király a törö- 
kökkel és a tatárokkal már Lengyelországra tört. 9 A fejedelem- 
től Károlyiné egyenesen megkérdezte, menjen-e vagy maradjon ? 
«Ha fél, menjen; ha nem fél, maradjon)), volt a felelet. Pedig 
Keczer Sándor, a kit szálláscsinálni küldött a szomszéd Szent- 
miklósra, sánta létére is elszaladt, mikor Kassa felől ágyúzást 
hallott. 10 8-ikán a fejedelem újból meglátogatta Károlyinét s 
anyját. «Úgy látom, egész szívvel vagyon hozzánk — írta 



4 Károlyiné 1710 deczember 31. U. o. 8 Károlyiné januárius 5. U. o. 

5 Károlyiné januárius 4. Károlyi-lt. 9 U. ö 7-ikén. U. o. 

6 Rákóczi deczember 28. Arch. R. ni. 209. 10 Rákóczi Károlyihoz januárius 6. 

7 Koháry Judit Károlyihoz deczember Károlyi-lt. (Ez az Arch. R. ni. 558. lapján 
31. Károlyi-lt. félbenmaradt levél folytatása.) 



164 



MÁRKI SÁNDOR 



Károlyiné, 11 — s örömest kíván kedvezni; még asszonyom- 
anyám orvoslásáról is gondoskodik. Erdemem felett politizál. 
Azért, édes lelkem, én már egés«ten urunk (a fejedelem) disposi- 
tiojátúl várok.» 

Lengyelországban azonnal elterjedt a fejedelem bemenetelének 
a híre s feltűnést egyáltalán nem okozott; de Bercsényi követ- 
ségét a haza állapo- 
táról érkezett tudósí- 
tások mindenesetre 
gyöngítették. 12 Mind- 
amellett, Dolgoruckij 
herczeg Jaraszlóban 
(november 20 — 21.) 
szívesen fogadta Ber- 
csényit. 15 Képtelen 
hírnek tartotta, hogy 
a magyarok a törö- 
kökhöz csatlakozza- 
nak, bizonyosnak a 
franczia - orosz szö- 
vetséget, tehát fölös- 
legesnek, hogy a buj- 
dosók számára már 
most földet hasítsa- 
nak ki az orosz biro- 
dalomban. 14 A fejedelem úgy hitte, meg lehetnek elégedve 
Dolgoruckij feleletével ; mégis sürgette Bercsényit, hogy keresse 
föl a czárt. A török-orosz háborút, a melyről már széltében 
beszéltek, rettentő bizonytalannak, télben éppen lehetetlennek 
mondta; hiszen a török méz, rizskása, vaj nélkül nem hadakoz- 
hatik. Lovasságának legnagyobb része ázsiai, a kinek a dér 




52. DOLGORUCKIJ SERGIUS HERCZEG. 



1 1 Károlyiné januárius 9. Károlyi-lt. 

12 Bercsényi 17 10 deczember 10., 20. 
Arch. R. vi. 627., 630. 



13 U. o. vi. 628-633., 635-649. 
M Bercsényi a fejedelemhez Skoljéról, 
deczember 28. U. o. vi. 654. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 165 

hamar megcsípi az orrát, ha télen a diák legyek nem bán- 
tanák is. 15 

Vízkereszt napján Esterházy Antal is Munkácsra érkezvén, a 
fejedelem vele, Vayval s a kegyeibe visszafogadott Forgách 
Simonnal tárgyalhatott a politikai és katonai helyzetről. Szívesen 
fogadta Sachsen-Zeitz herczegnek, a prímásnak a békéltető levelét. 
Láthatta, hogy a kath. papság XI. Kelemen intőlevele után sem 
tagadja meg hazafiságát, mint a hogy ő maga is hitte, 16 hanem 
a megegyezést keresi. Franczia nyelven biztosította tehát a 
prímást, hogy nem mulasztja el a legkisebb dolgot sem, a melylyel 
hazája dolgait jó végre hozhatja. 17 Ezt a levelet Komáromi már 
7-ikén este átadta Pálffynak, 18 ki seregét a Tiszántúl lecsöndesí- 
tésére vezette. Nádudvartól Szoboszlóig, előnyomulás közben, 
megbeszélhette vele a dolgot. 19 Átvette a császár levelét, a mely- 
ben deczember 22-ikén Károlyinak kegyelmet igér, ha hűségére 
visszatér. 20 Pálffy megizente, hogy a fejedelem a prímással, de 
mégis inkább vele közölje kívánságait, mert ennek az ügynek foly- 
tatását reábízták. Javasolja, írjon a császárnak ; de levele tartal- 
máról értesítse őt is, hogy szolgálhasson neki. Ha a fejedelem 
nem akar hozzájönni, küldjön kezesség mellett valakit Pálffyhoz, 
a ki többet fog tenni a prímásnál. Országgyűlésről, béketárgya- 
lásról, frigyről ne gondolkozzék, mert abból semmi sem lesz, 
hanem akkor hadjárattal döntik el a dolgot. A császár nem 
adhatja vissza mindenkinek, különösen a főbbeknek javait, mint 
a fejedelem kívánja ; hiszen nem maradhatnak alábbvaló állapot- 
ban a hívek, a kiknek jószágait úgy elpusztították, hogy sok- 
nak hajléka sem maradt. Ne általánosságban, hanem névszerint 
sorolja föl, kiket ért követői alatt. Alázza meg magát, alázatosan 
írjon levelet a császárhoz ; kérjen kegyelmet mind magára, mind 



1 J Szójáték a musca (légy) és muszka rolyi is írja, hogy átküldte a fejedelemnek a 

elnevezésre. prímás részére szóló levelét. U. o. n. 237. 
J6 Rákóczi eml. 287. 19 Komáromy januárius 8. U. o. 229. 

17 Januárius 6. Károlyihoz. Károlyi-lt. 20 Közli Thaly a Századokban, 1887. 
V. ö. Pulay — Károlyi, 11. 228. 465.; Pulay— Károlyi, 11. 231—3. s tőre- 

18 Pálffy jan. 7. Károlyi 11. 231. 9-én Ká- dékét Horánszky : Bacsányi és kora, 20. 



IÓ6 MÁRKI SÁNDOR 

jószágaira nézve. Mondja meg, hogy ezt a pusztulást nem rossz 
végre, hanem a haza javára követte el s kérje, hogy az elpusztult 
hazát a császár vigasztalja meg régi szabadságaiban, tartsa meg 
törvényeiben. Ha ezt teszi, ő felsége kegyelmét megnyeri. Egyes 
emberekkel ne törődjék ; folyamodjanak azok is külön s vissza- 
nyerhetik jószágaikat. Míg ideje van, igazán fogjon a dologhoz, 
mert a halogatás nem vezet jóra. A kuruczok feleségeitől izenjék 
meg uraiknak, hogy jöjjenek haza, mert különben jószágaikat 
fölprédálják. Ha pedig ők maguk prédálnak, kénytelen lesz a 
ráczokat is behozni a Tiszántúlra. 21 

A fejedelem már vízkereszt napján s másnap, harmadnap 
értesítette Károlyit, hogy néhány napra átrándúl Skoljéba, 
Lengyelországba tanácskozás végett. 22 Lengyelországi útját nem 
halaszthatja, akár lesz lárma a dologból, akár nem; mert ha 
végére nem jár a dolognak, ott is kevés biztonságot remélhet- 
nek. 23 Szieniavszkijné ugyanis megküldte neki Des Alleurs leve- 
lét és szóval is megizente, hogy a török háborút izent az orosz- 
nak, minek következtében a lengyelek — a tatárok betörésétől 
tartva — már is menekülni kezdenek. így Károlyinét s a többie- 
ket egyelőre nem engedheti be oda, de ő maga, ha csak két 
órára is, kimegy Skoljéba, hova az « asszony » Dolgoruckij her- 
czeget is várja. Azalatt Károlyinak jó volna valahol Ungvár 
körül tartózkodnia. 24 Egyébiránt Pálffy, úgy látszik, beéri 
egyelőre a Tiszántúl hódoltatásával ; csak tapogatva jár-kel; 
Máramaros felé, vagy Tokajon át Eperjesre fordulni mostan 
még nem-igen bátorkodik, mert azt hiszi, a valóságnál nagyobb 
a kuruczok serege. Károlyinak még az erdélyi németek kijöve- 
tele előtt kellene megütköznie vele ; azután már késő lesz, ha 
közreszorítják őt, vagy éppen egyesülnek egymással. Pálffy a 
Berettyó, majd a Kraszna mentén haladva törekszik erre az 
egyesülésre s esze ágában sincs, hogy — fenyegetését beváltva — 



21 Pulay— Károlyi, ír. 233 — 6. 23 Januárius 7. Károlyi-lt. 

22 Januárius 8. Arch. R. ni. 561. 24 Januárius 7. r. 7 órakor. U. o. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 167 

a délibb Sarkad ostromával « piszmogjon)). 25 Károlyi ne vegye 
be magát Erdélybe, hol a nép aligha csatlakozik hozzá, hanem, 
ha meg nem ütközhetik az ellenséggel, inkább hagyja oda a 
Tiszántúlt s időnyerés végett a Tiszáninnen vonja össze minden, 
erejét. A fejedelemnek személyesen kell meggyőződnie arról, 
hogy ha az orosz a török háború miatt elvonul Lengyelország 
határairól, ők kire és mire számíthatnak, mivel az orosztól 
ebben az esetben segítséget egyhamar nem remélhetnek. Szeretné 
rábírni őket, hogy lepjék meg a törököket, törjenek Moldvára s 
ezzel erőszakolják ki a békét. Bizonyos lehet Károlyi abban, 
hogy visszajön Lengyelországból ; szedje össze tehát Haliért a 
nemes ifjakkal Váriból, Esterházy Antalt Beregszászról s ne 
engedje meg, hogy őt elvágják Munkácstól. Az egyesített hadat 
nyugtassa meg, hogy kimenetelén nincs oka megbotránkoznia, 
mert éppen a segítség dolgában jár. Kun István ezredest, ki 
hosszas betegségében nem haszontalanul volt a fejedelem mellett, 
ismét alkalmazza seregében, hogy hazáját szolgálhassa. 26 

Januárius 9-ikén tehát, a mely nap Károlyi időhaladékot 
kért Pálffytól, 2 ' a fejedelem igen csekély kísérettel megindult 
Munkácsról, de a rossz utak miatt csak vasárnap, 11-ikén késő 
este érkezhetett meg Skoljera. 28 Szerencsére azonnal megtudta, 
hogy az orosz-török háború kiütéséről, a lengyelek menekü- 
léséről szóló lárma lecsöndesedett. Igaz, hogy háziasszonya, 
Szieniavszkijné is éppen azért jött ide, hogy elkezdje a költöz- 
ködést s Bercsényinek is ajánlotta, hogy, a török háború bizo- 
nyos lévén, a védettebb Ilyvóra vitesse holmiját. 29 Másnap Ber- 



2 S Pálffy már deczember 14-ikén fel- hadai sem a Dunántúl, sem a Tiszán innen 

adásra szólította a sarkadiakat, mert váruk és túl. Vakító biztatásainak ne higyjenek 

a megvett várakhoz képpest csak tolvajok stb. (Károlyi-lt.) 

barlangja; s ha egyszer odaviteti az 2 6 Januárius 8. Arch. R. 111. 561 — 4. 

ágyúkat, többé nem kapitulálnak velők, 27 Pulay — Károlyi, ír. 237. 

hanem azután a hogy lehet, alkalmazzák 28 Rákóczi Károlyihoz Skoljéról ja- 

magukat. Haszontalanul hivatkoznak Rá- nuárius 14. Károlyi-lt. Emlékirataiban 

kóczinak letett hitökre, mert többel tar- (285 — 6.) kirándulását hibásan teszi 1710 

toznak törvény és természet szerint való deczemberére. 

királyuknak. Rákóczinak nincsenek többé 2 9 Bercsényi január 6. Arch. R. vr. 661. 



l68 MÁRKI SÁNDOR 

csényi bő tudósításai ?0 szintén megnyugtatták, hogy a háborút 
a törökök még nem izenték meg és az orosz követet csak 
azért fogták meg, mert bizonyos rabok visszaadását megtagadta. 
Dolgoruckij Jaraszlóból már is azt izente a fejedelemnek, hogy 
ne zárkózzék be Munkács várába, mert a ki az egész világot 
akarja nézni, ne kösse be a szemét. A czárnak is megírta, 
hogy ha nem jön Lengyelországba, félti a lengyeleket; mire 
Bercsényi megjegyezte, hogy ha a czár csakugyan jön, a magya- 
roknak is sietniök kell, hogy ne veszszenek el, a kik még szol- 
gálhatnak. A fejedelmet előkészítette arra, hogy Dolgoruckij, 
Galiczin s a többi orosz urak a czár tudta nélkül egyáltalán 
nem nyilatkoznak arról, adhatnak-e őrséget Munkácsra, orosz 
szolgálatba fogadják-e a magyar hadakat stb. Szerencséjök 
újjulását a magyarok, a hogy a fejedelem is mondta, a czár 
jövetelétől várhatják. Egyébiránt Dolgoruckij már 10-ikén kész- 
nek nyilatkozott a fejedelem elé menni Skoljéig, vagy akár 
Magyarországba is átrándúlni ; de mégis jobb volna, ha Lengyel- 
országban, Drohobiczán találkoznék vele és Szieniavszkijnéval. 
A találkozás idejét 19-ikére tűzték ki; de Dolgoruckij már 
14-ikén kiküldte lovait, dragonyosait az állomásokra, hogy har- 
mad-, vagy negyednap megindulhasson. Galiczin is csatlakozni 
óhajtott. « Olyan nagy embernek — úgymond — hírét hallani 
is kívánatos; annyival inkább személyét látni, ösmerni és szol- 
gálni.)) Dolgoruckij azonban némely részletbe nem akarta beavatni 
s így a herczeg otthon maradt. 31 O maga még az orosz urak 
javorovi értekezletét is elmulasztotta, sőt a cujaviai püspök és 
Szieniavszkij is oda készülődtek; ellenben Rákócziné semmiképpen 
sem vágyott Skoljéra, hogy ne találkozzék vetélytársával, a 
palatinusnéval. 32 

A hazai hírek a fejedelmet türelmetlenné tették. A hogy 
Vay 12-ikén írta, Ungvár felől ágyúszók hallatszottak Mun- 

3° Januárius 7 — 12. U. o. vi. 664—676. 

3 1 Bercsényi januárius 14. Arch. R. vi. 677 — 680. 

32 U. ö 15. és 17. U. o. 680—684. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 169 

kacsra. 33 Meghagyta tehát Károlyinak, hogy ha Munkácsra megy, 
mindenképpen segítse Vayt az őrség rendbeszedésében, de fele- 
ségét idő előtt ne engedje bizonytalan útra kelni. Vigyáznia 
kell, mert a fagy nemcsak a kuruczok útját javítja meg, hanem 
az ellenségét is. Minden otthoni dolgát Károlyi hűséges szere- 
tetére bízta mindaddig, míg, dolgait elvégezve, innen haza- 
mehet. 34 Erre pedig Károlyi újból sürgette. Pálffynak 12-ikén 
megírta, hogy legjobban szeretne személyesen menni a császár 
elé, a ki mindenkor el lehet nélküle, akár kegyelmez meg neki, 
akár nem ; de a fejedelem tudta s engedelme nélkül nem járhat 
el sem ebben, sem egyebekben. Pálffy megizente, hogy apró 
támadásokkal — Nyúzó módjára — ne háborgassák őt. Elég 
mezőnk van a harczolásra, próbáljuk meg vitézül egymást, vag- 
dalkozzunk meg : megválik, kinek adja Isten. De mégis egyheti 
fegyvernyugvást engedett, hogy azalatt Károlyi kellő fedezettel 
hozzá jöhessen. 3S A fejedelem kijelentette, hogy ő maga Skoljé- 
ból hiába indulna azonnal, a határidőre nem érkeznék meg s 
választ sem adhatna. Nem hagyhatja abba itteni dolgait, melyektől 
hazánk szerencséje függ. Ha tehát lehet, hosszabbíttassa meg a 
fegyvernyugvást, vagy engedjen szabad folyást a dolgoknak, 
mivel különben nem cselekedhetünk. Pálffy bizonyosan a fegy- 
ver letételét kívánja; de erre nézve Károlyi már ösmeri néze- 
tét. A drohobiczai értekezlet előtt különben sem adhat választ 
a béke ügyében. 36 

18-ikán estefelé fogadta Teleki Mihályt, a ki az erdélyi bujdo- 
sók hojatini értekezletének megbízásából jött hozzá, hogy sorsukat 
megtudja. A fejedelem másfél óráig tárgyalt vele. ígérte kegye- 
sen, hogy Lengyelországban kevés költséggel ellehetnek; ha 



3 3 Ebeczky Ungvárról csak januárius felé szivárogtak, azt gondolván, hogy itt 

26-ikán írta, hogy az ellenség addig nem hirtelen berekesztik őket. (Károlyi-lt.) 

mutatkozott, hanem aznap trombitás által 34 Rákóczi Károlyihoz januárius 16. 

kívánta a várat ; «de hiszen nem bolon- Arch. R. ni. 564—5. 

dúltunk meg, hogy Ungvárt vagy kére- 3S Pulay— Károlyi, rí. 238—248. 

lemre, vagy ijesztésre feladnánk)). A ku- 36 Károlyihoz Skoljéról, januárius 17. 

rucz lovas hadak azonban onnan Munkács Arch. R. ni. 566—7. 

Magyar Történeti Életrajzok. 19 to. 22 



170 MÁRKI SÁNDOR 

pedig az orosz segítséget ad, viszatérhetnek Erdélybe is. Holnap 
átmegy Drohobiczára, a hol három orosz herczeggel tárgyal a 
segítség, foglyok és bujdosók dolgában. Az orosz pártfogást 
biztosra vette; azonban szállást a bujdosóknak nem ígérhetett. 
«Szép és jó szók voltak, — sóhajtott Teleki 37 — de valent 
nihil.» Másnap (19-ikén) jókor reggel Szieniavszkijné saját fogatán 
indult a fejedelemmel Drohobiczára. A fejedelem arra számított, 
hogy ha, ígéretök szerint, ott találja az orosz herczegeket, az 
értekezlet gyors befejeztével azonnal hazaindúlhat s 24-ikén már 
otthon lehet, Munkácson. Isten csodálatos munkájának tulajdoní- 
totta dolgai folyását, mert az urak csak 21-ikén este érkezhettek 
meg. Másnap és harmadnap elvégezték minden dolgukat. 38 
A fejedelem meggyőződhetett, mennyiben bízhatik azokban a 
reményekben, a melyekkel Bercsényi kecsegtette. Dolgoruckij 
őszintén megvallotta neki, hogy ura — a mint tudja — őszinte 
hajlandósággal viseltetik iránta s kész a franczia királylyal szer- 
ződésre lépni. Ellenben Des Alleurs marquis, mióta portai követ 
lett, folytonosan sürgeti a szultánt, hogy a svéd király érdeké- 
ben háborút üzenjen a czárnak. A török valóban hadi készüle- 
teket tesz, hogy tavaszszal a háborút megkezdje. Ha megkezdi, 
Dolgoruckij biztosíthatja Rákóczit, hogy a czár nem segíti meg 
a császár ellen. A czár különben útban van Lengyelország felé 
s így a fejedelem személyesen nyerhet tőle felvilágosítást. 39 
Tárgyalásuknak többi része titokban maradt. A fejedelem soha- 
sem fedezte azt föl az emberek előtt; a mint később vallomá- 
saiban írta, 4 ° csak Isten előtt nem titkolja szégyenét. Hiszen 
megérdemelte csapásait, a melyekkel nyomorgatta. Tanácstalanul, 



37 Teleki naplója, 284. Hidegpatakáról a fejedelem 4 — 5 napig még ott lesz; 17-én 

már 16-ikán át akart menni Skoljéra, de tehát elindult s másnap Skoljén egy Jelen 

a Lengyelországból hazatérő Hadadi Mi- nevű vendégszerető zsidóhoz szállt. Este 

hály máramarosi jószággondviselő azt Forgách Simonnét is meglátogatta s har- 

mondta neki, hiában fárad, mert a fejede- madnap indult haza. (U. o. 283—4. !•) 

lem Munkácsra visszatért. Azonban Ó-Hoja- 3 y Rákóczi Károlyihoz Drohobiczáról 

tinban, hova Teleki ebédre ment Tho- januárius 25. Károlyi-lt. 

roczkay Istvánhoz, Ilosvai Ábrahám, ki 39 Rákóczi eml. 285. 

éppen Skoljéról jött, megnyugtatta, hogy 40 Önéletrajz, 193. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 171 

mindenfelől szorongatva, alávetette magát akaratának és nyugodt 
lélekkel tűrte az idő méltatlanságait. Dolgoruckij már 23-ikán 
hazaindúlt; Bercsényi, a ki még beszélgetett kissé a fejedelem- 
mel, Konyuskánál érte utói. A félig meggémberedett, duzzogó 
herczeg egészen fölvidult, mikor meghallotta, hogy Drohobiczára 
már megérkeztek az agarak, a miket a fejedelem ígért neki. 
Most már sajnálta, hogy nem maradt kissé ; de mindjárt küldött is 
embereket elhozatalukra. Türelmesebb és őszintébb vadász volt, 
mint államférfiú; de innen is biztatta a fejedelmet, hogy míg 
ki nem tavaszodik, ne essék kétségbe. 41 

A fejedelem Szüm'avszkijnéval 24-ikén indult haza, de a 
rettentő fergeteg és hófúvások miatt kénytelen volt visszatérni 
Drohobiczára. Másnap még onnan írt Károlyinak, 42 hogy a mint 
a dolgok állanak, jó ugyan vontatni a dolgokat, de ő neki nem 
szükséges találkoznia Pálffyval. Lengyelországban az asszonyok 
biztonságban lehetnek, mert a porta a tatárok beütését meg- 
tiltotta s különben is 30.000 orosz jön errefelé. Remélte, hogy 
a muszka segítségével is véghez vihetik azt a békességet, a 
melyet Károlyi Pálffynál keres. Ha otthon is olyan a tél, mint 
itten, akkor a hadi mozdulatokat nem ellenzi ; de ne Erdély felé 
forduljanak, honnan szaporodást nem remélhetnek, hanem inkább 
a Duna-Tisza köze vagy az Ipoly völgye felé. Ö is odasiet, a 
hová legtanácsosabb mennie. 

A fejedelem 26-ikán érkezett Skoljéba s Károlyival, ki más- 
nap jött, őszinte, becsületes lélekkel közölte az ügyek remény- 
telen állását. Keveset bízott a külföldi segítségben, a melyben 
sokszor csalatkozott. De hitt a franczia királyban, hogy az ő 
kizárásukkal nem köti meg az általános békét. A gertruyden- 
bergi béketárgyalások (17 10 márczius— július) ebben a tekintet- 
ben sem kecsegtették sok jóval, sőt az előfeltételek egyenesen 
veszedelmesek voltak. Segítséget csak a czártól várhat; s ha 
ez meglesz, Károlyinénak s másoknak sem kell kibujdosniok 



41 Bercsényi januárius 24. Arch. R. vi. 684, 

4 2 Januárius 25. Károlyi-lt. 



22* 



I72 MÁRKI SÁNDOR 

Lengyelországba. 43 Károlyi elmondta, hogy időközben kétszer 
is járt Munkácson. Első ízben Vay és Sennyei tanácsára Had- 
házon kereste föl Pálffyt, a ki nagynehezen beleegyezett, hogy 
Vaján, Kisvárdán vagy Olcsván személyesen találkozzék a feje- 
delemmel. A császár kegyelemlevelét visszaadta neki, mert csak 
akkor fogadhatja el, ha a nemzet és királya kibékülnek, mit a 
fejedelemmel együtt kész előmozdítani. Meg kellett ígérnie, 
hogy akár jön a fejedelem, akár nem, ő maga öt nap múlva 
személyesen hozza meg a választ. 23-ikán azonban Munkácsról 
még egyheti halasztást kért, mert a fejedelmet nem találta ottan. 
Pálffy csodálatosnak tartotta, hogy nem várta meg a fejedelem, 
a kinek nevében jött s hogy a császárt így orránál fogva hur- 
czolják; de, mint igaz magyar, a kívánt halasztást megadta 
olyképp, hogy a találkozáson a fejedelem is megjelenjék; mert 
tovább — Isten úgy segélje ! — nem vár. 44 Pálffy különben is 
azzal hízelgett magának, hogy a fejedelemmel egy óra alatt 
többet végezhet, mint másokkal napokig tartó konferencziákon. 
Hiszen a császár, ki a fejedelem és a nemzet iránt igen jó indu- 
lattal viseltetik, teljes hatalmat adott neki a béke megkötésére. 4 J 

«Ha a fogyatkozás csak az én megalázkodásomon áll — felelte 
volna a fejedelem — jól tudom én, ki legyen Rákóczi és 
kicsoda egy felséges császár. Azért hadait meg ne indítsa, sőt 
ha megengedi, édes hazájáért s nemzetéért kész Bécsbe is menni 
s ő felsége előtt magát megalázván, lábaihoz borulni. Induljunk !» 

Még 27-ikén este együtt indultak haza Skoljéból. Az éjszaka 
nagyon sötét volt; a roppant nagy hópelyhek csak úgy ömlöt- 
tek s a hideg szél szemökbe csapta a havat. 46 Károlyi elmondta 
neki, hogy a nép hite és Pálffy beszéde szerint a béke meg- 
lehetne, mihelyt pár szót váltana a fejedelem Pálffyval s levelet 
írna a császárnak. Minden ember ezt tanácsolja. Azt mondják, 

4 3 Rákóczi önéletr. 205. Károlyi 1722. évi emlékirata. Károlyi-lt. 

44 Károlyi — Pulay, 11. 251. Ezt a mozzanatot Károlyi vádlásában Horánszky (Ba- 
csányi és kora, 20.) mellőzi. 
4 5 Károlyi— Pulay, 11. 257. 
4 6 Rákóczi eml. 286. Önéletrajz, 194. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ I73 

a fejedelem sokszor megesküdött, hogy hazájáért kész föláldozni 
magát; remélik, hogy ezt meg is teszi és a hazáért megaláz- 
kodik. Nem vonakodott tehát. A mint 28-án délután Munkácsra 
érkeztek, az ott levőkkel (Vay, Sennyey, Forgách) azonnal 
értekezletet tartottak s meghányták-vetették a dolgot. 47 Még aznap 
előre küldték Károlyit, hogy magával vigye Pálffynak a bizto- 
sító levelet, hasonlót kérjen a maga számára s előkészítse Vaján 
vagy Apátiban a találkozást. 48 A fejedelem — Pálffyhoz írt levele 
szerint 49 — imádta Istenét, hogy ennyi hadakozás után is magyar 
magyarral, hazájok boldogulásáról konferálhatnak. 



XIV. 
LEVÉL A CSÁSZÁRHOZ. 

— 17 11 januárius 30. — februárius 3. — 

fejedelem «nagy lármára » jött haza. Sarkad T és Murány 
vitéz kuruczai végre is kénytelenek voltak kapitulálni, 
de a sarkadiak nagy része Écsedre vonult, hogy «jó 
kegyelmes urát» tovább szolgálja. Ungvár és Kassa hallani sem 
akart a feladásról; de az ungváriak közül Ebeczky Ádám 
ezredével együtt labancz lett. 2 Ocskay Sándor, Semsey András, 
Ráttky György vigyázatlan hadait a császáriak az ungi Zaricsó 
(a mostani Drugetfalva) környékén szétugrasztották, s Pongrácz 
Jánost százötvenedmagával vitéz küzdelem után elfogták. 
Hartleben cs. tábornok két ezreddel járt az ungvári Krajnákon, 
Steinville hárommal indult Máramaros, Pálffy pedig Kalló felé; 

47 Pulay— Károlyi, n. 257. Ez feb- is (Pulay — Károlyi, 11. 25.) 29-ikén úgy ír 
ruáriusra teszi a megérkezés idejét, de Károlyiról, mint a ki előre ment. 
Rákóczinak Munkácson már januárius 49 Januárius 29. U. o. 25. 

29-ikén keltek levelei. Arch. R. 111. 568. 1 A januárius u-iki sarkadi capitulatio 

Szalay, Rákóczi bújd. 25. Márkinál, Sarkad tört. 60—63. Károlyi 

4 8 Januárius 29. a fejedelem határo- Komáromyhoz 12-én, Pulay — Károlyi, 11. 
zottan írja, hogy tegnap küldte előre Ká- 243—4., 2 47« 

rolyit (Arch. R. nr. 569.) Másik levelében 2 Ebeczky István levele jan. 30. Károlyi-lt. 




174 MÁRKI SÁNDOR 

ha Munkácson egyesülhetnek, a kuruczokat Lengyelországig 
űzték volna. 3 «Elítélheti kegyelmed gyönyörűségemet — írta a 
fejedelem Bercsényinek. 4 — Ha Károlyi (az alkudozásokkal és 
hadi mozdulatai hírével) Pálffyt nem tartóztatja, ezen sokféle 
rémülés közt vége lett volna dolgainknak.)) 

A fejedelem januárius 30-ikán útnak indult Munkácsról, 
hogy Pálífyval találkozzék. 5 

Magyar emberrel volt ugyan dolga, — írta később a feje- 
delem 6 — de olyannal, a ki szívvel, lélekkel a németekhez 
szított. Hitelt kellett adnia szavainak és bíznia bennök, pedig 
ezek sikerét a németek meghiúsíthatták, mert megszokták, hogy 
a magyaroknak tett Ígéreteiket különféle szín és ürügy alatt 
kijátszszák. Másrészt azonban sarkalta a szükség és az önszere- 
tetnek ama dicsősége, melynél fogva bűnnek tartotta volna, 
hogy hazáját végső szükségében cserben hagyja. Sejtette, hogy 
kevés haszon, de annál több kár származhatik ebből; mégsem 
akarta kitenni magát annak a vádnak, hogy mikor az ország 
égető szüksége parancsolta, személyét nem akarta kitenni az 
inkább képzelt, mint valódi veszedelemnek. Hiszen az ajánlat 
egyszerű visszautasítása esetében azt lehetett volna mon- 
dani, hogy elszalasztottá a békekötésre kínálkozó jó alkalmat. 
Az az elégtétel, a melylyel önmagának tartozott, legyőzött 
minden okot. 

Elindulása pillanatában megírta Károlyinak, hogy kész 
elmenni akár Vajára, akár Apátiba, de szívesebben mégis az 
utóbbi helyen, Károlyi házában találkoznék Pálífyval. Be fogja 
bizonyítani előtte őszinteségét s megmutatja, hogy mind a 
csapatnak, mind nemzetének, mind a tábornagynak szolgálni 
és használni kíván. 7 Az éjszakát alkalmasint a beregi Jándon 
töltötte; 8 mely a Tisza és Szamos összefolyásánál, Apátihoz 

3 Jan. 29. és febr. 6. Arch. R. in. 569., 571. 6 Rákóczi önéletr. 194. 

4 Januárius 29. U. o. 569. 7 Januárius 30. d. e. ioi/ 2 órakor, a 
J U. o. másnapra, de u. a. nap kelt hely említése nélkül. Károlyi-lt. 

másik levelében 30-ikára teszi indulását. 8 Odakészült 29-ikén. Levele Munkács- 

Szalay, Rákóczi bújd. 25. ról, januárius 29. Arch. R. 111. 569. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



!75 



nagyon közel és Kisvárdához, Vajához is csak egy hajtásra 
feküdt. Úgy tervezte, hogy meghallgatja Pálffyt, megírja a levelet 
a császárnak, de mivel egymaga nem határozhat, a kieszköz- 
lendő fegyverszünet alatt gyűlésre híjjá a szövetkezetnek Beregbe 
szorult tagjait s eléjök terjeszti a békeföltételeket. Tudta, hogy 
elfogadják azokat is, a kegyelmet is, mert mindenki óhajtja a 
békét. 9 

Pálffy ide küldte hozzá kezesnek gróf Montecuccoli Herkules 
tábornokot, ellenben Károlyit maga mellett tartotta. Abban 




53. KISVARDA ROMJAI. 

egyeztek meg, hogy egyforma kísérettel fognak jönni Vajára, 
s kiséretök a kastélytól egyforma távolságban állapodik meg. 10 
A fejedelem 31-ikén reggel Kisvárdának kerülve indult útra, 
hogy Kisvárdán hadiszemlét tartson megmaradt lovassága felett. 
Örömmel tapasztalta, hogy a béke reményében s a fegyerszünet 
kedvezése következtében 12.000 vitéze, tehát oly haderő gyűlt 
egybe, a melylyel még mindig kezdhetett valamit. Beszédet 
intézett harczban megedzett hűséges katonáihoz. Elmondta, 

9 Januárius 29. U. o. 
10 Rákóczi eml. 286. s önéletr. 194. Pulay— Károlyi, 11. 256. 



I76 MÁRKI SÁNDOR 

hogy őt a haza szeretete és a béke őszinte óhajtása Vajára 
vezeti. Pálffy tábornagygyal tanácskozik ott, a ki József császár 
nevében a nemzet minden szabadságának helyreállítását ígéri. 
Ösmeri azokat a veszedelmeket, a mik lépése következtében 
támadhatnak. De odamenetelével világosan bebizonyítja, hogy 
minden tőle telhetőt megtesz a nemzet nyugalmának vissza- 
szerzésére. Ha azonban czélt nem érhet, itt az idő, hogy inkább 
dicső halállal haljanak meg, mintsem német járomba hajtsák 
nyakukat. Megparancsolta, hogy a hadi főtisztek Apátiban, Károlyi 
kastélyában várakozzanak visszajövetelére," s most már sokkal 
nyugodtabban, a nemzet erejében jobban bízva indult Vajára, 
hova estefelé érkezett meg. 

Pálffy, a ki valamivel korábban érkezett, a ház előtt fogadta, 
midőn lováról leszállott, s ő maga vezette be a számára beren- 
dezett lakásba. Az épület másik szárnyában a tábornagy és 
kísérete helyezkedett el, majd megjelent a fejedelemnél föltálalt 
vacsorán, a melyen Vay Ádámon, a házigazdán kívül Károlyi, 
Montecuccoli és Croix tábornokok is résztvettek. A társalgás a 
legnagyobb fesztelenséggel, minden kényszeredettség nélkül 
folyt. A mikor az urak félrevonultak, Pálffy biztosította a feje- 
delmet a császár szíves hajlamairól és sürgette, írjon hozzá 
mielőbb levelet, a melyben uralkodónak elösmeri. Ha ezt meg- 
teszi, a császár megadja a nemzetnek és az erdélyieknek tör- 
vényes szabadságait, a még fegyverben állókat pedig általános 
kegyelemben részesíti. A mi saját személyét illeti, az erdélyi 
fejedelemséget kivéve, nincs olyan becsület, méltóság, kedvezés, 
vagyon, a mit nem remélhetne. Kérte, fontolja meg komolyan 
ügyeinek állapotát. Ha elmulasztja azt az alkalmat, hogy 
a háborút olyan szerződéssel fejezze be, a mely a nem- 
zet törvényeit és szabadságát biztosítja, kétségtelen, hogy 
erővel, fegyverrel fogják elnyomni a fölkelést ; akkor pedig 
a császár minisztériuma könnyen találhat ürügyet, hogy 

1 1 Rákóczi eml. 289. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ I77 

összes törvényeinket éppen úgy eltörölje, mint alig kilencz- 
ven esztendővel ezelőtt a csehekét is eltörölte a prágai (fehér- 
hegyi) ütközet után. 12 

A fejedelem az udvar szándékait nem tartotta elég őszin- 
téknek. A mikor Pálffy arra czélzott, a fölkelők mennyiben 
érdemelnek büntetést, úgy találta, 15 hogy, Pálffy titkos gondo- 
latai szerint is, a németet csak telhetetlensége gátolja bosszújában. 
Meg is kérdezte Pálífytól, hogy ha a császár őszintén kívánja 
a békességet, miért nem hirdeti ki törvényes igazságaink meg- 
adását? Miért kívánja, hogy kegyelemképpen fogadják az igaz- 
ságot? Apja vétkét fedezni akarván, miért erőlteti őket arra, 
hogy a fölkelők ismerjék el magukat vétkeseknek ? I4 A béke 
iránt való őszinteség hiánya eléggé kitűnik abból, hogy neki 
és udvari embereinek megígérvén összes javaik visszaadását, a 
vezéreket el akarják szakítani a szövetkezett rendektől s már 
a békekötés előtt kívánják az erősségek és a várak átadását. IS 
Ö azonban a tárgyalások megnyíltával csupán az egész nemzetet 
illető dolgokat fog követelni ; de követeléseit csak a szenátussal 
és a szövetkezett rendekkel való tanácskozás után terjesztheti 
elő. A két testület összehívására idő s fegyverszünet kell; de 
biztosítja Pálffyt, hogy beszélgetésüknek egész anyagát a rendek 
elé terjeszti s a mit azok saját érdekűkkel megegyezőknek 
találnak és elfogadnak, mint vezérlő fejedelmök helybenhagyja 
és megerősíti. A mi azonban saját személyét illeti, a tett Ígére- 
tekből neki semmi sem kell; mert jól tudja, hogy a császári 
miniszterek úgy sem engedik meg a szerződés végrehajtását; 
és jöhet idő, mikor hazaárúlónak tartanák azért } hogy saját javát 
a nemzet érdekénél többre becsülte. Hajlandó ugyan a császárhoz 
illendő levelet írni s azt három nap múlva el is küldi ; de tudja, 
hogy választ sem kap reá. Pálffy megnyugtatta s nem erő- 



íz Majdnem szó szerint Rákóczinál, Emi. 14 A beszélgetésnek ez a része Rákóczi 

289 — 290. április 23-iki levelében, Arch. R. 111. 633. 

15 171 1 márczius 14. Arch. R. 111. 1 S Klementnek Javoróról, május 12. U. o. 

599—600. ni. 655. 

Magyar Történeti Életrajzok. 19 10. 23 



178 MÁRKI SÁNDOR 

\ 

szakolta tovább a dolgot, hanem a lefolyt hadjárat egyes 
eseményeire terelte át a beszélgetést. 16 

Késő éjtszaka váltak el egymástól. A fejedelem még nem 
térhetett pihenni, mert Károlyi és Vay bementek hozzá, hogy 
az eredményről értesüljenek. Károlyi attól tartva, hogy az 
elkezdett munka abban marad, a fejedelmet emlékeztette múltkor 
tett békés nyilatkozatára s rábeszélte, hogy a császárnak szóló 
levelet még az éjtszaka megírja s reggel Pálffynak is meg- 
mutassa. Ha Pálffynak tetszik, jó; ha pedig nem, az ártatlan 
vérontásért s a következhető veszedelmekért öt nem okozhatják. 
A fejedelem csakugyan elkészítette a levél vázlatát s másnap 
reggel felolvasta Pálffy, Montecuccoli és Croix jelenlétében, hogy 
a szöveget együtt állapítsák meg. 17 Pálffynak csak az arany- 
bulla záradékának megemlítése ellen volt kifogása. 18 Szóba 
jött, 19 hogy ezt a levelet majd Károlyi maga vigye föl Bécsbe 
s addig Montecuccoli maradjon kezesnek a fejedelemnél, ki 
újból kijelentette, 20 hogy hitét el nem hagyja s a fegyvert le 
nem teheti azok nélkül, a kikhez eskü köti s a kiket szintén 
eskü köt ő hozzá. A levelet különben Olcsváról teljesen készen 
küldi át s ott a béke föltételeiről is tanácskozni fog velők. Ezzel 
egyszerre távoztak el Vajáról mind a ketten : a fejedelem 
Olcsva- Apátiba, Pálffy Nagy kálióba. 21 

Apátiban várakoztak a fejedelemre és Károlyira azok a 
főtisztek, a kiknek hadtestei fölött Kisvárdán tegnap szemlét 
tartott. Beszámolt nekik Pálffyval tegnap folytatott beszélge- 
téséről. Megjegyezte, hogy véleménye szerint a tábornagy úgy 
beszélt, a mint belső meggyőződése sugalta; de a bécsi udvar 



i6 Rákóczi eml. 290—1. Önéletr. 194. 18 »Csak András királyról való emlé- 

Saussure, 246. kezetet reprobálta volt«, írja maga Rákóczi 

l 7 Pulay— Károlyi, 11. 258. Pálffy feb- Pálffyhoz Salánkról, februárius 11. Pulay— 

ruárius 17-ikén azt írta Ebergényi László- Károlyi, 11. 292. 

nak (Szalay, 35.), hogy a herczeg igen is 1 9 Rákóczi Károlyihoz márczius 14. 

elolvasta előtte, de úgy tapasztalta, hogy Arch. R. 111. 508—9. 

később másképpen stilizálta. Egyébiránt 2 ° Említi a februárius 11-iki levelében, 

minden szót és czikkelyt nem tudhat az Pulay — Károly, 11. 292. 

ember s nem tarthatja emlékezetében. 21 U. o. n. 258. Rákóczi eml. 291. 



\ 

II. RÁKÓCZI FERENCZ 179 

másképp gondolkodik. Tudja, hogy sikertelen lesz az a levél, a 
mit a császárnak akar írni ; de se a nemzet, se magános ember 
ne vethesse szemére valamikor, hogy elszalasztottá az alkalmat 
hazája békéjének helyreállítására. Figyelmeztette őket arra is, 
hogy az ország határain állnak s nincs hova visszavonulniuk ; 
tehát közös erőfeszítéssel kell gondoskodniuk családjaik és hozzá- 
tartozóik megmentéséről. 22 Mindenki nyilván tudja, — folytatta 23 — 
fegyverkezésük kezdetétől fogva milyen szeretettel viseltetett 
nemzete s így mindnyájok iránt. Eletét is tökéletesen elszánta 
s mindenkor kész volt feláldozni megnyomorodott hazánkért, a 
melyet személye magánérdekeinek keresése nélkül szívesen 
szolgált. Kötelességét most is maga előtt viselte, pedig a császár 
hadainak minden oldalról való előnyomulása miatt az országból 
majdnem kiszorították s az Ausztriai Ház őt már azelőtt is 
elítélvén fölségsértés miatt, önmaga bátorságos megmaradásáról 
eddig is gondoskodnia s biztos helyre vonulnia kellett volna. 
Mindamellett kötelessége érzetében nem válhatott el tőlük s 
nem törődve a történhető szerencsétlenségekkel, velők maradt 
az országban. Vaján való megjelenése, a mely nyilt veszede- 
lemmel fenyegette, irántuk való igaz, állandó szeretetének 
bizonysága. Annál is nagyobbat mond. Ot és Károlyit, íegyver- 
kezésök hanyatlásának idején, a császár életökről és jószágaikról 
biztosította. Rajta volt teljes tehetségével, hogy ebben a jóban 
ők is részesüljenek; de megvallja, hogy némelyiknek meg- 
kegyelmezését a császár nehéznek találja. De hogy az arra 
méltók annál hathatósabban és nyertesebben alkalmaztassák a 
maguk dolgait, az Istenre kéri őket, hogy végső határozatának 
kimondásáig el ne hagyják, külön kegyelmet senki se fogadjon 
el, hanem azt a kevés időt megvárják s ennek a jónak elnye- 
résében egybefogjanak, egyetértsenek. Dolguknak, sorsuknak 
ilyen alkalmazkodásán senki se ütközzék meg. Idegen nemzetnek 
segítségül való kihozása módjában áll, tudna tenni róla s foly- 

2 2 Rákóczi eml. 291. 

2 3 Beszéde szó szerint Pulay — Károlyinál, n. 259 — 262. 

23* 



l8o MÁRKI SÁNDOR 

tathatná ezt a hadakozást, ha kedve volna hozzá. Országát 
azonban nem akarja hosszas fegyverkezéssel kimeríteni, mind- 
nyájoknak még nagyobb bajt szerezni. Sokat szólhatna erről, 
de elhallgatja a többit s egyedül azt az egyet jelenti ki, hogy 
ha az Ausztriai Ház kegyelméből való benmaradása most és a 
jövendőben való boldogságának akadálya volna, tüstént, vagy 
kegyelmének megnyerése után is kész mindenét idehagyni és 
az országból csak egy pálczával is kimenni. Tapasztalta, hogy 
Károlyit Pálffyval folytatott tárgyalásai és kétszeri találkozásuk 
miatt sokan gyanúba fogták. Kijelenti, hogy a mit tett, Károlyi 
az ő akaratából és parancsolatából tette, mert maga és az 
ország részéről ennél üdvösségesebb utat nem ösmert. Nem 
tudja, hogy őt magát mivel gyanúsítják. Mindenkor bízott 
bennök, gondolván, hogy benne is bíznak. A mit végezhet, 
kárukra nem válik. Őszinteségében senki se kételkedjék. Ked- 
vökért, hogy azzal is használjon nekik, most is elszánta magát 
a csészár előtt mindenképpen való megalázkodásra. «Ha azonban 
balítélettel vagytok felőlem, — végezte beszédét, melynek elmon- 
dása közben nem egyszer könyezett, — íme, előttetek vagyok, 
uraim ! Cselekedjetek velem akármit: lelketekre hagyom 
magamat.)) 

A tiszteket nagyon megnyugtatta, hogy a fejedelem érteke- 
zésbe bocsátkozott Pálffyval s most megint erősebben bíztak 
benne. Egy értelemmel arra kérték, hogy a császárhoz szóló 
levéllel magát Károlyit küldje Bécsbe, s helyette kezesnek 
Montecuccoli grófot kívánja maga mellé, mire Pálffy már a 
vajai találkozáson késznek mutatkozott. A fejedelem udvarias 
levelet írt Pálffynak ; 24 örült, hogy barátságos ösmeretséget 
köthetett vele és sajnálta, hogy el kellett válniok. Adott 
szavához híven, őszintesége jeléül, elküldte hozzá a császárhoz 
intézett levelének másolatát, de azt maga a császár számára 
méltó alakban nem állíthatta ki, mert itt nincsen ahhoz 

2 4 Februárius i. Pulay — Károlyi, n. 266—7. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ l8l 

való papirosa és pecsétviasza. Szavát adja, hogy mielőbb kiállít- 
tatja s átadja Károlyinak, kinek azt — megállapodásukhoz 
képpest — Bécsbe kell vinnie. Míg odajár, a fegyverszünetet 
megtartja, de kéri, hogy arra az időre küldje hozzá gróf 
Montecuccolit. Hadait Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros vár- 
megyébe vonja vissza s minden kihágást meggátol. 

Februárius 2-ikán a fejedelem, a dolgokban látszólag teljesen 
megnyugodva, indult Károlyival Munkácsra, hol azonnal kihir- 
dette a fegyverszünetet. 2 s Este 7 órakor már megkapta Pálífy 
levelét, mely szemrehányást tett neki, hogy csak az időt von- 
tatja, semmis ürügy miatt nem küldte el a császárnak szánt 
levelet s így nem lehet bízni. «Ha kegyelmed őszinteséget kíván 
tőlem, én is hasonlót kívánok kegyelmedtől)) váíaszolta fel- 
indultan ; 26 de kiállíttatta a császárhoz szóló levelet s 8 órakor 
hadsegéde, Máriássy Ádám már útban is volt vele Debreczen 
felé. 27 

A császárt figyelmeztette, hogy a hétéves háború s a rendek 
szövetsége a nemzet megsértődését jelentette. Most azonban, 
mikor a vármegyék nagy része visszatért a király hűségére, a 
fejedelem úgy érzi, hogy bosszúállásának, megátalkodottságának 
tudnák be, ha nem keresné az óhajtott szent békesség vissza- 
térésének a módját, a honfivér ontásának megállítását, a haza 
utolsó pusztulásának eltávoztatását. Ennek elérésére — néhány 
béketárgyalás után — alig találhat helyesebb utat, mint ha a 
király kegyelmességéhez folyamodik. Emlékezhetik reá a király, 
kinek udvarában számos esztendőt töltött, hogy kegyelmességén 
kívül egyebet nem keresett. Alattomos, titkos ellenségeinek 
üldözése következtében fogságba vettetvén, a tömlöczben hagyott 
levelében elmondta, miért kellett menekülnie. Abban s a bör- 



2 5 Rákóczi eml. 291. Pulay — Károlyi, bővítéssel szó szerint egyezik ezzel Rá- 

11. 267., 273. kóczinak Salánkon februárius 11-ikén kelt 

26 Olcsváról, 171 1. ^februárius 1. U. o-r levele, a melyet Károlyi — Pulay közöl, 
11. 266—7. 11. 278—282. Világos, hogy Rákóczi csak 

2 7 Munkácson februárius 3. kelt levél az elsőt zárhatta Pálffyhoz mostan írt 
Praynál, Epist. Procerum, 111. 538. Némi levelébe. (U. o. 278., 286.) 



l82 MÁRKI SÁNDOR 



\ 



tönből korábban is írt folyamodásában csak azt az egyet kívánta, 
hogy a haza törvényei szerint lássanak fölötte igazságot. Szökésre 
nem azért gondolt, mert letaposott rab volt, hanem mivel az 
ország törvényeivel ellenkező ítéletre hittak. A mikor azután 
kétesztendei bujdosása közben értesült a törvénytelen ítéletről, 
szabadulását csak a nemzettől és az ország lakosaitól remél- 
hette, kinek szabadságait az ő személyében sértették. Hazájába 
jövetelét nem külső hadakkal, hanem csupán az igazsággal 
támogatta; s manifesztumában saját és hazája sérelmeiről nem 
írt egyebet, mint a mit azóta a pozsonyi országgyűlés is a 
király elé terjesztett. 

Erezte azokat az egész nemzet ; és mivel a közromlás egyes- 
séget szokott okozni, fegyvert fogtak az ország törvényei és 
szokásai mellett, a melyekre a király atyja is megesküdött. 
A mint a fegyver csattogásai közt észrevette, hogy az egész 
ország egyetért vele, a szécsényi országgyűlésen minden 
hatalmát visszaadta az országnak s magát a rendek akarata 
alá vetette. Akkor őt egyenlő szóval az összeszövetkezett 
magyarság vezérlő fejedelmének választották s megesküdtek 
kölcsönösen, hogy a fegyverek szerencsétlen folyamata közt is 
megoltalmazzák a közügyet. Esküjének, kötelességének eleget 
tenni ügyekezett, de tartozott is vele. 

«Ha azért a felhozott okok — végezte levelét — fölséged 
szemei előtt igazaknak láttatnak, fölségednek igazságát, különben 
pedig atyai kegyelmes voltát kérjük, hogy mi is mindnyájan, a 
kik eddig fegyvert viselni kényszeríttettünk, országunk tör- 
vényeinek és szabadságainak (kik fölséged esküvésével is meg- 
erősíttettenek), úgy jószágainknak is adatásával is mind Magyar- 
országban s mind Erdélyben élhessünk. Indítsa erre fölségedet 
az igazság és a kegyelmesség, a kik a királyok székeinek 
istápjai. Vigye reá a jövendő dolgok általlátása és az országnak 
következő romlása, háborúk támadása/ ezerféle romlások, a 
melyeknek következésétől én magamat az én levelem által 
megmenteni kívánom. A midőn ezen levelemmel fölséged igaz- 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 183 

ságát és kegyelmességét tovább is kérvén kérem, maradok 
fölséged alázatos szolgája, Rákóczi Ferencz.» 

Pálffy ezt a levelet Debreczenből már másnap este külön 
futárral küldte Bécsbe, de megírta a fejedelemnek is, 28 Károlyinak 
is, 29 hogy azt talán át sem adják a császárnak, mert a feje- 
delem azt a czímet sem adja meg neki, a mit nagy uralkodók 
is megadnak; a mellett még mostan is vitatja fölkelése jogos- 
ságát s a maga és Károlyi megkegyelmezése helyett mind- 
nyájukét kéri. Úgy hitte, még mindig kicserélhetnék azt egy 
megfelelőbb, alázatosabban stilizált levéllel. Mert bizony nem 
tapasztalta, hogy — úgy, a mint Károlyi írja — a fejedelem 
semmit sem akar az ő meghallgatása nélkül elkövetni. 

A fejedelem valóban nem Pálífyra, hanem szívére hallgatott 
akkor, a mikor azt a levelet megírta. A stilus curialissal keveset 
törődött. Boldog Isten ! — mondta válaszában 3 ° — csak nem 
hiteti el vele Pálffy, hogy néhány szó újabb vérontások és 
hadakozások oka lehet? Helytelen kifejezéseken és czímeken 
csak ott akadhatnak fel, a hol mind a két fél megrövidíthetné 
egymást. Galamb és sas ezt nem teheti. Egy pápát, egy császárt 
valami hibás czím nem kisebbíthet; azért mondják, hogy a sas 
nem fog legyeket. Előhozhatja a politikából tanúit leczkéjét s a 
jól ösmert czímeket újra írt levelében megadhatja. De azt már 
éppen Pálffytól tanulta, hogy az emberséges ember lelkét 
Istennek, vérét és életét urának, becsületét pedig magának 
szokta tartani. Magát tehát nem ösmeri el és nem tartja rebel- 
lisnek. Nem tehet róla, ha az udvar annak tartja. De hogy ők, 
a kikef fegyverfogásra lelkiösmeretök kényszerített, magukról 
azt mondják, a mit az udvar mond, arra Pálffy János feleljen 
meg a Feldmarschallnak. Csak magáról sem beszélhet á levélben, 
mert hitét meg nem szegi s a vele szövetkezettek nélkül a 
fegyvert le nem teszi. Tulajdonképpen azt írta, a mit Pálffynak 



28 Februárius 5. Pulay — Károlyi, 11. 29 Februárius 5. Pulay, 11. 286—9. 

283—6. Pray, Epist. Proc. 111. 543. Szalay, 30 Februárius 11. Pulay — Károlyi, ír. 

Rákóczi bujdosása, 30. V. ö. u. o. 35. 289—292. Pray, Epist. Proc. in. 546. 




184 MÁRKI SÁNDOR 

már Vaján felolvasott. Nem színes, hanem szíves békességet 
kíván ebben a hazában ; de látja, hogy «ebben mi a víz folyása 
ellen iparkodunk. Legyen mindenben Isten akaratja . . .» 
A fegyvert addig függőben tartja, míg Pálffy annak felkötésére 
nem kényszeríti. 



XV. 
BÚCSÚ A HAZÁTÓL. 

— 1711 februárius 22. — 

tél dühöngött és olyan roppant hó borította a földet, 
hogy még a lovas is alig térhetett le a járt utakról. 
A bujdosók faluról-falura összetorlódott parasztszeke- 
reken költözködtek s a hegyek, mocsarak rejtekeiben keresték 
a megélhetés módját és a biztonságot. A katona saját családja 
megmentéséről s ellátásáról gondoskodván, odahagyta zászlait. 
A fejedelem folytonosan hallotta a népnek, a bujdosóknak 
annyira szánalmas panaszát. A szigorú hidegtől kénysze- 
rítve, a félmeztelen katonák elhagyták állomásaikat. Az egyik 
fegyverét, a másik lovát vesztette el, zsoldját pedig egyik sem 
kapta. Jogos panaszokkal járultak a fejedelem elé. Szolgálataikat 
nem a hűség és jóakarat, hanem a lehetőség akadályozta. 1 

A fejedelem ilyennek találta helyzetét. A nyomorúság és az 
izgalom viharai közt hánykódott s mégis bízott emberi eszkö- 
zökben, a maga okosságában. Esküje, becsülete, dicsvágya 
ösztönözte, hogy ne mondjon le az erdélyi fejedelemségről ; pedig 
tudta, hogy e miatt a száműzetés nyomorúságai várakoznak 
reá. Kevés reménye lehetett, hogy az általános európai béke 
visszaadja fejedelemségét. Ezzel ugyan a franczia király ismé- 
telve biztatta, de tudta, hogy megromlott hadaival a császárt 
nem kényszerítheti reá. A török háború minden pillanatban 

1 Rákóczi önéletr. 192. Szomorú képet mességnek februárius 8-iki folyamodása 
fest az Ungvárba szorult ungmegyei ne- is. (Károlyi-lt.) 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 185 

kitörhetett s így a czárban sem bízhatott teljesen. A császáriak 
örökös birtokai visszaadását, személye szabadságának biztosítá- 
sát Ígérték. De becsületét vesztette volna, ha mindezért meg- 
tagadja nemzetét, mely iránta való szeretetének, ragaszkodásá- 
nak, bizalmának annyi jelét adta. S az annyiszor megszegett 
királyi szót elfogadhatja-e biztosítékul a magyar törvények meg- 
tartására? Ha elfogadja, jégre épít, mely elolvadhat. A nemzet 
megutálta, megátkozta volna, ha saját biztonsága kedvéért bele- 
egyezik a népnek józan észszel előrelátható nyomorúságába. Nagy- 
lelkűségtől, dicsőségtől ösztönöztetve, arra gondolt, hogy Mun- 
kács várába zárkózik s ha az oroszok föl nem mentik, hős- 
halált hal ottan, mint azok, a kiket a költők s világtörténetírók 
dicsőítenek. Majd arra gondolt, hogy a lovasság élére áll, bejárja, 
bebarangolja a tiszántúli pusztákat, örökösen nyugtalanítja, 
halálra fárasztja, télen sem hagyja pihenni az ellenség hadát. 

De azután észrevette, hogy a veszedelmek és a halál kere- 
sése nem dicsőségét jelentené, hanem kétségbeesését árulná el. 
Életét éppen hazája, fejedelemsége érdekében kell kímélnie, meg- 
mentenie. Megdönthetetlen igazság gyanánt állt előtte, hogy ha 
fogságba jut vagy meghal, vége a nemzet ügyének, reményé- 
nek. Nincsen olyan könnyen vége, ha kibujdosik. Barátai, hívei 
maguk mondták, hogy vele marad a nép szeretete mindvégig; 
emlékét szívökben mindörökre megőrzik. 2 

Nagy lelkének háborgásában ime a népdal alaphangja, 3 a mely 
a két haza szeretetéről oly meghatóan biztosítja ! Mikor rég 
elment, visszaóhajtják; mikor rég meghalt, visszasóhajtják. Haló 
porából is föltámasztanák, összeszednék porhanyó csontjait. 
Mert nem hal meg, ki milliókra költi dús élte kincsét. Lerázza, 
a mi benne földi s éltető eszmévé finomul, mely fenmarad s 
nőttön nő tiszta fénye, a mint időben, térben távozik. Hozzá 
tekint fel az utód s óhajt, remél, hisz és imádkozik. 4 

2 Rákóczi önéletrajza, 195 — 6. 

3 Szövege az 1. kötet előszavában, 6. 

4 Arany, Széchenyi emlékezete. 

Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 24 



l86 MÁRKI SÁNDOR 

Kétszáz esztendő tapasztalatai bizonyítják, hogy Rákóczi nem 
ámította magát és nemzetét a rendeltetésébe vetett hittel. Ha oly 
sokban csalódott is, abban az egyben csakugyan nem tévedett, 
hogy kibúj dosása élő tiltakozás lesz minden jogfeladás ellen. 
Neve fegyverre és szabadságra hívó szózat marad, melyet nehéz 
időkben az ország minden népe meghall. s 

A császáriak nemcsak Pálífy, hanem Urbich útján is keres- 
ték a kibékülést. Ez kedvezőbb lehetett a nemzetre, ha a czár 
valóban közbelép. Moszkvában februárius 6-ikán a czár Vetésyt, 
a ki, Rákóczi eszközlésére, a franczia király közbenjárását aján- 
lotta fel, csak azért nem fogadta nyiltan, mert a portát főképpen 
Des Alleurs franczia követ izgatta fel a háború megízenésére ; 
de a másik szobában hallgatta, mikor emlékiratát 6 gróf Golovkin 
fő- és Saphiroff alkanczellároknak átnyújtotta*. Ebben Vetésy 
vagy inkább Rákóczi két módra utalt, a melylyel a czár a 
császár legkisebb sérelme nélkül valósíthatja a varsói szerződés- 
ben ígért oltalmat. Először, ha a svéd király hazatérésének meg- 
akadályozására hadakat küld be s ezzel Magyarország javát 
megtartja a fejedelemnek. Másodszor, ha a lengyelországi szűk 
termés ürügye alatt hadait Magyarországba rendeli téli szállásra, 
s teljes semlegességben tartja ott, míg a fejedelem érdekében 
nyiltan fölléphet. A fejedelem éppen a kihallgatás napján írta, 7 
hogy nemzetének nagy szerencséjét remélhetné, ha a villámlás 
gyanánt járó czárral találkozhatnék. Minden órában készen állt 
tehát, hogy a czár közeledésének legkisebb hírére Lengyel- 
országba indulhasson; sőt előbb is hajlandó bemenni, hogy el 
ne szalaszsza. ((Csodálatos az Isten a maga munkáiban — mondta, 
mikor Ágost király halála hírét is újból rebesgették. — A dol- 
gok olyanformán látszanak alakulni, hogy ezekből a rút ábrázatú 
dolgokból nagy jó fog kijönni részünkre.)) Azonnal ki is megy, 
ha Salánkra februárius 13-ikára értekezletet nem hirdetett volna 



5 Rákóczi eml. 79. 

6 Közli Fiedler, 1. 191 — 194. Szalay, Rákóczi bújd. 31—32. 

7 Februárius 6. Arch. R. 111. 570. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 187 

azoknak a magyar és erdélyi szenátoroknak, «a kik még ezen 
a tájon fetrengenek)). 8 Meghallgatásuk nélkül, erős alkotmányos 
érzületénél fogva, nem akart ilyen fontos lépést tenni, io-ikén 
már ott volt, az ugocsai erdők közé rejtett Salánkon, Munkács- 
tól 22 — 23 kilométerre. Még aznap kiadta a munkácsi vár védel- 
mére vonatkozó terjedelmes és nagyértékű utasításait, 9 melyekben 
«hazánk legdrágább kincsét», Munkácsot, Vay Ádám főparancs- 
noknak hitéhez, hazájához, és hozzá való szeretetére, kötelessé- 
gére bízta. Valóban megtett mindent, hogy — mint édesanyja ide- 
jében — Munkács még egyszer a magyar szabadság mentsvára 
legyen. Később azonban, Isten bebizonyította neki a zsoltáros 
versének 10 igazságát, hogy ha az Úr nem őrzi a várat, hiában 
vigyáznak, a kik őrzik. 11 

Nem hitte, hogy soká maradhasson Salánkon. 12 A tél nyomo- 
rúságai és az utak rosszasága miatt Sennyei kanczellár és a 
szenátorok többnyire csak ő utána érkeztek meg. Egy részök, 
engedelmével, már is átment Lengyelországba, mások pedig a 
táborban vagy otthon voltak elfoglalva. Pedig határozatuktól 
függött, Munkácsba zárkózzék-e, vagy a segítség sürgetésére 
maga menjen-e át Lengyelországba. 13 A dolog sürgőssége miatt 
a megjelentekkel már n-ikén közölte a császárhoz írt levelét. 14 
Mindnyájan helyeselvén, lemásoltatta s elküldte Károlyinak, hogy 
rendeltetése helyére juttassa. Nem remélte tőle a fegyverszünet 
meghosszabbítását. Minapi levele már fölment Bécsbe s útban 
lehet a válasz, mely Pálffyt vagy a tárgyalások, vagy a háború 
folytatására utasítja. A salánki urak IS attól tartottak, hogy a 



8 Pulay — Károlyi, 11. 282. Az össze- i 2 Károlyihoz februárius 10. Károlyi-it. 
hívást április 5-ikén azzal magyarázta, 1 3 Önéletr. 197. 

hogy a bécsi udvar «ítélete« a megzavart 14 Kelt Salánkon, februárius 11. Közli 

kedélyeket s önmagát tőrbe és vészedé- Pulay — Károlyi, n. 278 — 282. 

lembe ejteni akarta s így a nehézségek 1$ Magyar szenátorok: Esterházy An- 

elhárításáról tanácskozni kellett. Arch. R. tal, Csáky Simon, Sennyei István, Vay 

ni. 612. Ábrahám ; erdélyiek : Barcsay Mihály s 

9 Közli Arch. R. 111. 572—590. Ábrahám, Teleki Mihály, Arelt János, 
i° A 127. zsoltár 2. verse. később Thoroczkay István, Teleki Pál, 
1 1 Rákóczi önéletr. 197. Kemény Simon. (Teleki naplója, 287.) 

24* 



l88 MÁRKI SÁNDOR 

fejedelemnek, ha Bécsből levele talál jönni, mindent félben kell 
hagynia. 16 

A fejedelem mindennap maga elnökölt a magyarokkal és az 
erdélyiekkel külön vagy együtt tartott üléseken. Februárius 
14-ikén könyes szemekkel 17 tárta föl előttük az egész helyzetet. 
Emlékezniök kell — úgymond l8 — azokra az időkre és azokra 
a határozatokra, a melyek a fegyverforgatás után Szécsényben 
az ország minden lakosának szívét egyesítették. A rendek őt 
választották a szövetség vezérévé s megeskették, hogy az ország 
törvényeit és a szövetség végzéseit teljes épségökben megtartja, 
a szöv. rendeket el nem hagyja s fegyverét le nem teszi, míg 
az ország szabadságait s régi törvényeit helyre nem állítják. 
Az erre következő nagyszombati alkudozásokon kívánataikat a 
fejedelem és a szenátus együtt állapították meg ; s mikor ezeket 
német ellenségeik visszautasították, újból fegyverre szólította a 
nemzetet. Azon teljes tanácsülésnek végzéseit most nem tár- 
gyaltatná a csonka tanács előtt, ha az idő mostani aggodalmai 
és a hazának végső romlásba siető ügyei nem sürgetné, hogy 
kötelességéhez képpest nyilvánosságra hozza eddig magától tett 
intézkedéseit. Azoknak latbavetése, megfontolása után az ő óhaj- 
tásuk, véleményök és tanácsuk után akar eljárni a szöv. rendek 
javára. A magyarokhoz méltatlan, utálatos várfeladások után a 
neki bátorodott ellenséges lovasság a mostani szorult helyzetbe 
juttatta őket. Személyesen akart ellenállani s átkelt a Tiszán. 
A sereg száma és hangulata megnyugtatta; szembeszállhattak 
volna ellenségeikkel, de a körülmények következtében sokáig 
csoportban nem maradhattak s könnyebb ellátás végett a falvak- 
ban sem lehetett őket szétosztani. A katonák gyakran szét- 
rebbentek, hogy bujdosó családjaikról gondoskodjanak. Zsákmány 
és új hírek reményében portyázásra még csak elmennének, de a 



J 6 Károlyihoz februárius 11. és 12. 18 A beszéd szövege az önéletrajz 

Károlyi-lt. (*97~ i99-)» az emlékiratok (292— 4.) Teleki 

17 Teleki naplója, 287. Pálffy gúnyoló- naplója (287. 1.) és Saussure (247. 1.) egybe- 

dása februárius 17. Szalay, 35. vetésével. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 189 

harcztól lovaik rosszaságának vagy saját ruhátlanságuknak ürügye 
alatt kitérnek, vagy elszöknek. A mezei hadtól tehát legfeljebb 
tavaszszal várhatnak valamit, mikor a bujdosó családoknak a 
Tisza mocsarai, a Szamos lápjai s Máramaros hegységei több 
biztonságot nyújtván, a katonák jobb kedvvel zaklathatják az 
ellenséget. 

Odáig azonban még három hónap van ; s előbb az orosz sege- 
delemről sem lehetnek biztosak. Hogy addig nyugalomban élje- 
nek, Károlyinak engedelmet adott a fegyverszünet tárgyalására. 
Öt magát is ezek az okok bírták rá, hogy . Pálffy val találkozzék 
és hogy a császárnak levelet írjon. Semmiképpen sem akarta, 
hogy Pálffyval szemben igazságtalanul járjon el s a nemzetnek 
is meg akarta mutatni, hogy semmi sincs a világon, a mit érte 
meg nem tenne. A szenátust pedig azért hítta össze, hogy ha 
levele következtében a császár valóban alkudozni akarna velők, 
a tennivalókra nézve véleményöket kikérje. Fontolóra kell 
venniök, hogy majdnem végső veszedelemre jutván, az érsek- 
újvári tanácsülésben 1706-ban megállapított és Nagyszombatban 
előterjesztett békepontokból engedhetnek-e, vagy esküjöknél és 
szö vetségöknél fogva feltétlenül ragaszkodjanak-e hozzájok s 
megvárják a czár segítségét? 

Munkács és Kassa bátor védelme módot nyújt arra, hogy 
megvárják ezt a segítséget. A czár napról-napra megjöhet Lengyel- 
országba. Mondják meg, mit tartanak jobbnak : azt-e, hogy eléje 
menjen s értekezzék vele, vagy hogy a fegyverszünet lejártával 
Munkácsba zárkózzék? 

A fejedelem had nélkül jött ide, a szenátorok tehát igazán 
félelem nélkül nyilatkozhattak. S egy sem akadt köztük, a ki 
hajlandó lett volna a dicsőségök napjaiban összeállított béke- 
pontokból valamit engedni. 19 Kimondták, hogy szövetkezésök 
czélja, oklevele s esküjök ellene mond minden békének és 
egyezkedésnek, a melyet a nagyszombati pontok sérelmével 

19 Rákóczi eml. 292. Senki sem mondott ellen, csak néhányan tétováztak — 
mondja önéletrajzában, 199. 1. 



190 MÁRKI SÁNDOR 

kötnének. Azért, hogy az események ide fejlődtek, a fejedelmet 
nem hibáztatják, mert elhárítására az övénél s az emberinél 
nagyobb hatalom kellett volna. Arról azonban mindnyájan felelni 
tartoznak Isten előtt, egyetértenek-e a lelkiösmeretbe vágó 
gonosz dolgokban. A közügyet, a kiváltságokat, az ország tör- 
vényeit és szabadságait erőszakkal eltiporni a fejedelem és a 
szenátus önkéntes hozzájárulással nem engedhetik. Hasonlíthatat- 
lanul hasznosabb és illőbb, ha a fejedelem kimegy Lengyel- 
országba és, a hadviselésről le nem mondva, személyét az isteni 
gondviselésre bízza, mint ha bezárkózik egy várba, tétlenül marad, 
va gy> a szövetség megsértésével, a hitszegés és a hazaárulás 
bűnébe esik. 

A fejedelem azután az erdélyi szenátus teljes ülésébe ment 
át. Előadta, hogy élénk emlékezetében tartja, sohasem felejti el 
a vásárhelyi beiktatásakor eléje szabott föltételeket. Azok között 
arra is kötelezték őt, hogy az erdélyi rendek beleegyezése 
nélkül sohase mondjon le fejedelemségéről s ne is tárgyaljon 
róla. Nyilt mezőn, emelkedett helyen, a rendek jelenlétében, 
Isten színe előtt, Krisztus keresztjére és az evangéliumra őszintén 
fogadta, hogy a föltételeket megtartja. Ezek után nincs bátor- 
sága azt kérdezni, fejedelemségével szemben mi a kötelessége; 
csak azt kérdezi, módjukban áll-e elhárítani azt a végső rom- 
lást, melylyel' a hazát az ellenséges hadak fenyegetik s remélik-e, 
hogy a háború folytatásával visszaszerezhetik? Magyar- és 
Erdély országok rendéit kölcsönösen kötelezi a szövetség, a 
melyet itt is, ott is nyilvános végzésekben és törvényczikkelyek- 
ben erősítettek meg. Az ügyek jelen állapotában közös a rom- 
lásuk, de az a kötelességök is, hogy szembe szálljanak a végső 
veszedelemmel. Neki nemcsak a fegyverben állókról, hanem a 
bujdosókról s az ország minden lakosának jólétéről is kell 
gondoskodnia. Elmondta tehát, Károlyival együtt mit tett meg- 
mentésökre. Pálffy biztosította őt, hogy, erdélyi fejedelemségének 
elösmerésén kívül, minden kívánságát teljesítik. Határozzanak 
tehát arra nézve, lehet-e az ellenséggel s milyen föltételek alatt 



II. RÁKÓCZI FERENCZ I91 

lehet tárgyalni a békéről. Az ő személyével, megválasztása 
tényével ne törődjenek. Nem akar szerencsétlenségöknek oka 
lenni, ügyeik kiegyenlítésében gátul szolgálni. Ha magukra és 
a rendekre nézve jobbnak, hasznosabbnak látják, oldozzák föl 
esküje s ő is feloldozza mindnyájukat hűségesküjök alól. Vissza- 
adja a választásról szóló oklevelét, hogy ezzel is előmozdítsa a 
fejedelemség nyugalmát, boldogságát. Hiszen legfőbb óhajtása, 
hogy többi szabadságuk megtartásával menekedjenek azoktól a 
bajoktól, a mik fejedelemségének megtartása következtében 
szakadhatnak reájok. 

A mélyen meghatott szenátorok megköszönték nagylelkű- 
ségét, atyai jóindulatát ; de egy szívvel és lélekkel, minden 
habozás nélkül kijelentették, hogy a fejedelmet a rendek válasz- 
tották meg, nekik tehát nincs joguk, de hajlandóságuk sincs 
arra, hogy a rendeknek tett esküje alól fölmentsék. Távol 
állanak minden efféle gondolattól. Arra kérik, azért esedeznek, 
hagyjon fel mindörökre lemondása szándékával; legyen rajta, 
hogy méltóságát minden úton-módon megtartsa. A míg á 
maguk, feleségeik, gyermekeik megélhetésének reménye meg- 
marad, örömest osztoznak a fejedelem sorsában. Törhetetlen 
hűséggel, ragaszkodással követik idegen földekre, tengerekre; 
csak arra kérik, hogy ott, a hol semmi segítséget nem remél- 
hetnek, végső Ínségre jutni ne engedje őket és családjaikat. Már 
pedig a fejedelem is inkább idegen országba menjen, mint hogy 
a czár bizonytalan segítségére számítva, egy várba zárkózzék 
s mindenféle veszedelemnek tegye ki életét, melylyel a hazának 
tartozik. Kérték parancsait, mit tegyenek. 

A tanácsurak salánki felbuzdulása a magyar történelem 
legszebb jelenetei közé tartozik. Rákóczi körül annyi ember 
sem volt, mint mikor nyolcz esztendővel azelőtt zászlót bontott 
a Vereczkei-hágón. S a hét tanácsúr épp olyan szentül fogadta 
Rákóczinak, mint a hét vezér valaha Árpádnak : a hoya sorsod 
vezet, oda követünk; a míg nemzetséged él, abból legyen a 
nemzet vezére, fejedelme ! Rákóczi valóban megtelt a szabadság 



192 



MARKI SÁNDOR 



szent lelkének erejével. «Sebesen zúgó szélnek zendülésével », a 
maga meggyőződésének egész erejével töltötte el mindenkor a 
házat, a melyben ülnek vala. A hol maga megjelent és szólt, 
mindnyájan egy akarattal valának együtt, mint az apostolok 
pünkösd napján, a kik tudták, hogy nagy szenvedések, meg- 
próbáltatások várakoznak reájok. Ezt a salánkiak is tudták; és 
tudta a nép is, mely Rákóczi kesergőjében 20 évek múlva is 
dalolta, hogy a fejedelem kibujdosását magyarjai, vitézei javalták : 

« Tanácsoljuk felségednek, meg se is vesse: 
Aranyait, ezüstjeit rúdakba veresse, 
Rakassa fel, vitesse el, 
Hordassa el és menjen el, 
Merre szeme lát.» 

De a fejedelem nemcsak magáról gondoskodott, sőt éppen 
a maga aranyaival, ezüstjeivel törődött legkevesebbet. A mikor 
érezte, hogy « minden szempillantásban rá kongatják indulása 
óráját», a bujdosók és hadak közt osztotta ki ecsedi uradalma 
termését s jobbágyai közt a marhákat. Februárius 16-ikán 
menedék- és útleveleket ígért a magyar és erdélyi uraknak, a 
mit csak Thoroczkay István ellenzett. Megvigasztalta a fejedelem 
őket a czár és a porosz király jóakaratával is, de világosabb 
kijelentéseket nem tett. Az urak nem tartották szükségesnek, 
hogy a fejedelem külön utasításokkal lássa el Károlyit; hiszen 
ha a bécsi udvar őszintén akarja a békét, akkor meghosszab- 
bítja a fegyverszünetet s Károlyi értesítheti a fejedelmet min- 
denről; ha pedig nem hosszabbítja meg, nincs mire várnia. 
Minden esetben jobb és állandóbb békességet várhatnak az 
orosz közbenjárásától, mint Pálffy hitegetésétől; jobb tehát, ha 
a fejedelem a czár felvilágosítására siet, mint ha itthon arról 
vitatkoznak, a császárt clementissimusnak vagy benignissimusnak 
szólítsák-e? 21 



20 Thaly, Adalékok, n. 316—320. Az első két versszak és a harmadiknak első két 
sora csak a salánki gyűlésre vonatkozhatik. 

21 Februárius 18. Arch. R. 592. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



193 



A magyar urak már 15-ikén, az erdélyiek pedig másnap 
mind elbúcsúztak a fejedelemtől, a ki általános szavakban bíz- 
tatta őket, hogy gondoskodni fog megmaradásukról, különösen 
ha az orosz czár pártfogásához akarnak folyamodni. Az öregebb 
Thoroczkay István tábornok ellenezte a dolgot, de követte a 
fejedelmet s másfél esztendő múlva száműzetésben halt meg; 
azonban Teleki Pál és Kemény Simon kilenczedmagával aláírta 
az «albát.» Az aláírás voltaképpen arra kellett, hogy a fejede- 
lem a czárral, esetleg a porosz királylyal, a rendek külön fel- 




45. SZTANISZLAV. 



hatalmazása alapján tárgyaljon ; ebben a dologban azonban a 
fejedelem világosan nem nyilatkozott. Nem ösmerte szándékát 
világosan ez adat följegyzője, Teleki Mihály sem, a ki ez nap 
elbúcsúzván, a fejedelemtől, Vay Ábrahámnál megebédelt, azután 
szánra ült s Arelt János erdélyi tanácsúrral (a beszterczei bíró- 
val), Kemény Simonnal és Teleki Pállal Dolhára hajtatott. 22 
Huszton a fejedelem úgy maradt, mint az ágon ülő madár. 23 
17-ikére várta házigazdáját, Károlyit, 24 a ki azonban «bőjtre 



22 Februárius 15. Károlyihoz, Károlyi-lt. 
és Teleki naplója, 287. 

2 3 Februárius 15. Károlyi-lt. 

24 A hogy Munkácsról eznap írta 

Magyar Történeti Életrajzok. 19:0. 



urának Károly iné, Salánkon « mindenek 
jól mentek végbe annyi néphez képpest ; 
részünkről kevés kárral, a falunak elég 
terh, de az idő úgy hozta». Károlyi-lt. 

25 



194 MÁRKI SÁNDOR 

halasztotta az újmódi farsangot)). Nem várhatta meg, mert 
hamvazó szerdán, 18-ikán egy külföldről jövő hír «megfúvá 
a felülőt)) s Rákóczi «indúlt, hova hazája szolgalatja — kése- 
delmet nem engedve — ösztönözte)). 25 

Károlyinak meghagyta, hogy folytassa az alkudozásokat, s 
értesítse őt mindenről. Ha kiszorítanák az országból, a hadakkal 
Lengyelországba, Sztaniszlav felé menjen, ne Moldvaországba; 
mert nagy ellenmondásnak látszanék, hogy a fejedelem a 
czárral tárgyal, serege pedig ennek ellenségeihez, a svédhez, 
vagy a törökhöz menekül. Ezzel őt nagy veszedelembe ejthetné. 
Vayt magával viszi, «mert idegen országon is legnagyobb kincs 
a hü szolga» ; helyette Sennyei István védelmezze Munkácsot. 
Lengyelországba ezentúl senki se mehessen ki. 

Legdrágább kincsét: édes hazáját, Munkácsot, abban levő 
mindenét Károlyi lelkére, hitére kötötte, bízta. Remélte, hogy, 
Munkácson is tett fogadásához képpest, a nemzet boldogulása 
nélkül nem békül és őt el nem hagyja. E nélkül különben sem 
engedi békülni őket a szövetségre tett hitök, melylyel lelköket 
és maradékaikat sub nóta perditionis in pátriám kötötték le 
édes hazájuknak. Távollétében tehát vezérelje és kormányozza 
a hadakozást a mint legjobban lehet. maga bujdosások és 
nyomorúságok közt keresi a nemzet boldogulását, a melyben 
hisz; és a czárral találkozván, világosan megírja, miben 
bízzanak. Hazájáért magát tízszer is megalázza, de arra bizony 
nem lép a szövetkezett rendek nevében, hogy édes hazáját 
nagyobb rabságra vesse annál is, a melyben találta s a melyből 
kiszabadítani kívánta. Vezérelje tehát Károlyi az ő igaz szán- 
dékát, a mitől senki sem szakíthatja el. 26 

Hamvazó szerda nagy részét már Munkácson töltötte. A vár 
főparancsnokságát Vay helyett, a kit magával akart vinni, 
Sennyei kanczellárra bízta s kivette őt Károlyi hatósága alól. 
Az alsó vár parancsnokává palotásainak ezredesét, Szentiványi 

25 Februárius 18. Arch. R. ni. 591. 

26 Februárius 18. Arch. R. rn. 591—4. Pulay — Károlyi, 11. 293 — 297. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ I95 

Jánost tette. A vár jól el volt látva őrséggel, ágyúkkal, élelem- 
mel; erejében Károlyi is annyira bízott, hogy feleségét — a 
fejedelem tanácsára és ennek visszatértéig — ezekben a válságos 
napokban is ott hagyta. Munkács maradt a fölkelők kincsesháza. 
A fejedelem tudniillik nem vitte magával aranyait, ezüstjeit, a 
hogy a kurucz nóta szerette volna, hanem a munkácsi pénz- 
verőháznak adta át, hogy pénzzé verjék s a szabadságharcz 
költségeire fordítsák. 27 A mikor délután elszánkázott Munkácsról, 
maga sem hitte, hogy nem látja többé a magyar szabadság 
utolsó fellegvárát, hol édes anyja vezette be a vitézség iskolá- 
jába. Este már Szentmiklósról intézkedett, hogy « szegény 
társai», a nemes ifjak, Haller Gábor vezetése alatt 28 Károlyihoz 
csatlakozzanak és «ha valamely indulása talál lenni a fegy- 
vernek, szolgálják hazájokat, a míg lehet)). 29 Pénteken, februárius 
20-ikán Pudpolóczon, 3 ° a mai Vezérszálláson át : ment Alsó- 
Vereczkére s onnan intézett nyilt levelet a szövetkezett ren- 
dekhez. 51 Kijelentette, hogy fegyverrel vagy békével ügyekezett 
biztosítani a szabadságot. Minden utat megpróbált s fegyver- 
szünetet is kötött, hogy a végső eszközöket se múlaszsza el. 
Mielőtt azonban a felséges császár határozatát megkapná, vezérlő 
fejedelmi kötelességéhez és a mostani állapotokhoz képpest, a 
külső hatalmakkal szintén kell érintkeznie. A dolgokat úgy 
folytatja és kormányozza, hogy, ha lehet, jó békességet kössön, 
ha nem, külső segítséggel folytassa hadakozását. Elhatározta 

2 7 Rákóczi eml. 294. 3 1 Februárius 20. U. o. Nagyon eltérő 

28 Haller Gábor éppen ekkor rándult át fogalmazásban Pulay— Károlyi, n. 299— 301. 
Munkácsra, hogy Károlyinét Klára kezéért és Szalay, Rákóczi bújd. 39—40. «Ö fel- 
ostromolja. Az anya kijelentette, hogy ura sége kegyelmes parancsolatjából ezen 
fog határozni ; a fejedelem Károlyira bízta, állhatatosságra és excellentiád (Károlyi) 
hogy maga mellé vegye, vagy utána küldje. dispositiojától in absentia suae serenitatis 
Magával a fejedelem csak nyolcz nemes ifjút de totó dependentiára adhortáló» pátenst 
vitt. (Károlyiné levele febr. 17. Károlyi-lt.) Aszalay titkár Zavadkáról februárius 
Károlyiné már 13-án búsult, hogy Haller 22-ikén 15 példányban küldte el Károlyi- 
úgy elszakad tőlük : ki tudja, láthatni-e nak. (Károlyi-lt.) Innen magyarázható a 
esztendőkig is ? (Levele u. o. febr. 13.) szöveg eltérése. A fejedelem később 

2 9 Februárius 18. Károlyi-lt. úgy találta (Önéletr. 291.), hogy levelét 

5° Bercsényi Postpolusnak írja. Arch. kelleténél talán bővebb tartalommal írta 
R. vi. 695. n és szerkesztette meg. 

25* 



196 



MARKI SÁNDOR 



tehát, hogy személyesen keresi föl a külső hatalmasságokat. 
Távollétében a kormányt Károlyi tábornagyra bízta. Mindenkit 
a szövetség iránt való hűségre buzdít. Dolgaink hanyatlása és 
az ő szükséges kimenetele, vagy az ellenség kecsegtető ajánlatai 
miatt elpártolásra, hitszegésre senkise tántorodjék el. A szom- 
széd országokba ne bujdossanak ki, mert csak Károlyi út- 
levelével remélhetnek maguknak ottan biztonságot. Az ő 
visszatéréséig maradjanak csoportban Károlyi rendelkezése, 
a vitézek pedig saját ezredeseik parancsnoksága alatt. Bizto- 




55. A VAJAI VÁRKASTÉLY. 



sítja őket, hogy ha a fegyverszünet felbomlanék s Károlyival 
hazánkból kiszorulnának is, a külföldön teljes biztonságot, sőt 
szükség esetében katonai szolgálatot találnak mindaddig, míg 
várt boldogulásukat békességgel vagy jó külső segítségükkel 
kieszközölheti. 

Nem kecsegtette őket hiú reményekkel. 

Frigyes porosz király másnap (februárius 21-ikén) kiadta 
pátensét, melynél fogva szeretett rokonának és barátjának, Rákóczi 
római birodalmi herczegnek, hitvesének és a sorsukban osztoz- 
kodni akaróknak együtt és fejenként Poroszországban védelmet 
biztosított. Ezt az elnyomottak és a szerencsétlenek iránt való 
veleszületett jóságán kívül az emberiség iogalapján tette, leg- 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 197 

kivált pedig azon különös hajlamánál fogva, melylyel a fejedelem, 
a magyar nemzet s a magyar protestánsok iránt viseltetett. 
Megengedte, hogy vallásukat Poroszországban szabadon gyako- 
rolják, jószágokat vegyenek, béreljenek s általában véve min- 
denkor és örökre élhessenek országa szabadságaival és kivált- 
ságaival. Arról pedig a fejedelem még 19-ikén értesült, hogy a 
ezár sietteti Bercsényinek hozzá való menetelét, s Dolgoruckij 
bizonyosnak tartja az orosz-franczia szövetséget. 32 

Károlyira várakozva, a fejedelem a tervezettnél tovább 
maradt Alsóvereczkén. «Csak elhűlt bele», hogy Károlyi vissza- 
tért, mert postai alkalmatosságával nem remélte utóiérni. 
Mielőtt tehát kimenne édes hazája határából, februárius 21-ikén 
délben igaz atyafiságos szeretettől indított szívvel levélben 
búcsúzott el tőle. Kezére adta hazája belső dolgainak terhét ; 
de hitére fogadta, hogy a haza boldogulásáért ő is összetesz 
éjét és napot. 35 Aratásra, s ha lehet, előbb is, többed magával 
jön vissza, mint a mennyivel kimegy. Azután átment a szom- 
szédos Zavadkára 34 s Istennek ajánlván a nemzetet és önmagát, 
sok szolga- és udvari nép kíséretében elhagyta a hazát. Este 
megállott még egyszer a vereczkei hágón; s a tót népdal 
szerint: 3S 

«A mikor Rákóczi szép Magyarországtól 
Búcsúzott, búcsúzott, búcsúzott — 
Erre az országra, erre az országra 
Visszanézegetett, visszanézegetett . . .» 



5 2 Fiedler, n. 145 — 6. Szalay, 41—42. még egy hét múlva is hitte, hogy Peter- 
A porosz követ pár nappal előbb külön- boroughnak megengedik az intőiével írását 
ben is csatlakozni akart Palmers bécsi és azt, hogy egész komolyan megirja neki 
angol követhez, ki Rákóczinak békére az ügyek állását. (Palmers levelei februárius 
buzdító levelet akart írni; de Palmers 18., 21., 28. Simonyi, 111. 485— 8.) 
kijelentette, hogy ez ügyben — utasítása 3 3 Februárius 21. Pulay — Károlyi, 11. 
szerint — csak a hollandi követtel járhat 298. Nem egyezik szórói-szóra a fejedelem- 
éi, a császár pedig, kivel ez iránt Savoyai nek a Károlyi-levéltárban levő sajátkezű 
Jenő hg és Wratislaw gróf beszéltek, nem levelével. 

helyeselte ily levél elküldését, mert Rá- 34 Februárius 22-ikén Aszalay titkárnak 

kóczi azt hihetné, hogy Anglia és Hollandia még ottan kelt egy levele. (Károlyi-lt.) 

még érdeklödnek iránta. Azonban Palmers 3 S Thaly, Adalékok, ír. 397. 



198 



MARKI SÁNDOR 



Kedves czigánya megsiratta : «Mégy, mégy, fölséges feje- 
delem ... Itt hagyod a vagyont, keresed a nincsent!» s elhúzta 
mé g egyszer a nótáját : «Jaj, régi szép magyar nép, az ellenség 
téged miképp szaggat és tép!...» ?6 De a mely felől a csillag 
jár, a szél zúg, a felhő repül: Rákóczi arra vette útját. «Ha 
minden elmarad, Isten el nem marad !» Reá bízta magát. 37 
«Országából elbujdosott a jó fejedelem» ; ?8 elment országából, 
drága, kedves, jó hazájából, eddig való hajlékából. 

« Mutass Jézus kies földet, 
Lakásomra adj jó helyet, 
Ez életben csöndességet — 
Jövendőben üdvösséget !» > 9 



}6 u. o. 216. 

>7 Öszi harmat után... U. o. 311. 



58 U. o. 318. 
39 U. O. 322. 




56. I. FRIGYES POROSZ KIRÁLY ÉRME. 



TIZENEGYEDIK KÖNYV 



LENGYELORSZÁGBAN 




57- A JARASZLOI REGI KASTÉLY. 




RÁKÓCZI ÉS KÁROLYI UTOLSÓ TALÁLKOZÁSA. 

— 171 1 márczius 26 — 28. — 

fejedelem 1711 februárius 21-ikénazon az úton ment ki a 
hazából, a melyen nyolcz esztendővel azelőtt bejött a sza- 
badságháború megkezdésére. Lelkiösmerete, lelkiállapota 
most is olyan volt, mint akkor. Saját bevallása szerint l mint bűnös 
magánember jött be s mint bűnös fejedelem távozott. Aggasztotta, 
búsította az országnak, híveinek sorsa, nyomorúsága ; de lelki- 
ösmerete nem vádolta. Az ország elhagyása, a számkivetés nem 
szomorította annyira, mint az, hogy a bujdosók megélhetését 
nem biztosíthatja. Minden bujdosó megmutatta hűségét, ragasz- 
kodását. Követték, parancsait várták. S ő azzal vádolta önmagát, 
hogy érzelmöket nem viszonozhatja, tartozó nemeslelkűségét 
nem bizonyíthatja be. A bujdosók, a kik vele mentek, a ritka 
hűség, szeretet, jóindulat mintaképei voltak. Vigasztalására 
szolgált, hogy méltónak tartják ilyen áldozat hozatalára. Meg- 



Önéletrajz, 201—2. 
Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 



26 



202 MÁRKI SÁNDOR 

mondta nekik ott, a határon, hogy aggódik jövendőjük miatt, 
mert illő eltartásukat vagyoni helyzete nem engedi, meg. Nem 
tanácsolhatta nekik, hogy visszatérjenek s megszegjék köteles 
esküjöket ; de ígéretekkel sem csalogathatta, hogy vele jöjjenek 
a biztos nyomorúságba. Az ország érdekében állónak tartotta, 
hogy kövessék, számukkal növeljék tekintélyét és a czárt ezzel 
segítségadásra ösztönözzék. Őszintén biztosította őket jóindula- 
táról, részvétéről s hogy megélhetésüket, szolgálatba fogadá- 
sukat remélhetik. Senkinek sem mondott többet, mint a mennyit 
magában gondolt. Senkinek sem ajánlta a visszatérést, de senkit 
sem tartott vissza a bujdosástól. Megmondta, hogy senki sem 
sérti meg azzal, hogy visszatér. 

De úgy érezték, hogy « mindnyájoknak el kell menni ». 

A fejedelem csak pár napot töltött Skoljén. 2 Februárius 27-ikén 
Sztaroszelóba érkezett, 3 a hol a nagy hetmannal, Szieniavszkij 
Ádámmal és Dolgoruckij herczeggel kívánt találkozni. Szieniavszij 
a tatárok beütésének híre és sok minden egyéb baj miatt csak 
márczius elsején érkezhetett oda; ugyanaznap, a melyen Mun- 
kácsról Szentiványi János utánaküldte Károlyi levelét. 4 A feje- 
delem nagyon sajnálta, hogy kijövetele előtt Károlyival nem 
beszélhetett személyesen ; most tehát — Szieniavszkij meghall- 
gatásával — levélben válaszolt neki. Figyelmeztette, hogy a 
hazában nem köthetnek jó békességet; megalázkodásuk csak 
felfuvalkodottá teszi a németet. Ellenben bizonyos, hogy a czár 
a kurucz hadakat szolgálatukba fogadja s bejövetelöket 
Szieniavszkij sem ellenzi. Nem adhatnának tehát számot a 
világ előtt s hitök ellen tennének, ha egyszerűen hitelt adnának 
a németeknek. A magyar békesség dolgát csak a czár viheti 
végbe, a ki Rigából különben is magához hívatta Vetésyt. 
maga is a béke gyorsítására megy a czárhoz, mert törvényes 
szabadságaik és jószágaik helyreállítását közbenjárásától várja. 
Megírhatja tehát Pálffynak, hogy útja nem jelenti a tárgyalások 

2 171 1 febr. 23. Arch. R. ni. 706—7. 4 Szentiványi Károlyihoz februárius 28. 

3 Márczius 3. U.-o. 594. Károlyi-lt. 



?M.jdU£ 




iPii^iJap^i^^ 



25* 



204 MÁRKI SÁNDOR 

megszakítását. Ha a fegyverszünet megint fölbomlanék, Károlyi 
jöjjön be hadastul ; de nem futva, hanem csoportosan és lobogó 
zászlókkal, a hogy segélyhadhoz illik. Mint a czár bevallott 
szövetségesei, Törökországba úgy sem menekülhetnének. Ne 
irtózzék ettől az országtól, a hol megbecsülik, alkalmazzák s az 
Ukrajnára csapdosó tatárok ellen mindjárt foglalkoztatják is 
hadait. Pálffy és Ebergényi már is szószegőknek mutatkoztak, 
szótartásra tehát ők sem kötelesek ; ha ezentúl mégis őszintéknek 
látszanának, ellenkezőt az ő részéről sem tapasztalnak, de 
hazája érdekében kezdett dolgait sem hagyja abban. 5 

A fejedelem még nem tudta, hogy a czár nem fogadta s 
végre is elutasította követét, mert meggyőződött a franczia 
király rosszakaratáról. 6 Újból meghagyta Vaynak, 7 hogy adja 
át a munkácsi parancsnokságot Sennyeinek s jöjjön ki hozzá; 
közjogi és történelmi nagy ösmereteire, úgy látszik, a czárral 
való tárgyalásokban számított. «így nem jó lesz», — írta Károlyiné 
ugyanakkor Munkácsról 8 — «Vay uram igen megbetegedett s a 
másik (Szentiványi) sem nyúlhat semmihez ». Vay betegen is 
útnak indult, 9 de már nem találta Sztaroszelóban a fejedelmet, 
a ki Do/goruckijra hiában várakozván, a czár elé ment. 

A hirtelen olvadás és az utak felfakadása miatt márczius 
9-ikén Ilyvóban (Lembergben) kellett várakoznia. Úgy hallotta, 
hogy a czár csakhamar megérkezik. Bécsi hírei szerint Anglia 
új külön követe, lord Peterborough, utasítása szerint, minden 
módon békére ösztönzi az udvart. 10 Hát még ha azt is tudja, 
hogy a lord aggódik a fejedelem miatt, mert becsaphatják a 



5 Márczius 3. Arch. R. 111. 594—8. már azért is tévedés, mert 171 1 nem volt 

6 Vetésy levele Moszkvából februárius szökőév. 

26. Fiedler, 1. 201 — 213. Szalay, Rákóczi 10 Rákóczi Károlyihoz márczius 9. Ká- 

bujdosása, 43—44. rolyi-lt. A lordot ez ügyben a császár már 

7 Márczius 3. Arch. R. in. 709. februárius 25-én fogadta. Palmes levele 

8 Márczius 3. Károlyi-lt. Fiedlernél, 11. 148. Februárius 28-án Peter- 

9 Károlyiné márczius 6-i levele szerint borough is biztosítja lord Rabyt (u.-o. ír. 
(u.-o.) 4-én, Szathmári Király Ádám nap- 151.) hogy szívén viseli a magyar ügyet> 
lója szerint (Rákóczi-tár, 1. 235.) még feb- amelyért mindent megtesz. (De elkésett 
ruárius 29-én. A naplóiró legelső adata vele, mint Palmerston 1849-ben). 




wuífa Sfuram mzz .Jfideuta.títJ' 



{Pr'nietft J^oÚe^l éfyhTió ^7rut^^-2^^^ 
„/7ZJL */2za. ő%á*/a££4L? fétL^zíLfó t&TifeJ'tZLJ e^*> 



-£z<?7z^f7z re 'őuzjo a^/g^ét-fi^í' /"ya&?ia2rz2 S7L. — *^p 



c< 






i/ 



(s (PraaecL ^ 77ijWsjfa ^^ 






GR. KÁROLYI SÁNDOR HUSÉGESKUJE. 



<J?rl(u.nMJn, £&t<z*ifc> at^are*-^'. 



c&e*^ wrjfaST* 0au ,£ & ^ ^fU^f, 



mos ^sz^r "^ ™ «•" Ty 



■pM/V s&C" 





II. RÁKÓCZI FERENCZ 205 

béketárgyalásokkal ! Mivel Károlyi — a lord szerint — nagyon 
sürgeti a békét, a fejedelmet óvatosságra kellene inteni, mert 
az udvar sem embert, sem levelet nem enged küldeni hozzá. 
Ö tehát azt szeretné, hogy lord Raby, Anglia berlini követe, 
külön futár útján figyelmeztesse őt. 11 Ausztria egyik szövet- 
ségesének ilyen nyilatkozata után talán mégsem lehet szeszélynek 
tekinteni, hogy a fejedelem nem hitt a császáriak ajánlataiban 
s erősebb biztosítékokat keresett. Mindamellett «hazája dolgait 
és szíves kormányzását újonan is Károlyi tapasztalt hűségére 
és dexteritására (ügyességére) bízta. 12 Egyúttal azonban meg- 
hagyta neki, és a nevében intézkedő Biró Kristóf ezredesnek, 
hogy a fejedelem vagy Bercsényi útlevelével járókat átbocsássa 
Lengyelországba. Károlyi tilalma főképpen az erdélyieket bán- 
totta. 15 ((Gyönyörűséges szép becsület és példás nyolczesztendős 
kuruczkodásunknak úri remuneratiója (jutalma) !» fakadt ki 
Teleki Mihály, a ki e ((becstelenség)) miatt indulatosan írt a 
fejedelemnek, de az erdélyi urakat nem vehette rá, hogy közösen 
hasonló módon írjanak. «A magyarországi rendek csoportosan 
lettek s lesznek labanczok, de előbb az erdélyieket kell osto- 
rozni)) — zsörtölődött tovább. ((Gyalázatos állapot az, ki feje- 
delemsége alatt vágta a fát.» 14 

Időközben Pálffy meghívására Károlyi elment Debreczenbe, 
a hol márczius 14-én « mikor még nagyon csekély vagy semmi 
remény sem mutatkozott a békesség megkötésére, hogy legalább 
a támadt bizalmatlanságok megszűnnek — saját emlékirata sze- 
rint 15 — a teljes hatalmú megbízottak előtt ^teljes készséggel 
letette hűségesküjét az Ausztriai Ház iránt. Magát szorosan 
lekötötte, hogy ha a többiek az akkor tárgyalt békességet nem 



1 « Februárius 28. Fiedler, Aktenstücke, « 5 Károlyi S. folyamodása III. Károly- 

!!• I5 I — 2 - hoz, a cs. és kir. közös pénzügyi levél- 

i2 U.-o. tárban. Horanszky, Bacsányi János és 

»3 U.-o. és márczius 10-i levele Teleki kora 14., 20. Az esküminta szövegét közli 

naplójában, 291. 1. Thaly, Századok, 1887. 466. Pálffy már 

14 Teleki naplójegyzetei márczius 6., 7., márczius 26-án említi Károlyinak a csá- 

10., 17-ról, 288—291. 1. szárhoz tartozó hűségét. Pulay, 11. 316. 



20Ó MÁRKI SÁNDOR 

fogadnák el, ő a jóságos Isten segítségével kész azoknak egész 
katonaságát a felséges Ausztriai Ház hűségére és engedelmes- 
ségére visszatéríteni s minden támadt mozgalmat lecsillapítani)). 16 

Páljfy a fejedelemnek is megírta, hogy a császár nem idegen- 
kedik a teljes kegyelemtől, élete és jószága meghagyásától, de 
tegye le a fegyvert, bocsássa el hadait, adassa át Kassát, Mun- 
kácsot, Ungvárt, Husztot, Kővárt és a többi várat. Szolgáival 
együtt, Munkácsot kivéve, bátran lakhatik a hazában, ha a 
legrövidebb idő alatt hűséget esküszik; a mint ez megtörténik, 
a dolognak nem tárgyalással, hanem ő felsége kegyelmével kell 
végződnie. Fiainak visszaadatását is az udvartól kell kérnie. 
Főbb hívei csak külön-külön kérhetnek kegyelmet ; a közvitézek 
a fegyver és az eskü letétele után otthon gazdálkodhatnak; a 
császár szolgálatára nem kényszerítik őket. A hazatérő emigrán- 
sokat jószágaik haszonbéréből fogják eltartani. A császár az 
ország törvényeit, szabadságait, szokásait megtartja s megengedi, 
hogy mostani kegyelmének törvénybeiktatását kérjék tőle. De a 
kiszabott 3 — 4 hét elteltével senki sem számolhat kegyelemre. 17 

Mintha a távolba látott volna, a fejedelem ugyanaznap 
— Sztaroszelóról — írta Károlyinak, 18 hogy nem kellett volna 
Pálffyhoz mennie ; ő ugyan saját személyét is rá merné bízni, 
de csak úgy, ha nem volnának felebbvalói. Törvényes szabad- 
ságuk megnyerése nélkül nem tehetik le fegyveröket; az 
erdélyieknek adott hite is kötelezi; pedig mindez fontosabb 
jószágaik visszaadásánál. Locher Károly császári biztos kikülde- 
tése azt mutatja, hogy Károlyival csak a haditanács ítéletét 
közlik s a fegyverrel legyőzötteknek így hirdetik ki a kegyel- 
met. Ha így van és a fegyverszünetet nem hosszabbítják meg, 



16 Acsády szerint (Mill. történelem, vri. ezt a márczius 14-it. (Thaly a Századok- 
669.) Károlyi «mint józanul gondolkodó, a ban, 1887. 466.) A «reális politika» való- 
tényleges viszonyokkal számoló reálpoli- ban sajátságos helyzetekbe sodorta ! 
tikus meghajolt a kényszerűség elött» De, 17 Pálffy levele s utasítása márczius 14. 
nem is két hét múlva, a fejedelem szüle- Károlyi-Pulay, ír. 309—314. Szalay, 47—48. 
tésnapján, lengyel földön a szövetségre 18 Márczius 14. Archívum Rákóczianum 
tett esküjét ismételte, május elsején pedig ni. 598 — 601. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 207 

inkább tegyék meg kötelességöket, de ne vessék alá magukat 
egy törvénytelen kormányszék (a haditanács) erőszakos ítéletének. 
A bécsiek rágalmaival szemben majd megmagyarázzák a kül- 
hatalmaknak, mi okból kell folytatniuk a háborút. Károlyinak 
eléje megy Skoljéba, hogy gyorsabban találkozzanak s meg- 
mutassa, hogy távozásával nem akarja gátolni a jó békességet. 
Ennek formális tárgyalására — a szövetség megkérdezése 
nélkül — ő sem Károlyinak, sem másnak nem adhat meghatal- 
mazást. 

Márczius iduszán Károlyi értesítette a hadakat, hogy Pálffyval 
a fegyverszünetet három hétre meghosszabbította; 19 22-ikén 
már Munkácsról tudósította a cs. fővezért, hogy még aznap 
a fejedelem elé indul 20 s tudatja vele a császár határozatát. 21 
26-ikán érkezett Sztrijbe, hol Vay Ádám a várban 2 — 3 szobát 
kitisztíttatott a Sztarószelóból szintén megérkezett fejedelem 
számára. 22 Jelen voltak Forgách, Esterházy Antal és Vay 
Ádám is. 23 

Másnap, születésenapján, Rákóczi a tanácsban behatóan 
foglalkozott a békeföltételekkel. 

A fejedelem és az urak a pontozatokat nagyon általáno- 
soknak, határozatlanoknak találták s már csak azért sem bíztak 
bennök, mert sokat Ígértek. 24 Károlyi megvallotta, hogy 
Sennyei kanczellárral egyetemben nem érti, mit jelent az a 
pont, mely szerint minden főbb kurucz személyesen köteles 
kérni kegyelmet. A fejedelem megmagyarázta neki, hogy ez az 
országgyűlés kijátszását, a hitegetést jelenti. Mindamellett egy- 
hangúlag elhatározták, hogy nem szakítják meg egyszerűen a 
tárgyalásokat; 25 de a fejedelem magyarázatokat kért és külön 



l ^ Teleki naplója márczius 22, 292. 1. (Arch. R. 111. 603.) fölösleges lett volna 

20 Károlyi-Pulay, 11. 315 — 6. öt a gyűlés lefolyásáról értesítnie. Ber- 

21 Teleki naplója márczius 23-ról, 292. 1. csényi márczius 22 — 28. közt Ilyvóban 

22 Arch. R. in. 603. A vár leírása Sz. volt. (U.-o. vi. 697 — 730) 
Király Ádámnál, Rákóczi-tár, 1. 238. 24 Rákóczi önéletr. 203. 

23 Rákóczi (Emi. 295.) Bercsényit is 25 A fejedelem Bercsényihez, márczius 
említi ; de akkor márczius 28-i levelében 28. Arch. R. in. 603. 

y 



208 MARKI SÁNDOR 

felvilágosítással felelt a velők közölt pontokra. 26 Kijelentette, 
hogy a császárhoz ő nem a maga és udvara, hanem az egész 
szövetkezett Magyarország nevében fordult kérelemmel. így 
tehát a várakat sem tőle, hanem az egész szövetségtől kell 
kérni. Gyanús volna, ha az udvar a közdolgok tárgyalásában 
ezt kétségbe vonná. Világosabban kell kifejezni a főbb kuruczok 
megkegyelmezése dolgát is és a kegyelemből az erdélyieket s 
az országon kívül levőket sem lehet kirekeszteni. Mindezt csak 
az összehívott egész magyarság megkérdezésével lehet elintézni. 

Mivel a fegyverszünet április n-ikén lejárna, Károlyi 9-ikére 
akarta egybehívatni a magyar és az erdélyi urakat, de ez sem 
Pálffynak, 27 sem Rákóczinak nem tetszett. Az urak tehát a 
gyűlést április 27-ikén Huszton kívánták megtartani; de a feje- 
delem «még nem álmodott felőle », bemegy-e rá, vagy sem. 
Gerhardot vagy Rádayt akarta Pálffyhoz küldeni a felvilágosí- 
tással, de meg volt győződve, hogy «kard-ki-kard!» lesz a 
dologból. Bereg, Ugocsa, Máramaros vármegyékbe akarta 
összevonni hadai nagy részét; bízott az erősségekben s nem 
sokat törődött vele, hogy Pálffy ^néhány «dibdáb regimentecske» 
kegyelemkérésével kérkedik. 28 • 

Károlyi 28-ikán, a búcsúzáskor, biztosította a fejedelmet 
hűségéről. A fejedelem megnyugodott adott hitében, a melynél 
«mostani elválásakor sem adhatott többet». Még egyszer figyel- 
meztette, hogy szándékain nem változtat. Erősítse meg az Isten 
Károlyi szivét is és adja szent kegyelmét, hogy beváltsa ígéreteit 
s ne kelljen csalódnia neki, ki — mások tanácsaival szemben — 
reá bízta hazája minden dolgát. 29 

Károlyi másnap már Skoljén innen találkozott Teleki 
Mihályival, kit beavatott a sztriji megállapodásokba; 30 de a 



26 Dilucidatioja Károlyi-Pulaynál, n. 28 Rákóczi Bercsényihez, márczius 28. 
319—321. Rákóczi önéletr. 203. A felvilá- Arch. R. 111. 603 — 4. 

gosítás a vezérlöfejedelmi titkos pecséttel 29 Márczius 31-i levelében hivatkozik 

volt ellátva. reá. U.-o. nr. 607. 

27 Márczius 26. Károlyi-Pulay, ír. 316. 3° Márczius 29. Teleki naplója, 293. 




59 HUSZT VÁRA. 



Magyar Történeti Életrajzok. 19 10. 



27 



2IO MÁRKI SÁNDOR 

hazába érkezve, Zavadkán még aznap gondolkodóba ejtette 
Pálffynak egy levele. 31 Telekinek nem tetszett Károlyi maga- 
tartása. A fejedelmet, kinek a múltkor indulatosan írt, most 32 
hazafias felbuzdulással kérte, hogy Vay Ádámmal, Pápay 
Jánossal együtt jöjjön ki a huszti gyűlésre s maga folytassa a 
dolgát, mert akadhat valaki, a ki nélküle cselekszik. Bercsényi 
is úgy találta, 33 hogy Károlyit a bécsi ígéretek nagyon kielé- 
gítik, sőt ő maga Bécsből talán még szigorúbb ítéletet hozott 
volna. Azonban néhányuknak menekülésével nem lehet lemon- 
dani a haza és a szabadság ügyéről. Kapituláczió az, nem 
békesség ; nem is kapituláczió, hanem megadás életre, halálra.** 
Nyárs, kerék, akasztófa követi. A kardját eldobó Péterből Júdás 
lesz ! Kövesse a fejedelem Dolgoruckij tanácsát : inkább tartóz- 
tassa le Károlyit s helyébe mást 3S küldjön ki, hogy hada ne 
vesztegeljen. A tábornokok Sztrijben is Károlyi elfogatását taná- 
csolták; de a fejedelem erre nem talált józan okot s a háború 
folytatására nézve sem látta hasznosnak. 36 Károlyi nagyon jól 
tudta, Lengyelországban, «nyilt ellenségei)) közt, milyen vesze- 
delemben forgott, mikor «az Ausztriai Ház iránt érzett tiszta 
lelkesedésből életét és vérét feláldozva)), a föltételeket maga 
vitte a fejedelemhez; de ő is tiltakozott azon föltevés ellen, 
hogy ezt magánérdekből tette. 37 

A fejedelem azzal nyugtatta meg Bercsényit, 38 hogy az 
embereknek szívét csak az isteni bölcseség vizsgálhatja; de 
gyönyörű intőlevelet írt Károlyinak,* 9 a ki Za vadkáról néhány 
jó szóval ajánlotta, hogy Pálffy kívánságához képpest biztosítékul 
adja át Kassa várát, mert a nélkül is odacseppenhetnek. Hát 
neki azért kelljen olyan istentelenséget cselekednie s magára 
vállalnia azt a bűnt, a hazaárulást, a melyet ők követnének el 



3» Arch. R. in. 605. 3S Esterházy Antalt vagy Forgáchot. 

3 2 Április 4. Teleki naplója, 294. 3 6 Rákóczi eml. 295. 

3 3 Márczius 28. Arch. R. vi. 698—700. 3 7 Folyamodása III. Károlyhoz. Ho- 

54 Nemhogy fegyver alatt, de zsidó- ránszky, 14. 
nak is szégyen volna így kapitulálni — 3 8 Márczius 30. Arch. R. in. 604. 

tette hozzá április elsején. U. o. vi. 705. 3 9 Márczius 31. U. o. ni. 605—607. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 211 

Kassa megszállásával ? Hiszen itt volt az imént Károlyi is, mikor 
oly világosan megfelelt a föltételekre. Ijesztgetik, hogy ha ragasz- 
kodik hozzájuk, elhagyják s talán a külföldi segítségben is csalódik. 
«Mely ha mind úgy történnék is» — folytatta a fejedelem — 
« mégis jobban szeretem tiszta, tökéletes lelkiösmerettel Istenbe 
vetni reménységemet egyedül, mintsem hitetlenségemmel azt 
megmocskolván, attól is mind eltávoznom, mind érdemetlenné 
tenni magamat. Ez oly végső resolutióm, a melytől csak a halál 
választ el; s nincs oly nyomorúság s rabság, a mely elmémben 
habozást okozzon^. Az igaz ember odamegy, a hova végzete 
hívja. Öt, a ki nem félt a nyomorúságok félelmétől, száműzetésbe 
hívta ugyanakkor, mikor Bécsben mindenki hitte, hogy elfogadja 
a kínált kegyelmet. 



II. 
A MAGYAR SZÖVETSÉG BOMLÁSA. 

— 1711 április. — 

z oroszok ilyvói értekezletéről az a hír szivárgott ki, hogy 
az oroszok megszállják a Duna vonalát ; Bécsből pedig az 
a hír hallatszott, hogy Tökölit Pálffy azért fogatta el, mert 
a ráczok is az oroszokhoz akarnak csatlakozni. A fejedelem 
remélte, hogy az udvarnak ilyen kettős veszedelme következtében 
a béke meglehet júniusig. 1 Bécsben azonban a török követet 
várták 2 s félni lehetett, hogy a szultán a Moldovába menekült 
erdélyieket kiadja a császárnak. 5 Thalmann konstantinápolyi cs. 
követ különben is azt híresztelte, hogy Rákóczi a két oláh vajda 
országán keresztül a menekültek bevonásával akar csatlakozni 
a czárhoz. « Hihető » — gúnyolódott a fejedelem — « Thalmann 



i Rákóczi Bercsényihez Sztrijből, már- 2 Április 1. Cserei Mihály gr. Teleki 

czius 30. Arch. R. ni. 604—5. Ezzel szem- Sándorhoz, Teleki-lt. T. S. O. C. 779. 
ben Bercsényi levele Ilyvóból, április 1. 3 Rákóczi márczius 30., április 2. Arch. 

U. o. vi. 706. R. ni. 606., 607. 

27* 




212 MÁRKI SÁNDOR 

geographiájában úgy van felvéve az országok konstitucziója». 
A moldovai menekülteket sietett nyilt levélben megnyugtatni, 4 
hogy az átvonuló orosz hadak pártfogása alá helyezi őket s az 
oroszok mellé magyar polgári biztost rendel. 

Azonban Lengyelországban saját élete és szabadsága felől 
sem volt teljesen biztos. Szieniavszkij április 2-ikán közölte 
Bercsényivel Ágost király levelét, melyben — a bécsi udvar 
nagy fölháborodása miatt — megkérdezte, hol tartózkodik a 
fejedelem s a császárt elösmerte-e már királynak? Ö maga 
különben nem ellenzi itt tartózkodását, de tudni szeretné, hogy 
ha már volt a czárnál, milyen fogadtatásban részesült. Az első 
kérdésre Bercsényi azt felelte, hogy Rákóczi el is ösmerte a 
császárt, nem is ; olyanformán, mint Szieniavszkijék, mikor 
Szaniszló királylyal akartak tárgyalni. A másodikra azt mondta, 
hogy a fejedelem a czárhoz jött s a királynak inkább a czárra, 
mint a császárra kell vigyáznia. s 

Pálffy azonban szemrehányást tett Károlyinak, hogy nem 
hozta magával Rákóczit, a kinek hüségesküje nélkül a kiegyezés 
nem történhetik meg. Különben sem illik, hogy egy római 
imperátor egy fejedelem után járjon és elhatározására vára- 
kozzék. Ha Rákóczi őszintén kívánja a király kegyelmét s nem- 
zete javát akarja, halogatás nélkül kapva kellene kapnia az 
ajánlaton. Ne szabjon föltételeket; a függő kérdéseket majd 
rendes úton is elintézhetik. Ha Debreczenbe nem akar jönni, 
a fejedelem máshol is leteheti a hűségesküt. Ne kösse magát 
ahhoz, hogy Munkácson lakjék ; hiszen ha az udvar csakugyan 
álnok, ott hamarább tőrbe ejtheti; többet ér vele, ha az 
országban szabadon lakhatik. Fiait megkapja, mihelyt hűséget 
esküszik. Ez és Kassa feladása után a nemzetnek minden igaz- 
ságos kívánsága teljesedik. Jöjjön tehát haza azonnal. 6 Károlyi 
megnyugtatni törekedett Pálffyt, 7 bejövetelre bírni Rákóczit. 



4 Április 2. U. o. 608—610. nak teljes szövege április 4-ről Jakab 

5 Április 3. Arch. R. vi. 711 — 2. Eleknél, Kolozsvár tört. Oki. 11. 477—9. 

6 Károlyi-Pulay, 11. 323—5. Resolutiójá- 7 U. o. 11. 325 — 330. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 213 

A fejedelem útban kapta levelét, mert április 7-ikén Sztrijből 
Sztaroszelóba ment át, hogy az Ilyvó felé közeledő czárral 
találkozzék. Vetésy Königsbergből azzal ijesztgette, 8 hogy a 
Francziaországra haragvó czár elfogatja; hiszen részegségében 
múltkor saját fiát is majdnem fölakasztatta. Reszket a feje- 
delemért, ki a wienerneustadti fogságból kiszabadulta óta 
nagyobb veszedelemben nem forgott. De a fejedelem ennél is 
nagyobb veszedelemnek tartotta volna, ha a császáriak kezébe 
kerül. Csupán hazaszeretete őrizte meg attól, hogy rosszat ne 
gondoljon Károlyiról, ki barátságát és őszinteségét azzal sértette 
meg, hogy Pálffy levelében és izenetében őszinteséget lát, az 
övében azzal ellenkezőt. Legjobban sérti, hogy hazája, és a 
szövetség nevében kívánja bemenetelét, holott annak idején a 
többivel együtt azt követelte, hogy ne zárkózzék be Munkácsba, 
ne koczkáztassa személyét. És éppen akkor menjen be, mikor 
talán csak pár nap választja el, hogy teljesedjék a czárba vetett 
reménye? S jó lelkiösmerettel ki mondhatja róla, hogy ő hagyja 
el a hazát, ki ide éppen a régi szabadság eszközeinek meg- 
nyerésére jött? Nem azok hagyták-e el, kiknek az ellenség 
csalárd hitegetései következtében eszökbe sem jut már, mi az 
a hajdani szabadság, csak megmaradjon jószáguk, életök? 
Ki szakad el a szövetségtől : az-e, a ki annyi ezer ember véréhez 
méltó békét kíván, vagy az, a ki félelemből s talán más okból 
igába hajtja a fejét? Károlyi lelke adjon számot a magyarok 
kiontott és kiontandó véréről; de nem Pálffynak vagy egy 
császárnak, hanem annak, a ki előtt nincs titok. Az bírálja meg, 
ki milyen fentartásokkal, kikötésekkel, megszorításokkal tett 
hitet, hol volt az igaz szövetség, ki mivel tartozik vagy tar- 
tozott Istennek és urának? Majd kiviláglik ott, a fény, a pompa 
tartóztatja-e a békétől, vagy a hamis hit elkerülése, a tör- 
vénynek és az igazságnak az a megtartása, a melyet, rabságában, 
vérével is mert kérni ; hát hogy ne merne most, szabadságában ? 

8 Szalay, 50—51. Fiedler, 1. 213—215. 



214 MÁRKI SÁNDOR 

Igaz barátságát, nemzetéhez kötött lelkét, szívét Isten ítéle- 
tére bízza. De Károlyi gondolja meg, nyolcz esztendő alatt 
adhatott-e neki rosszabb tanácsot mint most, mikor azért kívánja 
az ő és helyettese, s tanácsosai bemenetelét, hogy mások 
kövessék el azt a rosszat, a melyet különben egymagának 
kellene elkövetnie. Isten talán nem engedi meg, hogy a földig 
tapadt nemzetet saját vére tegye világ csúfjává s megvilágo- 
sítja Károlyit szent lelkével. 

Felháborodás nélkül, igaz barátsággal, de keresztény szere- 
tetből szánakodva írta meg Károlyihoz ezt a sztaroszelói meg- 
kapó levelét, 9 mely egyszerre két külön pártra szakította az 
idáig egységes szövetséges rendeket. A szakadás tulajdonképpen 
húsvétkor (április 5.) a szatmári gyűlésen történt meg, a melyre 
Károlyi hítta össze a tiszteket és bujdosó magyarokat, hogy 
lengyelországi útjáról s a fejedelem akaratáról beszámoljon. 10 
Abban állapodtak meg, hogy a föltételeket elfogadhatóknak 
tartják s ezt a fejedelemmel is tudatják. Hogy teljesen fő nélkül 
ne maradjanak, nem magát Károlyit küldték hozzá, hanem 
Csajági János brigadérost, Bulyovszky Dániel udv. számvevőt 
és Cserei János alezredest. Megbízták őket, fejezzék ki hálájukat, 
hogy a béke tárgyalását elkezdette. A császáriak első aján- 
latain vele eg}fütt ők is megbotránkoztak, a homályban tusa- 
kodva tétováztak s már-már a legvégsőre szánták el magukat, 
mikor a mai napon Pálífy világosabb, elfogadhatóbb pontoza- 
tokat terjesztett eléjök. 11 Kétségeik most is vannak; de mit 
tegyenek ? Istenre kérik a fejedelmet, jöjjön haza. Vegye szívére 
mindnyájuknak, a mellette fegyverben maradt néhány hű 
embernek nyomorúságát. Könyörüljön az özvegyeken, árvákon, 
bujdosókon. Gondolja meg, hányan széledtek el, mennyien szen- 
vednek bút, gondot, éhségét, szomjúságot, mindenféle nyomo- 



9 Április 9. Arch. R. in. 615 — 620. 

10 Károlyi-Pulay, n. 335. Károlyi levele április 6. Pray, Epist. Proc. in. 556-7. 
Szalay, 51-53. 

n Ezek a pontok Károlyi-Pulaynál, 11. 338 — 345. V. ö. Arch. R. vi. 716. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 215 

rúságot? A koldulásra jutott lakosság égbekiáltó sóhajtásokkal 
szemléli országunk utolsó pusztulását. Jöjjön közéjök, mozdítsa 
elő az ország lecsöndesítését. Az ellenséggel nem szállhatnak 
szembe, külső segítségben nem bízhatnak, a muszka-, török , svéd 
háború végét meg nem várhatják. Azzal pedig, hogy a czár 
szolgálatába állnak, nem érik el szövetségök czélját. Ennek a 
czélnak teljesítését most a császár ígéri, mert nemcsak életöket, 
jószágukat hagyja meg, hanem törvényeik és szabadságaik 
megtartását is ajánlja. 

Tanácsosabb a bizonyoshoz, mint a bizonytalanhoz ragasz- 
kodni, a hazában és jószágaikban megmaradni, mint mindent 
koczkáztatni. Jöjjön tehát vissza a fejedelem s hozza, el azokat 
is, a kik inkább a maguk, mint a közjó érdekében bujdosnak. 
Ha azonban nem jönne s a többiek sem jönnek haza, kegyesen 
oldja és mentse fel őket esküjök alól, melyet neki mint vezérlő 
fejedelemnek tettek. Fáradhatatlan, gyors munkálkodásáért, igaz 
ügyekezeteiért, maga erőtlenítéséért, személyének, jószágainak 
veszedelembe való ejtéséért s rájuk kiterjesztett kegyelmes- 
ségeiért minden körülmény közt alázatos és illendő köszönetet 
mondanak. A rendek utasítását ápr. 7-én a sereg nevében 
Szentpétery Imre, Vay László, Jósika Dániel s Nyúzó Mihály 
brigadérosok és még néhány ezredes írta alá. 12 Bercsényit is 
megkérték, hogy ha a fejedelem nem jöhetne, mint helytartó ő 
jöjjön ki, hogy legyen elülj árójuk. 

A máramarosi Verchovinán Barcsai Ábrahám szállásán 
összegyűlt hetven erdélyi nemes és szenátor április 11-ikén 
erre a hírre a maga részéről Rhédei Lászlót és Kemény Simont 
választotta meg követeknek, a kik másnap már be is indultak 
a fejedelemhez. 13 



12 Közli Károlyi-Pulay, n. 350—6. karban van, indúlhatnak-e édes hazájuk 

A helyzet bizonytalanságát jellemzi, hogy felé, Pálffytól jött-e útlevél s ha jött, az 

a Szatmárban tanyázó torda- és aranyos- összes bujdosókra szól-e ? (Az Erdélyi 

széki bujdosók április 8-án Barcsay Mi- Nemz. Múzeum Kemény-gyűjteményében), 
hálytól tudakolták, boldogtalan sorsuk mi 13 Teleki naplója, 295—6. 




2l6 MÁRKI SÁNDOR 

«Mit várhattunk volna azoktól — kérdezte a fejedelem/ 4 
— a kik hitökről meg nem emlékezvén, maguk is ily gyalá- 
zatos rabságra, vérök, hazájuk árúitatására adják s adták 
magukat ?» 

A huszti országgyűlés megnyitása idejét Szieniavszkijék 
kukizói kastélyában akarta megvárni. 1 J Április közepén itt 
fogadta a szatmári hadigyülés követeit. ((Elítélhető — írta Ber- 
csényi l6 — micsoda keserűségére esett ő felségének, kivált 
Károlyitól, ezeket szenvedni reménytelenül. « Véletlenebb dolgot, 
saját nyilatkozata szerint, a fejedelem sem hallott idáig. A követek 
gyöngédebben szóltak hozzá, mint a levél szólott ; de a fejedelem 

így sem titkolhatta keserű- 
ségét. Atyai szívvel köszönte 
meg, hogy a szövetséghez 
és az ő személyéhez ragasz- 
kodva, igazlelkü szándékkal 
60. vay lászlö névaláírása. kívánják bebizonyítani hűségö- 

ket, mikor őt is megkérdezik. 
De ((világosságra hozta hamisságát azoknak, a kiknek Isten és 
hazájok iránt adott hite istentelenségre fordúlt». Kijelentette, hogy 
kimegy és végez, ha Pálffy a fegyverszünetet meghosszabbítja, s 
a Husztra kitűzött gyűlést más napon biztonságban megtarthatják. 
A követek útján is intette Károlyit és társait, jobbat várjanak a 
czárral való találkozásától s Anglia újabban erősen megindított 
közbenjárásától. Ilyen veszedelembe könnyelműen ne ragad- 
tassák magukat. 17 Erre a követek igen erősen és sírva ajánl- 
koztak. Ha akkor a fejedelem személyesen megy a szatmári 
hadak közé, ékesszólásának és meggyőződésének erejével meg- 
törhette volna a békepárt minden erőlködését. De, a czárral való 
találkozás küszöbén, április 18-ikán, csak egy ((mennydörgős 
manifesztumot)) 18 küldött haza: oly hathatós írást, hogy — 



14 Április 17. Arch. R. 111. 620. 17 Beszédének tartalma Bercsényinél, 

!> Rákóczi önéletr. 203. Arch. R. vi. 717. 

16 Arch. R. vi. 717. 18 Rákóczi eml. 297. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 21 7 

Bercsényi szerint — még a magyar követ is, nem hogy a 
magyar szívet meg nem indítaná. 19 

Lángoló szavakban tiltakozott az ellen, hogy idejövetelével 
különválasztotta volna személyét a haza ügyétől. Hiszen kedve 
ellenére, a rendek akaratából, magának Károlyinak is tanácsából 
jött ki, hogy biztos helyről intézze a béke vagy a háború 
sorsát. A császár békeföltételei inkább eltemetni, mint békes- 
ségre vezetni látszottak a szabadságot, melyet a nemzet másfél- 
századon át s most is nyolcz esztendeig annyi ezer lélek véré- 
vel oltalmazott. ítélet volt az, nem kiegyezés; még sem írtó- 
zott meg képtelenségétől, hanem fölvilágosító nyilatkozatot 
tett, kész volt országgyűlés elé vinni a dolgot s Károlyin kívül 
Rádayt is Pálffyhoz küldte. Hogyan merték tehát kétségbe- 
vonni, hogy kimegy közéjök? Hiszen már wienerneustadti fog- 
ságában készebb lett volna halált szenvedni, mint nemzetét 
megtagadni ! 

Tudják, hogy fogságából a magyar nemzet fölszabadítására 
menekült meg; bátran és tökéletes elszántsággal jött haza és 
édes nemzete kebelére hajtotta a fejét. Most is nagy örömmel 
jönne be, ha ez javára válnék igaz ügyöknek. De az ellenség 
nem békekötésre, országgyűlésre, hanem az ítélet meghallga- 
tására, örökös rabságra híjjá. Eltűnnék a szabadságnak emlé- 
kezete is, ha a nemzet belefeküdnék a hamisság koporsójába, 
a melyet istentelenül a maguk felekezete készített. Károlyi az 
ő hírével, de nem a rendelt czélra tartott gyűlést s azon a 
szövetség megsértésével főnökké tette magát, az országgyűlés 
elé tartozó föltételeket jóknak és kívánatosaknak nyilvánította 
s a fejedelemtől nyert hitelét és tekintélyét a haza veszedelmére 
fordította. Eszét vette a tisztek egy részének, megédesítette a 
honvesztő pontozatok rejtett mérgét, hogy a tisztek hitét, lelkét, 
életét, utódait, vérét, nemzetét veszedelmes hálóba kerítse és 
csalárd végső munkáját egy csomóba köthesse. Hamis sípjának 

l 9 Arch. R. vi. 717. 
Magyar Történeti Életrajzok. 19 10. 28 



2l8 MÁRKI SÁNDOR 

hangján vakmerőn előtte is kinyilvánította, hogy ennél többet 
senki sem kíván, nem is kívánhat ; s nem is a kitűzött gyűlésre, 
hanem, mint a vak madarat, lépre csalogatja haza. 

Égre kiált a haza szabadságáért elesett vitézek vére, az 
özvegyek, árvák keserves siralma; és Isten meghallgatja az 
ártatlanokat, kik majdan az egyiptomi rabságnál kegyetlenebb 
szenvedések alatt panaszkodnak és átkozódnak. Bosszút kiáltanak 
azok ellen, a kik a magyar fegyver nemesi ékességének letételével 
koldus- és jobbágy-pálczával támogatják halálnál keservesebb 
életöket. Az ő szívét Brutus példája bántja legjobban : hogy a 
kinek becsületét, tekintetét maga terjesztette, vétkeit födözte, 
hitelét növelte, a kit belső, titkos barátságába fogadott, szere- 
tetét, lelkét közölte vele, — abban nemcsak személye, de hazája 
veszedelmének munkálóját is kell szemlélnie. De él az igaz 
Isten : megmutatja igazságát példás ostorával, a mint Ocskaynál, 
Bezerédjnél is megmutatta; pedig az ő istentelenségöktől a 
Károlyié csak annyiban különbözik, a mennyiben nagyobb 
veszedelmet hoz hazánkra. 

Nem az elkeseredés, hanem a valóság íratja vele, hogy azok 
a pontok csalárdságok; hiszen Pálffy azzal is csak ámítja őket, 
hogy teljes hatalma van. Ennyi fegyveres vitéz, ennyi úr, sőt 
egy egész ország és annak örökös ügye (mert hiszen a labancz 
magyarnak is itt a szabadsága, nem ott) ilyen gyalázatos pontok 
alapján legyen örökös rabszolga s fegyverét, hitét letegye, 
mielőtt életének s reménységének valóságát láthatja? Pálffy 
csak hadi kapitulácziót köthet velők, nem országos békét, mert 
csupán a haditanácstól van felhatalmazása. Tetszik a magya- 
roknak Pálffy magyarul szóló sípja; de ha magyar is Pálffy, 
nem parancsol Bécsnek. A német parancsol neki, nem ő a 
németnek; sőt maga is németül szolgál a németnek s végre 
magyarul vallja meg, hogy — nem tehet róla. Ha azon kezdjük, 
hogy Kassát feladjuk s hűséget esküszünk, előbb a szövetséget 
s a haza szabadságát öljük meg, hogy később beszéliünk róla, 
mi kell a halálra. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 219 

Azután, lelkiösmeretének könnyebbűlésére, nyitott szemekkel, 
igaz lélekkel vizsgálta végig a pontozatokat. Joggal kérdezi, 
hogy ha bolond tanácsokból indult véteknek ösmerné el hada- 
kozását, ki volna nála a haza és szabadság nagyobb gyilkosa? 
Szövetségüket a császár is elösmerte, pártütésnek tehát most 
sem nevezheti ; s jószágai kedvéért a fejedelem sem tagadja meg 
tisztjét, becsületét, hazája igaz ügyét. Hitét, lelkét Istennek, 
becsületét a világnak, életét, mindezekkel együtt, a hazának 
szenteli. Inkább külső hatalmasságok védelme alatt, mint a hóval 
fedett vesszőszál várja be tavaszi újúlását, mint hogy ily gyalá- 
zatosan eltemesse magát s örökre elkárhoztassa a lelkét. Az úri 
és a nemesi rendeknek, hadi tiszteknek különben is csak odavetve 
ígérnek kegyelmet. Mennyi alkalom marad tehát a bosszúállásra 
s hány embert keresnek halálra ! A császár békében fog ural- 
kodni, de a volt kuruczoknak senki sem hagy békét. Jeruzsálem 
siralmánál keservesebb lesz a szegény árvák, özvegyek siralma, 
még a levéltől is rettegő bujkálás, a sok akasztófa, kerék irtó- 
zatos képe. A mostan szépen fénylő békességet zokogó átok 
követi. Akkor fognak majd a hazáért való szenvedés, a dicső 
halál után sóhajtozni, a mikor már sem élni, sem halni nem 
lehet. A mi pedig a jószágok visszaadását illeti, ne keressen 
senki nagyobb szentséget Bécsben, mint az evangéliumban. Ott 
azt olvassuk, hogy a gazda a korán s későn jött kapásoknak 
egyaránt fizetett, de a későn jöttéknek csakugyan nem adott 
többet, mint az elsőknek. A mit pedig Pálffy kapitulácziója ebben 
a tekintetben adhat, azt az országgyűlési száműzetések, törvényes 
pörök, miniszteri rendeletek elronthatják. 

Még csak gondolni is keserves a közvitézeknek ígért kegye- 
lemre. A kik odahagyták jobbágyi nyomorúságukat, fegyverök 
letételével menjenek vissza robotolni azoknak az uraknak, a 
kikkel mint katonák sokszor szembenálltak ! Menjenek azoknak 
zaklatása alá, a kiket zaklattak; azoknak pálczája alá, a kiket 
bosszantottak ! Tűrjék azok sanyargatását, jószága, vére kisajto- 
lását, a kikkel vitézi fegyvereikkel szoktak szembeszállni ! Fegyver 

28* 



220 MARKI SÁNDOR 

helyett botot, nyomorult koldúspálczát, ostort vegyenek a kezökbe l 
Lovukat ne ekébe fogva, hanem a német fuvarban rontsák! 
Szitkot,' bosszúálló mocskolódást, ütést, verést, csúfolást, kín- 
zást szó nélkül szenvedjenek; s ha türelmöket vesztve, vagy 
vitézi emlékeiket fölújítva szólnak, lázadásnak vegyék minden 
szavukat, sőt azt is, ha megállnak ! Miért kívánják, hogy 
letegyék fegyveröket, holott a háborút nem a fegyver, hanem 
a fegyverkezés teszi ? Miért ? Azért, hogy fegyverrel legyő- 
zöttek, rabok módjára bánjanak velők ! 

Magyar fejedelem így talán sohasem szólt a magyar néphez. 
Mi történhetik még mostan is, ha nem levélben, hanem élő- 
szavának ellenállhatatlan erejével ott a hadak közt kérdezi meg : 
«Ellepheti-e a Tiszán túl való földet az a német, a ki még 
Debreczen utczáit sem lepi el ? Nem ad-e szállást minden bokor ? 
Nem remélhető-e holnap, a mit a mai nap nem adott ?» 

És mi történik, ha ott szemtül-szemben kérdezi meg őket, 
tűrik-e, hogy bűnösöknek mondják az elesetteket, koldulásra 
juttassák özvegyeiket, árváikat? Hát ez a jutalma a hazáért és 
szabadságért vért ontó dicsőségnek? Ez az értelme szövetsé- 
güknek, a magyar nemzet régi törvényeinek? így kell az 
özvegyekért, árvákért hadakozni? Hacsak egy csepp magyar 
vér van is a testökben, ezért az igaz ügyért nem kellene-e ezt 
is kiontaniok? Hiszen nem magyar, még csak nem is ember, 
a kinek szívét az özvegyek és árvák siralma meg nem hatja ! 

Az országon kívül lakóknak és az erdélyieknek ügye is 
mutatja, hogy ezt a kérdést nem Pálffy hézagos felhatalmazása, 
hanem országgyűlési határozat alapján kell megoldani. Miért 
gyanúsítják tehát, ha erre hivatkozik? És mily alapon meri 
Károlyi a rendeket már három-négy nap múlva összehívni s a 
megjelenésre őt is felszólítani? Isten és a világ előtt kijelenti, 
hogy nincs része ebben a reménytelen s megfoghatatlan isten- 
telenségben s a békességet nem kereste a szövetség sérelmével. 
Igaz, hogy írt a császárnak, mert a hazáért meghalni, tehát 
megalázkodni is kész ; de a haza szabadságát kérte tőle s többi 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 221 



mondanivalóját Károlyi szóbeli követségére bízta. Károlyi követ- 
sége azonban elmaradt s most csak kegyelmet ígérnek, a 
szabadság megígérésére pedig egy pontot is sokainak. Csak 
mellesleg szólnak róla. 

Ily körülmények közt fegyverök letétele nem a béke, hanem 
a rabság jele volna. Szövetségök czélját csak országgyűlésen 
érhetik el ; de hogy azon megjelenhessék, most már nemcsak 
Pálfiytól, hanem — «Istenem, mire jutánk !» — saját híveitől is 
biztosítékot kell követelnie ; mert nem tudja, azon a szatmári 
gyűlésen élete és hite ellen nem forraltak-e valamit. Istenre 
esküszik, hogy a mint a rendek kívánságára jött ki Lengyel- 
országba, holott készebb volt hazájáért a vitézi halálra, — úgy 
be is megy s teljesíti vezérlő hivatalát, hites kötelességét, igaz 
hazafiságát s akár holnap megköti a békét, mert minden 
háborúnak ez a vége. De csak jó béke megkötésére vállalkozik. 
Ezt a mostanit éppen azért nem kötheti meg, mert ez nem 
békesség, hanem fegyver által való meggyözetés, « melyet a nemes 
vér, mint halálnál is nehezebb dolgot nem szenvedhet)). 20 

Károlyit külön levélben intette. 21 Remélte, hogyRádai bemene- 
tele s az április harmadiki levelére adott válasza valami fordulatot 
okoznak munkájában, melylyel most szívét epeszti és keseríti. 
Lelki üdvösségére kényszerítette, hogy ne siesse el szegény 
nemzetünk dolgát, ügyét a maga és családja holtig való gyalá- 
zatára. Mert sohasem fogják azt mondani, hogy a fejedelem pártolt 
el a tábornoktól, hanem a tábornok a fejedelemtől. Pálffyval 
a Rádainak adott utasítások szellemében ügyekezzék megbékülni. 
Ha véleményénél többre becsüli Pálffy hitegetését, szálljon a 
polgárok kiontott és kiontandó vére reá és fiaira ! Ennél többet 
nem válaszolhat, mert szívét a keserűség s az igaz, de meg- 
csalatott barátság fojtogatja. 



20 Az április i8-án kelt egész levél Károlyi önéletírásában, 11. 367 — 394. Másolata a 
Teleki-levéltárban. 

21 Április 19. U. o. 394 — 5. 




222 MÁRKI SÁNDOR 

III. 

A SZATMÁRI BÉKE. 

— 171 1. május 1. — 

dővel a fejedelem úgy találta, 1 hogy kukizói levelének 
megírásakor inkább hallgatott emberi tanácsra, mint a 
mennyire Isten békés szelleméhez ragaszkodott. Az első 
pillanatban nem is érzett olyan felindulást Károlyi ellen, mert a 
történteket az idő nyomorúságainak, bajainak, a vitézség hanyat- 
lásával járó csüggedésnek tulajdonította, nem Károlyi hűtlenségé- 
nek, álnokságának. Igaz barátságukra gondolva, mentségeket kere- 
sett számára, de hívei fölháborították ellene. Legjobban felindult 
az ellen, hogy nem várta meg a huszti gyűlést s az ellenség szeme- 
láttára, Szatmárt tanácskozott a békéről. Hitszegést, hazaárulást, 
hűtlenséget látott a pontozatok könnyelmű elfogadásában. Hívei 
fejét követelték, de törvényes eljárásra, és ítéletre mód nem 
kínálkozott. Azt beszélték, hogy a fejedelem levelének felolvasása 
után a beavatottak zavart támasztanak a huszti gyűlésen és 
Károlyit felkonczolják, ezer darabra vágják, feleségét Munkácson 
megölik, fiát ágyúból kilövik. 2 Cserei János, Károlyi egyik követe, 
maga is az elégületlenek közé állott s előre sietett Munkácsra, 
hogy a katonaságot mindenütt Károlyi ellen izgassa. 3 A fejede- 
lem azonban nem akart egy második ónodi jelenetet. Ettől, saját 
szavai szerint, 4 nem lelkiösmerete, hanem barátsága : a szelídség, 
részvét, szeretet tartotta vissza. Nem hajlott Károlyi személyes 
ellenségeinek ingerlésére; de sejtette, hogy igazságuk van, a 
fegyverletételt csak így lehet megakadályozni s ily körülmények 
közt a fejedelem, a közjó védelmezője, nem kegyelmezhet saját 
fiának sem. 

1 Rákóczi önéletr. 204 — 5. 5 Rárolyi-Pulay, 11. 366. 

2 Károlyi in. Károlyhoz, Horánszky, 14. 4 Önéletr. 205. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 223 

A hadi követekkel együtt Rádayt is beküldte az országba; 
pedig Bulyovszky titkon azt jelentette neki, hogy Ráday «Pálffy 
úrnak ezer arany Ígérete felől kérte volna ő kegyelmét)). 
A fejedelem említést sem tett neki erről a gyanúsításról, mely 
«még nem a mostani időt kívánja». Csak Aszalay udv. titkár 
figyelmeztette rá, a ki biztosította a fejedelem nagy bizalmáról. 
Uruk és n^mzetök érdekében fényes sikert kívánt mostani mun- 
kájához. 5 A Ráday nak adott utasítás szerint a kukizói mani- 
fesztumot a gyűlésben csak abban az esetben kell fölolvasni, 
ha Károlyi és a hadak nem akarnának várakozni a fejedelemre, 
s nem állanának el szándékuktól. 6 Sennyeinek is csak a végső 
esetben kell azt felolvasnia a munkácsi őrség előtt, a melytől 
elvárja, hogy, ha kell, az ungváriak dicsőséges példája szerint 
annál bátrabban és elszántabban keménykednek, mentül irtóza- 
tosabb a hitetlenségnek ez a példája. 7 Sennyei azonban, a parancs 
vétele után, megírta Károlyinak, 8 hogy ha a fejedelem ki nem 
jön Husztra, nélküle kell határozniuk, béke legyen-e vagy 
háború. O, sok aggodalma közt is, a béketárgyalást ajánlja. 
A fejedelem akadályoztatása miatt nem mulaszthatják el tör- 
vényeik és szabadságaik helyreállítását. Ezzel nem bántják meg 
a fejedelmet, mert nemcsak ő tett, hanem ők is esküt tettek a 
szabadság kimunkálására. Minden országnak, minden népnek 
megvan az a joga, hogy ha az elülj áró fejek helyes okokból 
elmaradnak, a jelenlevők az egész nép nevében határozzanak, 
kivált ilyen végső veszedelemben. Azt hiszi, a fejedelem maga 
is neheztelne, ha a tárgyalásokra kínálkozó alkalmas időt elmu- 
lasztanák. A külső segítség miatt sincs ok a halogatásra, mert 
az oroszok győzedelme kétséges ; de ha bizonyos volna is : tör- 
vényeik és szabadságaik megadása után milyen lelkiismerettel 
fognának fegyvert? Ha a fejedelem kijön s marad idő a tár- 
gyalásra, Isten ne adja, hogy nélküle tárgyaljanak; a fejedelem 
jelenlétében kötött béke állandóbb lenne, s a fejedelem méltó- 

5 Aszalay Rádayhoz ápr. 23. Károlyi-lt. 7 Sennyeihez április 18. U. o. 623—4. 

6 Rádayhoz ápr. 18. Arch. R. 111. 621—3. 8 Ápr. 22. Károlyi-Puláy, 11. 360—365. 



224 MARKI SÁNDOR 

sága mindenkor fenmarad. De Károlyi megmondhatja Pálffynak, 
hogy a szövetség a fejedelem távollétében is kész a békére s 
a császár iránt való hűségesküre. 

Időközben Károlyi biztosította a táborában szolgáló szegény- 
legényeket, hogy legalább benne nem csalatkoznak, mert teljesíti 
az ország Ígéreteit, segít a helyzetökön. Mihelyt leteszik az esküt 
és a fegyvert, saját uradalmaiban 18 különböző hely közt enged 
nekik választást, a hol megtelepedjenek és leszálljanak. 9 De a 
fejedelem levelét s Ráday útján való izenetét vévén, a fejedelmet 
is sietett megengesztelni. Április 15-én «meghorpadva és meg- 
ütközve)) lóhalálában küldött hozzá, «igen-igen követte történt 
vétkeiről)). Újra kérte, jöjjön ki, különösen ha már végezett a 
czárral, s úgy szóljon hozzájuk, a hogy akar, mert minden kíván- 
ságát kész teljesíteni. 10 

A fejedelem azonban semmiképpen sem tudta megbocsá- 
tani, hogy a Husztra hirdetett gyűlést egy héttel előbb Nagy- 
károlyban (helyesebben Szatmárt), biztos terület helyett az ellen- 
ség torkában akarja megtartani s ott magát és híveit szövetkezett 
rendeknek nevezi. Nagyon fontos politikai elhatározások idején 
nyakra-főre nem mehetett le a megkérdezése nélkül máshova 
áttett gyűlésre. 11 ((Ugyancsak sok a mi sok! — fakadt ki 
Károlyi előtt Ebergényi cs. tábornok I2 — mert ilyenformán soha 
vége a dolognak nem lenne.)) Megnyerhetnék, de így elrontják 
az ország szabadságát. Nem ösmeri a méltóságos fejedelmet, 
de csak szólhatna vele vagy legalább Károlyival, megmondaná, 
miért siessenek hova-hamarébb istenesen átesni ezen a dolgon. 
Igaz vér levén benne, arra inti őket sub rosa, hogy Pálffynak 
most hozzájuk küldött utolsó izenetén ne sokat rágódjanak, 
újabb kifogást, kétséget, halasztást stb. ne emlegessenek, hanem 
higyjenek nekik, mert míg ők, magyarok vezetik a tárgyalást, 
hihetnek. Ha sokat piszkálódnak, minden füstbe megy s a 



9 Április 12. Teleki-lt. Földvári-osztály, « i Levelei Rádayhoz és Károlyihoz 

lxxv. 139. mmm. sz. április 23. Arch. R. nr. 632—4. 

10 Bercsényi levele. Arch. R. vi. 717--8. ií Debreczen, április 17. Károlyi-lt. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 225 

mostanihoz hasonlót egy magyar se várjon. Győzze meg erről 
a fejedelmet is. Ha nekik nem hisznek, a bécsi diplomának se 
higyjenek. Ennél többet úgy sem kapnak ; ha pedig János 
(Pálffy) csalódik, akkor azután jó éjszakát ! « Hitemre — végzi 
— elrontja magát az a jó fejedelem ; in tali casu talán én sem 
szolgálhatok annyit, mint most, mert azután a szegény magyar- 
nak sem lehet hinni s méltán is. Ferrum dum calet, cudendum 
est. (Addig verd a vasat, a míg tüzes.) Bár szóval deklarálhat- 
nám a fejedelemnek s neked is ; azonban lássátok !» 

Károlyi ily körülmények közt már harmadnap 19-én össze- 
gyűjtötte a rendeket. Szerette volna a szövetségeseket a vezérlő 
fejedelem jelenlétével vagy vigasztaló kegyes rendeletével meg- 
nyugtatni. Kesereg a lelke az ingyen sem remélt akadályon, 
mely visszatartotta ; de vigasztalja, hogy senki sincs, a ki jelen- 
létét nem óhajtaná és kívánná. Nem hall ugyan semmi bizonyo- 
sat róla, de nem hiheti, hogy mindnyájuk vigaszára ki ne jöjjön 
az önmaga által kitűzött határidőre. A fegyverszünet meg- 
hosszabbítása bizonytalan. Hogy tehát a fejedelem eljöveteléig 
se gyöngítsék a nemzeti ügyet, melyért nyolcz esztendő óta 
annyi vért ontottak, a dolog megkönnyítése és időnyerés végett 
összegyűjtötte a szövetkezett rendeket. Nem hiszi, hogy ezért 
megróhatják. Addig is, míg a fejedelem lejöveteléről vagy aka- 
ratáról bizonyosat érthetnek, ezt a szép gyülekezetet tájékoztatni 
kívánta eddigi munkásságáról. Hat pontban bőven előadván a 
novembertől áprilisig történteket, bemutatta a fejedelemnek nála 
levő leveleit, a melyek szerint igaz hazafisága és a szövetségre tett 
hite szerint folytatta hazája és fejedelme nemzeti ügyét, ámbár nem 
volt sem megbízó levele, sem teljes hatalma. Ha fáradozásaiban 
szántszándékkal vagy tudatlanságból vétett, íme, jelen van, és ké- 
szen áll, hogy nyolcz esztendeig Isten karjain hordozott életének 
egy órában a nemzet keze vessen véget; sőt ezt hálaadással fogadja. 1 5 

1 3 Salutatio Coraitis Alexandri Károlyi lutos. (A czím későbbi, a kézírat több 
ad status et ordines confoederatos, in regno része egészen a Károlyié. A Károlyi-levél- 
ét patria sua ad permanendum semet reso- tárban.) 

Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 29 



226 MÁRKI SÁNDOR 

A tizenkét pont meghallgatása után az urak kijelentették, 14 
hogy mindnyájan készek elfogadni a császár kegyelmét. IS Mivel 
pedig a külföldön tartózkodó fejedelem nem ösmerheti eléggé a 
mostani belviszonyokat, a gyűlést ugyan Huszton is meg lehet 
kezdeni, de a fejedelmet meg kell kérni, hogy a tárgyalások 
gyorsítása végett jöjjön át velők Szatmárra. Bizonyosak a feje- 
delem kijövetelében, de gyorsabb eljárás végett már most foly- 
tathatják a tárgyalásokat; s ha nem jelenhetnék meg, nélküle is 
határozhatnak. 

A fejedelem képtelenségnek tartotta, hogy Károlyi, ha 
bűnét megbánó Péter lett volna is belőle, a hadak élén meg- 
maradjon ; a Tiszántúlra tehát Esterházy Antalt s az ő beme- 
neteléig Ebeczki Istvánt, Máramarosba Vay Ádámot, Erdélybe 
Teleki Mihályt akarta beküldeni vezérnek. Vaynak egy ezred 
élén kellett volna Salánkra mennie s az odarendelt Károlyinak 
kijelentenie, hogy bűnbánó levele óta a fejedelem ismét bízik 
benne, de hazánk kormányát egyedül az ő kezén nem hagy- 
hatja, mert a sereg bizalmát elvesztette. Öt tehát magához 
rendeli s ha ellenszegülne, erővel hozatja Sztrijbe. maga nem 
megy be a huszti gyűlésre, mert a fegyverszünet nem hosszab- 
bíttatván meg, ott sem ő, sem a gyűlés nem tanácskozhatnék 
szabadon; de kellő biztosítékok mellett kész a béketárgyalások 
folytatására. A tárgyalások elsietése és a hadak . csüggedése 
miatt Károlyit tette felelőssé, a ki cselekedeteit sem Isten, sem 
a világ, sem a fejedelem előtt nem szépítheti és nem fedezheti. 
Fay-nak a hadak főparancsnokságát azonnal át kellett volna 
vennie s megfenyítnie mindazokat, a kik a helyőrségekben 
gyanúsak. Ha Károlyi nyiltan elpártolt, a kukizói manifesztum 
kihirdetését és terjesztését gátolja meg s biztosítsa híveit, hogy 
a czárral való találkozása után közéjök megy. De ha a fegyver- 

\ 

14 Memóriáié ex parte confoederatorum 15 Károlyi szerint barátai és jóakarói 

hungarorum et puncta, quibus pacis condi- csillapították le az életére tőröket. Horán- 

tiones exponunt, cum replica Alex. Ká- szky, 14. Vele tehát nem tették meg, a mit 

rolyi. (Károlyi-levéltár.) részben ő tett az ónodi gyűlésen. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



227 



szünet felbomlása következtében a hadak az országban nem 
maradhatnának, a máramarosi hágókon át hozza be őket a 
Swicza völgyén lefelé Boléchowba, a mely Sztrijtől délre esik. 
Charriére lehet a kalauza és hadibiztosa Stanislawow és Halics 
táján; csak jó rendet és fegyelmet tartson. 16 Ha pedig kérdezik, 
miért műveli ezt, feleljen az evangélium (Márk, XI. 3.) szavai- 
val : «azért, mert az Úr szűkölködik e nélkül. » 

Az oldalconfoeder atiónak, a hogy Rákóczi nevezte 17 Károlyi 
pártütését, 18 valóban nemcsak katonai forradalomtól félve kellett 





6l. AZ I. JÓZSEF HALÁLÁRA VERT ÉREM. 

sietnie. Lipót császár özvegye, Eleonóra Magdolna Terézia, 
április 18-án tudatta a magyar és erdélyi kormányszékekkel, 
hogy egyik fia, /. József császár meghalt s másik fia*, HL Károly 
spanyol király beérkeztéig az örökös országok és tartományok 
kormányát ő veszi át. Ezt a hírt titkolni kellett a hadak előtt, 19 
mert József halálával az örökös királyság, a kuruczok régi fel- 
fogása szerint, mindenképpen megszűnik s így az Ausztriai 
Házzal nincs okuk tárgyalni. Mielőtt a spanyol örökösödési 
háború bevégződnék, egy magyar örökösödési háború kitörését 
nem lehetett megengedni. 



16 Rákóczi Vayhoz április ar. Arch. 
R. ni. 626—632. 

17 Arch. R. ni. 628. 



18 Rákóczi önéletr. 211. 

19 Kivált a kassai capitulatio érdeké- 
ben. Károlyi-Pulay, 11. 400. 



29 



228 



MARKI SÁNDOR 



Kassát Ebergényi már április 27-én feladásra bírta; a ha- 
talmas vár eleste után minden ellenállás lehetetlennek látszott. 
Az «oldalconfoederatio» vezetője, Károlyi Sándor, hadiszemle 
ürügye alatt mindenünnen Szatmárra gyűjtötte a hadakat 2 ° s a 
huszti gyűlést oda tette át. Kassa átadása napján, egy értekez- 
leten megkérdezte a tiszteket és urakat, a már szinten elérkezett 




62. A SZATMÁRI GYŰLÉS HELYE. 



erdélyieket, 21 akarják-e a gyűlést megtartani a fejedelem nélkül 
is és nincs-e kifogásuk az ellen, hogy a gyűlést ne Huszton, 
hanem itten tartsák meg? Az urak mindakét kérdésre helyeslés- 
sel feleltek, mire átmentek a református templomba 22 , hol Károlyi 
a kuruczok utolsó csonka országgyűlését .azonnal megnyitotta. 
Könyek közt jelentette ki, hogy a szövetség s mindnyájuk 
vezérlő fejedelmének és — magát oda nem számítva — a 24 
tanácsosnak székét üresen látja. Helyettök ő egymaga jelent 



20 Rákóczi Brennerhez, május 12. Arch. 
R. in. 655. 

21 Teleki naplója, 300. 

: 2 U. o., 301. és Dalnoki Veres G. ver- 



ses krónikája. Thaly, Adalékok, 11. 368 — 9. 
Szaniszló szerint ez azelőtt prófont-ház 
volt. Tört. Tár, 1891. 294. Alapfalait 1909-ben 
megtalálták. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



229 



meg s fölveti azt a kérdést, lehet és kell-e a fejedelem távol- 
létében a rendek nevében a békéről tanácskozniuk és határoz- 
niuk ? Ösmertette egyrészt a béke föltételeit, másrészt a háború 
folytatásának segédeszközeit. De a rendek egyhangúlag a béke- 
tárgyalások folytatását kívánták s Károlyit választották meg 
elnöknek. Ráday Pálnak csak mint magánembernek adtak jogot 
a szólásra, mert a fejedelem őt nem hozzájok, hanem Pálffyhoz 
küldte. A kanczellár figyelmeztette 
őket, hogy a fejedelem kérésére az 
angolok és a hollandok Peterborough 
lord által Bécsben a magyarokkal 
való békét sürgetik. Az ország- 
gyűlést összehívó levelekben a feje- 
delem a maga megjelenését a fegy- 
verszünet meghosszabításának ese- 
tére igérte; maradását tehát nem 
magyarázhatják balra. Pálífy teljes 
hatalmához kétség fér, mert sok 
dolgot tart fenn a császári kegye- 
lem számára; az özvegyek és árvák 
jogainak megrövidítése pedig örökre 63. A szatmári béke emlékoszlopa. 
rajtuk hagyja a kuruczok vagy 

pártosok nevét és gyalázatát. Javasolja tehát, hogy a fejede- 
lem kijövetelének lehetővé tételére Pálffytól a fegyverszünet 
és határidő meghosszabbítását kérjék. A rendek ezt helyeselték 
s a fejedelem és az ő nevökben való tárgyalások folytatására 
Károlyit választván elnöknek, a béketárgyalások okiratait hely- 
benhagyták. ^ 

A szomorú határozatok hírével Cserei János a maga jószán- 
tából azonnal kiindult Lengyelországba, a fejedelemhez. Nem 
akart tanuja, vagy éppen részese lenni annak, hogy ezrede 
hűséget esküszik a császárnak. Graeven cs. tábornok a fiatal 
Rabutin és számos császári tiszt társaságában már a gyűlés 
megnyitása napján niegkezdte s másnap, harmadnap is folytatta 




230 MÁRKI SÁNDOR 

a kurucz katonaság felesketését. Az esküt a katonák minden 
ezredben szakaszonként tették le s az immár császári ezredek 
azután három üdvlövést tettek. A császári tisztek együtt vígad- 
tak a kurucz tisztekkel a béke örömére. 23 De valóban alig 
lehetett érteni, miért kellett a békéről még csak most tanács- 
kozó «országgyülést» ilyen bevégzett tények elé állítani? 24 

28-án Károlyi elnök kérdésére újból kijelentették, hogy a 
megállapított pontok alapján készek elfogadni a császár kegyel- 
mét. És ugyancsak az ő kérdésére kimondták, hogy száműzik 
azokat, a kik a kegyelmet el nem fogadják s a közjót és a 
békességet titkon vagy nyiltan háborgatni akarják. Károlyi 
intette is őket, hogy mivel a kegyelemmel a dolog be van 
fejezve, ártalmas levelezésektől, hütelenségtől mindenki a tör- 
vényes büntetés terhe alatt tartózkodjék. Az ország nevében 
köszönetet mondtak Pálffynak a béke és a nemzet érdekében 
tett szorgalmas és fáradhatatlan munkásságáért. A béke ponto- 
zatainak hiteles példányait Károlyi tartsa magánál három hétig, 
vagyis addig, míg a fejedelem kijöhet s azokat szétküldheti ; de 
ha a fejedelem nem jön ki, Károlyi maga küldje szét. A pon- 
tozatokat mindakét ország rendjei aláírják. Megköszönték Károlyi 
buzgó fáradozásait s alázatosan megkérték a fejedelmet, hogy 
«nemzetének szeretetéről viseltetvén)), jöjjön ki három hét 
alatt s engedje kijönni azokat is, kik a kegyelmet elfogadni 
hajlandók. 

Április 29-én, Károlyi vezetése alatt, tizenhattagú követ- 
séget küldtek Pálffyhoz, hogy 56 pontot terjeszszenek eléje s a 
fejedelemhez írt behívó levelöket is közöljék vele. Pálífy azon- 
ban meg sem várta jövetelöket, hanem Locher Károlyt és Graeven 
vezérőrnagyot küldte át Szatmárra, hogy még ma végezzenek. 



2 3 Dalnoki Veres G. verses krónikája. 10.000 emberrel és 149 zászlóval meg- 

Thaly, Adalékok, 11. 369. Teleki naplója, hódolt nr. Károlynak, de csak 29-én je- 

301. Mindakettö április 27-re teszi az eskü- gyezte alá a békét. 

letétel kezdetét. A neueröffh. histor. Bilder- 24 Különben a szatmári gyűlés már 

saal (Nürnberg, 1740. vn. 440—1.) április 27-én megengedte a leszerelést. Szaniszló 

23-ról mondja, hogy Károlyi nyilt mezőn naplója, Tört. Tár, 1891. 294. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



23I 



Az utolsó nehézségeket elhárítván, a rendek valóban elfogadták, 
május elsején pedig aláírták a békességnek mind a tíz pontját. 
Az első pontban «Rákóczi Ferencz uram» életének és 
jószágainak (a helyőrségekhez tartozók kivételével) kegyelmet 
és szolgáival, udvarával az országban való maradásra engedel- 




%<Z,C&Í»~^ ip^ffis£YV&& 



/ 








(Jvttk&A^/^ /#**> **>&+ **»f 







<^2 



^•~e~ 




4^^ -*i c-s 





í^t^^f^CfrSe^ 




64. PÁLFFY RESOLUTIÓJA ÁPRILIS 29-ÉN. 



met nyer, ha t. i. azt elfogadja és három hét alatt a hűséges- 
küt leteszi. Ez idő alatt a parancsnokokat tartozik arra utasítani, 
hogy várait a császári katonaságnak átadják. A fejedelem magán- 
váraiban a császár saját költségén tart őrséget. Ha a fejedelem- 
nek jobban tetszik, az eskü letétele után Lengyelországban is 
maradhat, csak tartózkodjék köteles hűsége megsértésétől. Igaz 
hűsége esetén az udvar nem tagadja meg fiai visszaadását sem. 



232 MÁRKI SÁNDOR 

Ugyanezen idő alatt kegyelmet kapnak Rákóczinak magyar- 
os erdélyországi úri, papi, fő és nemesi hívei is, kik időközben 
mások kezére jutott jószágaikat is visszanyerik. Jószágukat akkor 
sem vesztik el, ha a parasztság az adót nem fizethetné. Fegy- 
vert tovább is viselhetnek, csak ne ellenségeskedjenek. A neo- 
acquistica commissio elé nem kerülnek s fölségsértést jelentene 
az eperjesi vértörvényszéktől való aggodalom emlegetése. 
A kisebbrangú vitézek fölesküdvén, otthon nyugodtan gazdál- 
kodhatnak, a külföldiek pedig (svédek, olaszok, németek stb.) 
szabadon távozhatnak, kivéve a szökött császári katonákat, a 
kik büntetlenül térnek vissza elhagyott zászlajukhoz. Azokat a 
nemnemeseket, a kiket a fejedelem fölszabadított, a császár is 
szabadoknak ismeri el, de a földesurak jogainak további sérelme 
nélkül. 

A császár és koronás király a vallás ügyében hozott tör- 
vényeket megtartja s a vallás gyakorlatát megengedi. A háború- 
ban meghaltak árvái és özvegyei megtartják idegen kézre nem 
került jószágaikat ; eladott vagy eladományozott jószágaikért az 
országgyűlés fogja őket megvigasztalni. A fejedelem pártján 
levő árva fiúk és leányok jogaikat és örökösödési jogaikat meg- 
tartják. Kegyelmet nyernek azok a kivándorlók is, a kik magu- 
kat igazolván, az esküt leteszik. A kegyelem kiterjed a külföldön 
követségben járókra, tanulókra, kereskedőkre is. A Thököly- 
féle kuruczok szintén kegyelmet nyernek s jószágaik visszaadása 
iránt folyamodhatnak. A moldvai és az oláhországi erdélyi mene- 
kültek gróf Steinville tábornok előtt jelentkezzenek. Az erdélyi 
urak a háború előtt viselt méltóságaikat csak külön folyamodás 
után nyerhetik vissza. Erdély törvényes kormányzata érdekében 
a biztosok előterjesztést tesznek az udvarnál. A jászok, kunok 
és hajdúvárosok sérelmei dolgában az országgyűlés intézkedik. 
A hadifoglyok kegyelmet nyernek. A béketárgyalások kezdete 
óta esett károkat kölcsönösen megtérítik. 

A kételkedés és hitetlenség eltávoztatása végett ezt az 
okiratot, mely kegyelmet ad a fejedelemnek s minden követő- 



0£ 



<q n_o 














(//■ ^/n-pvV f> &lr cJtZrurr, (jlsrn»~, Chnrn^ /rtSk-ítS™-, hff/Á (Z&r-ik&^faA,^ 



frrcél &' 






i^*wj o^- -n^c (P&Li 



cg^ 



>Ce) 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 233 

jenek, az udvarnál való megerősítése után megküldik Magyar- 
ország és Erdély minden vármegyéjének. 

A császár és koronás király megtartja Magyar- és Erdély- 
ország minden törvényét és kiváltságait s nem engedi meg, 
hogy kegyelme vetekedésekre, pörökre, gyalázkodásokra, sér- 
tésekre adjon alkalmat; spt ezeket keményen tiltja is. A többi 
sérelem orvoslását vagy a nemzet boldogulására és becsüle- 
tére hasznos dolgokat a jövő országgyűlésen szabadon kér- 
hetik és sürgethetik. A császár atyai indulatában sem lesz 
fogyatkozás, de reméli, hogy a törvényes szabadságaikkal élő 
magyarok és erdélyiek sem engednek egy nemzetnek sem a 
királyukhoz való hűségben. Reméli azt is, hogy ha a fejedelem 
a kitűzött határidőre vissza nem jönne, a kegyelmet el nem 
fogadná, s a hűségesküt maga vagy felhatalmazottja útján le 
nem tenné, akkor a pártján levő urak és rendek elhagyják a 
fejedelmet, a császár hűségében megmaradnak, a haza csendjére 
vigyáznak, Rákóczi fondorlatainak és ügy ékezeteinek helyet nem 
adnak. Megengedik, hogy a fejedelem helyettes útján is letehesse 
az esküt, elfogadja a kegyelmet s keményen megparancsolja az 
erősségek föladását, sőt ezt a kitűzött határidőn túl is meg- 
tehesse. Visszajövetelére királyi szó alatt teljes biztonságot adnak. 

A béke oklevelét 25 a kuruczok közül 44-en írták alá; Károly in 
kívül, egyebek közt, Teleki Mihály és Gyulai István grófok is, 
a kiket hüségök miatt a fejedelem csak egy hete dicsért meg. 
Amazt megbízta, hogy ha Károlyi elszakadna a szövetségtől, 
azonnal vegye át az erdélyi hadak parancsnokságát; emezt 
pedig magasztalta, hogy nem jött ki hozzá az erdélyi hadak 
kétségbeesett határozatával, hanem visszatért hozzájok s a csüg- 
gedőket föllelkesítette. 26 



2 5 Szövege Hist. des Révolutions, n. 2 6 Rákóczi pátensei Telekihez és Gyu- 

446—457. Katona, xxxvn. 642 — 657. Ká- Iáihoz ápr. 23. Arch. R. nr. 635 — 8. Gyulai- 

rolyi-Pulaynál 11. 425 — 437. ; javításokkal nak (az Erdélyi Múzeumban levő eredeti, 

Szilágyi Istvánnál, M. Tört. Tár, xvir. de itt nem közlött levélzáradékban) meg- 

213—242. Az esküminta Károlyi-Pulaynál Ígérte, hogy, ha a fegyverszünet tovább tart, 

423—4. Hist. des Rév. ír. 457 — 8. kimegy hozzájok, «hűségtekben bízván. « 

Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 30 



234 MÁRKI SÁNDOR. 

Időközben Graeven tábornok a kismajtényi mezőn folytatta 
a kurucz ezredek fölesketését. Van abban valami megható, 
hogy ezrede tisztjeivel Kun István ezekben a legszomorúbb 
napokban bizonyítványt állíttat ki magának, hogy két esztendő 
óta felséges fejedelmök, Rákóczi Ferencz szolgálatát gond- 
viselésével és vezényletével teljes tehetsége szerint mily igazán 
és híven ügyekezett véghezvinni. 27 Április 30-án már Pálfíy 
János is kiment közéjük : megszemlélte a magyarországi és 
erdélyi úri fő- és nemesrendeket, mire elkezdődött a lesze- 
relés, a zászlók és dobok levétele. Meghagyták azonban, hogy 
mindenki ezredében maradjon, mert másnap lesz az ünnepies 
elbocsátása 

Május elsején még egyszer és utoljára megszólaltak a kuru- 
czok tárogatói, melyek máskor Rákóczi szállásán jelentették a 
hadiesztendő kezdetét. Most tőle messze, messze hirdették, hogy 
a mit nyolcz esztendővel azelőtt 300 ember is elég volt elkez- 
deni, azt 12.000 ember 29 csak így tudja befejezni. Pálffy, Locher 
s a német tisztek nem hiában csodálkoztak, mennyi magyar áll 
előttük. 30 A kuruczok 160 nagyobb és majdnem 300 kisebb 
zászló alatt teljes fegyverzetben sorakoztak. Károlyi a császári 
meghatalmazottak előtt tisztelgésre vezényelte őket, azután 
beszédet intézett hozzájuk. Megköszönte a császár királyi kegyel- 
mét s a meghatalmazottak igaz keresztényi közbenjárását, éjjel- 
nappal tett fáradhatatlan munkásságát, a régen kivánt szent 
békesség végbevitelét. Azután az előírt esküt hangosan letette 
s megfogadta, hogy ő felségének és örököseinek ezentúl minden- 
kor igaz híve lesz. Az esküt ő is, a többiek is nemcsak azért 
tették le, mert a mostani háborúra nézve a koronás király teljes 
kegyelmet igért fejőknek és jószáguknak, hanem azért is, mert 
Magyar- és Erdélyország politikai és egyházi törvényeit és 



27 Április 29. Teleki-lt. Földváry-oszt. ennyi kurucz volt Majtényben. Károlyi, 
lxxv. 139. sss. sz. 11. 422. 

28 Április 3b. Teleki naplója, 301. 30 D. Veress verse Thalynál, Adalé- 

29 Maga Pulay szerint is legalább kok, 11. 369. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



235 



szabadságait szentül megtartani és Írásban is biztosítani fogadta. 
Ezért esküdtek meg, hogy ezentúl utolsó csepp verőkig igaz 
hívei lesznek a királynak és utódainak, hozzájok tartozó köte- 
lességök ellen sem titkon, sem nyilván, sem önként, sem mások 
ingerléséből semmit sem cselekesznek, hanem szóval és csele- 
kedettel azt teszik, a mi alázatos és hű kötelességökhöz illik. 

Károlyi esküje után megszólaltak a hadi muzsikák, meg- 
lengették a megtépett, véres kurucz zászlókat, háromszoros 




65. A MAJTÉNYI ZÁSZLÓLETÉTEL. 



sortüzet adtak s tábori misés Te Deumot tartottak. Mialatt 
átvették a béke oklevelének nyomtatott példányait és útleveleiket, 
egy-egy császári dragonyos állt a földbe vert kurucz lobogók 
mellé, hogy összeszedjék és Debreczenbe vigyék. 

Pálffy ezalatt Károlyival beszélgetett. Megköszönte, hogy 
a magyarok hittek az ő szavának s megfogadta, hogy áll a 
szavának, megtartatja a békepontokat. Domahidy László útján 
felszólította a hadakat, hogy maradjanak meg a császár szolgá- 
latában, de erről a katonák nagy része hallani sem akart. Kard- 

30* 



236 MÁRKI SÁNDOR 

jaikat, könnyebb fegyvereiket megtartva, zárt sorokban, apróbb 
csapatokban vonultak el különféle irányokban. Azután búcsút 
vettek egymástól és «kiki a maga hazájába vette útját». Károlyi 
pedig a meghatalmazottakkal belovagolt nagykárolyi várába, a hol 
a béke oklevelét hitelesítették s a haditiszteket megvendégelték. 31 
A székely kurucz verse szerint s 

«Igy múlék el tőlünk ez a Miska-világ! 
Ha lehet, már lábom többször reá nem hág, 
Mert elüté tőlünk, mit reméltünk, az ág . . . 
Német ; magyar kardja több embert le nem vág!» 

Azonban tizennegyedfél század múlva, mikor a kardokat 
újra köszörülni kezdték, a magyar szabadság legnagyobb költője 
elsírta legszentebb könyeit a majtényi síkon, a szent csata terén, 
hol a szabadságért harczoltak, «míg az árva szabadság haldokló 
kezéből undok árulás ki nem csavarta a fegyvert. » Hazátlan 
bujdosók, földönfutók lettek a hősök, kik a hazáért vívtak. 

«Tavaszi délután, verőfényes idő, 
Az égen kis fehér felhők uszdogálnak . . . 
Hattyúsereg tán e felhőcsoport, vagy a 
Hősök szellemei, kik itt elhalának?» 

Csend volt a költő körül. Tűnődött s nem ment tovább, míg 
«nem végzé, a mit kellé: elmondta legszörnyűbb átkát. » Csend 
van a történetíró körül is ; de tűnődés nélkül végzi, a mit kell : 
elmondja a tiszta igazságot, mely csak kiegyezőket ösmer, nem 
árulókat. 



3 1 Károlyi-Pulay, 11. 422 — 4. Május 2. Feldzüge des Pr. Eugens xiii. kötetében, 

Pálffy jelentése, Arneth, Eug. v. Savoyen 421 — 447. 1. Horváth, Magyarorsz. tört. vi. 

11. 483. és Szalay, 63. Tiepolo velenczei 615— 632. Wagner, Hist. Josephi, 420— 422. 

követ jelentése május 9. Deutsche Revue, Mill. Magyar Nemz. Tört. vn. 673—680. 

1907. 239. Veress Gerzson krónikája Thaly- Szaniszló Zs. naplója. Tört. Tár, 1891. 

nál, Adalékok, 11. 369—371. Histor. Bilder- 292 — 5. Teleki naplója, 300—302. Hőké, 

saal, vn. 441 — 2. (Innen vettük a zászlós A majtényi fegyverletétel történetéhez, 

hódolat hibás képét). Mühlwert-Gártner a Vasárn. Újság, 1877. 41. sz. 




II. RÁKÓCZI FERENCZ 237 

IV. 
REÁLIS ÉS IDEÁLIS POLITIKA. 

árolyi május utolsó napján, Szentháromság vasárnapján 
a szatmári néppel körmenetben ment Gencs felé, a 
lyukashalmi kápolnához, a melyet a karlóczai béke 
örömére építtetett. 1 Most a szatmári békéért adott hálát a Szent- 
háromság-egyistennek. 2 

A mint Károlyi Sándor utóbb a királynak jelentette, a 
fölkelőket a vezetők és a fők akaratának ellenére, Ígérete sze- 
rint, ő vezette vissza a császári ház hűségére, s a fölvett fegy- 
verekből kivetkőztette. Az egész országot és nemzetet a császári 
ház békés kormánya alá adta önmagával együtt, sőt ugyan- 
azokat az eskü letételére kötelezte. 3 A saját személyére nézve 
tett bőséges ajánlatokat és kegyelmet nem foglaltatta be a béke- 
kötésbe, pedig ezt, mint teljes meghatalmazott, nagyobb biztonság- 
okáért tehette volna. 4 Csak Rákóczi javainak visszaadását tétette 
külön pontba; a magáét a többiekre vonatkozó pontba olvasz- 
totta be. A labancz Cserei szerint s a béke után sok jószágot 
kapván, olyan gazdag és nagyjószágú magyar nincs most az 
egész Magyarországban ; használt neki, hogy rebellis volt. 
Ez azonban elsietett vád. Tizenegy esztendő múlva Károlyi 
elösmerte, hogy művét a király s a haza megelégedésére fejezvén 
be, nem lehet oka a panaszra. A kamara sokat akadékos- 
kodott, de a király tizenhárom rendelettel örökre lekötelezte 
őt és családját. «Istennek áldása legyen rajta s tartsa fenn a 
világ végéig győzedelmesen !» Hálát adott az Istennek, hogy a 
király s a nemzet közt a bizalmatlanságot eloszlatta. Tűzben 



1 1722. évi emlékirata. Károlyi-lt. 3 Folyamodása 111. Károlyhoz. Ho- 

2 A szatmári püspöki egyházmegye ránszky, 14. 
emlékkönyve 1904., 162. A kápolna törté- 4 U. o. 16. 
netét megírta Éble Gábor. (Budapest, 1910.) 5 Hist. 458. 



238 MÁRKI SÁNDOR 

született, tűzben növekedett, tűzben élt. Kénytelen volt tűzbe 
jönni, mikor hazánk veszedelme s a királynak is számtalan 
milliónyi kára következett az adózás és gazdálkodás hibás rend- 
szeréből. De lecsillapította nemzetét azonnal, a mint sérelmeik 
orvoslását remélhette. Pálffyra hivatkozott, hogy e közben a 
maga hasznát és a felajánlt kegyelmeket mellőzte. 6 

Károlyi valóban nem ajándékban kapta, hanem vásárolta 
a jószágokat, még pedig elég nehezen és drágán; 50.000 (és 
nem 100.000) forint értékű birtokot csak olyképp Ígértek neki, 
hogy azt a férfiág kihaltával a családnak készpénzen kell meg- 
váltania. Politikai szolgálataival vagyonosodása nem függ egybe 
szorosan. 7 Ellenben igaz, hogy a szatmári magyar rendek meg- 
keresésére a visszatérítés kétségtelen reményében saját pénzéből 
kétezer aranyat fizetett ki tiszteletdíjúi Pálffy Jánosnak, ezer 
aranyat Lochernek, százat-százat Pulay és Recron hadititkárok- 
nak, a főhadsegédnek s más tiszteknek szintén százat. 8 Három- 
ezer háromszáz aranyának s egyéb költségeinek, a miket a 
rendek megbízásából tett, a megígért 50.000 forintból kellett 
visszatérűlnie. 

Ahogy feleségének május 11-ikén írta, meghalt a császár, 
de mégis él. Halála nem változtat a kötött egyességen. Isten 
kegyelmességéből csendesség s nem bizonytalanság a sorsuk. 
Szánakoznak azokon, a kik élnek s meghaltak, sőt örököseiknek 
is a torkát kívánják metszeni. Ha a fejedelem kijött volna, 



6 Emlékirata 1722-ből. Károlyi-lt. Erre Rákóczi ecsedi uradalmát Károlyi S. ado- 
nézve meggyőző adatokat közölt Éble kii- mányban kapta volna. Nem is élt, mikor 
lönbözö tanulmányokban s Takáts Sándor fia becsáron megvette ; sőt fia sem élt 
Barkóczy Krisztina életrajzában. (Buda- már, mikor — hosszas igényperek lebo- 
pest, 1910.) nyolítása után — a megvásárolt urada- 

7 Károlyi folyamodása 171 1 július 16-án dalomra az adománylevelet kiállították, 
trr. Károlyhoz, kit ezen sérelme orvos- 8 Károlyi titkárának, Varasdi István- 
lására kért. (Horánszky, 18 — 20.) A maga nak, bizonyítványa 1711 máj. 12. (Károlyi-lt. 
és fia, Ferencz, birtokszerzéseinek törté- 17 11. 145. sz.) Pulay (Károlyinál, ír. 500— 1.) 
netét Éble Gábor pontos levéltári adatok meleg szavakban védi Pálffy önzetlensé- 
alapján írta meg. «Az ecsedi uradalom és gét. Ebergényi Károlyitól néhány szekér 
Nyíregyházán ez. nagy tanulmányában (Buda- sót kapott ajándékba. Ebergényi levele 
pest, 1898.) megezáfolta azt a vádat, hogy május 23-ról a Károlyi-ltban, 141. sz. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 239 

Munkács a császár életében sem látott volna németet, még 
kevésbbé a császár halálával. De a határidő idestova lejár, a 
fejedelem istenes fordulatának nincs jele, sőt újabb bonyodalmak 
mutatkoznak. Munkács megszállásától idáig is csak ő tartóztatta 
a németeket, 9 nem a császár ^halála, vagy az új császár, Károly 
elé való vonulás. Kérte feleségét, jöjjön ki a várból, ha eresztik. 
Ne gondoljon vele, ha mindenét elveszik is. Neki nincs köze se 
kuruczhoz, se labanczhoz. Igaz magyar lévén, azokkal forgatja 
a törvényt. Törvény szerint való királynéját becsüli s gondol- 
kozik hatalmas királyáról, a ki más hatalmasok ellen is meg- 
tarthassa a törvényt s a nemzetet. A kik valamit koholnak, 
Isten ítéletét veszik, melyben némelyik már torkig úszik. I0 

Károlyi tehát konzervatív magyar politikára szánta el 
magát s egyelőre várakozó álláspontra helyezkedett. Hasonló 
végletek közt Sennyeiék sem tehettek egyebet s Munkácson 
10-én a semlegességhez hasonló nyilatkozatot intéztek Pálffyhoz. 
De a kedves öreg Ebergényi cs. tábornok talán nemcsak tőlük, 
hanem uraöcscsétől, Károlyitól is megkérdezhette volna, hogy 
ha se kuruczok, se szövetkezetiek, se labanczok : «hát mi az 
ördögök lesznek végtére belőlük?)) 11 A szatmári békében 
Károlyinak az alkotmány biztosítása helyett általános Ígére- 
tekkel kellett beérnie. A romokból csupán nemzetének gazdasági 
érdekeit remélte megmenteni. És ahhoz képpest, hogy a karlóczai és 
a szatmári béke közt az ország milyen gazdasági válságon ment 
keresztül s különösen az utolsó esztendőkben a háború, inség, 
pestis következtében a köznyomorúság milyen mérhetetlen lett : 
Károlyi valóban sokat tett a teljes anyagi tönkrejutás elhárí- 
tására. A földbirtokos és a földmíves osztályt, mondhatni az 
egész akkori nemzetet, csak a mérsékelt béke árán remélte 



9 Ezzel szemben Ebergényi császári volna most Munkács». Károlyi-lt. 171 1. 

cábornok május 23-án azt írja, hogy «bár 141. sz. 

fogadá vala szódat, lelkem, a János úr 10 Károlyi-lt. xx. 155. cs. Közli Éble 

(Pálffy), mikor Döbröczönből in flagranti a Századokban, 1904. 703 — 704. 

akarál Munkácshoz küldeni ; akkor nem 1 1 Ebergényi Károlyihoz, május 23. 

konstálván előttük a halál, nálunk Károlyi-lt. 171 1., 141. sz. 



240 MÁRKI SÁNDOR 

megtartani a jövendő nagy feladatok számára. Mint majdnem 
félezer esztendeje a nemesség az aranybullában és jó száz 
esztendeje Bocskay a bécsi békében, egyenesen a királylyal s 
kezében ő is fegyverrel, de kicsorbult fegyverrel egyezkedett. 
A föltételeket nem szabhatta meg, de legalább módosította, 
enyhítette. A kallói értekezleten már ezekben a napokban min- 
dent elkövetett, hogy a tiszamelléki volt haditiszteket, közrendet 
a vármegyék ne háborgassák, hanem ahogy visszajöttek, béké- 
ben hagyják s a föltételeket teljesítsék. I2 «Azért semmi privatumot 
sem érdemelhetek, sem kívánhatok - mondta évek múlva is. I5 
— Egyebet nem kívánok, hanem hogy Istenemnek adhassak hálát, 
hogy homagialis hitemnek és hűségemnek eleget tehettem s 
mind ő felsége s mind az ország java az Istennek vezérléséből 
sublata omni diffidentia (minden bizalmatlanság megszüntetésével) 
végbement.)) 

Az uradalmaiknak nyugodalmas művelésére vágyó nemesek 
olyas hálát éreztek iránta, mint őseik kétszáz esztendővel azelőtt 
Szapolyai János iránt, a ki a békeszerzés pillanatában 
szintén jobban ügyelt a nemzet gazdasági, mint általános poli- 
tikai érdekeire. Károlyi koporsójánál — 32 esztendő múlva — 
elmondották, I4 hogy csendes és hosszas békességet szerzett és 
hirdetett egész hazánkban nemzetének, melyhez hasonlót hazánk 
krónikáiban ritkán olvasunk. ((Csodálatos Károlyi Sándornak 
minden tette és cselekedete — szólt fiához Arad vármegye 
ünnepi szónoka. 15 — Mindezt, mint a haza legkedvesebb atyja, 
letett hitének és hűségének megmutatására, a királyi kincstár 
gyarapítására, azután az egész Magyarországnak is legnagyobb 
javára és hasznára szüntelenül és a legnagyobb lelkesedéssel 
tanúsította.)) A nemesség tehát a harminczéves politikai béke 



12 Ebergényi Károlyihoz május 19. szaglása és boldog halála. Századok, 

Károlyi-lt. 1711. 140. sz. 1905. 341. 

n Károlyi emlékirata 1722-böl. Ká- *S 1744 szeptember 22-én, Grassalko- 

rolyi-lt. vics főispán beiktatásakor. Megyei jegyzö- 

14 Páter Modestus : Világbíró Nagy könyv, I. kötet, 331 — 2. L. Márki: Károlyi 

Sándor, azaz . . . Károlyi Sándor ... or- életéhez. Tört. és Rég. Értesítő, 1886. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 24 1 

után is különösen a gazdasági érdekek megoltalmazása miatt 
tartotta őt hálás emlékezetben. 

Azonban jogos volt az a másik felfogás is, mely a hadi- 
szerencse elpártolásával sem tartotta a szabadságot puszta 
jelszónak. Ezt a felfogást továbbra is Rákóczi és Bercsényi kép- 
viselték. 

Ki Istenben bízik, meg nem csalatkozik — sóhajtott a 
fejedelem, mikor május io-ikén levelében örökre búcsút mondott 
Károlyinak. 16 A történelem azóta, hogy ez a szegény nemzet 
kijött Scythiából, az Istenben való bizalmat a mostaninál soha- 
sem igazolta jobban. Isten leginkább éppen a nyolczesztendős 
háború végén könyörült meg a nemzeten. Egyfelől hálátlan- 
ságot, bizalmatlanságot mutatott édes nemzete önmagával és 
szabadon választott vezérlő fejedelmével szemben ; másfelől 
azonban Isten megáldotta a fejedelmet állhatatos szívvel és 
megérnie engedte hazája törvényes szabadságának virradó napját. 
Magának az Istennek kegyelme semmisíti meg mindazt, a mit 
Károlyinak s a szövetkezett rendek veletartó tagjainak elhamar- 
kodása végső romlást hozhattak volna a nemzetre. 

Ezt a nagy változást a fejedelem gondolkozásában és 
érzelmeiben /. József halálának a híre okozta. Az új helyzet 
nem találta készületlenül. Szerencsétlen körülmények közt távo- 
zott az országból, de úgy hitte, hogy most valóban visszatért 
Magyarország önrendelkezésének, királyválasztásának a joga. 
A czár fegyveres vagy békés beavatkozása mellett ezt nemcsak 
Ausztriával, hanem Európával is elösmertetheti. 

Ilyvóban az orosz és a lengyel urak biztatták, hogy nem 
hagyják el Magyarország ügyét. «Lelkem tisztaságával örvendez 
szívem azon, — írta titkára, Aszalay/ 7 — hogy a mely látoga- 
tását és kísértetét bocsátotta Isten reánk, azokból való kiszaba- 
dításának ajtaját már is nyitni kezdette. Bizonyos bizodalmat 
öntött ezek által belénk azon jó végnek hamar-időn elérésében, 

16 Május 10. Arch. R. irr. 649 — 651. 

17 Április 23. Aszalay Ferencz Ráday Pálhoz. Károlyi-lt. 

Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 31 



242 MÁRKI SÁNDOR 

a melyre óhajtozva vágyódtunk.)) Péter czár tudatta a feje- 
delemmel, hogy arra az alapra áll, a melyen a magyar haza 
boldogulásának reménységét kívánja építeni. Nem akarta őt a 
távol, Volhyniában levő Luck városába fárasztani, hol meg- 
romlott egészsége miatt pihennie kellett; 18 hanem Jávor ówba 
tűzte ki a találkozást, melyre ő Luckból, Rákóczi pedig Ilyvóbói 
április 24-ikén el is indult. I9 

A fejedelem úgy tervezte, hogy ott incognito találkozik a 
czárral, azután késedelem nélkül lemegy Strijbe s ha meghosz- 
szabbítják a fegyverszünetet, Magyarországba utazik. 20 Ha fel- 
bomlanék is a fegyverszünet, hitte, hogy «nem lesz úgy, a mint 
némelyek gondolják, hanem a mint ő remélte». 21 A fejedelem 
Verbinán, majd — Javorów szomszédságában — Zaluzén két 
hétnél tovább várakozott a czárra. Onnan már 26-ikán megírta 
Golovkin grófnak és Safirownak, mennyire örül, hogy a czár 
erre a tájra érkezik. Mivel találkozni óhajt vele, addig marad 
itt, míg a czár jónak látja. 22 Úgy gondolkozott, hogy a császár 
halála következtében a németekkel többé egyáltalán nem tár- 
gyalhat. A császár helytartója a birodalomban most már Ágost 
király, a ki szövetségese a czárnak s így támogatni is kell azt 
a szövetséggel összefüggő ügyekben, tehát a magyar kérdésben 
is. 23 Nem azért jött ide, hogy a czárt a törökök ellen segítse, 
hanem hogy biztosabb helyen várja meg dolgai boldogulását. 24 
Éppen a majtényi napon készítette el levelét, a melyben a czár 
fölszólítaná a nádort és a prímást, 2J hogy a királyválasztás 
jogát, mely /. József halálával helyreállt, a nemzet számára 
megoltalmazzák, a keresztény vér ontását a czár, az angol 
királyné s a hollandi rendek közbenjárásával meggátolják és a 



18 Rákóczi Vayhoz április 22-én. Arch. 22 Április 26. U. o. in. 638—9. 

R. III. 330. 2 3 Április 29. Horváth Ferenczhez. U. o, 

19 Javorów Uyvóhoz nyugatfelé csak 111. 640. 

40 km-re van. Igen érdekesen írja le Sz. 24 Ugyanakkor Pápay Gáspárhoz. U. o. 

Király Ádám, Rákóczi-tár, 1. 243—4. 641. Csúzi Jakabhoz u. o. 643. 

20 Április 22. Vayhoz. Arch. R. 111. 631. 2$ A czár nevében írandó levelek terve- 

21 Április 23. Károlyihoz. U. o. 634. zete május 1. U. o. 644 — 5. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 243 

nyugalmat tisztjökhöz képest helyreállítsák. A huszti várparancs- 
nokot eltiltotta a Károlyinak való engedelmességtől s meg- 
jegyezte, hogy ha nyilt valaha út szabadságunk visszahozására, 
most a császár halálával teljes reménységünk felvirradt. Ezzel 
kecsegtette Sennyeit, Szentiványit s általuk a munkácsiakat is. 26 
A nemzetnek nem lévén királya, a hadakozásnak — úgy hitte 27 
— szünetelnie kell mindaddig, míg a törvényeket valaki újból 
meg nem bántja. Mindaddig, míg királyuk nem lesz, ő azt a 
jégen épült békét meg nem erősíti és senkinek sem adja át várát, 
jószágát. Magyarországban most nincs ellenség. Isten a császár 
véletlen halálával csodálatosan maga csinált békességet. Károlyi- 
nak is megírta, hogy a császár halálával megszűnt a hadakozás 
oka s ő a hazában senkit sem tart ellenségnek mindaddig, míg 
valaki hazánk törvénye és szabadsága ellen nem fordul. De meg- 
rótta, hogy nem járt el a törvények értelmében, a midőn jövendő- 
beli törvényes királyunknak másokkal együtt már most letette 
a hitet. Ezt az esküt, a maga törvényes helyén és idejében, a 
törvény az összes szövetkezett rendeknek meghagyja és senki 
sem ellenzi. Eleinktől reánk maradt szabadságunk és törvényünk, 
a melynek megtartására s helyreállítására szövetkeztünk, ekként 
egyesítette nemzetünket. Véget vetett az egyenetlenségnek s 
megtompította fegyverünk élét, a melyre szükség lett volna az 
elnyomók ellen való védelemben. Szóval, a míg újabb elnyomást 
nem tapasztal, csöndesnek tartja az országot; azért őmaga 
Munkácsot és Husztot, Bercsényi pedig Ungvárt sajátjának 
tekinti s meghagyja, hogy váraik három hétig ne ellenséges- 
kedjenek. Reméli, hogy őt sem háborgatják addig törvényes 
jószágaiban, míg Isten törvényes királyt adván az országnak, 
hadaival együtt szabad és törvényes országgyűlésen leteheti a 
hűségesküt. Erdélyi fejedelemségéről is a törvényesen össze- 
hívandó országgyűlésnek kell törvényesen határoznia. Ilyen 
országgyűlésre a maga helyén és idején örömmel bízza szemé- 

26 Május 1. három levele : Archív. R. 27 Május 10-ikén Sennyeihez. U. o. 111. 

ni. 645—6. 647-9. 

3i* 



244 MÁRKI SÁNDOR 

lyét és annak örömmel ad számot cselekedeteiről, hogy békesség 
legyen a jóakaratú emberekkel. 28 

A mi történt, nem tulajdonította 29 az egész nemzetnek ; s 
hitte, hogy jóra fordíthat mindent, ha megmaradt kevés népe 
állandó marad. Az idő sokat kiderít s ki fog tűnni, hogy nem 
mindenki érdemel szitkot, a kit szidnak. 30 De ezt önmagára, 
immár a kisebbség vezérére értette, nem Károlyira, a « dicsőséges » 
békéltetőre. 31 

Károlyihoz meglepő nyugodtsággal írt leveléből még ((kikel- 
hetett volna az engesztelődés pálmája» ; Pálffynak is megírta, 
hogy a királyi szék megüresedése következtében az egész nem- 
zetnek egyet kell értenie. 32 Ugyanakkor azonban^ Európához 
akart fordulni, hogy bebizonyítsa, Európának is mennyire érde- 
kében áll, hogy Magyarország végkép megszabaduljon az Ausztriai 
Ház uralkodásától. Május 13-ikán pedig nyílt levélben tiltakozott 
Károlyi illetlen béketárgyalása, az ellenséggel való titkos egyet- 
értése és hitetlen elpártolása, valamint azon váratlan nagy bol- 
dogtalanság ellen, hogy a szatmári összejövetelen a német szö- 
vetség tagjai az ellenség hízelkedő kegyelmére s a békesség 
némely mézesmadzagos föltételeire vezérlő fejedelmök nélkül 
hanyatt-homlok rohannak, pedig az angolok és a hollandok a 
bécsi udvart most már a nemzet igazságos követeléseinek meg- 
adására ösztönzik. Isten azonban jóra fordította a szatmári 
gyülekezet hibáját, mert a meghalt császárnak letett hit alól 
felszabadítja és nemzeti ügyök újabb keresésére jogosítja őket. 
Térjenek tehát vissza a szövetségbe és Munkács alatt várjanak 
reá. Örökre elfeledi szatmári hirtelenkedésöket, ha Esterházy 
Antal vezérlete alatt újra összegyűlnek ; mert akárki lesz a 
királyuk, maguknak ezzel semmit sem ártanak, a nemzeti ügy 
boldogulását pedig elősegítik. 33 Bercsényi azonnal a szenátus 

2S Május 10. Arch. R. in. 649—651. 3 3 Május 13. Arch. R. m. 662— 5. Ugyan- 

29 Május 11. U. o. in. 652. akkor egy másik pátensben Esterházyt 

30 Május 11. Vayhoz. U. o. 653. nevezte ki parancsnoknak a «csalárd» Ká- 
5 1 Május 13. U. 0.658. Pátense u. o. 661. rolyi helyett. U. o. 661 — 2. A részére adott 
3 2 Május 12. Klementhez. U.-o. 656. utasítás 657 — 660. 




II. RÁKÓCZI FERENCZ 245 

összehívását s az ország ügyeinek megbeszélését kívánta, mert 
meghalt az, a ki ellen a szövetség s a nemzeti hadsereg küzdött 
s a királyválasztás joga visszaszállt a nemzetre. 34 A bujdosók 
tehát a legszigorúbb legitimitás alapjára álltak. 



V. 
A HÁRMAS TALÁLKOZÁS. 

— 1711. május. — 

ároly választott római császár Thalmann Mihály köve- 
tet 171 1 április 21-én utasította, hogy mivel a nyuga- 
lom Magyarországban teljesen helyreállt, szólítsa fel a 
portát, ne fogadja be a Lengyelországban kóborló rebellis Rákóczit, 
Bercsényit, Esterházy Antalt, Forgáchot, Vay Ádámot s a többi 
rossz rablót, a kiket ő mint esküszegőket, istenteleneket, hűtle- 
neket, becsteleneket számkivetett. Bízik a porta ösmeretes igazság- 
szeretetében és méltányosságában, hogy oltalmat, védelmet nem 
ad nekik s a belgrádi és temesvári basákat, a moldva- és az 
oláhországi vajdákat is utasítja, hogy üldözzék, elfogják és — 
ha ki nem adhatják — mészárolják le őket. 1 

Míg a bécsi udvar azon^ melegében így értelmezte a szat- 
mári békét, a fejedelem május io-e óta 2 Javorów közelében 
Szobieszkij Konstantinus herczeg zaluzei kastélyában 3 várako- 
zott a czárra. Már 5 — 6 hét előtt 4 gondoskodott róla, hogy szál- 
lását munkácsi veres, török, aranynyal átszőtt s más kárpitok- 
kal, atlaszokkal, függönyökkel, párduczbőrökkel stb. fejedelmi 
módon földíszítsék s kihozatta konstantinápolyi ebédlősátrát is. 



34 Projecta Bercsényiana Forgáchnak i Hurmuzaki, Documente, vi. 127. 

Przemyslben május 19. kelt megjegyzései- 2 Arch. R. 111. 647. 

vei és Bercsényinek Javorówban másnap 3 Király Ádám naplója, Rákóczi-tár. i- 

adott válaszával. (Erdélyi Nemz. Múzeum, 237. Rákóczinál Zaluza vagy Saloscze néven. 

Kemény-gyüjt.) 4 Márczius 22. Arch. R. in. 710. 



246 MÁRKI SÁNDOR 

Tokaji bort is rendelt oda a szerencsés tárgyalások áldomásá- 
nak megivására. J 

Péter czár Javorówba érkezvén, május 10-ikén a fejedelem 
is átment udvara, a szenátorok és az urak kíséretében a szom- 
szédos Zaluze (Salovce) faluba, hogy valahára találkozzék vele. 
Ötödfél esztendei elszakítás után Zaluzéban látta viszont felesé- 
gét is, a kiről Königsmarck Auróra országában oly szívesen 
beszélgettek mindenféle rosszat ; pedig Wilczek Vilmos gr. orosz 
császári követnek inkább az volt ellene a kifogása, hogy lengyel 
önkénteseket és zsoldosokat küldött ura segítségére. A házas- 
pár most udvariasan, de szeretet nélkül viselkedett egymás iránt. 
A fejedelem tűrhetetlennek tartotta a kettejök kedélye, erkölcse, 
életmódja közt levő nagy különbséget: feleségének komolyság- 
gal váltakozó könnyelműségét, pazarlásba átcsapó nagylelkűsé- 
gét, rendetlen költekezését, szokatlan életmódját, a környezeté- 
ben élő nők besugásait, pletykáit. Megvallja, hogy gyakran 
összepereltek, vitatkoztak, kellemetlenkedtek. És ott állt kettejök 
közt Szieniavszka, a ki inkább politikai, mint valódi szerelem- 
mel bilincselte le a fejedelmet. S a két asszony most abban 
vetekedett, a czárt melyik nyerje meg jobban Rákóczinak, a kit 
az ő szerelmöknél jobban érdekelt az elhagyott szegény haza 
boldogulása. 6 

Rákóczi még mindig hitte, hogy a czár győzedelmes sere- 
gével Bécs kapui mögé szoríthatná a németeket. Megostromol- 
ván a székvárost, a császárt olyan békére kényszeríthetné, a 
milyet a franczia király és a czár akarnak. 7 Most ide várta 
Bezenval báró lengyelországi franczia követet is, a kinek a czár 
és a fejedelem közt már négy éve kötött szövetség végrehajtá- 
sáról kell vala gondoskodnia. Azonban a török-orosz háború 



5 Április 22. U. o. ni. 631. a hazának elvesztése, de még inkább a 

6 Önéletr. 209. 1. szerint önzés fűzte háziszükség, mivel szemben csak az vi- 
hazájához, világi és buja szerelméhez, gasztalta, hogy a közjót a magánérdek fölé 
kívánság a világ hiábavalóságaihoz és helyezte s azért nem tartott meg kincseket, 
pompáihoz. Búsította a fejedelemségnek, 7 Rákóczi eml. 299. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 247 

küszöbén Bezenval maga helyett Baluzet küldte, a lengyel szár- 
mazású diplomatát, a kinek már nyolcz év előtti első küldetése is 
nyugtalanságot keltett a császár szövetségesei közt. 8 Most is a 
legnyomatékosabban kellett sürgetnie a czárt, hogy a magyaro- 
kat a császár ellen segítse, s hogy — ha az északi háborút 
békével hajlandó befejezni — arra bírja, hogy az elnyomott 
népeknek az Ausztriai Ház ellen állandó segítséget Ígérjen. Mikor 
április közepén Moszkvába érkezett, küldetésében többé nem 
bízott, mert a czár megindult már Törökország ellen. A czár 
kijelentette, hogy szívesen veszi, ha a király kibékíti Törökor- 




66. RÉSZLET III. KÁROLY SPANYOL KIRÁLYNAK SAVOYAI JENŐHÖZ INTÉZETT LEVELÉBŐL. 

szaggal, de Svédországgal szemben szabadon akarja rendezni 
az északi ügyeket. Ilyen tervért Baluze nem vállalhatta el a 
felelősséget s engedelmet kért, hogy megvárhassa, milyen fele- 
letet hoz Wolkow, a czárnak Fontainebleauba küldött követe. 9 
De maga a czár is kész volt érdekeit szorosabban egyeztetni 
Francziaország érdekeivel, 10 a mi nem történhetett meg Magyar- 
ország érdekeinek fölkarolása nélkül. Baluzenek Javorówba jöve- 
tele tehát nagy várakozást keltett Rákócziban, de csakhamar 
nagy csalódást is okozott. 

Bécsben az év elején még féltek attól, hogy a császár, a 
czár és a szultán közt törésre kerül a sor; 11 most már csak 



8 Guichen, Pierre le Grand, 45 — 50. 

9 Guichen, 59—61. 

10 A czár egyik tisztjének emlékirata 1710 márcziusából ; u. 0. 129—145. 

n Palmes 171 1 januárius 7. Simonyi, 111. 471. 



248 MÁRKI SÁNDOR 

annyit tartottak lehetőnek, hogy Rákóczi és Esterházy 4000 
emberrel a czárhoz csatlakozik : ez pedig egy kialvó tűznek csu- 
pán a füstje! 12 De Bercsényi már öt hónapja hirdette, 13 hogy 
jobb, ha a jövő reményében a czár mellett marad, mint hogy 
elveszszen s tüzét se oltsa hazánknak, mint Curtius oltá. Eljött 
tehát Javorówba Bercsényi is és magával hozta Golovkin és 
Safirow felhívására készített emlékiratát, melyben kifejtette, a 
czár mit tehetne a magyarokért. 14 Hiszen Golovkin már meg- 
mondta Bercsényinek, hogy ha Baluze küldetésében bízhatnának, 
a czár magyar királyt adhatna a magyaroknak. 15 Erről azonban 
kevés szó eshetett azután, hogy a czár május 12-ikén Javorówba 
érkezvén SafirowtöX megtudta «Károlyi kázusát» : a szatmári 
> békét. Most már sajnálta, hogy meg nem előzte. Azonban Ropp 
brigadérost mint biztost rendelte ki a bejövő magyar hadak 
kihozatalára. 16 Flemming, az osztrák-barát lengyel főúr is úgy 
vélekedett, hogy a béke megvan, ha a szövetség feje nél- 
kül kötötték is meg, mert hiszen a többség határoz; s talán 
csak félig nyugodott meg abban, hogy a szenátorok közül Károlyi 
csak egymaga volt ott, míg itt a fejedelem mellett mostisnyolczan 
vannak. Flemmmget nem volt könnyű meggyőzni, pedig erre 
Ágost király megnyerése miatt volt szükség; azért a fejedelem 
és a fejedelemasszony is igyekezett hatni reá. 17 

A szatmári béke hírének első hatása alatt történhetett, 
hogy a nagy hetman, Szieniavszkij, nem hítta meg Rákóczit a 
czár tiszteletére adott ebédre, mert attól tartott, hogy politikai 
tekintetben kellemetlen volna jelenléte a czárra nézve; Dolgo- 
ruckij tábornok azonban gondoskodott róla, hogy a meghívás 
elmenjen. 18 A czár külön kihallgatáson is fogadta a fejedelmet 
a javorówi vár kertjében. Tisztelettel bánt vele s néhány magyar- 



ít Klement, május 27. U. o. 111. 494. 16 U. ö u. o. 721 — 2. Rákócz:. május 13. 

13 171 1 januárius 6. Arch. R. vi. 666. U. o. in. 660. 

'4 Arch. R. vt. 720. 17 Bercsényi u. o. vr. 722 — 4. 

15 Bercsényi javorówi levele kelet nél- 18 Bercsényi Rákóczinak, kelet nélkül, 

kül. U. o. 719. Arch. R. vi. 721. 




KANTEMIR DEMETER, MOLDVAI VAJDA. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



249 



ral együtt meghítta azokra a tanácskozásokra is, a melyeket 
hol a kanczellárnál, hol a lengyelországi orosz követnél a czár 
jelenlétében tartottak. 19 A fejedelmet nagyon meglepte, mikor 
Dolgoruckijnál eléje adták, hogy a kihallgatáson Baluze egészen 
más tervvel állt elő, mint a milyenről ő szólott s a czárnak a 
franczia király részéről nem szövetséget, hanem csak a török 
béke ügyében való közben- 
járást ajánlott. Másnap a 
fejedelem kérdőre vonta 
Ba/uzet, a ki kijelentette, 
hogy ezt Bezenval utasítá- 
sára tette. A fejedelmet kí- 
nosan érintette a dolog, 
mert politikai hitelét és 
megbízhatóságát fenyegette. 
Másnap nagyon kevés biza- 
lommal ment a czár elé. 
Megvallotta előtte, hogy 
csalódott a francziák őszinte- 
ségében s most hazája érde- 
kében a török-orosz háború 
kitörésének megakasztását 
tartja legsürgősebbnek. Ös- 
meri a portai viszonyokat, 

melyeket a háború kezdete óta ott levő emberei mindenkor figye- 
lemmel kísértek; előterjesztette tehát javaslatát, mely szerint 
nagyon könnyen változnék a helyzet, ha tetemes összeget bocsá- 
tana rendelkezésére, hogy a diván tagjait megvesztegesse. A czár 
elfogadta a tervet, s azonnal kiállította a váltókat, a melyekkel 
azután, terjedelmes utasítás kíséretében. Pápay Jánost küldték 
Konstantinápolyba. Hogy Kantemir moldvai vajda, a czár szö- 
vetségese, ne gyanakodjék, az útlevelet nem a czár, hanem a 




67. GRÓF FLEMMING JO ÁCHIM FRIGYES. 



9 Rákóczi önéletr. 207 — 8. 
Magyar Történeti Életrajzok. 19 o. 



250 MÁRKI SÁNDOR 

fejedelem állította ki, 20 minek következtében csakhamar ez a 
kiküldetés is meghiúsult. 21 

A fejedelem különben nagyon meg volt elégedve a tanács- 
kozások menetelével. Saját vallomása szerint 22 mindent kedvező, 
rózsás színben látott; a czárnak róla való véleménye, iránta 
tanúsított barátsága a legszebb reményekre jogosította. Lengyel- 
országnak mindenfelől egybegyűlő főurai is nagy kitüntetéssel, 
lelkesedéssel fogadták. A vendégeskedések, lakomák, tánczmulat- 
ságok pár pillanatra feledtették vele, hogy voltaképpen szám- 
űzött és hazátlan fejedelem. Az ötödik napon azonban, május 
17-ikén, 22-ikére összehítta a közelében levő kilencz szenátort, 25 
hogy előterjesztést tegyen a czárral bőségesen tartott tanács- 
kozásokról, melyektől «nemzetök boldogulását csalhatatlanul 
várhatják)). 24 Mert ha egyedül maradna is, azt Isten után mások 
pártfogása következtében reméli. Nemzete gyöngesége, óránkint 
hanyatló sorsa szomorítja, de a maga itteni fáradságos munkája 
vigasztalja. Emberi mód szerint nem tehet többet, mint a meny- 
nyit tesz ; de okos gazda le nem aratja a búzát, míg meg nem 
érik s nem erőltetheti, hogy idejének előtte érjen meg. De hát 
a kétfejű sasnak egyik feje meghalván, égni fog a melle! 25 Ha 
újra kezdi, nem parasztokkal és otthonülőkkel kezdi a háborút 
s rendre akasztatja, a ki hazamegy Munkácsról. Nagy gyönge- 
ség és hálátlanság volna, ha az egész nemzetből nem akadna 
annyi magyar, a mennyi kimeneteléig, még négy hónapig, meg- 
védelmezhetné Munkácsot. 26 Ha törvény értelmében az ország- 
ból csakugyan kiviszik az idegen katonaságot, örömmel megy a 
törvényesen összehívandó országgyűlésre. Megmutatja, hogy nem- 
zetét el nem hagyta, s eddig sem törekedett romlására, hada- 
kozás által való emésztésére. Érdek nélkül fáradozott s fárado- 



20 Június 2. Archív R. 111. 681 — 82. 23 Esterházy, Forgách, a két Csáky, 
Megbízólevele xir. Károlyhoz. U. o. Galambos, Vay, Soós, Petröczy, Rádaí. 
683-84. 24 Arch. R. hí. 665. 

21 Rákóczi önéletrajza 210., Emlékirata 25 Szentiványihoz, május 17. U. o. in. 
299-300. 665—8. 

22 Önéletr. 208. 26 Sennyeihez május 17. U. o. 668—9. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 25 1 

zik állandó boldogsága megteremtésén s nem gondol azzal a 
keserűséggel, a melyet a nemzet önmagához és hozzá való áll- 
hatatlanságával éppen akkor okoz, mikor az összes európai körül- 
mények szerint is háború vagy béke következtében egyaránt 
csalhatatlanul remélheti boldogulását. Ne rontsa meg a mun- 
kácsiak elméjét a kevés ideig tartó szorongatás; mások példá- 
jára ne legyenek hűtelenek. Bízzanak Isten után fejedelmök hité- 
ben, a hazához és hozzájok való szeretetében, kötelességében ; 
mert lelkiösmerete ellen nem kívánja veszedelmüket s nem írná 
mindezeket, ha valóságukat nem látná. Elméjök, szívok legyen 
olyan erős, a milyen az övé ! 2? 

A meghívott szenátorok már 19-ikén együtt voltak Zaluzén 
s 29-ikéig folytonosan tanácskoztak a fejedelem jelenlétében. 28 
A gyűlésnek kétségkívül az volt az álláspontja, mint magának 
Rákóczinak : csendben maradni, míg meg nem tudják, a bécsiek 
országgyűlésen, vagy a nélkül akarják-e királynak elösmertetni 
Károly herczeget? Mert ha nem ad ki választási oklevelet s 
nem teszi le a hitet, nemzetök rabságával nem fogadhatják el 
királynak. Kevés jót várhattak, mert az özvegy királyné a szat- 
mári békét meghódolásnak nevezte, azt most sem erősítette meg, 
hadait Munkács megszállására küldte s Pálffyt Rákóczinak s 
híveinek üldözésére utasította. Már pedig a fejedelem úgy hitte, 
hogy szövetségeseinek rábeszélésére Károly Barcellonában marad 
spanyol királynak, mert V. Károly lemondása óta az az elv, 
hogy spanyol király ne viselhesse a német-római császári koro- 
nát. A királyválasztásig tehát ő is, a gyűlés is biztosítani kívánta 
Munkács megmaradását. 29 Kegyelmet hirdetett mindazoknak, a 
kik Pelixcgus János kapitány vezetése alatt visszatérnek elhagyott 
zászlaik alá. 3 ° Pálffyt pedig a fejedelem figyelmeztette, 31 hogy 
törvénytelenül hozott száműzetésök már annálfogva is semmis, 



27 Sennyeihez május 20. U. o. 671—2. 30 Rákóczi Sennyei Istvánhoz, május 

2 3 Sz. Király naplója, 237. 27. U. o. 675 — 6. 

2 9 Rákóczi Sennyeihez május 26. Arch. 3 1 Zaluzéról május 28. írt levelében. 

R. ni. 673—4. U. o. 676 — 7. 

32* 



252 



MARKI SÁNDOR 



mert a császár az országgyűlés befejezése és a törvény szente- 
sítése előtt meghalt; az országgyűlésen pedig előbb az új király- 
nak kell hitet tennie és csak azután várhatja azt a rendektől. 
A kormányt külön követ útján kívánta biztosítani, hogy mind- 
nyájan hajlandók a békére s törvényes módon az eskü letételére. 
A kurucz hadakat, a moldvai bujdosókat s az erdélyi rendeket 
ehhez képest újból várakozásra és nyugalomra intette. 32 

A békét azonban Eleonóra Magdolna Terézia, Magyarország 
koronás királynéja, Bécsben május 26-ikán megerősítette, 33 Négy 
hét múlva, július 20-án Barcellonában, mint Magyarország koro- 




'SftU 




68. ELEONÓRA MAGDOLNA ALÁÍRÁSA. 



nájának örököse fia, III. Károly is kiadta a megerősítést, de 
hónapokig várt közzétételével. Anyja határozottan kiemelte, hogy 
idősb fia, I. József, Pálffyt és Lochert a méltóságos Rákóczi 
Ferencz fejedelemmel s kévetőivel és kísérőivel (sectatoribus et 
asseclis universis) való egyezkedéssel bízta meg, s az egyezséget 
Pálffy azoknak egy részével (cum ipsis partibus) kötötte meg. 34 
A másik rész azonban Bécs helyett Javorów felé tekintett, a 
hol Dolgoruckij herczeg május 31-ikén fényes ebédet adott a 
czár, a czárné s Rákóczi fejedelem tiszteletére. Az orosz minisz- 
terek, tábornokok, herczegek és tisztek az orosz-magyar barát- 
ságra ürítették poharaikat. 35 



32 Négy levele május végéről u. o. in. 
678-680., 682-3. 

3 3 Az Erdélyi Nemz. Múzeumban, Te- 
leki-levéltárban, a kolozsvári unit. kollé- 
giumban, Sándor Imre gyűjteményében levő 
hitelés és a Károlyi-Pulaynál (n. 446—468.) 
kiadott példányokat használtam. 

34 Ez a békeoklevél gyöngeségének 



egyik oka. A másik az, hogy a magyar 
törvények értelmében a király távollété- 
ben a nádor a helyettes. A nádor köve- 
telte is ezt az ösi jogát, a melyet nem 
semmisíthetett meg Károlynak az az intéz- 
kedése, hogy május 4-én anyját nevezte 
ki helyettesnek. 

3S Sz. Király naplója, 237. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



253 



A czár már is elösmerte Károly örökösödését, 36 de sajnálko- 
zott, hogy Rákóczit franczia szövetségese cserben hagyta. Hol- 
landi követét fogja küldeni a francziákhoz, Ágost királylyal pedig 
maga beszél a magyarok érdekében. Safirov szintén megigérte 
a magyaroknak, hogy ügyökben olyan igazán és őszintén jár 
el, mintha maga is magyar volna. Hiszen mindent remélhetné- 
nek, ha igaznak bizonyul Forgách Simon híre, hogy Károly 
spanyol király meghalt. 37 Június 4-ikén, Űrnapján, Bercsényi 
mindezekről részletes jelentést tett a fejedelemnek, ki Zaluzeról, 
a czár pedig Javorówról még ez nap megindult, hogy Jaraszló- 
ban (Jaroslauban) Ágost királylyal találkozzanak. A czár és a 
király este már találkoztak is. A fejedelem a várostól keletre 7 
kilométerre levő Wysocka faluban, saját házában (azelőtt Szo- 
bieszkij János király kastélyában) szállott meg, de másnap tíz 
órakor bement Jaraszlóba s mind a két uralkodónál tisztelgett. 38 

Június 6-ikán 39 Jaraszlóban Szieniavszkij nagy hetman fényes 
ebédet adott az orosz czár és czárné, a lengyel király és fia 
s a magyar vezérlő fejedelem és felesége tiszteletére. Radziwill 
herczegen és Bercsényin kívül a lengyel palatínusok, tábornokok 
és sztaroszták ültek egy asztalnál az uralkodókkal; más három 
asztalnál egyéb úri rendek foglaltak helyet. A jókedvet fokozta, 
hogy ez nap keresztelték meg Szieniavszkijék tizenhárom eszten- 
dős leányát. Ebéd után éjfélig tánczoltak s mindenki a maga 
hintaján ment haza; de a fejedelem Vayval Bercsényi jaraszlói 
szállásán pihente ki a nap fáradalmait. Másnap, hetedikén, ott 
kereste föl Radziwill herczeg, Denhoff lithvániai tábornok s több 
lengyel úr, herczegnő és palatinus-asszony, a kik Hopfgartner 
s más tábornokok nézeteit is közölték vele. A lengyel király 
összegyűjtötte a szenátust, hogy a fenyegető török háborúról s 



3 6 Levele Eleonóra császárnéhoz má- 3 8 Sz. Király naplója, 237 — 8. 

jus 23. Lünig, Literaeprocerum, nr. 1075 — 6. 39 U. o. 238. Rákóczi (Önéletr. 214.) té- 

Katona, xxxvn. 686 — 7. vesén teszi az ünnepet Szent Péter és Pál 

37 Bercsényi Rákóczihoz 1711 június 3. napjára; nem a czár nevenapját ülték akkor, 
Arch. R. vii. 3—4. hanem a házikisasszony — keresztelőjét. 



254 



MÁRKI SÁNDOR 



a lengyel-orosz szövetségről tárgyaljon vele. A magyarok ügyé- 
ben a király s a köztársaság magukra vállalták a közbenjárást. 
Kieszközölni akarták, hogy az összehívandó szabad országgyű- 
lésig az ellenségeskedést abbahagyják s a magyarok Lengyel- 
országból szabadon bírhassák magyarországi javaikat, de min- 
den körülmény közt 
menedéket találjanak 
a köztársaságban. 4 ° 
Ágost király nagyon 
nyájas volt Rákóczi 
és felesége iránt, mit 
a fejedelmi pár annak 
tulajdonított, hogy a 
császári koronára 
vágyik s így a ma- 
gyarok jóindulatát 
keresi. Rákóczit arra 
kérte, hasson a 
czárra, hogy Len- 
gyelország határán 
várja be a törökök 
támadását; de a feje- 
delemnek jobban tet- 
szett az a terv, hogy 
a czár a sáskától el- 
pusztított Moldván és Havasalföldön átsietve, megelőzze és 
egyenesen az Aldunánál fogadja az ellenséget. 41 

A fejedelem meg volt elégedve a tárgyalások sikerével, holott 
a franczia követség egyáltalán nem támogatta. A czár elfogadta 
a franczia király közbenjárását a Svédországgal és a törökökkel 
való békére nézve ; megígérte, hogy ezen béke megkötése után 
viszont ő is közbenjár a franczia királynak a császárral és 




69. HOPFGARTNER GYÖRGY, LENGYEL VEZÉRŐRNAGY. 



40 Rákóczi június 10. és 13. Archiv R. 4 1 Rákóczi önéletr. 214. Sz. Király 

ni. 685., 686. naplója 238. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 255 

a szövetségesekkel való kibékítésében, szerződéskötés végett 
követet küld XIV. Lajoshoz, Rákóczi ügyét pedig fegyveresen 
fogja támogatni. A lengyel király tudatta vele, hogy szoros ba- 
rátságra akar lépni XIV. Lajossal s bizonyos föltételek alatt 
visszavonja hadait Németalföldről ; a török-orosz béke megkötése 
után mint a czár és a dán király szövetségese kész az általános 
békét fegyveres erővel is kierőszakolni ; e végből egy sereggel 
ö a német-római birodalomban, a czár pedig Magyarországban 
foglalna állást; sőt szabad választás esetében kész elfogadni 
Magyarország koronáját is.* 2 

A fejedelem ezek után június 8-ikán megnyugodva tért haza 
wysockai kúriájába. Harmadnap 43 a czár és a lengyel király szö- 
vetségre léptek egymással. Péter czár már ii-ikén 44 megindult 
a csatatérre, Moldva felé, hol 120.000 ember várt reá. A fejede- 
lem jókor reggel utána vágtatott, Jaroszlótól 15 km-re elérte s 
a mámorából fölébredt czárt addig hítta, míg a czárnéval együtt 
csakugyan betért hozzá ebédre Wysockára. A czári párt, a két 
minisztert és száz főnyi kíséretüket fényesen megvendégelte. 
A gárdisták edényekbe töltögették a jó bort, a mit már meginni 
nem tudtak. Úti szekerein és lovain azután a czári párt a két 
miniszterrel együtt egészen a Sklo folyó révéig követte és sze- 
rencse-kívánatokkal bocsátotta útjára. 45 A czár — a hogy Rákóczi 
írta 46 — azzal az eltökéléssel távozott, hogy saját előnyeinek 
föláldozásával is kész békét kötni, csak egész erejével és sze- 
mélyesen is megsegíthesse Magyarországot és a fejedelmet. 



4 2 Rákóczi Fiervillehez jún. 18. Fied- július ai. írt jelentésében. Droysen, Fried- 

l er > !• 356—9. Szalay, Rákóczi, 72 — 74. rich 1. 349. 

A mikor, éppen akkortájban, Compiégneben 43 Orosz naptár szerint május 30. 

Vetésy a bajor választó előtt szóba hozta 44 A fejedelem június 13. levele sze- 

az ö megkoronáztatása tervét, a választó, rint «tegnapelőtt» (Arch. R. ni. 686.), 

elég hidegen, csak annyit felelt, hogy a önéletrajza szerint a Péter és Pál apos- 

szövetséges rendek kiegyezése után erről tolok ünnepét követő napon (214. 1.) ; Sz. 

szó sem lehet. (Fiedler, 1. 228.) Jaraszló- Király Ádám naplója (238. 1.) szerint 15-én. 

ban azonban máskép "látták a helyzetet, 4$ Rákóczi önéletr. 214., Sz, Király 

mint Compiégneben, vagy a hogy még naplója 238. 

Kaiserlingk is látta Szentpétervárról 1710 46 Június 18. Fiervillehez. Fiedler, 1.359. 



256 MÁRKI SÁNDOR 

Másnap, 12-ikén, a jaraszlói gazda, Ágost király is meg- 
indult Szászország felé. Bercsényi szerint, a ki Klobusován érte 
utói, még sohasem látták ilyen jókedvűnek. Annyit ivott, hogy 
alig tudták hintájába tenni. Bercsényit is berozsólisozta, de min- 
den jót is igért a magyaroknak. 47 Rákóczi pedig megírta 48 
Sennyeinek és a munkácsiaknak, hogy mind a czárral, mind a 
lengyel királylyal szerencsésen elvégezte az ügyeket. 



VI. 

MINDENBEN CSALÓDVA. 

— 171 1 június 25.— augusztus 29. — 

ysockán a fejedelem Szobieszkij János király egykori 
kastélyában gyönyörű park közepén lakott. Az épület 
egyemeletes faház volt, svájczi modorban. Néhány terme 
kívül-belül apró, négyszögletű, festett tégelyekkel virág- és egyéb 
alakokra volt kirakva. A külső falakon levő tégelyeket már több- 
nyire leszedték, de belül majdnem mindenütt meghagyták. Min- 
den ilyen tégely egy-egy Tympfbe (a pénzverőről nevezett 
tizenkét polturás ezüstpénzbe) került. A fejedelem azonban rozo- 
gának találta ezt a házat s alapjából újra akarta építtetni. 
A jaraszlói apáczákat meg is kérte, hogy a Szán folyó mellett 
levő téglaégetőjüket a munkálatok idejére átengedjék, jószág- 
kormányzóját pedig, Missuna Mihályt, megbízta, hogy június 
24-ikéig téglavetőkről, anyagról, gerendákról, szalmáról stb. 
gondoskodjék. 1 Az új ház körül is megmaradt volna a régi szép 
kert, a melyben oszlopok alakjára nevelt fenyők, magas élősövé- 
nyek váltakoztak czitrom-, narancs-, gránátalma- és egyéb fákkal, 
szép virágokkal. A park közelében folyt a Szán vize, mely «nem 



47 Bercsényi Rákóczihoz jún. 14. Arch. 1 Június 19. Archív R. 111. 722—3 
R. vii. 4—5. Júliusban újabb utasítása Petrianszkij Ja- 

4 8 Június 13. U. o. in. 686. kabhoz. U. o. 111. 725—6. 




f 



fi 






Sf 



^ 






* £ £ 



s 






Hí* 



.* 



I s 



r\ 




§ •§ s % 



6 k*l 



I 



•8 Qt) 




« H 



M 1 3 

w 1 

H S 

55 2 
o «> 

oá H 

sí 

» s 

ffl 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 257 

kisebb a Bodrog vizénél» s éppen itt torkollott bele a Szktoval 
egyesült Wisznia. A czár elmenetele után néhány napig Ber- 
csényi, Esterházy Antal és Forgách Simon grófok feleségeikkel 
még ezen a kedves helyen maradtak a fejedelem kúriájában. 2 
A fejedelem ezekben a zajos napokban 3 hagyta meg Thoroczkay 
János ezredesnek, hogy Károlyi Sándornak és más pártosoknak 
kezénél levő értéktárgyait szolgáltassa ki gróf Mikes Mihály 
és Petki Dávid részére ; Hartl Ferencz alezredest pedig, felesége 
udvarmesterét, utasította, 4 hogy a magyar hadak felfogadására 
rendelt Ropp orosz brigadérost a Zavadka felől érkező hadak- 
nak, különösen a karabélyos ezrednek fölfogadására és kifize- 
tésére sürgesse, mert naponkint várja híveinek kijövetelét. 

A mikor VayvdX magára maradt, a fejedelmen erőt vett a 
keserűség. Ahogy Fürvü/enek, XIV. Lajos követének írta, s a 
franczia udvar egy idő óta úgy bánik vele, mint a kiszopott 
narancscsal, melynek héját elvetik. Lengyelországba jövetele s 
a császár halála óta szóba sem állnak vele; olybá veszik, mint 
a ki eljátszotta szerepét s nem törődnek a magyar háborúval. 
Egyáltalán nem támogatták a Péter czárral való alkudozásokban, 
a melyekhez pedig az ő kívánságukra fogott. Úgy látszik, azért 
adtak Vetésynek olyan fontos megbízatást, hogy körükből eltávo- 
lítsák s őt, a fejedelmet, nagy remények csalóka fényével a 
háború folytatására buzdítsák. Legalább gondoskodjanak hívei 
eltartásáról, a míg a küszöbön álló nagy dolgok eldőlnek ; hiszen 
ösmerhetik önzetlenségét s hazaszeretetét. Vetésyt is utasította, 6 
hogy menjen azonnal a franczia udvarhoz és sürgesse, hogy 
Fiervillet ugyanolyan czímmel és jelleggel küldjék hozzá, mint 
azelőtt Des Alleurst ; egyúttal az aranygyapjasrend nyaklánczá- 
nak (collier) és a hozzátartozó ékszereknek megküldését is sür- 
gette. Ezekre nem hiúságból, hanem tekintélyének emelése 
végett volt szüksége. 

2 Sz. Király naplója, 238—9. 4 Június 19. U. o. in. 689—690. 

J In curia nostra Viszocska, június 14. S Június 18. Fiedler, 1. 356—9. 

Arch. R. in. 689. 6 Június 18. U. o. 356. 

Magyar Történeti Életrajzok. 19 10. 



258 MÁRKI SÁNDOR 

A könnyen mozgó Vetésy akkor már június 12-ike óta 
Parisban volt s Torcy külügyminiszter útján kérte XIV. Lajost, 
hogy Károly főherczeget ne ösmerje el Magyarország királyá- 
nak, míg az Ausztriai Házat a tróntól megfosztó ónodi végzést 
egy másik teljesen szabad és törvényes országgyűlés vissza nem 
vonja. Biztosította a minisztert, hogy a rászedett (trompé) Károlyi 
hibás eljárása nem akadályozhatja a magyarországi háború újra- 
kezdését, csak pénzt adjanak a fejedelemnek. Torcy türelmesen 
végighallgatta hosszú előterjesztését, de nagyon óvatosan felel- 
getett s nem hogy a kihallgatás kieszközlésével, de még azzal 
sem biztatta Vetésyt, hogy átadja a királyhoz intézett emlék- 
iratát. 7 

A fejedelemnek azonban ezekben a napokban már semmije 
sem volt Magyarországban az egyetlenegy Munkácson kívül, a 
mely május 20-ika óta folytonosan daczolt Löffelholz altábor- 
nagy seregével. Munkácsot a fejedelem újabban is rettenthetetlen 
védelemre buzdította, de a palotások ezredese, Szentiványi János 
alparancsnok, úgy találta, hogy most már hiában várnak tőle 
segítséget s így élete nyilt veszedelmével titkos összeköttetésbe 
lépett a császáriakkal. 8 Károlyinak Sennyeihez intézett levele is 9 
megtette a hatást. Ebben megnyugtatta a kanczellár-tábornokot, 
hogy a császárné őrségének befogadása nem jelenti a fejedelem 
várának és jószágának elvételét; a fejedelem a császári őrség 
közt is nyugodtan lakhatik; kár is, hogy, mint igaz magyar, a 
császár halálának hírére azonnal be nem jött. Hiszen maga hirdette, 
hogy ezzel minden ellenségeskedés megszűnt az országban. 
A fejedelem azonban nem ért egyet az országgal, koronás 
királynéja előtt fejét meghajtani nem akarja, a békét el nem 
fogadja, védőháborúra szánja el magát és Sennyeiéket is ellen- 



7 Vetésy jelentése és emlékirata június Károlyi-Pulay szerint (n. 472.) Rákóczi 
20-ról. Fiedler, 1. 226—233. levele nem jutott be, ezen oklevél szerint 

8 1721 januárius 15. kelt bárói oklevele azonban bejutott a várba. 

szerint Forgách-levéltár a M. Nemz. Mu- 9 Kelt Kassán, június 11. Közli Pulay, 

zeumban, fasc. xxi. nro 982. (régi jelzés). rí. 472—481. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 259 

állásra utasítja. Ily körülmények közt a tábornagynak fegy- 
veresen kell eljárnia a béke ellenségeivel szemben. Munkács 
azonban Lengyelország felé végvár s a fejedelem és Sennyei 
a törvények értelmében abba királyi őrséget tartoznak befogadni. 
Sennyei hűséget esküdött a fejedelemnek, a fejedelem az ország- 
nak ; Sennyei tehát inkább az országnak engedelmeskedjék ; ezzel 
minden egyébnél jobban biztosítja a fejedelem megkegyelmezését is. 
A fejedelem bizalmatlanságának a jele, hogy az egyetlen-egy 
Munkácsban kurucz őrséget akar tartani. De benne sem bíznak, 
ha a királyi őrséget be nem fogadja. Őszintébbeknek tartják őt 
és őket, ha Munkácsot átadják s vidékét nem teszik ki pusz- 
tulásnak. A mit ember csinált, azt az ember el is ronthatja s a 
királyné a béke megerősítésekor különben is több keg3^elmet 
adott, mint remélhették. 

Sennyei június 15-ikén valóban késznek nyilatkozott a vár 
föladására. 10 Pálífy, a ki akkor még Kassán állott, 18-ikán módo- 
sításokkal elfogadta az őrség föltételeit, melyek a szatmári béké- 
hez való csatlakozást jelentették, de a fejedelemmel külön nem 
foglalkoztak. 11 Június 24-ikén a 4000 gyalogból és 500 lovasból 
álló őrség letette a hűségesküt, de nem a fegyvert Pálffy tábor- 
nagy kezébe s ágyúk dörgése, puskák ropogása, dobok és 
trombiták harsogása közt tartották meg a Te Deumot, utána 
pedig az áldomást. 12 

Munkács átadása következtében — magának III. Károly 
spanyol királynak nyilatkozata szerint 15 — az egész országban 
helyreállt a nyugalom s a még hamuban levő szikrákat is 
eloltották. 

Tíz nap múlva a fejedelem a wysocki kastélyban hagyta 
feleségét, ő maga pedig Vay és mások kíséretében megindult 
Ilyvóra, a hová Javorówon és Janówon keresztül harmadnap 
meg is érkezett. Szieniavszkijék külvárosi házában nagyon kedves 



10 Levele Károlyi-Pulaynál, II. 482-3. 15 Levele Pálffyhoz Barcellonából július 

1 1 U. o. 484—9. 31. U. o. 504 — 5. De Pálffyt «ezen gonosz- 

12 U. o. 1. 99., 11. 481. 4 ság teljes kiirtására » buzdította. 

33* 



2ÓO 



MARKI SÁNDOR 



fogadtatásra talált ; egyszer Szieniavszkijék, máskor Visnieveszkij 
herczegék adtak a tiszteletére fényes ebédet és egy városi úr 
is meghítta a kertjébe. 14 A fejedelem a zajos ünneplések közt 
is talált időt, hogy Klementnek s más követeinek s általuk a 
külhatalmaknak is megmagyarázza/ 5 miért nem fogadhatja el a 
szatmári békekötést. Az ország jogai és szabadságai megsérté- 
sének nevezte, hogy a nádor valamennyi vármegyében Magyar- 
ország királyának hirdette ki Károly főherczeget, holott a kihir- 




70. JAWOROV ÉS ZALUZE KÖRNYÉKE 



detés az országgyűlésre tartozik s az eljárást maga az 1687 : II. 
t.-cz. is szabályozza. Tudassák tehát a hatalmakkal, hogy ő az 
országgyűlésen kívül, eskü letétele nélkül kihirdetett királyt el 
nem ösmeri, mert a magyar szabadságot mindennél jobban sér- 
tené, ha a nemzet lemondana arról a jogáról, hogy királyainak 
föltételeket szabjon s őket azokra megeskesse. Azonban kellő 
biztosíték mellett személyesen jelenik meg vagy képviselteti 
magát a hirdetendő szabad országgyűlésen s királyul ösmeri el 
azt, a kit az országgyűlés királynak ösmer el és megkoronáz. 
Július 3-ikán ebédután a fejedelem Bercsényivel Janówon keresz- 
tül indult vissza Javorówra., a hova másnap érkezett meg. Három 



14 Sz. Király naplója, 239. A város le- 
írása u. o. 239—240. 



1 S Klementhez június 27. Fiedler, 11. 
185-8. Szalay, 79-81. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 2ÓI 

hetet töltött ottan. A török-orosz csatatérről hírek még nem 
érkeztek, a politikában szélcsend uralkodott, csak a fejedelem 
szőtte egyre terveit. Ezek közé tartozott, hogy Magyarországot 
a szent római birodalommal kellene egyesíteni, 16 mit a birodalmi 
fejedelmek alkalmasint szívesen fogadnának. Magyar államférfiak 
már korábban is foglalkoztak ehhez hasonló tervvel. Utóbb 
olyan államférfiak, mint Strafford (a korábbi Raby) és Robinson 
lordok valóban megfontolásra méltónak tartották, hogy Magyar- 
ország a német birodalom keretében belül mint alkotmányos 
választókirályság maradjon fenn. 17 

A hosszú várakozás ideje alatt a fejedelem a vár kétemeletes 
fapalotájában mint valami nyaralóban élt. A hely fekvésével 
meg lehetett elégedve. A várat vízzel telt mély árkok vették 
körül ; az alatta levő hatalmas tavon egy ötkövü malom zakatolt. 
A park czédrus- és hársfáit versaillesi-módra nyesték s a suga- 
rak módjára szétágazó árnyas utakat ilyen fák szegték be. 
Helyenként szökőkutak, vízjmesterségek, madárröpdetők, halas- 
tavak voltak; a park kellő közepén pedig fürdőház ólomkáddal 
és zuhanynyal. 18 A fejedelem ebben a gyönyörű, de kissé 
elhagyatott kertben egyszerű szórakozások, fürdés, séta, olvasás 
közt töltötte idejét. Mindennap misét hallgatott s megállapított 
időben káplánjával, Fray Józseffel együtt buzgón imádkozott 
Szűz Máriához. Mióta feleségével találkozott, Szieniavszkijnéval 
csak az udvariasság határai közt beszélt. Az asszony, a ki 
egynapi járóföldre lakott tőle, gyakran hítta magához. Meg is 
látogatta, mert politikai okokból nem mondhatott le barátságáról 
s nem akarhatta, hogy a szerelmet gyűlölet kövesse. Parányi 
kocsiján nekiment a legnagyobb vízáradásnak is, hogy föl- 
keresse és szinte gyönyörködött benne, hogy az asszony ezt a 
régi vonzalomnak tartotta, az emberek pedig az igazi lova- 
giasság és vakmerőség jelének tekintették. 19 Magános kirán- 



1 6 Július 6-ról kelt le veiét csak Vetésynek J 7 U. o. 218. és Szalay, 123. 

Londonban szeptember 18 án írt levele 18 Sz. Király naplója, 243—4. 

hivatkozásából ismerjük. Fiedler, 11. 211. 19 Rákóczi önéletr. 222—3. 



2Ó2 MÁRKI SÁNDOR 

dúlásai valóban vakmerők voltak, mert Dzikówról, Szieniavsz- 
kijék birtokáról Bercsényi éppen most értesítette, hogy a bécsi 
udvar Szandeczkijnek (Lubomirszkij herczegnek) s Ribinszkijntk 
— a grófságon s tábornokságon kívül — fejenként 200.000 
forintot ígért, ha Rákóczit és Bercsényit elteszik láb alól. Ribinszkij 
azonban nem vállalkozott erre a hitványságra s megmutatta a 
leveleket Szieniavszkának, ez pedig Bercsényinek. 20 Szieniavszkij 
olyan ürügy alatt, hogy újonczozni akar, egy kapitány alatt a 
Kasunow-ezredből 60 embert rendelt a fejedelem mellé Javo- 
rówba. Testőrségnek azért nem nevezte, mert a király és a 
tanács nyiltan védelmébe vette a fejedelmet s a király nagyban 
fogadkozott, hogy erről a védelemről nem mond le a német 
kedvéért. 21 Azonban Szieniavszkij jobban szerette volna, ha 
Rákóczi Podoliában, a Bug mellett, Medsibosh (Medzibuz) várá- 
ban, Esterházy Antal pedig attól délnyugatra, Sátánomban 
(Satono) vonul meg, a mely most éppen Ausztria (Galiczia) és 
Oroszország határán fekszik. Medsiboshban kétesztendei termés 
van fölhalmozva a csűrökben, a lovaknak, barmoknak elég a 
legelőjük, a pusztákon annyi szénát csinálhatnak, a mennyi 
csak kell. A jószág nagy s a vár, a melyet Dessio éppen 
most erősített meg, elegendő védelmet ad. Fölajánlotta a 
brzezáni várat is, hol tíz évvel azelőtt egyszer már menedéket 
talált, de megjegyezte, hogy szálláson kívül egyebet ottan 
nem adhat. 22 

Pálffy János megbízásából ezalatt gr. Wallis cs. tábornok és 
egri várparancsnok is bement Lengyelországba és nagy Ígére- 
teket tett a visszatérő bujdosóknak, a miben gr. Wilczek osztrák 
követ buzgón támogatta. Riviére tüzérezredes, magyar felesége 
után epekedve, július közepén valóban késznek is nyilatkozott, 
hogy a franczia seregben viselt alezredesi rangjával a császári 
seregben vállaljon szolgálatot. 23 Másokkal nem nagyon boldogult ; 



20 Július 12. és 14. Arch. R. vn. 6., 8. 22 U. o. 8—9. 

21 Július 14. U. o. 7. 23 Bercsényi július 17. U. o. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



263 



de Forgách Simon máris hajlandóságot mutatott, hogy Medsibosh 
helyett Gács várában lakjék. 24 13-ikán Ghyczey Zsigmond lovász- 
mester, Ghyczey Gábor és Komáromy János bejárók, Szent- 
pétery András, Beniczky Farkas és Fáy András nemesinasok, 
egy hét múlva pedig — édesanyja halálának hírére — Kandó 
Zsigmond írnok is elbúcsúzott a fejedelemtől s hazamentek 
Magyarországba. 25 Wallis, ki máskülönben is sikerrel járt, Hartl 
János Erazmusnak, a cs. ka- 
pitányból lett kurucz ezredes- 
nek, 4000 aranyat igért, ha 
Bercsényit megöli; Savoyai 
Jenő herczeg azonban undo- 
rodva utasította el ezt a ter- 
vet, 26 Dupont azonban, Rá- 
kóczi franczia tolmácsa és 
udvari sebésze, ezt a tervet 
idején fölfedezte a fejedelem- 
nek s két más osztrák kémet 
is leleplezett. 27 Pedig Hartl 
hűségtől áradozó leveleket 
írogatott a fejedelemhez, a ki 
most is megbízta, hogy a 
Charriére-ezred szökevényei- 
nek összeszedésére Ropp 

orosz brigadérostól biztost kérjen maga mellé. 28 Drohobyczán 
Ropp éppen ezekben a napokban tartott szemlét a Lengyel- 
országba jött magyarok felett. 29 Köztük volt Szatmári Király 
Ádám, a ki pár nap múlva, július 19-én, udvari bejárónak eskü- 
dött fel Javorówon s azután ötödfél esztendeig naplót vezetett 
a fejedelem tetteiről. Elsősorban az ő feljegyzéseinek köszön- 




71. GRÓF WILCZEK HENRIK VILMOS. 



24 Július 19. U. O. II. 

2 5 Sz. Király naplója, 240. 

26 Levelét említette Thaly a képviselő- 
ház 1903 márczius 27-én tartott ülésében. 



27 Július 31. Arch. R. vn. 11 — 12. 

28 Július 14. U. o. in. 690—1. 

29 Sz. Király naplója, Rákóczi-tár, t. 
240. 



264 



MARKI SÁNDOR 



hetjük, hogy biztosan tudjuk, Lengyel- és Francziaországban hol 
és mikor járt a fejedelem, hogyan élt s milyen nevezetesebb 
személyekkel találkozott. 

A nagy árvizek miatt Rákóczinak késnie kellett a wysocki 
és jaraszlói kirándulással, pedig már 16-ikára várták. Nem beszél- 
hetett tehát Miozczinskij lengyel kincstárnokkal sem, a magyar 
határokon álló lengyel hadak új parancsnokával, hanem csak 




72. SZATHMARI KIRÁLY ADAM. 

levélben kérte meg, 3 ° hog}' az ő vagy a Bercsényi útlevele 
nélkül egy kuruczot se engedjen visszatérni Magyarországba s 
ebben az ügyben főhadsegéde, Székely hidy Mihály meghallga- 
tásával járjon el. Július 24-ikén néhányad magával Javorówról 
Jaraszlóra indult. Az éjszakát saját falujában, Surówon töltötte 
s másnap, a 3—4 kilométer szélességre kiáradt Szán vizén 
keresztül, nyolczadmagával két egymás mellé kötött csolnakon 



;o Július 31. Arch. R. in. 691—2. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 265 

ment be Jaraszlóra. A veszedelmes utat még aznap visszafelé is 
megtette. Surówon meghálván, már reggel otthon volt Javorówon. 3 1 
Vetésy leveléből 32 ottan értesült, Torcy külügyminiszter 
június 20-ikán milyen ridegen nyilatkozott ügyéről. Egyenesen 
kijelentette, hogy XIV. Lajos nem segíti tovább, mert maga is 
békülni akar; Rákóczi pedig, a ki uralkodóból alattvaló lett, 
olyan most már, mint az a püspök, a ki molnárságot vállalt. 
A fejedelem azonnal 33 tiltakozott az alattvalóságnak gondolata 
ellen is. «A mi történt — mondta — a Károlyi műve, a ki 
hütelenűl élt a reáruházott hatalommal.)) Elösmerte, hogy nin- 
csen már hada ; az oroszok habozása miatt még Charriére 800 
embere is eloszlott. A velejött tábornokok és más bujdosók 
ínséget szenvednek. Ha van a francziákban őszinteség, segítenek 
rajtuk s módot adnak, hogy újra kezdjék a háborút. Hála 
Istennek, még övé a nemzet szíve és hajlandósága ; s a kuruczok 
le nem tették volna fegyveröket, ha Károlyi el nem hiteti velők, 
hogy ezt ő parancsolja. Ha úgy jön a sora, az egész nép enge- 
delmeskedni fog neki. Megmondhatja Parisban, hogy kész ugyan 
föláldozni magát a magyar hazáért s ernyedetlenűl előmozdítja a 
király érdekeit, de csak akkor fog az új munkához, ha a király 
előbb szerződést köt vele, mint Erdély fejedelmével. Ebben az 
esetben ő maga állna a sereg élére; mert ha Bercsényi vagy 
más vezetné, a zavar újra kezdődnék. Moldvából az orosz sereg 
födözete alatt benyomul Erdélybe s elfoglalja annak fejedelem- 
ségét; onnan, egyenesen tőle függő idegen hadak élén, megint 
fegyverre szólítja a magyarokat. Jobb móddal folytathatja a 
háborút, mert összeforr a sereggel s nem kell annyi kíméletet 
tanúsítania, mint mikor külföldi segítsége nem volt. Ha Bezen- 
válra vagy másra bízzák a szerződés megkötését, két hónapig 
még Lengyel- vagy inkább Oroszországban marad; de ha nem 
akarnak szerződni vele, tudni szeretné, miként fogadnák a franczia 

51 Sz. Király naplója 241. 3 3 Július 29. Fiedler, 1. 359-363. Szalay, 

32 Július 12. Fiedler, 1. 234-5. Szalay, 86-90. Ez egyúttal felelet Vetésynek jún. 

83—84. 20. és 22. kelt jelentésére. (Szalay, 76— 77.) 

Magyar Történeti Életrajzok. 19:0. 34 



266 MÁRKI SÁNDOR 

udvarnál, mert itt Ribinszkij és Lubomirszkij herczeg miatt élete 
sem biztos és már jaraszlói uradalmát is kénytelen zálogba vetni. 

A másik rossz hír sem váratott magára. 31-ikén este újból 
útnak indult és Surówon át augusztus 2-ikán érkezett Jaraszlóba, 
hol az apáczák klastroma közelében szállt meg. Golovkin kanczellár 
födözet alatt küldte oda Pápay Jánost, kit a czár szövetségese, 
a moldvai vajda előtt, június 25-ikén hazugnak és csalónak nyil- 
vánított, mert azt mondta a vajdának, hogy a fejedelem a czár 
tudtával küldte őt a portára. Igazat mondott; de sehogy sem 
politikus őszinteségével a vajdát éppen akkor idegeníthette 
volna el a czártól, mikor ennek moldvai földön kellett meg- 
gátolnia a törökök előnyomulását. A fejedelem is szemrehányást 
tett Pápaynak, hogy vigyázatlanúl megsemmisítette reményét, a 
melyet az oroszok és törökök kibékítéséhez fűzött. 34 Azonnal 
értesítette Golovkint, sőt magát a czárt is, 35 hogy Pápay t 
elfogatta. Megkérdezte, milyen elégtételt adjon, de egyúttal men- 
tegette követét. A czárhoz külön megbízatással küldte Ebeczky 
Sámuelt. Akkor már tudta, hogy július 12-ikén a czár békét 
kötött a törökökkel ; de még nem ösmerte a béke súlyos előz- 
ményeit és föltételeit, a mikről a czár később személyesen és 
igen őszintén beszélt neki. 36 Mostan mint győzedelmes békekötőt 
üdvözölte s diadalt kívánt minden ellenségével szemben. Öröme 
annál nagyobb, mert a törökkel megbékülvén, a czár mostan 
már megmutatja hozzá s a magyar nemzethez való kegyelmét, 
helyreállíthatja Magyarország szabadságát. Bizalmukat, remé- 
nyüket, Isten után, beléje vetik. 

Másnap hajnalban a fejedelem titkosan odahagyta Jaraszlót, 
de nem Wysocka, vagyis délkelet, hanem észak felé ; mert szom- 
szédos wysocki uradalma erdejében két század magyarországi 
német had leselkedett reá, hogy elfogja. Csakhamar elért a 

34 Rákóczi önéletr. 230., eml. 300. magának a czárnak előadásán alapszik és sok 

35 Augusztus 4. Arch. R. ni. 692 — 8. téves adatot megigazít. Fontosak Safirow 

36 Péter czár eddigi életírói nem vették német titkárának Ebeczky levelében foglalt 
figyelembe Rákóczinak erről a hadjáratról közlései is augusztus 20-áról (Arch. R. vn. 
való elbeszélését (Önéletr. 231- ■&.), a mely 17 — 18), a miket a fejedelemmel közölt. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 267 

Szieniavszkijak ősi helyére, Sieniawára, mely a Szán jobb part- 
ján, Jaraszlótól tizenöt kilométerre van. A palatinusné gazda- 
tisztje is elkísérte s gondoskodott ellátásáról. A fejedelem a nap 
fáradalmait a füge- és más ritka fákkal ékes kert árnyában 
pihente ki. 6-ikán negyvenöt kilométert tettek meg kelet felé 
Ofyeszycéig, hol megint Szieniavszkijék árkokkal és szép kerttel 
körűivett, várszerű udvarházában szálltak meg. Másnap ötven 
kilométernyi út után a magierówi (magyaroskai) vendégfogadóban 
kaptak éjjeli szállást. Reggel a fejedelem szentmise után újra 
megindult és Zólkiewen (Solyquán) át késő este érkezett 
Kuktzówra, mely Ilyvóhoz északkelet felé 40 kilométerre van. 
Három nap alatt 170 kilométer utat tett meg; jól esett tehát 
utána pár napi foglyázás és madarászat. 37 Itt, Szieniavszkijék 
félig kész udvarházában, várakozott a czárra, kinek vereségéről 
csak most hallott biztos híreket. A ránézve szomorú valóságról 
maga is meggyőződött, mikor augusztus 21-ikén 7—8 kilométerre 
eléje ment a czárnak Dzidzüówba. (Dedilowba), hová hatalmas 
szövetségese egy kis éhes csapattal érkezett meg. Meghítta őt 
Dolgoruckij herczeggel, Golovkin kanczellárral s több tiszttel 
együtt «egy korty» tokaji borra. A czár néhány óráig jókedvűen 
borozgatott, beszélgetett vele. Rákóczi az ő bizalmas közlései 
alapján jegyezte föl az orosz sereg július 8— 12-iki szerencsétlen- 
ségének történetét. 38 

Vége volt a török-orosz háborúnak, de az orosz-franczia 
szövetségbe s Magyarország megsegítésébe vetett hitnek is. 
A czár újra meghítta a fejedelmet s bujdosótársait Ukrajnába., 
a Kijewtől délre eső területre. Negyven esztendő múlva a neki 
szánt telep déli szomszédságában, a régi magyar Lebediában, 
csakugyan letelepedtek magyarországi szerb elégületlenek ; 39 de 
Rákóczi nem akart ennyire elzárkózni a magyar hazától, a 
melynek szabadságáért minden pillanatban kész volt síkra szál- 

57 Sz. Király naplója, 241—2. Erzsébet czárnö szerb telepítései. (Maros- 

58 Rákóczi önéletr. 233. vásárhely, 1909.) Magának a területnek 
3 9 Ennek a története Kiss Miklóstól leírása u. o. 44 — 56. 

34* 



268 MÁRKI SÁNDOR 

lani. Közelebb akart lenni a franczia-német csatatérhez, a hol 
még nem dőlt el a küzdelem. 40 A franczia királytól még mindig 
remélte, hogy belefoglalja az általános békébe. Torcynak ugyan 
nem nagyon állott a kegyében. Ez a külügyminiszter azt hitte 
róla, hogy nagyobb a szerencséje, mint a képessége; hogy ha 
szerencséjével élni tudott volna, az Ausztriai Háznak most egy 
talpalattnyi földje sem volna Magyarországban ; de hát Rákóczi 
telhetetlen papzsák 41 létére minden pénzét fényűzésre költötte s 
pénzt adni neki annyi volna, mint azt szántszándékkal elvesz- 
tegetni. 42 A király maga azonban augusztus 4-ikén biztosította 
Vetésyt, hogy Rákóczit továbbra is pártolja. Most már Torcy is 
csak a mostoha körülményeket emlegette, mint a segítség aka- 
dályait. Legtöbbet talán az angoloknak és a hollandusoknak a 
császárral kötött szövetsége fölbomlásától várhatnak. 43 A feje- 
delem valóban attól és a császár-választás eshetőségeitől remélte 
ügye fordulatát. Azért szánta rá magát, hogy nem vándorol ki 
Ukrajnába, hanem elkíséri a czárt Elbingbe, Danczka közelébe s 
ha minden törik-szakad, onnan Francziaországba megy. A czár meg- 
ígérte, hogy a Visztulán odáig egy hajót bocsát rendelkezésére. 
Azután szállására ment és csak másnap folytatta útját Zólkiew felé. 
A vendéglátás után a fejedelem Kukizówra tért vissza s 
harmadnap, augusztus 23-ikán indult Bercsényivel és egész 
udvarával Péter czár után. Zólkiew várában 44 Szieniavszkával 
együtt 24-ikén részt vett azon a lakomán, a melyet Szobieszkij 
Konstantinus királyi herczeg, Wielkie-Oczyban pedig másnap 
a russiai palatínus adott a czári pár és kíséretök számára. 
Rákóczi Szurówon vált el Szieniavszkától, ki bement Jaraszlóra, 
mire a közeli Wysockáról a fejedelemasszony még az este 
(augusztus 25) meglátogatta urát, de csak rövid ideig maradt 
nála. 4S Kétségen kívül hütelennek tartotta, mivel most is annyi 



4° Rákóczi önéletr. 234. 43 Vetésy augusztusé. Fiedler, 241 — 3. 

4 1 Panier percé, lyukas zseb. Szalay, 95 — 97. 

4 2 Vetésy Fontainebleauból július 29. 44 Leírja Sz. király, 243. 
Fiedler, 1. 236—7. Szalay, 90—92. 4S U. o. 




RÁKÓCZINK. 

Az Aradi Kölcsey-Egyesület gyűjteményében őrzött régi festményről. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 269 

időt töltött egy másik asszony társaságában. A fejedelem min- 
dennap bejárt Jaraszlóba a czárhoz és gondoskodott hajója föl- 
szereléséről. Kibékült feleségével és huszonnegyed magával 
augusztus 29-ikén hajóra szállt, hogy a czárt elkísérje s a Balti- 
tenger mellett keresse hazája boldogságát. Felesége követni 
akarta, de elájult, mikor elolvasta azt a levelet, a melyben arra 
kérte, hogy maradjon, mert reméli, hogy nemsokára visszajöhet. 46 
Maradt tehát. Férj és feleség többé sohasem látták egymást, 
S a boldogtalan Mária Amália Saroltának a rettenetes bizony- 
talanságban csak az az egy vigasztalása volt, hogy ura most 
már Szieniavszkától is örökre elszakadt. 47 



VII. 
PÉTER CZÁR TÁRSASÁGÁBAN. 

— 1711. augusztus 29.— november 18. — 

éter czár tizenegy hajóval indult augusztus 29-én délután 
2 órakor a Visztulán lefelé. Az egyik hajón Rákóczi ült 
huszonnégy udvari emberével, szolgájával. «Isten vezé- 
relje szerencsénkre fölségedet — köszöntötte őt Bercsényi l — s 
láthassam is hamar hazánk dicsőségével!)) Vay, Aszalay már 
elkésve érkeztek Wysockára, hogy láthassák, de megmaradtak 
hűségében. Ellenben Ráday Pál, Hellenbach János, Keczer Sán- 
dor, Nedeczky Sándor, Sréter János és Lányi Pál Jaraszlón 
Nagyboldogasszony napján értekezletet tartottak ; kijelentették, 
hogy elfogadják a szatmári békét s bemennek a hazába. Levél- 
ben melegen búcsúztak el a fejedelemtől, kinek jó emlékezetét 
mindenütt magukkal hordozzák s kívánják, hogy nemzeti ügyünk 
boldogulásával Isten hozza vissza édes hazájába. 2 Bercsényi, 



4 6 Bercsényi a fejedelemhez szeptem- i Augusztus 29. Arch. R. vu. 21. 

ber 1. Arch. R. vu. 26. 2 Augusztus 15. Szalay, Rákóczi bujdo- 

47 Rákóczi önéletr. 234. sása, 153—4. 




270 MÁRKI SÁNDOR 

Esterházy Antal, Forgách Simon, Csáky Mihály, Charrüre (ki 
legtovább tartotta együtt ezredét), sőt maga a fejedelemasszony 
is Rönne, Ropp, Seremetjew s más orosz tábornokoktól várták 




73. BARO RÖNNE KAROLY OROSZ TÁBORNOK. 



ellátásukat. Rönne Károly különösen nagy magyarbarátnak 
mutatkozott; magyar ruhát akart csináltatni magának, magyar 
lovat, nyerget, czafrangot vásárolni ; ? de a következések meg- 
mutatták, hogy jó szónál egyebet alig adhatott. A bujdosók 



? Bercsényi november 10. Arch. R. vii. 54. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 27 1 

barátkozni kezdtek azzal a gondolattal, hogy kivándoroljanak 
Ukrajnába; a maradók közül a fejedelemasszony 4—6 udvari 
embert kívánt a maga nagyobb biztonságára. Ilyvóban vagy 
Szászországban szeretett volna meghúzódni, hogy urának a tár- 
gyalásoknál használhasson. Sokan mentek volna a fejedelemmel, 
de olyanformán jártak, mint Ebeczky, a kinek nem volt mentéje, 
erszénye, semmije. Később mégis követte. A lengyelek mind- 
nyájukat szidták, mert «ezek az átkozott magyarok gyújtottak 
gyertyát a muszkáknak)). 4 

A lengyelországi magyar emigránsok középpontja Jaraszló 
lett. Ottan élt Rákóczim Ostrogi Janusius herczegnek a főtér 
egyik sarkán levő palotájában, udvarnépe pedig a főtér más 
emeletes házaiban. Egy esztendő múlva elköltözött onnan, de 
sokan, mint Krucsay István, Jávor ka Ádám, Bercsényi Miklósné, 
Kajdacsy Péterné mindhalálig, sőt holtan is ott maradtak. 
Temetkezőhelyök, a Szent-János-templom, elpusztult ; J sírjuk 
fölött sétakert van. Kő, czímer, fölírat nem emlékeztet azokra, 
a kik szenvedéseikkel Jaraszlót, a bujdosók egyik telepét, a 
magyarok szent helyei sorába emelték. Rákóczit végzete más- 
felé, messzebbre sodorta. «A merre tenger zúg, a merre a szél 
jár, csillag lehanyatlik : ott nyugszik meg ő már.» 6 Most azon- 
ban még, a hatalmas czár hajóján a népdallal 7 nem mondhatta 
el, hogy árva országa sorsának javulását, sötét felhői közt ég 
bosszúállását mindhiában várja. Hiszen éppen az a reménység 
vitte előre, hogy ezek a sötét felhők felszakadnak s «Isten ad 
hazánk felett tiszta, fénylő kék egetl» 

A czár hajóraja az első nap csak 15 kilométer utat tett 
a Szán vizén s az utasok az éjszakát Sieniawa mellett a parton 
töltötték. 8 Másnap tovább indultak. A czár és a fejedelem tár- 



4 U. ő augusztus 29. és szeptember i. 6 Régi kurucz népballada. Közli Thaly, 
U. o. vii. 21—27. Tanulmányok, 408—9. 

5 Thaly, Jaroslawi kutatások, Száza- 7 Rákóczi búcsúdala u. o. 409. Rozs- 
dok, 1888. 597—610. Magasházy László, nyai Híradó, 1875. 14. sz. Gy. D. napló- 
A magyarok sírboltjaiban. Budapesti Hir- jából. 

lap, 1910., 19. sz. 8 Sz. Király naplója, 244. 



272 MÁRKI SÁNDOR 

szekerei a szárazföldön kísérték vagy inkább követték a rajt. 
Lezajsk (Lezanczko), Kreszów (Cresova), Ulanow mellett elevezve, 
augusztus 30-án este Princelojnál kötöttek ki. 31-én érintették 
Rozwadówot (Rozadovát), látták a sandomierzi tornyokat s 
késő éjszaka a Szán torkolatán túl Zawichost (Zajequoszt) falunál 
a Visztula partján pihentek meg. Ez a falu ma már orosz terület. 
Szeptember elsején Koczurig jutottak. Másodikán délben Lubo- 
mirszkij herczeg nagy vendégséggel várta a czárt, kinek egy 
futár hírűi hozta, hogy a szultán a békét megerősítette s XII. 
Károlyt Benderből kiutasította. Lubomirszkij a muzsikusokat a 
czár hajójára vitte s a jó hír örömére nagy mulatságot és ven- 
dégséget csaptak, még tánczoltak is a hajón. A fejedelem csön- 
desen nézte, a vert vezér milyen vígan vonul hazafelé. Sokat 
nem szeretett a czárban, de csüggedni nem tudó természetét 
valóban szerette, mert csüggedni ő sem tudott. Késő este azután 
a czár partra tette Lubomirszkijt a muzsikusokkal együtt, de a 
hajósoknak, kik aznap 82 km. utat eveztek, csak Strunzace 
mellett engedett pihenést. A hajók parancsnokai orosz kapitá- 
nyok, hajómesterei a vidéket ösmerő lakosok voltak. A czár 
jól fölszerelt, könnyű hajója járt elül s a többinek ez után kellett 
igazodnia. Naponkint csak 60 — 80 kilométer utat tehettek, mert 
a tömérdek fatörzs és homokzátony néha órákig tartó késedel- 
met okozott s miattuk és a sziklák miatt nem egyszer voltak 
kitéve a megfeneklés vagy a hajótörés veszedelmének. Szeptem- 
ber 3-án egy helyütt a part és a hatalmas fatorlasz közt csak 
csolnakokon kelhettek át. A fejedelem hajójának kormányába 
egy erősebb ág úgy belecsapódott, hogy kilökte irányából s 
elrekesztette vele a szűk nyílást. A víz sodra a többi hajót 
egyenesen neki hajtotta. «Az árboczokra keresztben erősített vitor- 
lák kötelei összekuszálódtak a kötelekkel, — írja maga a fejede- 
lem 9 — rúdjaik húzták az árboczot, a hosszú gerendákból 
készült kormányok egymással összeütköztek. A fedélzetek, rudak 

9 Önéletr. 235 — 236. A sok baj jellemzése Sz. Király naplójában, 247. 




I. KATALIN CZARNÖ. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 273 

recsegése az ide-oda futkosó hajósok közt szörnyű lármát okozott. 
Némelyek a közelgő hajókat evezőikkel akarták feltartani ; mások 
kötelekkel akarták kifogni az elszabadult kormányrudakat.» 
A fejedelem a veszedelem torkában sem veszítette el fiatalos 
jókedvét s bátorságát. Hajójáról átugrott a beléjök ütközött 
másik hajóba s tele palaczkjából egy-egy kortytyal kínálta meg 
a kétségbeesett hajósokat. Erre azután azok is megemberelték 
magukat ; a hajlékony faágakat elhárították az útból, az elromlott 
kormányrúdakat hamarosan megigazították s a szoroson lék és 
törés nélkül vezették át hajóikat. Ennyi baj közt a lengyelek 
könnyen elhitték, hogy veszedelem érte : barátja, Visnyoveczkij 
Mihály herczeg, elfogta őt. 10 Azonban a czár és a fejedelem hajói 
most már vígan siklottak tovább Varsó felé, a melynek falai 
alatt éppen naplementekor kötöttek ki. A czár és a fejedelem, 
Denkoff tábornok s más lengyel és orosz urak társaságában, 
Radziwill herczeghez mentek vacsorára, de éjtszaka visszatértek 
a kőfal alatt álló hajóikra. Szeptember 4-ét és 5-ét a fejedelem 
Varsóban töltötte, hol egyszer már menedéket talált mint buj- 
dosó 11 s hol követei útján — most négyéve — mint fejedelem 
kötött szövetséget a czárral. Ennek a szövetségnek negyedik 
évfordulóján biztosította párisi ügyvivőjét, Vetésyt, hogy érde- 
keit csak az orosz akarja támogatni; a mire képes is, ha kímé- 
lettel bánnak vele. Idáig azonban a francziák elhanyagolták ; 
XIV. Lajos miniszterei vakságukban saját uruk javát sem tekin- 
tették ; velők tehát nern haladhatott egy úton. Ö maga már szü- 
letésénél fogva sem követhet el méltatlan dolgot. Soha, semmiféle 
körülmény közt sem tehet alávalóságot s igazi föladatától semmi 
sem térítheti el. 12 

Szeptember 5-én a czári párt, a fejedelemmel s a lengyel 
és az orosz urakkal együtt, Radziwill herczeg látta szívesen kül- 

10 Szeptember n. Arch. R. vn. 28. Varsói levelében Rákóczi megnyugtatta Bercsé- 
nyit, hogy baj nélkül jutott át a veszedelmeken. Hivatkozik reá Bercsényi, 171 1. 
szeptember 29. U. o. vn. 33. 

11 Márki, Rákóczi, 1. 210—217. 

12 Szeptember 4. Fiedler, 1. 363—64. Szalay, 109— 11 1. 

Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 35 



274 MÁRKI SÁNDOR 

városi kastélyában, melynek a Visztulára néző széles folyosóján 
ebéd után tánczoltak is. Denhoff lithvániai tábornoknál folytat- 
ták a mulatságot és csak késő éjtszaka tértek vissza hajóikra. 
Másnap reggel a fejedelem — kétségkívül egykori házigazdáinak, 
a lazaristáknak templomában — misét hallgatott s a czár hajó- 
rajával délben indult Thorn felé. Aznap csak Jabloniczéig jutot- 
tak; 7-én Nowy-Dwornál elhaladtak a Narew (az egyesűit Bug 
és Csernivoda) torkolata előtt s Peczieloig, 8-án Raszlavszkáig 
(Wíodavek?) haladtak. 9-én a Drewrencz torkolatánál búcsút 
mondtak a tulajdonképpeni Lengyelországnak s néhány negyed 
óra múlva a porosz-lengyel Tkomban, Copernicus szülővárosá- 
ban kötöttek ki. Egyelőre véget ért a tizenkét napi fárasztó 
víziút, melynek unalmait a czár a hajón folytonos mulatozások- 
kal oszlatta el. Most is, a mint kiszállt, a fejedelmet az orosz 
és a lengyel urakkal együtt azonnal magával vitte egy vendég- 
lőbe s az út befejezését késő estig borozással, lakmározással, 
tánczczal ünnepelte meg. A fejedelem a maga állásához méltat- 
lannak tartotta ezt a korcsmai mulatozást, de nem utasíthatta 
vissza, mert a legnagyobb mértékben rászorult a czár jóindu- 
latára. 13 

Ágost lengyel király tábornagya szeptember 11-én a czárt 
és a bujdosó fejedelmet fényesen megvendégelte. A társaságban 
jelen voltak Dolgoruckij Feodorovics Jakab herczeg, Golovkin 
miniszter, Kurakin herczeg, Gesoff orosz és Ribinsky lengyel 
tábornokok. Maga a czár harmadnap Golovkinnal, Kurakinn&X 
és Gesoffal Karlsbadba indult egészségének helyreállítása végett, 
de feleségét Thornban hagyta. KatalinwA a czár titkosan már 
négy esztendeje megesküdött, s most foglalkozott azzal a gon- 
dolattal, hogy házasságukat nyilvánosan is megáldassa. A czárnő 
az úton és itt mindenkor tiszteletet, érdeklődést és nagy figyel- 
met tanúsított a daliás fejedelem iránt. Rákóczi attól tartott, 
hogy a rendkívül gyanakodó természetű oroszok a férj távol- 

13 Rákóczi Onéletr. 237. Sz. Király 246—7. Thorn leírása u. o. 249—250. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



275 



létében hírbe hozzák vele, minek következtében nemzete s ön- 
maga elveszíthetné a czár barátságát. Ettől már különben sem 
remélt sokat, mert tudta, hogy Karlsbadban a czár találkozni 
fog György Lajos hannoveri választóval (a későbbi I. György 
angol királyival), a Habsburgház legjobb barátjával, a minek 
következtében a ma- 
gyarok iránt alkal- 
masint meghidegül. 
A mint tehát a czár- 
nak előre jelentette, 
maga is útra készült 
Danczkába s onnan 
— titkosan — Ber- 
linbe, hogy a porosz 
királylyal értekezzék, 
s Berlinből a londoni 
udvar elé terjesztett 
kérelmét is hatható- 
sabban támogassa. 
Egyrészt Magyaror- 
szágnak a német biro- 
dalomhoz csatolásá- 
ról, s a magyar buj- 
dosóknak Poroszor- 
szágba való befoga- 
dásáról, másrészt pedig az angol-holland közbenjárás kieszköz- 
léséről, az angoloknak s az oroszoknak ez ügyben való együt- 
tes eljárásáról, Erdélynek Rákóczi részére való visszaadásá- 
ról s a magyaroknak az általános békébe foglaltatásáról lehetett 
volna szó. 14 Kétségtelen, hogy tervének egy részét a czárral is 
közölte. Úgylátszik, szóba jött, hogy el is kísérje. Bercsényi nem 
csodálta, IS hogy nem ment vele, de mégis szerette volna, hogy 




74 GYÖRGY LAJOS VÁLASZTÓFEJEDELEM, 
UTÓBB I. GYÖRGY ANGOL KIRÁLY. 



4 Fiedler, 11. 225. Szalay, 125—6. 



5 Szeptember 29. Arch. R. vir. 37. 
35* 



276 MÁRKI SÁNDOR 

még hívatlanul is jelen legyen az összejövetelen, mert nem 
remélte, hogy annak idején a franczia király meghívja. A fejede- 
lem különben úgy gondolkozott, 16 hogy ha ő, a czár, ilyen körül- 
mények közt nem ment volna fürdőbe; mire Bercsényi meg- 
jegyezte, hogy csak hadd mosakodjék, mert megmocskolta a 
török s ha már tisztulni akar, máshol mosdjék, ne otthon. 

A fejedelem ezután még harmadfél hetet töltött Thornban, 
hogy magyar ruhái helyett franczia öltözeteket készíttessen s 
útra egyébként is elkészüljön. 17 Ez idő alatt akarva, nem akarva, 
többször találkozott a czárnéval, a kit sokan tartottak szépnek, 
de nem találták elég műveltnek. Az erős, nagy, vidám asszony 
a fejedelmet sok tekintetben Szieniavszkijnéra emlékeztette, de 
tudta róla, hogy igazán szereti az urát, kit ebben a háborúban 
megmentett. Bercsényi mégis többet várt a fejedelemnek a czár- 
néval való találkozásától, mint a czár ottlététől. Hitte, hogy 
a czárné sokat segítene rajta, ha úgy merne, mint akarna 
cselekedni ; de «valamely okból» csak keveset tud tenni, sőt 
szólni is. A fővezér szerint Rákóczinak ez a thorni maradása 
többet érhet, mint ha kétszáz minisztert avatna be terveibe, mert 
családi körben a feleség szép csöndesen sokat véghez vihet. 18 

A czárné tiszteletére szeptember 20-án Dolgoruckij herczeg, 
24-én pedig a fejedelem, s az ő tiszteletökre 27-én maga a czárné 
adott vendégséget. Mind a három helyen késő estig tánczoltak s 
a czárnénál a fejedelemnek különösen jókedve volt. Azonban, 
ahogy a mulatságból szállására tért, azonnal franczia ruhába 
öltözött s éjjel tíz órakor elbúcsúzott Perényi Farkas udvar- 
mestertől s a czárné udvarában hagyott tizenöt emberétől. Kiment 
a Visztula hajóállomására, 19 de valami okból napokig kellett ottan 
várnia; mert még másnap, 20 sőt 30-án is, 21 Thornból írt Bercsényi- 
nek és tudatta vele, hogy a porosz királyhoz készül. «Adjon Isten 
szerencsés utat a brandenburgushoz fölségednek — válaszolt 

16 Rákóczi önéletr. 237. 19 Sz. Király naplója, 248. 

17 Sz. Király naplója, 248. 20 Arch. R. vn. 43. 

1 8 Bercsényi okt. 10. Arch. R. vn. 45. 2l U. o. 39. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 277 

barátja ; 22 — de ha drága a piacza, semmi sem olcsó ; mert a 
jó szobát, jó szót ingyen, olcsón nem adja. Megvallom, nem 
hiszem, valaki kiimádkozhasson bennünket, hacsak ki nem vághat !» 

Végre október elsején a fejedelem megindulhatott Danczka^ 
felé. Álnév alatt, mint orosz tiszt utazott. Több napi útja után 
Danczkába «nem minden nehézség, kérdezősködés és vizsgálat 
után» bocsátották be. 24 

Bezenval báró franczia követ nagyon szívesen fogadta s 
inkognitóját megőrizte. A derék svájczinak becsületessége, ven- 
dégszeretete, okossága, figyelmessége nagyon megtetszett a 
fejedelemnek, a kit a követ minden tőle telhető dologban 
tisztelettel, gondosan és leleményes módon támogatott. 25 Valóban 
«más esze» lett, mert a svédnek tehetetlensége miatt most már 
az orosz czárnak és szövetségeseinek barátságát kereste. 26 Ber- 
csényi nem csodálta, hogy a fejedelem eleinte nem talált egyebet 
a dicséretnél Bezenvalban, de hozzátette, hogy majd megválik, 
milyen ember, ha tenni kell Hiszen, ha valaha uralkodott, most 
csakugyan végzetesség uralkodik a világon ; de éppen október 
10-i leveléből látta, 27 hogy a svédekhez hajló Bezenvalt csak a 
fejedelem tartja az oroszok barátjának. Fierville szerint a czár 
melegen fölszólalt a magyarok érdekében, de ha Sziléziát meg- 
szállaná is, a magyarokat csak utoljára használná föl a bécsi 
udvarral szemben. Talán bízhatnak benne; de «a ki a tavaszi 
sóskán hízni akar, ki kell annak telelnie, ha csak szalmán is !» 28 

A fejedelem a telet valóban itt akarta tölteni Danczkában, mely 
a lengyel király védelme alatt, a franczia királyival pedig barát- 
ságban állt, s így a bécsi udvar cselvetéseitől nem kellett tar- 
tania. Olvashatta a város történetében, 29 hogy Danczka jóformán 



22 U. o. 41. 27 Október 26. U. o. vn. 46. 

23 így nevezték a magyarok Danzigot 28 Bercsényi, október 26. U. o. 47—8. 
lengyel Gdansk nevéről. (Latinul Rákócziék 29 Curicke, Der Stadt Danzig historische 
Gedanumnak írták.) Beschreibung, 1687. Lásd Grisebach, Dan- 

24 Rákóczi önéletr. 237 — 8. zig, 71. 1. Ennél régibb a város magyar 

2 5 U. o. leírása Szepsi Csombor Márton 1620. évi 

26 Bercsényi okt. 10. Arch. R. vn. 43. Europica Varieíásában. 



278 MÁRKI SÁNDOR 

centruma és középpontja olyan királyi és birodalmi kereskedő 
városoknak, mint Wilde, Lübeck, Stockholm, Krakó, Lublin, 
Lipcse, Boroszló, a melyek mind körülbelül 80 mérföldre vannak 
tőle, mintha az Isten ezt a várost arra rendelte volna, hogy a 
kényelmére való dolgokat minden helyről beszerezhesse. Rákóczi 
is innen akarta megfigyelni az európai eseményeket, különösen 
a háború és a császárválasztás eshetőségeit. Előbb azonban, 
mint Sárosi gróf, a porosz királylyal szeretett volna találkozni. 
Útlevelét szeptember 22-ről meg is kapta, de azzal a bizalmas 
értesítéssel együtt, hogy látogatása kellemetlen helyzetbe sodor- 
hatná a királyt, mert mostan már kétségtelen, hogy Károly 
főherczeg Spanyolországból mielőbb visszatér s akkor megvá- 
lasztják császárnak. Valószínű, hogy a bécsi udvar gátolta meg 
Rákóczinak karlsbadi és berlini útját. Kéz alatt ugyanis figyel- 
meztette a czárt, hogy Karlsbadba ne vigye magával Rákóczit, 
mert ezt elfogatja; a porosz királytól pedig elvárta, hogy nem 
fogadja be a lázadót, ki most is franczia kézben van. A fejede- 
lem maradt tehát s hogy nagy udvart ne kelljen tartania, Sárost 
gróf neve alatt élt tovább Danczkában. 30 

Érdekelte ennek a Hansa-városnak, a Föld egyik legnagyobb 
gabona-piaczának vidám társadalma. Világi foglalkozásokkal, 
üdüléssel, felejtkezéssel szórakozott; de nem annyira az Artus- 
udvarban találkozó patricziusoknak, mint a lengyel főuraknak 
társaságát és baráti összejöveteleit kereste föl. A zajosabb 
mulatságokban nem vett részt, de az élettől egyáltalán nem 
zárkózott el. Nemcsak új barátságokat kötött, hanem új szerelmi 
viszonyt is, a mit önéletrajzában bevall, de egyébként nem 
nyilatkozik róla. 31 Könnyed életmódjával talán csak azt akarta 
elhitetni a világgal, hogy megunta a politikát; pedig egy pilla- 
natra sem felejtkezett meg föladatairól. Már október 16-án 



30 Jablonsky levele Klementhez Ber- 1882. 171. Vetésy november 6. Fiedler, 1. 

linböl, október 31. Fiedler, 11. 229—231. 254. Szalay, 158. 

Szalay, 151— 3. Rákóczi önéletr. 238. Mör- 31 Rákóczi önéletr. 239. «A kis Fani- 
lin bécsi jelentése október 10. Tört. Tár, che»-ról Fiedler, 11. 494. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



279 



Thornba küldte orvosát, dr. Lángot, a czárnéhoz és intézke- 
dett, hogy ott maradt emberei a podgyászszal együtt, a czár 
visszaérkezésének hírére, azonnal elinduljanak Elbing felé, a mi 
20-án meg is történt. 32 Kevés jót várt az elbingi találkozótól 33 




75. AZ «ARTUS-UDVAR* DANZIGBAN. 

s mostan már Bercsényinek kellett őt biztatnia, hogy szívéből a 
czárt ne száműzze. Hiszen, ha ezt teszi és másképpen keresi 
boldogulását, a viszonyok kényszeríteni fogják, hogy Parisba 
menjen; onnan pedig bajosan várhatják meg visszatérését. 34 
Pedig Vetésy már megírta a fejedelemnek, hogy havidíját a 



32 Bercsényi november 2. Arch. R. vii. 52. Sz. Király naplója, 250. 

3 3 Október 24. és 30. levelét említi Bercsényi, Arch. R. vii. 57 — 59. 

34 Bercsényi november 16. U. o. 61. 



280 MÁRKI SÁNDOR 

francziák ötvenezer livre-ről húszezerre akarják leszállítani, köze- 
pes kegydíjnál aligha adnak többet s ha maga nem megy a 
királyhoz, a béke-kongresszuson szóba sem hozzák erdélyi feje- 
delemségét. 35 Strafford és Robinson lordok figyelmeztették 
Londonban Klementet, hogy Rákóczi állása most már egészen 
más, mint a háború idején s a szatmári béke után igen bajos 
volna közbenjárni érte az Ausztriai Háznál. 36 Angolországra 
komolyan alig számíthatván, a fejedelem október 23-án vissza- 
hítta Londonból Klementet, 37 a ki azonban egy ideig még helyén 
maradt; mert úgy vélte, hogy ha kibékülnek is az angolok a 
francziákkal s a Bourbonok és a Habsburgok közt helyreállítják 
is az egyensúlyt, Magyarország komoly megnyugtatására nem 
gondolnak, hogy örökös elégületlenségét akármikor felhasznál- 
hassák Ausztria túlságos hatalma ellen. S a német birodalom 
fejedelmeinek sem áll érdekökben, hogy Magyarországból kizár- 
ják Rákóczit, mert különben a császár korlátlan hatalomra tenne 
szert a római birodalomban. 38 Még mindig hitelre talált Bécs- 
ben, hogy Rákóczi tavaszszal 30.000 emberrel törhet be Magyar- 
országba. 39 «A pillanatok drágák», figyelmeztette őt Vetésy 
Parisból; mert ha Marlborough megbukik s a hollandoknak 
nem kell a kongresszus, az angol királyné magában Londonban 
békül ki ellenségeivel. 40 

A fejedelem a drága pillanatokat nem akarta elszalasztani 
október 31-én sajátkezű levélben 41 kérte XIV. Lajost, gondos 
kodjék, hogy az általános béke megadja, a mit várnia kell tőle 
akkor ő is több és hathatósabb jelét adhatja ragaszkodásának 
Éreztesse a király a magyar nemzettel s a Föld minden népé 
vei, hogy állhatatosan oltalmazza azokat, a kik magukat az ő 
szolgálatára s ügyei előmozdítására szentelték. így Rákóczi pél- 



3 5 Október 15. Szalay, 134—5. Októ- 59 U. ő október 20. U.-o. 11. 222. 

ber 23. Fiedler, 1. 251. 40 Október 28. U. o. 1. 252. Az angol- 

3 6 Okt. 16. U. o. 136. Fiedler, ír. 221. magyar viszonyok megítélésére nagyon 

37 Szalay, 188. Fiedler, n. 241. becses Klement október 30-i londoni levele 

3 8 Október 27. Klement Londonból u. o. rí. 225 — 9. Szalay, 144 — 8. 
Rákóczihoz. Fiedler, ír. 223—5. 4 1 Fiedler, 1. 256. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 281 

dájának mindörökre lesznek követői. Hasonló szellemben írt 
V. Fülöp spanyol királynak és Torcy külügyminiszternek is és 
külön levélben fejezte ki részvétét XIV. Lajos iránt fia, a dauphin 
halála alkalmából. 42 November 9-én 43 pedig átment Elbingbe, 
hogy ottan várja meg a czárt. 

Ez a látogatás nagyon aggasztotta a bécsi udvart, mely 
éppen ekkortájban kapta meg a czár és Rákóczi közt 1707-ben 
kötött varsói szerződés hiteles másolatát. Legjobban bántotta 
ennek az a pontja, a mely Rákóczi számára biztosította az 
erdélyi fejedelemséget. Csak azzal vigasztalódott, hogy a czár 
vereséget szenvedett s így semmit sem tehet a szövetség érde- 
kében. 44 Erről Rákóczi is csakhamar meggyőződött. 

Nem történt meg, a mitől Bercsényi tartott: a fejedelem 
nem szalasztotta el a czárt, a ki 171 1. november 11-én bevonult 
Elbingbe; de Rákóczi 13-án már megvallotta neki, hogy, bizony, 
a karlsbadi fürdő nem használt minden nyavalya ellen. 4 J Sok 
jelből észrevette, hogy a czár megváltozott iránta. Kerülte a 
vele való találkozást, beszélgetést; előterjesztéseit kelletlenül 
hallgatta meg s hideg udvariasságon kívül egyéb figyelmet nem 
tanúsított iránta. Annyit mégis megtett, hogy meghítta magához 
Szentpétervárra. A fejedelem, kinek az orosz szokások egyéb- 
ként sem tetszettek, lemondott erről a szerencséről, mert többet 
remélt párisi útjától. 46 Vqynak, Bercsényinek már azelőtt is 
többször mondta, hogy nem bízik az orosz segítségben; csak 
azért jött ide, hogy semmit se múlaszszon el s közelebb legyen 
más királyokhoz. Csalódott abban a reményében is, hogy a czár 
itten fog találkozni szövetségeseivel; ez a fejedelmi értekezlet 
végképpen elmaradt, sőt vele sem tartotta meg a tanácskozást. 



42 U. o. 1. 256—8. Szalay, 149—151. Ez csak 9-én este vagy 10-én történhetett. 

4 3 Arch. R. vii. 66. 9-én még Dancz- Sz. Király különben csak 14-én követte 

kából kérte Torcyt, hogy az összes pénzt oda s így nem úgy beszél, mint szemtanú. 

Danczkába küldesse. (Fiedler, 1. 259. Sza- 44 Mörlin bécsi porosz követ jelentései 

laynál a 183. lapon sajtóhibából áll 8-a.) november 4., 25. Tört. Tár, 1882. 171 — 2. 

Téved tehát Sz. Király Ádám, ki szerint 4S Arch. R. vu. 41. 

(Naplója, 255.) 6-án vonult be Elbingbe. 4 6 Rákóczi önéletr. 239. 

Magyar Történeti Életrajzok* 1910. 36 



282 



MARKI SÁNDOR 



A fejedelem azt látta minden cselekedetéből, hogy a legkisebbet 
sem teszi meg érte. Ezt nem rosszakaratának, hanem a vele 
született lustaságnak és miniszterei éretlenségének rótta föl. 
Hiszen, ha eszök lett volna, nem töltik az időt hajókázással 
akkor, mikor Európában az egyetemes békét tárgyalják. A czár 
nem ösmerte föl helyzetét; azért olyan határozatlan, habozó és 

félénk. 47 Különben meg- 
, -* " fogadta volna azt a taná- 

csát, hogy ezt a telet El- 
bingben töltse, mert a 
török újból háborút fog 
izenni; de a czár ezzel a 
nagyon bevált jövendö- 
léssel sem törődött. 48 A 
török béke bizonytalan- 
sága, az angolok békés haj- 
lama, Kurakin franczia- 
országi kiküldetése, Ágost 
király iránt való bizalmat- 
lansága megzavarta, nem 
tudott mit mondani ; ta- 
nácstalanul állván, időt 
akart nyerni. 

Szerencsére Katalin 
czárné is ott volt s megígérte, hogy kezébe veszi a dolgot,, 
nem felejtkezik el a magyarokról s megtudja, ura voltaképpen 
mit akar velők. 49 A czárné Elbingben is többször találkozott 
a daliás fejedelemmel, a kinek sorsa meghatotta. 

November 15-én az elbingi orosz parancsnok ebédet 
adott a czári pár, Rákóczi, Golovkin főkanczellár, Dolgoruckij, 




76. I. KATALIN CZÁRNŐ 



47 Rákóczi Vayhoz az elbingi találko- csényihez 17 12 januárius 22-ikén Szalajt 
zásról deczember 11. Szalay, 214 — 5. Arch. 291. 

R. ni. 698—9. 49 Erről Rákóczi november 21. írt 

4 8 Rákóczi az elbingi napokról Ber- valamit Bercsényinek, Arch. R. vn. 70. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 283 

berezeg, Bruce Jakab orosz tábornok és sok orosz tábornok, 
herczeg és tiszt tiszteletére. Ágyúk és taraczkok durrogása közt 
a lakoma három órahosszat tartott. Este még zajosabban mulat- 
tak. A czárné ugyanis férjhez adta egyik szobalányát s a lako- 
dalomra a déli vendégeken s a porosz és lengyel követeken 
kívül a városi úrinők egy részét is meghítta. Egészen tizenegy 
óráig tánczoltak; azután a menyasszonyt lefektették s haza- 
oszlottak. Harmadnap a czárné megint egy másik szobalánya 
lakodalmát ülte s a fényes társaság ezúttal délután két órától 
este nyolezig evett, ivott és tánczolt. Mint a múltkor, a czári 
pár vezetése alatt most is mindenki szövétneket fogott, hogy az 
utczán keresztül a menyasszonyt a harmadik házhoz kísérjék s 
lefektessék. Másnap a fejedelem is résztvett azon a villásregge- 
lin, a melyet a parancsnok adott a czár tiszteletére. Semmit 
sem evett s nem tudott mulatni a «nemes bolond társaság)) 
tréfáin. Asztalbontás után szállására sietett, de tíz órakor Rákóczi 
már hintóba ült, hogy a hajóállomásra kísérje a czári párt. 
A nagy uralkodó az ágyúk háromszoros üdvlövése közt szállt 
hajóra, hogy hazavitorlázzon új fővárosába, Szentpétervárra, 50 
és — Bercsényi szerint 51 — valósággal elszökjék saját tudat- 
lansága, vagy — Rákóczi elől. «Látom — írta Bercsényi $2 — 
Elbingben egészen elvégezte fölséged vele a dolgát, annyira, 
hogy már onnan semmit sem remélhetni; mert magától nem 
hull az átkozott éretlen noszpolya.)) «Szaggatni kell, nem rázni», 
felelte a fejedelem. S3 Azután sem hanyagolta el összeköttetéseit 
a czárral; de már csak az újabb török-orosz háborútól remélt 
valami változást. A Moszkvába kívánkozó Bercsényinek ugyan- 
akkor nyiltan megírta, hogy jobban bízik a francziában, mint az 
oroszban és semmiesetre sem akar kíséretével együtt Szibériába 
jutni. 



S Sz. Király naplója, 253-4. S 2 Deczember 26. U. o. 79. 

51 Deczember 6. Arch. R. vir. 70. S3 1712 januárius 16. Szalay, 280. 

36* 




284 MÁRKI SÁNDOR 

VIII. 

DANCZKÁBAN. 

— 1711 november 19.— deczember 31. — 

fejedelem november 19-ikén értesítette udvari hadnagyát, 
Perényi Imrét, hogy dolgai könnyebb folytatása végett 
kevesedmagával megint Danczkán fog lakni. Azt akarta 
tehát, hogy udvara, mely Elbing és a Frische Haff közt szállá- 
solt, közelebb jöjjön Danczkához. Egyelőre, a czár intézkedésé- 
hez képpest, természetben kapják a lakást s maguk és lovaik 
számára az eleséget, azokat kivéve, a kik idáig is szálláspénzt 
húztak. Csak akkor mozduljanak Danczkához közelebb, porosz 
területre, ha ez ügyeket az orosz brigadéros mellett levő fran- 
czia Mikóval (Micaud?) elintézték. Addig Danczkába Schmitt 
Endre bankárhoz és kereskedőhöz küldjék leveleit. A Königs- 
bergből várt Székelyhidy hadsegéd is egyenesen odajöjjön. Intette 
Perényit, hogy Dolgoruckij herczegnél tisztelegjen, a kihágáso- 
kat ne tűrje, a gránátosok számára olcsó pejlovakat kerestessen, 
istállóit, szekereit a mesteremberekkel igazíttassa meg, a költsé- 
geket pedig Fogarasi István komornyik fizesse ki. 1 Perényi, 
Fogarasi és Beniczky Gáspár titkár Elbing külvárosában, Braun 
porosz helytartó és intendáns szomszédságában és védelme alatt 
maradtak szolgáikkal. 2 Maga a fejedelem még aznap reggel 
visszaindult Danczkába, hová — a Nógat és a Visztula deltája 
miatt csak nagy kerülővel, Marienburgon és Dirschaun keresz- 
tül — harmadnap érkezett meg külvárosi lakásába, miről azon- 
nal 3 értesítette Bercsényit. Úgy volt, hogy Bercsényi maga is 
«Muszkaország felé tartja a lova száját» ; de ezen levél követ- 
keztében igazat adott Esterházy Antalnak, a ki inkább türelemmel 
várta ügyök boldogulását, ((mintsem annyi földre, hazájától eles- 



1 171 1 november 19. Perényi-lt. a M. N. Múzeumban. 

2 Braun bizonyítványa részökre 17 12 februárius 27. U. o. 

3 November 21. Archív R. vn. 69—70. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



285 



vén, távozzék s utolsó veszedelemre adja magát». 4 Bercsényi 
Brzezanban élt feleségével és 106 emberével, 150 lovával; de 
udvara évi 18,000 forint szükségletét már alig tudta előterem- 
teni. 5 Esterházy Antalnak Stadniczkij palatinus ajánlott föl lakást; 
Forgách Simon Samoklenskben ezüstöt evett, aranyos tüzet, 
czafrangot és aranyos szerszámokat ivott, de már közel ahhoz, 




77. DANZIGNAK ÉS KÖRNYÉKÉNEK TÉRKÉPE. 

hogy forgácsot rágjon. 6 A nemes úrfiak készek voltak orosz 
szolgálatba állni, Moszkvába is elmenni, ha a fejedelem máskép- 
pen nem rendelkezik velők. 7 Charrtérenek ötszáz magyarral és 
ráczczal Szentpétervárra, Mencsikoff herczeghez kellett volna 
mennie, de egyelőre Rönne tábornok mellett hagyták őket. 8 

A fejedelem kissé megint jobban vigasztalhatta őket azóta, 
hogy XIV. Lajos ötvenezer livret rendelt kifizetni a hátralékos 



4 Esterházy Forgáchhoz fcaskiból, no- 
vember 16. Forgáchlt. a Magyar Nemzeti 
Múzeumban. 

5 Arch. R. vii. 96. 



6 Szalay, 186. 

7 Arch. R. vii. 70. Szalay, 211. 

8 Szalay, 173 — 4. 



286 



MARKI SÁNDOR 



összegből 9 s Bezenvalt biztosította, hogy a fejedelemről nem 
felejtkezik meg. A fejedelem mostan már, november 24-ikén, 
újraéledő bizalommal, hosszú emlékiratban köszönte meg a király 
jóakaratát. 10 A mint a háború kezdetén, most annak a végén 
is megmondta, hogy nem tér vissza hazájába, míg annak sza 
badságait helyreállítva, személyét és hazáját eléggé biztosítva 




78. DANZIGI LAKÁS BELSEJE. 

nem látja. Hazája és az uralkodóház érdekeit egyeztetni lehetne, 
ha Erdély Rákóczi örökös fejedelemsége alatt Magyarországnak 
és a magyar királyoknak olyan hűbéres országa lenne, mint a 
választófejedelemségek a császárnak és a birodalomnak. A Habs- 
burgok megnyugtatására kimondhatnák, hogy erdélyi fejedelem 
sohasem lehet magyar király; de a trónralépő Károly főher- 
czegnek törvényesen kell trónra lépnie s uralkodnia* Ha az 
egyetemes békealkudozások meghiúsulnak, tudnia kell, akar-e 



9 Szalay, 159. 



o U. o. 175— 182. Fiedler, 11. 486— 490. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



287 



élni a király azokkal a módokkal, a mikkel a háborút a kilencz 
év előttinél sikeresebben kezdhetné újra ? Azóta sokat tapasz- 
talt; a nemzetet, annak hozzá való ragaszkodását, bizalmát job- 
ban ösmeri, a mi nem csekély mértékben mozdítaná elő a sikert. 
Óhajtaná, hogy Bezenval teljes fölhatalmazást nyerjen a vele 
való szövetség megkötésére, s hogy a sereg vezetésére a király 




79. A DANZIGI HADISZERTÁR. 



egy tábornokot nevezzen ki, a ki csak a fejedelemnek legyen 
alárendelve. így a főurak nem versengenének az elsőségért. 
Ösmerve a nemzeti tisztek erős és gyönge oldalait, az új hábo- 
rút egészen másképp kezdenék. A toborzott külföldieket segéd- 
hadaknak neveznék, a melyeket a király küld Rákóczi mellé 
Erdély visszaszerzésére. A fölkelő népből magyar tábornok veze- 
tése alatt magyar hadsereget alakítanának s jobban fegyelmez- 
hetnék, mint mikor idegen hadakra nem támaszkodhattak. 

Vetésy éppen aznap kérte, hogy jöjjön Parisba, mint a bajor 
fejedelem, s ügyét maga sürgesse, mert Torcy már is fölösleges- 



288 MÁRKI SÁNDOR 

nek tartja, hogy az utrechti béketárgyalásokon képviseltesse 
magát. Erdélyt ugyan nélküle is szóba hozza ottan, de csak 
azért, hogy a császárt jobb föltételekre bírja. 11 A fejedelem 
azonban úgy találta, hogy a tüzes Vetésy mindent egyszerre 
akarna s megírta neki, hogy mostan nem megy, s a telet Dancz- 
kában tölti. 12 Pedig Parisban valóban csodálkoztak távolmara- 
dásán s jövetelre Vetésyn kívül, a ki sértődve ajánlta föl lemon- 
dását, Ráttky György franczia ezredes is sürgette. 15 A fejedelem 
Klementnek, a ki nyomatékosan javasolta a császárral való ki- 
békülését 14 s a londoni osztrákellenes hangulatra figyelmeztette, 15 
november 28-ikán határozottan megírta, 16 hogy minden czélza- 
tával és igényével az egyetemes béke tárgyalásakor lép föl. 
Azok, a kik szerint hazájának árt, ha nem békül ki a bécsi 
udvarral, gondolják meg, hogy ha ő minden nélkül (tout 
térne vissza Magyarországba s meghódolásával helyeselné mind- 
azt, a mi ott a törvényeknek és szabadságoknak ellenére törté- 
nik : a jövőben, mikor védőre lesz szükség, semmi hasznát sem 
vehetnék. Nem mehet és nem akar visszamenni másképp, mint 
hazája oltalmára és a maga biztosságának érzetében. Mivel azon- 
ban nincsen fejedelemsége, vagy ezzel fölérő vagyona, reményét 
Francziaországba veti, a mely megígérte, hogy követei az 
utrechti békében mellette szólnak. Klement azonban őt továbbra 
is meggyőzni ügyekezett, hogy a császárnak millió oka van 
kiegyezni vele, minek megkönnyítésére már be is adta a király- 
néhoz intézett emlékiratát. 17 Ugyanakkor a fejedelem nevében, 
de ennek utasítása nélkül, Vetésy is beadott XIV. Lajoshoz és 
a dauphinhoz egy emlékiratot, 18 a melyben tiltakozott az ellen, 
hogy Rákóczit lázadó alattvalónak s ne a franczia király szövet- 

" November 24. Fiedler, 1. 258—9. l 7 Deczember 1. Fiedler, 1. 245—7. 

12 November 25. U. o. 1. 364—5. Szalay, 193—5. 

n November 26. Szalay, 185 — 6. l8 Deczember 1. Fiedler, 1. 260—4. 

J 4 Október 30. Fiedler, 11. 225—9. Szalay, 200—207. Brenner hevesen tá- 

Szalay, 144—148. madta Vetésy eljárását. Szalay, 198., 208. 

1 J November 10. és 27. Fiedler, 11. Vetésy deczember 6-án értesítette Rakó- 

231 — 3., 241—4. Szalay, 160— 1., 188— 191. czit, hogy beadta emlékiratát (Szalay, 209.), 

16 Fiedler, n. 244 — 5. Szalay, 191 — 2. de azt csak 10-én küldte meg. (U. o. 213.) 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



289 



ségesének tekintsék. A fejedelem készebb a leggyászosabb szám- 
kivetésben meghalni, mint lemondani fejedelmi méltóságáról, a 
melyet egy szabad nemzet egyhangú szavazata adott neki. 
A kongresszuson tehát erdélyi fejedelemségének helyreállítását 
s a szövetkezett rendek vagyonának, rangjainak, tisztségeinek 
visszaadatását kéri. A bujdosók is ezt óhajtották, de segítséget 
inkább az országgyűléstől reméltek. A krakói császári követ 




80. DANZIG. 



megmondta nekik, hogy a császárhoz kell folyamodniok, mert 
ellene vétettek. 

Deczember elsején a fejedelem éppen ebédnél ült, mikor 
Elbingben hagyott udvari emberei tizenegy lóval megérkez- 
tek hozzá. Ezóta Máriássy Ádám, Ilosvay János és László, 
Káinoki Mihály, Szathmári Király Ádám, Török Zsigmond, 
Olasz Márton stb. állandóan környezetében voltak s hogy magyar 
ruhájukkal feltűnést ne keltsenek, egymásután fölvették a német 
libériát. I9 «A plundrában» maga a fejedelem is csak gróf Saaros 
volt s leveleit is erre a névre czimeztette. 2 ° Új költségvetést 



19 Sz. Király naplója, 255., 257. 
Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 



20 Deczember 19. Szalay, 223. 



37 



290 MÁRKI SÁNDOR 

készíttetett udvara számára s mindenkinek adott, a mit adhatott ; 
de «száz oka» volt, 21 hogy ügyei jelen állásában a költekezés- 
től óvakodjék. Ezt követeivel szemben alig tehette. Nehéz hely- 
zetében is Londonban való maradásra intette Klementtt, míg 
Utrechtbe indulhat, a mi a reméltnél hamarább történt meg. 22 
Forgách Simonnak ezer tallért küldött, mert «a czafrang és 
aranyos szerszám-tinktura megárthat egészségének.)) Esterházy 
Antalnak, Csáky Mihálynak szintén ezer-ezer forintot igért, csak 
arra kérte őket, hogy erejét meghaladó módon ne költekezzenek, 
mert mindent a magáéból ad. 23 Kijev felé készülő udvarának 
maradást parancsolt. A gavallérok (nemes ifjak) csöndesen ma- 
radtak, de Vaynak is megmondták, hogy a fejedelem különös 
parancsa nélkül sehova sem mennek. 24 Bercsényi azt szerette 
volna, ha a fejedelemmel együtt mindnyájan Oroszországban 
kereshetnének biztosabb megélhetést; de Benkovics András ez 
ügyben hiábanjárt a fejedelemnél, a ki azt javasolta, 25 hogy egye- 
nek, ha nincsen is mit enniök, békével lakjanak, ha nem marad- 
hatnak is . . . 

A türelemhez olyan hűséges emberek kellettek, mint a sze- 
gény nemes ifjak, a kiknek már a csizmájok is szakadozni kez- 
dett, porcziójukból is levontak naponta egy polturát, Krucsay- 
nak mégis megfogadták, hogy akármilyen Ínségbe jussanak, és 
ha mindenöket eladják is : a fejedelem híre és parancsolata nél- 
kül egy sem távozik el Rákóczi hűségéről. Ha látják, hogy 
semmiképpen sem élhetnek meg: a maguk költségén küldenek 
követet hozzá, hogy parancsolatát vegyék ; s ha a fejedelem úgy 
látja jobbnak, mentse föl őket kötelességök alól, mert semmit 
sem tesznek, a mi a fejedelem akaratával ellenkeznék. 26 

Szemébe szökhetett a köny Rákóczinak, mikor a nyomorú- 
ságot választották azok a fiatalok, kiket tárt karokkal vártak 

21 Deczember 9. U. o. 213. Fiedler, 11. 24 Deczember 20. U. o. 224. Arch. R. 
247—8. vii. 75—8. 

22 Deczember 19. Fiedler, ti. 249— 250. 2$ Deczember 26. U. o. vn. 80—1. 
Szalay, 221—2. 26 Krucsay Rákóczihoz, 171 1 deczember 

23 Deczember 19. Szalay, 221—3. 2 3- Szalay, 225—228. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 291 

otthon a kényelmes ősi kúriákban. És megilletődve olvashatta 
tovább a levélből, hogy otthon az urak hallgatnak, a közrendek 
nagyon elégedetlenek, nem igen szabadkoznának újabb fölkelés- 
től. A haza dolga még most tűrhető ; de ki tudja, milyen lesz 
idővel ! Rákócziról mindenütt csak jót beszélnek, Bercsényiről 
rosszat. A fejedelem követhette volna Vetésy tanácsát, hogy 
csak magáról s erdélyi fejedelemségéről gondoskodjék; hiszen 
Torcy külügyminiszter deczember 23-ikán kijelentette, hogy 
már nincsenek magyar szövetkezett rendek, nincs magyar köz- 
társaság, — a fejedelmet s a mellette levő magyarokat nem 
lehet szövetséges rendeknek tekinteni. 27 De másképp gondolko- 
zott egy hét múlva, mert az angol parlament beleegyezett, hogy 
Anglia a Bourbonok spanyol királyságának elfogadása alapján 
indítson béketárgyalásokat. 28 Továbbra is számolt Rákóczival, 
a kinek olyképpen kellett részt vennie a politikai vásárban, mint 
karácsony napján Danczka belvárosában, a hol szintén nem 
magának, hanem a társaságában levő hölgyeknek : a kulmi pala- 
tinusnének, s a korona-maréchalnénak vett egyet-mást. 29 Ennek 
a rettenetes 1711, esztendőnek a végén úgy érezte magát, mint 
lakóhelye, Danczka városa, a melynek a vihar éppen akkor egy- 
szerre százhúsz tengeri kereskedő hajóját tette tönkre. 30 A bajok 
őt is mindenfelől s napról-napra jobban szorongatták. 51 Az új- 
esztendővel ugyan virradni látta a bujdosók szerencséjét, de az 
az egy sugár olyan homályból tört elő, hogy kételkedett benne, 
fölvirrad-e egészen vagy sem. Akármint legyen, erősen hitte, 
hogy «valamint a szélvésztől hányatott hajó odamegyen, a hol 
világosságot lát : kormányunkat nekünk is kétségkívül arra kell 
tartanunk, a merre villámlik a szerencse)). 32 



27 Szalay, 229—230. 30 U. o. 256. 

28 U. o. 240. Fiedlernél (n. 271—2.) 3 1 Önéletrajz, 240. 

november 27-i hibás kelettel. 32 17 12 januárius 22. Szalay, Rákóczi 

29 Sz. Király naplója, 255 — 6. bujdosása, 290. 



37 



292 MÁRKI SÁNDOR 



IX. 

AZ ORSZÁGGYŰLÉS ÉS A BUJDOSÓK 

— 1712. — 




lyanformán köszönthette a fejedelmet a megfogyat- 
kozott danczkai udvar 17 12. újesztendő napján, mint 
Bercsényi, 1 hogy vezesse Isten keserves bujdosó 
sorsukból mindnyájukat az ígéret földjére, kedves hazájukba, 
Rákóczi nevének dicsőséges emlékezetére; vagy — a hogy 
Klement óhajtotta 2 — koronázza Isten a fejedelem hősies állha- 
tatosságát dicsőséges, tisztességes békével. A fejedelem bízott 
is ebben ; hiszen az angol minisztérium azt felelte Klementnek, 
hogy a királyné pártolni fogja a czárt, a ki az erdélyi feje- 
delemség helyreállítására törekszik. 5 A fejedelem intette is fiatal 
követét, 4 a ki időközben Londonból Hágába ment át, hogy a 
kongresszuson kezökre járjon a franczia követeknek, a kiknek 
megérkezése jobb szellemet teremthet a magyar kérdésben. 

A lapok mind nyugtalanítóbb híreket közöltek, hogy Rákóczi 
új fölkelésre készül, sőt hogy franczia pénzen fogadott hadaival 
néhány császári ezredet már meg is szalasztott. 5 Forgách Simon, 
Esterházy Antal, Csáky Mihály valóban foglalkoztak azzal a 
tervvel, hogy Törökországban szedett hadakkal betörjenek, ha 
úgy akarja a fejedelem, a kinek terveit azonban zavarni nem 
akarnák. 6 Bercsényi is hitte, 7 hogy ha a török kísérettel Magyar- 
országon át hazatérő XII. Károlyhoz csatlakoznak, újra kezd- 
hetik a dolgot. Kurucz tisztek már is ajánlkoztak a vállalatra.* 
De a bécsi udvar bizalmasa, Ribinszky tábornok, ki a fejedelmet 



i Arch. R. vii. 85. Szalay, 253. s Szalay, 272. 

2 Szalay, 253. 6 Arch. R. vn. 1 

3 U. o. 248. 7 U. o. 114. 

4 Januárius 2. Fiedler, 11. 258. 8 U. o. 119— 121. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 293 

Elbingben s most Danczkában többször meglátogatta, az 
udvarnak alig jelenthetett egyebet annál, hogy Rákóczi a bajor 
követtel beszélt, a franczia követ pedig, vagy a kulmi palatinus, 
a kulmi püspök, az ország kincstartója, a meávi sztarosztáné, és a 




8l. GR. OSSOL1NSKY MIKSA LENGYEL KINCSTARTÓ. 



sztaroszta-ebédre hítta, majd pedig ezeket ő vendégelte meg, 
miközben a fiatalok tánczrakerekedtek. A fejedelem nagyon jól 
tudta, hogy megfigyelik. Széltében jártak Danczkában a császár 
kémei ; vendégségekben együtt, egy asztalnál evett, ivott velők, 
még sem félt, mert azelőtt sem tartott e féléktől. Nem ijeszt- 
hették meg a névtelen levelekkel sem. Űgy hitte, ha ilyesmit 



294 MÁRKI SÁNDOR 

idején meg nem szokik, Szibériába kell készülnie. 9 Álnév alatt 
élt, de tudták : kicsoda, s nem élhetett egyszerűen. A kül- 
városnak egyik előkelő patrícius házában lakott. A belvárosban 
előkelő urak és hölgyek társaságában látták, s a mi a polgá- 
roknak jobban tetszett, olyankor is, mikor maga vásárolt hintót, 
porczellán csészéket vagy egyéb szükséges dolgokat. Még 
mindig valaki volt az, a ki a franczia és bajor követeket, a 
kulmi püspököt és palatinust, a korona maréchalját, az olivai 
apátot, az ország kincstartóját, a meávi sztarosztákat fogad- 
hatta s magát is tisztelettel, szívesen fogadták mindenütt. 

Danczkai barátjaitól is hallotta, mennyire örültek a bécsiek, 
mikor Károly spanyol király, egy hónap óta a német-római 
birodalom koronás császára, januárius 25-én I0 bevonult hozzájuk. 
Sokan remélték, hogy a törvényesen összehítt országgyűlésen 
Rákóczi is megjelenik s leteszi a hűségesküt. Azonban az össze- 
hívás éppen az 1687 : II. t.-cz. alapján történt, a melyet a feje- 
delem sohasem ismert el. A lapok tehát hiába remélték, hogy 
híveivel együtt alkalmazkodni fog az új királyhoz, a ki az ország 
szabadságait helyreállítani és megújítani szándékozik. 11 

Az új király a béke oklevelét, a melyet a kanczellária tartott 
vissza, márczius 30-ikán megerősítette. 12 Az annak ellenére 
elmarasztalt vagy befogott kuruczok ellen a további eljárást s 
a megtérők háborgatását eltiltotta. Április 15-én a szent 
koronát hazaküldte Pozsonyba, hol személynöke öt nap múlva 
megnyitotta az országgyűlést. 13 Május 7-ikén a szatmári béke 
megerősítése is leérkezett. Most már senki sem kételkedett, 
hogy kiadja a hitlevelet, megkoronáztatja magát, orvosolja a 
sérelmeket, alkotmányosan uralkodik. Az országgyűlésen az 
egykori kuruczok közül ott voltak Károlyi, Ráday, Hellenbach, 
Lányi, Spáczai, Komáromy, Bay Ferencz stb., de a kurucz- 



9 Januárius 16. Szalay, 281. 13 Főforrás Lányi Pál naplója. Tört. 

io Spangár, M. Krónika, 90. Tár, 1903. 395—413; 1904. 1—34. V. ö. 

n Arch. R. vir. 117. A M. Nemzet Története, vin. 18—31. 

[2 Erd. Múzeum; Miké, Egyveleg, vn. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



295 



szellemből csak keveset hoztak magukkal. Talán ez a kevés 
sugallta a hitlevél negyedik pontját, mely szerint Károly 
halálával a királyválasztás joga visszaszáll a nemzetre, holott a 
horvátok márczius 9-én már elismerték a leányág örökösö- 
dése jogát. Bercsényi szerint I4 ezt nem a törvény szereteténél, 
hanem egyéb okoknál fogva hagyták máskorra. Május 22-ikén 
megkoronázták az első örökös királyt, 15 kinek uralkodása alatt 
— a primás ünnepi beszéde szerint — valamennyi tévelygő 
megtérésével csak az apostoli kath. hit fog uralkodni. A hír- 




82. POZSONY. 



lapok szerint Rákóczi nyomtatott nyilatkozatban tiltakozott a 
koronázás ellen, a mit az utrechti diplomaták egy része helye- 
selt, a másik azonban ezt fölöslegesnek tartotta, mivel a feje- 
delmet s társait a király meghítta az országgyűlésre. 16 A feje- 
delem azonban kijelentette, hogy nem adott be tiltakozást és 
nem is ad be addig, míg nem értesül róla, mit végeztek az 
országgyűlésen. 17 

Egy nappal a koronázás előtt híre futott, hogy Rákóczi 
hazajön, mert kibékült a császárral s jelen akar lenni a koro- 



M Arch. R. vii. 187. Egyébiránt a ná- 
dor július 15-én bejelentette a rendeknek, 
hogy a titkos tanács foglalkozik a leányág 
örökösödése kérdésével. Lányi naplója ; 
Tört. Tár, 1904. 28. 



1 5 Schwandtner, Script. Rerum Hung. 
11. 518—525. 

16 Klement, június 7. Fiedler, 11. 356, 

17 Rákóczi levelei június 11., 18. U. o. 
ii- 363., 367- 



296 



MÁRKI SÁNDOR 



názáson. Néhány svadrony díszes lovasság már eléje is ment, 
hogy ünnepiesen kísérjék be Pozsonyba. Rákóczi jövetelét Pálffy 
János sem tartotta lehetetlennek, mert a lengyel király közben- 
járt érdekében. 18 A hír egyideig a koronázás után is megma- 
radt; 19 s ennek a jobbak már azért is örültek, mert hazajövetele 
annak a bizonysága lenne, hogy a külső hatalmak vették párt- 
fogásukba őt s a nem- 
zetet. Az országgyűlés, 
hír szerint, azért marad 
együtt, hogy Rákóczi ér- 
kezésével az országot 
jobb és állandóbb rendbe 
hozzák s egyúttal az ifjú 
királynét is megkoronáz- 
zák. «Nagy az Isten mun- 
kája!)) sóhajtott fel Ká- 
rolyi, 20 a ki úgy tapasz- 
talta, hogy az udvar na- 
gyon szeretné, ha Rá- 
kóczi kegyelmet kérne, 
mert akkor nemcsak neki, 
hanem minden bujdosó- 
nak megkegyelmezne. 21 
Károlyi annyira sürgette 
ezt a kegyelmet, hogy annak következtében már megint kurucznak 
tartották s azt hitték, levelezést folytat Rákóczival. 22 «Bizonyos 
lengyelországi kinyilatkoztatott korrespondencziák miatt» az 
immár hűséges Radvánszky János is veszedelemtől tartott. 23 Pálffy 
ugyan megnyugtatta, 24 hogy amiatt ne aggódjék, Géczy Zsigmond 




83. III. KÁROLY MAGYAR DÍSZBEN. 



18 Századok, 1909. 460. 

19 A bécsi lapok terjesztették legjob- 
ban ; a bristoli püspök kérdésére Klement 
azt felelte, hogy nem hiszi, míg Utrecht- 
ben nem döntenek. Fiedler, n. 374. 

20 Június 25. Századok, 1905. 336. 



2i Június 27. U. o. 

22 Károlyiné szeptember 6. és Károlyi 
szeptember 28. U. o. 

23 Radvánszky Pálffyhoz, augusztus 
15. Századok, 1875. 91. 

24 Augusztus 18. U. o. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



297 



ezredes azonban Lengyelországba menekült, 2 s leányát pedig, 
Juliannát, Korponay Jánosnét elfogták. Azzal vádolták, hogy 
Rákóczinak és Bercsényinek Magyarországba írt leveleit terjesz- 
tette. A szép asszony utóbb a győri kiküldött bíróság előtt azt 
vallotta, hogy május 13-án füleki házánál, majd a gömörosgyáni 
erdőségben, csakugyan találkozott Lengyelországból hazatért 
bujdosókkal, 26 akik közül, Forgách Simon megbízásából, Pelargus 




: . V" 





84. III. KÁROLY KORONÁZÁSI ÉRME. 

János kapitány Rákóczi és Bercsényi leveleit adta át neki, hogy 
azokat a király hűségére visszatért gr. Esterházy Dániel, Ráday 
Pál, Sennyei Pál, Sréter János, Ebeczky István, Telekesi Török 
István és mások kezébe juttassa. 27 A fejedelem kijelentette, hogy 
ő Károlyi meghódolása óta Magyarországba senkinek sem írt 
levelet, mert bajba keverni senkit sem akart. Senkinek sem 
küldött rendeletet a mostani magyar kormány háborgatására ; 



2 5 Pálffy levele szeptember 9. U. o. 
1909. 470. 

26 Liptóban már 171 1 október 6. és 
171 2 október 24. felolvasták Pálffy tábor- 
nagy levelét, a melyben a hegyek közt 
rejtőző rablókra, különösen a Turóczban 
lappangó kóbor magyarokra vigyázatot 
rendel. (Liptómegyei jegyzőkönyv i7ii. 
72., 17 12. 127. 1.) 17 13 márczius 16. Liptó- 
ban halálra is ítélték Jánosság vagy Janus- 

Magyar Történeti Életrajzok. 19:0. 



sik György rablóvezért, a ki azelőtt ku- 
rucz volt, s bár labancz lett, Bicsé várába 
zárták, honnan kiszabadulván, (Jhorcsik 
Tamással rablóbandát alakított. (A tót íté- 
let az 1713. évi jegyzőkönyvben, számo- 
zatlan lapokkal). Még a rablókat is politi- 
kai izgatóknak tekintették ! 

27 Thaly a Századokban 1873. 112.; 
1909. 460—3. Marczali a M. Nemz. Törté- 
netében, vin. 150—2. 



298 MÁRKI SÁNDOR 

sőt azoknak az uraknak és nemeseknek sem felel, akik vissza- 
térni kívánnak a hazába és javaikat visszaszerezni óhajtják. 28 

A vallás ügyét akkor azért tárgyalták az országgyűlésen heve- 
sebben, 29 mert a protestánsok azt hitték, hogy az utrechti kongresz- 
szuson európai kérdéssé tehetik. A mint azonban a kongresszust 
elnapolták, nem bíztak többé sem ebben, sem Rákóczi hazajöve- 
telében. Még bizonyosan gondoltak reá, mikor a fölségsértésről 
szóló javaslatban 5 ° megtiltották, hogy ítélethozatal előtt lefoglal- 
ják s elharácsolják a fölségsértők vagyonát, vagy hogy idegenek 
bíráskodjanak fölöttük. De a már megtörtént elkobzásokat mos- 
tani állapotukban hagyták 31 s az újszerzeményi bizottság ügyét 
is rendezték. 32 Sőt július 30-án készen volt már az a törvény- 
javaslat is, 35 mely szerint Rákóczit, Bercsényit, Forgáchot, Ester- 
házy Antalt és Vay Ádámot rebelliseknek nyilvánították, s mi- 
vel a meghatározott hat héten belül nem jelentkeztek, a kegye- 
lemből végképpen kizárták és száműzték. «Isten és nem a 
nemesek kegyelmébe vetettük reménységünket)), írta Bercsényi 
a fejedelemnek, mikor értesült a dologról. 34 Az országgyűlés 
azonban nem tett eleget a bécsi miniszteri tanács június 22-iki 
kívánságának, mely szerint az amnesztia és a száműzetés ügyét 
külön törvény czikkelyekben kellett elintéznie, 3S mert utóbb mind 
a kettőt egybe foglalta. 36 

Későn érkezett tehát a porosz udvar közbenjárása. E szerint 
Rákóczi és pártja teljes kegyelmet kapna s a fejedelem még a 
kiskorúsága idején lefoglalt javakat is visszanyerné. Sáros helyett 
Máramarost, Husztot és Boczkót, valamint a Zrínyi-, Frangepán-, 
sőt esetleg a Thököly-féle javakat adnák neki Ecsed, Bénye, Lednicz, 
Tolcsva örökös javaival együtt. Megtartaná czímeit, uralkodó 



28 Szeptember 4. Fiedler, 11. 403. nata Arch. R. vn. 195. Lányi július 28-ról 

29 Bőven Thury Etele, Adatok az 1712. és 30-ról csak annyit ír, hogy ülés volt. 
évi országgyűlés vallásügyi tárgyalásához. Tört. Tár, 1904. 34. 

30 1715: VII. t.-cz. 34 Ilyvóról, augusztus 17. Arch. R. 

31 I7I5:IX. t.-cz. vn. 195. 

32 I7I5:X. t.-cz. 3J Szilágyi, M. Nemz. Tört. vin. 88. 
3 5 Wilczek július 30. levelének kivo- 3 6 i7i5:XLIX. t.-cz. 




5- KAROLYI SÁNDOR GRÓFI CZIMERE. 



38" 



300 MÁRKI SÁNDOR 

birodalmi gróffá tennék s megengednék, hogy — ha biztonsága 
követeli — Magyarországon kívül lakjék. Bartholdy porosz és 
Lintolo holland követeknek Seylern miniszter azt felelte, hogy 
annyit kér, mintha győző s nem hódoló volna. Az uralkodóház 
neki köszönheti a spanyol királyság elvesztését s ismeri konstanti- 
nápolyi és utrechti legújabb működését is. Nemcsak nem telje- 
sítheti tehát kívánságait, hanem az országgyűlés még szám- 
kivetésbe is küldi. 37 

Károlyi is hiában sürgette most már a Rákóczi javait bizto- 
sító szatmári béke törvénybeiktatását. Öt magát a király csak- 
hamar grófságra emelte. 

Augusztus 2-án különben az országgyűlés tárgyalásai meg- 
szakadtak, mert a rendek, a pestis terjedése miatt, hazaoszlottak. 
Kevesen sajnálták, mert nagy tervek, nagy gondolatok nélkül 
foglalkozott az ország rendbehozása és újjászervezése fölada- 
tával. Mindamellett a szatmári béke megerősítésének, az ország- 
gyűlés kihirdetésének s a koronázás megtörténtének híre némileg 
megbontotta az emigráczió sorait. 

Bercsényi megírta, hogy még koldulva sem szakadnak el a 
fejedelemtől. 38 Rákóczi azonban kénytelen volt elbocsátani a cse- 
lédeit, a kik oly híven követték és csak néhányat tartott meg 
maga mellett. Május 12-én először Perényi Farkas, János, László, 
Szúnyog György és Ilosvay László, harmadnap pedig Perényi 
Imre búcsúzott el tőle és szolgáikat is magukkal vitték. Nagyon 
érzékenyen váltak el egymástól. «Atyjuk voltam — írta a feje- 
delem, 39 — sokan közűlök udvaromban növekedtek föl. Birtokai- 
kat, ősi örökségüket önként elhagyták, hogy követhessenek. 
S én minden költség, minden viszontszolgálat nélkül, a vissza- 
térés és az elveszett jószágba való visszahelyezés biztos reménye 
nélkül voltam kénytelen elbocsátani őket a Magyarországtól 
messzire fekvő partok mellől !» Azonban nem akarta, hogy oly 

3 7 Századok, 1898. 590 — 592. 

3 8 1712 május 81 U. o. vir. 137. 

39 Önéletrajz, 240. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 301 

fiatalon elszalaszszák a kegyelmet, a melyet mostan még meg- 
nyerhettek. Nem tehetett róla, hogy velők szemben nem telje- 
síthette kötelességét; de ilyen helyzetbe juttatták azok, a kik 
ígéretekkel biztatták. 

Saját magáról, feleségéről s a főbbekről is csak ereje végső 
megfeszítésével tudott gondoskodni. Nem tudta, feleségének 
Ily vón, vagy attól északra : Zolkiewon volna-e jobb és biztosabb 
lakása. 40 Mivel nem akarta a nemes családok romlását, elbocsá- 
totta azt a hatvan nemes ifjút is, a kik törhetetlenül követték 
Lengyelországba s a kiket idáig járaszlói uradalmának jövedel- 
méből Ilyvó környékén tartogatott. Április 30-án jött a keserves 
parancsolat s Vay Ádám május 12-én hajtotta végre. «De én 
temetést több sírással véghez menni nem láttam, mint ezt» — 
írta Vay a fejedelemhez. 41 — Talán kettőt kivéve, az ifjak inkább 
eladták volna egyik lovukat és elbocsátották volna szolgájukat, 
csakhogy az így megtakarított pénzen még egy ideig marad- 
hattak volna a fejedelem szolgálatában. Vay, a szigorú utasítás- 
hoz képest, mégis ((elbocsátotta szegényeket, oly megkeseredett 
szívvel, mint ki anyját, atyját siratja. Pedig Mikó, Morócz, Joó 
János, Zay Zsigmond s mások ((talán lakájságot is készebbek 
volnának viselni, mint a fejedelemtől megválni)). Egyszerre nem 
is látott Vay annyi síró embert. Krucsay szintén bánatosan 
beszélte el Bercsényinek, 42 az udvar milyen rettenetes panasz- 
kodással, keserűséggel ment el. Senki sem akart hazatérni a 
hazába. Vay is csak sírt, nem vehetett magának tanácsot. 43 
A török hajlandó volt befogadni a bujdosókat, Bercsényinek s 
feleségének már küldött is menedéklevelet ; 44 de nem kívánkoz- 
tak sem oda, sem Oroszországba, melytől éppen a fejedelem 
levelei 4S vették el kedvöket. Lengyelországban sem sokat bíztak 
azóta, mióta híre futott, 46 hogy Szieniavszkijék a császár párt- 

40 Arch. R. vii. 130., 131. 4? U. o. és 152. 

4 I "Thaly Mikes Törökországi Levelei- 44 Május 20. U. o. vn. 145. 

nek (1906. évi díszkiadás) bevezetésében, 4J Május 7., 14. Említve u. o. 146., 149. 

xxvii. ., 46 Május 25. U. o. 150. Június 1. U. o. 

42 Május 16. Arch. R. vn. 142. 155. (Bercsényi levelei). 



302 MÁRKI SÁNDOR 

jára álltak. Danczkára sem kívánkozhattak, mert — talán Men- 
csikov hatása következtében — már annak a környékén sem 
látták szívesen Rákóczi embereit. 47 Szobieszkij Konstantinus 
herczeg csodálkozott, hogy a fejedelem éppen most bocsátja el 
udvarát, mikor hír szerint küszöbön áll az osztrák-török háború. 48 
Május 21-én Dolgoruckij herczeget a franczia követ kiséretében 
meglátogatván, nemcsak az orosz csapatok szabatos sortűzében, 49 
hanem abban a hitben is gyönyörködött, hogy az osztrák-orosz 
szövetséget még nem köttötték meg. s ° 24-én a fejedelem, másnap 
a kulmi palatínus vendégelte meg Dolgoruckij herczeget és az 
orosz tiszteket; 51 de olyanformán, mintha búcsúznának az orosz- 
magyar barátságtól. 

A fejedelem most már //. Ágostnak ajánlotta a nemes ifja- 
kat s testőreit, a ki csakugyan szolgálatába fogadta a bujdosó- 
kat s 1716-ig mint magyar gárdistákat tartotta őket szolgála- 
tában. 

«Sohasem állok el fölséged és így az ügy mellől, ha utolsó álla- 
potra kell is jutnom» — írta követjelentésében Pápay^ 2 — Udvari 
kapitánya Vay Ádám feleségével és udvarmestere, Sibrik Miklós, S5 
valamint Dávid Zsigmond, Baranyay^ Joó János, Szilvásy 
Boldizsár most jött hozzá Danczkába. Az ifjú Nagy Zsigmond 
Máramarosból kibujdosott eléje, megnézni, jön-e már, mert már 
nem győzik várni. Rettenetes hírek szállingóztak. Klobusiczkyt, 
Keczert elfogták, Ottlyknak orrát, fülét levágták s öt magát 
Spielbergbe küldték; Bercsényi udvarmesterét fölnégyelték, 
Egerváry Józsefet fölakasztották, Ocskay Sándort egy császári 
tiszt párbajban megölte, Csajági Jánost megmérgezték, Czelder 
Orbánt, a ki Pongrácz Jánossal együtt egy kis hajdúcsapat 
élén betört, Igló és Dobsina közt tizedmagával, s utóbb Pongráczot 
is elfogták. Halálra kínozták, fölnégyelték s holttestüket Kassa 

47 Rákóczi május 14. levele nyomán S l Sz. Király naplója, 261. 
Bercsényi május 25. U. o. 150—1. s 2 Augusztus 3. U. o. 192. 

48 U. o. 152—3., 159. S3 Július 21. Sz. Király naplója, 261. 

49 Sz. Király naplója, 261. S4 Július 26. U. o 262. A Baranyaiak 
so Arch. R. vn. 153. közöl öt kuruczot ismerünk. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 303 

négy kapuja előtt kerekes póznára szegezték; Czelder levágott 
fejét pedig az egyik bástya ormára tűzték ki, hogy később 
a bitófa tövében temessék el. 

«Halálos némaság borítja fátyolát a honi határra». Odakint 
Járaszló körül a szegény, lerongyollott nemes ifjak a régi kurucz 
nótával vigasztalhatták magukat : «Mit búsulsz, kenyeres, midőn 
semmid sincsen ?» Hamarább kifogytak az erszényből, mint a 
reménységből. 55 A franczia a sok jó szó mellé már pénzt is 
küldhetett volna. s6 Ha kért a fejedelem, nem hitte el, hogy nincs 
pénze; inkább hitte, ha nem kért; sőt azt hitte, azért nem kér, 
mert van neki! 57 Tropeti olasz theatinus prépost biztatására 
Bercsényi, ily körülmények közt, a varsói nuncziusnak írt, hogy 
őt a bujdosók érdekében a pápa közbenjárásának kieszközlésére 
kérje; a mi, a fejedelem szerint, «igazán csak egy puskalövés 
volt». 59 O már július végén megírta Bercsényinek, 60 hogy kimegy 
Francziaor szagba, mert olyan kevés pénzt küldtek, hogy nem 
tudja segíteni a bujdosókat. 

A nemes ifjaknak az a része, a mely márcziustól fogva 
Skolieban szállásolt, megunta a nyomorúságot s novemberben 
a három Perényi (Imre, László és János), Szunyogh György, 
Ilosvay László, Székelyhidy Mihály, ifj. Sibrik Miklós, Henter 
István és Zsigmond, Bernáth István kegyelmet kért. 61 Más ifjakat 
és öregeket a fejedelem úgyszólván szálláscsinálóknak küldött 
előre Parisba ; így Bercsényi Lászlót, Letenyei Pált, Dávid Zsig- 
mondot, az egyik Baranyayt, Ilosvay Jánost, Sibrik Miklóst, 
dr. Lángot, U Absacot stb. 62 Még tavaszszal intézkedett, 63 hogy 
Krucsay Danczkára hozza vagy küldje levéltárát. Valószínű, 
hogy ezt július 21-én Vay Ádám hozta magával ; 64 legalább a 



55 Október 13. U. o. <o Július 30., augusztus 6., 13. U. o. 197. 

56 Bercsényi a fejedelemhez, július 27. 61 Exulentium in Polonia instantia ad 
Arch. R. vii. 178. imperatorem. Másolata a Károlyi-levéltár- 

57 U. o. 188. ban. 

58 Június 29. U. o. 167. 62 .Sz. Király naplója, 261-2. 

59 Július 20., augusztus 10., szeptember 63 Május 20. Arch. R. 111. 740. 
8. U. o. 176-7-, I93-, 204. 64 Sz. Király naplója, 261. 



304 MÁRKI SÁNDOR 

fejedelem reá bízta annak őrzését s máshova szállításáról csak 
négy esztendő múlva, 17 16. október 19-én intézkedett, 6 J mikor 
Danczkát az ellenség fenyegette. Mányokyval lefestette Vayt és 
feleségét, báró Zay Annát. Ez a kedves, nagyműveltségű házas- 
pár elviselhetővé tette hazátlansága napjait. Kétségtelen, hogy 
az akkori magyar közjog legkitűnőbb ismerője, Vay, hűséges 
tanácsadója volt nemcsak a bujdosók ügyeinek intézésében, 
hanem abban is, hogy az utrechti kongresszus figyelmét a ma- 
gyar kérdésre terelje. 

X. 

AZ UTRECHTI KONGRESSZUS ÉS RÁKÓCZI. 

— 1712. — 



ft 



ákóczi egy perezre sem tévesztette szem elől azt a lázas 
munkát, a melylyel az európai hatalmak az utrechti 
kongresszusra készülődtek. 1 Követe, Klement, már 
befejezte emlékiratát, 2 melyben a hatalmakat arra figyelmeztette, 
hogy európai érdek Magyarország teljes megnyugtatása ; önkényes 
kormányzattal háborúra ingerlik, de őszintén kibékítve Ausztriát 
erősebbé teheti a nélkül, hogy a szabadságot s az európai egyensúlyt 
veszélyeztetné. Klement útján a fejedelem a szövetséges angolok- 
nak és hollandoknak is megizente, 5 hogy ha most kell alkut 
kezdenie a császárral, értsék meg, hogy viszont nekik és a csá- 
szárnak is most kell alkuba bocsátkozniok ő vele ; mert ha újból 
kitör a háború, a vele s a magyarokkal való kibékülés elmulasz- 
tása esetén meglátják, a császár megtarthatja-e Ígéreteit? 4 
A berlini udvarral egy névtelen jóakarójának (föltevés szerint 



6 S Századok, 1898. 594. 2 Januárius 15. Szalay, 270—1. 

1 A kongresszus története : Feldzüge 3 Januárius 16. U. o. 284 — 5. Fiedler, 

des Pr. Eugens, xiv., 19—29. Hist. du 11. 264—5. 

congrés et de la paix d'Utrecht (Utrecht, 4 Vetésy deczember 30-i és januárius 

17 16.) Histor. Bildersaal, vir. 620— 643. stb. 15-i levelei. Szalay, 241 — 244., 278—9. 




III. KAROLY. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 305 

önmagának) a levelét közölte. 5 A névtelennek tetszett, hogy a 
fejedelem még bukása után is megtartotta lelke erejét. Ez azt 
mutatja, hogy van mire támaszkodnia. De mégis jó volna, ha 
becsületének, érdekének, biztonságának megfelelő módon kibé- 
külne a császárral. Becsülete megköveteli, hogy ne mondjon le 
Erdélyről, honnan Magyarország jogaira vigyázhat; de az új 
császárral szemben engedhetne követeléseiből. Kívánhatja az 
erdélyi fejedelmi czímet, de csak holta napjáig. Érdeke, hogy 
javait visszakapja. Biztonsága kívánatossá teszi, hogy ezeket 
pl. Radzivill hg. lithvániai uradalmaival cserélje el. Természetes, 
hogy a kiegyezés Rákóczi párthíveire is kiterjedne. A császár 
ekként nagyon megerősödnék a francziával szemben ; a porosz 
király pedig megszerezné azt a dicsőséget, hogy Európát kibékí- 
tené ; Lithvániában Rákóczi is támogatná politikáját. De a porosz 
miniszterek a király érdekében állónak gondolták, hogy ezt a 
javaslatot ne terjeszszék a bécsi udvar elé, miben utóbb Rákóczi 
is megnyugodott. 

Brenner (karácsony óta Vetésy utódja) Parisban, Klement 
Hágában, Mányoky Mihály (nem a festő) Berlinben 6 jól meg- 
figyelték Európa politikai áramlatait; de a fejedelem, kitől uta- 
sításaikat várták, már nem volt abban a helyzetben, hogy iktató- 
könyvet vezessen levelezéseiről 7 s így bizonyos ellenmondások 
elkerülhetetlenek voltak. A fejedelmek közül V. Fülöp spanyol 
király volt az első, a ki « rokonát, a hatalmas fejedelmet)) Mad- 
ridból már januárius 16-ikán biztosította, hogy követeit a kon- 
gresszuson kívánságai támogatására utasította. 8 Ellenben a feje- 
delem a czártól választ sem remélt a levelére. 9 

Minden figyelmét Nyugatra kellett fordítnia. Januárius 16-ikán 
Jenő savoyai herczeg Londonba érkezett, 10 hol nagyszerűen 
fogadták, de teljesedett Vetésy kívánsága, hogy « Isten csúffá 

5 Januárius 15. Kivonatban Kvacsalá- 9 Szalay, 291. 

nál a Századokban, 1898. 585-6. 10 Jenő hg. VI. Károlyhoz. Feldzüge des 

6 Szalay 284. Manuki néven. Pr. Eugens. 14. kötet. Suppl. 9. Londonból 

7 U. o. 279. Arch. R. vir. 93. januárius 19., — márczius 23. írt 48 levelé- 

8 Fiedler, 11. 265. ben (U. o. -89.) Rákóczi szóba sem jött. 



Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 



39 



306 MÁRKI SÁNDOR 

tegye ármánykodását.)) JI Ebben bízhattak is, mert az osztrák- 
barát Marlborough-minisztérium éppen akkor engedte át helyét 
a békére hajló Bolingbroke-minisztériumnak. Mindamellett a feje- 
delem nagyon hidegnek találta a magyar-barát Thomas Raby- 
nak (most már Strafford grófjának) azt a nyilatkozatát, hogy 
Rákóczinak, a mély belátású embernek, nincs szüksége az ő 
tanácsára, külön egyezkedjék-e a császárral, vagy bevárja a 
kongresszus határozatát. 12 Hiszen ügye iránt érdeklődnie kellene 
mindenkinek, a kit aggaszt a Habsburg-ház erősödése és szívén 
viseli Európa békéjét. I3 Klement éppen Rákóczi levelének írása 
napján (januárius 27-én) érkezett Utrechtbe s másnap Strafford 
grófja John Robinson bristoli püspökkel együtt biztosította, hogy 
ők, mint angol meghatalmazottak, mindent elkövetnek a fejedelem 
érdekében. Hozzátette, hogy, angol felfogás szerint, Rákóczi ügye 
az északi államok béketárgyalására tartozik; de ha a franczia 
követek Utrechtben szóba hoznák is, csak a császári követek 
megérkezése után foglalkozhatnak vele. A kongresszus meg- 
nyitása napján, januárius 29-ikén D'Huxelles marquis franczia tábor- 
nagy, meghatalmazott társának, Ménagermk jelenlétében hide- 
gen jelentette ki, hogy Rákóczi biztosáról, Brennerröl semmit 
sem tudnak; de hallották, hogy Vetésy a protestánsok érdekei- 
nek kép viselésére el akar jönni a kongresszusra; mire Klement 
megjegyezte, hogy a fejedelem csak Brenner jelenlétét kívánja. 
D'Huxelles azzal fejezte be a beszélgetést, hogy még nem hoz- 
hatják, de majd szóba hozzák Rákóczi ügyét; a miből sejteni 
lehetett, hogy erre nézve nincsenek utasításaik. 14 

A fejedelem azonban úgy tudta, 15 hogy erdélyi fejedelemsége 
helyreállításának sürgetésére igenis van utasításuk. Ennél egye- 
it Januárius 22. Szalay, 297. Bonnet i> Fiedler, n. 272. Megerősítette ezt 
londoni porosz követ levele Klementhez februárius 2-án maga Klement is, kinek 
U. o. 301. Polignac abbé, az egyik meghatalmazott, 

12 U. o. 263. Fiedler, 11. 259. azt mondta, hogy Rákóczira nézve a 

1 3 Rákóczi Klementhez januárius 27. gertruydenburgi harmadévi konferenczia 
Fiedler, 11. 267 — 9. megállapodásait kell követniök. Igaz, hogy 

14 Klement Rákóczihoz januárius 29. ezek Rákóczinak nem tetszettek. (Rákóczi 
Fiedler, 11. 269—271. önéletr. 204.) 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



307 



bet nem is kíván, mert a magyar szövetkezett rendek sérelmei 
megszűntek József császár halála és annak következtében, hogy 
a bécsi udvar azokat a legközelebbi országgyűlésen orvosolni 
Ígérte. Anglia egyébként sem érdeklődik a szatmári béke óta 
történtek iránt. Azzal, hogy csupán erdélyi fejedelemségének s 
korábbi javainak és méltó- 
ságainak visszaadását kéri 
a kongreszszustól, többet 
használ a szövetkezett ren- 
dek szabadságának, mint 
a bécsi udvarnak az ország- 
gyűlésre vonatkozó Ígérete. 
De tiltakozik azon híreszte- 
lések ellen, mintha még 
mindig szövetségben állna 
Francziaországgal s Ma- 
gyarországban új fölkelésre 
gondolna. 

A fejedelem az angol és 
a franczia követek megér- 
kezése óta UtrechtböX türel- 




86. JOHN ROBINSON. BRISTOLI ÉRSEK. 



metlenül várta a híreket. 16 
A magyar kérdés belevo- 
násával a hatalmak nem akarták megnehezíteni az amúgyis 
bajos kibontakozást s legfeljebb a protestánsok érdekében akar- 
tak tenni valamit. Klement és Vetésy hiában magyarázgatták, 
hogy a magyarok és a protestánsok szabadsága Erdély helyre- 
állításától függ. Heinsius szerint Rákóczinak és a vallásnak ügye két 
különböző dolog és Rákóczi nem is álmodozhatik Erdélyről. 17 Hiszen 
a bécsi udvar a szatmári béke oklevelének a külső udvarokhoz 
küldött példányaiban Rákóczit nem is nevezte fejedelemnek, mint 
az eredetiben, hanem csak Ferencz úrnak, Rákóczi fejedelem 



Klementhez februárius 6. U.-o. 277. 



17 U. 



281, 



39 



308 MÁRKI SÁNDOR 

fiának ; a szatmári béke különben is megsemmisítette erdélyi 
fejedelemmé történt megválasztását. 18 

Ügye hideg fogadtatását a fejedelem eleinte annak tulajdoní- 
totta, hogy Klement nemcsak az angolokkal és a hollandok- 
kal, hanem a francziákkal is érintkezett; 19 felhatalmazta, hogy 
Brenner tájékoztatása alapján ezeknek is megadja a szükséges 
felvilágosításokat. 

Lintelo hollandi követ 2 ° legjobbnak tartotta volna, ha a feje- 
delem elfogadja a szatmári békét, a míg nem késő. Ne támasz- 
kodjék Francziaországra, mely, szokás szerint, cserben hagyja 
szövetségeseit. Az osztrák ház idestova kihal s akkor a függet- 
len Magyar- és Erdélyország kétségkívül volt fejedelmét választja 
meg királynak. Rákóczinak erre már most kellene készülnie azzal, 
hogy javai visszaszerzéséről, fiai neveltetéséről gondoskodjék. 

A hollandoknál Rechteren is megőrizte iránta s a magyar 
protestánsok iránt a nagyszombati alkudozások óta sokszor meg- 
mutatott jóindulatát. Strafford, Metternich, Polignac, Ruzini 11 — 
más három ország meghatalmazottjai — szintén sok szépet tud- 
tak mondani, ha ügyesen kibújtak is a kötelező nyilatkozatok 
elől. 22 A fejedelmet azonban nagyon bántotta, hogy az erdélyi 
fejedelemség ügyét egészen különválasztják a vallástól, holott a 
lelkiösmeret szabadságát csak a nemzeti jogaiban és szabadsá- 
gaiban szilárd állam őrizheti meg. Erre az erdélyi fejedelemség 
föladása után nem volna mód. A császár egészen anyjára, ez 



18 Erre Metternich figyelmeztette Kle- latot tanúsított a magyarok iránt. (Fiedler, 
mentet. Klement levele februárius 26. U. o. n. 350.) Ez Rákóczinak nagyon jólesett. 
297. Június 8-án figyelmeztette őt, hogy ha 

19 Februárius 15. U. o. 282—3. Bren- Ausztria megszerzi Nápolyt, az Adriai- 
nerrel az amsterdami Cossart Izsák és a tenger ura lesz és fenyegetni fogja Velencze 
rotterdami Jean Cossart útján kellett leve- hatalmát, kivált ha megalapítja önkény- 
leznie Klementnek, kinek a fejedelem uralmát Magyarországban, a mi pedig meg- 
Gnaden névre írt. történik, ha Erdélyt alatta hagyják. Fied- 

20 Márczius 8. és 12. Századok, 1898. ler, 11. 357. 

586—7. 22 Klement utrechti jelentései márczius 

21 Ruzini velenczei követ még Bécsből 5., 8. U. o. 11. 302 — 7. Ezeket a fejedelem 
ismerte Rákóczit s elődjeivel — Tiepoló- csak 19-én kapta meg és 26-án felelt rajok, 
val és Vittor Zaneval szemben — jóindu- U. o. 315., 316—7. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 309 

pedig a jezsuitákra hallgat. Neki hiában tanácsolják, hogy 
lemondjon Erdélyről. A törvényesen megválasztott és beiktatott 
erdélyi fejedelem sohasem mondhat le a választók engedelme 
nélkül ; a rendek pedig e végből szabad országgyűlést nem tart- 
hatnak, míg a bitorlónak katonái köztük vannak. Szavazatukhoz 
teljes szabadság keli. 

Rendkívül érdekes emlékirata 23 valósággal szájába adta Kle- 
mentnek, mivel bizonyítsa erdélyi fejedelemségének és követelé- 
seinek jogosságát, de azt a csalódást is, a melybe a nemzetet 
a szatmári béke ejtette. Egyébiránt az ő eljárása mindig külön- 
bözött attól, a mit ellenségei híreszteltek róla. 24 Hogyan érthet- 
ték volna meg Utrechtben, ha Berlinből Jablonszky Lintelo útján 
még most is izengetett neki, 2S hogy ne törődjék a francziákkal 
és a szövetségesekkel, hanem béküljön ki a császárral, a hogy 
lehet; mert ha ezt most elszalasztja, többé sohasem teheti meg. 
Welderen szerint pedig Utrecht nem holland város, hanem az 
egész világ szent helye : 26 ott nem Hollandia, hanem a világ 
akarata szerint döntenek. 

A fejedelem gondolatai nem kalandoztak ilyen messzire. Erdélyt 
akarta s éppen most jelent meg Klement emlékirata, 27 mely 
ehhez való jogát oly alaposan bizonyította, hogy — egy porosz 
diplomata szerint 28 — támogatására csak — a hadsereg hiány- 
zik. Klement különben nem hiában emlékeztette Rákóczit a téli 
királyra, a kit apósán, az angol királyon kívül, Francziaország 
és Hollandia is biztatott, mégis száműzetésben halt meg. 29 Bren- 
ner azonban április 14-ikén a franczia udvar elé terjesztette a 
fejedelem kívánságait, a melyeket az utrechti kongresszuson a 
franczia biztosoknak kellett volna előadniok. 30 Ebben tiltakozott 
a Habsburgoknak minden törvénysértése ellen. Erdélyi fejede- 



23 Márczius 12. U. o. 308—312. ják ; az első példányt a pápa követe, Pas- 

24 Márczius 26. U. o. 317. sionne gróf vette meg. U. o. 356. 

2 5 Márczius 26. U. o. 318. 28 Jablonszky, áprib's 9. U. o. 332. 

26 Márczius 27. U. o. 319. 29 Április q. U. o. ii. 334. 

27 Márczius 27. U. o. 319. Klement ju- 30 Közli Fiedler, Aktenstücke, 11. 336— 
nius 7-i levele szerint a könyvet vásárol- 340. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 3II 

lemsége helyreállítását kérte, Erdélynek .osztrák kézben hagyá- 
sát a kereszténység érdekeivel ellenkezőnek mondta, Erdély 
kiürítését, a várak, tüzérség, levéltárak, — Arad, Nagyvárad s 
a Részek átengedését és saját jószágainak, még Thököly idejé- 
ben elkobzott kincseinek visszaadatását vagy kára pótlását köve- 
telte. Két nap múlva 31 megengedte Klementnek, hogy Erdély 
jogait védelmező jeles röpiratát közrebocsássa ; ellenben Brenner 
előbbi előterjesztésének kinyomatását nem látta idején valónak. 
Francziaország csak akkor pártolhatja őt igazán, ha kibékült 
Angliával, a mely erre napról napra hajlandóbbnak mutatkozik. 
Strafford szerint, ha Francziaország Rákóczi mellé áll, ez meg- 
töri néhány szövetséges féltékenységét s azt a hidegséget, a 
melylyel Rákóczi reménykedését idáig képtelenségnek tartották. 
Azok a szövetségesek és birodalmi fejedelmek, a kik az Ausz- 
triai Ház szolgái, ennek rabszolgájává teszik a német birodal- 
mat is, pedig a franczia háborúval éppen azt akarták kikerülni. 
A fejedelem törhetetlenül hitte, hogy Francziaországnak mindent 
el kell követnie az ő lábra állítása és biztonsága érdekében, 
csak kellő óvatossággal és okossággal járjanak el; különösen a 
vallás kérdésében, a melyet a szécsényi határozatok alapján kell 
megoldani. Az ott megalkotott vallásszabadságot Erdély meg- 
tartása biztosítja, mert az erdélyi fejedelmet erre a törvénybe 
fölvett esküje kötelezi. Az utrechti kongresszus, úgy hitte, most 
már világosan láthat az ő ügyében. 

Dolgait nem akarta erőszakolni ; mert remélte, hogy jóakarói 
azokat a maga idejében hozzák szőnyegre és sohasem választják 
el a vallás kérdésétől. 32 Nem sürgette ügye elővételét, mert 
hitte, hogy arra a franczia király maga utasítja követeit. 33 
A kongresszusnak nyilvános ülései április 23-ika óta nem vol- 
tak, de június elsején a protestáns biztosoknak Robinson püspök- 
nél tartott értekezlete egyesegyedül a magyar protestánsok dol- 



31 Április 16. U. o. 11. 340—1. 

32 Április 23. U. o. 11. 345. 

5 3 Április 30. U. o. 11. 346—7. 



312 MÁRKI SÁNDOR 

gával foglalkozott. A többség abban állapodott meg, hogy azt 
Francziaország és Rákóczi ügyeitől függetlenül kell tárgyalni, s 
beérte annyival, hogy a császárt Sinzendorf útján az 1647. évi 
állapotok helyreállítására intette. 34 Savoyai Jenő herczeg Lon- 
donból éppen Utrechten át sietett a harcztérre s június 8-ikán 
Quesnoy ostromával kezdte meg a háborút. 35 Erre az angol 
királyné azzal felelt, hogy tíz nap múlva a parlament elé ter- 
jesztette a békejavaslatokat, Rákóczi pedig, mint erdélyi fejedelem, 
az utrechti kongresszusra teljeshatalmú biztosoknak nevezte ki 
Brenner Domokost és Klement Mihályt. 36 A békekongresszust 
tartotta a legalkalmasabb helynek, hogy tiltakozzék az Ausztriai 
Háznak Magyarországban a múltban elkövetett s a jövőben 
elkövethető törvénysértései ellen. 37 

Az utrechti urakat szívesen hagyta bizonytalanságban Len- 
gyel- és Törökországhoz való viszonya iránt. Csupán sejteni 
engedte, hogy ezt jó volna komolyan megfontolniok, ha szívökön 
viselik Európa békéjét. Az utrechtiek azonban nem igen osztoz- 
tak Robinsonnak, a bristoli püspöknek felfogásában, 38 ki helye- 
selte, hogy a császárt Magyarország szabadságainak helyreállí- 
tására kell felszólítani s hogy valóban nem lehet a vallás ügyét 
különválasztani a Rákócziétól, a melyet szintén bele kellene 
foglalni az általános békébe. De a fejedelem nem engedte meg 
Klementnek, hogy — Strafford kívánsága szerint — az erdélyi 
ügyekben Angliába utazzék ; mert ügye egészen Francziaország- 
tól függ s ha az elhanyagolja, a többi hatalom jóakaratával 
semmire sem megy. 39 Polignac és D Huxelles megint minden 
lehetőt Ígértek Rákóczinak, de talán a harmadik, Ménager, volt 
a legőszintébb, a ki el sem olvasta az erdélyi kérdésben Ver- 
saillesba küldött emlékiratot. 40 Ellenben Ilgen porosz miniszter 



34 Június 4. U. o. 355. Klementhez és Brennerhez. U. o. n. 359 — 

3J Erről szól a Feldzüge xiv. köteté- 364. 
nek nagy része. 3 7 U. o. 11. 362. 

36 Június 11. U. o. 357 — 8. Ez ügyben 3 8 Június 17. Fiedler, ír. 365 — 6. 

aznap külön leveleket intézett D'Huxelles, 39 Június 18. U. o. 367. 

Polignac és Ménager franczia biztosokhoz, 4° Június 24. Fiedler, 11. 370. 




JLftmigrius irt, Q^^CSut> l prior-L(SeÍoj.'ti^ t . 
muhl,tBerenaxL,9 ; r^ertau v STni/a.ii ck 
Si^Kernius^n^vrt'xntcvrittJ Seut-ifior, cu? 

"LA " " CD" 

: ^is Lij/UáSjfóac'rati/^nmw "Ccxj. 
J^amp rvirn u \s ,' Co-nsitha-r 1 1 uo~ 

éial'L-s-ŐC. Suprermis, c/fufct 




Clac . C. r \om,~,%iiUc'-ry tS~L a' rí'Ui tartus 
<D®füF ZiSer '&arp in &pjtk*af(g 
j <Sc ba-násj-paw, ócrvr^it&nz,, J~r v eynoŰ:? ?. 

ZPrcerisor i'tzSiip&m-arz- ÓC tnferwr-i 1 
iriJniustrifi'tzdt^x t/z&ftini/ ZAwre i 

actmzliiS mtrrriit<sa<'Lonfrri'n i 

Ccinceií'nriuá dCc-. <Kc: 



GRÓF SINZENDORF FÜLÖP 



Magyar Történeti Életrajzok. 1910 



40 



314 MÁRKI SÁNDOR 

az utrechti porosz megbízottakat, Rákóczi ügyének titkos pár- 
tolására utasította, 41 Jablonszky szuperintendens pedig Olivában 
vagy Danczkában július 23-ika táján találkozott a fejedelemmel, 
ki az előterjesztett hét magánjogi pontot el is fogadta. 42 

A fejedelem bámulatosnak találta, hogy a szövetségesek nem 
ügyelnek az Ausztriai Ház gyarapodására és a béke tervezgeté- 
sében csak mostani birtokát veszik tekintetbe. Ha azonban Fran- 
cziaország olyan békét nyer, melyben az angolok előmozdítják 
Rákóczi ügyét, az olasz fejedelmek is szóba hozzák a maguk 
helyzetét. Szívesen fogadják az erdélyi fejedelemség helyreállí- 
tását, mely a császárság féltékenységét felkölti s a magyar pro- 
testánsokat védelmezi. Talán csak így kerülhetik el, hogy a 
Habsburgok meg ne újítsák Svájcz iránt táplált régi, de száza- 
dok óta megszűnt követeléseiket. 4 * A velenczei követ valóban 
czélzást tett a franczia és az angol biztosok előtt, hogy köztár- 
saságának érdekében állna, ha Rákóczinak kedvezne; de szín- 
telen feleletökből arról győződött meg, hogy nem érdeklődnek 
eléggé a fejedelem iránt. 44 Pedig ezt Polignac bíbornok éppen 
akkor biztosította, hogy nyugalma iránt senki sem érdeklődik 
őszintébben, mint ő; királyának utasításai is oly határozottak, 
hogy mindent megtesz szolgálatára. Különben is mindig élénken 
érdeklődött sorsa iránt, bár csak nevét ismeri és szép tetteit, 
melyek és ügyének igazsága jobb sorsot érdemelnének. 4 s A feje- 
delem bízott benne s abban, hogy Francziaország és Anglia 
külön békéje használni fog neki ; 4Ó de nem használt az a hír, a 
mit már nemcsak a lapok, hanem az utrechti császári biztosok 
is terjesztettek felőle, hogy kibékül a császárral. 47 Ezzel s a 
velenczei követ bizalmas közlésével szemben a franczia biztoso- 
kat ügye melegebb fölkarolására kérte. Meg akarta győzni a 
velenczeit arról, hogy XIV. Lajos ugyan — természetesen — 



4» Június 25. Századok, 1898. 588. 44 Július 5. U. o. 11. 373. 

42 U. o. 589-590. 45 Július 5. U. o. 11. 374. 

4 3 Június 29. Fiedler, Aktenstücke, 46 Július 9. U. o. 11. 375. 

11. 371. 47 Július 12. Fiedler, 11. 375. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



315 



nem az ő érdekében hadakozik, de mindenesetre teljesíti adott sza- 
vát, visszahelyezi fejedelemségébe, öröklött javaiba s bizonyára 
szívesen veszi, ha ebben a kongresszuson a velenczei köztársa- 
ság is támogatja. A béke értelmében a Habsburgok, úgy látszik, 
visszakapják Nápolyt; de ha elvesztik Erdélyt, ez Velenczének 
többet ér, mint magának Francziaországnak. Hiszen ha az Ausz- 
triai Ház megtartja Erdélyt, 
most, amikor Horvátország- 
ban már elösmerték a leányág 
örökösödését, a hódítás jo- 
gával úgy megzabolázza Ma- 
gyarországot, hogy ez soha- 
sem szabadul meg uralkodá- 
sától. Ennek következtében 
a nápolyi királyság segítsé- 
gével hatalmába keríti az 
Adriai-tengert, megzavarja a 
velenczeiek levantei keres- 
kedését, olyanformán, mint 
Anglia megzavarta a hollan- 
dokét Gibraltár és Port Ma- 
hon megszállásával. Ellenben 
a független Erdély a Habs- 
burgok ellen védő- és dacz- 

szövetséget kötne vele, a melyhez idővel a felszabaduló Magyar- 
ország is csatlakoznék. 48 

Utrechtben neki tulajdonították De la Vergne gróf tervét is, 
hogy franczia pénzen fizetett poroszok, góthaiak és mecklenbur- 
giak verjék ki Pommerániából az oroszokat és a szászokat, 
Szaniszlót a lengyel trónra ültessék, Ágostot a góthai házzal 
szemben elégtétel-adásra szorítsák, a császárt háborgassák s azzal 
ijesztgessék, hogy Rákóczit visszakísérik Magyarországba. 49 




89. GRÓF METTERNICH ERNÓ. 



4 8 Július 16. U. o. 377 — 9. 



49 Július 16. Fiedler, ír. 380. 



40 



3l6 MÁRKI SÁNDOR 

Másfelől azt beszélték, hogy a török is erősíti hadállásait Magyar- 
ország felé s háborút izén a császárnak. 5 ° Hollandia nagy pen- 
sionariusa, Heinshts, kész volt ismét fölajánlani közbenjárását 
Rákóczi érdekében a császárnál, 51 mert a fejedelem ismételten 
kinyilatkoztatta, 52 hogy magánúton soha semmiféle körülmények 
közt nem fordul a bécsi udvarhoz. Heinsius beszélt ügyében 
Sinzendorf cs. biztossal, báró Ifferthum pedig titokban 22,000 
tallérért hajlandó volt, összeköttetései következtében Rákóczi 
kívánságainak útját egyengetni a kongresszuson és a bécsi ud- 
varban. 53 De Bécsből Hamel-Brayninx éppen most kérte Rech- 
terén grófot, intse az Utrechtben képviselt magyar protestánso- 
kat, hogy hódoljanak meg a császárnak s ne bízzanak a hazátlan 
Rákócziban ; a mire azonban Birndorf nagyon keményen vála- 
szolt neki. 54 A fejedelem szerint különben, 55 ha a hollandiak 
azt kívánják, hogy Erdély helyett más területet kapjon, erre 
nézve nekik kell javaslatot tenniök, mert nekik is érdekűkben 
áll Magyarország megnyugtatása ; de tőle kell kérdezniök, mit 
tart Erdélylyel fölérő területi kárpótlásnak. Klement tehát, ha 
feloszlik is a kongresszus, maradjon Hollandiában s folytassa 
azzal a tárgyalást, a melyet jó útra terelt. Ezen az úton haladt 
gróf Metternich is, Rákóczi lelkes híve, a ki képzelhetetlennek 
tartotta, hogy a császár kárpótlást adjon, ha a békében vagy erő- 
vel rá nem kényszerítik. s6 Strafford szerint pedig Anglia és 
Francziaország külön békéje nagy léptekkel közeledett. A csata- 
téren az angolok és a hollandok már sem támogatták a csá- 
száriakat ; de Rákóczi hat kívánságáról a franczia biztosok hiva- 
talosan még mindig nem értesítették az angolokat s nem mondták 
meg, a fejedelemnek milyen mértékben hajlandók elégtételt adni. 
Polignac bíbornok őszintén megvallotta, hogy a háborút, bizony, 
nem folytatják csupán az ő kedvéért s követelését a béketárgya- 



50 Július 19. Fiedler, Aktenstücke, 5 3 Július 26. U.-o. 385—7. 

II. 382. 54 Augusztus 2. U. o. 388. 

S * Július 22. U. o. 11. 383. 5 S Augusztus 6. U. o. 389. 

S 2 Július 20., 123. U. o. 11. 382— 3., 384. 5 6 Augusztus 9. Fiedler, 11. 391. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 317 

lásnál nem állítják oda mint conditio sine quanont; de az nem 
is sikerülne, mert most nincs mód Rákóczi kárpótlására; idáig 
még szóba sem hozhatták. Minden odamutat, hogy a császár 
lesz az utolsó, a ki belemegy a békekötésbe s Rákóczi tulajdon- 
képpen csak az angolok jóakaratában bízhatik. 57 

A fejedelmet kínosan érintette az az utrechti hír, hogy az 
Ausztriai Háztól csak úgy remélhet kárpótlást, ha csupán örökös 
birtokait kéri. Meg volt győződve, hogy még ezzel is vissza- 
utasítanák, mert a végsőre akarják kényszeríteni. A sorsra bízta 
tehát: hadd lássa, mit hoz reá az utrechti alkudozások meg- 
szakítása. 58 A franczia-holland fegyverszünet híre megerősítette 
abban a hitében, hogy a hollandok békét Kötnek s jobbra fordul 
az ő sorsa is, mely az általános békétől függ. 59 Remélte, hogy 
a francziák nem keserítik el Rechterent, a ki Hollandiát könnyen 
rá vehetné a háború folytatására. Rechteren különben csak- 
hamar lemondott s most már bízhatott benne, hogy Franczia- 
országgal nemcsak Anglia, hanem Hollandia is külön békét köt. 
Hogy ebben a fejedelem érdekeit megóvja, Klement október 
25-ikén Polignac bíbornok, Ménager és Metternich tanácsára 
hajóra ült s negyednap múlva Londonban volt, hová Strafford 
gróf csak pár nap előtt érkezett. 60 

Ugyanakkor a fejedelem maga akart Berlinbe utazni, hogy 
tájékozódjék, a szövetségesek hogyan gondolkoznak ügyéről ; de 
lemondott útjáról azon értesülése következtében, hogy a szövet- 
ségesek már nem igen ragaszkodnak Ígéreteikhez, a melyek 
szerint őt is belefoglalják az általános békébe; sőt a császár 
angliai követe panaszkodott is Bolingbroke miniszternek, hogy 
az angolok Rákóczi ügyében tárgyalnak. 61 Strafford London- 
ban november elsején is biztosította Klementet, hogy ezt az 



5 7 Augusztus 12. U. o. 11. 394. Aján- 58 Augusztus 17. U. o. 3 7. 

lotta, hogy Brenner kérje meg a franczia 5 9 Szeptember 4. U. o. 403. 

udvart a londoni udvar megkeresésére, 6 <> U. o. 11. 417 — 420. 

Rákóczi pedig küldjön valakit Londonba a 61 Október 23. Fiedler, rí. 419. Rákóczi 

miniszterekhez. Augusztus 24-én a feje- Saint Jeannak nevezi Henry St. Johnt, 

delem utasította is Brennert. U. o. 398. Bolingbroke lordját. 



318 MÁRKI SÁNDOR 

ügyet a windsori nagy tanácsban szóba hozza; de csak 15-ikén 
mondta meg neki, hogy Rákóczi visszahelyezését a királyné 
nem kérheti egyenesen a császártól. Azt tanácsolta, emlékirat- 
ban kérje a királynét, hogy ennek s egyéb érdekeinek előmoz- 
dítása végett a francziákkal való együttes eljárásra utasítsa 
utrechti biztosait. Klement azonban ettől csak úgy remélt vala- 
mit, ha siker esetére Rákóczi ötvenezer tallért igér Bolingbroke- 
nak. 62 Emlékiratát 63 azonnal benyújtotta a királynénak, de már 
oly időben, mikor a londoni svéd követtől maga is tudta, 6l hogy 
a fejedelem megindult Paris felé. A hír igaz volt. Rákóczi 
november 9-ikén búcsút mondott Danczkának, hol tizennegyedfél 
hónapig lakott s odahagyta Lengyelországot, mely a bujdosónak 
első ízben 19, most másodízben 21 hónapon át adott menedéket. 

62 November i., 4., 8., 11., 15., 18., 22., 6 3 U. o. 427 — 8. 

25., deczember 4. U. o. 420—6., 428—9. 6 4 November 25. U. o. 427. 




90. ANGLIA CZIMKRE. 



TIZENKETTEDIK KÖNYV. 



FRANCZIAORSZÁGBAN 




91- A VERSAILLESI KIRÁLYI PALOTA 



I. 

A TENGEREN. 

1712 november 9.— deczember 8. 




ercsényi aggódott, hogy a császáriak Danczkán a feje- 
delmet veszedelembe ejtik. Kérte, hogy kivált éjszaka 
vigyázzon magára. 1 Attól is félt, hogy a város a sok 
sürgetésre mégis csak kiadja a császárnak. 2 Még sem siethetett 
a jó tanácscsal, mikor Brenner arra sürgette a fejedelmet, hogy 
menjen be Franeziaországba. 3 Ilyesmire biztatta, úgy látszik, 
De la Verne is (a földrajzi regények írójának őse), a ki jóval 
nagyobb Ígéreteket tett neki, mint Bezenval franczia követ. 4 
Pápay sem hozott egyebet Konstantinápolyból néhány jó szónál. 
A nagyvezír megkérdezte : ellensége-e Rákóczi a németnek. 
«Volt is, lesz is örökké», esküdözött Pápay. Megíratták vele az 
athnámét, de a császáriak és az angolok miatt másnap már 
hazaküldték. A «magyar királyt, a ki elszaladt, s most valahol 
a tenger mellett van, közel a svéd király országához)), a benderi 
dervis módjára senki sem bíztatta, hogy nagy dolog vár 



1 17 12 június 29. Arch. R. vn. 171. 

2 Július 6. U. o. 173. 
Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 



3 Augusztus 3. U. o. 

4 U. O. 186 — 9. 



188. 



41 



322 MÁRKI SÁNDOR 

reá : a mikor majd XII. Károlylyal együtt vezeti a törökök 
előhadát \ s 

Azonban a lengyel udvar már értesítette a fejedelmet, hogy 
személye biztonságáról Danczkában tovább nem kezeskedhetik ; 
s ha az utrechti béke ott éri, talán el sem engedik Franczia- 
országba. Franczia hajók, XIV. Lajos tilalma következtében, 
nem látogatták a Balti-tengert, különösen a danczkai kikötőt; 
a szövetséges hollandok pedig aligha szállították volna el. Anglia 
azonban akkor már elszakadt a szövetségtől s Anna királyné, 
a ki nagy tisztelettel nyilatkozott Rákócziról, 6 éppen akkor 
Danczkába is küldött követet. A követ megelőzte a fejedelem 
kérését s a legnagyobb készséggel maga ajánlotta, hogy angol 
hajón tegye meg az utat. Azonnal írt a londoni udvarnak, szabad 
útlevelet eszközölt ki, a Szent György vászonszállító kereske- 
delmi hajó 7 kapitányának pedig meghagyta, hogy útra készüljön 
s a fejedelem biztonságáról gondoskodjék. A kapitány figyel- 
meztette, hogy a novemberi heves szelek miatt a hajózás a 
Balti- és az Északi-tengeren nagyon veszedelmes, de a kiadatástól 
tartó fejedelemnek sem volt veszteni való ideje. 8— 10 emberét 
különféle ürügyek alatt már november 7-én 8 a hajóra küldte, 
ő maga azonban Kisfaludy Boldizsár, Mikes Kelemen és Szat- 
mári Király Ádám, társaságában megszokott életmódját folytatva, 
lakásán várta, mikor jelentik a vitorlák kifeszítésére alkalmas 
szelet. November 9-ikén jelentették. Vay Ádám, Kéry Ádám s 
más, a titokba beavatott barátai kíséretében tehát oly ürügy 
alatt ment a tengerpartra, hogy ottan fog vacsorálni. Ott azon- 
ban elbúcsúzott barátaitól, a kik sírva hallgatták utolsó intelmeit. 9 



5 Pápay jelentése u. o. 179—183. és Queen Anne ; London, 1713., xi. 397. Idézi 
190—192. Követségéről az akkori lapok is Kropf a Századokban, 1898. 750.) George- 
írtak, a miért a bécsi udvar nagyon bősz- nak nevezi. Vászonszállító keresk. hajónak 
szús volt Rákóczira. U. o. 200. Rákóczi mondja, Önéletr. 245. 

6 Klement deczember 4. Fiedler, 11. 8 Boyer szerint (u. o.) ekkor szállt volna 
428. ö maga is hajóra ; de ez az időpont csak 

7 A hajót november 10. levelében Rá- szolgáinak beszállítására vonatkozhatik. 
kóczi St. Georgenak nevezi (Fiedler, 11. 9 Rákóczi levele Passyból 17 13 már- 
618.), Boyer (The history of the reign of czius 13. Erdélyi Múzeum, Kemény-gyüjL 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 323 

A három ifjúval együtt csolnakra ült és szerencsésen eljutott 
a Szent György-hajóra. Az elfogatástól többé nem kellett félnie, 
mert mostantól fogva angol védelem alatt állott. 

A hajóról utasította főudvarmesterét, Vayt, ro híjjá össze ott 
maradt udvarát s magyarázza meg, hogy nem hagyja el és 
szolgálatában meg is tartja őket, a míg lehet, de elbocsátja, a 
ki távozni akar. Vay Kéryvel és Fogarassyval írassa össze s 
Török Zsigától vegye át és raktározza be saját és a vele ment 
bujdosók holmiját. Leveleinél drágább kincse nem lévén, azokat 
páter Kéry, a franczia követtel egyetértve, tűz és betörés ellen 
biztos helyen tegye zár alá. A gránátos őr maradjon meg szál- 
lása előtt. Parisba a szokott úton küldjék leveleit, de kis cso- 
magokban, « mivel drágán kell fizetni a leveleket)). Páter Kéry 
szükség esetében zálogba vetheti itt hagyott ezüstnemüit és 
drágaköves kardjait, hogy a személyzetet Vay fizethesse. Hátas 
és hintós lovait ne adják el, kivéve két feketét, de Vay azok 
helyett barna pejlovakat vegyen s használja valamennyit. Adja 
el a Csendest is, de helyében tartsa meg Ilosvay János nagyob- 
bik pejlovát. Az Elbingen körűi levőkről szokott módon gondos- 
kodjék. Főudvarmesteri tekintélyét őrizze meg, de Kéry taná- 
csára is hallgasson. 

így rendelkezvén, november io-ikén hajnalban a várva-várt 
szél lengedezni kezdett, de a shipper (hajókapitány) még nem érke- 
zett meg. «A világon a legjobb szelünk van — írta a fedélzetről 
most már mint Sár osy gróf Bezenvalnak, 11 — de úgy himbálózunk 
a horgonyon, mint valami hintán. » A tengeri betegséget még nem 
kapta meg, de gyanította, hogy nem kerüli el. Barátait Bezenval 
útján biztosította, hogy szeretettel, tisztelettel emlékezik rájuk. 12 



io Kelet nélkül a fejedelem kezeírása. hozzájuk Mérvbe, a «kis Faniche»-t pedig 

U. o. négy folio-oldalon (1712 november 9. nyugtassa meg, hogy majd biztosabb 

alá osztva). alkalommal ír neki, de azért nem feled- 

11 November 10. Fiedler, ír. 492., 618. kezik meg róla. (Fiedler, ír. 494.) A kis 

12 Hullba érkezve, kérte (deczember 9.) Fanicheról, Rákóczi danczkai életének 
Bezenvalt, mentse ki őt a mervi sztaroszta talán megédesítöjéről, sajnos, nem tudunk 
és felesége előtt, hogy nem mehet el többet. 

41* 



324 MÁRKI SÁNDOR 

Végre megérkezett a shipper s a matrózok a horgonyok 
fölszedéséhez láttak. Ekkor azonban az egyik horgony vastag 
kötele elszakadt s felhúzása háromnapi munkát adott. IJ Ez a 
nem remélt veszteglés Rákóczinak könnyen vesztét okozhatta 
volna, mert útrakelésének, mondhatni menekülésének a híre a 
városban akkor már elterjedt. Utazása czélját — írta egy 
német újság — könnyű kitalálni. Francziaország bizonyosan 
aranyhegyeket ígér neki, de gyanítani lehet, hogy visszahelye- 
zése miatt az utrechti békében nem igen fog erősködni. Azon- 
ban összeköttetései miatt mindig veszedelmes marad az osztrák 
minisztériumra nézve s nem lehet tudni, hogy — ha a szövet- 
ségesek Francziaországot lélegzeni engedik és cselszövéseit a 
törököknél buzgón és erősen folytatja — magyar részről meg 
micsoda új háború támadhat? Az osztrák ügynökök fenyege- 
tőztek is, 14 hogy IV. Frigyes dán király a kapott értesítés 
következtében a Sundban Rákóczit letartóztatja és kiadja a 
császárnak. A hajóskapitányt is figyelmeztették, hogy a feje- 
delem és bujdosótársai elszállításával bajba keveredhetik. 
A derék kapitányt ezzel csak a munka gyorsítására ösztönözték. 
Tizenharmadikán végre felhúzták a horgonyokat, miben 
a fejedelem is segített a matrózoknak, 1 s mert a kedvezőtlen 
szelek egész homoktorlaszt fújtak a hajó köré s azt féloldalra 
dütötték. Tíz óra tájban olyan vihar támadt, hogy a hullámok 
keresztül csaptak a hajó orrán s a vizet alig tudták kiszivaty- 
tyúzni. Ilyen nyomorúságosan töltötték az éjszakát. Másnap, 
14-ikén, megkísérelték az elindulást, de a szembefúvó szél miatt 
nem boldogultak s így éjjelre ismét horgonyt vetettek. 15-ikén 
reggel kedvező szél támadt s ekkor el is jutottak a Putziger 
Náhrung helai hegyfokáig, de ott a szél megint elállt s egynapi 
veszteglésre kényszerítette őket. Végre 16-ikán hajnal előtt két 
órával kedvező széllel megindultak s valahára a nyílt tengeren, 



M Rákóczi önéletr. 242 — 3. Király nap- 14 Europáische Fáma, 1712. cxxxvn. 389. 

lója, 262. iS A munkáról többes számban beszél. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 325 

de a sok homokpad és a szélcsend miatt két nap és egy éjjel 
még mindig csak óvatosan folytathatták útjokat. 

Harmadnap l6 zivataros éjszaka következett. A fedélzetre 
jéghideg zápor ömlött, a hajó orrába becsapó hullámok a Szent 
Györgyöt elmerüléssel, a szelek a Bornholm- sziget partjához 
való csapással fenyegették. Mindenkinek, a fejedelemnek is részt 
kellett vennie a vitorlák köteleinek elvágásában, hogy a végső 
veszedelemből szabaduljanak, a mi végre sikerült is. 17 Novem- 
ber 20-ikán napkeltekor jókedvvel és duzzadó vitorlákkal 
haladtak el a dánok nagy és szép szigete, Bornholm mellett. 
Innen, egy napig az é. szélesség 55. fokát követve, 21-ikén 
éjjel 2 órakor a Möens l8 Kiint hegyhez, Möen dán sziget 
közelébe jutottak. 

A veszedelmes helyről északfelé azonnal tovább vitorláztak. 
Reggel 8 óra tájban elhaladtak a svéd Faltér sbo I9 irányában a 
Köge-öböl bejáratánál állomásozó huszonöt dán hadihajó, egy 
óra tájban a Sund-szorosban pedig Kjöbenhaven (Koppenhága) 
előtt. Az öt mértföldnyi utat tehát öt óra alatt tették meg. 
Érdeklődéssel, de — letartóztatástól tartva — aggodalommal is 
szemlélték a dán király falakkal kerített erős és kellemes fek- 
vésű fővárosát, a melyet csak keskeny tenger választ el Svéd- 
országtól. 20 Néhány óra múlva elvitorláztak az «igen erős» svéd 



16 A hajó rendes körülmények közt szag közt csak 3 angol mfd, vagyis 4V2 km. 

egy óra alatt tett meg egy mérföldet s Úgy látszik, a mi legtermészetesebb is 

így Helatól Rönneig legalább is 40 órára hogy a Drogden-csatornán át haladtak s 

volt szükség. ennek keleti partját, Saltholm szigetét, már 

J7 Rákóczi (Önéletr. 243— 4.) és nov. 21. Svédországhoz számította; mert különben 

Bezenvalhoz intézett levelében (Fiedler, Kjöbenhaven és a svéd lundi part közt 

11. 492.) az útnak ezt a részét elevenen 30 km. széles. Sz. Király meghatározásai 

írja le, de csak a Sundnál folytatja. A hé- pontatlanok ; pl. a svéd Landskronát is 

zagot Sz. Király naplója egészíti ki, 262. 1. Kjöbenhavennel szembenfekvőnek mondja, 

18 Sz. Király naplójában (262. 1.) hibás holott attól északkeletre, 28 km-re van. 
olvasással Mocus. Megközelítette volna a távolságot, ha 

1 9 Rákóczi Bezenvalhoz intézett leve- 3 angol mfd helyett ugyanannyi magyar 
lében Faltibannak irja. (Fiedler, 11. 493.) vagy német mfdet mond ; pl. a Kjöbenhaven 
Faltersbo Svédországnak legdélnyugatibb és Hoven sziget közt levő távolságot 3 
része. mfdnek írja s ezt német mfdekben meg 

20 Sz. Király szerint a tenger a két or- is közelíti. 



326 MÁRKI SÁNDOR 

Landskrona előtt, majd a kis Hven szigetben gyönyörködtek. 21 
Későn este HelsingöméX érkeztek a Sund északi kapujához. 
Itt horgonyt vetettek, mert a dán király ősidőktől fogva (1857-ig) 
Helsingörben szedetett vámot a hajóktól. 22 Akkor is valami száz- 
ötven kereskedelmi hajó horgonyzott a kikötőben. A dán vám- 
tisztek érkezésekor Rákóczi és hívei levonultak a hajó belsejébe, 
hogy beszédbe ne eredjenek velők s valamiképpen ]e ne tartóz- 
tassák őket. A tisztek azonban ösmerték a kapitányt. Beérték 
azzal a nyilatkozatával, hogy idegenek nincsenek a hajón s ezzel 
engedelmet adtak a vitorlák felvonására. A kapitány azonban a 
másnapot még ott töltötte, hogy megfizesse a vámot, útlevelet 
váltson s két hétre való eleséget szerezzen be. Rákóczi a hajón 
maradt s nem tekintette meg a várost és a várat, a pompásan 
épült Kronborgot, hol könnyen kézbe eshetett volna. 

Eddigi útját a fejedelem hosszúnak és unalmasnak találta; 
a sok vihar és eső miatt senkinek sem tanácsolta, hogy tél 
idején tegye meg ezt az utat. A tengeri betegség még sem bán- 
totta s tréfálózott egyik útitársával, Boule-lal (Boylaye?), a ki 
minduntalan adózott a tengernek. A mikor egyebet nem tehetett, 
aludt, mert kedve szerint még csak nem is sakkozhatott. 23 
November 23-ika első perczeiben holdvilágos éjszaka indultak 
meg; de csakhamar sűrű köd és sötétség ereszkedett reájuk. 
A kapitány aggódott, mert a Sund itt a legkeskenyebb 24 és 
nagyon zátonyos. Mindamellett folytatta útját s reggel 8 órakor 
már elhaladtak a svéd Kul/en-hegyfok előtt. 2 s Ennél a kőszik- 
lánál mindenkinek fél tallért kell adnia, különben belemártogatják 
a tengerbe. A Kullens-Fyr sziklán éjjel-nappal máglya égett, 
hogy a hajók neki ne vágódjanak a veszedelmes partnak. 
Sz. Király szerint itt kezdődik az oczeán; pedig még csak a 



2 1 Sz. Király "érdekesen mondja el (263. 1.), 23 November ai. Bord de St. George, 

az angol királyné hogyan akarta meg- Fiedler, n. 618. Boulenak írja. 

szerezni, hogy ott erősséget és tárházat 24 Sz. Király úgy gondolja (263. 1.), hogy 

építtessen. csak egy angol mfd ; a valóságban 3979 méter. 

22 Der Sundzoll und der Welthandel. *S Rákóczi (244. 1.) Kholnak, Sz. Király 

Leipzig, 1854. (263. 1.) Caulnak íria. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



327 



Kattegatban jártak. A mint északfelé közeledtek, a Skagerrak 
felől fúvó szél egyre erősödött és nagy zivatar készülődött, mi 
elől valamely fjordba akartak menekülni. A fjordok éppen Lásö- 
szigettel szemben, a svéd partokon 26 kezdődnek. A hogy a 
fejedelem is észrevette, kényelmes és biztos menedéket nyúj- 
tanak a hajóknak, ha a nyílásuk előtt levő sziklák és szigetek 








92. KRONBORG. 



útvesztője közt egyszer bejuthattak. A partihajósok nélkül meg 
sem közelíthetők, mert csak azok ösmerik a járást. A mint tehát 
Göteborgot, Svédországnak egyik legnagyobb gyár- és keres- 
kedővárosát elhagyták, azonnal a Sálö-fjord 1 "' felé fordultak. 
Jeladással segítségül hittak a lakosokat, a kik — a szokott kikötői 
fogadtatás után — a sziklák girbe-görbe útjain csakugyan biztos 
révbe, kétségtelenül a marstrandi kikötőbe kalauzolták őket. 2 * 



26 Rákóczi tévedésből (244. 1.) norvég 
partokat ír s a fjordot Sundnak nevezi. 

27 Rákóczi szerint (Önéletrajz, 245. 1.) 
Czelli-Sund. 



28 Sz. Király mondja (264. 1.), hogy 
Göteborghoz két mfdre egy szigetbe. 
Marstrand enyhe őszi levegőjéről s fürdő- 
jéről most is híres. 



328 MÁRKI SÁNDOR 

Két napig vesztegeltek a fjordban, de legalább kitértek a 
szörnyű zivatar elől, a mely megérkezésük estéjén azonnal kitört 
s egész éjjel, sőt 25-ikén is egész nap dühöngött. Végre novem- 
ber 26-ikán a zivatar elült s kedvező széllel délelőtt 10 órakor 
folytathatták útjokat. Teljes 24 órába került míg — körülbelül 
azon az úton, a melyet most a kábel jelöl — Marstrand vidé- 
kéről eljutottak Jydland legészakkeletibb fokához, Skagen-Rev- 
hez. Azonban alig vágtak neki a Skagerraknak, 27-ikén d. u. 
2 órakor irtózatos vihar támadt, mely visszafelé sodorta őket. 
Egyik vitorlát a másik után bevonták, a kormányt kötelekkel 
megerősítették, holmijokat összecsomagolták s azután Istenre 
bízták magukat és hajójukat. Alsó házukba — ahogy Sz. Király 
Ádám nevezi hajószobájukat, a cajutteot, - néha úgy ömlött be 
a víz, mintha hordóból töltötték volna. Harminczhat óra múlva, 
29-ikén virradóra egy órakor, a vihar végre enyhült, de a szél 
még mindig tánczoltatta a hajót valahol a jydlandi zátonyos partok 
közelében. Az ágyán fekvő fejedelem hallotta a kapitány meg- 
jegyzését, hogy ha a szél még néhány órahosszat tart, okvetet- 
lenül hajótörést szenvednek. 

A fejedelem, a ki nem tudott úszni, készen állt a halálra, de 
a végső veszedelem híre éppenséggel nem rémítette el. Végig- 
gondolta egész életét, a melyhez többé semmi sem kötötte. 
Elkészítette síríratát, a melynek a hőshöz és a törhetetlen lelkű 
emberhez méltónak kellett lennie. Úgy tervezte, hogy ezt az 
utolsó gondolatát felírja ónlapra, a melyet nyakába akaszt, hogy 
ha majdan ráakadnak, tudják, kicsoda. Az álom azonban elnyomta 
a kicsinyhitűek közt, a kik féltek. Mire deczember elsején föl- 
ébredt, alig érezte a hajó rengését s hallotta a matrózok vidám 
zaját, a mint a vitorlákat megint kifeszítik. Előhívott szolgája 
jelentette, hogy a heves szélre csend támadt, majd kellemes 
szellő, mely azonban szembe fúj velők. Mivel így Anglia felé 
nem mehetnek, a kapitány Norvégia felé tartott, hogy ott 
kenyeret és sört vegyen be hajójára. Nem ösmerte a szaggatott 
partokat, a beléjök vágódott fjordokat ; azonban, gyönge szellőtől 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



329 



hajtott vitorlákkal, kénytelen volt kikötőt keresni. Ekkor végre 
deczember 2-ikán, megérkezett a várva-várt kedvező szél, a 
melyet mindnyájan kitörő örömmel fogadtak s most már egye- 
nesen az angol partok felé fordulhattak. 

Harmadikán reggel, mikor az idő megint esőre állt, a hajó 
fedélzetén mélázó fejedelem észrevette, hogy messziről egy hajó 
kifeszített vitorlákkal irányt változtatott s most velők egy irány- 



...■;■ '■■" -'.:.v ■ ■"''' ' 

'mm 


' fgjá 




■"'.',.-: : ^v# ; " >:: ':'-- : 



93. JYDLANDI PARTRESZLET. 



ban halad. A kapitány nem törődött a dologgal, de a fejedelem, 
már csak időtöltésből is, messzelátóján tovább is figyelemmel 
kísérte s egy óra múlva észrevette, hogy a hajó szembefordul 
velők. A kapitány kettős vitorlaerővel elmenekülhetett volna, de 
csak akkor ismerte föl a veszedelmet, mikor az idegen hajó 
orráról ágyúlövéssel a vitorlák bevonására s arra szólították 
fel, hogy csolnakon azonnal hozzájuk menjen. Eleintén azt hitték, 
hogy a hajó Hollandiából, Rákóczi elfogatására jött. A kapitány 
inkább svéd kalózhajónak tartotta. De találgatásokra s készülő- 
désekre nem maradt idő, mert az idegen hajó, újabb ágyújellel, 

Magyar Történeti Életrajzok, xqio. 42 



330 MÁRKI SÁNDOR 

ismételte parancsát s kapitánya szócsövön átkiáltott, hogy ha 
szót nem fogadnak, harmincz ágyúját ellenök fordítja. Már pedig 
egyetlenegy ágyúlövés is elég lett volna a drága vászonrako- 
mány megsemmisítésére, a védtelen hajó elsülyesztésére. Érté- 
kesebb tárgyaikat tehát hamarjában a hajónak egyik zugában 
rejtették el s a kapitány azután átcsolnakázott a hajóhoz. 

A fejedelem, a ki nem félt a hajótöréstől, most komolyan 
aggódott, hogy elfogják ; hamarosan az ágyra dőlt tehát, abban 
a föltevésben, hogy ha betegnek tetteti magát, a kalózok nem 
törődnek vele. A kapitánynyal visszatérő idegen tiszttől csak- 
hamar megtudták, hogy támadójuk franczia hadihajó, mely 
hollandi hajókra leselkedik ; s meggyőződvén róla, hogy ők 
angolok, engedelmet adott útjok folytatására. Jó kedvvel vágtak 
tehát neki az Északi-tengernek s ötödikén hajnalban már meg- 
pillantották Britannia partjait. A kapitány azonban ekkor hir- 
telen délre (balra) fordult, mert azt hitte, hogy a november 
20— 29-iki zivatarban eltévesztette az irányt s most Edinburghba 
jut Hull helyett. Az irányváltoztatás következtében majdnem 
zátonyra, úgy látszik, a Dogger Riffre jutott ; de éppen a homok- 
padok közelléte figyelmeztette, hogy helyes úton jár. Másnap, 
hatodikán, a fejedelem, Bercsényire gondolva, megitta a Szent 
Miklós-poharát, mikor messziről megpillantották Anglia első 
hegyfokát, a Cap Flamborougk Headet, a melyet ő Fieldborough- 
nak 29 nevezett. Megmutatták neki azt az irányt is, a melyben, 
ettől északnyugatra, Newcastle esik. 30 Deczember 7-ikén a 
Humber- folyam torkolata előtt a hulli, helyesebben a Spum 
Head-foknál vetettek horgonyt. Beszélték, hogy ott a tengerben 
egy elsülyedt város romjai vannak, a mik miatt a fokot est- 
homályban veszedelmes megkerülni. A kapitány tehát megvárta 
a hold feljöttét s a kissé erősebb szelet és csak akkor evezett 
be a fok nyugati oldalán levő kikötőbe. Ha a másnapi vihar az 
első horgonyhelyen, a nyilt tengeren éri hajójukat, visszaveri 

29 Ilyen nevű hegyfok nincs. hogy ez Fieldborough és a Humber közt 

30 Önéletrajzából (249.) úgy tűnik ki, fekszik, holott tájékán sem járhattak. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 33 1 

azt Norvégia felé, a hogy több hajóval megtörtént; s a hajó- 
töröttek közt talán őket is emlegették volna. 31 

A fejedelem baj nélkül állotta ki az utat. A tengeri betegség 
a matrózokat is örökösen kínozta, de őt nem bántotta. Egész- 
ségének nem ártott sem a besózott hús, sem a fekete kétszer- 
sült. Tréfálkozva nyugtatta meg Bezenvalt és danczkai barát- 
jait, hogy ezután sem kíván (mint halott) nagy csomagként 
szerepelni s nem akarja, hogy a tengeri kutyák (delfinek) meg- 
egyék. Minden szenvedését elfelejtette, mikor meglátta a földet, 
Anglia földjét. 32 

II. 

ANGLIÁBAN. 

— 1712 deczember 8. — 1713 januárius 13. — 

tbaejtette a fejedelem Bezenval tanácsára Angliát is. 
Mielőtt Francziaországba utazott volna, Londonban, 
XIV. Lajos óhajtásához képpest, tisztelkedni akart Anna 
királynénál, hogy ügyét személyesen ajánlja pártfogásába s annak 
részleteivel megösmertesse. A király megbízta londoni követét, 
hogy a magyar ügyet mindenképpen előmozdítsa. 1 Úgy tudta, 
hogy a minisztérium elődjei hibájának tulajdonítja Magyarország 
bukását s kívánatosnak tartja a fejedelem és az ország kielégí- 
tését, a háború és a bizalmatlanság okainak teljes kiirtását. 2 
Már egy esztendeje megírta, 3 hogy ha az angol és a franczia 
udvar kiegyezik, a mi pedig tulajdonképpen megtörtént, az angol 
minisztérium bizonyára buzgóbban támogat mindent, a mit 
Francziaország az ő ügyében javasol. Ebben a reményben 
Bercsényi már akkor sem bízott, de a fejedelem valóban mulasz- 

3 1 Rákóczi tengeri útjának leírása az 5 2 Rákóczi Bezenvalhoz deczember 9. 

Önéletrajzban 242 — 9. Sz. Király napló- Fiedler 11. 493 — 4. 
jában, 262—4. és Saussure Törökorsz. 1 Eur. Fáma, 17 13. cxxxix. 568. 

Leveleiben, 252. Legbővebben és legérde- 2 Szalay, Rákóczi bújd. 121 — 2. 

kesébben maga a feiedelem írta le. 5 U. o. 192. 

42* 




33 2 



MARKI SÁNDOR 



tást követett volna el, ha nem keres alkalmat, hogy Anna királyné- 
nak megköszönje eddigi jóindulatát s azt a most olyan nagyon 
kétes jövendőre is kérje. 

Azonban már a hulli kikötőben csalódás érte. Nem volt 
szabad partra lépnie. A Szent-György hajónak — szabály sze- 



w. ■fis 

11 

H CB 

m m 


feji :f'\*; 

K-i ^^ 







94. BOLINGBROKE. 

rint — negyven napig kellett vesztegelnie, mert Lengyelország- 
ból jött, hol a pestis még nem szűnt meg. Egy továbbutazó 
angol, Mr. Scott, megnyugtatta, hogy intézkedni fognak útja 
folytatásáról. 4 Rákóczi tehát azonnal írt Bolingbroke viscount- 
nak, s a külügyi államtitkárnak, hogy számára e végből más 



4 Rákóczi Bezenvalhoz deczember 9. Fiedler, 11. 493 — 4. 

5 Henry St. John 1712 július 7-én lett Bolingbroke viscountja ; Rákóczi tehát 
rosszul emlékezett, hogy még nem volt az. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 333 

hajót eszközöljön ki a királynétól s remélte, hogy hat nap alatt 
kedvező választ kap. 6 »John Bulla azonban másképpen gondol- 
kozott, 7 mert, a megbukott whigpárt nagy bosszúságára, — foly- 
tatta ennek a müvét. Rákóczi megérkezése előtt alig egy héttel 
Anna királyné nagy tisztelettel beszélt Bolingbroke előtt a 
fejedelemről s késznek nyilatkozott arra, hogy segítse őt magán- 
javainak visszaszerzésében, ha ezt a kongresszuson Franczia- 
ország javasolja s ha a fejedelem eláll Erdély követelésétől. 
Akkor már a lapok is hirdették, hogy a fejedelem hajóra szállt 
s Anglián keresztül Francziaországba készül. Bolingbroke erről, 
saját állítása szerint, még nem tudott bizonyosat, de azt taná- 
csolta Klementnek, hogy keljen át Francziaországba, hogy 
Brenner-re\ együtt határozott választ eszközöljön ki Rákóczi 
támogatása s eltartása érdekében s a kívánt határozattal térjen 
vissza Angliába, ha a fejedelem csakugyan odajön, a mi külön- 
ben nem történhetik franczia segítség nélkül. 8 Klement deczem- 
ber 5-én Londonból valóban elindult Dunkerquen át Parisba, 
de levelet hagyott hátra számára, a melyben a helyzetről s 
különösen arról is tájékoztatta, hogy a miniszter gyűlöli az 
oroszokat és a lengyeleket, de szereti a svédeket. 

Valószínű, hogy ezzel együtt más levelek is várták a feje- 
delmet a hulli kikötőben, hol, vagy inkább a Humber folyamon, 
deczember 8-án a várostól hét angol mértföldre 9 (Stone Creek 
és Stallingborough közt) vetettek horgonyt. 10 Másnap a fejedelem 
a hajó fedélzetéről írt Bezenval franczia követnek. Angol hírek 
szerint tizedikén 8—10 szolgájával partra szállt volna, hogy ott 
Hull közelében, Mr. Washington házában töltse a vesztegzár 
idejét. 11 Washington György, ki családja nevének fényt, amerikai 

6 Fiedler, n. 493. « : Boyer, The history oí the reign ot 

7 John Buliról újabban Histor. Zeit- Queen Anne, xi. 397. Századok, 1898.750. 
schrift, 100. kötet, 248—9. 1. és Kacziány, A Washingtonoknak Fred. W. Ragg által 
Swift és kora, 85. 1. fölfedezett családfájából (közli TicknorCaro- 

8 Klement Rákóczihoz deczember 4. line, Washington's Surprising Ancestor, 
Fiedler, ír. 428—9. Harper's Weekly, Lír. 1908., 2669. sz.) a 

9 Sz. Király, 264. két Washingtonnak családi összeköttetése 
10 Fiedler, 11. 618. nem derül ki. 



334 MÁRKI SÁNDOR 

hazájának szabadságot adott, még csak húsz esztendő múlva : 
az oczeánon túl, Virginiában született meg ; de van valami meg- 
ható abban a híresztelésben, a mely a szabadharczoknak két 
szent nevét öntudatlanul olyképpen fűzte együvé, hogy Rákóczi 
Washington őseinek telkén lépett volna először Anglia szabad 
földjére. Azonban egy pillanatra sem hagyta el a vizet. A meg- 
rongált Szent-György hajó egy hétig lebegett a víz közepén és 
csak deczember 16-án hajnalban kötött ki a part mellé. A szigorú 
vesztegzár következtében egyáltalán nem engedték őket a száraz- 
földre. 12 

Egy nap azonban, deczember 24-én, a kíváncsiság mégis 
rávitte Rákóczit, hogy megtekintse Hull városát. Mikes, Kis- 
faludy és Király kíséretében szép csöndes időben vitorlás 
csolnakba ült, hogy a dagály s kedvező szél segítségével a város 
alá evezzen. De alig tették meg a fele útját, beállott az apály 
s nagy szél kerekedett, a mi a matrózoknak kemény munkát 
adott. A hullámok keresztülcsaptak és majd felfordították a 
sajkát, melyből néha alig bírták kilapátolni a vizet. De a feje- 
delem fiatalos jókedve az aggódó matrózokra is átragadt ; szem- 
beszálltak a felborulás veszedelmével s nemsokára a mólóhoz 
érkeztek, a hol már teljes biztonságban érezték magukat. A buj- 
dosó fejedelem jövetelének hírére a nép összefutott a partokon, 
hogy lássa a szabadság hősét, a ki nyolcz esztendeig daczolt a 
császárral és szövetségeseivel s hírével betöltötte a világot. 
A nők szembetűnő érdeklődéssel nézték a daliás férfiút, a ki 
udvariasan és enyelegve viszonozta üdvözléseiket. Egyszerre 
váratlanul megjelent előtte a városi hatóság hajója is, az ő 
vitorlása mellé állt s a polgármester latin beszéddel üdvözölte 
őt. A fejedelem szintén latinul válaszolt, de tulajdonképpen nem 
tartotta helyénvalónak a megtiszteltetést, a mely egyszerű 
kirándulás közben érte. A városnak akkor még huszadrésznyi 
lakossága sem volt, mint most, a mikor 262.000 ember él benne ; 

i2 Sz. Király, 265. 



1 !» I 




336 MÁRKI SÁNDOR 

de kereskedése s ipara miatt Angliának már akkor egyik leg- 
élénkebb helye volt, a melyet érdemes lett volna bővebben 
szemügyre venni. Azonban az ünnepies fogadtatás után a feje- 
delem, a kedvező szelet felhasználva, a nép lelkes tüntetése 
közt, visszatért a Szent-György hajóra. 13 

A hulliek már csak azért is szívesen látták a fejedelmet, mert 
Anna királyné parancsa és Bolingbroke miniszter rendelkezése 
értelmében nekik kellett hajót adniok továbbutazására s így 
valami szolgálatot tehettek hírneves vendégöknek. Úgy szólván 
karácsonyi ajándékul küldtek eléje egy teljesen fölszerelt, de 
árúkkal csak színleg megrakott kereskedelmi hajót, melyre 
kíséretével karácsony másodnapján át is szállott. Azonban a 
zord téli szelek miatt megint várakoznia kellett s nemcsak az 
17 13. újesztendőt, hanem a vízkeresztet is a Humberen töltötte. 

17 13 januárius 7-én délben kedvező szelekkel megindultak, 
de olyan lassan haladtak előre, hogy még este öt órakor sem 
érték el a nyílt tengert. Horgonyt vetettek tehát és kedvező 
szelekre várakozva, még három napot időztek a Humberen, 
alig két kilométerre a tengertől. Erős próbára tette mindez a 
fejedelem türelmét, mert éppen az indulás pillanatában tartotta 
vissza Francziaországtól, a melynek látására évek óta vágya- 
kozott. Végre januárius 10-én délután egy órakor odahagyhatták 
a Humbert, a melyen egy hónapnál tovább vesztegeltek. Elha- 
ladtak a Wash-öböl előtt, másnap délben pedig megtették a 
Yarmouth s a Cross és Corton Sand közt levő utat is, mely 
zátonyai és homokpadjai miatt olyan veszedelmes. Örültek tehát, 
mikor túl voltak Anglia leghíresebb heringfogó helyén. Egyéb- 
iránt a fejedelem gyönyörködött Anglia partjaiban, melyeket 
bájosaknak talált. Figyelmét lebilincselték a kereskedő-hajók, a 
melyek oly nagy számban közlekedtek, s elnézegette a delfineket, 
vagyis a tengeri disznókat, 14 a mikből a hajósok veszedelmet 
jósoltak. 12-én elhaladtak a Themse torkolata és öble előtt, de 

13 Rákóczi Önéletr. 249—250. mondta 1702-ben megjelent Jeles Vad- 

14 A két nevet már Miskolczi egynek kertje 540. lapján. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



337 



csak vágyó pillantásokat vethettek London felé. Torcy franczia 
külügyminiszter szerint Rákóczinak ott személyesen kellett volna 
felszólalnia a bécsi udvar ellen ; s a mennyiben Angliának is 
érdekében áll a fejedelem visszahelyezése, ügyét szívesen ajánlaná 
az angol miniszterek figyelmébe. Hajlandó volt rendszeres tár- 
gyalást is kezdeni a királynéval s remélte, hogy ez a fejedelem- 




96. A TOWER LONDONBAN. 



nek javára és tisztességére válik. Egyúttal utrechti biztosait is 
új utasításokkal kívánta ellátni. IS Egyszer már Angliában lévén, 
valóban szükséges lett volna 16 értekeznie a miniszterekkel, hogy 
elutazása után egyik a másikra ne hárítson oly ügyet, a mit 
együtt jól elintézhettek volna. 

Azonban — a mint Gautier abbé beszélte utóbb Klement- 
nek — a londoni császári követ tiltakozott Rákóczi fogadtatása 
ellen; kifejezte reményét a kincstárnok előtt, hogy Anglia nem 
pártolja tovább a rebelliseket, mire Oxford lord miniszter (Har- 

1 5 Klement jelentése Parisból januárius 7. Fiedler, ír. 432. 

16 U. o. januárius 17. U. o. 433. 

Magyar Történeti Életrajzok. 19 10. 43 



338 



MARKI SÁNDOR 



ley Róbert) szavát is adta, hogy nem elegyednek ebbe a dologba. 
A királyné is így határozott, mire Bollingbroke államtitkár 
ugyanakkor, mikor ezt a hajót Rákóczi rendelkezésére bocsá- 
totta, megkérte a fejedelmet, hogy politikai okokból ne látogassa 
meg Londont. 11 Sőt a bujdosók — mintha a delfinekhez fűzött 
jóslatok teljesednének — a nagy szél miatt DunkerquenéX sem 

köthettek ki. Pedig, pa- 
rancsa szerint, pénzzel és 
kocsival ott várakozott 
Rákóczira egykori testőr- 
ezredese, UAbsac. lZ Sőt 
Parisból Klement és Bren- 
ner is odautaztak, hogy 
tájékoztassák, ügye hogyan 
áll a franczia udvarnál; 
mert szóval sok olyat 
mondhattak, a miket írásba 
nem foglalhattak. 19 Rákó- 
cziék 12-én este már látták 
is a dunkerquei tornyo- 
kat, de nem köthettek ki, 
mert a szél erősödvén, a 

97 . „ ARLE v kób E rt, oxfokdx oró f , F öK 1N csTÁR N oK. kapitány nem merte az éj- 
szakát a nem-igen ösmert 
partokon tölteni. Tovább hajózott Calais felé, de annak is csak 
tornyait láthatták s ugyanazon okokból nem kötöttek ki. A hajó 
kicsiny volt, csak tíz fáradt legény dolgozott rajta s a majdnem 
üres hajót a vihar könnyen a parthoz csapta volna. Tovább 
vitorláztak tehát s a kapitány a fejedelemmel együtt tanumál- 
nyozta a térképet, hogy a franczia partok mentén eligazodjanak. 
A Doveri úton átmenve, Calais és Dieppe közt virradtak meg. 




J 7 Klement jelentése Londonból jan. 23. Fiedler, 11. 434. 

18 Rákóczi, Önéletr. 252. Klement Charriéret említi. Fiedler, 11. 434. 

19 Klement januárius 7. Parisból, 17-én Dunkerqueböl. Fiedler, 11. 432 — 3. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



339 



Dieppe közelében egy halászbárkára akadtak, a mely jó 
pénzért vállalkozott reá, hogy bevezeti hajójukat a kikötőbe. 
Adott jelökre a franczia révhajósok is eléjök jöttek, de figyel- 
meztették őket, hogy apály közeledvén, minden vitorlájukat ki 
kell feszítniök s egész erejükkel dolgozniok, ha be akarnak jutni. 
Egyik franczia a hajó orrához, másik a kormány közelébe állt, 
hogy az angol matrózokat a fordulatokra, veszedelmekre figyel- 




98. A DIEPPEI KIKÖTŐ ÉS KÖRNYÉKE. 

meztessék. Azonban nem értettek egymás nyelvén s mikor a szűk 
bejárathoz értek, a kormányos hibás mozdulatot tett, minek 
következtében a szél teljes erővel a hatalmas mólóhoz sodorta 
őket. A veszedelem láttára a franczia révészek kiugráltak csol- 
nakaikba, a parton állók pedig rőzséket hajigáltak a móló elé, 
hogy az odavágódás erejét mérsékeljék. Mindenki hajótöréstől 
félt. Azonban a teljes erővel rohanó hajó orra alig egy sing, 
vagy talán csak három ujj távolságban hirtelen elcsavarodott 
a mólótól s egyenesen beszaladt a város mellett folyó Arques 
folyóba, vagy inkább annak külső kikötőjébe (Avant-Port). 

43* 




34-0 MÁRKI SÁNDOR 

Az összefutott nép köteleket hajigált be a hajóba s úgy von- 
tatta fel őket a folyóvizén. A város kőfalától egy puskalövésre 
álltak meg. A várparancsnok tisztelettel fogadta a fejedelmet, a 
ki délután egy .órakor lépett először franczia földre, a melyért 
olyan régen epedett. 20 



III. 

FOGADTATÁS FRANCZIAORSZÁGBAN. 

— 1713 januárius 13.— április 27. — 

|ég nem heverte ki Dieppe az 1694. és 1709. évi angol- 
holland bombázás pusztításait ; de éppen a haza védel- 
mében kiállott szenvedések okozták, hogy a lakosok oly 
szívesen fogadták egy más haza szabadságának védőjét, Rákóczit, a 
kinek elszállásolásáról a háromszázados vár parancsnoka gondosko- 
dott. Másnap, januárius 14-én reggel, a fejedelem a hatalmas St.- 
Jacques templomban hálát adott az Istennek megszabadulásáért s 
azért, hogy franczia földre vezérelte. Azután a városi hatóság üdvöz- 
lését és tisztelgését fogadta. A figyelem jólesett Rákóczinak, 
de elhatározta, hogy, magánember módjára, mint Sárosy gróf 
folytatja útját s környezetének is megtiltotta, hogy fejedelemnek 
szólítsák. Hintón negyedmagával látogatást tett egy beteg gróf- 
nál, a kitől azonnal továbbindult Rouen felé, hova Sz. Király 
Ádám ötödmagával tíz óra tájban külön kocsin követte. Királyék 
gyorsabban jártak; ők már harmadnap, 15-én éjjel beérkeztek 
Rouenba, hová a fejedelem csak 16-án d. e. 11 órakor hajtatott 
be s társaival együtt a Hotel de Parisba szállt. 

Rouenban, mint Normandia fővárosában maga a kormányzó, 
Charles-Francois-Frédéric Luxembourg herczeg tábornagy, sok- 
kal ünnepiesebben fogadta, mint Rákóczi óhajtotta volna. 1 A kor- 



20 A hull-dieppei út leírása Rákóczinál, 1 Rákóczi önéletrajz, 254. Sz. Király 

Önéletrajz, 252—4., Sz. Király naplója naplója, 267. A jelenlevővel szemben St. 
a Rákóczi-táborban, 1. 265—7. Simon (Mémoires, ix. 407.) azt mondja, 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



341 



mányzó abból a Luxembourg-házból származott, mely Német- 
országnak öt császárt és Magyarországnak — Zsigmond 
személyében — egy királyt adott. Párisi lakását azonnal föl- 
ajánlotta «a magyar elégületlenek szeretett főnökének)), egyúttal 
szóba hozta előtte a fogadtatás részleteit. 2 Ha a fejedelem oly 
hiú, mint a milyennek sokan tartották, most valóban ünnepel- 
tethette volna magát. Azonban kijelentette, hogy ösmeretlenül 
akar élni Francziaországban és csak olyan fogadtatást óhajt, 




99. A ROUENI QUAI DE PARIS. 



a mely méltó ahhoz, ki az itt-tartózkodást megérdemelte. 5 Addig 
különben sem indulhatott, míg podgyásza meg nem érkezik ; 4 de 
lábfájása amúgy is maradásra kényszerítette. 5 19-én átköltözött 
az intendáns házába, s ettől fogva egymást érték a vendéges- 
kedések, mulatságok. A roueni előkelő körök nagyon szeretetre- 
méltóan fogadták a bujdosó fejedelmet, a kinek regényes élete 
meghatotta, daliás alakja vonzotta őket. Reggel félórahosszat 



hogy Luxembourg úr öt ünnepiesség nél- 
kül, de nagyon megkülönböztetett udva- 
riassággal fogadta, elszállásolta, mulattatta. 
St. Simon rokonszenvesen ösmerteti a 
Rákócziak és Rákóczi Ferencz történetét 
u. o. 406—415. 1. 



2 St. Simon, ix. 407. és Journal du 
marquis de Dangeau, xiv. 332. Voltaire, 
Louis xiv. 351. 

3 Dangeau, xiv. 325. 

4 U. o. xiv. 332. 

5 Rákóczi, 254. Király, 267. 



34 2 



MÁRKI SÁNDOR 



imádkozott, azután olvasgatott, majd ebéd idejéig férfiakkal tár- 
salkodott. Az ebédnél — mint maga mondja 6 — barátnői fog- 
lalták el «s így nem volt hiány sem az ízlésben, sem a látás- 
ban)). Ebéd után rendesen játszottak, kártyáztak egészen estig, 
a mikor színházba mentek. Előadás után otthon pazar vacsora 
következett, s a pamlag körül, a melyre lehevert, rendesen igen 




IOO. A «PALAIS DU LUXEMBOURG)) PARISBAN. 



sok férfi és nő figyelt szellemes és érdekes elbeszéléseire. 
A mémoireok és a finom társalgások hazájában szívesen hall- 
gatták az olyan embert, a kinek élete valóságos regény volt. 
Rákóczit nagyon megszerették s többnyire csak éjféltájban távoz- 
tak el tőle. «Ha jól meggondolom, igazi színészélet volt ez az 
enyém — írta később. 7 — Játszottam a keresztényt a papokkal, 
a katonát a katonákkal, a politikust a politikusokkal szemben ; 
tettem a szépet, bókoltam és udvaroltam a nőknek; és a kik 
nekem tetszeni akartak, azoknak érzelmeit viszonozni óhajtottam.)) 



6 Önéletrajz, 254. 



7 Önéletrajz, 251 — 5. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



343 



Bizonyos, hogy már bemutatkozáskor otthon volt a franczia szalon- 
életben. Nem tagadta, hogy az első pillanatokban igazán tetszett 
neki ez az élet, a mely elkábította ; de előre lehetett látni, hogy 
tartósan le nem kötheti, ki nem elégítheti. 

Rákóczit Parisba már 1713 januárius 18-ára 8 várták, de csak 
tíz nap múlva érkezhetett meg oda ; pedig sietett, hogy a király- 




IOI. ROUEN : NORMANDIA PARLAMENTJE. 



nál mielőbb tisztelegjen. Sz. Király Ádámot negyedmagával 
23-án előre küldte 9 s másnap I0 odahagyta a kedves Rouent, hol 
annyi gond és bánat után először volt jókedve. 

A rossz utak miatt csak lassan haladhatott előre; meg is 
pihent bankárjánál, Jean-Baptiste HélissantnéX, ki Paristól alig 
egy mérföldre lakott. Alkalmasint átvette tőle az aranygyapjas 
rendhez tartozó gyémántokat, a melyeknek őrizetére őt már 



8 Dangeau, xiv. 325. 

9 Sz. Király, 267. 

10 U. o. jan. 28. indult volna ; de Rákóczi 
maga mondja (Önéletr. 254.), hogy (jan. 16. 
delétől számítva) nyolczadnapig maradt Rou- 



enban ; a mi megfelel Dangeau (xiv. 332.) és 
az Europáische Fáma (17 13. cxxxix. 675.) 
azon adatának, hogy 28-án érkezett Parisba. 
A beérkezés napját Király Ádám kipontozza, 
mert maga sem volt biztos benne. 



344 MÁRKI SÁNDOR 

több mint egy esztendeje megkérte. XI A franczia kormány 
Danczkába rendesen Hélissant útján küldte el Rákóczinak az 
esedékes segélyösszeget I2 s a bankár bizonyosan most is bocsá- 
tott rendelkezésére annyit, hogy illően jelenhessék meg Parisban 
és az udvarnál. 

Ötnapi utazás után a fejedelem januáriás 28-án, szombaton 
érkezett Parisba. 15 A városnak akkor még csak százezer lakosa 
volt s jóformán arra a területre szorítkozott, mely a mostani 
St. Michel és Sébastopol boulevardok s a Rue de Rivoli ágai 
közé esik. Ezek mellé, a mai körfalakon belül, barátságos falvak 
sorakoztak. Azonban ezrek várták egy nemzet szabadsághősét, 
kinek érkezéséről a lapok útján és az előkészületekből értesültek. 
Rákóczit a király nevében Torcy külügyminiszter üdvözölte, 
mikor Luxembourg herczeg fogatán kijelölt lakása a Soissons- 
palota elé érkezett. 14 

A Hotel de Soissont Medici Katalin királyné számára 1572-ben 
Jean Bullant építette. 1604-ben Soissons grófja (Charles Bourbon 
herczeg) vette meg s azóta Soissons-palotának (hotelnek) hittak. 
1625 óta a Soissonsok és a savoyai Carignanok osztozkodtak 
rajta. 1692-ben Carignan herczeg halálával az egész palota a 
Soissonsoké lett. Louis-Henri — az utolsó soissonsi gróf — 
természetes fia volt Louis de Bourbon herczegnek és testvér- 
bátyja Jenő savoyai herczegnek, a császári fővezérnek. Húgai 
1694-ben be is költöztek a palotába, a gróf pedig kilépett a 
máltai lovagrendből s 1694 október 7-ikén Luxembourg herczeg- 
nek, Rákóczi roueni barátjának húgát vette el. A gróf 1703-ban 
mint Neufchátel herczege hunyt el, de Luxembourg herczeg az 
özvegygyei és a két árvafiúval továbbra is megmaradt szállásán, 
melyet Sz.-Király Ádám ezért mondott Luxembourg-palotának. 

A fejedelemnek a király azt a lakosztályt rendeztette be, a 

n 171 1. deczember 4. Szalay, Rákóczi n Szilágyi, Rákóczi Parisban. Vértanúk, 

bújd., 243 — 4. Vetésy a gyémántokat de- 397. 

czeraber 7-ére igérte átadni, de az esz- 14 Ez a palota 1572-ben a Des Deux 

tendő végéig sem adta át. Ecus, du Four, de Grenelle és Coquilliére 

12 1712. januárius 14. U. o. 269. (magyarosan : Két tallér, Sütöház, Gabonás 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



345 



melyikben Nemours herczegné (Marié d'Orléans-Longueville), az 
utolsó Soissons gróf örökbefogadója, mindhalálig (1707-ig) 
lakott. 1 s A berendezést magának Torcy miniszternek kellett felül- 
vizsgálnia. 16 Egyébiránt a palotában harmincz család szállásolt s 
voltak kiadó szobák is, a melyekben néha gonosztevők húzód- 
tak meg; s játékhelyiségek, a melyeket, a rendőrség tilalmával nem 
törődve, Savoyai Jenő herczeg húgai adtak ki. Volt hatóságilag 




I02. A LOUVRE RÉGI ÉPÜLETE. 



engedélyezett roulette-terme is, a földszinten pedig egy jámbor 
gombkötő s egy parókacsináló nyitott boltot. 17 

A Soissons-palotát 1748-ban lerontották és csak Medici Katalin 
harmincz méter magas dór oszlopát hagyták meg, a melynek 
belsejében csigalépcső vezetett föl a csillagászati észlelőhöz. 



és Kagylós) utczák közt épült. Története 
Nodiernél, Paris historique, n. (számozat- 
lan két lapon) és Boislislenek St. Simon 
mémoirejaihoz tett jegyzeteiben (n. 225 — 7., 
278.). Sz. Király Ádám (268. 1.) azért nevezi 
Luxembourg szállásának, mert Louis Henri 

Magyar Történeti Életrajzok. 19 o. 



soissonsi gróf a herczeg húgát vette el, a ki 
1703-ban özvegyen maradván, a herczeg- 
gel együtt ebben a palotában szállásolt. 
iS Sz. Király, 268. 

16 Europ. Fáma, 1713. cxxxix. 568. 

17 U. o. 

44 



346 MÁRKI SÁNDOR 

A többi helyet a gabonacsarnok (Halle aux Blés) foglalja el, 
mely mostani alakját 1811-ben nyerte. Keleti szomszédságában 
vannak a központi vásárcsarnokok (Halles centrales) és csak 
néhány lépés tőle a Louvre palotája. Rákóczi szállása tehát a 
város közepén, nagyon forgalmas helyen volt. Nem valószínű, 
hogy csekély kíséretét 18 máshol, vagy éppen a Szajna túlsó 
partján, a Szépművészetek iskolájának déli részén húzódó Rue 
Jacob egyik házában, a Hotel du Pe'rouban I9 szállásolták volna 
el. 2 ° Ott, már hosszabb idő óta, Breuner prépost lakott, Rákóczi 
egykori ügyvivője, kinek s talán még néhány odahúzódó mene- 
kültnek, pl. D'Absacnak szállását a fejedelem fizette. 21 

A fejedelmet megérkezése napján Torcy miniszter, a nagy 
Colbert fia, a király nevében a Colbert-palotában a legudvaria- 
sabban megvendégelte. 22 

A fejedelem általa jelenthette a királynak megérkezését 25 és 
köszönetét a neki nyújtott menedékért. 

A király néhány nap múlva az idegen követek bevezetőjét, 
Bretenil bárót s a hadügyminisztert, Voisint küldte hozzá, hogy 
versaillesi fogadtatását megbeszéljék. Az előkelő idegent más 
urak is szívesen fölkeresték 24 s ezeknek látogatását viszonozni 
kellett. De már ekkor föltette magában, hogy csak ann}át költ, 
a mennyit a király kegydíjához képpest költhet ; állása méltóságát 
megőrzi; a kicsapongó ifjak társaságától és az asszonyi kalan- 
doktól óvakodik ; a herczegekkel és főurakkal csak tekintélyének 



18 Boislisle St. Simonnál, v. 75—76. 2I Volna némi értelme ez elkülönítés- 

19 Ösmeretes, hogy 8—10 szolgával és nek, ha a Soissonsok egyik háza a Rue 
három úrral indult el. du Colombierben s nem R. du Vieux Colom- 

-o Henri Masson szerint (Mouton, L'hőtel bierben állott volna ; de ez még odább 

de Transylvanie, 14.) itt valóban volt egy délre esik. 

ilyen nevű hotel. A Louvreból most a 22 Pontchartrain párisi rendőrfőnök sze- 

Pont des Ártson át lehet jutni a Rue de rint (17 13 április 20.) a hotelt valóban az 

Seinebe, a melyből északnyugatfelé (jobbra) erdélyi fejedelem foglalta le magának. Mou- 

a Rue Jacob nyílik. Csakhogy egy 1814. évi ton, id. h. 15. 

térképen még ez útczának a R. de Seine 23 Eur. Fáma, cxl. 675. 

és Rue des Augustins (most Bona-parte) 24 Ekkor írhatta a királyhoz azt a leve- 

közt levő részét Rue du Colombiernek lét, a melyre 1724 márczius 3. is hivat- 

nevezték s így ez igen rövid utcza lett volna. kőzik. Fiedler, 11. 533. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



347 



megfelelő módon barátkozik. Udvarias akart lenni, de könnyel- 
műség s komoly, de nagyképűség nélkül, úgy, a mint fejedelem 
vagy gróf gyanánt jelenik meg; sőt tudta, hogy a király előtt 
az udvaronczok ál- 
arczát is viselnie kell. 
A mikor — saját 
mondásaként 25 — a 
franczia színpadra lé- 
pett, februárius 12-én 
délután négy órakor 
ilyen gondolatok közt 
ült saját hintájába, 
hogy Versaillesba 
menjen, a király elé. 
Versaillesban Dan- 
geaa marquis, a 
svájczi testőrök pa- 
rancsnoka fogadta. 
A marquis ekkor már 
hetvenöt esztendős 
volt. Szívesen látta 
a fejedelmet, mert 
sógorságban állt apó- 
sával, Károly hessen- 
rheinfelsi herczeggel, 
a kinek felesége az 

ő második feleségének, Mária Zsófiának húga volt. A mint a 
bretagnei küldöttség fogadtatása véget ért, reggel 9 órakor 
Breteuil báró, vagy — a mi méltóságosabban hangzik — 
Francois Victor le Tonellier de Breteuil báró, Fontenay-Trésigny 
őrgrófja, a király kis elfogadótermébe azon a titkos lépcsőn 
vezette föl, a melyet az ismeretlenül maradni kívánó fejedelmek 

2S Rákóczi önéletr. 257. A M. T. Akadémia latin szövegű kiadásában (224— 5.) ennél 
az adatnál valami elmaradt. 




I03. A «HŐTEL COLBERT" 

(Torcy külügyminiszter párisi palotája). 



44 



348 MÁRKI SÁNDOR 

szoktak használni. A lépcső legfelső fokán Torcy külügyminiszter 
várta és bekísérte a fejedelmet, ki előtt a terem ajtajának mind- 
két szárnyát föltárták. 

Rákóczi végre szemközt állt XIV. Lajossal, kit kora legna- 
gyobb emberének tartott s a kit tizenharmadfél esztendeje ő maga 
kért a magyar szabadság megvédésére. Tisztelettel, de röviden 
köszöntötte a királyt s megköszönte, de kérte is további párt- 
fogását. 26 A napkirály jóságosan, nyájasan válaszolt neki s 
biztosította jóindulatáról. A fejedelem a rövid kihallgatásról 
nagyon elégedetten távozott s ezt nem titkolta Dangeauék előtt 
sem. Dangeau marquisné testestűl-lelkestül német maradt s 
nagyon ragaszkodott rokonságához, a kik közé, a sardiniai 
király s Condé és az ifjú Carignan herczegek is tartoztak. 
Rákóczi nem volt vér szerinti rokona, de oly szívesen látta, 
mintha az volna. Kegyében állott Maintenon asszon3mak, tehát 
a királynak és az udvarnak is. Dangeau, a ki a nagyvilágban 
s az udvar legelőkelőbb köreiben forgolódott, nagyra volt fele- 
ségének a rokonságával. Mind a ketten elhatározták, hogy teljes 
erővel támogatják Rákóczit, a ki senkit sem ösmert itten s most 
egészen rájuk bízta magát. Azonnal megszerették hírneves sógo- 
rukat, a ki semmit sem követelt, nagyon szerényen viselkedett 
és csak arra vágyott, hogy békességben éljen az egész világgal. 
Dicsőítették ezért olyan országban, melyben mindenkinek erős 
kívánságai voltak és azért százszorta több elismerésben, kitün- 
tetésben részesítették. 27 

Dangeauné annyit beszélt rokonáról Madame Mamtenonnak, 
hogy ez a királyi fogadtatás után 11 órakor maga is látni 
kívánta a fejedelmet. Bemutatta őt Maine herczegnek is, a király 
természetes fiának. Más vérbeli herczegek és herczegnek szintén 
fogadták a fejedelmet, délben pedig Torcy külügyminiszter nagy- 
szerű lakomát rendezett tiszteletére. A vendégek mindjárt első 
alkalommal igen szellemesnek s az ösmeretekben nagyon jár- 

26 Önéletr. 256. gr. Morvillenek küldött emlékiratához. 

27 Beszédét i724márczius 3. mellékelte (Fiedler, 11. 533.) Sajnos, nem maradt reánk. 



II. RÁKÓCZI FERBNCZ 349 

tasnak találták őt. Tetszett a szép szál, de nem túlságosan 
magas, jól megtermett, de nem kövér, izmos és arányos növésű 
ember. Saint-Simon herczeg szerint 28 igen nemes, majdnem 
parancsoló a tekintete, de a legkisebb durvaság nélkül. Arczát 
kellemesnek, de egészen tatárosnak találták. Meglepte őket okos, 
szerény, óvatos magaviselete. Szellemét nem tartották éppen 
szikrázónak, de elösmerték, hogy jól, értelmesen beszél és cselek- 
szik. Mindenkivel szemben igen udvarias, de az illetőnek egyéni- 
ségéhez mérten. Nagyon könnyedén társalgott, de — a mi rit- 
kaság — igen méltóságosan is, a miben nem volt sem hiúság, 
sem keresettség. Nem sokat beszélt, de a társalgásban résztvett. 
Nagyon jól tudta előadni a mit látott, tapasztalt ; de magáról 
sohasem beszélt. Abban a hírben állt, hogy igen becsületes, 
igazságos, őszinte, egyszerű; rendkívül bátor, de amellett isten- 
félő, kegyes, a mit azonban se nem fitogtatott, se nem takar- 
gatott. Első látásra megnyert mindenkit. Mikor azután meghal- 
lották, hogy a Marlyba kisétáló király is kedvezően nyilatkozott 
róla, a becsülés, figyelem, barátság, jóindulat általános lett 
iránta. A versaillesi udvarban Sárosy gróf ezentúl teljesen ott- 
hon érezhette magát. 29 

A fejedelem némileg megnyugodva tért vissza Parisba, hol 
még öt napot töltött a Soissons-palotában ; azután februárius 18-án 
kiköltözött egy Challios nevű faluba, mely azóta beolvadt Parisba 
s itt egy Carmélin nevű embernél fogadott szállást. Azonban 
konyhája már 21-én kigyúladt s egész fedélzete leégett; minek 
következtében márczius 9-én átköltözött a Versailleshoz közelebb 
eső Passybdi. Ezt a helységet az előkelő világ magas és egész- 
séges fekvése s a boulognei erdő szomszédsága miatt szerette. 
Akkor még állott királyi várkastélya. Most már ez a helység 
is beolvadt Parisba, melynek tizenhatodik arrondissementjában 
(tehát a város nyugati részén), a Trocaderót a boulognei erdő- 
vel összekötő Rue de Passy mellékén fekszik. Rákóczi új házi- 

28 St. Simon, ix. 413—4. 2 9 St. Simon, ix. 414— 5. 



35° 



MARKI SÁNDOR 



gazdája D'Orseau 30 volt, a kit hat esztendő múlva elfogtak, 
mert résztvett a Maine herczeg érdekében szőtt összeesküvésben. 31 
Házát a fejedelem nagyon kedvesnek, előnyös fekvésűnek, jól 
bútorozottnak találta. A boulognei erdő jóformán odatartozott 
kertjéhez, Rákóczi tehát könnyen részt vehetett a király minden 
vadászatában. Akármikor berándulhatott Parisba is; de elhatá- 
rozta, hogy a várost heten- 
kint csak kétszer keresi föl. 32 
Márczius iduszán a fe- 
jedelem kihajtatott Versail- 
lesbe s két éjszakát töltött 
Dangeauékná\ 3 > a kik nyílt 
házat tartottak, jó ebédeket 
adtak, igen előkelően éltek, 
válogatott társaságokat fo- 
gadtak. Lassankint Rákóczit 
is bevezették a legjobb tár- 
saságokba ; 34 a mi annyira 
sikerült, hogy a fejedelem 
rövid idő múlva igen sok 
előkelő ismeretségre tett 
szert. Polignac bíbornok, ki 
Utrechtből utána tíz nap- 
pal érkezett Versaillesba, 35 
márczius 24-én egyszerre vendégelte meg Shrewsbury herczeg 
angol követtel, 36 ki Rákóczi előtt két héttel (januárius 13-án) 
majdnem diadalmenetben vonult be Parisba. Shrewsbury hosszú 
idők óta Angliának első követe lévén Francziaországban, rend- 
kívüli fénynyel jelent meg. Parisnak és Versaillesnak legtöbbször 
emlegetett vendégei ezen a tavaszon Shrewsbury és Rákóczi 




IO4. SHREWSBURY KAROLY HERCZEG. 



30 Rákóczi, 256—7. Dangeau, xiv. 342. 
Sz. Király, 268. 

3 1 Rákóczi márczius 9. Dorsonak írja. 
Fiedler, 11. 494. 

3 2 Saint Simon, Mémoires, xvi. 211. 



3 3 Rákóczi id. levele. 
34 Sz. Király naplója, Rákóczi-tár, I. 
kötet, 268. 

3 5 St. Simon, ix. 420. 

36 Eur. Fáma, cxliii. 909. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



35 1 



voltak. A két név együvé kerülése annál fontosabb, mert a 
francziák egyszerre nagy barátjai lettek az angoloknak s tőlük 
várták az utrechti békealkudozásoknak jó végét. 37 

Harminczhetedik születésnapját a fejedelem Versaillesban 
ünnepelte. Ezúttal értesült arról, hogy XIV. Lajos király a párisi 
városháza (hotel de ville) terhére márczius 24-én 600.000 livret 
(200.000 tallért) utalt ki neki olyképp, hogy abból havonkint 




105. A HOTEL DE VILLE PARISBAN. 



6000 livret (2000 tallért), az eddiginél tehát jóval kevesebbet 
kapjon. A király azonban kieszközölte, hogy a spanyol királytól, 
mint az aranygyapjas rend tagja, évenkint 30.000 livret húzzon. 38 
Versaillesban a fejedelem ezúttal Bontemps főkomornyikhoz 
szállt, a ki házi ügyekben a király legbizalmasabb embere volt 
s így sokat tehetett a folyamodók érdekében. 39 A Dangeauéknál 
elköltött ebéd után Rákóczi végignézte azt a hadiszemlét, melyet 
egészen új egyenruhába bujtatott franczia és svájczi háziezrede 



37 U. O. CXLI. 761—2. 

3 8 St. Simon, ix. 413. 



39 Életrajza St. Simonnál Boislisletől 
viii. 46. 



352 MÁRKI SÁNDOR 

fölött maga a király tartott. Másnap a fejedelem Villeroi herczeg 
tábornagynál ebédelt, akinek ramilliesi vesztesége (1706) az ő sor- 
sára is nagy befolyást gyakorolt. Asztal mellett vagy vadászaton 
azután is találkoztak 4 ° s kétségtelen, hogy hadjárataikról beszél- 
gettek, a mi a 22 esztendővel fiatalabb Rákóczi taktikai ösme- 
reteit sokban gyarapította. 

Háromnapi tartózkodás után hazament Passyba, de április 
2-án megint Versaillesban volt, a melynek udvari élete 41 mind- 
jobban vonzotta. Tíz órakor misét hallgatott a várkápolnában, 
a franczia ízlésnek ebben a felülmúlhatatlan remekében, a mely 
csak harmadfél esztendeje készült el. Azután megtekintette a 
király 400 paripáját, s a lóiskolában megnézte, mikor a lovászok a 
paripákat jártatták, gyakorolták. Két nap egymásután a főlovász- 
mester (grand écuyer), Louis (T Armagnac gróf, vagy, a hogy 
általánosan hittak, a Monsieur le Grand asztalánál ebédelt. 
A gróf nyílt házat tartott, a hol éjjel-nappal kártyáztak ; pedig 
oly neves emberek voltak ott, mint Villeroi tábornagy, Polignac 
bíbornok, Shrewsbury herczeg angol követ és olasz felesége stb. 

Április 3'án a fejedelem először látta a két Trianont, melyek 
közül a nagyobbat a király Maintenon asszony s a kisebbiket 
Dubarry grófné kedvéért építtette. A szebbnél-szebb kertekben, 
szökőkutakban, műtárgyakban sokat gyönyörködött. Harmadnap, 
5-én, megnézte a versaillesi park fontainejait s egyéb vízmüveit, 
a miket az ott sétáló XIV. Lajos kedvéért most működésbe 
hoztak. A király ezúttal rövid kihallgatáson fogadta a fejedelmet, 
a ki megköszönte jóságát és a neki kiutalt összeget, de egyúttal 
ügyei állásáról is jelentést tett. Ezt Dangeau őrgróf írja, 42 a 
kihez most jókedvvel ment ebédelni s azután hazahajtatott 
Passyba. 43 

Április 13-án megint Versaillesban volt, hogy ott végezze 

40 Sz. Király 19 ilyen esetet sorol fel, cv. (1901.) kötetében «Főúri élet Versail- 
268 — 352. lesban» czínmel. 

4 1 Erről a magyar irodalomban, St. 4 2 Dangeau, Journal, xiv.379. 

Simon emlékiratai alapján, Haraszti Gyula 4 3 Sz. Király naplója a Rákóczi-tárban, 

bő tanulmányt közölt a Budapesti Szemle 1. 269. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



353 



nagyheti és húsvéti ájtatosságait. Éppen nagycsütörtök lévén, 
végignézte, a király maga mint mossa és csókolja meg az 
apostoloknak felöltöztetett gyermekek lábát. A király minden 
gyermeknek tizenhárom tál ételt, tizenhárom korsó bort, tizen- 
három tallért adott; s 
az ételeket, italokat a 
kis dauphin (XV. Lajos), 
az orléansi herczeg, 
Condé herczeg stb. 
hordták fel. Nagypén- 
teken és nagyszomba- 
ton a fejedelem a királyi 
kápolnában ájtatosko- 
dott; tanúja volt annak 
a jelenetnek, a mikor 
a templomból kijövő 
király ősi szokás szerint 
rendre megérintette a 
térdelő gugásokat. «A 
király tapogat meg, de 
az Isten gyógyít meg» 
— mondta mind a 
hatszáz gugás beteg- 
nek, a ki keze érinté- 
sétől várta gyógyulá- 
sát; s mindeniket meg- 
ajándékozta. 

Szabad idejét a fejedelem a király kis képtára és drágaköves 
gyűjteménye megtekintésével töltötte. Húsvét első napján Torcy 
külügyminiszternél, másodnapján Du Maine herczegnénél, s 
harmadnapján Gramont herczegnél ebédelt, azután másfél hétre 
hazament Passyba. 44 Ott, falusi magányában, megint a szegény 




IOÓ. DU MAINE HERCZEGNÉ. 



44 Sz. Király, 270. 
Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 



45 



354 MÁRKI SÁNDOR 

bujdosókra gondolt, a kik éheznek, a míg őt Versaillesban 
egyik lakomából a másikba híjják. XIV. Lajostól levélben kért 
segítséget számukra. 4S Könnyekre fakasztaná — úgymond — ügyei- 
nek szomorú helyzete, ha a hit elvei s életének különböző 
viszontagságai meg nem tanították volna, hogy imádja az isteni 
gondviselést, a melynek útjai megfoghatatlanok. Ez mérsékli 
bánatát, a mennyiben ezt az emberi gyarlóság megengedi. Azon- 
ban az esküjével járó kötelességek arra kényszerítik, hogy föl- 
tárja szívét a király előtt s elmondjon néhány dolgot, a mi a 
király igaz, jólelkét bizonyára megilleti. Elmondta tehát, hogy a 
rendek részben a király Ígéreteiben bízva alkották meg a szövet- 
séget, az interregnumot is azért mondották ki, s ő is ezért 
vigasztalta híveit, hogy a király belefoglalja őket a békébe. 

Igaz, hogy a király nem kötött velők nyilt szövetséget; de 
bizonyára tesz értök annyit, mint azon fejedelmekért, a kiknek 
évjáradékot igért. Adja Isten, hogy újból megmutathassa hozzá- 
való rendíthetetlen ragaszkodását. így is kéri, hogy az általános béke 
megkötésekor legyen gondja rá és száműzött híveire s folytassa 
azt a pénzbeli segítséget, a melyet Bezenval útján igért. Kéri, 
adjon határozott összeget, hogy inségök miatt ellenségeik ki ne 
nevessék. Hagyja meg tehát a Danczkában havi 20.000 livreben 
megszabott segítséget, hogy nyomorgó bajtársait gyámolíthassa. 46 

Legjobban ez a levél magyarázza meg, a fejedelemnek miért 
kellett oly szorosan csatlakoznia XIV. Lajoshoz és udvarához. 
Egy politikai jós 47 ebben az esztendőben meg is kérdezte, miért 
nem térnek vissza a magyarok mindannyian a császár és király 
hűségére? S «Apollo» — a császárral kötendő békére gondolva — 
Claudius Mamertinussal azt felelte : « Azért, mert az okosságnak 
nincsenek határai» : nVLLas reCepIt prVDentIa Metas. 



4 5 Április 27. Fiedler, n. 495 — 8. Hor- hoz Passyból márczius 13. írt levele az 
váth, VI. 651—3. Erdélyi N. Múzeumban. (Kemény-gyüjt.) 

4 6 A fejedelemnek a danczkai bujdosók- 47 Mercurius et Apolló apud tripodem. 




II. RÁKÓCZI FERENCZ 355 



ív. 

AZ UDVARBAN. 

— 1713. április — június. — 

|árosy gróf, vagy Ragotzi herczeg, ahogy fölváltva nevez- 
ték, április 29-én járt először Marfyban. Azontúl gyakran 
fölkereste ezt a gyönyörű parkot, «a hol minden édes 
barátságot lehelt.)) 1 Szabad idejét ott, vagy a versaillesi és a trianoni 
kertekben, Le Nőtre nagyszerű alkotásaiban töltötte. Titkára, 
Sz. Király Ádám, napról-napra följegyezte, mi újat és szépet 
láttak egyik másik helyen. 2 A franczia lapok is figyelemmel kísérték 
minden mozdulatát s megírták, hogy tudománya miatt Parisban 
a tudósok előtt nagy tekintélyben áll ; 3 elég meglepetés azok 
számára, a kik magyar nemzetével együtt barbárnak gondolták. 
A fejedelem ritkán jutott ahhoz a szerencséhez, hogy a kertek, 
gyűjtemények, ritkaságok fárasztó, de mindig tanulságos meg- 
tekintése után magányosan költse el ebédjét. Dangeauékról nem 
is szólva, a legelőkelőbb családok hittak vendégségbe magukhoz. 
Összesen 71 herczeg, marquis, gróf, tábornagy, tábornok stb. 
ösmerőse nevét tudjuk. 4 Ebben a nagyrészt eladósodott főúri 
környezetben mindenkit érdekelt az az ember, ki valódi nábob 
gyanánt élhetne köztük, ha óriási vagyonát föl nem áldozza egy 
itten alig érthető eszményért, hazája szabadságáért. De tudták, 
hogy ezt a szabadságot Francziaország királyának dicsőségében 
bízva kereste; ennek a dicsőségnek pedig mindnyájan részesei 
tudtak vagy akartak lenni. A kissé fösvény D* Antin herczeg is, 
a király kedvesének, Montespan asszonynak a fia, május 17-én 



1 Rákóczi önéletr. 261. Ádám s mások nyomán összeállított jegy- 

2 Sz. Király, 270—2. zéket a jellemzésekkel együtt, térszűke 

3 Fáma, cxliii. 909. miatt, a Századok 1911. évi folyamában 

4 Ezt a Dangeau, St. Simon, Sz. Király kívánom közölni. 

45* 



356 



MARKI SÁNDOR 



éppen azért látta vendégül, hogy a király egyenes parancsára 
bemutassa neki Marly minden nevezetességét. A Rákóczi tisz- 
teletére adott ebéden Noailles herczeg, Dangeau marquis, Polignac 
bíbornok, de Livry herczeg, s Villeroi tábornagy is résztvettek. 
Ebéd után nagy sétát tettek a parkban, miközben wéletlenűfa 
találkoztak a királylyal, a kit nem vártak ide. XIV. Lajos foly- 
ton szívesen beszélt a fejede- 
lemmel, 5 a kit ezentúl gyak- 
ran lehetett látni a Marlyban 
sétáló király társaságában, 
majd vadászatain. 6 A fejede- 
lem májusban már a király 
három hadiszemléjén is 
résztvett és gyönyörködött 
a világ legszebb katonasá- 
gában. 7 Valami keserű hu- 
mor jele, hogy egy ilyen na- 
pon délig a szálláson ma- 
radt, « mivel egy majmot 
akart megnézni, ki is férfi- 
és asszonyköntösbe volt fel- 
öltöztetve, mindenféle hadi 
exercitiumot és más egyéb 
mesterségeket csin ált » . 
Április n-én a francziák, angolok, hollandok, poroszok, por- 
tugálok és savoyaiak megkötötték az utrechti békét. Erről XIV. 
Lajos és a versaillesi udvar, vele tehát Rákóczi is, már 14-én 
értesült; de a király csak egy hónap múlva erősítette meg s 
Parisban május 22-én hirdettette ki. Ezen az ünnepen 8 — a Saint- 
Antoine-külvárosban — Rákóczi és a bajor választó is megjelen- 
tek s hír szerint mind a kettejöknek nagyon jó kedvök volt s még 




107. D'ANTIN LAJOS ANTAL HERCZEG. 



5 Dangeau, xiv. 404. Sz. Király, 272. ]., 
nem említi a király ottlétét. 

6 Május 10., 12., 13. Sz. Király, 271 — 2. 



7 Május 13. U. o. 272. 

8 Leírja u. o. 272. St. Simon, x. 3. Eur. 
Fáma, 1713. cxlv. 23—28. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



357 



az éjszakai tánczmulatságon is résztvettek. 9 A király meghívásá- 
ból ott voltak a Marlyban május 25-én az udvar jelenlétében 
rendezett békeünnepen is. 10 

Az utrechti béke 11 csalódást okozott mind a két fejedelemnek, 
mert velők egyáltalában nem foglalkozott. Még csak abban 
bízhattak, hogy XIV. Lajos folytatta a háborút a császárral s 




I08. A ST. ANT01NE-KÜL VÁROS TORKOLATA. 

hogy mindkettejükkel kitüntető módon bánt. Május 29-ére együtt 
hítta meg őket Marlyba, a hol nagy szarvasvadászatot rendezett. 
A király ezen a napon többször beszélgetett «Sárosy gróffal», 
sőt díszebédet is adott a tiszteletére. 12 A bajor választó ezen 
nem vett részt, de vadásztársai, a herczegek és tábornagyok 
megjelentek. Ebéd után a király lovakat ajándékozott Rákóczinak, 



9 Eur. Fáma, id. h. 25. 

-° Dangeau, xiv. 409. 

" Szövege u. o. cxliv. 981 — 1018. és 
cxlvi. 175—184. Hitelesen Dumont, Corps 
universel diplomatique du droit des gens, 
viii. 329-353- 



12 Lehet, hogy Rákóczi ezen a napon 
adta át emlékiratát, a melyben kifejtette, 
mi részt vett abban a háborúban, mely 
«Isten akarata szerint többet használt 
Franczia- és Spanyolországnak, mint neki». 
(Fiedler, 11. 533.) 



358 MÁRKI SÁNDOR 

de oly szín alatt, mintha azokat a bajor választó, az egykori 
magyar királyjelölt küldené. 13 Ezt a szokatlan kitüntetést senki 
sem irigyelte a bujdosótól, sőt, a király példájára, most már a 
főurak is versenyezve hittak őt vadászataikra. Szívesen ment, 
hogy természetes hajlandóságát kövesse és szórakozzék. Vadá- 
szatai miatt Paris élvezeteiről is lemondott ; hiszen az udvarban 
amúgy is résztvehetett minden mulatságban, a mit csak elkép- 
zelhetett. Mint a franczia nagyurak, többé el sem lehetett a 
király nélkül; s ha nem látta, igazán úgy érezte, hogy valamije 
hiányzik. 14 

A pünkösdi ünnepekre megint berándult Versaillesbe, hol a 
rambouilleti híres szarvasvadászatokra készültek. A vadászatokat 
Louis-Alexandre de Bourbon, a toulousei gróf rendezte, a király 
törvényesített fia, Rákóczinak ezentúl legkedvesebb vadásztársa 
és barátja. A herczeget rendkívül megszerette; barátságukat 
megerősítette a szokásaik és hajlamaik közösségéből fakadó 
együttérzés. A gróf nem volt rabja semmiféle szenvedélynek, 
hevesen semmire sem vágyott. A fejedelem csodálatosnak találta 
szelídséget és becsületességét; tisztelte komoly Ítélőképessége 
és rendes, munkaszerető életmódja, jótékonysága és a miatt, hogy 
senkinek sem akart ártani. Apja, a király s az udvar is ezért 
szerette. 15 

Rambouiliet Versaillestől délnyugatra van. Óriási kastélya 
remek parknak, Le Nőtre alkotásának közepén fekszik. Néhány 
esztendővel azelőtt a toulousei gróf vásárolta meg, a kastélyt 
kibővítette s úgy rendbehozta, hogy a királyt is fogadhatta 
benne. Udvara előkelőség és finomság dolgában testvérének, 
Du Maine herczegnek sceauxi udvarával vetekedett. Még jobban 
növekedett uradalmának értéke, mikor a végképpen eladósodott 
Dampierre lovagtól, Bourbon herczeg főlovászmesterétől, sok 
más földdel együtt megvásárolta a szomszédos saint-lugeri (légeri) 
erdőséget. Ez a sokszoros irtás és rendezgetés után is majdnem 

n Dangeau Journal, xiv. 411. Sz. Károly 14 Rákóczi önéletr. 257 — 8. 

naplója, 273. l S U. o. 260—1. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



359 



13.000 hektárra terjed. Szarvas, vaddisznó, nyúl, fogoly, fáczán, 
vadkacsa vonzotta oda a vadászat, madarászat, agarászat bará- 
tait. Rákóczi 17 13. június 11-től 17 16. november 28-ig negyed- 
fél esztendő alatt összesen 158 vadásznapot töltött itt, néha 
csupán a toulousei gróffal. 16 Most az első alkalommal, sőt azután 
is sokszor, fényes társaság gyűlt egybe. így Tallard herczeg 
tábornagy, a kit a höchstádti csatában elfogtak ; DEstrées her- 
czeg tábornagy, a malagai 
s touloni hős; Jean Duras 
herczeg, a tábornagy kiseb- 
bik fia ; Sully herczeg, kövér 
létére korának legjobb tán- 
czosa; Roucy gróf, de Lorge 
tábornagy unokaöcscse, a ki 
résztvett a höchstádti és több 
más csatában; Dangeau m^r- 
quis és fia, Courcillon mar- 
quis, a ki Ramilliesnél meg- 
sebesült, Malplaquetnál jj pe- 
dig elvesztette egyik lábát; 
a vitéz brigadéros azóta fél- 
lábbal kormányozta Touraint. 
Másodízben 24-én reggel 
Rákóczi DuMameherczeggel, 

a király fiával, egyik legjobb barátjával ment a rambouilleti vadá- 
szatokra, 17 a melyeken ezúttal az egész héten át 18 maga a király 
is résztvett. A június 28-iki vadászaton a fejedelem olyan vadász- 
ruhát viselt, a milyet csak a király különös beleegyezésével volt 
szabad hordani. Dangeau s mások figyelmeztették erre, mire 
fölkérte Dangeaut, mentse ki tájékozatlansága miatt. A király 
azonban kijelentette, hogy nincs kifogása a ruha ellen, sőt tet- 
szik is neki az ízlése. Mikor a fejedelem az első lövést elhibázta, 




I09. BOURBON LAJOS ÁGOST, DU MAINE HERCZEGE. 



16 Sz. Király i. 273—381. naplójegyze- 
tei nyomán. 



7 Dangeau, xiv. 431. 

8 Június 26—30. Sz. Király, 274. 



360 MÁRKI SÁNDOR 

az udvari illemszabályok értelmében bocsánatot kért a királytól. 
«Uram — felelt ez, — nagyon örvendek, hogy kíséretemben 
olyan ember van, mint ön.» I9 Ösmerve vadászszenvedélyét s 
két fiával : Du Maine herczeggel s különösen a toulousei gróffal 
kötött barátságát, Rambouilletben vadászkastélyt ajándékozott 
neki. 20 Minden este szólt a zene s az előkelő hölgyek, a kik 
napközben «amazonok módjára lovakon vadásztak», 2I kitüntették 
a magyar leventét. 

A kedvesemlékű rambouilleti első vadászat július 2-án a 
király elutazásával ért véget. Rákóczi csak harmadnap tért haza 
Passyba, hová jóformán csak politikai levelezésének elintézésére 
ment, vagy vendégeket fogadott, mint pl. Gramont herczegnét. 
Parisban ismételve megtekintette a Louvre festőakadémiáját, s 
Versaillesben nagy szakértelemmel nézegette az öreg orleansi 
herczegné (Liselotte) érmeit és régi köveit, kameáit. 22 Marlyban 
annál szívesebben tartózkodott, mert július 13-án a király ottan 
gyönyörűen berendezett szobát bocsátott rendelkezésére; 23 olyan 
kegy, a milyenre a legősibb franczia uraknak egy része hiába 
vágyakozott. 

Egészen udvari ember volt már. Reggel 8 órától tízig a 
királyival vagy Francziaország tábornagyaival (a toulousei 
grófon kívül D'Estrée, Lauzun, Noailles, Tallard, Tessé, Tingry, 
Villeroi stb.), a herczegekkel s udvari méltóságokkal beszélge- 
tett, többnyire öregebb urakkal, a kiknek szokásait, modorát, 
társalgását kellemeseknek találta. 24 Valóban, ezeket a vén arisz- 
tokratákat, a kik annyira kedvében jártak a királynak, s föl- 
kelésénél, lefekvésénél komornyikteendőket végeztek, a szolgai- 
ságtól megóvta a művelt modor bája, a szellem méltósága, az 
ékes beszéd művészete, a faj szellemes könnyedsége, a nők 
befolyása. 2S A főurak körűi csak úgy hemzsegtek saját szolgáik 



19 Dangeau, xiv. 432. 23 Dangeau. xiv. 443. 

20 U. o. 434. 24 Rákóczi önéletr. 260. 

21 Sz. Király, 274. 25 Crozals Harasztinál, Budapesti Szemle, 

22 Mme Élisabeth levele július 16. cv. 229. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



361 



s ők a király öltöztetésében, vetkeztetésében, az «ordre du lever 
et du coucher» megtartásában gyönyörködtek. Igazi kegy volt, 
ki nyer jogot, hogy megjelenjen a király fölkelésénél, lefekvé- 
sénél : a grandes entréesben, vagy az első és a második bevo- 
nulásban (premieres entrées, entrées de la chambre). Rákóczi a 
bíbornokokkal, érsekekkel, herczegekkel, pairekkel, tábornagyok- 
kal, kormányzókkal együtt 
ebben a harmadik bevonulás- 
ban vett részt, rendesen 9 óra- 
kor. 26 Tiz órakor ő is elkí- 
sérte a királyt misére, melyet 
XIV. Lajos sohasem mulasz- 
tott el. A versaillesi királyi 
kápolnában tehát nem egyszer 
hallhatta kora leghíresebb egy- 
házi szónokait : Bourdaloue 
jezsuitát, Massillont, Soanent; 
és gyönyörködött a kitűnő 
egyházi zenekarban. Az or- 
léansi herczeg az egész mise 
alatt föl sem tekintett könyvé- 
ből ; de az nem imakönyv volt, 
hanem Rabelais regénye, a 
Gargantua et Pantagruel. Rá- 
kóczi megvallja, hogy 6 is inkább a király kedvéért, mint is- 
teni félelemből ment a kápolnába. 27 

Mise végeztével Rákóczi betért a palotában lakó egyik vagy 
másik barátjának szobájába, mert magának ott nem volt szállása. 




IIO. NOAILLES ADORJÁN MÓRICZ HF.RCZEG. 



2 * Sz. Király Ádám 1713 november 
elsejétől 17 15 augusztus 21-ig ötvenhét 
esetet jegyez föl, hogy a fejedelem Ver- 
saillesban (Marlyban csupán kétszer) ren- 
desen 9 órakor, jelen volt a király föl- 
kelésénél. (Rákóczi-tár, 1. 288—359.) A szer- 
tartásról 1. Lacour-Gayet czikkét Lavisse- 

Magyar Történeti Életrajzok. 19 10. 



Rambaudnál, Hist. General, vi. 197—9. s 
még inkább ennek is forrását, St. Simont. 
Rákóczi önéletrajza a király életének utolsó 
éveire nézve az udvarról rendkívül érde- 
kes és becses adatokat szolgáltat, 257 — 
285.I. 

27 Önéletr. 260. 

46 



362 MÁRKI SÁNDOR 

Ezek a szobák rendesen aprók és sötétek voltak; a herczegek- 
nek, tábornagyoknak is 1 — 2 szűk helyiséggel kellett beérniök, 
mivel a palotában körülbelüL ötezer embernek kellett elférnie. 2 * 
A fejedelem többnyire azoknak társaságát kereste föl, a kikkel 
katonai vagy politikai ügyekről, máskor pedig természettudo- 
mányi kérdésekről beszélhetett. 29 A pompás ebédet azután vagy 
mások társaságában, vagy valamely barátjánál költötte el; tit- 
kára, Szatmári Király Ádám, pontosan följegyezte, kiknél. Néha, 
asztalbontás után, Rákóczi elkísérte a királyt, ki ezt nagyon jó 
néven vette. 30 Máskor a királyi herczegnőket látogatta meg, vagy 
pedig estig kártyázott. Egyszer, a kihallgatások után 31 a király 
maga is megnézte a roulette-et, a melyben, Berry herczegnővel s 
másokkal együtt, Rákóczi is résztvett; azonban úgy találták, 
hogy a fejedelem ehhez a játékhoz nem igen ért. A királyi palo- 
tában a Mars-, Mercure- s Apollon-teremben egymást érték a 
kártyaasztalok, a melyek mellett ugyancsak folyt a játék : a 
lansquenet, reversi, béte, hombre, basette, portique, hoc, brelan, 
grandé et petit prime. 32 Dangean marquis különösen nagy játé- 
kos volt ; egyszer a Monsieurtől (az orléansi herczegtől) százezer 
tallért nyert. Rambouilletben Rákóczi jelenlétében is tettek a 
lansquenetben egyetlenegy kártyára 300 vagy több duplaaranyat. 33 
Vacsora után is akárhányszor folytatták a kártyázást, sak- 
kozást, billiárdozást. 34 Rákóczi nagyban nem játszhatott, de 
barátjaival, s a nőkkel, inkább időtöltésből, mint nyereségvágy- 
ból vagy szenvedélyből, el-elkártyázott. 3S Ez is költséges lehetett, 
mert hiszen Moliére Fösvényében már megmondta Fruzsina 
Harpagonnak, hogy manap kevés asszony irtózik a kártyától ; 
ösmer egyet, a ki az idén 20.000 frankot vesztett el a kártyán. 
Maintenon asszony szerint még a becsületüket is eladták, hogy 



28 Haraszti, id. h. 233—5. 3 2 St.Simon, xvn. 135. Lavisse-Rambaud, 

29 Rákóczi önéletr. 260. vi. 202. 

30 1713 október 15. Dangeau Journal, 3 3 Sz. Király, 335. 

xv. 14. 34 U. o. 262., 315., 316., 342. 

3i 1713 július 26. U. o. xiv. 452. 3S Önéletr. 259., 260., 262., 265., 303. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



363 



kártyázhassanak ; Montespan asszonyról, Du Maine herczegnek és 
a toulousei grófnak hat év előtt elhunyt anyjáról, beszélték, hogy 
egyetlenegy éjszaka öt millió livret nyert. Fiai, Rákóczi barátai, 
szintén szenvedelmes kártyások voltak. 

Nem egy herczeg vagy herczegné tartott Parisban játék- 
termet, úgynevezett akadémiát, a melynek korlátolt vagy teljes 




Hl. A VERSAILLESI PALOTA. 



nyilvánossága volt. A magyarok rue jacobi szállásán a hotel de 
Peronban is volt egy. Bizoton rendőrbiztos már április 18-án 
jelentette Pontchartrain (Jérome Phélippeaux) gróf miniszternek, 
Paris rendőrfőnökének, hogy ott Péan, az erdélyi fejedelem 
hadsegéde, (?) lansquenet-játékszobákat tart nyitva. Állítása sze- 
rint maga Pontchartrain mondta Rákóczi herczegnek, hogy 
lakosztályában játékot rendezhet, s a hadsegéd írt is a rendőr- 
főnöknek, a melyben a türelmi rendelet írásbeli megerősítését 
kérte. Marc-René d'Argenson marquis bíró (maitre des requétes) 

46* 



3^4 



MARKI SÁNDOR 



tiltott játék miatt el is marasztalta Péant és cTAbsacot. A király 
azonban j6 felfüggesztette az Ítélet végrehajtását, mert ezek az 
urak az erdélyi fejedelem kíséretéhez tartoznak s a házat, a hol 
játékhelyet tartanak, valóban a fejedelem foglalta le magának. 
Egyébiránt a király helyeselte azt a szigorúságot, a melylyel 
nemcsak a tiltctt pharaont és basettet, hanem minden más — 
Parisban akadémiának hívott — kártyajátékot is üldöznek. A hotel 
du Peronban büntetés terhe alatt eltiltotta a játék folytatását, mire 
nemcsak fölhatalmazást nem adott, hanem azt teljesen meg- 
szüntetni rendelte. Ezt a szigorúságot azonban nagyon sok más 
esetben kellett volna alkalmaznia, mert Parisban a legelőkelőbb 

urak is tartottak ilyen játék- 
barlangokat. Április 23-án Bren- 
ner prépost azt felelte, hogy egy 
ilyennek berendezésére maga a 
fejedelem hatalmazta föl neme- 
seit, mivel pénze nincs és más- 
képpen nem tudja eltartani őket. 
Pontchartrain erre szemrehányást tett Torcy külügyminiszter- 
nek, hogy a dolgot a királynak jelentette és d'Argenson számára 
a király rendeletét kieszközölte. 37 

A fejedelem a királyt, ha talán szóba hozta a dolgot, köny- 
nyen fölvilágosíthatta, hogy Péan nevű hadsegéde nincs, nem 
is volt. Nevével csak takaróztak idegen tisztjei, kik Brenner és 
d'Absac szállásán, a hotel du Pérouban, azt a legújabb párisi 
akadémiát rögtönözték. A perui ház kártyabarlangjáról azontúl 
nincsen is szó 38 sem az egykorú lapokban, sem a korról szóló 
emlékiratokban. Maga Rákóczi Parisban, naplóírója szerint, 39 
csak egyetlenegyszer kártyázott, akkor is DElbeuf herczegnőnél ; 




112 XIV. LAJOS PÉNZEI 



3 6 Mouton, L'hőtel de Transylvanie, 
15—16. (Bibliothéque du vieux Paris) a 
franczia külügyminisztérium levéltárának 
adatai nyomán. (Fonds Hongrie et Tran- 
sylvanie). 



3 7 Mouton, 17. 

3 8 Mouton (u. o.) semmivel sem bizo- 
nyítja, hogy a játékot ottan folytatták 
volna. 

3 9 17 14 februárius 28. Sz. Király, 303. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



365 



saját lakásán szintén csak egyszer, de akkor sem Parisban, 
hanem Clagnyban brelánozott. 40 Amott Brenner is résztvett a 
játékban ; de a kormányt nem zaklatta volna pénzért annyiszor, 41 
ha «akadémiája» a perui házban már fennáll és jól jövedelmez. 
Annyi bizonyos, hogy visszaélt a bizalommal, mikor, első próbál- 
kozásánál, a fejedelem beleegyezésére hivatkozott. Ez oly nyilván- 
való volt, hogy a királynak Rákóczi iránt érzett tisztelete és jó- 
akarata éppen az ellene emelt vád idejében nyilatkozott meg legjob- 
ban, s udvarában a fejedelemnek csak barátai és tisztelői voltak. 42 
Azonban a fejedelem is tudta, hogy a szükséget és a nyomo- 
rúságot okoskodással enyhíteni nem lehet s ha ezekhez még 
méltatlanság is járul, a 
nyavalya tűrhetetlen lesz. 
Danczkáról is csak vesze- 
kedés, nyomorúság hí- 
rét hallotta; pedig lel- 
kére mondta, hogy Nim- 
ródtól fogva nem volt 
fejedelem, a ki szívében 
jobban elösmerte volna 




113. XIV. LAJOS PÉNZEI. II. 



valakinek hűségét, mint ő a Vayét, 
a ki egykor vele együtt szánta az erdélyieket, kik átkozták 
a fejedelmet, mert nem segíthetett rajtuk. S most Vay 
sem hiszi el, hogy csakugyan nem segíthet ! Pedig a feje- 
delem táplálódik ugyan, de nem táplálhat. Neki azt mondják : 



4° 17 14 április 8. U. o. 309. 

4 1 Mouton, 17. 

4 2 Mouton maga is a Rákóczi nevével 
űzött visszaélésekről beszél. A vád kép- 
telenségéről 1. Thaly, a Hotel de Tr. Pa- 
risban (Az Újság, 1906. 321. sz.) Návay 
Aladár, a Hotel de Tr. (Budapesti Hirlap, 
1907., 119. sz.) Június, Az erdélyi palota 
Parisban. (U. o. 1907., 254. sz.) A Pesti 
Napló (A kuruczok Parisban 1906. 312. és 
a francziaorsz. Rákóczi-okmányok, 314. sz.) 
elfogadja az adatokat és szemrehányást 
tesz a magyar íróknak, hogy még Rákóczi 



párisi lakását is külföldi tudós találta meg. 
Rákóczi azonban Parisban nem ott lakott, 
a hol Mouton mondta, hanem a Soissons- 
palotában, a melyben lakosztályt maga a 
király rendeztetett be számára. Onnan már 
1713 februárius 18-án kiköltözött Challiosba 
s ha hosszabb időre berándult Parisba, 
Dangeau, Courcillon, Vaudemont, Gramont, 
Tessé házában felváltva szállt meg. Bren- 
nert, ki akkor a Hotel de Transylvanieban 
lakott, Sz.Király följegyzései szerint (321. 1 ) 
csak egyetlenegyszer, 17 16 július 28-án 
látogatta meg. 



366 



MARKI SÁNDOR 



nem adhatnak, mert nincs. Nem hiszi ; de ha ő mond másnak 
hasonlót, azt sem hiszik. Pedig erővel nem vehet, nem teremt- 
het. Kéry nem adhat a danczkaiaknak, míg Krucsay nem küld 
pénzt; s Krucsay nem küldhet, míg Szieniavszkijné nem fizet. 
Saját feleségének is csak úgy juttathat valamit, ha danczkai 
holmiját eladhatják. Azért Isten legyen mindazok bírája, a kik őt 

mások megbántása miatt át- 
kozzák. Elviseli, mert mind- 
ez az Úr akaratja . . . 4? 

Június 7-én a lengyel- 
országi bujdosó magyarok 
egyenesen a királyhoz fo- 
lyamodtak segítségért, 44 sőt 
személyesen akartak Paris- 
ba jönni, hogy könyörületre 
indítsák. Csupán annyit ér- 
tek el, hogy a király június 
22-én csakugyan kiutalta 
azt a havi 6000 livrenyi 
segítséget, a mit már ko- 
rábban megígért, a mit azon- 
ban Rákóczi, április 27-én 

1I4 . boukbon LAJOS ARMAND) c ONTI H ERCZEGE . beadott kérésében, már ak- 
kor elégtelennek mondott. 
Torcy miniszter világosan kijelentette, hogy Bercsényiék hiába 
jönnek Parisba, míg Francziaország ki nem békül a császárral. 
A király a békealkudozások alkalmával mindent megtesz érde- 
kűkben. A bécsi udvartól kegyelmet kér személy ökre és javaikra 
nézve; ha pedig ezt el nem éri, gondoskodik ellátásukról. 45 Nagyon 
rosszul tudták tehát a császáriak, hogy a fejedelem évdíját a király 




4 3 Rákóczi Vayhoz június 3. (Sajátkezű Csáki Mihály, Gerhard György, Pápay 

levele az Erdélyi N. Múzeumban, Kemény- János, Ebeczky Sámuel, a többiek nevében 

gyűjt.) is. Fiedler, 11. 619. 

44 Bercsényi, Forgách, Esterházy Antal, 45 Horváth, vi. 654. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 367 

havi 50.000 livre-re emelte föl; mert Desmarets pénzügyi főellen- 
őrnek nem évi, hanem egyszersmindenkorra 600.000 livrenyi összeg 
biztosításáról kellett gondoskodnia. A fejedelem megvallotta, nem 
hitte volna, hogy ennyire jussanak a dolgok és hogy minden 
szó, minden beszéd, hír, hirtelenség stb. ennyire menjen és ter- 
jedjen. Akármilyen kevéssel kecsegtetik is a franczia udvarban, 
türelemmel kellett fogadnia, de élőszóval és levelekben eleget 
sürgette a bujdosók megsértésének a dolgát. Néha halálosan 
szenvedett a kétség és bizonytalanság miatt. Mi lesz ezután, az 
az Isten titka. Lehet, hogy jobbra fordul a sorsuk, mert XIV. 
Lajos király elhatározta a háború folytatását, de a fejedelem 
inkább a rosszra volt elkészülve és vontatni akarta az időt : 
inkább tűrhető nyomorúsággal, mint sokkal biztatván híveit. 
Tudta, hogy ezt lanyhaságnak tartják, balul s hirtelenkedve 
ítélik meg. Isten azonban majd megszánja szenvedéseit, ha ez a 
szent akaratja. 46 

Rákócziról elösmerték a császári érzelmű lapok is, hogy 
Rákóczi, a kiről az eddigi béketárgyalások nem gondoskodtak, 
folyton sürgeti az udvart segítségért, pártfogásért; de hozzá- 
tették, hogy e közben múlat s miatta akármi történhetik a 
magyarokkal. Ezzel sehogysem egyezett az a hírök, hogy Rákóczi 
személyesen akart résztvenni a császár ellen folytatott háború- 
ban. Mikor ugyanis Bourbon és Conti herczegek június végén 
a felsőrajnai táborba készültek, hogy ott mint önkéntesek vegye- 
nek részt Landau ostromában, a királyt Rákóczi is megkérte, 
hogy barátjaival mehessen. A király nem engedte oda: a csá- 
száriak gyanítása szerint azért, hogy Magyarországban új fölkelés 
élére állíthassa. 47 Alkalomra várakozva, magánál tartotta. Marlyban 
tett családias sétáin mindig maga mellett akarta látni. 48 A feje- 
delem kísérte is szorgalmasan a nyilvános sétákon s a király csak 
nagyon ritkán nem*szólította meg. Gyakran fogadta magánszobá- 
jában is, de a fejedelem mindig megőrizte beszélgetésök titkát. 49 

46 Június 3. Erdélyi N. Múzeum. 48 Rákóczi önéletr. 257. 

47 Fáma, cxlvii. 254-5. 49 St. Simon, ix. 414. 




368 MÁRKI SÁNDOR 

V. 
UDVARI VADÁSZATOK. 

— 1713 május 10. — 1714 márczius 23. — 

|Ájus tizedikétől augusztus 28-áig s november nagyobb 
részében Rákóczi igen gyakran tartózkodott Marlyban. 
Résztvett a király szarvasvadászatain s az udvarnak 
legtöbb mulatságában. Marlyba a király csak válogatott társa- 
ságot hitt meg; komoly, erkölcsös, méltóságos urakat és asszo- 
nyokat, a kikhez a fiatalabb és legbájosabb nők csatlakoztak 
férjeikkel. Idegenek, külföldiek csupán egyenes meghívásra jelen- 
hettek meg. Csak a legszükségesebb cselédeket tartották maguk 
mellett ; hintókról, lovakról tudni sem akartak. Gyalog követték 
az öreg királyt, a ki többnyire tolószéken ülve sétált a kertben. 
A mikor visszavonult belső termeibe, az úri társaság az épület 
közepén álló roppant nagy terembe húzódott, hol semmi sem 
hiányzott a test és lélek felüdítésére. Legközönségesebb szobai 
szórakozás a kártyázás volt. A terem közepén óriási roulette- 
asztal állt, a melyet hármas gyűrűben vett körűi az érdeklődők 
sokasága. Mások sakkoztak vagy biliárdoztak este tízig, a király 
estebédjéig, mikor az udvari emberek szétoszoltak lakmározni, 
kártyázni, aludni vagy sétálni. Nők és férfiak csak nagyobb 
társaságban sétálhattak ; a külön turbékoló párokra megbízottak 
figyeltek, hogy elejét vegyék a botrányoknak. «A mennyiben 
lehetett)) — tette hozzá Rákóczi. 

Névszerint ösmerjük azt a harminczhárom herczegnőt s más 
főrangú hölgyet, a kikkel leggyakrabban találkozott. 1 Lehetetlen, 
hogy olyan kiváló szépségek, mint Berry herczegné, a két 
Botirbon-Condé-leány (Louise-Elisabeth, ki éppen akkor lett Conti 

1 Térszűke miatt Rákóczi barátnőinek jellemzését is máshol fogom közölni. Rákóczi 
szerelmének lélektanilag is nagyon érdekes rajza az Önéletrajz 258 — 264. lapján van 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



369 



berezeg felesége és Mademoiselle de Charolais), Courcillon 
marquisné, Broglie herczegné, La Feuillade herczeg neje, De 
Gesvres marquisné vagy De Tourbes kisasszony hidegen hagy- 
ták volna. Maga mondja, hogy nagyon szerelmes természetű 
volt, de irtózott a szemérmetlenektől. Tiszta szerelemre, meg- 
hitt, komoly, igaz barátságra vágyott; pedig úgy tudta, hogy 
ilyesmi nem igen tetszik a 
nőknek. Nem vágyakozott 
kaland után, de valóban meg- 
dobbant a szíve, valahány- 
szor eszményképét látta. 
Megihlette, jobbá, nyugod- 
tabbá tette minden pillan- 
tása. Rendkívül jólesett neki, 
ha hallotta édes beszédét. 
Nyugtalankodott, ha távol 
volt; s ha előtte állt, félt 
hozzá szólani, hogy valami- 
képpen meg ne bántsa. El- 
nézte hosszasan, szótalanul; 
és sóhajtva gondolt rá, hogy 
reménytelen az a szerelem, 
a melynek lángja napról-napra 
erősebben lobogott szívében. 
Legfőbb vágya, óhajtása, hogy kedvére, tetszésére tegyen; leg- 
főbb aggodalma, hogy valamivel megsértheti. Tiszta szerelmet 
érzett iránta. 

Ugyanakkor azonban egy másik nő hasonló érzelmet támasz- 
tott benne. Tudta, hogy ezzel hihetetlent mond az érzékies 
embereknek, a kik közül a legtöbb nem hisz a tiszta szerelem- 
ben. Ö maga valóságos szerencsének tartotta, hogy egyszerre 
két eszménykép lebegett előtte, mert esze és szíve így egyen- 
súlyban maradhatott. Maga sem tudta, a kettő közül melyiket 
szereti jobban. Az egyik azért gyúlasztotta szerelemre, mert 

Magyar Történeti Életrajzok. 19 10. 47 




II5. LA FEUILLADE HERCZEG. 



37° 



MÁRKI SÁNDOR 



müveit, kellemes, élénk és mindenben csodálatosan kedves volt ; 
a mellett arcza, termete szép. A másiknak gondolkodása, szilárd 
jelleme, csöndes magaviselete, erkölcsössége, természete, okos- 
sága jobban egyezett az ő jellemével, szépségre nézve pedig a 
másikkal vetekedett. Az egyik, úgy látszott, jobban vonzódik 
hozzá; nyájassága némi reménynyel bíztatta, de másoknak is 
igyekezett tetszeni. Őszintébben tisztelte a másikat, a ki komo- 




Jl6. A «HŐTEL DE PETIT BOURBON» PARISBAN. 



lyabban vette és senkivel sem kaczérkodott. Amaz azt akarta, 
hogy bámulják, vadászatokon milyen csodálatos bájjal üli meg 
a lovat ; emez szívesebben látta otthon, a hol csöndesen elkártyáz- 
hattak. Az egyik elég hiú volt arra, hogy teljes hódolatot köve- 
teljen tőle s fiatalabbak udvarlását is elfogadta, hogy féltékeny- 
séget keltsen benne; a másiknál ügyelnie kellett magára, hogy 
hódolat a komolyságát meg ne bántsa. 

Megvolt az a gyönyörűsége, hogy a kettővel gyakran talál- 
kozott, beszélgetett. Elég alkalma nyilt rá, hogy megfigyelje 
jellemöket, érzületüket és csak azután akart nyilatkozni. Arra 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 371 

vágyott, hogy a ki meghallgatja, csak őt szeresse. Balassa 
Bálinttal azon fohászkodott, hogy bírhatatlan vágyra Isten szívei- 
ket ne gyulaszsza. De hiában titkolta szerelmét : azt a két nő, 
sőt az udvar is észrevette. Az öreg herczegnék s az udvaron- 
czok mentül inkább találgatták, melyiket szereti jobban, a két 
nő annál féltékenyebb lett egymásra; az egyik, mert igazán 
szerette ; a másik mert meg akarta mutatni, hogy ő a szeretetre- 
méltóbb. Mindez érzésök világának és vonzalmuknak különbö- 
zéséből következett. 

Rákóczi sohasem nevezte meg, kikre gondolt. A vidá- 
mabbat nem oly könnyű megnevezni. Talán Courcillonné volt. 
A komolyabb azonban bizonyosan az ifjú Conti herczegné. 2 




II 7. ELISABETH CHARLOTTE NÉVALÁÍRÁSA 

»Senki sem csinosabb, kedvesebb, mint az ifjú Conti herczegné — 
mondta az öreg orléansi herczegné. 3 — Jól tudja, hogy szere- 
tem, tehát semmit sem vesz tőlem rossz néven, mert tudja, 
hogy nem akarom sérteni, csak évődöm vele. A szegén}' 
Rákóczi fejedelem is jól tudta, hogy a herczegné kellemes volt, 
de jóképe mellett sem tetszett neki. Rákóczi nagy, jól meg- 
termett úr, a kinek jó ábrázata van, de arcza nem csínos, ha 
nem is csúnya. Nem is öreg, most 44 éves.« 4 

Rákóczi néha azon a ponton állt, hogy megvallja szerelmét ; 
de uralkodott magán s eszményképei annál inkább gyötörték. 5 
Nagyon bántotta, hogy az egyik egészen a bizalmasság leg- 
szélsőbb határáig engedett magához tolakodó ifjakat, míg őt a 



2 Erre czéloz St. Simon is, ix. 415. 3 1718 szép. 4- St. Cloud. Menzel, Briefe 

Rákóczi csak annyit mond (Önéletr. 268.), der Prinzessin Elisabeth Charlotte, 330— 1. 

hogy egy Bourbon herczegnőt szeretett. 4 Ez tévedés; 1718-ban csak 42 éves 

Sz. Király (331. 1.) meg is nevezi Continé volt és már öt esztendeje ismerték egy- 

lejedelemasszonyt, kit a fejedelem minden mást. 

nő közül legtöbbet látogatott. S Önéletrajz, 262. 

47* 



3/2 



MÁRKI SÁNDOR 



tisztelet és nagyrabecsülés tartózkodóvá tette. Azóta inkább a 
másikkal foglalkozott. Augusztus 4-én Charolai^ grófnén kívül 
már a négyhetes menyecske, Conti herczegné is résztvett a 
marlyi vaddisznó-vadászatokon. 6 

Mikor a királynak nem volt vadászó napja, a fejedelem 
egyik-másik királyi herczeggel és más urakkal kirándult Ram- 




Il8. FONTA1NEBLEAU MADÁRTÁVLATI KÉPE. 



bouilletbe, vagy a boulognei erdőbe, máskor pedig Parisban, 
Sceauxban tett látogatást. Mindenütt zajos társaságban élt. De 
a politikai dolgokat sem hanyagolta el. Charriere és Brenner 
Marlyba is kijöttek hozzá jelentést tenni. 7 Augusztus 30-án rajok 
bízta, hogy podgy ászát Parison keresztül elküldjék Fontai- 
nebleauba. A hat szép fekete lovat önmaga vásárolta meg és 
Sz. Király Ádámmal előre küldte ; de ő maga, Dangeau marquis 
hintaján, a királylyal egyidőben, szeptember elsején érkezett oda. 8 



6 Sz. Király, 277. 

7 U. o. 277. 



8 U. o. 280. Sz. Királyék aznap Sceaux- 
ból (Vili Siói) két hajtással érkeztek meg. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



373 



A fejedelemnek Fontainebleauban külön lakása volt : eleinte 
a városban, majd magában a várban, hol — mint a szeptem- 
ber 9-én érkezett bajor választónak — maga a király rendez- 
tette be szállását. 9 De csak kevés időt tölthetett otthon, mert a 
király már másnap elkezdte a parforce-vadászatokat, a melyek 
előírt rendben, a szokott pompával mentek végbe. A halali 
(a kegyelemdöfés megadása) után az elfogott szarvast az egész 



-; /tv» 



3&k 



x\ 






mm 




inüh 



119. FONTAINEBLEAU MADÁRTÁVLATI KEPE. 

(A szemben levő kép magyarázata.) 



udvar jelenlétében harmincz szövétnek lobogása és harmincz 
vadászkürt harsogása mellett nyúzták meg s a kutyákkal meg- 
etették, mire a fényes társaság zöldgallyasan, kürtszó mellett tért 
haza. Majdnem minden este színielőadás volt : komédia, a hogy 
az ottlevő Sz. Király Ádám írta. Teljes fényét kifejtette az 
udvar a király sétakocsizásai alkalmával is. Az urak és hölgyek 
részben fogatokon, részben lóháton kísérték őt. Egy ilyen sétá- 
lás közben a Szajna vizén halászatot rendeztek karakatona 



Sz. Király, 282. Rákóczi önéletr. 263. V. ö. St. Simon, x. 75. 



374 MÁRKI SÁNDOR 

nevü madarakkal. «Kikkel nem illik élni» — mondta már két- 
száz esztendővel azelőtt a magyar író IO — ezekről az örvösgalamb 
nagyságú fekete madarakról. 

A hétköznapok a király és herczegek szakadatlan vadá- 
szatai közt teltek. Vasár- és ünnepnapokon mise után Rákóczi 
rendesen csak a toulousei gróffal puskázgatott s a pihenés ide- 
jét kedvesen töltötte a gróf vadászházikójában, a Chdteau de la 
Riviéreben, mely a Szajna bűbájos partjain emelkedett. Rende- 
sen ott volt Bourbon herczegnő is leányaival és barátnőivel, kik 
közt Conti, Duras és Villars herczegnőket, Charolais és De 
Tourbes kisasszonyokat említik. 11 Ott volt a vadászatokon s 
mindenféle mulatságokban résztvett az udvarban születésénél fogva 
azon előkelő helyen álló hölgy is, a kibe szerelmes volt. Kár- 
tyázott vele eleget, de sohasem merte megvallani neki szerel- 
mét, mert a Parisban betegen fekvő másik nőre (Courcillon- 
néra?) gondolt. 12 Akkor egy gavalléron múlattak, kit a féltékeny 
festő-férj lemoshatatlan zöld festékben fürdetett meg s a király 
parancsára most Fontainebleauban is meg kellett jelennie. 13 Sokat 
beszéltek arról is, hogy Solre gróf leányostul ide jött s arra 
kérte a királyt, hogy leánya házasságot köthessen Robecque 
herczeggel. A francziákat az érdekelhette, hogy a herczeg 
Ádámig s Rákóczit, hogy a Croyokkal II. Endre magyar királyig 
vitte föl a családfáját. 14 Árpádnak egy másik ivadékával, a bajor 
választóval, ezúttal többször találkozott; a király a bajort szep- 
tember 26-án, 15 őt pedig október 10-én kihallgatáson fogadta s 
nagyon megnyugtatta. 16 Az is emelte tekintélyét, hogy Spanyol- 
országba küldött követe, U Absac marquis ezredes, szeptember 
16-án azzal a jelentéssel tért vissza, hogy a király mint hatal- 
mas és előkelő fejedelem követét fogadta, a fejedelem számára 



10 A Jordán-codex. Idézi M. Nyelvt. n Sz. Király, 285. 

Szótár, 11. 139. Hanák képes természet- 12 Rákóczi önéletr. 263. 

rajza (322. 1.) a Carbo cormoranust, vagy 13 Sz. Király, 284 — 5. 

Corvus Marinust nevezi kára katonájának. 14 St. Simon, x. 75—86. 

Ez a nagyon ügyes halászmadár a Duna 1 > U. o. x. 75. 

és Tisza partjain sem volt ritka. 16 Dangeau, xv. 6. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



375 



tízezer tallért és külön levelet küldött, őt magát pedig igen szép 
gyémánttal ajándékozta meg. 17 

Október io-én a vadászatok véget értek s az egész udvar 
odahagyta Fontainebleaut. 18 Rákóczi váltott postalovakon, majd 
a saját fogatán másnap már Passyban volt, míg a király — 
D'Antinnál Petitbourgban megpihenvén — csak harmadnap 
érkezett haza Versaillesba. 19 
A fejedelem azonnal átment 
Parisba ahhoz a nőhöz, a ki- 
nek betegsége nyugtalanította 
s a ki miatt Fontainebleauban 
és a Riviéreben sem érezhette 
magát nyugodtnak, elégedett- 
nek. Most alkalmasint annak 
érezte, mert szüleinek s férjé- 
nek társaságában a gyönyörű 
Courcillonné meggyógyult, 
Passyban meglátogatta őt s 
ebéd után együtt mentek át 
Versaillesba. 20 

A hónap hátralevő részét 
Rákóczi a passyi mezőn, a 
boulognei erdőben, Rambouil- 
letben, a saint-denisi pusz- 
tán vadászatokkal töltötte, de 

többször berándult Parisba, Versaillesba is. Október 25-én 
a király igen kedvesen vette, hogy ebéd után való sétájá- 
ban elkísérte. 21 Összefüggésben állhat ezzel az az adat, hogy 
november elsejétől fogva Rákóczi is megjelenhetett a király 
fölkelésén. 12 Másnap a király a marlyi vadászatokra ment. A feje- 




I20. FRANCZIA NEMESEMBER XIV. LAJOS KORÁBAN. 



1 7 U. o. xiv. 480. 

18 Ezekről a napokról részletesen Sz. 
Király, 280—286. 

*9 U. o. 287. St. Simon, x. 97. 



20 Sz. Király, 287. 

21 Dangeau, xv. 14. 

22 «Reggel nyolcz órakor ment az fels. 
király felkelésére. » Sz. Király, 288. 



376 MÁRKI SÁNDOR 

delem csak harmadnap követte s négy hétig maradt vele. 23 Mint 
mondja, a vadászatok s egyéb mulatságok tették az időszak 
kellemetlenségét az egész november hónapban tűrhetővé. A zord 
időben már vaddisznóra, farkasra is vadásztak; volt nap, hogy 
a nagy hideg és fagy miatt a király nem is ment ki vadászni. 
Rákóczi azonban a toulousei gróffal akárhányszor éppen csak 
ruhát váltott s Marlyból átsietett St.-Germainbe, vagy pedig 
Ramboüilletbe vadászni. 24 

A csatatérről érkezett hírek közül legnevezetesebb volt, hogy 
Villars tábornagy Freiburgot október 14-én elfoglalta, miről csak 
november 6-án értesültek Marlyban. 25 Egy nappal azután, hogy 
a király Marlyból visszaköltözött Versaillesba, november 26-án 2Ó 
Villars és Savoyai Jenő herczeg Rastadth&w megkezdték a béke- 
alkudozásokat. Torcy már féléve kijelentette, 27 hogy a magyar 
bujdosókról ebben a békében kíván gondoskodni. A fejedelem 
tehát, ki összeköttetését állandóan fentartotta vele,- most mindent 
elkövetett, hogy őt ígéretének beváltására bírja. Maga is részt- 
vett november 30-án a versaillesi kir. kápolnában Freiburg 
bevétele örömére tartott Te Deumon. 28 A király éppen most 
határozta el 60 gyalogzászlóalj és 106 svadrony fölállítását, a mi 
azt jelentette, hogy vagy a béketárgyalásokat, vagy a háborút 
akarja nyomatékkal folytatni. Októberben a franczia kormány- 
hoz már amúgy is érkezett egy névtelen emlékírat, a mely azt 
ajánlotta, hogy Rákóczit sereg élén küldje be Magyarországba. 29 
A fejedelem a maga és nemzete kívánságait most nem iratok- 
ban, hanem élő szóval sürgette, mire elég alkalma nyilt, mert a 
miniszterekkel s a befolyásos urakkal naponkint találkozott. 
Berry herczeg, a kitől annyit remélhetett, akkor is Rambouillet- 
ben vadászott, mikor (deczember 20-ikán) a király Versaillesban 



23 November 3—25. Sz. Király naplója, 27 Horváth, vi. 654. Az Eur. Fáma sze- 
288—291. rint (cliii. 771—3.) Versaillesban 26-án, 

24 Önéletrajz, 263. Parisban 30-án volt a Te Deum, amott az 

25 Sz. Király, 289. St. Simon, x. 107. egész udvar jelenlétében. 

26 Villars, Mémoires, 227. St. Simon 28 Sz. Király, 291—2. 
szerint (x. 107.) csak 27-én. 29 Fiedler, ír. 620. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



377 



kihallgatáson fogadta a bajor választót. A választó kedvetlenül 
tért vissza Parisba, mert többé nem remélte, hogy megkapja 
Szárdinia királyának a czímét. ? ° 

Rákóczi csak a karácsonyi ünnepekre hagyta abba a ram- 




121. BERRY HERCZEG ESKÜVŐJE. 

bouilleti vadászatokat. Az éjféli s a karácsonyi nagy misét a 
versaillesi kir. kápolnában hallgatta meg. Ünnep másodnapján 
Courcillonék vendége volt s együtt néztek meg egy új operát. 
Egymásután még négyszer bement Parisba, a mi össze- 
függésben áll lakása megváltoztatásával és ennek új berendezé- 



5° St. Simon, x. 114. 
Magyar Történe. i Életrajzok. 19 10. 



48 



378 



MÁRKI SÁNDOR 



sével. Deczember 15-én valószínűleg azért ment át Clagnyba, 
hogy ott a várban új szállása berendezéséről gondoskodjék. 
Remélte, hogy onnan «több kényelemmel élhet a király jóindu- 
latának és az egész udvar barátságának)). Egyelőre ugyan meg- 
tartotta passyi szállását is, hol majdnem tíz hónapon át lakott; 
de 17 14 első napja, az újesztendő, a mely olyan kevés jóval 
kecsegtette, már Clagnyban virradt reá. 31 




122. A ST.-GERMAIN1 PALOTA. 



Clagny majdnem összefügg Versaillessal. XIV. Lajos gyö- 
nyörű palotát építtetett ottan Montespan asszonynak, a ki azt 
viszont fiuknak, Maine herczegnek ajándékozta a parkkal és 
vízmüvekkel együtt. Elmúlt már tizenöt esztendeje, hogy a 
király ottan járt s együtt sírt Maine herczeggel, ki egyetlenegy 
fiát elvesztette. 32 A herczegné azután búfelejtésül megnyitotta a 
palota színpadát, sőt maga is játszott rajta az udvarnak és a 



51 Önéletr., 264. Sz. Király, 294. tett, a harmadik, Louis-Charles (Comte 

5 2 Második fiuk (Louis-August de Bour- d'Eu) 1701-ben, leányuk, Louis-Francois, 
bon, Dombes herczege) 1700-ban szüle- 1707-ben. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



379 



városnak. 53 Rákóczit nem a palotának elég zajos élete, hanem 
Maim herczeg barátsága és az udvar közelléte vonzotta ide. 
Hiszen most már odavissza három óra alatt megjárhatta Ver- 
saillest s még időzhetett is ottan. Versaillesból néha csak aludni, 
ebédelni, ruhát váltani járt haza. Jellemző erre nézve, hogy pl. 
januárius 16-án reggel 9 órakor Clagnyban megreggelizvén, átment 
St.-Germainbe Bourbon herczeggel dámvadat űzni, onnan vissza- 




I23. CHANTILLY MADÁRTÁVLATBÓL. 



jött Clagnyba, átöltözött, átrándult Versaillesba s aludni megint 
hazatért. 34 St.-Germainben egy másik száműzött, II. Jakab angol 
király özvegye lakott a gyönyörűen fekvő komor várban; de 
az ismételt vadászat, Bourbon herczeg bálja s a színház kiverte 
Rákóczi fejéből azt a gondolatot, hogy az ő száműzetése még 
hosszabb időre terjedhet. Maga is készült rá, hogy új otthoná- 
ban vendégeket fogadjon. Parisban személyesen beszélt mester- 



5 5 St. Simon, 11. 135., ív. 331., v. 374., 
xii., 82. Piépape, La duchesse du Maine 
^Páris, 1910.) 22 — 40., de Rákócziról az 



egész kötetben hallgat. P. Bonnassieux, 
Le Cháteau du Clagny, 1881. 
54 Sz. Király, 296. 

48* 



380 MÁRKI SÁNDOR 

emberekkel, hogy házát — melynek fekvése ösmeretlen — mi- 
előbb rendbehozzák s ő maga járt tükröket nézni egy kereske- 
désben, 35 a mi mutatja, hogy barátjait feleségeikkel együtt várta. 

Ezen a farsangon az udvarban egyik bál a másikat érte és 
szívesen tánczolták a Cotillon Hongroist és a Menuet de 
Transylvaniet, melyről Dessais akkori tánczmester könyve meg- 
emlékezik. 36 Januárius 22—31. közt maga a fejedelem is négy 
álarczos bálban vett részt: kétszer Berry, egyszer Bourbon 
herczegnél és egyszer Bourbon herczegnénél. Egy alkalommal 
szerecsennek öltözött strucztollakkal és drága gyöngyökkel éke- 
sítve s nagyon örült, hogy senki sem ösmerte meg. Két ízben 
Szatmári Király Ádámot is magával vitte, a ki egyszer szár- 
nyas egér, máskor mezei pásztor alakjában jelent meg. Bern- 
herczeg báljára a versaillesiak és párisiak is tolongtak, úgy, 
hogy alig lehetett mozdulni. Minden álarczost bebocsátottak s 
mindennel bőven ellátták; bele is került a herczegnek vagy 
tízezer tallérjába. 37 A sceauxi tündéries mulatságokra Rákóczi 
nem ment el. 

Februáriusban inkább a vadászat gyönyörűségei foglalták 
el. Passyból februárius 3-án Ecouen falun át, hol a Bourbonok- 
nak gyönyörű vára van, postakocsival ment Chantülybe, hová 
Bourbon Lajos herczeg hítta. Ez a hely a Nonette mellett, Paris- 
tól északra van. Rákóczi elragadóan szépnek találta a Bourbo- 
nok várát. 38 A huszonöttagú társaság öt napon át vadászott 
ottan vaddisznóra, dámvadra, szarvasra, farkasra, sőt tengeri 
és mezei nyúlra is ; hiszen a chantillyi erdők vadakban még 
mostan is gazdagok. A fejedelem 8-ikán délután 2 órakor indult 
haza s Ecouenben lovat váltva, a st.-denisi híres apátságon és 
a párisi Vendőme-téren át késő éjjel érkezett haza Passyba, s 
másnap Clagnyba. 39 Színházba, lakomákra a farsang hátralevő 



35 U. o. 297. lent meg saját bálján, hanem a királylyal kü- 

3 6 Pékár Gyula a Rákóczi-albumban, 59. lön szobában vacsorázott. St. Simon, x. 117. 

37 U. o. 297—9. St. Simon, x. 117. Berry 3 8 Önéletrajz, 277. 
herczegné jó reménységben lévén, nem je« 39 Sz. Király, 299—300. 




ARLAUD JAKAB ANTAL. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 381 

részében még eljárt; Berry és Bourbon herczegek báljain már 
nem vett részt, de megjelent Bourbon herczeg st.-germaini 
vadászatán februárius 13-án. Ott nagyon megtetszett neki egy 
házacska az erdő közepén s a tulajdonos ágostonrendiek szupe- 
riórától engedelmet kért, hogy ott öltözhessen át. 40 Talán ekkor 
jutott eszébe, mennyivel nyugodtabban élhetne egy ilyen remete- 
lakban; de visszament a nagy világba, hol a politikáról mulat- 
ságokkal akarták elterelni figyelmét, s még hamvazószerdán is 
színházba vitték. Annál áhítatosabban hallgatta vasárnap a király 
kápolnájában a híres jezsuita hitszónokot, Páter La Ruet, Berry 
herczeg gyóntatóját, a ki írt ugyan latin és franczia verseket, 
vígjátékot is, de főképpen erkölcsi beszédeivel s a romlott köz- 
viszonyok ostorozásával tűnt fel. 

Harmadnap, februárius 20-ikan Rákóczi Clagnyból Coignié- 
resen 41 ment Rambouilletbe, hol azonnal elkezdődött a vadá- 
szat. Az özvegy és a fiatal Bourbon herczegné, Continé és 
húga, Charolais kisasszony s még három hölgy, amazonnak 
öltözve űzte a szarvast, rókát, vaddisznót. A férfiak összesen 
tizennyolczan voltak. Minden este két asztalnál vacsoráltak s 
utána kártyáztak vagy egyébként szórakoztak. Négy napi ked- 
ves időtöltés után 42 ismét hazatértek nagyböjti prédikácziót 
hallgatni s fölvenni hat hétre a violaszínü gyászt a spanyol 
királynéért, ki 26 esztendős korában februárius 14-ikén hunyt el. 45 

A fejedelem most többször belátogatott Parisba, hogy en 
miniatűré lefestesse magát Jacques-Antoine ArlaudnéX,^ a kinek 



40 U. o. 301. ban ; azután visszatért szülővárosába, hol 

4* Sz. Király írásában Konyér, 301. 1743 május 25. halt meg. Ott, a Musée 

42 Februárius 20—23. U.-o. 301—2. Rathban van arczképe Largilliéretöl és 

43 U/o. 303. St. Simon, x. 132—3. saját müvei közül Nagy Péter czár, XIV. 

44 Sz. Király 303 — 4. Arlaenak írja. Lajos, Cromwell, M me de Cormans d'Astry 
Arlaud Genéveben 1668 május 18. szüle- miniaturejei. Egy-egy önarczképe a párisi 
tett. Parisban 1688. telepedett le ; hamar Louvreban és a firenzei Uffiziben. Dícsér- 
nevet és megrendelőket szerzett. Az or- ték Michel Angelo után készített Lédáját is. 
leánsi herczeg tőle tanúit festeni s lakást Thaly Rákóczi-miniaturejei közt tőle való 
adott neki st. cloudi kastélyában. Az öz- is lehet. (Thieme-Becker, Alig. Lex. der 
végy orleánsi herczegné is kedvelte. Némi bildenden Künstler, 11. 110. Brun, Schwei- 
megszakítással 1729-ig tartózkodott Paris- zerisches Künstlerlexikon. 1. 49—50. 



382 MÁRKI SÁNDOR 

miniatűré- festményeit különösen a külföldiek fizették gazdagon. 45 
Barátja volt Rigaudnak, Largilliérenek, a kikkel Rákóczit meg 
is ösmertethette, s mint korának egyik legkitűnőbb miniature- 
festője, az orléansi herczeg különös pártfogása alatt állt. A feje- 
delem őt még többször, pl. 38. születésnapján is fölkereste. 40 
A képet talán távollevő szép feleségének akarta elküldeni, de 
egy nő eszményi barátságát a közelben kereste. Márcziusban a 
st.-germaini vadászatokon, hol a vele vadászni szokott herczeg- 
nők majdnem mind megjelentek, az egyiknek, egy fiatal anyá- 
nak, megvallotta szerelmét. Egy szóval sem ment túl a tisztelet 
határán. A fiatal asszony nem felelt, de később szüleinek, férjé- 
nek, sőt Rákóczi legjobb barátainak is panaszkodott. Talán csak 
azért, hogy diadalát éreztesse a másikkal, ki Rákóczihoz valóban 
vonzódott. A versaillesi udvarban a valóságos ballépéseket is a 
bocsánandó bűnök közé számították; Rákóczi eszményies föl- 
lobbanását tehát nem tették gúny tárgyává. Kíméletesen elhall- 
gatták az egészet. St.-Simon és Dangeau nem jegyezték föl az 
esetet s az egészről semmit sem tudnánk, ha ő maga le nem írja. 47 
A mikor titka kipattant, úgy bántotta a dolog, hogy három- 
négy napig Clagnyban töltötte a nap nagy részét; kerülte az 
embereket és csak délutánonkint ment be Versaillesba. 48 Még 
visszavonultabban élt márczius 13 — 23-ika közt; mert régi baja, 
a lábfájás, újból kínozni kezdte. Ez az oka, hogy Clagnyban a 
szokottnál tovább tartózkodott. A nagyböjt hátralevő napjaiban 
imádságokat készített, naponkint misét hallgatott házi kápolná- 
jában, a böjtöt — a melyet egy idő óta elhanyagolt — szigorúan 
megtartotta, világi elbeszélések és regények helyett pedig a 
szentírást olvasgatta. 49 Barátai közül sokan meglátogatták ; köztük 



Füssli, Gesch. und Abbildung der bestén 4 6 Februárius 27., márczius 1., 27., áp- 

Mahler in der Schweiz. I. 201— 211. Itt rilis 9., május 12. (Sz. Király, 303 — 4., 307., 

közölt arczképe a berni Rath-múzeumból 309., 312. Egyébiránt csak egyszer nevezi 

való. meg s így lehet, hogy másnak is ült.) 

45 Mariette, Abecedario, Arlaud neve 47 Önéletrajz, 264. 

alatt. (Az Archives de l'Art Francaise 4 8 U. o. és Sz. Király, 305—6. 

I Ö5i — 3. évi rr. kötetében.) 49 Önéletrajz, 264— 5. Sz. Király, 306— 7 




II. RÁKÓCZI FERENCZ 383 

Toulouse gróf is, ki csak imént (márczius 6.) lett a király 
fővadászmestere, Tessé tábornagy, Courcillon, Dangeau és 
Pompadour stb. A mint ismét lábára állhatott, első útja a 
királyhoz vezetett, hogy előterjesztést tegyen neki a szegény 
bujdosók ügyében. 

VI. 
BÉKE A CSÁSZÁRRAL ÉS A BIRODALOMMAL. 

— 1714 márczius 11. — szeptember 12. — 

gy régi udvari ember, alkalmasint Tessé tábornagy, 
ki nagyon jól ismerte XIV. Lajos gondolkodását, már 
idején meggyőzte jó barátját, Rákóczit, arról, hogy a 
béke az állam érdekeinek rovására is meglesz, mert a király 
beleélte magát abba a gondolatba, hogy lelkiösmeretének tarto- 
zik vele. Annak idején a ryswicki békét is ennek parancsára 
kötötte meg. Rákóczi azonban élőszóval, sőt írásban is elő- 
terjesztéseket tett azon mód és eljárás ellen, a melylyel a király 
és Torcy a békét megkötni akarták. 

A fejedelmet nagyon aggasztotta az osztrák hatalom növe- 
kedése és hogy tanácsait ezzel szemben nem veszik figyelembe. 
Érezte, hogy a politikában csak statisztának tekintik, de mégis 
érett és beható vizsgálat alá vette Európa közállapotait, hogy 
lássa, a jövendő okos mérlegelésével, mennyiben remélheti feje- 
delemsége megtartását. 1 Báró Hohendorf, ki még a múlt nyáron 
érkezett Parisba, rajta volt, hogy erről szó se legyen az alku- 
dozásokban s Rákóczi még előbb kibéküljön a császárral. Ezt 
a franczia udvar is szerette volna. A fejedelem Dehnhoff grófné- 
nak, a lengyel király kedvesének el is panaszolta, 2 hogy a 
miniszterek gyöngék; Francziaország békére vágyik és azt csak 
a bajor választó pártja ellenzi. A császárral való tisztességes 

1 Rákóczi önéletr. 294 — 5. 

2 Klement emlékirata vi. Károlyhoz, 17 15 szeptember 22. Fiedler, 11. 13. 



384 MÁRKI SÁNDOR 

békét az készítené elő legjobban, ha a császár Rákóczinak 
visszaadná Erdélyt s egy osztrák főherczegnőt feleségül adna 
egyik fiának. 3 

A mikor a fejedelem látta, hogy a bécsi udvar nem törődik 
kívánságaival, most már, a bajor választóval egyetemben, min- 
dent elkövetett, hogy megakadályozza a békét, a mely vele 
törődni nem akart. Tervet készített, 4 hogy Magyarország füg- 
getlenségét biztosítsa s a császárt egy liga segítségével Olasz- 
országból kiűzze. Erre a czélra a savoyai herczeg, a pápa, a 
velenczei köztársaság és az angol királyné szövetkeznének. 
Beszélt, majd levelezett Passionei svájczi pápai nunciussal, a ki 
még fiatal, heves, erőszakos és tapasztalatlan ember volt s s 
báró Perron bíbornok és Prior angol követ közbenjárásával 
kedvező feleletre bírta. Klementnek Vincentivel, a velenczei köz- 
társaság hollandi titkárával kellett összeköttetésbe lépnie. A tit- 
kár azt felelte, hogy a köztársaság a liga megalakításától teszi 
függővé, mit tegyen, mert a mantovai ügy miatt sok oka van 
neheztelni Ausztriára; akkor majd meglátja, mit tehet Dalmáczia 
és Horvátország föllázítására. Spanyolországnak szintén késlel- 
tetnie kellett volna a békét. Érintkezésbe lépett Rákóczi Lengyel- 
es Oroszországgal is, sőt Skoliéből Viski (Sámuel?) és egy 
máramarosi úr útján Magyarországba is küldött leveleket. 6 

A rastadti franczia megbízottak ismételten szóba is hozták 
Rákóczi és Magyarország ügyét, de erről Savoyai Jenő hallani 

3 Ennyi még hihető a kivonatból, a tudva, megtagadta fizetése kiadását s mi- 
melynek eredetije nem ösmeretes. Gyanús kor elbocsátását sürgette, elfogatni akarta, 
azonban ennek az a hozzáadása, hogy a Ezt a franczia kormány nem engedte meg, 
tárgyalásokból a bajor választót kizárni mire Klement Hollandiába menekült s báró 
óhajtja s a császárral és a lengyel király- Hohendorf útján egy álló esztendeig onnan 
lyal olyan titkos levelezésbe kíván lépni, sürgette megkegyelmezését. Hogy el ne 
a mi visszaszerezheti neki a császár jó- árulja, Rákóczi ekkor, Torcy kezessége 
indulatát. mellett, megígérte fizetése kiadását. Aján- 

4 Fiedler, 11. 13. latát akkor is megújította volna, mikor ö 
$ St. Simon xi. 108. ennek elfogadását visszautasította, pedig 
6 Fiedler, 11. 13—14. A levelezést Kle- Rákóczi arról biztosította, hogy a haza 

ment folytatta, a ki azonban már lépése- megszabadítása fejében nagy úrrá teszi s 
ket tett, hogy kegyelem útján Magyar- közölte vele nagy terveit. (Fiedler, 11. 14 — 
országba visszatérjen. A fejedelem, erről 15.) Ki hiszi ezt a történtek után? 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



385 



sem akart. 7 Ez és egyéb okok miatt a tárgyalások februárius- 
ban meg is akadtak; de csak két hétre, mert XIV. Lajos min- 
den áron békét akart. Versaillesban 17 14 márczius 11-ikén hal- 
lották először, hogy Villars a franczia király és Savoyai Jenő a csá- 
szár nevében a békét Rastadt- 
ban márczius 7-ikén való- 
sággal megkötötték. 8 A feje- 
delem akkor maga is Ver- 
saillesban volt; de bete- 
gen feküdt Clagnyban, mikor 
márczius 15-ikén Villars sze- 
mélyesen tett jelentést XIV. 
Lajosnak. «Rastadtban a 
császár dicső békét kötött», 
mondta Rákóczi. 9 Olaszor- 
szágban országokat, tarto- 
mányokat szerzett, Flandriát 
megtartotta, a birodalomban 
mindenható lett s dicsősége 
korlátlan. Szomorúan jelen- 
tette ki, 10 hogy akaratát alá-' 
veti az isteni gondviselés- 
nek. Nem remél, de nem is esik kétségbe. «Nincs szerencsét- 
lenség vigasz nélkül; és nincs boldogság csapások nélkül. » 

Nem tudta magának megmagyarázni a békekötés valódi 
okait; hiszen XIV. Lajos erősebb serege előtt Freiburg bevéte- 
lével az út nyitva állt a birodalom belsejébe. De mikor magán- 
kihallgatáson jelent meg a király előtt, nem tett neki szemre- 
hányást, hogy ígéreteit nem tartotta meg. Tudta, hogy a 
kedvezőtlen föltételeket csak szorultságában fogadta el. De föl- 




124. LAJOS TOULOUSEI GRÓF, FŐVADÁSZMESTER. 



7 Arneth, Prinz Eugen, n. 339. 

* Sz. Király, 306. Villars, Mémoires, 
232. Eur. Fáma, 17 14. CLVI. 978—983. 
(Savoyai Jenő levelei). Az oklevelet (kö- 
zölve u. o. 103—131.) vi. Károly 1714 már- 

Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 



czius 17-én Bécsben, XIV. Lajos I7i4márcz- 
23. Versaillesban ratifikálta. 
9 Önéletr. 296. 

10 Május 18. Simonyi, Londoni Okmány- 
tár, 281. 

49 



386 MÁRKI SÁNDOR 

tárta előtte lengyelországi bujdosó társainak, feleségének és 
saját magának reménytelen helyzetét s kérte, hogy tett szolgá- 
lataik fejében gondoskodjék ellátásukról. A király jóságosan 
felelt. Mindent megtett érte, a mit lehetett, de nem valósíthatta 
meg akaratát. Azonban sohasem feledkezik meg róla s hozzá- 
tartozóiról. 11 

Másnap a fejedelem St.-Germainben Toulouse gróffal, negyed- 
nap Marlyban a királylyal együtt űzte a szarvast s közben is, 
azután is buzgón hallgatta a nagyböjti szentbeszédeket. Nagy- 
pénteken a versaillesi kir. kápolnában végezte ájtatosságát, 
azután átment a st.-cyri kolostorba, hol az apáczák templomá- 
ban Jeremiás siralmait énekelték. Visszajövet Brenner prépost- 
tal, Sibrik Miklóssal, Mikes Kelemennel találkozott. Nagyon 
szomorú dolgokról beszélhettek; másnap, nagyszombatkor, a 
fejedelem otthon maradt s húsvét első napján is csak estefelé 
ment be az udvarba. 12 Ünnep másodnapján lovat vásárolt a 
közellevő Neuílieuben s hazatérve, Clagnyban Lubomirszkij 
herczeget fogadta. 

Harmadikán már a király társaságában rárókkal, kere- 
csenekkel, ölyvökkel, agarakkal fogdostatta a nyulakat, fáczá- 
nokat s egyéb madarakat, 4-ikén s 7-ikén pedig St.-Germain- 
ben, a herczegnők társaságában, a szarvasokat. Ebéd után nem 
maradt el a berlán sem, a melyben Dangeaunál ezúttal Ráttky 
György ezredes is résztvett, ki egy idő óta gyakrabban föl- 
kereste Rákóczit s követte volna a csatatérre is, ha a rastadti 
béke hallgatást nem parancsol. Hiszen a király már a birodalmi 
rendekkel való kiegyezésre, a badeni tárgyalásokra is meg- 
nevezte biztosait. 13 Április 11-ikén Rákóczi Marlyba követte a 
királyt, ki a hatheti tartózkodást szarvasvadászatokkal nyitotta 
meg; s jelen volt, mikor a király — az amazonoknak öltözött 
herczegnőkkel — szemlét tartott a franczia és a svájczi gyalog 
testőrségen. 

11 Rákóczi önéletr. 294. Levele 1724 12 Sz. Király, 307 — 8. 

márczius 3. Fiedler, 11. 533. 1 3 St. Simon, x. 143—4. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 387 

Szokott sétáin a király reggel és délelőtt mindig nagyon 
szívesen elbeszélgetett Rákóczival, kit mint szenvedélyes vadászt 
is szeretett. Nagyon jó kereszténynek tartotta s örült, hogy éle- 
tében senki sem talált gáncsolni valót. A fejedelem hálát adott 
az Istennek, hogy annyi csalódás után is gondot viselt reá, 
megtartotta számára a király, az udvar, sőt az egész franczia 
nemzet barátságát és növelte jó hírét. 14 Ö maga azonban szemre- 
hányást tett magának, hogy Francziaországba jövetelétől fogva 
három napot sem töltött úgy, a hogy kellett volna; vadászat, 
mulatság, színjáték, társaság, pazar 
lakoma mindennapos volt nála. 
Boldognak mondhatták volna, hi- 
szen oly királyi palotákban és ker- 
tekben lakott, a mikhez hasonlókat 
az ókorban sohasem láttak. Fölös- 
leges pénze sohasem volt, de volt 
annyi, a mennyi kellett ; rangjához 
képpest tarthatott cselédséget, lova- 
kat ; díszes és mindenkinek tetsző 

. ,. , ., _„ __.. ■_ , , 125. ÖZVEGY CONTINÉ MEDAILLON-ARCZKÉPE. 

ruhákban jart. IS Kibékült azzal a 

bájos asszonynyal is, a kit a tavalyi fontainebleaui napok óta 
a miatt került, mert másokkal egy sorba helyezte. Most egy 
véletlenül reá eső tekintete és bátorító szava újraélesztették 
szerelmét. 16 így történt, hogy április 25-ike és május 12-ike közt 
ötször is átkocsizott Issybe, özvegy Continéhoz, a hol a fiatal 
Conti herczegné és ura társaságában néha éjfél után három óráig 
maradt. El nem mulasztotta volna ezeket a kedves kirándulá- 
sokat, pedig a virágfakasztó május elsején oly rosszul lett, hogy 
Parisból ki kellett hozatnia régi kedves orvosát, dr. Lángot. 17 
Orvosságot vett a király is, Berry herczeg pedig nagyon lázas 
volt s negyedikén hajnalban már meg is halt. Rákóczi a halál 
hírére Marlyba rendelte a postakocsit, mert azt hitte, hogy az 

14 Önéletr. 265-6. 16 u. o. 266. 

15 U. o. 266-7. 17 Sz. Király, 310-312. 

49* 




388 MÁRKI SÁNDOR 

udvar azonnal átköltözik Versaillesba ; de a halottat átvitték 
Parisba a Tuileriákba, s az élet csak úgy folyt, mintha nem is 
a trónörökös kiszemelt régense halt volna meg. Az öreg király, 
miközben unokája ravatalon feküdt, Marlyban folytatta a szarvas- 
vadászatot. Nyolczadikán az udvarral együtt Rákóczi is gyászt 
öltött hat hónapra, s másnap bement Parisba, hogy szentelt 
vizet hintsen Berry herczeg koporsójára. A király még egy 
szarvasvadászatot rendezett és csak azután, május 16-ikán köl- 
tözött vissza Versaillesba. Unokáját a királyi herczegek még az 
éjtszaka St.-Denisbe kísérték s ravatalra tették. 18 

A szertartás után Rambouilletben 23-ikán a szokott vadá- 
szatok újra kezdődtek s minden a rendes kerékvágásban haladt, I9 
csak Maintenon asszony szalonjában nem adtak egy ideig hang- 
versenyeket. Sőt a szicziliaí és a hollandi követek fogadtatása 
után, május 30-ikán, a király is visszaköltözött Marlyba, hol 
három hónapot akart tölteni, 20 de június 11-ikén udvarával 
átrándult a toulousei grófhoz Rambouilletbe. Még az öreg 
orléansi herczegné s az orléansi herczeg is vele jöttek, pedig 
nem nagyon érdeklődtek a vadászatok iránt, a melyekben az 
ifjú Continé, Charolais kisasszony, St.-Germainné, Rupelmontné 
stb. megint amazonoknak öltözve vettek részt. A király s vele 
az udvar és Rákóczi mindennap zenés misét hallgatott a vár- 
ban. Ebédre, vacsorára mindig három asztalnál terítettek : az 
egyiknél 19, a másiknál 13, a harmadiknál 14 személyre. A feje- 
delem Bourbon, Du Maine, Toulouse, Talard stb. társaságában 
az első asztalnál ült. A király s a hölgyek külön ültek. Vacsora 
előtt mindig hangverseny volt Mme Maintenon-nál, s a király 
különben is nála töltötte minden szabad idejét. Ebéd és vacsora 
után, ha vadászni nem mentek, az urak és hölgyek kártyázás- 
ban kerestek szórakozást. A vadászatok nem nagyon sikerültek. 
Egyszer a legyek űzték el a szarvast, máskor az igen nagy 
szél miatt nem foghatták el. 21 A király már 19-ikén visszatért 

18 St. Simon, x. 185. 20 Sz. Király, 315. 

19 Rákóczi, 265. 21 Sz. Király, 314 — 7. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



389 



Marlyba Versailleson át, hol ágyon kívül találta Berry herczeg- 
nét, ki negyednapja született leánykáját már el is temettette. 22 
Rákóczi a vadásztársaság egy részével csak a másnapi siker- 
telen szarvasvadászat után követte a királyt, a ki éppen akkor 
(június 20-ikán) újból szabályozta évdíját. Két ötöddel lejebb szál- 
lította a részére biz- 
tosított 600.000 livre- 
nek 25.000 tallérra 
menő kamatját s év- 
díját ezen töke után 
24.000 tallérban szabta 
meg, 10.000 tallérral 
azonban megtoldotta. 
A mellett 42.000 livret 
utalt ki olyképp, hogy 
ebből 8—8000 livret 

kapjon Bercsényi, 
Forgách, Esterházy, 
Csáky, 5000-et Vay, 

2000-et Gerhard, 
1500-at fejenkint Pá- 
pay és Krucsay. A 
csekély kegydíj még 

jobban összezsugorodott annak következtében, hogy ezt a 
42.000 livret váltóra, Lengyelországban kellett fölvenni, a mi 
nagy levonásokkal járt. így tehát Rákóczi mindössze 100.000 
livret kapott a maga s 42.000-et a bujdosók számára. 23 Az újabb 
csalódás a fejedelemnek rosszul esett; de azzal vigasztalódott, 




I2Ó. MADAME MAINTENON. 



22 St. Simon, x. 189—190., 197. 

2 3 így adja a végső összeget Fiedler, 
11. 620. 1. 8. és 9. sz. a. St. Simon is fog- 
lalkozik a pensio módosításával és szerinte 
a király Rákóczira bízta, hogy a 40, helye- 
sebben 42 ezer livret tetszése szerint oszsza 
szét azon bujdosók közt, kik Magyarország- 
banjavaikat elvesztették. (Mémoires, x. 185.) 



Mouton azt hiszi (L'hőtelde Trans. 17.), hogy 
áprilisban azért kellett odahagyniuk a ma- 
gyaroknak a párisi Hotel du Pérout, mert 
Rákóczi nem tudta a bért fizetni s azt az 
orléansi herczeg utalványára a kincstár 
fizette ki. Mouton elfelejti, hogy a herczeg 
a kincstár rovására csak XIV. Lajos halála 
(1715 szept. 1.) után utalványozhatott. Az 



390 MÁRKI SÁNDOR 

hogy a szemlátomást öregedő király többel nem segítheti. 
Desmarets pénzügyi főellenőr költségvetésében a magyar tétel 
idáig is nagyon szerényen húzódott meg, de attól lehetett tar- 
tani, hogy a király halála után ezt is apasztják, vagy éppen 
törlik. 

Már azelőtt azzal csitította nyomorgó híveit, 24 hogy ha 
fogyatkozást szenvednek, annak nem lesz oka sem ő, sem 
Helissant vagy Riché bankár, 2 s hanem az, a ki őt magát is 
megrövidíti ígéretében. Nem felejtkezett el róluk, de keserű- 
séget mi haszna volna keserűséggel szaporítani s lehetetlen. 

127. VAY ÁDÁM PANASZKODÓ LEVELÉNEK VÉGE. 

— 1713. nov. 6. — 

ségre senki sem kötelezhető. 26 Vayné már annyira jutott, hogy 
két aranyos szoknyájából kiégette az aranyfonalakat s azoknak 
eladásából élt. Vay elkeseredve kérte a fejedelmet, vitesse fele- 
ségét, gyermekeit az ország határára, hogy szolgálattal vagy 
koldulással keressék kenyeröket : őt magát Danczkában majd 
megeszik a tengeri halak vagy az ebek. 27 A fejedelem hiában 
mondta, hogy nem segíthet rajtuk, mert a király megfeledkezett 
ígéreteiről, a mikre pedig eleget emlékeztette s a maga, fele- 
sége, bujdosótársai és nemzete nyomorúságát fejtegette előtte. 
Isten adta, Isten elvette ; legyen áldott az Úr neve ! A fejede- 
lem és Vay nem egymásért, hanem mindnyájan adott hitök 



azonban meglehet, hogy Brenner, Láng, 26 Levele 1713 október 18. az Erdélyi 

Charriére stb. ekkor költöztek át a H. du Nemz. Múzeumban, Kemény-gyüjt. 

Pérouból a Hotel de Transylvanieba. 27 »A felséged levelében felölem írt 

24 1713 szeptember. Czédula az Erdélyi periódus szívemet százszor sebhette s pe- 
ri. Múzeumban, Kemény-gyüjt. netráló, melyet halállal emésztek meg.» 

25 Sz. Király, 231. 1713 november 6. U. o. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 391 

miatt hagyták el mindenöket s azért szenvednek. Ne egymástól, 
hanem attól reméljenek tehát, a kitől állhatatosságuknak és hitök 
megtartásának jutalmát várhatják. Jószágait odahagyta, értékes 
tárgyait Danczkán a bujdosók javára áruitatja ; gyermekei ellen- 
ségeinek kezében vannak; feleségének s önmagának is csak 
olyan bizonytalan a kenyere, mint társaié; hogyan segíthetne 
tehát rajtuk ? Leikök üdvösségén kívül csak azt remélhetik, hogy 
a verebeknél jobbak lévén, nem hagyja el őket az, a ki minde- 
neket táplál. Ö maga is tudja, mily nehéz szenvedni . . . 28 

A fejedelem készen állt a teljes visszavonulásra. Mostantól 
fogva csupán a vadászatokban és Toulouse gróf s néhány jobb 
ösmerőse látogatásában akart némi szórakozást keresni. 29 

Contiék kedves meghívását követte, mikor két napra kirándult 
Isle Adamba., hol az özvegy herczegné s a fiatal pár évenkint 
kétszer, háromszor hét-hét hetet szoktak tölteni. Ez a falu észak 
felé körülbelül 60 kilométerre van Marlytól és Paristól. Az Oise- 
folyó balpartján, a Dorne-folyócska torkolatánál fekszik. A nem 
igen szép, régies kastély a Dorne szigetén épült, s ma már csak 
egy szép terrasse látható belőle. Az erdő tele volt mindenféle 
vaddal és madárral s rajta keresztül ma is kellemes sétákat 
lehet tenni Presles és Montsoult felé. Rákóczi június 26-ikán 
St.-Germainen és Conflanson át délelőtt 11 órakor érkezett 
Isle Adamra. Alig ebédeltek meg, a herczegnőkkel együtt lóra 
kaptak, hogy elfogják a Bourbon herczeg chantillyi erdejéből 
erre űzött szarvast. Egy óra múlva fölharsant a halali. A sze- 
gény állatot az udvar közepén nyúzatták meg és megetették a 
kutyákkal. Uzsonna után Bourbon herczeg visszatért Chantülybe, 
de társai pár óra hosszat kártyáztak. 30 Vacsora után «egész 
virradtig tánczoltanak a közrendek, az urak pedig sétáltanak a 
herczegasszonyokkab), a kik csak reggel 3 órakor feküdtek le. 3 ! 
Rákóczi még három napot töltött Isle Adamon, hol igazán a 

28 Parisból Vayhoz 1714 febr. 27. U. o. gnolet — a biribi egy nemét — szerette 

29 Rákóczi önéletr. 265. játszani. De Luynes, Mémoires, ír. 261. 
50 Özvegy Continé különösen a cava- 51 Sz. Király, 317 — 8. 



392 MÁRKI SÁNDOR 

paradicsomban érezte magát; többé nem mondhatta, hogy a 
szerelem nem őt, hanem a többieket boldogítja. 32 

A párisiak szerint Contitól meg lehetett volna kérdezni: 

«Nyugodt a te lelked, csöppet sem aggódol, 
Hogy feleségednek mindenki meghódol ? 
Csak te veled daczos, csak reád haragos ; 
Másokkal szemben jó, édes és aranyos. » 35 

Július hónapban Rákóczi minden héten kétszer is vadászott 
Rambouilletben, és közben csak kevés időt töltött Clagnyban, 
Marlyban, Versaillesban, Parisban. Az udvari élet legfontosabb 
eseményei közé tartozott, hogy Pontchartrain helyett Voysin 
lett a főkanczellár : Rákóczinak mindketten barátjai ; s a másik 
esemény, hogy Berry herczeget végre — július 16-ikán — 
csakugyan eltemették St.-Denisben. Egy nappal azelőtt tiszte- 
legtek Clagnyban a fejedelemnél Szentiványi János brigadéros, 
Gosztonyi Miklós és Ghiczey Zsigmond lovászmester. Török- 
országból, magyar és tatár ruhában érkeztek meg; de a feje- 
delem azonnal franczia ruhákat szabatott nekik, a mennyire 
lehetett, gondoskodott róluk, s Clagnyban tartotta őket maga 
mellett. 34 Kissé jobban bízhatott jövendőjükben, mikor augusz- 
tus 2-ikán a párisi parlament Du Maine herczegnek és Toulouse 
grófnak örökösödése és a koronához való föltételes jogát elös- 
merte. 3S A fejedelem másnap már Dangeau, Tessé és Matignon 
kíséretében hatlovas hintón hajtatott ki Sceauxba, hogy szeren- 
csét kívánjon a herczegnének. Ott találta urát is, a tisztelgőktől 
körülvéve. Toulouse grófjának 5-ikén a rambouilleti vadászatokon 
kívánhatott minden jót. Du Maine herczeg méltóságosan, öcscse, 
a gróf, szerényen viselkedett; húguk, az orléansi herczegné, 
olyanformán, mintha már fejükön látná a koronát. Az udvar 
morgott, Paris és a vidék haragudott, de a parlament csöndesen 



32 Önéletrajz, 267. 3S Erről St. Simon nagy megbotránko- 

33 Válópere alkalmából Eur. Fáma, 1722., zással ír. x. 240—244. Sz. Király, 321. 1. 
CCLii. 733 — 736. a király fattyainak nevezi a fejedelem 

34 Sz. Király, 320. barátait. 




CONTI HERCZEGNÉ 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



393 



teljesítette Maintenon asszony és Du Maine herczeg kívánságát. 56 
Du Maine herczegné Sceauxban még fényesebb ünnepélyeket adott, 
de ura egy darabig kerülte az udvart, a gróf pedig Rákóczival 
s más barátaival Rambouilletben oly nyugodtan vadászgatott 
tovább, mintha igazán nem tehetne a dologról. 

A király augusztus n-ikén befejezte az évadot Marlyban s 
átment Versaillesba. A fejedelem Bourbon herczeg meghívására 




128. A CHANTILLY VÁR LÁTKÉPE. 



Chantillybe ment vadászni. Útközben a superior engedelmével 
St.-Dem'sben alaposan megtekintette a benedekrendiek kolos- 
torát, a XII. századbeli templomot, az alatta levő sírboltot s az 
egyházi kincseket, a melyeknek nyomtatott jegyzékét magához 
vette. 37 Chantillyben másnap délután már azzal a hírrel fogad- 
hatta Toulouse grófot, hogy a délelőtti vadászaton négy farkast 
ejtettek el. A társaságukban levő tizenöt hölgy is napokon át 



< 6 St. Simon, x. 215 — 7. 

Magyar Történeti Életrajzok. 19 10. 



3 7 Sz. Király, 323. 



5° 



394 MÁRKI SÁNDOR 

résztvett a vaddisznó-, farkas- és szarvasvadászatokon. Contt 
herczegné nem jött el s Rákóczi esténkint anyjával és húgával 
kártyázgatott. Egy nappal hamarább is hazatért, mint a társa- 
ság többi része. 38 

Lovait Sz. Király Ádámmal, fogatát Sibrik Miklóssal előre 
küldvén, augusztus 27-én ő maga is megérkezett Fontameb/eauba, 
vagy inkább Chdteau de la Rwürebe, a hol Toulouse gróf 
vendége volt. Néhány ösmerős herczeggel (Bourbon, Duras, 
D'O stb.) s tábornokkal azonnal megkezdték a vadászatokat, 
hogy a vadászebeket a király megérkeztéig jól begyakorol- 
ják. 39 Augusztus 30-ikán ő is bement Fontainebleauba a király 
fogadtatására. 

A király megírta végrendeletét, de szeptember elsején nyu- 
godtan kezdte meg a vadászatot, a melyre, foglyokat puskázni, 
Rákóczi is elkísérte ; elkezdődtek a riviére-i kedves kirándulások 
is, a melyeken az özvegy Bourbonné, Continé és Charolais kis- 
asszony huszonhét férfiú társaságában vettek részt. Az sem 
zavarta őket, hogy Duras herczeget egy vadászat után tört 
karral vitték be a vadászkastély udvarába, vagy hogy Vaucres- 
sonban a királyfiak nevelője, Beauvilliers herczeg, meghalt. 
A fejedelem egy vadászatról sem maradt el, de ebédre való 
meghívást csak nagyon ritkán fogadott el. Mindig a fontaine- 
bleaui várban levő szállásán ebédelt ; néha meghítta Tessé tábor- 
nagyot, DEvrenx grófot, U O marquist, Dangeaunét, Coiircil- 
lonnét, Courcillont stb. Nem élt tehát visszavonultan s látoga- 
tásokat is fogadott lakásán ; pl. Ágost Frigyes, a szász választó- 
fejedelem, Ágost lengyel király fia (utóbb maga is lengyel 
király) október 6-ikán meglátogatta; olyan figyelem, a mi nem 
jutott eszébe a bajor fejedelemnek, kivel csak a vadászatokon 
találkozott kétszer-háromszor. Egy alkalommal, október elsején, 
mikor éppen a királylyal ment szarvast vadászni, lova fel- 



38 U. o. 323—4. hét múlva, mint Rákóczi u. o. mondja; de 

59 Rákóczi önéletr. 266. Rákóczi 27-én, csakugyan annyi idejök maradt vadász- 
a király 30-án érkezett, tehát nem egy gyakorlatokra. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



395 



bukott. 40 Az első meglepetésben azt hitték, hogy fején nagyon 
megsebesült; 41 de szerencsére jóformán semmi számbavehető 
sérülést nem szenvedett. Mindamellett egy napig feküdnie kel- 
lett s ez idő alatt sokan 
látogatták, vagy tuda- 
kozódtak utána. Más- 
nap már megjelent a 
király fölkelésén s 
harmadnap vadásza- 
tán is. Ezekben a va- 
dászatokban s a ri- 
viére-i társaságban in- 
kább vigasztalását, 
mint örömét találta. 

Leverte az a hír, 
a melyet még szep- 
tember 12-ikén hal- 
lott, hogy Badenben a 
király szeptember 7-én 
a német birodalom- 
mal s így utolsó el- 
lenségével is békére 
lépett. 42 A béke örö- 
mére a király a fon- 
tainebleaui nagy csa- 
torna mellett sétahang- 
versenyt rendezett. 
Jelen volt maga Vil- 
lars is, a ki a békét megkötötte. A bajor választó néhány 
hölgygyei vígan gondolázott a csatornán ; visszakapta teljesen 
az országát s ha nem lehetett is szardíniái király, belőle vagy 




[29. DU MAINE HERCZEG. 



4° «A ló megesett» Sz. Király szerint, 
329. Dangeau szerint íxv. 253.) ő esett le 
a lóról. 



4 1 Dangeau u. o. 

4 2 A béke oklevele : Eur. Fáma, 17 14. 
609—616., 824 — 864. 




396 MÁRKI SÁNDOR 

fiából miért ne lehetne német-római császár? De ki adhatna 
számot Rákóczi érzelmeiről, mikor a víg zenét hallotta, s egy 
eléggé megalázott udvar örömét látta? Az egész örökösödési 
háború, a melyben olyan nagy részt vett, nem olyan játék-e, 
mint az előtte elsülő rakéták sistergése, fénye, csillagszórása, 
pukkanása? 45 



VII. 
VÁGYAKOZÁS MÁS ÉLETRE. 

— 1714. szeptember— 1715. április. — 

írt hoztak német lapok 17 14 őszén, hogy Magyar- 
országban újabb összeesküvést fedeztek föl. Rákóczi 
egykori tisztjei közül 36-ot csendben egymás után elfog- 
tak és a kassai tömlöczbe csuktak. Köztük volt Czelder Orbán 
és Pongrácz János. Amaz a gyalogság, emez a lovasság parancs- 
noka lett volna. 1 Az elfogottakat Kassán kínozták s ugyanakkor 
gyorsan lejáratták a szép Korponay Jánosnénakfelségárulási pőrét 
is. Az agyongyötört szép asszonyt Győrött és Czelder Orbán 
brigadérost Kassán alkalmasint egy és ugyanazon napon : szep- 
tember 25-én végezték ki. 2 Pongrácz szintén börtönbe került ; 
a kínzások enyhítése reményében katholikus lett, de így sem 
kímélték és októberben már meghalt a tortura következtében. 
A halott fejét levágták, s testét fölnégyelték, hogy «a hozzá 
hasonló ficzkókban félelmet gerjeszszenek». 3 Mindezzel alkalma- 
sint összefügg Esterházy Dánielnek Nagyczenken váratlanul 
történt halála. 4 Az országgyűlés, a melynek újabb ülésszakaszát 
a királyné megkoronázására s új nádorválasztásra hittak össze, 



43 A fontainebleaui napokról 1714 au- 2 Thaly a Századokban 1873. 109— 113. 

gusztus 27 — október 24. Sz. Király, 326— 1909. 465—7. 

331. St. Simon, x. 312 — 319. 3 Eur. Fáma, 1715. clxxviii. 741 — 2. 

> Eur. Fáma, 1714. clxii. 508 — 9. 4 Esterházy A. tábori könyve, xvr. 




GRÓF PÁLFFY (V.) MIKLÓS. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 397 

szó nélkül hagyta a történteket, s sőt a szatmári béke beczikkelye- 
zésének ellenségei újabb hadjáratot indítottak az általános 
amnesztia ellen. Pálffy, az új nádor, ez ügyben ötször, Károlyi 
háromszor ment föl a királyhoz. III. Károly tenyerébe csapott 
Károlyinak s úgy biztosította, hogy királyi szavának egyetlenegy 
pontját sem engedi megmásítani. Egy heti lárma után tehát a 
rendek sem ellenezték többé, hogy szórói-szóra törvénybe iktas- 
sák a szatmári békét. 6 Még sem iktatták be. 



130. KORPONAINE, GECZI JULIANNA KEZEIRASA. 



Ezek a szomorú hírek csak fokozták Rákóczi vágyát, hogy 
a magányba vonuljon. Október 19-én annak a hölgynek, a kit 
szeretett, az ifjú Conti herczegnének 7 az az ötlete támadt, hogy 
esteli ájtatosságukat a karmelitáknak alig 3 — 4 kilométerre levő 
kolostorában végezzék. Bourbon herczeg és a herczegnők 
kíséretében mentek oda. A templomba az esteli könyörgés után 
léptek be. A kitett oltáriszentség előtt Rákóczi térdre borúit, 
s buzgó imádságában úgy elmerült, hogy észre sem vette társai 
távozását. A mint utánuk ment, dicsérte és magasztalta a 



S A szeptember 12. — október 29-i or- 6 Károlyi önéletleírása, 1. 107. 

szággyűlési naplóban (a Magyar Nemz. 7 Rákóczi, önéletr, 268. és Sz. Király 

Múzeum Forgách-levéltárában) semmi sincs naplója, 331. Ennek a két adatnak egybe- 

a kuruczokról. vetése a legfontosabb adatok közé tartozik. 



398 MÁRKI SÁNDOR 

karmelitákat, a kik szent és nyugodalmas életet élnek. Kinevet- 
ték, mikor azt mondta, hogy ő is szeretne és tudna úgy élni. 
Tréfálkoztak, enyelegtek, gúnyolódtak vele, hogy térdre borulva 
oly buzgón és hosszasan imádkozott. De nem zaklatták tovább, 
mikor azt felelte, hogy ha az alattvalónak így kell tennie királya 
előtt, a teremtmény hogyan tehetne másképp teremtője előtt? 8 

Negyednap múlva, szeptember 23-án a fontainebleaui király- 
napok véget értek. A fejedelem, a ki Sibriket a hintóval és 
podgyászszal előre küldte Versaillesba, a Szajna valvinsi révé- 
hez 9 kísérte özvegy Bourbonnét s leányát, az ifjú Continét, a ki 
áldott állapota miatt hajón akarta megtenni az utat. Rákóczi is 
a hajón maradt. Aznap Petitbourgig mentek, a hol D' Antin 
herczeg vendégei voltak. Berry és Orléans herczegek özvegyei- 
vel másnap 10 este a király 11 hintóban érkezett oda Fontainebleau- 
ból, a melyet soha sem látott többé. A hely annyi embernek szűk 
lévén, Rákóczi az éjszakát a Szajna túlsó partján Bayeuxben 
töltötte Harlay Achilnál, a párisi parlament első elnökénél. 12 
Kocsiját onnan Sz. Király Ádámmal előre küldte Parisba, de ő 
maga 25-én ebéd után Continé és ennek anyja társaságában 
hajón folytatta útját. Négy órakor megérkezvén, a herczegnők 
palotájukba mentek, ő pedig Versaillesba hajtatott, hogy jelen 
legyen a király megérkezésénél. 

Egy hét múlva, november 2-án, a király Marlyba költözött 
át, hová Rákóczi Tessé tábornagygyal és Pompadour marquisval 
a maga hintaján követte. A vadászatok ott a szokott módon 
folytak ; november 15-én már Berry herczegnő is részt vett ben- 
nök a bajor választóval együtt. «Az egész úri és asszonyi rend 
jelen volt lóháton és kocsin », s tizenöt hintón kergették a szarvast. 
Deczember elsején az udvar visszaköltözött Versaillesba, mire 
elkezdődtek a rambouilleti vadászatok, melyeken Rákóczin kívül 

8 Rákóczi önéletr. 268. 1 r Kedvéért az udvarias háziúr kivá- 

9 Fontainebleautól északkeletre. gatta azt a gesztenyefasort, mely kilátását 
10 Sz. Király, ki részletesebben szól elvette. 

erről (331—2.), 24-ét, St. Simon (x. 326.) 12 Sz. Király, 332. 

23-át mondja a megérkezés idejének. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



399 



a bajor választó, az az özvegy és az ifjú Bourbonná, St.- Germainné 
és Ckarolois k. a. is részt vettek, összesen ötvenen. Egyik este a 
lansquenetet oly nagyban játszották, hogy egy kártyára 300, vagy 
több louiscTort is föltettek. A fényes társaság deczember 7-én 
szétoszlott s másnap Rákóczi a versaillesi plébániatemplomban 
meggyónt és megáldozott. Advent idején rendesen hallgatta 
a király jelenlétében 
mondott szentbeszéde- 
ket és gyakrabban 
imádkozott, elmélke- 
dett. 13 Legkedvesebb 
szórakozása a vadá- 
szat maradt. A zajo- 
sabb társaságokat, ha 
lehetett, kerülte, de 
mikor soros volt, a 
király fölkelésén pon- 
tosan megjelent. Még 
a karácsonyi ünnepe- 
ket is magában töl- 
tötte Clagnyban; csak 
ünnepek után mentbe 
Parisba. Hét jó napot 
töltött Courcillonék- 
nál, néhány látogatást 
tett a városban s az 

Operában megnézte Telemaqueot. Fénelon, kinek regénye adott 
eszmét a dalműnek, másfél hét múlva már elhunyt. 

Rákóczi otthon töltötte az újesztendőt, (17 15.) csak este ment 
be Versaillesba. Ötödikén kezdődtek a chantillyi nagy vadá- 
szatok, a melyeken hetvenedmagával vett részt, mint a fiatal 
Bourbon herczeg és felesége vendége. A fényes társaságban a 




131. AZ ORLEANSI HERCZEG FELESÉGE. 



3 Önéletrajz, 268. Sz. Király, 336. 



400 MÁRKI SÁNDOR 

bajor választó, Toulouse gróf s az özvegy Bourbon herczegné 
is részt vett gyermekeivel, «Charolois úrfival és kisasszonynyal». 
Sőt eljött a fiatal orléansi herczegné is, a kinek három héttel 
azelőtt született leánykája. Nappal vadásztak, éjszaka színi elő- 
adásokban gyönyörködtek és kártyáztak. Közben még a házi- 
gazda gyógyszerészének lakodalmát is megülték. A mulatságot 
csak özvegy Bourbon herczegné rosszulléte és elutazása zavarta. 
Egy hét múlva mindenki hazament. Az udvarias fejedelem 
útközben Parisban meglátogatta a beteg herczegnőt s Courcilloné- 
kat, de fölhasználta az alkalmat, hogy megnézze egy festőnek 
két nagy képét is. Januárius 14-ike óta megint pontosan bejárt 
Versaillesba a király fölkelésére, s a mellett majdnem minden- 
napos volt Villeroi tábornagynál és Dangeaunál, kikkel a szász 
választófejedelem asztalánál is találkozott. Ö maga Clagnyban 
Dangeauékat, Courcillonékat, Villeroi herczeget, D'Elbeuf her- 
czegnét s a magyarok közül Ráttky György ezredest, Dessőffy 
Bálintot, Letenyeit látta szívesen. 

Az udvari élet különben Versailleshoz kötötte. Valamikor 
szeretett volna a Szentlélek-rendhez (L/ordre da Saint Esprit) 
tartozni, a melyet 1607 óta külföldiek is elnyerhettek; de csak 
mint érdeklődő nézhette azt a körmenetet, a melyet XIV. Lajos 
király, mint a rend nagymestere, a rendhez tartozó fejedelmek- 
kel és herczegekkel februárius 2-án, a rend ünnepén tartott. 
Később azonban, úgy látszik, a király fölvette a rendbe, vagy 
— ahogy Rákóczi keserűen tréfálkozott M — «segédpénzei hátra- 
lékát egy rosszul szabott köntössel fizette ki.» Februárius 19-én 
már a bajor és a szász választókkal hivatalosan vett részt 
Méhemet Riza bég perzsa követ szemkápráztató, fényes fogadta- 
tásán. A királyon csillogó gyémántokat 11V2 millió forintra 
becsülték. 1 - Milyen kívánt alkalom Montesqmeunek, immár a 
bordeauxi parlament tanácsosának, hogy Üzbek és az ő Rikája 



14 Rákóczi végrendelete 1732-ből. Rá- 88 — 92. Eur. Fáma, 1715. clxx. 125 — 7. 
kóczi eml. 311. Eur. Fáma, 1715. clxviii. 1027 — 1041. Bil- 

ij Sz. Király, 345 — 6. St. Simon, xi. dersaal, vin. 139—143. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



4OI 



perzsa leveleiben l6 kicsúfolja ezt a gazdagsággal kérkedő koldus- 
államot, a mely tele van ellentétekkel. Rákóczi élete is ilyen 
ellentétekből állott ki. A kihallgatás után azonnal Rambouilletbe 
ment vadászni Toulouse gróffal és Bourbon herczeggel; 21-én 
pedig elkezdődtek Marlyban a királynapok, a melyekből most 
sem vonhatta ki magát. Rambouilletben vadászott márczius 6-án 
is, a mikor a nagyböjt 
kezdődött. Megunva ezt a 
zajos életet, Tessé tábor- 
nagy gyal, kihez « Isten a 
szeretet fölbonthatatlan kö- 
telékével fűzte», ettől a 
naptól kezdve az egész 
nagyböjt alatt csak főze- 
lékkel élt, s az ebédre 
való sűrű meghívásokat, a 
mennyire lehetett, vissza- 
utasította. 

A magányos életet 
már fiatal korában sze- 
rette. Később a körülmé- 
nyek is sürgették, hogy 
azt keresse. A bajor vá- 
lasztó most, márczius 

22-ikén, mikor elbúcsúzott a királytól, ettől félmillió livret 
kapott, hogy adósságait kifizesse s illően vonuljon be vissza- 
nyert országába. Ellenben ő nagyon rendetlenül kapta meg 
évdíját. Az ígért összegnek csak felével, a bujdosók részére meg- 
ajánlott 90,000 livre helyett 20,000-rel kellett beérnie. Ennyit 
fizetett ki Van der Hulst bankár. Ebből Bercsényi, Forgách, 
Esterházy 8—8000, Csáky Mihály 6000, Vay 5000, Gerhardt 
2000, Pápay és Krucsay fejenkint 1500 livret kapott. A hiányt 




132. MÉHEMET RIZA BEG, PERZSA KÖVET. 



* Lettres persannes. Paris, 1721. 
Magyar Történeti Életrajzok. 19 10. 



402 MÁRKI SÁNDOR 

a magáéból pótolta. 17 Már büszkesége, állásának, nevének tekin- 
télye sem engedte meg, hogy az udvar árnyékában Ínségre és 
szegénységre jusson. A királyt nagyon szerette és még mindig 
nagyon bízott benne; de nem akarta, hogy halála után koldus- 
botra juttassák s e miatt ellenségei és a bécsiek kicsúfolják. 

Valamelyik hü magyarjával egy kolostorba akart vonulni. 
Eleinte az ágostonrendieknek st. germain-en-layei kis kolostorára 
gondolt, a hol egy kis szobája volt, hogy a Bourbon herczeg- 
gel ott gyakran tartott vadászatokon átöltözhessek. Ez a hely 
nagyon tetszett neki, mert magányosan állott ; de nem volt vize 
s így állandó lakásra nem tartotta alkalmasnak. Csak Tessének 
s néhány legbizalmasabb barátjának vallotta meg a magányos 
élet után való vágyakozását. Az a két út, a melyet Vaudemont 
herczeg meghívására Tessé társaságában ismételve l8 tett, hogy 
részt vegyen a saint-severi vadászatokon, 19 egyúttal a remetelak 
keresésével állt összefüggésben. Ott, Paristól északra, talán 
mégis azért nem akart letelepedni, hogy igen messze ne legyen 
az udvartól, a mely végső szükségében mégis segíthette. Máso- 
dik útjából visszajövet tehát április 15-én ahhoz közelebb nézett 
egy udvarházat, 27-én pedig a Szajna balpartján haladó fontai- 
nebleaui úton Grosbozsba. hajtatott. Tulajdonképpen nem is 
falu volt az, hanem a Brunoy község határában épült Yerres 
falunak a templom mögött levő része, a Kamaldoli-útcza, vagy 
inkább lombos út, mely kivezet Boissy-Saint- Légér erdőségeibe. 
Park közepén ott van az a XVI. századbeli kis vadászkastély, 
a hova vonzotta szíve, mely valahol mostan is ott porladozik 
a parkban. 20 

Erre a helyre, még tavaly, csodálatosan lett figyelmes. Mikor 
ugyanis Clagnyban éppen kocsira akart ülni, hogy Marlyba 



17 Februárius 15. Vayhoz ; Erdélyi Nemz. (márczius 25., 348. 1.) elég pontosan teszi 
Múzeum, Kemény-gyüjt. 14 mfdre. 

18 Márczius 25 — 30. és április 8—13. 20 Raoul Chélard szép és lelkes czikkei 

19 Saint Sever voltaképpen Rouen kül- a Budapesti Hírlapban 1904 június 3. és 
városa. Paristól való távolságát Sz. Király 1906 október 6. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



403 



menjen a király vadászatára, a vár lépcsőjén ülő remete folya- 
modást nyújtott feléje. A remetében egy volt franczia tűzér- 
kapitányára ösmert, a ki a háború végeztével Flandriában, majd 

Francziaország- 
ban egy kis ko- 
lostorba vonult. A 
kolostor leégése 
után arra kérte a 
fejedelmet, ajánlja 
őt felvételre a ka- 
maldoliak gros- 
boisi szerzetébe. 
A fejedelem, kinek 
ajánlatára valóban 
fölvették, azóta 
többször tudako- 
zódott róla és a 
kolostorról. Rá- 
kóczi egyszer már 
{1708.) a Zobor- 
hegyén lakókamal- 
doliakat is meg- 
látogatta s iste- 
nes életök annyira 

meghatotta őt, 
hogy azonnal ezer 
forintot adott két 
remete eltartására 
és két remetelak 

építésére. 21 Őszintén mondhatta tehát, hogy ösmerte és be- 
csülte őket. Grosboisba küldött egy ösmeretlen magyar embert, 
hogy a legnagyobb titokban ellátást és szobát kérjen az atyák- 




I33. A SZENTLÉLEK-REND NAGYMESTERÉNEK PALÁSTJA. 

(A párisi «Musée de Cluny»-ban.) 



21 Arch. R. vi. 6. 



5i 



404 MÁRKI SÁNDOR 

tói, mert szokásuknak és rendtartásuknak mindenben hódolva, 
három napig akar maradni náluk. Az engedélyt megnyerve, 
egyetlenegy cselédjével, mintha csak vadászni menne, április 
17-én valóban odahajtatott és csak huszadikán késő este érkezett 
vissza Clagnyba. 22 A nagyhét legszomorúbb napjait tehát a leg- 
nagyobb ájtatosságban töltötte. Húsvét első napján (április 21.) 
Sz. Király Ádám útján üdvözölte Conti herczegnét, a kinek az 
ö születésnapján, márczius 27-ikén, fia született. A kis La 
Marche herczeg azonban csakhamar eljátszotta kisded játékait: 
két esztendő múlva már « elvitte magával a szülék vidámságát, 
elvitte a legszebb remények gazdag bimbaját». 

Maga a fejedelem húsvét első napján a lever (fölkelés) alkal- 
mával szokás szerint üdvözölte XIV. Lajost, a ki barátságosan 
és jóakarattal kérdezősködött, hol volt az utolsó napokban. 
Azt felelte, hogy Parisból jött, mert útja csakugyan Parison 
vezetett keresztül. A királyt ez a válasz nem elégítette ki. Csodá- 
latosnak tartotta, hogy éppen a nagyhéten látogatta meg ezt a 
várost, a melyet nem szeret s kérdezte, mit csinált ott. A feje- 
delem nem akarta őt megtéveszteni ; füléhez hajolt tehát s meg- 
súgta, hol járt. A király nem faggatta tovább. De később meg- 
mondta Rákóczi jobb barátainak. A szálláscsináló magyar ember 
is kifecsegte, hogy a fejedelem már házat is bérelt Grosboisban 
s így a féltve őrzött titok kipattant. Barátai sokat zaklatták 
kérdezősködéseikkel s mindenki a maga ízlése és felfogása sze- 
rint nyilatkozott róla. Különösnek főképpen azt találták, hogy 
egyszerre lemondott a kártyázásról és minden nyerekedő játék- 
ról. Talán azért is, hogy nyerni ne engedjék, midőn szorult 
helyzetét látják. A királyt, a kit atyja gyanánt szeretett, nem 
akarta megsérteni teljes visszavonulással ; elhatározta tehát, hogy 
a tavaszt közelében tölti s részt vesz a vadászatokban. Nem 
tudott lemondani arról az örömről sem, hogy lássa azt a bájos 
nőt, a kit szeretett. De megfogadta, hogy a nagyobb ünnepeket 

22 Önéletr. 270. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



405 



megelőző napokat s a telet mindenesetre a magányban tölti, a 
gyónást, áldozást többé el nem hanyagolja s éjszakai nyugodal- 
mát is megszakítja, hogy Istent dicsérje és imádja. 
Az ő segítségével akart más emberré alakulni. 23 



VIII. 
XIV. LAJOS HALÁLA. 

— 17 15 szeptember 1. — 




Ájus elsején a király egy hónapra kiköltözött Marlyba, 
Toulouse gróf pedig a Bourbon herczegnével Langres 
fölvidékére, a bourbonne-les-bainsi hévvizekbe ment. 1 
Harmadnap mise előtt, délelőtt kilenczkor, a királynak és az 
uraknak, kivált a hölgyeknek, Jacques Cassini hírneves csillag- 
vizsgáló az observatorium messzelátóinak fölhasználásával magya- 
rázgatta a beállott napfogyatkozást. 2 Rákóczi, az előadás meg- 
hallgatása után, azonnal Rambouilletbe ment s másnap egy 
szarvaslábat mutatott be a Napkirálynak, a ki ilyesminek jobban 
örült, mint a napfogyatkozásnak. A távol- 
levő Toulouse helyett Rákóczit most 
többnyire Villeroi tábornagy, a sénarti 
erdőségek vadászkapitánya vitte ki va- 
dászni. Ezen a hatalmas erdőségen a 
meluni út vezet keresztül s a régi kirá- 
lyoknak tulajdonképpen ez volt legked- 
vesebb vadászterületök; vadászkutyáikat 
is itt gyakorolták be. Grosbois ebbe 
a területbe esvén, Rákóczi a kíváncsi- 
akat azzal elégítette ki, hogy vadász-gyakorlatok kedvéért 
bérelte ki magának azt a házat, a melyet egy királyi tanácsos, 




134. A PÁRISI OBSERVATORIUM 
ALAPÍTÁSI EMLÉKÉRME. 



2 3 Rákóczi önéletrajza, 268—272. Sz. 
Király, 350. 1. 

1 Rákóczi, 272. Sz. Király, 352. 



2 Sz. Király naplója május 3-ról, 352. 
St. Simon, xi. 125. Fáma, 17 15. clxxii. 
318. 



406 WÁRKI SÁNDOR 

a remete-életet megunva, üresen hagyott. Most saját tervrajzai 
szerint akarta azt a házat lakhatóvá tenni és berendezni, hogy 
a pünkösdöt már ott tölthesse. 3 Előbb azonban látni akarta «azt 
a nőt, kit oly kedvesnek talált». Tudta, hogy még nem bírna 
neki ellenállani. Nem bízott magában, de kereste az alkalmat, 
hogy meglátogassa őt Marlytól körülbelül egy órajárásra fekvő 
falusi lakásában. 4 Május 27-ikén azzal az erős elhatározással 
ment hozzá, hogy szíve titkát sohasem fedezi föl előtte; hiszen 
már amúgy is ösmerte életét, a melyről nem egyszer kellett 
beszélnie. 5 Tőle hazatérve, május 31-ikén teljesen átvette gros- 
boisi házát, ott ebédelt s már vendége is érkezett : Louis Harlay, 
a ki kevéssel ezelőtt lett paui intendáns. Másnap egyenesen 
Versaillesba ment, hová aznap az udvar is visszatért. Négy 
napot egymásután D'Antin herczeggel és feleségével töltött 
Parisban, Petitbourgban és Senartban, június 8-ikán pedig — 
Tessé ebédje után — hatlovas hintón hajtatott Grosboisba, hogy 
ott töltse pünkösd három napját (június 9— n.) 6 

Nagyon megszerette a kamaldoliakat és — saját vallomása 
szerint 7 — tetszett neki szent egyszerűségtől fénylő életök. 
Társalgásukban nem talált ridegséget, kicsinyeskedést, szenve- 
delmet; de annál több egyszerűséget, alázatosságot, lelkinyugo- 
dalmat. Csodálta egykori könnyelmű, sőt nagyon bűnös testőrét, 
a ki éjjelenkint most rendre fölébresztette a testvéreket, hogy 
imádkozzanak. S meggondolta, hogy ha mint fejedelem is kereste 
a magán}'t, most mi készthetné annak elhagyására? A közügy 
gondja nem ; hiszen száműzött ! Állásának kötelességei sem ; 
hiszen ilyenek többé nincsenek. A családi gondok sem; hiszen 
azokról innen, a királyi udvartól elvonulva is gondoskodhatik. 

Június 12-ikén visszatért Versaillesba s még aznap követte 



3 Rákóczi (271 — 2.) bérletről, Sz. Király > Önéletr. 263., 273. 

(353-) házvételről beszél. 6 Sz. Király naplójegj'zetei június 1—8- 

4 Rákóczi, 273. Sz. Király a falut (353. ról Rákóczi-tár I., 353. 
Jajnak írja; talán Laye (St. Germain-en- 7 Önéletr. 271. 
Laye). 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



407 



a királyt Marlyba, az utolsó nyaralásra. Elég zajos napok követ- 
keztek. Saint-Georges, 8 Saint-Prie, 9 Saint Germain IO erdőségei 
is sorra kerültek s elegen voltak, a kik Rákóczi figyelmét inkább 
ezekre a szentekre akarták terelni. Hittak s el is ment ezekre 
a helyekre és a sé- 
narti, chantillyi, trap- 
pesi vadászatokra ; ' 1 
mert előre megmondta, 
hogy a vadászattal 
nem hagy fel. Meg- 
jelent a király sétáin, 
szemléin, nyilvános 
kihallgatásain is, de 
szabad idejét Marly- 
ban főképpen politikai 
könyvek olvasásával 
töltötte. Kerülte az 
adomázgató, plety- 
kázó, botrányokatszel- 
lőztető társaságokat, 
a mikben azelőtt éj- 
félig is fenm áradt. Tíz 
órakor, a királyi va- 
csora kezdetekor, már 135- biluardjáték xiv. lajos korában. 
rendesen lefeküdt. El- 
maradása miatt barátai, barátnői most ő reá tettek megjegyzéseket 
s találgatták zárkózottsága okát. Rákóczi nem törődött a mende- 
mondákkal, mivel szemtől-szemben mindenki a régi tisztelettel 
és udvariassággal beszélt vele. Egyetlen társas szórakozása a 
biliárdozás volt, a mi nagyobb költséggel nem járt. Az élveze- 
tek elhagyását megkönnyítette az üdv fontosságáról való köny- 
vecske (De Importentia Salutis), a melyet a kamaldoliak páter 




8 Sz. Királynál Sorsi, 352. 

9 U. o. 354. 



o U. o. 356. 
11 Sz. Király, 357 - 9. 



408 MÁRKI SÁNDOR 

majorja adott neki s mely a világias életmód veszedelmeire 
figyelmeztette. 12 Minden héten gyónt; a papnak elmondta a nagy 
világban folytatott életét s meghallgatta tanácsait. Alázatában 
Űrnapján (június 20.) nem a plébánia-templomba ment, mint a 
király és az udvar, hanem a király kápolnájába, hol kevesebben 
voltak. így nem is láthatta, hogy a király elesett, mikor térdre- 
borult. 13 

Rákóczinak fájt látnia a királyt, a ki három napi betegsége 
után szokása ellenére lovászmesterének, Louis Armagnac grófnak 
karjaira támaszkodva sétált ki, de mindjárt tolókocsiba ült s úgy 
intézkedett a Rómából éppen akkor szállított szobrok elhelye- 
zése és fölállítása iránt. Elkísérte ezen útján is, mert atyja 
helyett atyjának tartotta. Féltette az orvosoktól, kik mindenféle 
orvosságokkal kínozták, gyöngítették. Annál jobban örült, mikor 
látta, hogy pár nap múlva megint lóra űl, vadászik, hadiszemlét 
tart. Mindazáltal a marlyi voyaget (utat) megszakították s már 
10-ikén befejezték ; egyrészt, hogy a király a versaillesi palotá- 
ban teljes fejedelmi fényében adhasson búcsúkihallgatást a perzsa 
követségnek/ 4 másrészt, hogy gyorsan készülődjenek, mert a 
király Fontainebleauban hosszabb időt akart tölteni. rj Az orléansi 
herczeg azonban már is teljesen megállapodott arra nézve, 
hogyan szervezze a regensséget, ha az angolok megnyerik 
fogadásukat és a király szeptemberre meghal. 16 Mások pedig 
türelmetlenkedtek, hogy, a király titkolt betegsége miatt, szokott 
mulatságaiknak nem élhetnek. 17 

Rákóczi jelen volt a király utolsó nyilvános szereplésén, a 
perzsa követek búcsúkihallgatásán, augusztus 13-ikán. 18 A feje- 
delem aznap délután Tesse'vel Chantillyba utazott, Bourbon 
herczeg vadászataira. Azt tervezte, hogy onnan átrándúl Conti 



1 2 Fraknói ezt kereste, de nem találta i S Rákóczi, 276. 

meg. (Fraknói, Rákóczi vallásos élete, 20.) 16 .St. Simon, xi.- 241—376. 

13 Önéletrajz, 273—6. 17 Rákóczi, 276. 

14 Augusztus 10. Sz. Király, 358. Rá- 18 U. o. Sz. Király, 358. St. Simon, 
kóczi, 276. xi. 384. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



409 



herczeghez is, az oly kedvesemlékű Isle Adamba, majd pedig 
Toulouse gróffal Fontainebleauba megy, hogy, a király megérke- 
zése előtt egy héttel, vadászgyakorlatokat tartsanak. 17-ikén 
azonban megbízható értesítést kapott, hogy a király súlyosan 
megbetegedett. Azonnal visszatért tehát s másnap már meg- 




136. A CHANTILLY VÁR. 

jelent a király fölkelesénél. A király megkérdezte, miért szakí- 
totta félbe a chantillyi vadászatokat. A fejedelem kitérő feleletet 
adott, de a király maga panaszkodott neki, hogy rosszul van. 
Ebédnél — Toulouse gróf asztalánál — látta, hogy a király 
éhes, de szilárd ételt nem tud lenyelni ; az « eszelős vén főorvos » 
(Guy Fagon) mégis a legtüzesebb borokkal itatja, hogy gyomrát 
rendbehozza és fölmelegítse. 19 Ennek a kínlódásnak másnap is 



19 Rákóczi 277. St. Simon, xi. 389. 
Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 



52 



4io 



MARKI SÁNDOR 



szemtanúja volt. A király parancsot adott fiának, Toulouse gróf- 
nak, hogy vadászni menjen; ment tehát. A fejedelem is hozzá- 
szegődött s öt napon át a szokott módon vadásztak; sőt egy 
ízben a király leánya (özvegy Bourbonné) s unokája (Charolois 
kisasszony) is résztvett a mulatságban. A szarvast a versaillesi 
lóusztatóban fogták el. 20 

Másnap, nevenapján (augusztus 25-ikén), a király már nagyon 
rosszul volt, még sem engedte meg, hogy a szokásos reggeli 
hangverseny elmaradjon; este azonban maga kívánta, hogy 
feladják neki a halotti szentséget. «Mit mondjak, Uram, Istenem — 
szólt Rákóczi 21 — erről a nagyszerű és szomorú látványról, 
melyet szememnek, fülemnek, eszemnek a legnagyobb király 
halálküzdelme színjátékában mutattál meg! Láttam egy nem 
istentelen, hanem valóban istenfélő és — ahogy halálával is 
megmutatta — igazán keresztény királyt. Láttam olyan kimagasló 
alakot, a milyen a Libanon czédrusa, mely megőrlött gyökerei 
következtében ledőlni készül, mikor a világi méltóságok libanoni 
magaslatán már 76 esztendőt töltött.)) Ez az első jelenet. 
A másodikban a király maga elé hivatta egész családját, száraz 
szemmel búcsúzott el tőle, a kormányzás feladatairól nyugodtan 
intézkedett, s végrendeletének záradékát megírta, vagy Voysin 
kanczellárnak tollba mondta. A harmadikban fejőket vesztették 
a rendkívül nagyszámban összegyűlt urak, a kiket — kevés 
kivétellel — születni látott s a kiket fölnevelt, jótéteményekkel 
elhalmozott, fiainak tartott. A negyedik jelenetben az egyik sír, 
a másik nevet; az egyik fondorlatokon töri a fejét, a másik az 
éppen most tett végrendelet megmásításáról gondolkozik. Az 
ötödik jelenetben a ragyogó épületek, termek, a bájos kertek, a 
vár tágas udvarai megtelnek aggódó néppel, a mely szomorú, 
elfojtott hangon közli egymással a király állapotáról kiszivárgó 
híreket. Az ötesztendős dauphin a herczegek és herczegnők 



20 Önéletr. 277. Sz. Király, 359. 

21 Önéletr. 278. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 4II 

kíséretében jön fogadni dédapja áldását ; sírva távozik s a közön- 
séget is könnyekre fakasztja. 

Elevenebb, színesebb és megkapóbb leírás ez, mint a Saint- 
Simoné, a mely jobban érdeklődik a cselszövők, mint a haldokló 
iránt! Rákóczi megborzadt, midőn sorban fölkereste a királyi 
ház herczegeit, herczegnőit, kik vele mind barátságban álltak s 
tapasztalta, milyen hálátlanok a király iránt, a kit ő atyja gya- 
nánt tisztelt. A nap legnagyobb részét a király lakószobáinak 
közelében, Pompadour marquisnál töltötte, a hol legjobb barátai 
óráról-órára értesítették a király állapotáról s az udvar forron- 
gásáról. Orvosa, dr. Láng, a kit szintén meghíttak a királynál 
tartott orvosi tanácskozásra, lesújtó bírálatot mondott dr. Fagon 
s a többi orvos tudatlanságáról, elfogultságáról. Másnap (26-ikán) 
már a lábát akarták levágni a királynak, hogy az üszög 
(gangraena) terjedését megakadályozzák. A király azt felelte, 
hogy mégis csak inkább ép testtel megy a másvilágra; három- 
szor vett be dr. Láng orvosságából s jobban érezte magát; de 
a többi orvos ekkor újabb pancsokkal súlyosította helyzetét. 
Másnap az orvosi tanácskozáson elösmerték, hogy dr. Lángnak 
jó az orvossága ; de kijelentették, hogy az övék még jobb, tehát 
ezt alkalmazzák. Olyan nagy sikerrel, hogy beadása után a 
király halálát várták s már sokan el is költöztek a palotából. 

A fejedelem nem bírta tovább nézni a haldoklónak rettenetes, 
de férfias küzdelmeit s azt a tülekedést, a mit öröksége miatt 
már is folytatnak. Sok olyat tudott, a mi a herczegek és főurak 
titkos tanácskozásain történt és sok olyat, a mit a halált bátran 
fogadó király mondott. Sajnos, másokra bízta «a rá nem tartozó» 
dolgok elmondását. Saint-Simon el is mondta azt nagy részle- 
tességgel; de nem azzal a lángoló szeretettel és tisztelettel, a 
mely Rákóczi mélyen érző lelkét eltöltötte. Másfél évtized előtt 
sorsát Isten után a franczia királynak kezébe tette le és bízni 
tudott benne végső leheletéig, mikor már mindenben csalódott 
s veszteni valója többé alig lehetett. Rossz anyagi viszonyok 
közt élt s még nagyobb ínségtől tartott; mert tudta, hogy az 

52* 



412 MÁRKI SÁNDOR 

új király trónraléptével a kincstár nem telik meg. De megindult- 
ságának, szomorúságának igazibb oka volt ennél, hogy ment- 
hetetlennek látta azt az uralkodót, a kit nemcsak a világ leg- 
nagyobb politikusának, hanem az ő második atyjának is tartott. 
Augusztus 28-ikán, éppen Szent Ágoston napján, azt hallotta, 
hogy a király már a delet sem éri meg. Egy valet de chambre 
s egy inas kíséretében tehát hazahajtatott Clagnyba s onnan 
még aznap Groisboisba, hogy magányában imádkozzék jótevője 
lelkiüdvösségéért. Talán az egyetlen volt egész Francziaország- 
ban, ki erre szívből gondolt. S valóban csodálatos jelenség a 
szabadságnak ez a hőse, ki fejét alázattal hajtotta a templom 
hideg kövére, hogy imádkozzék azért a királyért, a kit alattvalói 
a szabadság elnyomójának, zsarnoknak tartottak. 

Rákóczi nagyon jól ösmerte ezt az ellentétet. Az önálló 
Magyarországért folytatott küzdelemben politikai eszményképe 
XIV. Lajos volt. Francziaországban töltött három esztendeje 
alatt a királylyal, a miniszterekkel, az összes intéző körökkel, 
magával a franczia néppel is megösmerkedvén, a király iránt való 
tisztelete lelkesedéssé fokozódott. XIV. Lajost olyan királynak 
találta, a milyen csak képzeletében élt. Úgy tapasztalta, hogy 
jámbor, jóságos, igazságos, okos, barátságos, komoly, nagylelkű, 
a kinek ítélőképessége rendkívüli s bölcscsé inkább tapasztalatai, 
mint tudományos ösmeretei tették. Hosszú uralma alatt országa 
újjászületett, vagy legalább is átalakult, még pedig egészen 
akarata szerint. Két kitűnő fejedelmi tulajdonság rendkívül kifejlett 
benne : a megkülönböztető és az emlékező tehetség. Rákóczi 
maga is tanúskodott róla, hogy testőrezredének régebben szol- 
gáló tisztjeit és közlegényeit nevök és emlékezetes tetteik szerint 
ösmerte. Intézkedéseihez, rendtartásához szigorúan ragaszkodott. 
Mindenben úgy tett, ahogy Rákóczi szeretett volna tenni. Család- 
jának minden tagjával éreztette atyai tekintélyét. Az udvarában 
élő öreg főuraknak barátja, minisztereinek ura volt. Sok óra 
hosszat dolgozott velük s meghallgatta előterjesztéseiket, de 
mindig maga döntött. Rákóczi, a ki nagyon jól ösmerte a király 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



413 



körül levő nőket, de ösmerte a nép ellenkező felfogását is, 
avatatlan és felületes bírálatnak tartotta azt az állítást, hogy az 
asszonyok tanácsaira hallgatott, sőt — élete utolsó éveiben — 
csakis ezekre hallgatott volna. A közigazgatás zavartalan mene- 
telét — szerinte — a király azzal biztosította, hogy a hivatalokat, 




13'/. A PÁRISI NOTRE-DAME. 



tisztségeket örökölhetőkké tette s így az apák munkáját a fiúk 
folytathatták. Hatóság, nép, katonaság, önként és szeretettel 
hajolt meg a király hatalma előtt. 

Csakhamar tapasztalta, hogy nem hajolt meg s hogy ítéleté- 
ben olykor nemcsak a néppel nem járt egy úton, hanem a 
történelemmel sem, a melyre az utolsó szó kimondását bízta. 
De az ő saját élettörténetét ez a lelkes és nagyon figyelemre 



414 MÁRKI SÁNDOR 

méltó jellemzés teszi érthetőbbé. Ebben az élettörténetben is 
várni kell az utolsó szó kimondásával, helytelenül választotta-e 
meg politikai eszményképét, mikor az önálló Magyarország 
kormányzására vállalkozott. Végre sem szabad feledni, hogy 
Magyarország kuruczai — okkal vagy ok nélkül — félszázad 
óta XIV. Lajostól várták a szabadságot, s hogy XIV. Lajos 
halála után Francziaországtól többé sohasem várhatták. 

Saját nyilatkozata szerint 22 a király megédesítette keserű 
állapotát. Az udvarában töltött időt kedvesebbnek tartotta, mint 
magát a trónt, a melyről Isten leszállította. Azt hitte, mindent 
elvesztett, mikor haldokolni látta «ezt a nagy király t». A haldok- 
lásról Toulouse gróf mindennap értesítette a grosboisi remetét 
s augusztus 29-ikén kérte is, hogy jöjjön vissza, mert a mar- 
seillei orvosságtól jobban lett. A fejedelem oda is rendelte 
kocsiját Grosboisba, de azonnal még arra a hírre sem jött be, 
hogy XIV. Lajos vasárnap, szeptember elsején délelőtt egynegyed 
kilenczkor meghalt, három nappal hetvenhetedik születésnapja 
előtt. 23 

A fejedelem harmadnap ment Versaillesba, hogy szentelt 
vizet hintsen a koporsóra s kifejezze részvételét az orléansi 
herczeg, mint régens előtt. A mint maga mondja, 24 kereste a 
czédrus helyét, a melyet ledőlni látott, de nem találta. Néhány 
nap előtt, a mikor távozott, a versaillesi palotának minden zuga 
tele volt kesergőkkel. Akkor a titokban örvendezők is szomorú- 
ságot mutattak. Most a szomorkodók is vidámak akartak lenni, 
mert örvendezni kellett az új kis királynak, XV. Lajosnak és a 
régensnek. Mindenki a régens kegyét kereste, s a király vég- 
rendeletét szidta. Azt hitte, álmodik : mesélnek és félrebeszélnek 
előtte, mikor ma egészen mást mondanak, mint tegnap. A király 
alig hunyta be szemét, a herczegek máris egyesültek, hogy 



22 Morvillehez 1724 márczius 3. Fiedler. naplója, 359— 363. St. Simon, -Mémoires, 
11. 533- xi. 394-6., 437-457- Europ. Fáma, 1715. 

23 A király utolsó napjairól: Rákóczi clxxiv. 550—558., clxxvi. 603—637. stb. 
önéletrajza, 277 — 285. Sz. Király Ádám 24 Önéletr. 280., 285. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



415 



végrendeletét megváltoztassák. Másodikán, mikor azt a parla- 
mentben fölolvasták, az orléansi herczeg izgatottan jegyezte meg, 
hogy vagy a végrendelet hamis, vagy pedig megcsalta őt a 
király. A parlament valóban őt ismerte el egyedüli kormányzó- 
nak. A régens mellé — Rákóczi szerint — azok a fiatalabb 
urak sorakoztak, a kik az öreg király életében bűnös és erkölcs- 
telen életök miatt meghúzód- 
tak. Az öreg király barátai 
vagy az árral úsztak, vagy 
elhagyták az udvart, mely 
három nap alatt úgy megvál- 
tozott, hogy alig ösmert reá. 
Megutálta a szolgahadnak 
ezt a nyílt hálátlanságát, de 
barátai rábeszélésére és régi 
jó barátságánál fogva mégis 
elhatározta, hogy tisztelegni 
fog az orléansi herczegnél. 
A tolakodók közt csak nehe- 
zen törhetett magának utat a 
herczeghez, a ki, a mint észre- 
vette, azonnal eléje sietett. 
A fejedelem meghatottan fe- 
jezte ki részvételét, de szívből 
üdvözölte új méltóságában. A 
herczeg szokott szívességével fogadta s a maga és az új király jó- 
indulatáról biztosította. Gyásznak nyoma sem volt a teremben. 
Azon nem csodálkozott, hogy a régens legjobb barátai jókedvet, 
vidámságot mutattak; de nagyon bosszantotta az a vén roué, 
a ki egyidős volt a királylyal, mindenét neki köszönhette s 
most, mikor jótevője ravatalon feküdt, nevetett, enyelgett és 
bókolt. Uhomme, qui rit ! Undorral fordult el tőle, hamarosan 
búcsút vett a herczegtől és közös barátaiktól. A királyi hercze- 
geknél és herczegnőknél is sietve tette meg a köteles látogatá- 




138. KIRÁLYI TESTŐR XIV. LAJOS UDVARÁBAN. 



416 MÁRKI SÁNDOR 

sokat ; gyorsan megebédelt, kiszakította magát ebből a háládatlan 
világból, a hozzá annyira méltatlan környezetből s elmenekült 
a magányba, Grosboisba, a hol nincsen műkönny és erőltetett 
nevetés. Kerülte a képmutatókat s nem ment el szeptember 
9-ikén XIV. Lajos temetésére. 2 s Aznap talán ő, a magyar volt 
az egyetlen, a ki, senkitől sem látva, hallva, szívéből fohász- 
kodott, hogy a francziák Napkirályának örök világosság fényes- 
kedjék ! 



IX. 
SZÁMŰZETÉS ÉS REMETESÉG, 

— 1715 június 10. — 1716 márczius 27. — 



izennegyedik lajos nagy betegségének és halálának ide- 
jében tudták meg Parisban, hogy III. Károly 1715 június 
10-ikén szentesítette azt a 136 törvényczikkelyt, a 
melyet az 17 12— 5. évi országgyűlés hozott s a melyek közöl 
néhány a lefolyt szabadságháború megtorlására vagy valamely 
újabb mozgalom megelőzésére keletkezett. 

Legfontosabb a XLIX. törvényczikk. Előrebocsátja, hogy a 
legújabb lázadás fejeit, Rákóczit és Bercsényit, az országgyűlés 
a szatmári megegyezés előtt minden rangú és rendű párthíveik- 
kel együtt összesen és egyenkint száműzte. Azonban a király 
az osztrák fejedelmeknek velők született jóságánál s kegyelmes- 
ségénéi fogva nem tekintette a sok millióra menő kárt. A szívek 
egyezségét, a béke gyorsabb elérését óhajtva, a szatmári meg- 
egyezésben a száműzetés szigorúságát mérsékelte, a kitűzött 
határidőre visszatérőknek általános bűnbocsánatot, életökre, 
javukra nézve kegyelmet adott s a neki és híveinek okozott 
károk feledését kijelentette. 

2 $ U. o. és Sz. Király, 362 — 6. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



417 



Mivel azonban (2. §.) Rákóczi, Bercsényi s még mások a 
kitűzött határidőre vissza nem jöttek, sőt a szörnyű felségsértés 
ki sem mondható bűnében mostanig is makacsul megmaradtak : 
őket mint törvényes királyuk és hazájuk nyilvános ellenségeit és 




<** '. 



139. III. KAROLY. 



mint árulókat s az igaz szabadság felforgatóit összesen és 
egyenként törvényesen száműzik, törvényes büntetésök kisza- 
bása végett őket mindenütt üldözni ', elfogni rendelik s a királyi 
kincstár részére összes ingó és ingatlan javaikat elkobozzák. 
Velők (3. §.) minden érintkezést fölségsértés büntetésének terhe 

Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 53 



418 MÁRKI SÁNDOR 

alatt egyszerűen és kereken eltiltanak. Azokat ellenben (4. §.), 
kik a megegyezésben kitűzött határidőig visszatértek, s a hűség 
esküjét letették, a száműzetés alól fölmentik s őket általános 
bűnbocsánatban részesítik ; azonban a hívek (5. §.) a mozgalom- 
ban elvesztett ingóságaikat törvényesen visszaszerezhetik. Végre 
(6. §.) a vármegyék tisztviselőit, az uradalmi tiszttartókat, kama- 
rai jövedelmek és jószágok kezelőit számadásra kötelezik. 

Az utóbbi meg is történt, de nem oly kíméletlenül, mint 
Francziaországban, hol a pénzügyek korábbi bérlőitől az új 
kormány 225 millió livret elkobzott és 250 gazdag családot 
koldusbotra juttatott. Mindez végre is számadásra kötelezett 
emberekkel történt. De Magyarországban egy fölkelés megbün- 
tetésének ürügye alatt a kincstár egyszerre sohasem gazdago- 
dott annyi ingatlannal, mint most : Rákóczi, Bercsényi, Ester- 
házy Antal, Forgách, Sibrik, Vay stb. ingatlanainak elkobzása 
következtében. Ez az eljárás Csehország 1621. évi decsöndesí- 
tésének» módjára emlékeztetett; de annyival rosszabb volt, 
hogy az auri sacra fames itt és ezúttal magát a törvény- 
könyvet használta eszközül. Fölösleges kutatni, az eladóvá tett 
uradalmakat kik és mennyiért vásárolták meg. Ingyen egyetlen- 
egy új földesúr sem kapott részt az elkobzott javakból és mind- 
egyik megadta a kincstártól követelt vételárt, ha a jószágot — 
ősi szokás szerint — adományképpen kapta is a királytól. ' 
Rákóczi soha, egyetlenegy szóval sem tett nekik szemrehányást, 
hogy éltek a birtok vásárlás ogával; jobban fájhatott neki, hogy 



1 1713-ban Pálffy János 100.000 forint mára titkára, az odaígért Rákóczi-javak 
ajándékot kapott a munkácsi uradalomból ; helyett Szlavóniában kapott uradalmat 
1716 május 26. Trautson hg. 150.000 íorin- Csáky Zsigmond pedig 16.200 torintért 
ton megkapta Sárospatakot és Regéczet ; megvette Csetneket ; 1727-ben Breuner 
Illésházy 1717-ben a Rákóczi-javakból leányai, 1728-ban pedig Dietrichstein ka- 
100.000 forintot nyert; 1721-ben Ónod marai elnök szerezte meg Diószeget (Bihar- 
részben Sickingené, részben Csáky Zsig- ban); 1728 augusztus 2-ikán a munkácsi és 
mondé lett ; 1724-ben b. Altenberg Ottó szentmiklósi uradalmakra Schönborn mainzi 
bérbevette Munkács és Szentmiklós ura- érsek nyert adományt. Károlyi birtok- 
dalmait ; ugyanakkor Mattyasovszky kan- szerzéseiről már volt szó a 238. lapon, 
czellár örökösei örökösen megvásárolták (Marczali a M. Nemzet Történetében, vm. 
Ledniczét ; 1725-ben Perlas, a spanyol ka- 92 — 97.) 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 419 

az állam még ártatlan fiait, feleségét sem kímélte, s megélheté- 
sökről nem gondoskodott. Nem érhetett föl hozzá a birodalmi 
lapoknak az a rágalma, 2 hogy két esztendő óta a franczia ud- 
varnál buzgón törekedett elhagyott magyar uradalmai vissza- 
szerzésére és hogy Francziaországban is vásárolhat néhány ura- 
dalmat s jól élhet, mert hiszen erre a czélra Magyarországban 
elég pénzt tett félre. Ha száznegyven esztendő múlva egy sze- 
gény ügyvédet is illettek ilyen váddal, hogyan ne tettek volna 
fel ekkora élelmességet egy nábobról, kinek több jobbágya volt, 
mint a hány alattvalón egyik-másik fejedelem uralkodott s ura- 
dalmai fölértek egy kis országgal. Ha nem látja hazája nyo- 
morúságait, megújúit sebeit, ha nem hallja nemzete pana- 
szait : a Rákócziak öröklött gazdasági képességeivel megsok- 
szorozhatja roppant uradalmai jövedelmét s jóllétben, gazdag- 
ságban senkivel sem cserél ezen a világon. De hiszen a szomszéd 
ország koronája is azért nem kellett neki, hogy kivehesse részét 
hazája minden nyomorúságából. Maga mondja, 3 de a történelem 
igazolja, hogy azért lett a szükség, inség áldozata, mert a köz- 
ügyet a magánügy fölé helyezte s kincseket nem gyűjtött. És 
hívei utánamondták, a mit Hantz Jakab mondott Bercsényinek : 4 
Auch hat mein Fürst zu leiden, so kann ich gedulden . . . S 
a fejedelem most is elmondhatta, mint vagyona első elkob- 
zásakor, 5 hogy milliónyi vagyonából többen gazdagodtak; de 
hála Istennek, ki elvette tőle az alkalmat, hogy gazdagságával 
visszaéljen. 

Völgyben ült az a gyáva kor, mely úgy ítélt fölötte, és szédel- 
gett, ha ősi saslakára néha-néha föltekintett. Oda, a magas hegy 
tetejére, csak majdnem két század múlva emelte vissza a ledőlt 
szobrot, mely olyan méltóságosan nézett alá a bámuló világra. 
Az 1906: XX. t.-cz. eltörölte az 17 15: XLIX. törvényczikknek 
2. és 3. §§-ait, de kimondta, hogy ennek az eltörlésnek semmi- 
nemű magánjogi következményei sincsenek. A király a törvényt 



2 Fáma, 1715., clxxviii. 741. 4 Arch. R. vn. 106 

5 Önéletrajz, 209. j Önéletrajz, 1 



a- 

53' 



420 



MÁRKI SÁNDOR 



attól áthatva szentesítette, 6 hogy «az elődeire hosszú százado- 
kon át súlyosan nehezedett ellentétek és félreértések ma már 
egy végképp letűnt korszak történelmi emlékei. » 

Maga a fejedelem csak Istennek adott számot tetteiről. 
A nemzet miatt búsult, aggódott s «Rákóczi kesergője» otthon 
is megrezegtette a szíveket: 

«Német már a vezéretek, . . . 
Jaj, be szánlak benneteket! 
Isten veletek !» 7 

A magányba vonult ; nem akarta, hogy a világ mint szegény 
fejedelmet lássa, a kit Francziaország — annyi Ígéret után — 
elhagyott. És Isten az ő végtelen irgalmával — úgymond 8 — 
annyira kedvezett üdvös tervének, hogy a remeteségben nem- 
csak nem unatkozott, hanem mindvégig ott maradt volna, ha 
fejedelmi hivatása és súlyos kötelességei annak elhagyására nem 
szólítják. A világot elhagyta, mégis benne forgolódott; mert 
hiszen nem az a maga ura, a ki egymagában él, hanem az, a 
ki az Istennel van. Jól esett neki a remeteség, a hol nem látja 
a hálátlanok, rágalmazók, rosszakaratúak tömegét. Tettét töb- 
ben gúnyolták, mint helyeselték ; de ez utóbbiak voltak a komo- 
lyabbak, tekintélyesebbek, megfontoltabbak. 9 Olyan jól elzár- 
kózott a világtól, hogy a császáriak egyideig azt sem tudták, 
hol tartózkodik? A császár és a szultán közt a viszony akkor 
már feszesebb lett és gyanítani lehetett, hogy a török-velenczei 
bonyodalom az osztrákok beavatkozását vonja maga után. Azt 
híresztelték tehát, hogy Rákóczi Marseilleből nagy titokban 
Konstantinápolyba hajózott s most Nándorfehérváron várja az 
ügyek fejlődését. Mások ebben kételkedtek, mert legbiztosabb- 
nak tartották Rákóczira nézve, ha továbbra is Francziaország- 
ban marad : «a császári és az angol rebellisek eddigi védő 
országában.)) Hiszen a császári fegyverek mostani hatalma mel- 

6 1906 október 24. 1906 : xx. t.-cz. 8 Morvillehez, Fiedler, 11. 533. 

7 Thaly, Adalékok, 11. 318. 9 Önéletrajz, 286. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



421 



lett Magyarországban egy maroknyi fölkelő néppel most úgyis 
csak «rövid ugrást tehetne». Ö romái császári felsége oly hely- 
zetben van, hogy minden ottani ellenségének fejét veheti. I0 

Francziaország, a bujdosók szemében, a számkivetés beczikke- 
lyezése óta az a hely 
volt, a mely elűzött 
fejedelmöknek egy- 
egy pillanatra pihe- 
nést adott. Szét vol- 
tak szórva Európa 
minden részében, 
de mostantól fogva 
megújították őseik- 
nek a vérszerző- 
désben tett fogadá- 
sát, hogy követik 
jó fejedelmöket, a 
hová sorsa vezeti. 
Vay Ádám, a ki 
már megírta vég- 
rendeletét, 11 egy pil- 
lanatig még a ha- 
zatérésre gondolt. 
Gyötrelmes gondo- 
latait I2 tetézte at- 
tól való elválása és annak boldogtalansága, a kinek vérét 
s életét fölszentelte vala. Ösmerte és tisztelte azt az isteni 
hatalmat, a mely megfeddé a tengert, a szelet s azonnal nagy 
csöndesség lett; és a mely a kánai vizet jókedvre derítő borrá 




I40. GROF VAY ADAMNE. 



10 Fáma, 17 15. clxxviii. 741, 

n 1714 deczember 19. Képes Folyóirat, 
1906. 11. 496. 

12 Kifejti ezeket kelet nélkül a fejede- 
lemhez intézett emlékiratában. Erdélyi 
Nemz. Múzeum, Kemény-gyüjt. 17 15. Hét 



pontban sorolja fel, hogy «ő felsége a 
maga fejedelmi csemetéinek igen kicsiny 
rövidségével)) a magáéból mivel jutalmaz- 
hatta volna hűségét; mert bizonyosan tudja, 
hogy, ha boldogul, fejedelmi házától üresen 
nem ereszti el. 



422 



MÁRKI SÁNDOR 



változtatta át. Egy szempillantásban az ő keserves nyomorúsá- 
gukat, szükségöket is örömre, boldogságra változtathatja. De ha 
saját és nemzeti (tagadhatatlanul tetemes) bűneikért stabit ineluc- 
tabile fátum, a két irtóztató szélsőség közöl quocunque fata 
vocent, háza népére nézve az utolsó nagy rosszat (a meghódo- 
lással járó hazamenetelt) csak úgy választja, ha a fejedelemnek 
tetszik. Mert mint azelőtt, úgy mostan is Isten után alázatosan 
az ő vezetése és igazgatása alá ajánlja magát. Halni, nem élni 
akar hazájában ; de ha más vigasztalást nem remélhet, mit tehet 
róla! «Ibo, quo fata vocant . . .» «Megyek, hová a sors hí.» 
De nem ment, s fiának is csak három esztendő múlva engedte 
meg a hazatérést. Jól tudta, hogy, a fejedelem boldogulása nél- 
kül, nemhogy jószága bírásában volna reménysége, de még élete 
megmaradásáról sem biztos. Nagy, jó, kegyelmes urára bízta 
magát egészen. 13 

A fejedelem, a kit hazája számkivetett, önmagát Grosboisba. 
száműzte. Orvosán, dr. Lángon kívül, egyelőre csak három 
bejáróját vitte magával : I4 Szathmári Király Ádámot, Mikes Ke- 
lement és — valószínűleg — Kisfaludy Boldizsárt. A többinek 
megtiltatta, hogy engedelme nélkül hozzájöjjenek; csakhogy ezt 
az engedelmet jóformán senkitől sem tudta megtagadni. Bujdosó- 
társai a kedves, könnyelmű Parisból is az ő komor, csöndes 
magányába kívánkoztak. Nem akartak, nem tudtak elszakadni 
tőle, ő pedig sajnálta elbocsátani őket. Mikessel IJ többen elmond- 
hatták, hogy nem volt egyéb okuk elhagyni hazájukat, mint 
az, hogy igen szerették a fejedelmet. Szívesebben látták volna, 
ha állandóan Parisba költözik, hol számukra amúgy is bérelt 
házat. Óhajtották, hogy ezentúl is minél gyakrabban látogassa 



1 3 U. o. Van ott egy végrendeletszerű doliaktól bérbe vette, kötelezte magát, 
tervezete is (folio 16 oldalon), a melyben hogy olyan jó karban tartja, mint egykor 
elmondja, külföldön szerzett tapasztalatai- az erdélyi fejedelem. A ház jelenleg a 
ból mit alkalmazna gazdaságában, ha édes Caron-családé. (Chélard a Budapesti Hirlap 
hazájába visszatérhetne. 1906. 274. számában.) 

14 Önéletrajz, 279. Jurás tábornagy, a íj 1738. deczember 15-én Csernavodá- 
ki ezt a vadászkastélyt 1749-ben a kamal- ról írt levelében. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



4 2 3 



az udvart, mert így jobban gondoskodhatik róluk s magáról. 
De Tessé tábornagy, a ki már egy hét múlva (szeptember n-ikén) 
meglátogatta, nagyon lelkesedett érte, hogy legszebb férfikorá- 




I4I. A «HŐTEL DE TRANSYLVANIE» PARISBAN. 



ban l6 így lemondott a világról. Maga is odakívánkozott, hogy 
vele és kamaldoliakkal egy karban végezze lelki gyakorlatait. 
A fejedelem azonnal egy szobát bocsátott hű barátja rendelke- 
zésére. Többet nem adhatott, mert háza népe már is nagyobb 



Rákóczi 39 éves volt, Tessé 65. 



424 MÁRKI SÁNDOR 

volt, mint szerette volna. Ezt mégsem bánta, mert bujdosótársai- 
nak szigorú erkölcse nagy örömére és vígasztalódására szolgált. 

Szeptember 17-ikéig nem mozdult ki remeteségéből; akkor 
azonban bement Parisba, talán hogy megnyugtassa Parisban 
maradt híveit. Ezek számára a Hotel du Pérou helyett akkor- 
tájban szemelte ki lakásul a Hotel des Hülerint, mely a rue 
Dauphinetól számítva a Szajna partjának 39. száma alatt a 
Hotel Notre-Dame, ez pedig a st. germaini apátság szomszédsá- 
gában állt. Most a Malaquais-part 9. száma alatt fekszik s egyik 
szárnya hosszasan benyúlik a rue Bonapartéra. Alkalmasint 
csak egy esztendőre, október elsejétől foglalta le, mert 17 16 
október elsejétől fogva már más a bérlő. Ettől fogva azonban 
a palotát Hotel de Transylvanienak nevezték. ,y Képzelhető-e, 
hogy a fejedelem, ki Grosboisban bujdosótársai erkölcsösségé- 
nek örült, itten akár Brennernek, akár másnak engedelmet adott 
volna, hogy tiltott kártyajátékkal növeljék jövedelmöket ? Saint 
Simon írva hagyta róla, hogy Rákóczi udvara mindig meglehe- 
tősen nagy volt s a mi ennek szellemét, költségeit, pontos fize- 
tését illeti, a fejedelem mindig a legkifogástalanabb és legtapin- 
tatosabb. l8 

Parisból, Dangeauék ebédje után, a fejedelem 17-ikén meg- 
látogatta Conti herczegnét falusi lakásán s úgy ment át Clag- 
nyba, hol szállását egyelőre megtartotta. Szeptember 18-ikán 
Toulouse gróffal már újra kezdte a rambouilleti vadászatokat, me- 
lyeket azután minden héten három napon át : csütörtökön vad- 
disznóra, pénteken szarvasra, szombaton, az oszlás napján, kisebb 
vadakra folytattak. Örömest veti bennök részt, mert jó barátja 
volt a grófnak, s a mozgást egészségi szempontok is javasol- 
ták. Találkozott régi barátaival, de teljesen is visszavonulhatott 
tőlük; mert Rambouilletben mindenki úgy élt, a hogy akart. 
Az egyik csoport vadászni ment, a másik lakomázott és mula- 
tott, a harmadik a válogatott művekből álló könyvtárban olvas- 

17 Részletesen Mouton, L'hőtel de Transylvanie, i— 21. 1. 

18 St. Simon, ix. 415. 




■w 

H 

Ü 

oá 
2 

0- 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 425 

gatott. Rákóczi itt sem mulasztotta el reggeli könyörgések, 
vallásos olvasmányait és a misét, a hét többi napját pedig a 
grosboisi kedves magányában töltötte, vagy a szomszédos se- 
narti erdőben vadászott. Néha azonban egy hétig sem látta Gros- 
boist. Rambouilletbe onnan csak egyszer-másszor ment a rövi- 
debb úton ; rendesen azonban Parisnak és Versaillesnak került, 




142. A RÉGENS PARIS UTCZAIN. 

vagy útba ejtette St. Maurt, 19 hogy özvegy Bourbon herczeg- 
nét meglátogassa. Rambouilletnél tovább csak ritkán ment; 
pl. akkor, mikor Broglie apátot néhány napra meglátogatta 
a vaux- de-cemayi apátságban, mely oda csak valami 15 kilo- 
méterre volt. 

Akkor már megint Paris volt az állami és társadalmi élet 
középpontja, mert a kormányzó orléansi herczeg legszívesebben 
itt, a Palais Royalban lakott. Rákóczi ismételve tisztelkedett nála, 20 

J 9 A Marne hatalmas kanyarulatában, Paris délkeleti szomszédságában. 
20 Október 13., november 16. 

Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 54 



426 MÁRKI SÁNDOR 

a herczegeknél, Bourbon és Conti özvegy herczegnőknél s elfoga- 
dott egy-egy meghívást is. Az éjszakát nem saját párisi bér- 
házában, hanem Tessé lakásán szokta volt tölteni, ki egy telje- 
sen berendezett lakosztályt bocsátott rendelkezésére. A tábor- 
nagy néhány hét múlva külön kis házat bérelt magának Gros- 
boisban is, Rákóczi tőszomszédságában ; oda gyakran ellátogatott 
s barátjával együtt gyakran ájtatoskodott. A fiatal Ilosvay Já- 
nosnak, a ki champagnei tanulmányújából nemrégen tért vissza, 
jobban tetszett volna, ha urát és jótevőjét politikai és katonai 
tanulmányokba elmélyedve s a párisi udvari körökben forogni 
látja. Ezt meg is mondta a fejedelemnek, a Parisban való állandó 
letelepedésre kérte és, mint református, tréfát űzött a kamaldo- 
liak és a fejedelem életrendjéből. A fejedelem egyszer éppen 
akkor nyitott reá ajtót, mikor egy másik, nagyon vallásos udvari 
emberével a világi életnek rövidségéről és nyomorúságairól 
vitatkozott. Beleszólt a vitába és fejtegetéseivel mélyen meg- 
hatotta a kételkedőt. Szavainak hatása alatt Ilosvay azonnal a 
kamaldoliak templomába ment, meghallgatta ott egy szerzetes 
nyilt gyónását és Saulusból Paulus lett. Még aznap visszatért 
Parisba, és ott Rákóczi apródjainak tanítója és káplánja meg- 
ismertette a katholikus hit lényegével. Pár hét múlva ismét 
Grosboisba ment s a meglepett fejedelmet, a ki az ünnepekre 
deczember 21-ikén jött vissza, arra kérte, hogy állandóan ott ma- 
radhasson és áttérhessen a kath. hitre. Most viszont a fejedelem 
állott az ő nyilatkozatának hatása alatt. Karácsony estéjén mélyen 
megbánta Szieniavszkával éppen tizennégy esztendeje kötött 
viszonyát; 21 másnap általános bünvallomást tett s megfogadta, 
hogy mindennap vezekel érte. Vízkereszt ünnepen pedig (17 16. 
januárius 6.) jelen volt a kamaldoliak templomában, a mikor 
Ilosvay ünnepélyesen áttért a kath. hitre, a melynek ettől fogva 
legbuzgóbb követői közé tartozott. 22 Július 14-ikén Noailles párisi 
érsek-bíbornok már meg is bérmálta őt az érsekség házikápol- 

21 Önéletrajz, 178., 290. 22 U. o. 288-290. Sz. Király, 369-375- 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



427 



nájában. Bérmaapja a fejedelem volt, bérmaanyja a feje- 
delemasszony, a kit egy szegény asszony helyettesített. 25 

Rákóczi, 1716-ra boldog újesztendőt kívánni, januárius 8-ikán 
ment be Parisba. Meglátogatta a kis királyt, XV. Lajost, a ki 
téli szállásra deczember 30-ikán költözött be Vincennesből ; és 
sorra látogatta a királyi herczegeket. Akkor negyedfél napot 
töltött Parisban, a mely 
ebben az időben tele 
volt pletykával Berry 
herczegnéről, ki a ki- 
rálynét adta, az orlé- 
ansi herczegről, kit az 
állam ügyei nem érde- 
keltek jobban, mint a 
színésznök,vagyMaine 
herczegékről, a kik 
most az arzenálban 
laktak s onnan ügyel- 
tek a maguk érdekeire. 
Visszamenekült gros- 
boisi remeteségébe s 
látogatását a hercze- 
geknél és herczegnők- 
nél csak februárius 
11-iken ismetelte, unta 143 . noailles lajos antal herczeg. 

már őket, sőt a vadá- 
szatokat is, a melyekben csak derék orvosának, dr. Lángnak sürge- 
tésére vett részt. Havonkint kétszer vadászott tehát Toulouse gróffal 
vagy Bourbon herczeggel, a ki amannál jobban törődött a poli- 
tikával. Ez a visszavonúltság javára vált olyan időkben, a mikor 
Francziaország szemmel látható módon közeledett Ausztriához. 
Az orléansi régensherczeg, a kit januárius 22-ikén fölkeresett, 

2 3 Sz. Király, 379. 




54* 



428 MÁRKI SÁNDOR 

nagyon szívesen fogadta. 24 A császár párisi követének, Penten- 
Hdtemekvagy Benteridemek, 25 a ki arra kérte, hogy Rákóczinak 
ne adjon menedéket, nemsokára azt felelte, hogy erre nincs oka. 
Rákóczi csöndesen, visszavonultan lakik Grosboisban a kamal- 
doliaknál és nem érdeklődik a politika iránt. 26 «Nagyon ájtato- 
san beszél — írta a régens anyja 27 — de a mellett jókedvű, 
szívesen nevet és cseveg. A falun, Paristól 5 — 6 mérföldre lakik 
a kamaldoli barátoknál, kiknek olyan szigorú a rendjök, mint a 
karthauziaknak. Mikor a barátoknál van, egészen ezeknek mód- 
jára él; éjfélután velők együtt kel fel és együtt imádko- 
zik velők, a mellett gyakran böjtöl. Nem tudom, hogy élete és 
szerencsétlen sorsa mellett, hogy' lehet olyan vidám. Belsejében 
azonban gyötrődhetik, mert irtózatosan megváltozott, száraz és 
sovány lett, holott mikor Francziaországba jött, vastag, erős és 
friss volt.» 

Valóban, mesének tartották sokáig, 28 hogyan élhetett úgy, 
a hogy élt, mikor az istenség ködébe akart behatolni. Nem 
Betlehemben, hanem szívében kereste Jézust és Istentől, a sze- 
gények atyjától kért vigasztalást, 29 mióta Szent Ágoston vallo- 
másait és életrajzát olvasgatta. 3 ° Saját apródjait is hasznos és 
kegyes munkák forgatására buzdította. Parisban tanítót és káp- 
lánt tartott részökre, 31 s őket mathematikára is taníttatta. 32 
Az egyik bujdosó elpanaszolja, 33 hogy idegen helyeken nagy 
Ínségbe esett ; de rongyos állapotban, gyakran koplalásban is az 
iskolák porában nyughatatlankodott. A fejedelem rászoktatta 
őket, hogy franczia műveket olvassanak, a botanikus és az 
állatkerteket, az observatoriumot, képtárakat, gyárakat látogas- 
sák. 34 Mikes Kelemen, Sz. Király Ádám, Kisfaludy Boldizsár, 



24 Dangeau, xvi. 306. 30 U. o. 1. 

25 Fáma, 17 16. clxxxiv. 332. 31 U. o. 289. 

26 Dangeau, xvi. 359. 32 1715 április 4-én halt meg a mathesist 

27 Menzel, Briefe d. Pr. Elisabeth Char- tanító mesterök. Sz. Király, 350. 

lőtte, 1718 szeptember 4. 331. 33 Thaly, Irodalomtörténeti adalékok, n. 

28 Rákóczi önéletr. 291. 385—6. 

29 U. o. 279. 34 Több példa Sz. Királynál. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



429 



báró Zay Zsigmond, Joó János, gróf Bercsényi László, Ilosvay 
János, Nyitrai Tóth András, Pollereczky Mátyás, Dessewffy 
Zsigmond, Dávid Zsigmond, Béri Balogh Farkas, Szendrői Török 
Zsigmond s mások : életök legboldogabb napjai közé számították, 
mikor Parisból szolgálattételre mehettek Grosboisba a fejedelem 
mellé. Készen álltak, hogy a miket atyáik véghez nem vihettek, 
« azokat s azoknál 
nagyobbakat vigye- 
nek végbe és ő fel- 
sége (Rákóczi) szár- 
nyai alatt holtig szol- 
gáljanak)). 35 Szolgál- 
tak is, a míg lehe- 
tett, neki, azután pe- 
dig fogadott hazá- 
juknak, Francziaor- 
szágnak, hol Ber- 
csényi idők múltán 
tábornagy, Tóth tá- 
bornok, Pollereczky, 
Dessewffy és Dávid 
ezredes, Balogh és 
Török kapitány lett. 
Megmutatták, hogy a 
fejedelem nem hagyta 
őket szabadjára Pa- 
risban, hanem gondoskodott eszök és szívok kiműveléséről. 
Ráttky György franczia ezredes és brigadéros, a ki a feje- 
delmet Clagnyban többször meglátogatta, a hadi, Brenner Do- 
mokos pedig a politikai tudományokban lehetett a párisi magyar 
ifjúság vezére. Azonban, Rákóczi későbbi ítélete szerint, 36 Bren- 




I44. XV. LAJOS. 



35 Török András, fia odaküldésekor, Rákóczihoz 1711 szeptember 26. Thaly be- 
vezetése Mikes leveleihez, díszkiadás, xxxi. 

3 6 1723 október 25. Századok, 1870. 3. 



430 MÁRKI SÁNDOR 

nernek tisztán emberi tudománya nem ösmert kegyeletet s a Hotel 
de Transylvaniet nemcsak a komoly törekvéseknek, hanem a 
tiltott játékoknak is megnyitotta. Az «akadémiában» külön játék- 
terem volt, közepén nagy asztallal a fáraózók, s a karzaton ki- 
sebb asztalokkal egyéb kártyajátékok számára. Odajárt Antoine 
Prévost is, akkor még könnyelmű, fiatal katona, ki egyik regé- 
nyében önmagát festi le, mikor a hamisan kártyázó Des Grieux 




I45. A BASTILLE. 



lovagról beszél. A hogy mondja, ez a kártyabarlang R 

herczegnek jövedelmezett, a ki akkor Clagniban lakott, Prévost 
csak regényének s emlékiratainak megjelenése után lett Conti 
herczeg titkára, házi káplánja és családi történetírója. Urától s 
különösen úrnőjétől csak akkor tudhatta meg, hogy Rákóczinak 
nem volt része ezekben az üzelmekben. 37 

Éppen negyvenedik születésnapján, 17 16. márczius 27-ikén, 
megkérte Rákóczi az orléansi herczeget, vegye figyelembe ügyei- 
nek szomorú és elég ösmeretes helyzetét, a minek oka évjára- 
dékának késedelmes fizetése; és tekintse azt a zavart, melybe 

3 7 Prévost, Suite des mémoires et aven- Manón előszavában) Prévost legtermésze- 
tures d'un homme de qualité. (Amsterdam, tesebb, legtisztább, az élethez leghívebb 
7Í33-) 133- L Sainte-Beuve ezt (Lescaut regényének nevezi. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 43I 

jut, ha a Hotel de Transylvanieból ki kell költöztetnie s más- 
hova elszállásolnia számos egyént, kik szolgálatot tettek a köz- 
ügynek. Mégis elhatározta, hogy kiköltözteti őket; egyrészt 
illendőségből, másrészt azért, mert a régente (cidevant) ottan 
berendezett játék rá nézve nagyon terhes lett. Minthogy a lakás- 
változtatás pénz nélkül nem eshetik meg s hitelezőinek nagy 
száma őt rendkívül zaklatja, arra kérte a kormányzót, hogy a 
királyi kincstárt évjáradékának haladéktalan kifizetésére utasítsa. 
Arra kérte továbbá, hogy teljesítse egyszer már kedvezően foga- 
dott kérését és Brenner abbét, a ki menedéket és honosítást 
keresett Francziaországban, vegye figyelembe az üresen álló 
egyházi javadalmak betöltésénél. 38 

Rákóczi még csak félesztendeje bérelte a házat, de a vissza- 
élésről értesülve, már a harmadik hónapban felmondott, mire 
17 15 deczember io-ikén a házat tulajdonosa 1716 október else- 
jétől fogva évi 4000 livreért az orléansi herczeg egyik tisztjé- 
nek, Geoffray Sinetnek és feleségének, Marie-Magdelaine Michault- 
nak adta bérbe. 39 Brenner megtartotta lakását a házban, 4 ° de 
kevéssel azután öngyilkosságot kísérelt meg. Vánkosa alatt 
meztelen kardot találtak, s inasa alig tudta megakadályozni, 
hogy a Hotel de Transylvanie ablakából le ne vesse magát. 4I 
Már a Bastille rabja volt, mikor (1722 tavaszán) öngyilkossága 
sikerült. 42 Megbüntette magát azért, hogy játékos hírébe keverte 
azt a nagy embert, a kinek dicsőségét, mint történetíró, először 
ő hirdette olyan lelkesedéssel. 

3 8 Közli Mouton,L'hőtel de Transylvanie, Rákóczi állt, hogy a tiltott játékbarlan- 

18— 19. a franczia külügyminisztérium levél- got így tartsák fenn. 

tárából. 4 1 Rákóczi levele 1723 (?) október 25. 

59 U. o. 19—20. Fiedler, ti. 527 — 8. Századok, 1870., 3. 

40 Eletében ez a ház még kétszer cse- 42 Rákóczi végrendelete 1732. Rákóczi 

rélt gazdát : 1720 április 20-ikán Conti her- eml. 310. Az öreg orléansi herczegnö sze- 

czeg és felesége s nagyon rövid idő múlva rint (1721 november i., Hollandnál, Brieíe 

gróf Fontaine tábornagy, majd, 1723 októ- der Herzogin E. Charlotte, 261.) «az az 

ber 31-ikén, Gramont herczegné vette meg. apát, ki Ragotzy ügyeit itt vezette és 

Méltatlan és alaptalan Moutonnak(i8 — 25.I.) pénzeit beszedte, önmagának a torkát el- 

az a föltevése, hogy Sinet és Fontaine vágta. Százezer tallér volt a keze alatt; 

tábornagyné csak álvevök, a kik mögött jó volna tudni, honnan jött ez a pénz ; a 

valamely nagyúr, az orléansi herczeg vagy kutatás megérdemelné a fáradságot)). 




432 MÁRKI SÁNDOR 

X. 

RÁKÓCZI ÉS III. AHMED SZULTÁN. 

— 1716— 1717. — 

|égóta gyanította a fejedelem, hogy a török-velenczei 
háború török-osztrák háborúra vezet; mert a velen- 
czeiek magukra hagyatva nem bírják a küzdelmet s 
Olaszország megtámadásától tartva, a pápával és az olasz feje- 
delmekkel együtt a császártól kérnek és kapnak segedelmet. 
Azonnal utasította Lengyelországban bujdosó hívét, Pápay Jánost, 
hogy Oláhországba menjen oly ürügy alatt, mintha ott megél- 
hetést keresne. Mint magánember találkozzék Kantakuzenos János 
fejedelemmel s figyelmeztesse őt, hogy a törökök rendes had- 
sereg nélkül nem állhatnak ellen a császáriaknak. Juttassa eszébe, 
hogy van egy keresztény fejedelem, a ki ösmeretségénél és össze- 
köttetésénél fogva az osztrák hatalom ellenségei közt szövetsé- 
gesekre találna. Szerezzen tehát magának érdemeket azzal, hogy 
a szövetség vezetésére a dolog természeténél fogva legalkalma- 
sabb erdélyi fejedelmet a portának mint szövetségest beajánlja. 
Legjobb volna, ha Kantakuzenos magát Pápayt küldené követ- 
ségbe a portára. Ha küldi, Pápay azonnal értesítse Rákóczit, a ki 
a királyt ráveszi, hogy kieszközölje a török-erdélyi szövetség 
megkötését. 1 

Nem elég megbízható adat szerint 2 a törökök akkor már 
olyan fényes ajánlatokat tettek neki, hogy hajlandó volt átmenni 
Konstantinápolyba a császár terveinek megakadályozására. Össze- 
köttetésbe akart lépni a magyar és az erdélyi urakkal s rávenni 
Ágost lengyel királyt, hogy béküljön ki a svédekkel, mi a török- 
kel is állandó békére vezetne. Nagyobb haszna lenne belőle, ha 

1 Önéletrajz, 296—7. 2 Klement Fiedlernél, n. 15. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 433 

segítené Rákóczit Magyar- és Erdélyország visszaszerzésében; 
mert eljöhet a napja, hogy ennek következtében magának vagy 
valamelyik fiának megszerzi a császári koronát, ha t. i. a mos- 
tani császár fiúutód nélkül hal meg. 

Az öreg király nagyon szerette Rákóczit s a jövendő kor- 
mányzó, az orléansi herczeg is mindjobban megszerette anyja 
befolyása és annak következtében, hogy lángesze és elvei tet- 
szettek neki. Bántotta ugyan, hogy olyan jó barátságban élt 
Maine herczeggel és Toulouse gróffal, de azt hitte, támogatnia 
kell Rákóczit, ki Francziaországnak előbb-utóbb nagy hasznára 



14.6. KANTAKUZENOS JÁNOS NÉVALÁÍRÁSA. 



válhatik. 3 A király halála után a fejedelem nemcsak a lapokból, 
hanem a diplomatáktól is értesült a török ügyek fejlődéséről, 
nagyszámú barátnőitől pedig a régens herczeg elejtett nyilatko- 
zatairól. Közölte tehát a régenssel legújabb tervét, a melytől a 
császári hatalom megbénítását remélte, föltéve, hogy a herczeg 
a törököket s a magyar és az erdélyi elégületleneket az ő érde- 
kében felhasználja. 4 

Vetésy László és Klement Jakab siettek fölajánlani szolgála- 
taikat VI. Károly császárnak, 5 hogy megkegyelmezésökre és 
előmenetelükre a fejedelem terveinek elárúlásával szerezzenek 
érdemeket. A fejedelem Brennerrel nélkülök is folytatta diplo- 

3 U. o. 16. Fiedlernél, 1. 1 — 14. Klementé 1715 szep- 

4 U. o. 16. tember 22-röl u. o. n. 1 — 17. Amaz 236, 

5 Vetésy emlékirata vi. Károlyhoz ' emez 271 okiratot adott át. 

Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 55 



434 MÁRKI SÁNDOR 

mácziai működését, melynek főhibája éppen abban állt, hogy 
nagyon is sok országra terjedt ki. Örült, hogy a császár a 
badeni béke után sem bocsátotta el katonaságát, sőt új ezrede- 
ket állított, újonczozott, a Dunán nagyobb hajókat épített, szó- 
val: háborúra készült. Bercsényi, Forgách, Esterházy, Csáky 
grófokat levelekben figyelmeztette az eshetőségekre. Mindamel- 
lett egy esztendő múlva is csak annyit tudott Pápayról, hogy 
valóban elment Bukarestbe; de nem tett előterjesztést Kanta- 
kuzenosnak, ki a császárhoz húzott s így Bécsben elárulhatta 
volna. Magától a régenstől vagy Torcy külügyminisztertől azon 
melegében hallhatta, hogy a császár 17 16. április 13-ikán védő- 
és daczszövetséget kötött Velenczével é s pár nap múlva, 16-ikán, 
szigorúan eltiltotta azokat a deákból magyarra fordított lázító 
iratokat, a melyeket Magyarországban s a hozzákapcsolt tarto- 
mányokban terjesztenek, hogy a szultán nevében pártütésre 
izgassák a népet. Elrendelte, figyelmeztessék a népet, hogy a 
terjesztett hamis híreknek hitelt ne adjon ; nyugtassák meg, 
hogy a cs. kir. fegyverek segítségével atyailag gondoskodik 
oltalmukról s meghagyta, hogy az iratokat elkobozzák, szerzőit 
és terjesztőit kikutassák, elfogassák. Május 22-ikén újabb rende- 
letben tiltotta a forradalmi gyanús konventikulumokat. Savoyat 
Jenő már is készülődéseket tett, hogy az Adriai-tenger mellékét 
s a Temesközt, Magyarországnak még leigázott részét, felszaba- 
dítsa a törökök uralma alól. 7 A fejedelem nem bánta most már, 
hogy két nap alatt (április 29—30.) túlesett a fontainebleaui 
vadászatokon, melyektől azelőtt két hónapot sem sajnált. Akkor 
járt utoljára Toulouse gróf kedves vadászkastélyában, a Cháteau 
de la Riviéreben. Most jobban esett Grosbois csöndje, hova 
Parisból «a levegő frissesége végett» Brenner prépostot is 
kivitte. 8 Együtt dolgoztak az eddigi szabadságharczok törté- 
netén, melynek közzétételét a politikában várható fordulat min- 

6 Ennek szövege : Katona, Hist. Crit. 7 A hadjárat története : Feldzüge des 

xxxvm. 261 — 269. A szövetség megköté- Prinzen Eugen, xv. kötet, 
sének érdeme Grimani Péteré. 8 17 16 július 29. Sz. Király, 379. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



435 



den pillanatban alkalmivá tehette; és együtt kísérték figyelem- 
mel a napi eseményeket, s végezték a politikai levelezést. 

Az események színhelyéhez közelebb, különösen a Lengyel- 
országban lakó bujdosók már a török-orosz háború első hírére 




I47. OLAH NEMESEMBER A XVIII. SZÁZAD ELEJÉN. 



megmozdultak. Khalil basa nagyvezír Alboér Ábrahám belgrádi 
nagykereskedőt, Rákóczi egykori szállítóját bízta meg, kutassa 
ki, hol vannak Rákóczi és tábornokai. Pápay János, Pápay 
Gáspár és Horváth Ferencz, Rákóczinak egykori portai követei, 
akkor Oláhországban tartózkodtak, hol a császárias Kantakuze- 
nost a szomszédos Moldva hoszpodárja, Maurocordato Miklós, 

55* 



436 MÁRKI SÁNDOR 

ez a nyelveket tudó és sok ismerettel ékeskedő ember 9 váltotta 
fel a fejedelemségben. Pápay János azonnal jelentkezett nála, 
még pedig nem a maga, hanem a fejedelem nevében, a mivel 
súlyos hibát követett el. Mindazonáltal az oláh fejedelem, mint 
Rákóczi követét, szívesen fogadta ; megtiszteltetve érezte magát 
s a kívánt előterjesztést nem a maga, hanem Rákóczi nevében 
tette meg a nagyvezírnél. 10 Ali basa nagyvezír, a ki akkor már 
Nándorfehérvárnál állt, Alboér Mózest (Ábrahám testvérét) azon- 
nal az oláhországi magyar bujdosókhoz küldte s megbízta, hogy 
ha kell, a lengyelországi magyar tábornokokat is fölkeresse. 
Megizente. hogy a törökök csapatokkal és pénzzel segítik őket 
Magyarország visszaszerzésében, csak jöjjenek Törökországba. 
Utána küldte Oláhországba a lippai Ahmed agát is, a csausz 
basát, a ki azután, tanácskozván a három magyarral, Alboér 
kíséretében Damat Mehemed muhafiz choczimi basához, az 
oláhországi török katonai parancsnokhoz utasította őket. Egy 
török történetíró szerint levelet küldött a vajdának, hogy meg- 
nyerje a magyar tábornokok szívét a magas birodalom számára. 
Pápay magával vitte Horváthot, Csákyt, Talabát, 11 sőt 
Ebeczky Sámuelt is, kit Jassyban I2 talált, Bercsényinek Mauro- 
cordato fejedelem meghívására adott válaszával együtt. Pápay 
kijelentette, hogy tárgyalni csak Rákóczi nevében lehet, Rákóczi- 
nak pedig ő a meghatalmazott követe. Meg is mutatta Ebeczky - 
nek azt a meghívó levelet, a melyet a szultán intézett Rákóczihoz ; 
de Ebeczky mindjárt megjegyezte, hogy ilyen dölyfös meg- 
hívásra s minden biztosíték nélkül a fejedelem nem fog meg- 
mozdulni. Mindamellett Pápay utasítások nélkül is Rákóczi nevé- 
ben folytatta a tárgyalásokat, melyekre Damat basa, a már ott 
levő Esterházy Antalon kívül, Bercsényit, Forgáchot és Csákyt 



9 Rákóczi önéletrajza. 298. ügyre nézve főforrás Alboér Ábrahámnak 

I oRásid efendi Karácsonnál,Kath. Szemle, 1716 október 7-én Des Alleurshöz intézett 
IO °3- 755* levele. (Angyal, Adalékok 11. Rákóczi 

I I Hurmuzaki, Documente, vi. 152. Ferencz törökországi bujdosása történeté- 
12 Nem Viddinben, mint Rákóczi írja, ki- hez, 6., 29—30.) V. ö. Histor. Bildersaal, 

nek önéletrajzán kívül (298-300. 1.) ezen VIII. 11 1. Katona, XXXVIII. 292-3. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 437 

• 

is meghítta. Eljöttek mind a hárman. Bercsényi nem akarta, hogy 
az ügyet elhamarkodjak és megbántva érezte magát, hogy a 
fejedelem ily nagy titokba őt nem avatta be. Mindazonáltal 
nagyon higgadtan és okosan szólt a dologhoz. Különösen azért 
hibáztatta Pápayt, hogy egyenesen Francziaországba akar menni, 
holott a francziák a császárral kibékültek és csak árt Rákóczi- 
nak, ha ilyen kevés óvatossággal folytatja a dolgot. Pápayban 
ezzel azt a méltatlan gyanút keltette, hogy Rákóczi helyett ő 
maga akar a mozgalom élére állani. Azonban Bercsényi és a 
tábornokok levélben figyelmeztették Ali nagyvezírt, hogy a 
német hadsereg nagyon erős, tehát igen óvatosan kell kezdenie 
a támadást. A maguk részéről időt kértek a készülődésre és 
arra, hogy az ügyek állásáról Rákóczit értesítsék. 13 

Ahmed aga és Alboér ezt a levelet még idején, július 23-ikán, 
átadták; Ali azonban, saját csillagjósán kívül, senkire, a belgrádi 
basára sem hallgatván, négy nap múlva átkelt a Száván. Augusz- 
tus 2-ikán Karlócza alól, kemény küzdelem után, visszaszorította 
Pálffy János lovasságát, de 5-ikén Pétervárad alatt Savoyai 
Jenő ellen a csatával együtt életét is vesztette. 

Az új nagyvezír Khalil basa lett, a palotaőrök basája, a kit 
Rákóczi okos, szelíd, emberséges embernek tartott, nem harczra- 
vágyónak s a tanácsadásnál a tanács befogadására alkalmasabb 
embernek vélt. 14 A nagyvezír azonnal nándorfehérvári tábo- 
rába hívatta Pápay Jánost és a törökül jól tudó Horváth 
Ferenczet. Mind a kettőt, mint Rákóczi követeit, teljes tisztesség- 
gel fogadta, pedig megbízó levelet nem mutathattak fel. Sokat 
tanácskozott velők, a szultán milyen módon hívja be a fejedel- 
met. Ennek a meghívásnak a körülmények nem kedveztek, 
mert Savoyai Jenő 44 napi ostrom után október 16-ikán Méhe- 
med basától Temesvárt elfoglalta s ekként egész Magyarorszá- 
got felszabadította a török uralom alól. A nagyvezír már maga 

1 5 Wolde Alajosnak július 24-i tudósítása szerint Rákóczi Bercsényivel és Forgách- 
csal ekkor Uyvóban volt ! Hurmuzaki, vi. 155. 
J 4 Önéletrajz, 3oo. 



438 MÁRKI SÁNDOR 

is csak a határok védelmére akart szorítkozni, egyúttal azonban 
Bonnac marquisnak, a konstantinápolyi követnek is írt Rákóczi 
bejövetele tárgyában/ 5 mert a két magyar azzal biztatta, hogy 
Rákóczi jövetelének hírére a határon minden magyar fölkel s 
legalább is tízezer ember gyűl zászlai alá. Elfogott német tisz- 
tektől különben is azt hallotta, hogy Franczia- és Spanyol- 
országok hadat izennek a császárnak, ha születendő fiát csak- 
ugyan spanyol királylyá nevezi ki. 16 Bonnac marquis éppen 
Temesvár feladása napján írta meg XV. Lajos királynak, hogy 





I48. TEMESVÁR VISSZAVÉTELÉNEK EMLÉKÉRME. 

Ahmet agával hosszasan beszélt erről a dologról. A porta föl- 
ajánlaná Erdélyt Rákóczinak a szükséges segítséggel együtt; 17 
dejő azt felelte, hogy Rákóczi aligha mond le azokról a nagy 
előnyökről, a miket Francziaországban élvez és nem teszi ki 
magát olyan rossz bánásmódnak és elhanyagolásnak, a milyen- 
ben Thökölynek volt része. 18 

Azonban a nagyvezírrel Nándorfehérvárott megkezdett tanács- 
kozásokat Pápay Drinápolyban azzal fejezte be, hogy a nagy- 
vezír őt egy csausz kíséretében küldi a XV. Lajosnak és Rákóczi- 



iS Angyal, 6-7., 31. 17 Bonnac xv. Lajoshoz 1716 október 16. 

16 Az 17 16 április 13-án született Lipót Angyal, 32. 

valóban Ausztria és Asturia herczege lett, 18 U.ő október 30. Angyal, Adalékok, 

de már november 4. meghalt. 33. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



439 



nak szóló levéllel. Pápay titkos küldetése ellen, Bonnac szerint, 19 
a császáriak semmit sem tehetnek, de a küldetés nem lehet 
titkos, ha látják, hogy csausz is megy vele. A németek min- 
dent el fognak követni, hogy meghiúsítsák a törökök ígéreteit, 
s Rákóczit a törökökhöz való csatlakozástól s minden meré- 
szebb vállalkozástól visszatarthatják, mivel fiai mint kezesek 




149. A RÉGI SÉVRESI PORCZELLÁNGYÁR. 

(Troyon vízfestménye után.) 

élnek Bécsben. A csausz francziaországi útja csak kellemetlen- 
séget okozhat XV. Lajosnak. 

A fejedelem ezalatt csöndesen élt Grosboisban. Minden hónap- 
ban meglátogatta az orléansi herczeget, 20 de ez csak udvariasság- 
számba ment, mint az özvegy orléansi herczegné meglátogatása 
is, a melyet a Sévres közelében levő st-cloudi porczellángyár 
megtekintésével kötött össze. Az őszszel csak Bourbon herczeg 
meghívását fogadta el a chantillyi és Toulouse grófét a ram- 
bouilleti vadászatokra. Október nagyobb részét, szokott lábbaja 
miatt, különben is otthon kellett töltenie Grosboisban. 21 



1 9 Bonnac a királyhoz deczember 24. U. o. 33. 

20 Szeptember 22., október 8., november 24. (Sz. Király, 379- 

21 U. o. 380. 



380. 



44-0 MÁRKI SÁNDOR 

Sehogy sem volt megelégedve azokkal a jelentésekkel, a 
melyeket Pápay tett küldetéséről s meglehetősen önfejű eljárá- 
sáról. Ezt október havában határozottan ki is jelentette s egy- 
úttal utasítást küldött neki és Horváth Ferencznek, hogy együtt 
vagy külön miként tárgyaljanak tovább, mint az ő felhatalma- 
zottjai. Mert föltette magában, hogy nem mozdul ki Franczia- 
országból, míg annak rendje-módja szerint egyességet nem köt 
a törökkel. Pápaynak megparancsolta, hogy addig Drinápoly- 
ban ne vegye át a szultán meghívó levelét és fermánját; ha 
pedig már elindult, térjen vissza. Bonnac marquist is megkérte, 
hogy a szultánnak hozzá küldött követét tartóztassa fel, míg 
követei egyességet nem kötnek a törökökkel. 

Ennek a bölcs óvatosságnak nagy és fontos okai voltak. 
A fejedelmet nem hiúság vezette, hanem valódi kötelességérzet. 
Vigyáznia kellett, hogy erdélyi fejedelemségét ne a keresztény- 
ség érdekeinek megsértésével szerezze vissza s az orvosság 
rosszabb ne legyen a betegségnél. A kereszténység érdekei és 
saját lelkiösmerete nem engedték meg, hogy Erdélyt török had- 
sereggel hódítsa vissza; a töröktől csak pénzt fogadhatott el, 
hogy azon önálló keresztény hadsereget szervezzen. Vigyáznia 
kellett arra is, hogy a török a visszafoglalandó tartományokból 
vagy várakból semmit se tartson meg magának s Magyar- és 
Erdélyországok szabadságait meg ne sértse. Mivel mindehhez 
sok pénz kellett, magányát nem akarta addig odahagyni, míg 
önálló eljárásának eszközeit, útját és módját nem biztosította. 22 

Félt a fejedelem, hogy a multak emlékei romlásba viszik és 
Istenhez fordult, oltalmazza meg minden hiú képzelgéstől, tetszeni 
akarástól, még a hazaszeretet túlságaitól is ; de vezesse a kezét, 
ha Isten dicsőségével és saját lelke üdvösségével megegyezik. 
A midőn újra fejedelemséggel kínálták, hálát adott Istennek, 
hogy fölmentette rangjának kötelességei alól és megengedte, 
h°gv grosboisi csöndes magányában egyedül neki szolgáljon. 25 

22 Önéletrajz, 302 — 303. 23 Önéletrajz, 2 — 3. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 44 1 

Szent Ágoston vallomásain felbuzdulva, novemberben és deczem- 
berben 24 ő is hozzáfogott vallomásainak megírásához. Úgy hitte, 
hogy a munka, melyhez fogott, erejét meghaladja, emlékező- 
tehetsége pedig gyönge annyi mindenféle eseménynek vissza- 
idézésére. Azonban oly gyorsan dolgozott, hogy karácsony táján 
már az 1700. esztendeig jutott el. Az 17 16. év karácsony heté- 
ben, a mikor az emberiség újjászületésének emlékét ünnepelte 
s az emberi természet megújulásának titkát kutatta, 25 saját poli- 
tikai életének újjászületésére is gondolt. A mikor arról elmél- 
kedett, az emberi természet Ádám által hogyan újult meg, meg- 
erősödött az a hite, hogy a multakon okulva kell új feladatokhoz 
látnia. Elgondolta, hogy Krisztus, kit atyja bölcsesége töltött el, 
harmincz esztendeig homályban élt, azután pusztában lakott s onnan 
visszatérve is elutasította magától a világi fejedelemséget, ural- 
mat, hanem rendeltetését követte. Ö szintén követi. Most megint 
fejedelemsége kormányzására híjják vissza. Nem az élvezetek, 
nem az uralkodás csábító vágyai vonzzák. A trónra rögös uta- 
kon, minden elképzelhető veszedelmen keresztül híjják. Krisztus- 
hoz fordul, kövesse-e? A rögös pálya egyenes útra vezeti-e? 
Öt kéri, ne engedje meg, hogy a veszedelmek előre-látása meg- 
zavarja állása kötelességeinek teljesítésében. Engedje remélni 
akkor is, mikor nincs mit remélnie. Hiszen természetfölötti sege- 
delemre van szüksége, hogy véghez vigye munkáját. Istennek 
hatalma van csodák tételére s erős hittel hiszi, hogy tesz is 
csodát, a mikor ki kell jelentenie dicsőségét ama népek előtt, 
a melyeknek körébe Rákóczit híjják. Az ő erőtelenségében 
mutassa meg isteni erejét, a melyet segítségül hí, hogy fel- 
szabadítsa azt a népet, a melynek élén állott valaha. Tekintsen 
Isten a nép siralmaira, a szegények, özvegyek sóhajaira. Hall- 
gassa meg a nép kiáltását, derítse föl vakságát. 



2 4 «A Krisztus születésének ünnepségét per Adam. (Rákóczi önéletrajzában, akad. 
megelőző napokban. » U. o., i. kiadás, 78—91. Dómján fordításában Rá- 

2 5 Meditationes in forma soliloquiorum kóczi Önéletr. 88—103.) Elhatározásának 
de mysterio reparationis naturae humanae lélektani magyarázata ez. 

Magyar Történeti Életrajzok. 19 10. 56 



442 MÁRKI SÁNDOR 

Ezalatt Oláhország törökös és kuruczos fejedelmét, Mauro- 
cordato Miklóst, a császári csapatok 17 16 november 24-ikén 
magában Bukarestben fogták el s Nagyszebenbe hurczolták ; 
viszont elődjét, a németes, labanczos Kantakuzenos Jánost, a 
szultán 17 17 januárius 26-ikán Konstantinápolyba vitette és 
kivégeztette. Utódukat, Maurocordato Jánost, mind a ketten elös- 
merték. Azonban a bujdosó magyarok többé nem tartották 
tanácsosnak, hogy átutazzanak, vagy éppen hosszasabban tar- 
tózkodjanak Oláhországban, hol a határszéli császári katonaság 
őket könnyen elfoghatja; követték tehát a porta meghívását s 
egyenesen Törökországba mentek. Erdély császári biztosa és 
föhadparancsnoka, a mozgalom hírére, november 26-ikán azon- 
nal követelte Rákóczi legfőbb erdélyi híveinek száműzetését; s 
az erdélyi országgyűlés Szebenben 17 17 januárius 28-ikán telje- 
sítette is kívánságát. Zágoni Mikes Kelement, Nagyajtai Cserey 
Jánost, Csernátoni Kálnoky Mihályt, Tordai Joó Jánost, Pápay 
Jánost, Hajdú, másképp Makkfalvi Dósa Mihályt, Dévai Csáky 
Andrást, kik nemcsak résztvettek Rákóczi fölkelésében, hanem 
a szatmári béke után is megmaradtak hűtelenségökben s mind- 
máig visszautasítván a felajánlott cs. kir. kegyelmet, a hazán 
kívül maradtak, az 17 12 márczius 30-ikán kiadott rendelet és a 
hazai törvények értelmében felségárulóknak nyilvánították s 
mint Károly erdélyi fejedelem lázadó ellenségeit fejők, tisztsé- 
gök, megyei és székely ősi vagy szerzett ingó és ingatlan 
vagyonuk elkobzására ítélték. 26 A gubernium megbízta Három- 
szék tisztjeit, továbbá Gidófalvy Gábort és Bartha Andrást 
Mikesnek a kincstárra visszaszállt javai fölbecslésével ; de Mikes 
édes anyjának javait nem engedte lefoglalni. 27 Ennek a törvény- 
czikkelynek eltörléséről a nemzet akkor sem gondoskodott, 
mikor az I7I5:XLIX. törvényczikkelyt az 1906: XX. t.-cz.-ben 



26 Fogalmazványa és egykorú másolata *7 1716 februárius 16. U. o. A makkfalvi 

az Erdélyi Nemz. Múzeumban, Kemény- Dósa-család iratai közt (melyeket Dózsa 

gyűjt., 171 7 januárius 28. Mikes eddigi Endre alispán közölt velem) Dósa Mihály 

életrajzai nem említik. nevét nem találom. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



443 



eltörölte; kétségkívül azért nem, mert a két ország egyesülése 
következtében ennek hatálya amarra is kiterjedt. 

Talaba Máté, Esterházy Antal egykori hadsegéde s ösmert 
diplomata, időközben arra sürgette Bonnac konstantinápolyi 




150. OLÁH NEMESASSZONY 



franczia követet, hogy Pápayt a kikötőben horgonyzó vala- 
melyik franczia hajóval azonnal Francziaországba küldje Rákó- 
czihoz a szultán levelével. A követ őt drinápolyi útja tapaszta- 
lataival kívánta kiábrándítani. A magyarok alkalmasint hiában 
várakoznak Rákóczira, a kinek sok oka van a maradásra s a 
kit|( meg is kellene győzni arról, hogy segítségre itten nem 
számíthat, mert Törökország viszonyai még sohasem voltak 

56* 



444 MÁRKI SÁNDOR 

ilyen zavarosak. 28 A nagyvezír azonban januárius 13-ikán a 
reiseffendi, a kiaja és a két franczia tolmács : Fornetti és Ponson 
jelenlétében megmondta Bonnacnak, hogy a háború folytatására 
nézve nagyon előnyös volna Rákóczi bejövetele ; ennélfogva írt 
is neki s Pápayt egy kapudsi basával küldi hozzá. A követ 
megjegyezte, hogy hasznos lehet ugyan a szultánra nézve, ha 
a császár erejének egy részét a magyarok lekötik ; de ez az 
adott helyzetben bajosan fog menni, mert Rákóczi nem alakít- 
hat hadtestet sem itt, sem a császári seregekkel megrakott 
magyar területen. Ha a porta másképp gondolkozik, ne küldjön 
Francziaországba kapudsi (ajtónálló) basát, mert ennek az útja 
elárulja tervét, a melyet Konstantinápolyban Pápay már is 
kifecsegett. Mivel még semmi sincs rendben, nem valószínű, 
hogy Rákóczi koczkára tegye Bécsben kezesek gyanánt tartott 
gyermekeinek életét. Hiszen vannak itt más magyarok is, a kik 
csak olyan hasznos szolgálatokat tehetnek, mint Rákóczi. Köny- 
nyebben is elhatározhatják magukat s nem teszik ki a Rákóczi- 
fiúkat sem a császár bosszújának. 29 

Nem akarta, hogy ennyire zaklassák a fejedelmet olyan 
emberek, kik a helyzetet nem képesek felfogni. Temesvár, Oláh- 
ország a császáriaké, Moldva ingadozik. A bujdosók önmagukat 
és a törököket ámítják azzal, hogy ha Rákóczi tízezer emberrel 
jelenik meg a határon, az egész Magyarország fölkél. De a 
magyaroknak ezt a biztatását nem lehet kiverni a törökök fejé- 
ből s most a világnak legégyügyübb dolga foglalkoztatja a por- 
tát. Pápay és Horváth a törökök szája íze szerint úgy kiszínez- 
ték Rákóczi jövetelének sikerét, hogy egészen meggyőzték a 
porta minisztereit. Még Bercsényire, Forgáchra sem bíznak 
csapatokat Rákóczi érkezése előtt. Pedig nyolcz hónapnál előbb 
nem lehet számítani Pápay s a kapudsi basa útjának sikerére, 
holott akkorra már alkalmasint véget ér a háború s el is felej- 
tik a dolgot. 30 

28 Bonnac a királyhoz 17 16 deczember 28. 29 U. az 1 717 januárius 23. U. o. 34 — 35^ 

Angyal, 33-34- 3<> U. o., 35—36. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 445 

Bercsényi, a ki januárius 26-ikán 3I érkezett Drinápolyba, 
Ibrahim kajmakámot, a szultán vejét és miniszterét csodálko- 
zásba ejtette a Lengyelországból hozott hírekkel. A svéd király 
kibékült a dán és porosz királyokkal, de folytatja a háborút a 
czárral, Lengyelország dolgai pedig zavarosabbak, mint valaha. 
A hírek egy részét Bonnac is megerősítette, de már másnap 
találkozott a főtábornokkal. Megmondta a nagyúr miniszterei- 
nek, hogy eljárásuk nem elég gyakorlati. A fölkelést könnyeb- 
ben és pontosabban megcsinálhatják Bercsényivel, mint Rákóczi- 
val. Bercsényi, a ki nem Rákóczi kiszorítására jött ide, hanem 
azért, mert a császári miniszterek üldözései miatt Lengyelország- 
ban már nem volt biztonságban, a föladat nehézségeit ismerte; 
már sokat tanácskozott a török miniszterekkel és «sok szelleme 
lévén», kiábrándította őket Pápaynak s Horváthnak nem egy 
téves eszméjéből. Rákóczi jövetelében sem hitt s rajta volt, 
hogy a kapudsi basát visszahíjják, ha még el nem indult. 

Bonnac helyesen gyanította, 32 hogy Rákóczi óvatos lesz és 
bajosan szánja el magát remetesége odahagyására. A franczia 
királyra nézve sem lehet kellemes, hogy, mikor tiszteletben 
tartja a császárral kötött rastadti békét, országából egy ember 
a császár megtámadására siessen. Erre nincs is szükség, mert 
Bercsényi nélküle is megteszi a magáét, ha cselekedni hagyják 
s az időt most sem vesztegeti hiában. Egyébiránt a törökök 
június előtt 33 úgy sem folytathatják a háborút, mert lovaik 
negyvennapi tavaszi füveltetése előtt nem indulnak, a határok 
pedig messze vannak. Rákóczi meghívatása a háború folytatását 
jelentette ; de még mindig bizonytalan volt, akar-e jönni Rákóczi 
s ha akar is, a franczia király megengedi-e jövetelét. A törökök 
számítanak rá s már 50.000 tallért adtak Bercsényinek hadak 
fogadására. Attól nem lehet tartani, hogy ha Rákóczi csakugyan 
elindul, a törökök az ő utazása közben békét kötnek; de Bon- 

3 1 «Hat napja», írta Bonnac xv. Lajos- 3 2 xv. Lajoshoz márczius i. Angyal, 4o. 

nak februárius 3. Angyal, Adalékok Rákóczi 3 3 Bonnac D'Huxelles tábornagyhoz feb- 

bujdosásához, 37. ruárius 25. U. o. 43. 



446 MÁRKI SÁNDOR. 

nac a külügyi tanács elnökét, d'Huxelles tábornagyot is úgy 
tájékoztatta, 34 hogy a háború folytatásához nem szükséges 
Rákóczi jelenléte. Bercsényi jól, sőt jobban is elvégzi a szüksé- 
ges dolgokat. 3J D'Huxelles eleinte valóban még azt sem akarta, 
hogy a régens elfogadja Rákóczi megbizottját. A fejedelem til- 
takozott ez ellen s az orléansi herczeg előtt emlékiratban fejte- 
gette, mennyire fáj neki ez a dolog, mely Francziaországnak 
oly keveset használ, dicsőségének annyira árt. Utóbb a régenst 
nemcsak Toulouse grófnak, hanem magának d'Huxellesnek jelen- 
létében tájékoztatta tervéről, a melyet Francziaország érdekei- 
nek és hasznának előmozdítására készített ; s ekkor megígérték, 
hogy kéz alatt pártolni fogják. 36 

A kapudsi basák közül a küccük báhri aga (kis tengeri aga, 
vagyis második tengernagy) februárius 24-ikén Pápayval együtt 
elutazott Rákóczihoz, 37 kinek érkezését a nagyvezír napról-napra 
várta. 38 Pápay márczius elején Rákóczival a marseillesi kórház- 
ból tudatta megérkezését. Ezt a levelet Toulouse grófja juttatta 
el a fejedelemhez, ki a nagyhetet (márczius 21—27.) grosboisi 
remeteségében akarta eltölteni. A gróffal havonkint kétszer 
most is kirándult Rambouilletbe ; egyébként, úgy látszott, csak 
az a gondja, hogy rendbehozza grosboisi kis kertjét és laká- 
sát. Kertjének virágai közt, kézi munkáiban, festésben, rajzolás- 
ban keresett szórakozást. Néha azon vette észre magát, hogy 
mindez elvonja a lelki gyakorlatoktól; de legalább is észre- 
vétette vele, hogy nemcsak lelkéről, de testéről, egészségéről is 
kell gondoskodnia. Kereste az élő hitet, meg lévén győződve, 
hogy a ki erősen hisz, erősen is akar; 39 de a politikai viszo- 
nyok kizavarták csöndes elmélkedéseiből. 

Pápaynak Parisba érkezéséről értesülve, meghagyta, hogy 
ösmeretlenül tartózkodjék Grosbois szomszédságában, hol házat 

34 Februárius 25. U. o. 44. 37 Kath. Szemle, 1903. 757. és Bonnac 

3 5 Pecquethez februárius 25. U. o. 45. levele márczius 9. Angyal, 45. 

3 6 1724 márczius 3. Fiedler, 11. 534. 3 8 Angyal 47. Küldetésöket a svéd 

Ellenben az óvatos Bonnac nem is felelt királylyal is tudatta. U. o. 

Rákóczi két levelére. Angyal, 46. 3 9 Önéletrajz, 304—308. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



447 



bérelt vendégeinek elszállásolására. Ilosvayt küldte hozzá, hogy 
jövetele okát megtudja s őt titoktartásra intse. Pápay tudatta, 
hogy nem kapta a fejedelem parancsait, de hozza a szultán és 
a nagyvezír leveleit s tisztelegni akar előtte a kapudsi basával 
együtt, hogy határozatát s elutazását siettesse. Márczius 24-ikén, 
hogy nagy heti ájtatosság á- 
nak megszakítása saját cse- 
lédjei körében se keltsen 
föltűnést, Rákóczi a szom- 
szédos erdőben fogadta Pá- 
payt, a ki itten ismételve 
találkozott vele s átnyúj- 
totta III. Ahmed szultán 
aranyos borítékú, aranyos 
pecsétü, ezüst tokba he- 
lyezett levelét. Rákóczinak 
jól esett ez a kitüntetés, mert 
egy igazi világbirodalom 
uralkodója így csak egyenlő 
rangú uralkodóknak szo- 
kott írni s erdélyi fejede- 
lem hasonló kitüntetésben 
még nem részesült. 40 

A szultán 41 hivatkozott Rákóczi őseinek igaz és őszinte 
barátságára, a melylyel a felséges Ottomán-ház iránt viseltettek, 
hogy meghálálják a magyar nemzet iránt tanúsított jóságát, 
melylyel a német zsarnokság s elnyomatás alól felszabadítani 
ügyekezett. A porta ezt a jóságot kiterjeszteni akarta rá is, a ki 
követei útján egyszer-kétszer kérte segítségét, csakhogy akkor 




151. III. AHMED SZULTÁN. 



4° Önéletrajz, 308 — 9. 

4 1 Levelének franczia fordítása Angyal- 
nál, 41 — 42. Rásid efendi szerint (Kath. 
Szemle, 1903. 755.) az volt a levél tar- 
talma, hogy a szultán a magyar és az 
erdélyi királyságot, melyek öröklött or- 



szágai, de egy idő óta a német nép kezé- 
ben vannak, magas birodalmából mostan 
Rákofdsi-oglunak adományozza úgy, ahogy 
azt a szultán nagy őseinek ideje óta 
Rákofdsi atyja és elődjei bíiták. (in. Ahmed 
maga 1703-ban lépett trónra). 



448 MÁRKI SÁNDOR 

a porta és a császár közt még nem bomlott fel a béke s a 
porta nem is akarta azt megszegni, tehát határozott feleletet 
nem adhatott. A mikor azonban a béke mégis felbomlott, meg- 
érkezett Rákóczi ügyvivője és minisztere, Pápay Jani, a ki nagy 
ember a Messiás vallásán levők közt s legyen is boldog a 
halála. Megismertette a szultánnal az ellenség veszedelmes eljárá- 
sát, a magyarok elnyomatását s kijelentette, hogy az ellenség 
megtörésére Rákóczi felajánlja szolgálatait és közreműködését. 
Pápay Jani többször tanácskozott a nagyvezírrel és főtáborno- 
kával, Khalil basával, a kinek az Isten adjon örök dicsőséget 
és gyarapítsa hatalmát. Értekeztek Rákóczinak, Erdélynek és 
Magyarországnak ügyeiről. A nagyúr elhatározta, hogy ha 
Rákóczi bejön, csapatokkal és más szükséges dolgokkal meg- 
segíti s készpénzzel fizeti fegyelmezett csapatait, a melyeket a 
vele szövetséges fejedelmek területén gyűjt. Öt, a magyarokat 
s az erdélyieket a Bethlen Gábor korabeli kedvezésekben része- 
síti s arra az esetre, ha a fejedelem megérkezése előtt vagy 
után a porta béketárgyalásokba bocsátkozik a németekkel, a 
porta megszabadítja Erdély- és Magyarországot a németek igá- 
jától s a békébe foglalja Rákóczit, Erdélyt és Magyarországot. 
Mivel Rákóczi egyik feje Erdély és Magyarország szövetkezett 
rendjeinek, szükséges, hogy a magas portával együtt törekedjék 
felszabadítani Erdélyt és Magyarországot a németek uralma alól. 
Ez országok neki engedelmeskedjenek, s a gonoszokat, a kik elég 
merészek volnának megverekedni a muzulmán sereggel, meg- 
öljék és rabszolgákká tegyék. De a városok és várak lakosait 
nem viszik rabságra, nem fosztják ki, hanem állapotukban meg- 
tartják. Mihelyt Rákóczi az országba érkezik, a fényes portától 
pénzsegítséget kap. A szultán nem kételkedik, hogy ha a fejede- 
lem természetes jóindulatát, bátorságát, buzgóságát megtartja, 
a porta jó sikerét láthatja szolgálatainak. Ha Isten úgy akarja, 
hogy Rákóczi a portára érkezzék, a szultán meghallgatja Magyar- 
és Erdélyországra vonatkozó kívánságait, sőt ezeket belefoglalja 
a császárral köthető békébe is; és jelen levele rendjén, vala- 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 449 

mint Pápay útján biztosítja, hogy a magyar nemzetet védel- 
mébe veszi. 

Átadta Pápay Ibrahim kajmakám levelét is, a mely szerint 
a szultán a leghatározottabban ígéri, hogy helyreállítja Magyar- 
ország jogait és szabadságait, a lugosi és a karánsebesi bánsá- 
gok, valamint a temesi grófság területeit az erdélyi fejedelem- 
séghez csatolja, s készpénzben kétmillió ötszázezer tallér segítséget 
ad. Keresztény foglyokat ajándékoz neki, hogy belőlük rendes 
hadsereget alakítson, s katonai intézkedéseinek és hadvezetésé- 
nek önállóságát biztosítja. Kijelenti, hogy az erdélyi fejedelem- 
ség helyreállítása és Magyarország szabadságainak biztosítása 
nélkül békét nem köt. Mindezt a szultán külön iratban is kijelen- 
tette ; azonban a latin fordítás olyan hibás és hiányos volt, hogy 
az ígéreteket ebben az alakban a fejedelem nagyon homályo- 
saknak, értelmüket elcsavarhatóknak találta. 42 Pápay nem tagadta, 
hogy vannak benne kétértelműségek, de megjegyezte, hogy ez 
már a módosított és javított szöveg, mely a nagyvezír és az 
összes miniszterek hozzájárulásával s azzal az őszinte ügyeke- 
zettel készült, hogy Rákóczinak minden követelését teljesítsék. 
A fejedelemnek tehát élnie kell a megtiszteltetéssel és a jó 
alkalommal. Föl kell szabadítnia hazáját s növelnie is azt a 
a töröknél maradt terűletekkel. A török nemzet és a szultán 
belé veti legfőbb reménységét; a minisztérium is egy szívvel, 
lélekkel óhajtja jövetelét. Feleljen meg a bizalomnak, s éljen az 
idővel; mert ha késlekedik, a helyzet még ezen a nyáron 
nagyon megváltozik, akár győz a török, akár vereséget szen- 
ved. A törökök péterváradi csatavesztése ne csüggeszsze. Van 
katonaságuk, ágyújok, mindenféle hadiszerszámuk, pénzök, mert 
a hosszú béke alatt a szultán mindezekről gondoskodott. A szul- 
tán idáig nem vágyakozott keresztény fejedelmek barátságára, 



4 2 Bizonytalanok és általánosak, a mik azt tanácsolta, hogy ne bízzék bennök ; 

jóra Vagy rosszra fordulhatnak — írta az de a kötelesség azt parancsolta, hogy — 

orléansi herczegnek 1722 május 24-én. pusztán a személyét fenyegető veszedel- 

<Fiedler, 11. 513.) Az okosság — úgymond — mektöl tartva — ne utasítsa vissza. 

Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 57 



450 MÁRKI SÁNDOR 

hadjárataiban egyikkel sem szövetkezett, s egyiket sem hítta 
magához. Ezt először Rákóczival teszi. Ha tehát ajánlatát vissza- 
utasítja, megtörténhetik, hogy a bosszús szultán tatárokat küld 
a magyarokra, vagy valamelyik tábornokát állítja a magyar had- 
sereg élére, s azt ülteti Erdély trónjára, a mi rendkívül sokat 
ártana a hazának, a szövetkezett rendeknek, az erdélyi fejede- 
lemségnek és a nemzetnek. 43 

A fejedelem tudta, hogy Törökországban élő tábornokai sem 
értenek egyet és viszálykodnak, de hüségökben nem kételke- 
dett s Pápay gyanúsításának hitelt nem adott. Az egész elő- 
adásból az ragadta meg legjobban a figyelmét, hogy Magyar- 
és Erdélyország megint független lehet, és szabadságát önálló 
hadsereg biztosíthatja. A szultán mindezt csak általánosságokban 
ígérte meg, de kijelentette, hogy mihelyt megérkezik, rendes 
szerződést köt vele s teljesíti Magyarországra és Erdélyre vonat- 
kozó minden kívánságát. Alaposnak találta Pápay aggodalmát, 
hogy a szultán ily körülmények közt minden levelezést huza- 
vonának és bizalmatlanságnak tekintene. 

Visszavonult tehát Grosboisba s még három napot töltött 
csendes ájtatosságban, elmélkedésben. Titkát egyesegyedül gyón- 
tatójával közölte, a ki megnyugtatta, hogy kötelessége még az 
ájtatosságnál is előbbre való. Nagyszombat napján tehát, Krisz- 
tus feltámadása és saját születése ünnepén, bevitte az orléansi 
kormányzó herczeghez a szultán levelét és mint jó barátjával, 
zárt ajtók mögött közölte vele annak tartalmát. 

A herczeg a latin fordítást gyanúsnak, egyes kifejezéseit, 
szavait szándékosan homályosaknak, félreérthetőknek találta. 
Nem tagadta, hogy a fejedelem útja és a török háború hasznos 
a francziáknak, de még sem ajánlta, hogy ilyen határozatlan és 
kétséges ígéretek alapján koczkáztassa személyét. Kérte, gondol- 
jon a megelőző esetekre, különösen a svéd király példájára, 
hogyan bántak vele. Értesült, hogy a törökök már békét kértek 

4 3 Önéletrajz, 309-311. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



451 



a császártól. Várja meg legalább a nyár végét. Hiszen ha a 
törököket tönkreteszik s ő közöttük lesz, megeshetik, hogy a 
béke kedvéért kiszolgáltatják ellenségeinek. A fejedelem azon- 
ban megjegyezte, hogy esküvel fogadta meg fejedelemségének 
s a vele szövetkezett rendeknek fölszabadítását. Biztonságukról 
élete koczkáztatásával is kell gondoskodnia, mert sorsa az utolsó 
válság előtt áll: akár a 
németek győznek, akár a 
törökök, Magyarországot a 
tatárpusztítástól csak az ő 
megjelenése mentheti meg. 
Idáig nem volt rá eset, 
hogy a török szultán vala- 
mely keresztény fejedelem 
barátságát keresse. Ausz- 
triát sok más fejedelem 
gyűlöli, mert fél tőle ; ha 
tehát ő a török háború ide- 
jén önálló hadsereggel tá- 
mad reá, szívesen szövet- 
keznek vele. A szultán őket 
pénzzel is segítheti. Azt 
hiszi, addig kell a vasat ^ FÜLÖp orléansi herczeG) regeks 

ütni, míg meleg s ilyen jó 

alkalmat elszalasztani nem szabad. A törököket csak az ő megjele- 
nése tarthatja vissza a béke megkötésétől; ha nem megy, bizo- 
nyosan megkötik. A levél szavainak homályossága eloszlik, ha 
elfogadják azt a szerződést, a melynek pontjait Drinápolyba már 
elküldte. A tábornokainak tett ígéretek következtében reméli, hogy 
ezeket a pontokat elfogadják. Attól nem retten vissza, hogy kiad- 
hatják; pedig tudja, hogy akkor gyalázatosan kivégzik. Nem 
jél a méregtől, a tenger és a háború viszontagságaitól, mikre 
méltóságánál és kötelességénél fogva mindenkor készen áll. 
Személyesen megy Törökországba, hogy lássa, miben áll a dolog. 




57 




452 MÁRKI SÁNDOR 

A régens filozófusnak nevezte őt. Ellenvetéseket tett és 
csodálkozott elhatározásán. Intette, hogy semmire se vállalkoz- 
zék, míg a törökök be nem váltják ígéreteiket; egyébiránt nem 
bíztatta, de le sem beszélte. Megmondta, hogy hivatalosan sem- 
mit sem tehet érte; azonban, mint barátja, biztosította, hogy, 
a mennyire lehet, őszintén segíti mindenben, a miben hasz- 
nára lehet. 44 



XI. 
BÚCSÚ FRANCZIAORSZÁGTÓL. 

— 1717- szeptember 16. — 

z orléansi herczeg nem avatta be a politikai titkokba 
Berry herczegnét, vagy kedveseit, különösen a szép 
Parabére asszonyt, még múlató társait sem, a kiket 
ő nevezett el rouéknak, kötnivalóknak. Az országot Rákóczi 
barátai: La Viliiére, Villeroi és Torcy meghallgatásával kor- 
mányozta ; ' de ezek az urak harcz helyett most már barátságot 
kerestek az osztrákokkal s így Rákóczinak sem állott érdeké- 
ben, hogy a herczeget a törökökkel folytatott tárgyalásai minden 
titkáról értesítse. 2 Istentől kért tanácsot s húsvét napjaiban 
(márczius 28—29.) magába zárkózva elmélkedett. 3 «A mi jó, 
becsületes Rákóczi herczegünk — írta az öreg orléansi her- 
czegné 4 — éppenséggel és semmiképpen sem kicsapongó; 
szorgalmasan, majdnem sokat is imádkozik, s valósággal ájtatos- 
nak mondható. Hogy a törökökhöz megy, nem csoda; mert 
a császár rosszul bánik vele, élete ellen tör; a törökök pedig 
megígérték Rákóczinak, hogy nélküle nem kötnek békét s 



44 Rákóczi önéletrajza, 311 — 313. Levele de M. le duc d'Orléans. St. Simon, xir. 

az orléansi herczeghez. 1722 május 24.Fied- 440—446. 
ler, 11. 513. Emlékeztette «Sárosy gróffal» 2 Rákóczi önéletr. 314. 

milyen természetesen és nyiltan beszélt. 3 U. o. 313. 

1 Vie, journées et conduite personelle 4 Briefe der Elisabeth Charlotte, 152. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 453 

visszasegítik fejedelemségébe.)) Most már, a nagyvezírrel és a 
kajmakámmal tanácskozva, Bercsényi is arra buzdította, hogy 
teljesítse a szultán 1 kívánságát, bízzék becsületszóval erősített 
Ígéreteiben, ne vesztegesse az időt a szerződés alakszerű meg- 
kötésével, hanem jöjjön be azonnal. A porta oly kitűnően gon- 
doskodott róla, hogy bejövetelekor többet ő maga sem kívánhat ; 
meg kell hajolnia a tett intézkedések előtt s köszönetet mondania 
a portának. 

Rákóczit meglepte, hogy Bercsényi ajánlja az elutazást, holott 
Pápay szerint ezt nem óhajtja, mert a porta támogatásával a 
vonakodó Rákóczi helyett maga akar Erdély és a Magyar 
Szövetség fejedelme lenni. Ez nagyon méltatlan vád volt, mert 
hiszen a magyar szövetkezett rendek főnökei április io-én újra 
letették az esküt II. Rákóczi Ferencz, mint a szövetkezett rendek 
vezérlő fejedelme iránt, sőt Esterházy Antal azonnal be is küldte 
az országba/^/ István kapitányt és Sarmasághy Ádámot a tobor- 
zás megkezdése végett. 5 A fejedelem mindamellett még erősebben 
elhatározta, hogy nem mozdul, míg keze közt nincs a szerződés, a 
melynek kieszközlését Horváth Ferenczre, Pápay portai helyette- 
sére bízta. Pápay megérkeztéről s elhatározásáról a portát is értesí- 
tette, de megírta, hogy mindakettőjük érdekében csak akkor kel útra, 
ha a fejedelmek barátságát vagy éppen szövetségét kieszközölheti. 6 
A nagyvezír akkor már értesítette a svéd királyt, hogy «barátját, 
az igen tisztelt Rákóczi fejedelmet)) napról napra várja, Bonnac 
pedig Bezenval varsói és De Camprédon moszkvai követ útján 
tájékoztatta a lengyel és az orosz diplomácziát. 7 

Azt beszélték, hogy a szultán hadai egyszerre többfelől rontanak 
Erdélyre. Rákóczi hívei nem a tatárokhoz, hanem egyenesen a törö- 
kökhöz csatlakoznának, a betöréskor minden erőszakoskodástól 
tartózkodnának, mert ők nem a zsarnokság, hanem a magyar 
szabadság érdekében viselik ezt a háborút. Még a török katonák 
is magyar ruhát viselnének, hogy az erdélyieket megnyerjék. 8 

5 Hurmuzaki, Documente, vi. 170—2. 7 Angyal, 46—47. 

6 Önéletrajz. 313 — 4. 8 Hurmuzaki, vi. 178—9. 



454 MÁRKI SÁNDOR 

A szultán parancsa szerint Regeb basa szeraszkiernek 30,000 
törökkel, Nuradin tatár szultánnak 10,000 tatárral, s a két oláh 
vajdának is tekintélyes hadakkal kellett volna betörnie Erdélybe 
s a fejedelem útját biztosítania. 9 

Rákóczinak még messzebbmenő tervei voltak. Azt a hármas- 
szövetséget, a melyet Francziaország, Anglia és Hollandia ke- 
véssel azelőtt I0 kötött, hogy V. Fülöp spanyol királynak trónra- 
jutását meggátolja, egy franczia-orosz-porosz szövetséggel akarta 
kiegészíteni s a magyar-kérdésre hasznosabbá tenni. Sokat tár- 
gyalt erről az orléansi herczeggel mint kormányzóval s azt hitte, 
nem idegenkedik tőle egykori szövetségese sem, Nagy Péter 
czár, a kit akkor vártak Parisba. A czár április 25-én érkezett 
Calaisba, de sok időt töltött a vidéken. Május 7-én 11 végre 
Beaumontba ment, hol a király nevében Tessé tábornagy fo- 
gadta, még az este Parisba kísérte, s azontúl igen gyakran 
találkozott vele szállásán, a Lesdigniéres-palotában s máshol. 
A naplóban, 12 a melyet ott tartózkodásáról a lapok közöltek, 
Rákócziról nincsen szó; de ösmeretes, hogy pl. május 17-én a 
czár együtt villásreggelizett Rákóczival, a ki azután kérésére 
elkísérte Meudonba is, hogy együtt nézzék meg a király lovait, 
kertjét, parkját. 15 A királyi család tagjainak meglátogatásakor a 
fejedelem máskor is gyakran értekezett vele/ 4 a mi egy kissé 
idegessé tette gróf Königsegg császári követet, ki Vireck és 
Kniphausen útján a czár minden lépésére ügyelt. Rákóczi nem 
is titkolta Kniphausen előtt, hogy a törökök erősen híjják s ő be 
is megy közéjök. 15 Jól gyanította, hogy a czár nem idegenkedik 
a szövetségtől ; miniszterei : Safirow, Kurakin és Tolsztoj — 
amazok Rákóczinak régibb ösmerősei — folytonosan tárgyaltak 



9 A szultán Maurocordatohoz június 3. n Fáma, ccr. 793 — 5. Rákóczi önélet- 

Hurmuzaki, Documente, 180. Az egészet rajza, 314. Hist. Bildersaal, vrn. 171. 

Bercsényi tervének tartották. (Rosetti jún. 12 Fáma cci. 795—808. 

13., u. o. 183.) 13 St. Simon, xiv. 27. 

10 Angliával 17 16 szeptember 30-án (vég- 14 Rákóczi, önéletr. 314. Bonnac d'Huxel- 

képpen november 28-án), Hollandiával 171 7 leshez, szeptember 21. Angyal, 53. 

januárius 14-én. 1 $ St. Simon, xiv. 67. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



455 



a franczia miniszterekkel, a kiket a fejedelem nem tartott elég 
őszintéknek. O maga annál őszintébben adta elő terveit a 
czárnak, a ki azonban azokat veszedelmeseknek és aggasztók- 
nak találta. Ügyekezett lebeszélni barátját az elutazásról, de 
megígérte, hogy közbenjár a török-béke megkötésénél, ha erre 
fölszólítják. Francziaország nevében az orléansi herczeg hasonló 
nyilatkozatot tett. A fejede- 
lem ezek után nem ok nél- 
kül remélte, hogy az erő- 
telen szatmári béke helyett 
majdan Orosz-, Franczia- 
és Törökország, valamint 
szövetségeseik biztosítják 
Magyarország függetlensé- 
gét. Már pedig augusztus 
4-én Franczia-, Orosz- és 
Poroszország, a lezajlott 
szabadságharczban Magyar- 
ország legjobb barátai, a 
hármasszövetséget valóban 
megkötötték. Egy Welez 
nevű gazember, 16 ki a feje- 
delmet Francziaországba 
követte, ura kegyét el- 
vesztve, fölajánlotta szolgálatait Königseggnek. Megigérte, hogy 
mindenről értesíti, a mit megtud. Átadta Rákóczinak egy állító- 
lag elfogott levelét, a melyben feleségét tudósítja, hogy Parisban 
tárgyalásokat folytatott a czárral s ezek a svéd és a lengyel 
királyokra is kiterjednek. Welez legkönnyebbnek tartotta volna, 
hogy Rákóczit pápai területen, Avignon vidékén gyilkolják 
meg, mert a pápai felsőbbségtől nincs mit félni. Hamburgban 
elfogattak egy Chavigny nevű tisztet is, a kit Rákóczi kül- 




153. KURAK1N HERCZEG. 



i 6 St. Simon, xiv. 153. 



456 MÁRKI SÁNDOR 

dött Lengyelországba, a kit azonban most a császár nevében 
kivégeztek. 

Törökországban biztosra vették Rákóczi jövetelét, a mire 
annál jobban számítottak, mert a németek új és nagyszerű hadi- 
készületeket tettek s remélték, meghiúsíthatják azokat a remé- 
nyeket, a miket a szultán Rákóczi jöveteléhez fűz. 17 A fejedelem 
egyremásra küldözgette utasításait a törökországi magyarokhoz, 
de nem a franczia külügyi, hanem a tengerészeti tanács leve- 
leivel, a mi bántotta de Bonnacot, mert így Horváth Ferencz 
előbb értesült az ügy állásáról, a mi a különben is gyanakvó 
törököket bizalmatlanokká tette vele szemben. 18 A kis király, 19 
vagy inkább a franczia kormány, a czár távozása 20 után nagyon 
veszedelmesnek tartotta volna a portát megtartani abban a hit- 
ben, a mit Rákóczi ügyvivői keltettek, hogy Rákóczi puszta 
megjelenése fölkelést támasztana Magyarországban a császár 
ellen. A törököknek be kell látniok, hogy csak a maguk erejére 
támaszkodhatnak, mert ha továbbra is bíznak a magyaroktól 
keltett hiú reményekben s nem tesznek meg mindent a háború 
folytatására, olyan békét kell elfogadniok, a milyet a császár 
ajánl. Egy 20,000 főnyi zsoldos svájczi had felfogadásában épp 
úgy nem bizhatnak, mint a magyarokban, a kik nem felejthetik 
el, a szultán milyen keveset törődött velők utolsó küzdelmeik- 
ben, s Rákóczi elődjeivel szemben is milyen hibákat követett el. 

Két hajón húsz ember kíséretében Méhemet Bahri kapudsi 
basa akkor már Toulonba érkezett. 21 Parisba magánügyekben, 
mint gabonakereskedő akart menni, mert, negyven esztendeig 
állván a porta szolgálatában, tudta, hogy kellemetlen volna a 
franczia kormányra, s ezt összeütközésbe hozná a császárral, 

17 Bonnac, június 15. Angyal, 48. de Guichen, Pierre le Grand et le premier 

18 Bonnac d'Huxelleshez június 17. An- traité franco-russe. (Kivált 245—282.) 
gyal, 48. 2 1 Talán ugyanaz a csausz, ki, Dangeau 

1 9 xv. Lajos és d'Huxelles levelei Bon- szerint (Journal, xvn. 132.), július 18-án szállt 
nachoz július 6-ról. U. o. 48—50. ki Marseilleben s a szultán nevében Erdély 

20 Rákóczi szerint (Önéletrajz, 314.) «föllázítására» szólította fel. Beszélték 
június elején, mikor a czár Parisból eltá- (u. o. xvn. 139.), hogy Bercsényi alatt 
vozott; ez azonban csak 20-án történt. V. ö. Erdély már föl is kelt. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 457 

ha mint a porta követe jelennék meg Rákóczi előtt. A fejedelem, 
az orléansi herczeggel egyetértve, valóban szerette volna, hogy 
Toulonban várakozzék Rákóczira, mert Parisba jövetele diplo- 
mácziai magyarázatokra, s talán bonyodalmakra adhatna alkalmat. 22 
A basa elküldte Rákóczihoz, d'Huxelleshez és Toulouse grófhoz 
a nagyvezír és a kapudán basa (török tengernagy) leveleit, de 
Defiennes párisi török tolmács útján figyelmeztette a kormányt, 
hogy szóbeli üzenetet is hozott. 23 Előállt Alboér konstantinápolyi 
nagykereskedő is azzal a követeléssel, hogy a franczia kormány- 
tól megkapja 81,699 livrenyi követelését, a melylyel a Rákóczi- 
nak az öreg király megbízásából tett szállítások fejében még 
tartoztak neki, s a melynek kifizetését, egy ötödrész leütésével, 
meg is ígérték. 24 Ennél is kellemetlenebb volt, hogy Méhemet 
Bahri basa mint a szultán követe akart megjelenni Rákóczinál, 
a ki azonban — az orléansi herczeggel egyetértve — Pápayt 
sietve hozzá küldte, hogy Toulonban való maradásra kérje, mit 
a basa meg is igért. Horváth Ferencz ezalatt értesítette urát, 
hogy a portán elő sem állott követelésével, mert úgyis tudja, 
hogyha megjön, függőben hagyott kívánságait teljesítik. 25 

A fejedelem bosszúsan intette erre s figyelmeztette, hogy 
ebben az ügyben a czárral is tárgyalt, mire Horváth csakugyan 
újból beszélt a török miniszterekkel, 26 s így az okoskodó ember 
valamennyire jóvá tette mulasztását. Azonban a fejedelem, kinek 
óvatosságát a francziák is helyeselték, 27 minden részlet elinté- 
zésére most már valóban nem várakozhatott. A törökök, kik 
bizonytalan helyzetökben nem akartak, de nem is tudtak pénzt 
küldeni a svéd királynak, Rákóczi után még mindig vágyakoz- 
tak, ha napról napra kevesebbet bíztak is Magyarország fölke- 
lésében. Bántotta őket Rákóczinak Parisban a czárral folytatott 



22 Rákóczi önéletrajza, 314. Pecquet 25 Önéletrajz, 314 — 5. 

levele Bonnachoz, augusztus 2. Angyal, 52. 26 Bonnac d'Huxelleshez, szeptember 21. 

23 Méhemet Bahri levele, Angyal, 50—51. Angyal, 53. 

24 Bonnac a királyhoz július 25. U. o. 27 Bonnac Pecquethez, augusztus 2. 
51-52. U. o. 52. 

Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 58 



458 



MARKI SÁNDOR 



tárgyalása is, de senki sem hitte, hogy beavatkozásával a czár 
koczkára tegye a pruthi békességet. 28 

A fejedelem attól tarthatott, hogy a németek folytonos győ- 
zedelmei következtében a törökök elcsüggednek s nélküle is 
megkötik a békét. Savoyai Jenő június 18-án már Nándorfehér- 
várt is ostrom alá vette. Fölmentésére Khalil nagyvezír Nis 

alatt hatalmas sere- 
get vont össze. Akár 
egyiknek, akár má- 
siknak a győzelme 
veszedelmes volt 
Rákóczira nézve. 
Csöndes magányá- 
ban a fejedelem 
Istentől kért taná- 
csot. 29 A törökök 
fényes Ígéretei nem 
vakították el s kel- 
leténél jobban nem 
bízott bennök. Nem 
vágyott fényre, ha- 
talomra, mert a ma- 
gányt már megsze- 
rette. Sejtette, tudta, 
hogy veszedelmek, 
csapások várakoz- 
nak reá. De mindent jól megfontolva, bűnnek tartotta volna, 
hogy bizalmatlanságból elálljon kötelessége teljesítésétől és hogy 
hazájára, Erdélyre zúdítsa a tatár hadakat. Már azelőtt kikötötte, 
hogy tatárokat a törökök ne küldjenek a Magyarországban álló 
császáriak ellen. A porta ezt meg is Ígérte, de mivel a fejede- 
lemre s a magyarok fölkelésére hiában várakozott, csakugyan 




[54. ALBERONI BIBORNOK. 



28 Bonnac d'Huxelleshez, szeptember 25. 29 Lelki küzdelmeiről önmaga fest ké- 

U o. 53. pet. Önéletrajz, 315. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 459 

a tatárok beküldésével kötötte le a császáriak erejének egy 
részét. 30 

«A törökök őszinte barátja», Rákóczi — Méhemet nagyvezír 
szerint 3 1 — eközben egyik levelet a másik után írta Horváth 
Ferenczhez, a kit biztosított a porta iránt való barátságáról, 
buzgóságáról s egyes keresztény fejedelmekkel folytatott tárgya- 
lásairól. Annál inkább nyugtalanította a nagyvezírt, mikor ez a 
levelezés egyszerre megakadt. Remélte, hogy ebben nincsen 
része igen tisztelt, igen szeretett, nagy barátjának, a franczia 
«császárnak», a kinek őszinte és régi barátságát már sok alka- 
lommal tapasztalták. A dolgok rendje Istentől függ s a nagy- 
vezír remélte, hogy Isten segítségével a törökök mindenkor 
győznek s bosszút állhatnak ellenségeiken. Ezt Rákóczi egy 
török-spanyol szövetség megkötésével akarta elősegíteni. 

Erdélyben elfogott levelekből értesült volna a bécsi udvar, 
hogy Alberoni bibornok, spanyol miniszter, Rákóczival a török- 
spanyol szövetség megkötéséről tárgyal. A Rómából császári 
olasz területen át hazatérő spanyol követet a gyanakodó császá- 
riak elfogták, s iratait elkobozták. A sértés megbosszúlására 
V. Fülöp nyiltan háborúra készült a császár ellen s a Barcel- 
lonában a törökök ellen szedett hajóhadat 52 július 5-én a császár 
nápolyi királysága ellen küldötte. 

Rákóczi azt hitte, álmodik, mikor a nagyszerű hadikészüle- 
tekről hallott. A csodával határosnak tartotta ezt a váratlan 
változást. Hogy megbizonyodjék róla, azonnal értekezett 35 
Cellamare (Giudice duc de Giovenazzo Antal) herczeggel, a ki, 
mint spanyol követ, XIV. Lajos utolsó esztendejében jött a 
franczia udvarba. Idáig csak a király fölkelésekor, az előszobá- 
ban találkozott vele, a hol közönyös dolgokról szoktak beszél- 
getni. 34 Ez a találkozás az Académie des belles lettresben, 

3° A tatárok utolsó beütésének törté- 20 hajón 13.000 emberre teszi ; de csak 

netét Szilágyi István írta meg a Szigeti 8600 ember volt 12 hajón. 

Albumban, 1860. 284. s köv. 11. 5 5 Rákóczi önéletr. 316. 

3 1 Levele Angyalnál, 54—55. 34 Cellamare Pauluccibíbornokhoz. Fáma, 

3 2 Rákóczi (Önéletr. 316.) ennek erejét 1718. ccxvn. 82. 

58* 



460 



MÁRKI SÁNDOR 



Dangeau apát úrnál történt; mert a követ — saját állítása sze- 
rint 35 — különben sohasem kereste föl a fejedelmet sem laká- 
sán, sem a kamaldoliaknál. Tagadta, hogy egyáltalán politikai 
dolgokról szólt volna vele s hogy ezt még Parisban is állíthatnák, 

a hol pedig a követeknek leg- 
kisebb mozdulatát is figyelem- 
mel kísérik. Azonban a fejede- 
lem és St. Simon határozottan 
mondja, 36 hogy föltárta előtte 
terveit s kérte, tartson fenn 
számára egy hajót, a melyen 
nagyobb biztonságban utazhas- 
sék Törökországba, mit Cella- 
mare meg is igért. Gróf Gallas 
római császári követ állította, 37 
hogy ekkor a Rákóczival és 
a szultánnal kötendő szövetség 
tervét is megbeszélték s hogy 
Rákóczi ennek kész tervét adta 
oda Cellamarenak. 38 A követ- 
nek ez a vádja — írta Cella- 
mare " - úgy tűnt föl neki, mintha művészi regényt olvasna, 
a mit valamely kíváncsi ember a közönség gyönyörködtetésére 
írt. Egy spanyol közmondás szerint nincs olyan valószínűtlenség, 




155. GRÓF GALLAS JÁNOS VENCZEL. 



Y) 



3S U. o. 82-83. V. ö. Dangeau 1718 
április 19-i naplóját, xvn. 292. 

5 6 Önéletr. 316. St. Simon, xiv. 150. 

37 A pápánál 1718 márczius 16. emelt 
panaszában, a melyet külön füzetben ki is 
nyomatott. Fáma, ccxvn. 83—85. 

3 8 Hogyan áll a dolog, talán csak akkor 
derül ki, ha a magyar történelem czéljaira 
is fölhasználhatjuk Cellamarenak a British 
múzeumban 8756. sz. a. levő olasz és még 
kiadatlan emlékiratait (Mémoires de Cella- 
mare), a melyeket tudtommal idáig még 
csak Bourgeois értékesített legújabb nagy, 
de a mi viszonyainkkal keveset törődő 



jeles munkájában. (Le secret du régent et la 
politique de l'abbé Dubois. Paris, 1909.) A 
kérdéssel általában véve a következő neve- 
zetesebb munkák foglalkoznak : Rousset, 
Histoire du Cardinal Alberoni (Spanyolból), 
17 19.; Bersani, Storia del Card. Alberoni, 
1861.; Mazade, Le Card. Alberoni (a Revue 
des deux Mondesban, 1860 nov. 1. füzet, 
183—201.); Papa, Alberoni, 1876.; Profes- 
sione, Alberoni, két kötetben, 1890— 1897. 
(olaszul); Vatout, La Conspiration de Cel- 
lamare, két kötetben, 1832. stb. 

39 Fáma, ccxvn. 82. V. ö. St. Simon, 
xv. 45—46. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 461 

a miben valami igaz nem volna; de ebben a teljesen valótlan 
állításban a legkisebb valószínűség sincs. Biztosította a bíbor- 
nokot, hogy ebben a kényes ügyben semmit sem tett, a miről 
nem felelhetne. Gallas félrevezette a fóherczeget (VI. Károly 
császárt) és a pápát bosszantó, de gyönge lábon álló tudósítá- 
sával s Rákóczi emlékiratát mondva csinálták. Minthogy semmi- 
féle összeköttetésben sem álltak egymással, hogyan juthatott 
volna Rákóczi arra a gondolatra, hogy olyan tárgyalásról és 
szövetségről írjon, a miről Cellamarenak fogalma sem volt? 
A kik ilyen meséknek hitelt adnak, ezt a levelet s az egész 
török-szövetséget abban a körben keressék, a mely Olaszország 
minden vendégfogadójában hasonló koholt levelet köröztetett 
arról, a szultán hogyan buzdítja a spanyol királyt Sardinia el- 
foglalására. Gallas grófnak, mielőtt elhamarkodta volna vádját, 
meg kellett volna tudnia, valóban ösmeri-eő Rákóczi kincstartóját, 
bankárját s azt a Polani nevű embert, a kit Cellamare pénzzel 
küldött volna Konstantinápolyba. Tartottak-e valóban értekezle- 
teket, s kik azok az ügyvivők, a kik rendelkezésére pénzt bo- 
csátottak, hogy a tisztek és katonák közt kioszsza, részben pedig 
hadiszerek és fegyverek bevásárlására fordítsa? 

Részrehajlatlanúl vizsgálva a dolgot, lehet-e lelkiösmeretbe 
vágó kérdést csinálni abból, hogyha államai visszaszerzésében 
segítenék Rákóczi herczeget, a kit Francziaországban buzgó 
katholikusnak ösmernek; s ha a spanyol monarchia ádáz ellen- 
ségével szemben melléktámadást intéznének a nélkül, hogy a 
hitetlenekkel szemben a németek győzedelmet gátolnák? 

A német lapok azonban úgy találták, hogy Cellamare a Lethe 
vagyis a Felejtés vizéből ivott, mikor tagadta, hogy V. Fülöp 
és Alberoni egyetértett a törökökkel és Rákóczival. 40 Valóban 
nem történhetett a követ tudta nélkül, hogy a fejedelem régi 
hü emberét, U Absac ezredest újból a spanyol királyhoz küldte 
s tudatta vele, hogy Törökországba megy. 41 Marseillebe már 

40 Fáma, 17 18. ccxvu. 85. 41 U. o. ccxix. 86. 



462 



MÁRKI SÁNDOR 



korábban küldött egy embert Bruni ügyvivőhöz, a kitToulouse 
gróf ajánlott neki s megbízta, hogy egy hajót szereljen föl ré- 
szére; de jobban szerette volna, ha spanyol hajón mehet új 
állomására. 

Nagyboldogasszony (augusztus 15.) előtt egy héttel bezár- 
kózott remeteházába, a melyet kertjének egy zugában nemrégen 
saját kezével épített. Egy hetet háborítatlan ájtatosságban töltött 
s a magyarok Nagyasszonyának napján tiszta és megmásítha- 




156. A GROSBOISI KOLOSTOR ROMJAI. 



tatlan elhatározással, kötelességének teljesítésére teljesen készen 
lépett a kamaldoli atyák elé. A tanácsteremben könnyekig meg- 
indulva köszönte meg nekik, hogy fölvették őt maguk közé; 
kérte, imádkozzanak érte és hazafias vállalata sikeréért s azt a 
napot még gyülekezetükben ájtatoskodva töltötte. 

Másnap, augusztus 16-án, minden kíséret és podgyász nélkül 
örökre odahagyta Grosboist, a csöndet, az édes nyugalmat. 
Parisban is csak legbizalmasabb barátaitól búcsúzott el. Az 
orléansi herczeg azt tanácsolta, hogy útja irányának és czéljának 
titkolása végett Tessé tábornagygyal Normandiába menjen, vagy 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



463 



legalább mondja, hogy oda megy és úgy kerüljön Marseille felé, 
hol legalább idő marad a becsomagolásra. Könnyek közt vált 
el az orléansi herczegtől és jó barátaitól, a kik még egyszer 
megkísérlették, hogy lebeszéljék a veszedelmes útról; a politi- 
kusok azonban bizonyára szívesen látták távozását, mely meg- 
mentette őket attól a kellemetlenségtől, hogy kiadatása felől tár- 
gyalniuk kelljen a bécsi ud- 
varral. Hiszen az orléansi 
herczeg maga figyelmeztette, 
hogy még se menjen Norman- 
dia felé, mert a császár titkos 
kémei tőrbe ejthetik. Lovász- 
mesterét, Charriére ezredest, 
és másik megbízottját, UHo- 
pital grófot, a hannoveri Sta- 
deban már is elfogták s őt 
még nagyobb veszedelem ér- 
heti. 42 Dangeau, Tessé, Tou- 
louse gróf újból lelkére beszél- 
tek. St. Simon úgy találta, 
hogy nagyon kicsiny, tehet- 
ségtelen és szellemtelen az 
az ember, a ki valaha olyan 
nagy zajt csapott a világban, 

most pedig egy csausznak hitegetésére hallgatott. Megfoghatat- 
lannak tartotta, hogy annyi vihar után révbe jutva, megint a 
hullámok kegyelmére bízza magát s azokra hallgat, a kik hajóra 
szállását sürgetik. A fejedelem azonban hajthatatlan maradt s 
ment végzete elé. Nem gyaníthatta, hogy St. Simon, a ki túl- 
éli őt, még ezerszerte megfoghatatlanabbnak találja, hogy ott 
Törökországban miképpen maradhat ugyanaz, a ki itten volt s a 
ki az egyszerűséget szerette, hogyan élhet ott olyan fényben. 




157. SAINT-SIMON. 



4 2 St. Simon, xiv. 161. 



464 MÁRKI SÁNDOR 

pompában ? 43 Pedig Rákóczi most már harmadszor állt azon a 
ponton, hogy «itt hagyja a vagyont, keresse a nincsent . . .» 

Augusztus 18-án végképpen elbúcsúzott legjobb barátaitól. 
Másoknak azt mondta, hogy Parisból visszatér grosboisi magá- 
nyába. Valóban megtette ennek feleútját Choisyig. Az éjszakát 
s a következő napot ott töltötte barátnőjénél, «az erényeivel 
és kegyességével tündöklő)) Conti herczegnénél. Ott tette meg 
utolsó intézkedéseit és igen sok levelet írt. Azalatt Pápay már 
útban volt Toulon felé, hogy a kapudsi basával útra indulását 
tudassa s még az ő megérkezése előtt elvitorlázzon. A herczegné 
s barátai még egy kísérletet tettek, hogy lebeszéljék; de már 
semmi, a legkedvesebb nő kérése sem tarthatta vissza. 

Augusztus 19-én este saját fogatán indult Fontainebleau felé ; 
de ott könnyebb kocsira szállt át s 21-én Lyonba érkezett. Még 
az éjjel hajóra ült s a Rhőneon folytatta útját Barbentanne 44 
faluig, a Durance torkolatáig. Kétszázharmincz kilométernyi vízi 
út után ott ismét kocsira ült és Choisyból való indulása hatodik 
napján (augusztus 25.) ügyvivőjének, Brunimk, falusi házában 
szállott meg, a mely Marseilletől alig egy órajárásra volt. Ez a 
falu bizonyára St. Just volt, a mai Marseille északkeleti részén. 
Onnan gyakran elmerenghetett a tengeren és nyugodtan végez- 
hette lelkigyakorlatait, mert a házigazdán kívül más nem ös- 
merte. Misére a saint-marthei templomba gyalog járt. Szeptem- 
ber 3-án néhány párisi barátja leveléből ebben a magányában 
értesült, hogy Nagy boldogasszony napján a törökök Nándor- 
fehérvár alatt teljes vereséget szenvedtek, de a spanyolok el- 
foglalták Sardiniát s így megkezdték a háborút a császár ellen. 
Mivel, podgyászára várakozva, még nem indulhatott, Kisasszony 
napja előtt három nappal, szeptember 5-én, a Jarret folyócska 
mentén lement a St. Justtól délre levő karthausi kolostorba, 
Les Chartreuxbe, hogy ünnepi ájtatosságára s a nagy útra ott 
készüljön. Meglepte, hogy a gyóntató szerzetes őt fejedelemnek 

4 5 U. o. xiv. 119. nak írja, de kétségtelenül Barbentannet 

44 Rákóczi (Önéletrajz, 318.) Bourbant- érti. 




Magyar Történeti Életrajzok. 19 10. 



5Q 



466 MÁRKI SÁNDOR 

szólította, holott álnevet viselt. Kiderült, hogy császári katona- 
tiszt volt s Bécsben gyakran látta, most pedig fölismerte őt. 
A fejedelem többé nem titkolódzott az atyák előtt, kik a leg- 
nagyobb szívességgel segítették mindenben. Ünnepi ájtatossága 
végeztével csak nehezen bocsátották el s megigérték, hogy 
imádkoznak érte. És az ő áldásuk kísérte a bujdosót, mikor hajóra 
szállt, hogy elhagyja Francziaországot. 45 



4S -Rákóczi önéletrajza, 317 — 320. Dangeau, xvn. 151. Histor. Bildersaal, vin. 
SI7-8. 




159 XIV. LAJOS ÉRME. 



TIZENHARMADIK KÖNYV 



• » 



TÖRÖKORSZÁGBAN. 



59 




lÓO. TÖRÖK FEJEDELMI SÁTOR. 



I. 



MARSEILLETÖL DRINÁPOLYIG 

— 1717 szeptember 14.— november 7. — 




árosy gróf megint helyet adott Rákóczi fejedelemnek. 1 
Hajókon, kocsikon érkező negyven cselédét 17 17 szep- 
tember 14-én 2 és 15-én 3 hajóra ültette. Csütörtökön, 
16-án délelőtt 11 órakora Gábor Angyal (L'Ange Gábriel) nevű 
hajón megindult velők. 4 Ideje volt; mert útikészülődései már sem 
maradtak titokban és gróf Königsegg párisi császári követ 
kémje, Welez nyomán, minden mozdulatáról értesült. 5 Tudta, 
mikor érkezett Marseillebe, melyik házba, szállt, mikor találko- 
zott a török követtel, Toulouse gróf melyik hajót szereltette föl 
számára. Hallotta, hogy Bercsényi László gróf franczia szolgá- 



1 Morvillehez. Fiedler, 11. 534. 

2 Eur. Fáma, 17 18. ccx. 460. ccxn. 652. 

3 Rákóczi önéletr. 319. Mikes Török- 
orsz. Lev. 1. 

4 Rákóczi önéletr. 319. határozottan 



mondja, hogy ömaga 16-án indult. A hajót 
5000 piaszteren a kücsük báhri aga bé- 
relte ki Rásid szerint. Kath. Szemle, 1903., 

757- 

S St. Simon, xiv. 161—2. 



470 



MARKI SÁNDOR 



latának és ezredesi rangjának megtartása mellett követi őt a török 
hadseregbe. A kém biztosította a császári követet, hogy Rákóczi 
nem folytatja útját Konstantinápolyba, ha értesül a császáriak 
győzelméről, hanem visszatér, hogy a neki megígért számtalan 
jótéteményt élvezze. Az orléansi herczeg pedig tud a fejedelem 
minden tervéről s így nagyon megfeledkezett a Penterrieder 
volt császári követségi titkárnak adott szaváról. 




l6l. MARSEILLE. 



A fejedelem, a ki élete legveszedelmesebb útjára indult, még 
szeptember 16-án este megérkezett a Hyeres-szigetekhez (Ile de 
Porquerolles, Ile de Port Cros, Ile du Levant), a melyek — 
Toulontól keletre — a Hyéresi-öböl előtt sorakoznak. A közép- 
kori lovagok rendesen innen indultak a keresztes háborúkba. 
A Gábor Angyal most a kapudsi basának ott várakozó hajója köze- 
lében vetett horgonyt. Másnap, 17-ikén, 6 a basa átjött a fejede- 



6 A Fáma szerint (ccxir. 652.) 15-én. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 47 1 

lemhez s őt újból ünnepiesen meghítta Törökországba. A feje- 
delem kijelentette, hogy elmegy, de arra kérte, menjen előre 
Pápay Jánossal s a portát értesítse indulásáról, mert, ügyei tel- 
jes rendbehozása végett, neki néhány napig még vesztegelnie 
kell. A basa Pápayval még aznap délben el is vitorlázott. 7 
Rákóczit bántotta, hogy a szultánnak, nagyvezírnek, miniszte- 
reknek szánt ajándékok nem érkeztek meg; azonban üres kézzel 
nem jelenhetett meg a fényes porta előtt. Fogatára is várakoznia 
kellett. A kényszerű pihenés alatt D Absac grófot, egykori ezre- 
desét, a spanyol királyhoz küldte követségbe 8 azzal a kérelem- 
mel, küldjön hozzá Törökországba egy teljes hatalmú követet, 
a kivel a török szerződés megkötése után a magyar-spanyol 
szövetséget megköthesse. Mind a két szerződésben megóvni akarta 
a kereszténység érdekeit; s mint jó keresztény, most is minden- 
nap eljárt a Hyéres-öböl legészakibb részén, Les Salins sótelepen 
levő kápolnába misét hallgatni; de azután vadászgatott is a tájékon. 
Végre megérkeztek a várva-várt dolgok és szeptember 17-ikén 
kedden este ősz kezdetével a Gábor Angyal enyhe széllel neki- 
indult a nyilt Földközi-tengernek. Éjfél előtt nagy szél kereke- 
dett s a matrózok rézsútosan állították a vitorlákat, hogy a vihar 
az olasz partokhoz ne verje őket. A bujdosók nagy része félt, 
mikor hajójukat akkora habok emelték föl, mint az erdélyi 
hegyek, máskor meg mély völgybe sülyedtek le. A vízhegyek 
— Mikes szerint 9 — mégis emberségesek voltak, mert kelleténél 
többet nem adtak inni. A tengeri betegséget azonban ezúttal is 
csak a fejedelem kerülte el. 10 A szél szeptember 22-ikén reggel 
oly közel hajtotta őket Afrikához, hogy partjait szemtől-szemben 
láthatták. Egyszerre szélcsend állott be, de éjjel megint kitört a 
vihar. Végre megjött a kedvező szél, a mely nyugat felé haj- 
totta őket. 24-ikén Tunisz előtt haladtak el s látták Galita- 
szigetét, majd Bizertát és Tuniszt 11 s Rákóczi vágyakozva keres- 

7 U. o. és Önéletrajz, 321. 10 Önéletrajz, 321. 

8 Fáma, ccxvri. 86. n A Fáma (ccxii. 653.) Gaétét, Bízottét, 

9 Törökorsz. Levelek, 1. Tunist ír. 



472 



MÁRKI SÁNDOR 



hette szemével Karthágó helyét. 27-ikén tizenöt kilométernyi 
távolságban eveztek el Malta-sziget előtt, 29-ikén pedig Görög- 
ország déli részén az Archipelagos elé jutottak. A Kykládok 
közt csak óvatosan hatolhattak előre s október 2-ikán, mikor a 
szél megfordult, kénytelenek voltak Syra (Syros) sziklás szige- 
tén Hermupotisban kikötni. 12 A fejedelem kiszállt a püspöki 
székvárosban. Nevenapján, Ferencznapon, a franczia király párt- 
fogása alatt álló kapuczinusok templomában ájtatoskodott s a 
kolostorban töltötte a napot. Másnap (október 5-ikén) gyönge 
szellővel indultak tovább. Tenos (Tinos) szomszédos szigete táján 
a szél akkora lett, hogy kénytelenek voltak Mykonos szigetére 
visszahúzódni. Két álló napig gyönyörködhetett Rákóczi ott 
a Dimasto s-hegyben, a hol óriási gránitdarabok mutatják, 
hogy ott folyt valaha a gigászok harcza. A vihart szélcsend 
követvén, útjokat csak 8-ikán folytathatták, mikor kedvező szelők 
támadt. 13 

Október 10-ikén vasárnap este érkeztek meg a Dardanellák 
útjába, Gallipoli városába, egy török helytartó (müteszárif) szék- 
helyére. Abban a városban, a hol a törökök európai története 
és birodalma kezdődött, a fejedelmet senki sem üdvözölte, mint 
a török szultán vendégét; mert a kapudsi basa, ki fogadtatása 
előkészítése végett Pápayval előbb indult, lassúbb járatú hajóján 
csak 10 — 12 óra múlva érkezett meg. 14 A fejedelem a portának 
azonnal bejelentette érkezését s aggódva tudakozódott, megér- 
kezett-e Pápay. A mint megérkezett, rögtön megparancsolta, 
hogy néhány órai pihenés múlva Drinápolyba menjen, hová a 
szultán, a nándorfehérvári veszteség hírére, Szófiából október 
9-ikén érkezett meg. Kérnie kellett, hogy a hadiköltségek fede- 
zésére megígért milliókból azonnal küldjenek neki százezer tallért, 

12 Dangeau szerint (xvn. 185.) Tessé no- 13 Rákóczi, Önéletrajz, 321—2. Europ. 

vemberben levelet kapott Rákóczitól, hogy Fáma, ccxn. 653 — 6. 

nagy vihar után Cyprus-szigetére ért. 14 Rákóczi, 322. Bonnac levele d'Huxel- 

A kisázsiai és szíriai partok előtt álló s leshez október 16. és 21. Angyal, 56. 

útba nem esö Cyprus neve csak tévedés- A Fáma tehát (id. h.) tévesen írta, hogy 

böl állhat Syrus helyett. a kapudsi basa itt várakozott reá. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 473 

mert a hajót ezzel a pénzzel azonnal visszabocsátja, hogy 
számára fegyvereket s más hadiszereket vásároljon. Hírt adott 
Rákóczi Bonnac franczia követnek is, a ki üdvözölte is megjö- 
vetele alkalmából, de egyáltalán nem örvendett érkezésének. 
Kedvezőtleneknek találta a körülményeket s attól félt, hogy tel- 
jesen czéltalan jelenlétével zavarokat okoz, mert «nem ez az első 
eset, hogy áldozatul esett hiúságának)). lS Egy tatár kán, ki 
tizenhét hónap óta Gallipoliban élt száműzetésben, még partra 




162. GALLIPOLI. 



szállta előtt ajándékokat küldött a fejedelemnek, többi közt egy 
szép nyerges lovat; a fejedelem viszont az ifjú gróf Bercsényi 
Lászlót küldte köszöntésére. 16 

A kapudsi basa csak október n-ikén délután 3 órakor jött 
át a Gábor Angyalra, hogy az ünnepies bevonulásnál oldalán 
legyen. Köszvényes bántalmai miatt a fejedelemnek gyaloghin- 
tóba kellett ülnie. Bejárói, szolgái, a kapudsi basa s egy jani- 
csár aga lóháton követték. Mikor a számára fentartott palo- 
tába ért, ünnepies kihallgatást adott a kapudsi basának, mint a 



5 Bonnac október 21. Angyal, 56. Fáma, ccxri. 653. 

6 Mikes, 1. Fáma, ccxn. 653. 

Magyar Történeti Életrajzok. 19 10. 60 



474 MÁRKI SÁNDOR 

szultán követének s megérkezéséért a Sacré Coeur templomá- 
ban hálát adott Istennek. A törökök őt a koronás főket meg- 
illető tiszteletben részesítették, társait azonban «ebűl» szállá- 
solták el. 17 

A fejedelem intézkedett udvartartásának berendezése iránt s 
a mint köszvényes fájdalmai csillapodtak, meglátogatta a tatár 
kánt, a ki idáig is mindennap küldözgetett hozzá követeket s 
ajándékokat. A kán mostan kezet szorított a fejedelemmel, kávét, 
szorbetet s mindenféle jószagú vizet és illatszert hozatott tiszte- 
letére. A kapudsi basa visszavonult, mihelyt a fejedelem belépett 
a művészi szőnyegekkel beborított szobába. A tatárok jó szív- 
vel látták embereit is; de sehogy sem tudtak velők beszélgetni. 
A távozásnál csak fejbillentéssel üdvözölték egymást. A kán az 
ablakhoz lépett, hogy a fejedelmet lóra ülni lássa. Eközben meg- 
érkezett a szultán küldötte : egy kapi aga hat csauszszal s egy 
vörös posztós hintóval, a melybe négy fehér ló volt fogva. 
A négy ló éveinek száma összevéve lehetett vagy nyolczvan s a 
nagy őszszakállú kocsis egy polgármester komolyságával haj- 
totta őket. Az aga üdvözölte és — ilyen lovakon — gyors uta- 
zásra sürgette a fejedelmet, a kit azonban újra kezdődő kösz- 
vényénél az a hír még jobban kínozott, hogy a hajó s udvara 
költségére csak 4000 tallért hozott. A népnek Ázsia felé való 
menekülése is kedvetlenítette; hátha még tudja, a mit Pápay a 
kajmakámtól (a nagyvezír helyettesétől) tudott, hogy már alku- 
doznak is a római császárral s így nincs valami nagy szüksé- 
gök Rákóczira ! ? A fejedelem már-már visszatérésre gondolt, de 
mégis maradásra szánta el magát. Csak annyit fogadott meg, 
hogy világos szerződés nélkül nem fog semmiféle hadi vagy 
politikai vállalatba. Másrészt remélte, hogy a maga s más keresz- 



17 U. o. Páter Clément, a Sacré Coeur 300. sz. Rákóczi Cellamarét azonnal érte- 
missio főnöke, Rákóczi emlékezetére hivat- sítette megérkeztéről. (Hurmuzaki, Docu- 
kozva indított gyűjtést Magyarországban mente, vi. 205.) Az orléansi öreg herczeg- 
az 1908 novemberében leégett gallipoli nének azonnal megírta, hogy minden más- 
templom fölépítésére Budap. Hirlap, 1909. képp történt, mint gondolta. (Fiedler, 11.534.)' 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



475 



tény fejedelmek hozzájárulásának megígérésével csakugyan köny- 
nyíthet a törökök aggasztó helyzetén s visszatarthatja őket a 
békétől, melyre, kétesztendei folytonos vereségeik következtében, 
nagyon hajlottak. Pedig gyanította, hogy a törökök, ha meg- 
szorulnak, az ö kiadatása árán kötnek békét s hogy ő maga, 




163. A KAPI AGA. 



Istenen kívül, másban nem bízhatik. A valóságban így gondol- 
kozott az az ember, a kit, a franczia követ szerint, csak dőre 
hiúság vezetett. 

Gallipoliban október 22-ikén, a köszvénynyel nem törődve, 
Rákóczi felült a kajmakámtól kapott szép lóra. Hívei lóháton 
követték. Elkísérte a kapudsi basa is sok előkelő szolgával és 

60* 



476 MÁRKI SÁNDOR 

egy janicsár-csapattal együtt. A merre mentek, a nép mindenütt 
rendkívüli örömmel fogadta s mezei terméséből mindenféle aján- 
dékokkal kedveskedett Rákóczinak, ki az első nap fáradalmait 

fcj** **"** A*^' á//*» +*-J?' í +™»4 í S, 

r^r^/ ít^^ 4* ***** ***& rze^té*— f-'pr *cA**^?2£%Z»- ^ 



r7 **' **>í 







164. MIKES ELSŐ LEVELE GALLIPOLIBÓL. 

Czarakon pihente ki. Lóháton, de lassan folytatta útját s fájós 
lába s az állomásokon kapható kényelmetlen vendéglői szállások 
miatt sokat kellett tűrnie. A kapudsi basa egészen Uzun-Köpri'ág 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 477 

kísérte, honnan, a rendelkezések meghallására, előre sietett az 
alig 60 kilométerre levő Drinápolyba. A míg odajárt, a bujdo- 
sók eleget tanakodhattak a fejedelem udvarán levő óriási szőlőtő 
árnyékában, mi lesz a sorsuk. 

A fejedelem, a ki a törökök szokásait és szertartásait nem 
ösmerte, olyan fogadtatást kívánt, a milyenben János Zsigmond 
erdélyi fejedelem és választott magyar király részesült a szul- 
tánnál. A szultán kijelentette, hogy a kánnak nevezett tatár 
királynak és a saját véréből való herczegeknek módjára fogadja. 
Ezt a hírt hozta a kapudsi basa, a ki 27-ikén Pápayval és 
Huszta basa vezetése alatt húsz bosztandsival (kert- és palota- 
őrrel) érkezett hozzá. Kastridesbe, egy Drinápolyhoz két óra- 
járásra fekvő faluba. A fejedelmet a válasz kielégítette, mert 
remélte, hogy fogadtatásának fénye megnyeri a török nemzet 
tiszteletét, kielégíti a vele barátságos keresztény fejedelmek 
várakozását, jó hatást és reményt kelt az erdélyiekben, s meg- 
felel fejedelmi állása fényének és méltóságának. De csakhamar 
úgy tapasztalta, hogy a követett szertartások alkalmasabbak 
voltak egy keresztény fejedelem megalázására, mint fölmagasz- 
talására. 18 

Október 28-ikán reggel 9 órakor Rákóczi lóra ült. Sibrik 
Miklós udvarmester és Csebi Pogány Ádám lovászmester dísz- 
magyarban lovagolt mellette, a nemesek, apródok és tisztek 
pedig utána. Drinápolytól tíz kilométerre, Agür-köi táján vára- 
koztak a fejedelemre a szultán legelőkelőbb udvari és haditisztjei. 
Ibrahim kajmakám (a szultán veje és a nagyvezír helyettese) a 
tiaját vagyis udvari kapitányt előkelő és válogatott urak élén a 
szultán és a nagyvezír nevében üdvözölte őt. A lovassági tábor- 
nokok közül ott voltak : Speilar aga, a vörös és Szelejktár aga, 
a sárga zászlósok parancsnoka. Ott voltak továbbá: Musszons 
ianicsár aga, a janicsárok helyettes tábornoka; a nagy tár- 

18 Rákóczi önéletrajza, 324—6. Fáma, ccxn. 654—5. Dangeau (xvrr. 219.) terje- 
delménél fogva nem közölte azt a jelentést, a melyet Rákóczi drinápolyi fogad- 
tatásáról kapott. 



478 MÁRKI SÁNDOR 

nokmester az alája rendelt tisztviselőkkel; a szultán lovászai, a 
kapudsi basa és tisztjei, a csausz basa a bosztandsikkal ; a nagy 
fizetőmester ; a szultán sátrainak tábornoka stb. A sátortábornok 
Drinápolytól 7 kilométerre, a Mikhál-köprüszü hídfőnél 19 15 
sátort bocsátott Rákóczi és a bujdosók rendelkezésére. A magya- 
rokat azonnal egy sátorba vezették, hogy megvendégeljék őket. 
A fejedelmet európai módon terített magas asztal mellé ültették 
s az asztalnokok száz tál étellel, talán magának a szultán 
szakácsainak remekléseivel kínálták meg. A kíséretet két törökös 
asztal mellé, alacsony dívánokra ültették. Nyolczvannál több 
tál ételt hordtak fel, de «alig mártottak egyet a tálba, már 
vitték» ; Mikesek a tömérdek étel mellett is éhen maradtak s 
ebéd után «igen könnyen ültek lóra)). A szultán mindnyájuknak 
küldött egy-egy lovat, a fejedelemnek pedig egy gyönyörű pari- 
pát, a mely pompásan volt fölszerelve s vastag aranyos szőnyeg- 
gel leborítva. Rákóczi a janicsárok sorfala közt még aznap 
(október 28-ikán) pompás bevonulást tartott Drinápolyba. A szul- 
tán oly kitüntetéssel fogadta, a milyennél különbet a portán 
— egy tudósítás szerint 20 — képzelni sem lehet. Királynak 
nevezte és tekintette. 21 

A mikor a palota elé érkeztek, a fejedelmet azonnal a kihall- 
gató terembe s onnan saját lakosztályába vezették. Elhelyezték 
a bujdosókat is, a kiknek a kajmakám jó vacsorát küldetett. 
Mostan jól is laktak, mert saját cselédeik szolgáltak fel s akkor 
vitték ki a tálakat, mikor ők mondták. A fejedelem azonban szűknek, 
kényelmetlennek találta szállását s már az első napon csalódott- 
nak érezte magát. Másnap különben már mint uralkodó feje- 
delem fogadta az oláh követet. 22 A hónap utolsó napján felszólí- 

19 Rásid, Kath. Szemle, 1903. 757. ból, a melyet vele űznek, váratlanul nem 

2 <> Fáma, 1718. ccx. 461. lesz-e tragédia. V. ö. Histor. Bildersaal, 

2i De a török barátságban nincs ok vin. 125. 

bízni — tette hozzá a Fáma. Ha még oly 22 Fáma, ccxir. 656—7. Mikes, 3 — 4. 

fényesnek látszik is, állhatatlan és hamar Bonnac, november 14. (Angyal, 57.) Rá- 

vége szakad. Azért senki sem nagyon vá- kóczi kijelentette (325.), hogy nem írja le 

gyakozik reá s talán Rákóczinak is van fogadtatását, mert művében nem a külső, 

oka meggondolni, hogy abból a komédia- hanem a belső dolgokkal foglalkozik. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



479 



totta Forgách tábornagyot, hogy a mikor jöhet, jöjjön hozzá; 
mert «Istennek szent ítélete újonnan egy országba összehozván 
mindnyájunkat, a kik hazánktól s kötelességünktől viseltetve, 
szenvedünk : én is szívesen várom azt az időt, hogy egy helyben 




165. A SZULTÁN SZAKÁCSA. 

összegyűlvén, énnekem alkalmatosságom adassék, hogy kegyel- 
medhez való igaz atyafiságos barátságomat hathatósabban meg- 
mutathassam, mint eddig lehetett)). 23 

Ha Rákóczi elégedetlenkedett is, egykorú tudósítás szerint, 24 
a török történelemben nincs rá eset, hogy keresztény fejedel- 



2 3 Képes Folyóirat, 1903. xxxiv. 626. 



; 4 Fáma, id. h. 657 — 9. 



480 MÁRKI SÁNDOR 

met hasonló fénynyel fogadtak volna. Ez mindenesetre jele annak 
a nagy és mély tiszteletnek, a melylyel a porta ő iránta visel- 
tetik; de ez a szokatlan tisztelet mégis önzésen alapúit, mert 
a törökök nagyon sokat reméltek Rákóczitól. A tudósító nem 
tudta, a nagy kitüntetés közben a fejedelem nem aggódik-e kissé ; 
mert hiszen a törökök még jobban, csaknem Isten módjára tisz- 
telik szultánjukat s ha úgy jön a sora, nyakát mégis kötéllel 
díszítik föl. Nem bírta elképzelni, hogy annyi túlzás egyedül 
Rákóczi személyének szóljon s hihetetlennek találta, hogy olyan 
tiszteletben tartsák, a milyennel behozták. 

Annál inkább feltűnt, hogy Rákóczit a szultán vagy leg- 
alább a kajmakám, mindjárt az első napokban nem fogadta; de 
ezt azzal magyarázták, hogy a miniszterek a legnagyobb bizony- 
talanságban éltek, lesz-e béke vagy sem? 25 Rákóczi különben 
is lealázónak tartotta volna magára nézve, hogy ő látogassa meg 
először a kajmakámot, a kinek gyógyítására azonban szívesen 
elküldte orvosát, dr. Lángot. 26 Végre a kajmakám értesítette őt, 
hogy a szultán parancsából tanácskoznia kell vele. Ezt a feje- 
delem helyes megoldásnak találta, mert látogatása így nem a 
kajmakámnak, hanem a szultánnak szólt. November 7-ikén 2? tehát 
fölkereste Ibrahimot, a ki nagy kitüntetéssel fogadta. A fejedelem 
előadta, hogy a szultán meghívásának azért tett eleget, mert 
ösmeri állása kötelezettségét s használni akar a portának, melynek 
ügye összeforrt az övével. Azért szívesen jött, hogy meghallja, 
mit mond neki a szultán nevében. Ibrahim azt válaszolta, hogy a 
szultán a közös ellenség ellen akar élni tanácsaival és közreműkö- 
désével ; ügyét pedig annyira szívén viseli, hogy fejedelemségébe 
visszahelyezi akár béke, akár háború útján. Szeretné tehát tudni, 
tavaszszal hajlandó volna-e egy méltóságának megfelelő erős 
török vagy tatár sereg élére állni s milyen hadműveletet java- 
sol, hogy az intézkedéseket idején megtegyék. 



25 Bonnac november 14. Angyal, 57. 27 Bonnac, november 14. Angyalnál, 

26 Rákóczi önéletrajza, 326. 57. Mikes, nov 7. Törökorsz. Levelei, 5. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



481 



A sokat ígérő beszédre a fejedelem óvatosan válaszolt. 
Szerencsét kívánt a szultánnak, hogy ügyei jól állanak. Meg- 
köszönte, hogy róla olyan hízelgő módon rendelkezett, s méltó- 
nak tartja, hogy hadai vezetését átvegye. Jóakaratát azzal kell 
viszonoznia, hogy ne ragadtassa el magát olyasmire, a miből 
neki és a szultánnak nagy kára lehetne. Már pedig ő nem ismeri 
a török és tatár hadak 
erkölcseit, szokásait, 
rendjét, nyelvét. Van- 
nak a szultánnak basái, 
a kik azokat a maguk 
rendje, módja szerint 
vezessék. Az eddigi 
példákból okúihattak, 
hogy ellenséggel szembe 
erőt kell állítani. Ez az 
erő nem a számban, 
hanem a rendben és 
fegyelemben van. O 
neki, a tett ígéretek és 
biztatások szerint, kü- 
lön hadsereget kell gyűj- 
tenie, összeállítnia és 
fölszerelnie ; mert ha 
csak annyi ereje lesz, 




166. TORCY KÜLÜGYMINISZTER. 



mint másnak, hasznos 

szolgálatot nem tehet. Ha a török kincstár elegendő pénzt 
ad, 30,000 főnyi sereget vezethet Magyarországba; s ha 
Spanyolország is hatalmas hajóhadat küld Nápoly és Milano 
ellen, Ausztria erejét úgy megosztják, hogy a török könnyen 
győzelmet arathat. 28 A magyar nemzet jóindulatában, készségé- 
ben s Erdély hűségében nem lehet, nem szabad kételkednie ; de 



28 Katona xvnr. 363 — 4. 
Magyar Történeti Életrajzok. 19 10. 



6í 



482 MÁRKI SÁNDOR 

a szultán és saját méltósága érdekében sem lehet őket üres 
szavakkal és biztatásokkal fegyverbe szólítani. Gyönge hadi- 
segítséggel meg sem védelmezhetné őket, mivel a törökök és 
tatárok a nyári hadjárat befejeztével téli szállásokra mennek, 
míg a német télen is táborban marad. A szultán hadaival neki 
szintén vissza kellene vonulnia, vagy pedig a nemzeti hadsereg- 
nél maradnia; csakhogy ez egymaga nem állhat ellen a néme- 
teknek, kiknek haragja a nemzetre zúdulna. így ő nem a magya- 
rok felszabadulásának, hanem pusztulásának eszköze lenne. Föl- 
tétlenül ragaszkodik tehát ahhoz, hogy megkapja a keresztény 
hadsereg szervezésére megígért összeget. Kéri, hallgassák meg 
előterjesztését s a szultán levele értelmében kössenek vele írásos 
szerződést. 

Ibrahim megkérdezte, milyen segítséget nyújthatnak a keresz- 
tény fejedelmek s Rákóczi hogyan akarja szervezni hadseregét ? 
A fejedelem azt válaszolta, hogy a spanyol király a császár 
ellen már megkezdte háborúját s több uralkodó magatartása a 
spanyolok és magyarok sikereitől függ. Azoknak, a kik pénz- 
telenségük miatt vonakodnak a háborútól, a rendelkezésére 
bocsátandó összegből akarna juttatni segítséget, a többit pedig 
a háború folytatásával bátorítaná fegyverfogásra. A törökök tehát 
szakítsák azonnal félbe a kárhozatos béketárgyalásokat s hajtsák 
végre azokat a megállapodásokat, a mikre vele tanácskozva 
jutnak. 29 

A fejedelem félre nem érthető, világos tervezetét a kajma- 
kám két órahosszat nagy figyelemmel hallgatta. Búcsúzáskor 
szép paripával, felesége pedig — a szultán leánya — néhány 
keszkenővel ajándékozta meg. Ez a barátság nagyon értékes 
volt ; mert — úgymond a kíséretben levő Mikes 3 ° — ha ő olyan 
közel volna Zágonhoz, mint a kajmakám a nagyvezírséghez, úgy 
már a határában volna. Azonban még most sem tudták bizo- 
nyosan, lesz-e valami abból, a miért idejöttek. Félni lehetett, 

29 Rákóczi önéletrajza, 326 — 9. 30 Mikes, 5. 1. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 483 

hogy hadakozásuk füstbe megy, «mert a török örömest meg- 
békélik, ha megverik». A fejedelem, Toulouse grófhoz, és Torcy 
miniszterhez intézett leveleiben, félhivatalosan azonnal jelentést 
tett az orléansi herczegnek. Könnyelműen nem vállalkozott olyan 
magyar háborúra, a mely a józan észszel és a háború alap- 
elveivel ellenkezett volna. Váratlanul kemény magatartásával azt 
koczkáztatta, hogy a porta durván bánik vele ; de beváltak 
alapelvei, a mikre számítását alapította. «Isten kegyelme meg- 
őrizte minden veszedelemtől s idővel megszerezte neki a török 
nemzet tiszteletét, becsülését, bizalmát.)) 31 



II. 

A MAGYAR-TÖRÖK-SPANYOL SZÖVETSÉG. 

— 1717 november 26. — 1718 márczius 15. — 

ákóczit a drinápolyi udvarnál nagyon megbecsülték. Tud- 
ták, hogy Magyar- és Erdélyországban nem felejtették 
el. «Talán hiszik is, — írta egyik lap l — hogy ezek- 
ben a tartományokban sok az elégedetlen.)) Rákóczi képzelő- 
erejének megmutatására ösmertettek egy emlékiratot, a melyet 
a fejedelem a szultánhoz adott volna be. ((Bizonyos, — írta egy 
osztrák lap 2 — hogy Rákóczi és V. Fülöp kissé fölemelték a 
levert kedélyeket. A törökök nagyobb része a múlt idők, a 
másik a politikai okosság alapján számít s a jövendőre gondol.)) 
A háború-párttal szemben áll a békepárt s a hatalmasabb fog 
felülkerekedni. A törökökről nem igen lehet a politika szabá- 
lyai szerint ítélni; inkább a tömeg hajlamát kell tekintetbe 
venni, ez pedig rendesen a legváratlanabb módra hajlik. 

A fejedelem maga is elégedetlen volt. A diván tagjaival 
folytonosan tanácskozott, mit tegyenek a szultán tekintélyének 

5 1 Rákóczi a régenshez 1722 május 24. 1 Fáma, ccx. 461. 

Fiedler, 11. 514. 2 u. o. 460 — 3. 

61* 




484 MÁRKI SÁNDOR 

helyreállítására. Úgy találta, 3 hogy a két hadjárat tökéletesen 
leverte őket; olyan zavar és rettegés vett rajtuk erőt, mintha 
a német már Konstantinápoly kapuját döngetné. O maga első 
sorban az udvar irányadó pártjainak megösmerésére törekedett. 
Hogy megnyugtassa őket, felsorolta a veszteségeik pótlására 
alkalmas eszközöket ; de belátta, hogy a cselszövések és pártos- 
kodások itt erősebbek, mint Európa bármely más udvaránál. 

A döntés pillanata közeledett, mikor november 29-ikén Khalil 
basa nagyvezír győztes hadvezért megillető fénynyel vonult be 
Drinápolyba. «Más országokban a királyokat sem fogadják olyan 
pompával.» 4 Azonnal értekezletre hítta a fejedelmet, de azután 
mindenféle izengetésekkel, a szerződés ellen való kifogásokkal 
húzta, halasztotta a kihallgatást. Bonnac franczia követ is aka- 
dékoskodott, mikor Rákóczi kérte Fonton követségi titkárt, hogy, 
a franczia kormány ígérete alapján, a kihallgatáshoz bocsássák 
rendelkezésére a követség tolmácsát. Nem akarta a dologba 
keverni a franczia királyt s azzal mentegetőzött, hogy két tol- 
mácsa a táborban van, a többit a folyó ügyek kötik le; csak 
olyat küldhetné, a ki nem áll nyiltan Francziaország szolgá- 
latában, s erre a czélra senki sem alkalmasabb egy renegát 
magyarnál. s A kihallgatás ily körülmények közt csak deczember 
17-ikén történt meg. A fejedelem alkalmasint abban a kaftánban 
jelent meg, a melyet a szultán küldött neki, hogy ne járjon 
franczia ruhában. 6 A nagyvezír a kíséret minden tagja alá kül- 
dött egy-egy lovat, mert csak a fejedelemnek volt három lova. 
Nagy szertartással és a szultán s nagyvezír éljenzésével fogad- 
ták őket. 7 

Khalil és Rákóczi teljes két óra hosszat tárgyaltak magá- 
nyosan. A nagyvezír is azon kezdte, hogy a németnek 



5 Cellamarehoz 1717 november 26. írt > Bonnac d'Huxelleshez november 14^ 

levelében. Közli a bécsi cs. levéltárból Angyal, 58. Ez a renegát magyar kétség- 

Hurmuzaki, Documente, vi. 205-6. Említi telenül Ibrahim eífendi volt. 
Histor. Bildersaal, viii. 218. 6 Mikes, deczember 10., 8. 1. 

4 Rákóczi, 329. Mikes, 6—7. 7 Mikes, deczember 17., 9. 1. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



485 



nincs kedve a békekötésre, a várak és Erdély visszaadására. 
A dolog természetéből folyik tehát, hogy a szultán folytatni 
akarja a háborút. Ezt Rákóczi bátran tudathatja barátaival s 
meg kell tennie előkészületeit. Mindamellett a szultán nem sza- 




I67. A MUFTI. 



kíthatja félbe a béketárgyalást, a melyet az angol és holland 
követek közbenjárásával folytat; de ez nem gátolja a hadi 
készülődéseket. Egyébiránt a kajmakám szellemében nyilatko- 
zott. A fejedelem kifejtette s újabb okokkal is támogatta, miért 
káros a béke megkötése; de nem tiltakozott az ellen, hogy 
a porta hasznos békét kössön. A nagyvezír szívesen hall- 



486 MÁRKI SÁNDOR 

gatta 8 a mufti politikája ellen fölhozott okait s hogy a spanyol 
király szardíniái győzedelme a török birodalomnak javára szolgál: 
Megkérdezte Rákóczit, van-e fölhatalmazása, hogy a spanyol 
király nevében tárgyaljon vele. A fejedelem azt felelte, hogy 
nincs, de könnyen szerez, ha biztosíthatja ő katholikus felségét, 
hogy a Nagyúr alkudozni akar vele. A nagyvezír szerint a 
Nagyúr semmit sem óhajt jobban, mint hogy barátai számát 
gyarapítsa s ellenségei számát apaszsza. A fejedelem — a béke 
ügyére visszatérve — nem javasolta, hogy a közbenjárást egye- 
dül a németbarát angolokra és hollandokra bízzák; s a hogy 
valaha a magyar szabadságharczban : közbenjárásra a franczia, 
lengyel és porosz királyokat, sőt a czárt is fölkérni javasolta. 
Ennek elfogadását az első és az utolsó neki már meg is ígérte. 
A nagyvezírnek tetszett a gondolat. Azonnal mindeniknek meg- 
íratta a közbenjárásra kérő leveleket s mindenik udvarhoz köve- 
teket rendelt. 9 A fejedelem, a kit egy paripával ajándékozott 
meg, a mészárosfiúból lett nagyvezírről azt mondta a bujdosók- 
nak, hogy több esze van, mint egy mészárosnak és nemcsak a 
bárdot tudja forgatni, hanem az ország dolgát is. Megtörte a 
békepártot; a hadjárat folytatása elhatározott dolog. A diván 
még nem foglalkozott a részletekkel, de kimondta, hogy tenge- 
ren és szárazon egyszerre támad. Az összes basák rendeletet 
kaptak a készülődésre, a kapudán basa a hajóhad növelésére. 
A fejedelem megírta Alberoninak, hogy a körülmények soha- 
sem kedveztek ennyire a tervbevett ügynek, s a nagyvezír haj. 
landó annak tárgyalására. A velenczeiek itt békét akarnak 
nyerni, a mivel jó szolgálatot tesznek a spanyoloknak. Reméli, 
hogy ő sem küzd hasztalanul a béke ellen, s hogy a spanyol 
király közbenjárásával minden tervök valósulhat. 10 Azonban 

8 Cellamaréhoz írt levele szerint. önéletrajzában (330. 1.) Rákóczi nem em- 

(Hurmuzaki, vi. 206.) Ez a levél azonban líti a spanyol-ügy szóbahozatalát, 

nem kelhetett november 26-án, mert a 9 Rákóczi Ferencz fejedelem önélet- 

nagyvezír csak 29-én vonult be és először rajza, 329—330. 

deczember 17-én fogadta Rákóczit. A levél i° Rákóczi Cellamarehoz, Hurmuzaki, 

dátuma, söt hitelessége ellen szól, hogy vi. 206. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 487 

elég bizonytalan volt a nagyvezír állása, melyre a kajmakám 
vágyakozott. Ha azt eléri, a békességet megcsinálja; ha pedig 
megcsinálja, a bujdosók odaülhetnek egy kazal kenyér mellé, 
mert a míg azt meg nem eszik, Törökországból ki nem mennek. 11 
A fejedelem nem természetben, hanem pénzben követelte a 
maga és hívei ellátását. Szomorú helyzetével nagyon elégedet- 
len volt. 12 Az adott segítségből udvarának fizetése, ruházása, 
sőt mindennapi élelme sem került ki. Sokat gyötrődött a miatt, 
hogy ekként nyomorogtak azok, a kik sorsának társai lettek. 
Lengyelországból a magyar urak az ő hívása és akarata nélkül 
nagyon sok cseléddel jöttek be s a fejedelem méltán aggódott 
annyi férfiú, nő és gyermek sorsa miatt. 13 A szerződés meg- 
kötését is folyton sürgette, de az értekezés idejét haszontalan 
és nevetséges kérdésekkel, vállvonogatással, halasztgatásokkal 
töltötték. 14 Pápayt, a kit követnek akart elismertetni, a kajma- 
kám többé fogadni sem akarta, s Rákóczinak személyesen vagy 
egy kapudsi basa útján kellett megtennie előterjesztéseit. Ber- 
csényi sem jött Drinápolyba, hogy tanácsaival támogassa őt, 
hanem Ruscsukba ment a Duna mellé azzal az ürügygyei, hogy 
felesége beteg, 15 voltaképp azonban azért, hogy más magyar 
tábornokokkal együtt Rákóczi parancsa nélkül is folytassa a 
toborzást. A fejedelem ezt rosszalta, mert ilyen toborzásról s a 
hadjáratban való részvételről a szerződés megkötése előtt tudni 
sem akart. Inkább magát teszi ki veszedelmeknek, mint fejede- 
lemségét és hazáját. 16 A portán különben bíztatták, hogy a 
közbenjáró angol és holland követeket visszahíjják Konstanti- 
nápolyba. 17 Karácsonykor viszont ő bíztatta a portát, hogy a 
czár és a brandenburgi választó (a porosz király) már háborút 
izent a császárnak, a spanyol király pedig, a kihez ő U AbsacoX. 



11 Mikes, 10. 15 Bonnac deczember 14. Angyal, Adalé- 

12 Bonnac xv. Lajoshoz november 26. kok, 58. 
Angyal, 58. 16 Rákóczi, 331. 

13 Rákóczi, 331. 17 Bonnac deczember 23. Angyal, 59. 

1 4 Rákóczi, 330. (Le Noir értesítése alapján). 



488 MÁRKI SÁNDOR 

küldte, haladéktalanul követet küld Rákóczihoz, hogy a háború- 
ban való részvétel módozatait megbeszéljék. 18 Ő maga egy meg- 
felelő keresztény sereg fölállítására egymillió ötszázezer tallért 
követelt. 19 Különben a birodalom főkanczellárjánál (a reisz 
effendinél), mint egyúttal külügyminiszternél, benyújtott jegyzé- 
keiben többször kijelentette, hogy ha kívánságait nem teljesítik, 
visszatér Franczia- vagy Spanyolországba. 20 A hajó, a melyen 
ide jött, a Gábor Angyal, valóban ott várakozott rá a Megarisi- 
öbölben, 21 majd — Trója klasszikus partjaival szemben — Tene- 
dosnál," Priamos dús szigeténél, a mely most cctengeröböl s 
romlott hitelű állása hajóknak». 23 A hajó hazatérésére a szultán- 
nál való kihallgatása után adott engedelmet. 

A szultán őt Drinápolyban 17 18 januárius 4-ikén olyan 
kitüntetéssel fogadta, a mely teljes elégtételt adott neki, sőt 
éppen túlzásával bántotta büszkeségét. 24 A mikor belépett a 
divánba, vagyis a tanácsházba, egy másik ajtón a nagyvezír 
jött be s a szultán rácsos ablaka előtt telepedett le. A szultán 
egy rostély mögött már a trónon ült s hívei köröskörül mély- 
séges csendben inkább félelemmel, mint szeretettel tekintettek 
reá. A fejedelem nagy figyelemmel nézte az előtte teljesen új 
jelenetet. Jöttek a védő és vádló ügyvédek, vagyis az íródeákok, 
másoldalt pedig a vádlók és vádlottak. A nagyvezír a szultán 
nevében röviden, mint valami oraculum, mondott ügyükben 
ítéletet, a melyet azonnal végre is hajtottak. 2 J A törvénykezés 
egy óra múlva véget ért s Rákóczit és kíséretét a szultán névé 
ben megvendégelték. Kis kerek asztalt tettek eléje hatalmas 
nagy ezüst medenczével, de abrosz, asztalkendő, kés, villa nél- 
kül. Szomszédságában külön asztaloknál ültek a nagyvezír és 
a kajmakám. A fűszeres ételek hosszú sorát egyenkint tálalták 



18 Bonnac deczember 26. U. o. 59. 22 Bonnac, deczember 23. Angyal, 59- 

19 Bonnac a királyhoz, 1718 januárius io- 23 Vergilius, Aeneis, n. 23. 

U. o. 59. 2 4 Bonnac, januárius 15. Angyal, 60. 

20 Bonnac, 17 18 január 10. Angyal, 59. Ezt a fogadtatás részletei alig igazolják. 

21 Önéletrajz, 330. 25 Rákóczi, 332. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



489 



fel; de az ebéd alig tartott félóra hosszat. 26 Asztalbontás után 
a nagyvezír levélben tudatta a szultánnal, hogy a fejedelem 
kihallgatást kér tőle. Hosszúnak látszó idő multán megjött a 
válasz s a nagyvezír és a kajmakám hosszú folyosókon át a 




Ié^IRI 


•lt 1 ■'.^ijp*«^" 


_ 





l68. A SZULTÁN ÉS A KIZLÁR AGASSI. 



császár kapujához vezették őt. Negyed óra hosszat várakoztak a 
kapu" kinyitására. A megnyitás után két kapudsi basa (ajtónálló) 
azonnal karonfogta, a mi megtiszteltetés lett volna, de a fejedelem- 
nek sehogy sem tetszett, különösen azért, mert az idegent így 
kényszerítik, hogyjövet-menet mélyen meghajoljon a szultán előtt. 



26 Rákóczi, 332 — 3. Mikes, 10. 
Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 



62 



490 MÁRKI SÁNDOR 

A fejedelem röviden elmondta jövetele okát, czélját s magát 
a szultán jóindulatába ajánlta. Beszédét a tolmács lefordítván, 
a szultán a nagyvezírnek, ez pedig a tolmácsnak adta meg az 
udvarias választ. A fejedelem ekkor átadta emlékiratát, mely- 
ben a keresztények számára szabad vallásgyakorlatot kért. Két 
eunuch a szultán parancsából és jelenlétében azonnal nyusztos 
kaftánt adott reá; kinn várakozó társait is felkaftánozták s 
mindnyájukat visszavezették szállásukra. A fogadtatás követ- 
keztében minden jót remélhetett, de már kiábrándultnak érezte 
magát. 27 «Édes néném, ne nevessen kegyed, — írta Mikes — 
mert ha minket látott volna ked a kaftánban, olyan, mintha 
annyi egyiptomi király kísérte volna a fejedelmet; csak éppen 
hogy nem vagyunk olyan feketék. » A szultán a fejedelemnek 
ajándékozta a paripát, a melyen hazatért, egy buzogánynyal és 
karddal együtt, 28 s közös érdekükben sajátmaga írt a franczia 
királynak s más uralkodóknak. 29 

Nagy «czirógatásokban», kedvezésekben azután sem volt 
hiányosság; de mit ért, ha nem adtak pénzt, s Rákóczit tétlen- 
ségre, bizonytalanságra kárhoztatták ? Azt beszélték, hogy az 
egyesített Moldva- Oláhország kormányzóságával akarják kielé- 
gíteni; de még ez is a háború eshetőségeitől függött. 30 Feles 
számmal érkeztek hozzá szökevény császári magyar katonák, s 
a török kormány arra kérte, hogy a többi magyart is elpárto- 
lásra és csatlakozásra szólítsa. De ö semmit sem tett a szerző- 
dés megkötése előtt, mert sem őket, sem önmagát nem akarta 
ámítani és kétes ígéretekkel tévedésbe ejteni. 31 Nyugtalanította, 



27 Rákóczi, 332 — 3. magába térve, a két oláh fejedelemséget 

28 Januarius 4., 10— 11. 1. megmenteni akarta az osztrák kétfejű sas 

29 Bonnac januarius 15. Angyal, 60. körmeitől s az új állam (Erdély s a két 
50 Bonnac januarius 26. U. o. Bonnac oláh fejedelemség) megalapítására Rákó- 

május 20. Hurmuzaki, vi. 254. Urechiá czit jelölte ki, miben Spanyolország is 

(Reatiunile Franciéi c>i Románia sub Ludo- egyetértett vele. Bonnac könnyen meg- 

vicu xiv., xv. si xvi. az Athénéul 1883 — 4. egyezett Mauracordatoval s a tervnek 

évi Conferente Publiceiben, 113— 114. 1.) (Rákóczi hoszpodárságának) az oláh ura- 

azt hiszi, hogy Francziaország politikája kat is megnyerni törekedett. 

1718-ban teljesen megváltozott; az udvar, 5* Rákóczi önéletrajza, 333. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



491 



hogy eddigi fő pártfogója, Francziaország, gróf Stanhope ösztön- 
zésére, hír szerint belép a négyes szövetségbe, a melynek többi 
három tagja Németország, Anglia és Hollandia volna. Februá- 
rius 11-ikén délelőtt tehát fölkereste Fonton franczia követségi 
tolmácsot, hogy felel- 
jen nem kíváncsiság- 
ból, hanem a franczia 
király érdekében tett 
kérdésére. 32 

Bonnac félig-med- 
dig már valóban el- 
veszett embernek tar- 
totta Rákóczit. A tö- 
rökök nem küldik el, 
de csak úgy tárgyal- 
nak vele, mint a kire 
még szükségök lehet. 
Nagyon elcsüggedtek 
azok a franczia tisztek, 
kik buzgalommal ajánl- 
ták föl neki szolgála- 
taikat. A fejedelem 
nem gondoskodhatik 
ellátásukról, a mi a 

franczia követet nem csekély zavarba hozta. 33 A köszvényes 
fejedelem, a hogy ő tudta, 34 néhány napja már el is küldte 
Pápayt a czárhoz, hogy tőle kérjen menedéket. De ki gondolt 
erre, mikor márczius iduszán Rákóczi mint uralkodó fogadta a 
spanyol király követét? 




169. GRÓF STANHOPPE JAKAB. 



3 2 Fonton, februárius 12. Angyal, 66—68. 
Bonnacnak a királyhoz februárius 15-én 
tett jelentése (u. o. 60 — 66.) Rákóczi nevé- 
nek említése nélkül is eléggé tájékoztat 
az ügyek állásáról. Bonnac nem sürgette 



a török-osztrák békét, de a módozatokra 
nézve másképp gondolkozott. 

3 3 Bonnac d'Huxelleshez februárius 15. 
Hurmuzaki, vt. 249. 

34 U. o. u.-ahhoz márczius 12. U. o. 

62* 



492 MÁRKI SÁNDOR 

V. Fülöp a mult nyáron szívesen látta Rákóczi követét, 
gróf DIAbsac Antal ezredest. Elhatározta, hogy pártolni fogja 
a magyarországi fölkelést s bő utasításokkal a franczia Boissi- 
méne ezredest küldte hozzá követségbe, hogy megtudja, mikép- 
pen állanak ügyei és mire számíthat. 35 Boissiméne 1717 novem- 
ber 30-ikán U Absac gróffal együtt utazott el Madridból. Januárius 
nagy részét Marseilleben töltötte. Alberoni bíbornok januárius 
24-ikén gondoskodott továbbutazásáról. Megbízta, 56 mondja 
meg Rákóczinak, hogy ha megfelel a róla táplált fenkölt véle- 
ménynek, számíthat a királyra. Mondja meg, hogy a folyó hó 
20-ikán hajón 2000 lovast és 2000 gyalogost indítottak útnak 
Barcellonából Szárdinia felé s februárius közepéig ezt a számot 
15,000-re növelik; nemsokára pedig 30,000 emberrel, 124 ágyú- 
val és 30 hadihajóval fognak támadni. Biztosíthatja a fejedelmet, 
hogy Spanyol- és Francziaországok, valamint Sziczilia szövet- 
keznek egymással, a hollandok pedig nemcsak semlegesek marad- 
nak, hanem valószínűleg meg is támadják a császárt. De a feje- 
delem kérje meg a portát annak kijelentésére, hogy nem bántja 
a keresztény vallást és csak azért harczol, hogy biztosítsa hatá- 
rait, visszaadja Magyarországnak a nemzeti királyválasztás 
jogát y Erdélynek pedig törvényes fejedelmét. A velenczei háború 
megszüntetésére ajánlja fel a spanyol király közbenjárását és 
kezességét. Biztosíthatja a fejedelmet, hogy helyreállítják Európa 
egyensúlyát, a mi csak úgy lehetséges, ha Olaszországban 
egyetlen egy német sem marad. Spanyolország mindent meg- 
tesz a fejedelem javára és közös érdekeik előmozdítására; sem- 
mit sem tárgyalnak addig, míg vele nem közlik. A spanyol 
király szava szent s a király inkább elveszti koronáját, mint 
hitét megszegje. Madridból januárius 14-ikén Parisba is érkezett 
egy futár Cellamare herczeghez, a ki azonnal kiment Gros- 
boisba, a kamaldoliaknál lakó Kisfaludy Boldizsárhoz és Bren- 



5> St. Simon, xtv. 245. A követ neve Boissimrnes, Boischimrne, Boissemeine és 
Boissimieux változatban is előfordul. 
3 é Hurmuzaki, Documente, vi. 207 — 8. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 493 

ner apáthoz, kik Rákóczi pénzét kezelték. Felszólította őket, 
hogy a toborzott tiszteket és a vásárolt fegyvereket azonnal 
Rákóczihoz küldjék Konstantinápolyba. Oda ment Marseilleből 
Alberoninak egy meghitt embere is, Don Giuseppe, Rákóczinak 
egy testőrkapitányával együtt, hogy a fejedelem elé vezesse 
BoissimeneX.? 1 a ki februárius 18-ikán csakugyan megérkezett 
Gallipoliba. Megjö vétele alkalmából a fejedelem nevében egy 
előkelő magyar üdvözölte. 

D'Absac gróf azonnal előre sietett, hogy eljárásáról urának 
jelentést tegyen. A fejedelem ekkor egy fiatal bejáróját küldte 
eléje két portai útlevéllel és három csauszszal Malgarábdi, mely 
a Kuru-dagh északi oldalán fekszik. Nekik kellett a követ szá- 
mára előfogatokat szerezniök és őt egész útján kísérniök, fedez- 
niök. Márczius 12-ikén, mikor a követ már 20 — 22 kilométerre 
volt Drinápolytól, a Szent Lajos-rendnek egyik lovagját küldte 
üdvözletére s felajánlta neki azt a szállást, a melyben azelőtt 
saját hívei laktak. Márczius iduszán Pogány főlovászmester 
vezette hozzá a követet. Négy lovas csausz és a kapudsi basa 
néhány szolgája nyitotta meg a menetet. Két vörösbe öltözött 
lovász drágán fölszerelt ajándéklovat vezetett a követ előtt, a 
ki lóháton, egy nemesnek és valamennyi szolgájának kíséreté- 
ben, egy díszbe öltözött janicsár-ezred sorfala közt haladt a 
fejedelem palotája felé. A palota bejáratánál, a lépcső alján, a 
fejedelemnek valamennyi nemes ifja fogadta, a lépcső felső foká- 
nál pedig Sibrik udvarmester az egész udvarral. Végigvezették 
a folyosón, a hol a kapudsi basa, az oda basa és a fejedelem 
testőrségének parancsnoka köszöntötte. Az apródok, a komor- 
nyikok, a svájcziak és az inasok két sorban álltak a kihallgató- 
terem ajtaja előtt. 

A fejedelem a követ belépésekor fölkelt támlás székéről, 
levette süvegét, azután az emelvényre ment, a mely a teremnek 
majdnem felét elfoglalta. A követ eléje lépett, háromszor mélyen 

37 Mindezt a Histor. Bildersaal (vin. Cellamare utóbb ezeket a leveleket is 
218.) eredeti levelekre hivatkozva írja ; de koholtaknak mondta. (Fáma, ccxvn. 86— 87.) 



494 MÁRKI SÁNDOR 

meghajolt, s átnyújtotta a spanyol király levelét. Biztosította őt a 
király teljes és őszinte barátságáról s arról, hogy támogatja 
igazságos törekvéseiben, az ausztriai főherczeg által bitorolt 
tartományai visszavételében. A király a főherczegi házzal nem 
köt addig békét, míg az igen nagy osztrák hatalom vissza nem 
tér az egész Európa nyugalmára szükséges egyensúly határai 
közé s míg a fejedelem meg nem kapja elődeinek államait, vagy 
legalább el nem fogadja a főherczegnek ebben a közös ügyben 
teendő javaslatát. Átnyújtott egy levelet Alberoni bíbornoktól 
is, a ki megparancsolta a követnek, hogy a fejedelmet teljes 
alázatáról biztosítsa s tudassa vele, hogy a legközelebbi had- 
járatban a király csapatai vitézül küzdenek Olaszországban s fel- 
szabadítják azt azon iga alól, mely alá az osztrák főherczeg — 
a semlegességi szerződéssel nem törődve — juttatni akarja. 
A bíbornok reméli, hogy ezen fontos oldaltámadás és a szultán 
segítsége következtében a fejedelem könnyebben jut ismét orszá- 
gaihoz. Iránta tisztelettel és nagyrabecsüléssel viseltetik. A követ- 
nek is örömet okoz, hogy ura, a király, ily nagy fejedelemhez 
küldte őt. Szabadságot vesz magának, hogy mély tiszteletéről 
biztosítsa. Mindent elkövet, a mi érdekében áll s a mi tetszésé- 
nek és a király akaratának megfelel. 38 

A fejedelem azt válaszolta, hogy már első ízben is, mikor 
Magyarországban fegyvert fogott, ezt abban a reményben tette, 
hogy valamit tehet ő katholikus felsége (a spanyol király) trón- 
jának megszilárdítására s arra, hogy Olaszországot az osztrák 
főherczeg elviselhetetlen igájától megszabadítsa. Munkáját, életét 
és vérét ezentúl sem kíméli a király szolgálatában. A követtel 
azután még igen kegyesen beszélgetett. Elolvasta a királynak 
spanyolul s a bíbornoknak olaszul írt levelét. Azután a követ 



3 8 A Fáma (1718. ccxvn. 88 — 90.) szó resztény vallással megegyező kívánságait, 
szerint közli Boissiméne beszédét ; a feje- ő is szerződésben lép vele hadi szövet- 
delem (Önéletrajz, 334.) azt emeli ki, a mi ségre. Mikes (12. 1.) annyit ír, hogy a 
ebben nincs meg, hogy ha a porta szer- király igen sokat igért s mindenekben 
zödésben biztosítja a fejedelemnek a ke- segíteni fogja őket. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



495 



három mély meghajlással elbúcsúzott tőle s ugyanolyan szer- 
tartással és kísérettel távozott, a milyennel jött. Az udvaron 
igen pazarul feldíszített lovat a főlovászmester, a fejedelem nevé- 
ben, neki ajándékozta. Délután a fejedelem magánkihallgatáson 
fogadta a követet, kit másnap Törökországnak majdnem vala- 
mennyi nagyja üdvözölt; 39 ellenben az angol és a holland 
követek nagyon megütköztek 
rajta, hogy a spanyol király 
nyilvános követet küld olyan 
fejedelemhez, a kinek nincs 
sem országa, sem hadse- 
rege. 40 

«Melyik politikus az, — 
kérdezte Rákóczi^ — a ki 
nem hitte volna, hogy a spa- 
nyol követ jövetele az én 
ügyemre nézve a legnagyobb 
nyereség és hogy a szer- 
ződés megkötését siettetni 
fogja ? Ez volt idejövetelem- 
nek nem megvetendő gyü- 
mölcse ; olyan dolog, a milyet 
a török birodalomban soha- 
sem hallottak és reméltek.* 

«A pártatlan világ fog arról ítélni, - - felelte egy akkori hír- 
lapíró 42 — hogy a spanyol miniszter tudatlansága hihető-e. 
A szentséges pápától kapott bíborát Alberoni egy fenhéjázó 
főpap cselével és rosszakaratával nem szennyezheti be.» 
Sőt gyanította, hogy a spanyolok olaszországi támadásában 
s Rákóczival való szövetkezésében a pápának is van némi 
része. 




I70. V. FÜLÖP SPANYOL KIRÁLY. 

(Van Loo festménye után.) 



3 9 Fáma, ccxvir. 86—91. 
40 Bonnac d'Huxelleshez, június 24. 
Hurmuzaki, vr. 256. 



4 1 Önéletrajz, 334. 

42 Fáma, ccxvn. 91. 



49 6 MÁRKI SÁNDOR 



III. 

DRINÁPOLYBAN. 

— 1718 április— július. — 




ét héttel a spanyol követ fogadtatása után a nagyvezír 
megmondta Rákóczinak, hogy a szultán békét fog kötni. 
Megkérdezte, az ő meghatalmazottjaik képviseljék-e 
erdélyi fejedelemsége ügyét, vagy másképpen gondoskodik róla? 
A fejedelem az elsőt kérte, de — mint Fonton franczia tolmács- 
nak mondta — a békealku megakadályozására törekszik; mert 
nem járja, hogy az az angolok és a hollandok közbenjárásával 
történik, holott a szultán erre a franczia királyt már előbb felszólí- 
totta. Bonnac, a ki oly ridegen viselkedett, 1 megköszönte Rákóczi- 
nak a francziákba helyezett bizalmát, de kijelentette, hogy annak 
nem felelhet meg. Hiszen a török miniszterek a franczia király 
közbenjárását a nélkül kérték, hogy a másik két hatalom közre- 
működéséről lemondtak volna, a békét tehát halogatni akarják. 
A spanyol követ különben is oly állapotokban találta itt a dolgo- 
kat, hogy bizonyára nem képes teljesíteni királya parancsait, és 
szeretne azonnal hazatérni. Rákóczi útján kéri is a portát, hogy 
hazamehessen, ha nem teljesítik a Rákóczinak tett ígéreteket. 
Bonnac, mint Boissiménenek mondta, nem hitte, hogy a 
fejedelem ide jöjjön, a bizonytalanságok országába s azt sem 
várta, hogy a spanyol király nyilvános követet küldjön hozzá. 
Utasítása sincs ebben az ügyben ; de ha már itt van, tartson ki 
mindvégig és se őt, se Rákóczit ne hagyja magára a béke- 
tárgyalások idején. 2 Hiba volt, hogy ide jöttek, de még nagyobb 
hiba volna, ha a béke megkötése előtt távoznának. Megtörtén- 
hetik, hogy éppen Rákóczi vagy Boissiméne távozása után kelet- 

1 Rákóczi panasza ellene 1724 már- 2 Bonnac xv. Lajoshoz április 1. Hur- 

czius 3. Fiedler, ti. 534—5. muzaki, vi. 249—250. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 497 

kezik olyan helyzet, a melynek — itt maradva — hasznát ve- 
hették volna. 3 

Rákóczinak a török miniszterek előtt tett kijelentése szerint 
a régens-herczeg neki távozásakor szavát adta, hogy a török 
ügyben elfogadja a közbenjárást. Bonnac remélte, hogy ez nem 
történt olyan határozottan, mert a jelen körülmények közt ilyen 
biztosítás nem volna szükséges és hasznos. 4 

Egyébiránt a török-spanyol-magyar szövetség fordulatot ad- 
hatott volna a török-német háborúnak. A török külügyminiszter 
április elején szívesen fogadta Rákóczi ajánlatát, hogy a Velen- 
czével, a császár egyik szövetségesével kötendő külön békéhez 
kieszközli a spanyol király közbenjárását s hogy Velencze addig 
is semlegesen viselkedjék a hadjáratban. Megígérte, hogy a 
szultán maga is ír a királynak levelet, a melyet Boissiméne 
külön futárral küldene Madridba. Maga a fejedelem azt követelte, 
hogy érdekei képviselete végett nyilvános követet küldhessen a 
békekongresszusra. A franczia követ nem bízott benne, hogy ez 
a kívánsága teljesedjék; sőt abban sem, hogy a fösvény nagy- 
vezírtől megkapja a működéséhez szükséges pénzt. s Végre is 
azt ajánlták neki, hogy álljon egy tízezer főnyi hadtest élére, a 
mely azonban a nagyvezírtől függjön. Ez az ajánlat zavarba 
hozta a spanyol követet, mert Madridban azt hitték, hogy 
Rákóczi a nagyvezírtől független, külön sereget fog vezetni. 
A spanyol udvar nem tarthatna követet olyan fejedelemnél, a ki 
tulajdonképpen egy török tábornok kötelességét végzi. A franczia 
követ szintén úgy találta, hogy a hadjárat idején fölösleges volna 
Rákóczi mellett maradnia s azt tanácsolta, hogy a hadjárat kez- 
detén valamely ürügy alatt ne mozduljon ki Drinápolyból. 
Ö maga a személyes érintkezésben úgy viselkedik Rákóczival, 
mint a hogy Bercsényivel szemben viselkedett. Egyébiránt min- 
den lehetőt megtesz érte, a spanyol követtel szemben pedig 

3 Bonnac d'Huxelleshez április 1. U. o. 250—1. 

4 Bonnac d'Huxellesnek 17 18 április 9. s a királynak ápr. 22. Hurmuzaki, vi. 252. 
J Bonnac a királynak április 13. Angyal, 68. 

Magyar Történeti Életrajzok. 19 10. 63 



498 MÁRKI SÁNDOR 

ügyel a két korona közt levő jó viszonyra. A követ azt mondta 
neki, hogy a spanyol király 10,000 embert ígért Rákóczinak, a 
porta pedig meghagyta a Dardanellák s más kikötők parancs- 
nokainak, hogy a legénységet hozó spanyol hajókat befogadják. 6 

Bonnac nagyon húzódozott a drinápolyi költséges és mégis 
haszontalan utazás gondolatától, mert gyanította, hogy a törökök 
úgyis megkötik a lehetetlennek látszó békét; ebben pedig az ő 
közreműködésére is számítanak, mert szentül hiszik, hogy az 
orléansi herczeg valóban megígérte a közbenjárást. 7 Alberoni r 
Boissiméneés Rákóczi folyton hirdetik, ő pedig nem tudja hatá- 
rozottan megczáfolni a franczia és spanyol királyok közt levő 
szövetséget, minek az lehet a vége, hogy a császáriak mérsé- 
kelni fogják követeléseiket s a törökök megkötik a békét. 8 

Nagyon nyugtalanította ez Rákóczit is, a ki a török állam- 
férfiak kapzsiságának, lustaságának, gyávaságának tulajdonította 
a béketárgyalások erőltetését s azt, hogy az angol és a holland 
követeket már fel is kérték az alkudozások helyének kikeresésére. 
Öt nagyon biztatták, hogy elvesztett birtokai és fejedelemsége 
visszaadása nélkül nem kötnek békét, 9 de nem bántak vele olyan 
fejedelmi módon, mint a hogy két hónapja fogadták. Ellátására 
havonkint csak 2000 tallért adtak, s Bercsényit, a többi magyar 
tábornokkal együtt, igen nagy nyomorúságban hagyták. Kitértek 
minden komolyabb tárgyalás elől. 10 Nem is válaszoltak a feje- 
delemnek, a ki búcsújegyzéket intézett hozzájok, mert Franczia- 
országba visszatérni készült s megjövendölte vészedéi möket, 
romlásukat, ha reá nem hallgatnak. Izgatottan, türelmetlenül várta 
a külföldi keresztény fejedelmek válaszát és, meghívásra, gyakran 
fölkereste a nagyvezírt, a ki még mindig a régi képtelen aján- 
latokkal zaklatta : Álljon 30,000 albánnak, vagy még nagyobb 
számú töröknek, tatárnak élére, a nagyvezír főparancsnoksága 



6 Bonnac xv. Lajos királynak április 22. 8 Bonnac d'Huxelleshez ápr. 24. U. o. 70. 
Angyal, 68—69. 9 Önéletrajz, 334. 

7 Bonnac Pecquetnek április 21. Angyal, 10 Bonnac xv. Lajoshoz május 20. An- 
Adalékok, 69. gyal. 7°. 




63* 



5°° 



MARKI SÁNDOR 



alatt hadakozzék, vagy külön törjön be erdélyi fejedelemségébe. 
Pedig tudták, hogy fegyelmezett, önálló hadsereget követel s 
efféle hazarontó portyázásokra nem vállalkozik. 

Khalil nagyvezír már kivonult a Drinápoly alatt levő táborba, 
hogy onnan egyenesen a hadjáratba induljon, mikor április 17-én 
húsvét első napján délelőtt Rákóczit még egyszer magához hítta 
tanácskozásra. A fejedelem újból előadta, hogy követe útján a 
spanyol király milyen ajánlatokat tett neki. Elmondta, hogy 
Alberoni bíbornok levele és a követ szóbeli értesítése szerint 
Spanyolország lázasan készül a háborúra. Ideje, hogy a bizony- 
talan béke helyett a jövendő háborúról ők is komolyan beszél- 
jenek. A nagyvezír megígérte, hogy a miniszterek meghatalma- 
zottakat küldenek ki a fejedelem megbízottjaival való tárgyalásra ; 
levélben jelenti ki, hogy elfogadják a spanyol király közben- 
járását a velenczei béke megkötése iránt s Velencze ellen a 
hajóhaddal addig sem intéznek támadást. A szép ígéreteket 
azonban mélységes hallgatás követte, 11 a mit a német- franczia- 
angol-holland négyesszövetség réme elég érthetővé tett. Előkelő és 
nagyrabecsült száműzöttnek s nem hatalmas szövetségesnek tekin- 
tették Rákóczit, a kinek megvalósítható ígéretet nem tehetnek. 12 
Még zárkózottabbak voltak május 9-ike után, a mikor a magya- 
rok Drinápolyban ablakaikból szánakozva nézték, miként viszik 
száműzetésbe az eddigi nagyvezírt, Khalil basát és aggodalom- 
mal, milyen fényesen vonul be sátrába Ibrahim kajmakám, az új 
nagyvezír. 13 

«Mi is itt ülünk, a míg lehet — búslakodott Mikes; 14 — 
mert csaknem bizonyos, hogy már hadakozást nem kell várni 
és a békességet is maga mellé ülteti ... Az új nagyvezír elméje 
na gy> de nem hadakozásra.)) Rákóczit egy portai jóakarója most 
már arra intette, hogy távozzék a birodalomból, mert megeshetik, 
hogy a béke kedvéért kiszolgáltatják a császárnak. IS 

n Önéletrajz, 334—5. 14 U. o. április 27-ről, 13. 

i-í Histor. Bildersaal, vin. 126. 15 Histor. Bildersaal, VIII. 126. 

1 3 Mikes, 14. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 50I 

Különben az új nagyvezír már május 12-én fogadta a spanyol 
követet és a fejedelmet. Délután három órakor mindketten lóháton 
érkeztek a nagyvezír első sátorához. Már félórahosszat voltak 
benn, mikor a nagyvezír Fontont hívatta. A nagyvezír szokott 
helyén ült, oldalán pedig Rákóczi ugyanolyan dohányzó szó- 
fán, Boissimene pedig olyan tábori széken, a milyenre a köve- 
teket szokták ültetni. A nagyvezír, a mint mondta, tudta, hogy 
a király a követet Rákóczihoz küldte ; Rákóczi itt külön magyar 
hadtestet alkot körülbelül 20,000 emberrel s ha kell, többet is 
kap. Boissimene megjegyezte, hogy királya ugyan nem adott 
neki megbízó levelet a portához, melylyel elődei sohasem álltak 
összeköttetésben; de kifejezheti előtte jó kívánságait. Hiszen 
közös ellenségök a császár, a ki ellen a király 70,000 embert 
állít talpra, hogy elvegye tőle Szárdiniát s Olaszországnak a 
spanyol koronához tartozó részeit. Csak a törököktől kér segít- 
séget és szívesen jár közbe, hogy a szultán kibéküljön a velen- 
czeiekkel. Kéri, bocsásson ki a szultán egy manifesztumot, hogy 
nem a keresztények ellen hadakozik, hanem csak elvesztett terü- 
leteit, Magyarország régi szabadságait és Rákóczi erdélyi feje- 
delemségét akarja visszaszerezni. A nagyvezírnek tetszett a dolog 
s a velenczei béke, a melyet azonban a velenczeieknek kell 
kérniök; kijelentette, hogy a szultán a spanyol királynak levelet 
ír, a melyben a keresztény fejedelmeket megnyugtathatja. Szor- 
bettel és illatszerekkel kínálták meg Rákóczit, a ki azután, a 
spanyol követ kíséretében, a jövetelnél megtartott rend szerint 
tért haza.. 16 

A spanyol követet a fogadtatás nem elégítette ki. Bonnac 
marquisnak, a ki az új nagyvezír üdvözletére május 15-én 
Drinápolyba érkezett, két nap múlva már panaszkodott, hogy a 
törökök keveset törődnek vele s javaslatait csak Rákóczi útján 
teheti meg. Montaigue angol követ sem viszonozta Boissimene 
üdvözletét, Bonnac azonban megadta neki a követeket megillető 

16 Fonton jelentése május 13. Hurmuzaki, vi. 252 — 3. 



502 MÁRKI SÁNDOR 

tiszteletet. 17 Reá 19-én a nagyvezír figyelmét is felhítta. Elmondta, 
hogy a francziák a háború érdekében engedték ide jönni Rákóczit 
s ha nyíltan nem harczolhatnak is a császár ellen, előmozdították 
a spanyol király olaszországi támadását, mely a császárt arra 
kényszeríti, hogy hadai egy részét Magyarországból oda rendelje. 
A spanyol király semmit sem kíván Törökországtól, sőt 70,000 
katonáján és 40 hadihajóján kívül még ő maga szerel föl 20,000 
embert, hogy azt és az itt alakuló keresztény hadat Rákóczi 
vezesse. A spanyol király a nagyvezírtől csak annyit kér, je- 
lentse ki egy manifesztumban, hogy a keresztény államokat 
megtámadni nem fogja, hanem beéri Belgrád és Temesvár vissza- 
foglalásával, Magyarország régi szabadságainak helyreállításá- 
val s Rákóczinak az erdélyi fejedelemségbe való visszahelyezé- 
sével. A nagyvezír Törökország erejére hivatkozott s biztosította 
a követet, hogy békét csak előnyös feltételek mellett köt. A kö- 
vet, a kit szorbettel kínált meg, megkérte Fornettit, súgja meg 
a nagyvezírnek, hogy nem érti, azelőtt miért buzgólkodott 
annyira Rákóczi érdekében. Ibrahim csak annyit felelt, hogy 
Rákócziról s egyebekről a tolmácsok jelenlétében nem beszélhet ; 
szabadabban cseveghetnek, ha éjjel meglátogatja őt lakásán. 

Bonnac zavarban volt, hogyan tegyen eleget Rákóczinak, a 
ki — szerinte — mostani szomorú állapotában is többet gondol 
a fejedelmi szertartásokkal, mint egyebekkel. Megizente neki, 
hogy megérkezett, szeretné látni, de ezt a mostani körülmények 
közt nem teheti nyiltan, sem a király, sem a fejedelem érdeké- 
ben. Mivel azonban tudja, mennyire tiszteli őt a király, a kinek 
hasznosan szolgálhat, itt tartózkodása alatt mindent elkövet ér- 
dekében. Ez az izenet Rákóczit felizgatta. Rosszakaratnak tulaj- 
donította, hogy nem akarja őt látni s D'Absac útján küldött 
levélben l8 figyelmeztette, hogy az udvaroknál bevett szokások- 
hoz kell alkalmazkodnia, már csak azért is, hogy a törökök előtt 
botrányt s ellenségeinek örömet ne okozzon a köteles első látó- 
éi Bonnac d'Huxelleshez május 10. U. o. 254. 
18 Kelet nélkül Hurmuzaki, vr. 254 — 5. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



503 



gatás elmulasztásával. A követ engedett s látogatását a fejedelem 
«csodálatos méltósággal)) fogadván, egyszerre jó barátja lett, 
minden gyanúját elfelejtette. 19 Bizalmasan közölte vele a nagy- 
vezír igére tét, hogy idején tudtára adja, ha a császáriak követe- 




172. TÖRÖK NAGYVEZÍR. 

lőzései következtében távoznia kell. Bonnac azt ajánlotta, hogy 
ez esetben Szárdiniában kérjen szállást a spanyol királytól. 
A fejedelem azt is mondta, hogy ha Erdélyt meg nem kaphatja, 
a töröktől Moldva- és Oláhország fejedelemségét szeretné meg- 
kapni, mert onnan egy nap Erdélybe is visszatérhetne. Bonnac 



9 Bonnac d'Huxelleshez május 20. U. o. 254. 



5O4 MÁRKI SÁNDOR 

ennek a valósítását nagyon nehéznek találta, de magára vállalta, 
hogy szól a minisztereknek ; csak független uralkodást ne emle- 
gessen, mert azt felelhetik, hogy azokkal az országokkal tetszé- 
sök szerint rendelkeznek. Egyébiránt Rákóczi még most is bízott 
benne, hogy a magyarok és az erdélyiek a császárral szemben 
melléje állanának. 20 

Május 21-én a nagyvezír újból magához kérette Rákóczit és 
a spanyol követet, a ki mellé Bonnac adott tolmácsot. A vezír 
udvariasan beszélt a követtel, meghallgatta előterjesztését, ked- 
vesen fogadta Rákóczi szerencsekívánatait, de egyiknek sem 
adott határozott választ. 21 Mindamellett Rákóczi, a franczia ud- 
varban elterjedt hírek szerint, a melyeknek forrása Bonnac 
lehetett, azzal « dicsekedett)) volna, 22 hogy őt a spanyol király 
arra sürgeti, hagyja oda a porta és a miniszterek tudtával 
Törökországot, s vegye át a császáriak ellen induló spanyol 
hadak főparancsnokságát. Ezt azzal akarta valószínűbbé tenni, 
hogy Boissiménehez külön futár jött ilyen javaslattal; el akarta 
hitetni a portával, hogy állandó összeköttetésben áll a madridi 
udvarral, mely futárokat küldöz hozzá. Mongaülard franczia 
tiszt, a kinek nagy jövendőt ígért, önként ajánlkozott, hogy el- 
viszi levelét Alberoni bíbornokhoz. Rákóczi elfogadta ajánlatát, 
s a tiszt elutazott; de sohasem tért vissza Konstantinápolyba, 
hanem a spanyol király szolgálatába állt. így beszélték ezt a 
párisi udvarban. 

Rákóczihoz nemsokára a török főkanczellár ment látogatóba 
s újra sürgette, szálljon táborba a nagyvezírrel, a szerződés 
tervezetét pedig vele közölje, mert teljes hatalma van a tárgya- 
lásra. 25 A fejedelem szívesebben tárgyalt volna külön meghatal- 
mazottal, de parancsára Sibrik Miklós udvarmester és Horváth 
Ferencz portai ügyvivő a pontozatokat így is föltette. A fő- 



20 Bonnac május 20. Hurmuzaki, Docu- siméne kihallgatásáról a levélhez csatolt 
mente, vi. 256. jelentése nincs közölve. 

21 Bonnac xv. Lajoshoz május 20. An- 22 St. Simon, xv. 233. 
gyal, 70 — 75. Fontannak Rákóczi és Bois- 2 3 Rákóczi önéletr. 336. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 505 

kanczellár, azoknak elolvasása után, kijelentette, hogy könnyen 
megegyezhetnek. A szultántól néhány nap múlva visszatérve, 
tudatta, hogy a szultán békét köt, de követelni fogja Rákóczi 
erdélyi fejedelemségének helyreállítását. A szerződés pontjait 
mindamellett átadta a nagyvezírnek, a ki azonban azt kívánja, 
legyen készen, hogy ha békét nem köthetnek, a csatatérre kövesse. 
A fejedelem erről tudni sem akart. Mint a franczia követnek 
is megmondta, 24 az egész Európát érdeklő tervezet végrehajtá- 




173. DRINAPOLY. 

sára jött ide, követeléseit tehát nem mérsékelheti. Ha idején nem 
kötik meg vele a szerződést, a mit a szultán meghívó levele 
értelmében követelhet, inkább visszamegy a kamaldoliakhoz 
Grosboisba. Nem béketárgyalás, hanem hadviselés végett hittak 
ide. Nem válnék becsületére, ha mint könyörgő vagy alárendelt 
tiszt követné a tábort. A közbenjárását kérő uralkodók tudta 
nélkül nem akar foglalkozni a békével s a jelen körülmények 
közt különben sem nézhetne a németek szeme közé. A békekötés 
nem adhatja vissza az ö fejedelemségét; arra kérte tehát a török 
urakat, hogy a tárgyalásoknál szóba se hozzák a nevét. 25 A bécsi 

2 4 Bonnac május 20. Angyal, 75. kérte ,1 nagyvezírt, hogy idején figyel- 

2 S Bonnac szerint (Hurmuzaki, vi. 256.) meztesse, ha mennie kell, mit meg is igért. 

Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 64 



506 MÁRKI SÁNDOR 

udvar annyira gyűlöli öt, hogy jobb, ha még a tárgyalások 
megkezdése előtt eltávozik a birodalomból; a porta legalább 
szemébe mondhatná Bécsnek, hogy azért távozott, mert dicstelen 
követeléseket el nem fogad. Kérte a kormányt, gondoskodjék 
elutazásáról s Konstantinápolyban adjon neki tisztességes szállást 
addig, míg hajót kap az elutazásra. Addig eldőlhet a béketárgya- 
lás sorsa; ha pedig háború lesz, nagyobb tisztességére válik, 
hogy megkötött szerződéssel térjen vissza, mint az, hogy a 
békekötés után számkivetésbe menjen. A nagyvezírrel már csak 
azért akart találkozni, hogy elbúcsúzzék tőle. 26 

A kanczellár gyakran járt a fejedelemhez. «Minden zsebét, 
kebelét, csalmáját tele hozta Ígéretekkel; de csak ígérettel, nem 
valósággal.)) 27 A nagyvezír, a ki feltűnő módon készült a hadjá- 
ratra, már szóba sem állt Rákóczi megbízottjaival s alárendeltjei 
vállvonogatva bíztatták őket egyik napról a másikra, mikor 
kapnak választ. A fejedelemnek majdnem emberfölötti erőre volt 
szüksége, hogy megőrizze nyugalmát. Annyi baj, kétség és ve- 
szedelem közt is állhatatos és rendületlen maradt. Tudta, hogy 
a bécsi udvar az ö és társai kiadatását fogja kívánni s hadával 
erre a portát kényszerítheti is. Szívtelenségnek, sőt hitébe üt- 
köző dolognak tartotta, hogy egymaga titkosan elmeneküljön, a 
magyar urakat pedig feleségeikkel, gyermekeikkel, cselédjeikkel 
együtt kitegye a kiadatás veszedelmének. Elhatározta tehát, hogy 
semmit sem tesz a porta tudta nélkül, még ha nem tanácskoz- 
nék is vele a nagyvezír a hadjáratba indulása előtt. 28 

Pünkösd napján, június 5-én, a nagyvezír Fornetti főtolmács 
és a beosztott kapudsi basa útján Rákóczit igazán az utolsó 
pillanatban hítta magához értekezletre, mert másnap már indulni 
akart, hogy a hadjáratot megkezdje. Megmondta a fejedelemnek, 
hogy idestova békét kötnek, s így mostan már nem felelne meg 
sem az ő, sem a porta érdekeinek, hogy a hadsereggel menjen ; 
de kérte, hogy elutazását se hamarkodja el. Talán semmi sem 

26 Önéletrajz, 336—8. 28 Rákóczi lelkiállapotának szép rajza: 

27 Mikes június 6., 15. 1. Önéletrajz, 338—9. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 507 

lesz a békéből, mert hiszen ő sem azért kezd hadjáratot, hogy 
törvényeket szabasson magának. Ha az alkudozások megszakad- 
nak, kéri, jöjjön a táborba ; de ne mint az ő alárendeltje, hanem 
mint a porta barátja, a kinek tanácsát szívesen meghallgatják. 
A fejedelem ezt megígérte, de azt kívánta, hogy Konstantinápoly 
környékén szállásolja el és szekereket bocsásson rendelkezésére, 
hogy, ha mégis meglesz a béke, idején távozhasson. 29 

Kívánságát június 8-án Bonnac terjesztette újból a nagyvezír 
elé, 5 ° a ki nem ellenezte, hogy Rákóczi akkor távozzék Driná- 
polyból, a mikor akar. Onnan azonban csak Konstantinápolyba 
mehet, a hol Perában, Galatában vagy a csatorna mellett fog 
lakni; sétálhat, vadászhat a mennyi tetszik s húsz esztendeig is 
ott maradhat. A szultán meghagyja mostani tartásdíját, vagyis 
kétezer tallért ad neki havonkint. A nagyvezír azonban jobb 
szeretné, hogy vele menjen a hadjáratba s tanácsokkal lássa el. 
De a fejedelem kárpótlásul évi 2V2 millió tallért kívánt olyképp, 
h°gy egy millió piasztert azonnal kifizessenek. «Hát méltányos 
ajánlat ez a mostani körülmények közt? — fakadt ki a nagy- 
vezír. 31 — Minek neki annyi pénz, mikor csak nyolczvan embere 
van ?» A követ megjegyezte, hogy ezt a kívánatot a birodalom- 
nak tett hasznos szolgálatokhoz mérte ; de ha az lehetetlen, beéri 
azzal is, hogy oly tisztességgel bocsássák el, mint a hogy fogadták. 

A nagyvezír azt is kijelentette, hogy most, mikor a béke 
megkötése foglalkoztatja, a spanyol királynak nem írhat levelet. 
Megszűnt tehát Rákóczinak az az aggodalma, hogy a spanyol 
követet ennek a levélnek elküldésével akarják eltávolítani oldala 
mellől. A követ azonban csakhamar még sértőbb körülmények 
közt távozott. Gallas gróf császári követ ugyanis a római pápá- 
nál márczius 16-án panaszt emelt Alberoni bíbornok ellen, a ki 
Cellamar e és Boissiméne útján a törökökkel és Rákóczival tár- 
gyalt. Rákóczi külön levélben tájékoztatta a pápát a helyzetről. 32 

29 Rákóczi, 339—340. 31 Bonnac xv. Lajoshoz június 8. Hurmu- 

3° Bonnac xv. Lajoshoz június 8. An- zaki, vi. 255. 
gyal, 75-76. 52 Fiedler, ír. 535. 

64* 



508 MÁRKI SÁNDOR 

Azonban a bíbornok már márczius 29-én feleletre vonta Cellamarét, 
a ki, hogy a bíbornokot fedezze, a vádat hamisnak nyilvánította 
s levelét a hírlapokban közölte. A bíbornok erre, királyi vissza- 
hívó-levél küldése nélkül, egyszerűen hazaparancsolta BotsstméneL 
Bonnac szerint 33 ugyan hasznos szolgálatot tett urának azzal, 
hogy valakit küldött Rákóczi mellé ; de ha jobban ismeri a feje- 
delmet, vagy azt, a kinek a megbízatást adta, elkerülhette volna 
a fölösleges lármát és azokat a zavarokat, a miket a császáriak- 
nak ellene Rómában emelt vádjai okoztak. 

A követ azonnal megkezdte útikészületeit s egy karaván- 
nal, biztos fedezet alatt, június 20-án akart Konstantinápolyba 
indulni. 

A kajmakám, egy kapudsi basa útján, meglepetve kérdezte a 
fejedelemtől, mi igaz a hírből. A még jobban meglepett és meg- 
sértett fejedelem csak azt felelhette, hogy a spanyol követet, ha 
menni akar, nem tarthatja vissza. 34 A követtől sohasem tudta 
meg visszahívatása okát, csak gyanította, hogy a spanyol királyt 
megrémítette az angoloknak és francziáknak a spanyolok ellen 
a császárral — hír szerint — már megkötött szövetsége : azért 
szakít vele s a törökökkel. Később szemrehányást tett Rákóczi 
önmagának, hogy egy politikai titkot, a melyről jobb lett volna 
hallgatnia, Boissiménenek tartózkodás nélkül elbeszélt. Nem gon- 
dolta, hogy a követ meggondolatlan kérdésére adott őszinte 
felelete olyan bajba keveri. Úgy hitte, az csak az egyik féllel 
szemben volt titok, de megmondhatja annak, a kit illet és a 
kinek javára válik. Később is gyakran kérdezte önmagától, vétett- e 
ezzel, vagy a természet törvényét követte. 35 Sértette, hogy a 
követ, ki ünnepiesen köszöntött be hozzá, nyiltan el sem bú- 
csúzhatik tőle; s aggasztotta, hogy a törökök, a kik annyit 
reméltek a spanyol szövetségtől, ennek meghiúsulta következté- 
ben őt kiadják az osztrákoknak, a spanyol követet pedig letar- 



3 3 Bonnac d'Huxelleshez június 24. Hur- gyal, 76. Boissiméne ugyanahhoz június 
muzaki, vi. 256. 16. U. o. 77. 

34 D'Absac Bonnachoz június 15. An- 3 5 Önéletrajz, 380., 414. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



509 



tóztatják. Érezte, hogy felelős. 36 Figyelmeztette a kajmakámot, 
hogy a követ szabad ember s mivel itt többé nincs dolga, oda 
mehet, a hová tetszik; pedig méltán sérthette, hogy Alberoni 
sem a hozzá, sem a követhez írt levelében nem említette az ő 
nevét, mintha annak idejében nem is hozzá küldte volna. 

Június 16-án a kajmakám élesen hangoztatta, hogy Bois- 
siméne, mint Rákóczihoz küldött követ, az illendőséghez kép- 
pest csak Rákóczival együtt 
utazhatik Konstantinápolyba, 
hol, mint idegen fejedelemhez 
és nem a szultánhoz küldött 
miniszter, a porta engedelme 
nélkül nem tartózkodhatik ; a 
nagyvezír engedelme nélkül 
különben sem eresztheti el. 37 
A követ kijelentette, hogy nem 
várakozhatik a fejedelemre, ki 
bizonytalan helyzetében nem 
tudhatja, mehet-e vagy sem. 
A fejedelem nem menekülve 
jött ide, mint a svéd király, 
hanem szabadon, s a spanyol 
király őt is szabad jövetel és 
menetel reményében küldte 
hozzá, nem pedig a törökhöz. 

A fejedelem azt felelte, hogy minden lehetőt megtesz érdekében, 
de ilyen népség közt egyikök sincs biztonságban. Szemére vetette 
különben, hogy a király szakítani akar vele. A követ megjegyezte, 
hogy királya érzelmeiről nem adhat számot, de elutazása használhat 
a fejedelemnek. Másnap a fejedelem megizente neki, hogy mivel 
királya részéről úgy sincs mondani valója, elutazása ügyében 
Sibrik udvarmesterrel vagy D* AbsackdX értekezzék s tőle ne búcsúz - 




174 ALBERONI GYULA BIBORNOK. 

(Az »Eur. Fama» után.) 



36 Ezt Boissiméne is ráhárította. An- 
gyal, Adalékok. 78. 



3 7 Boissiméne Bonnachoz június 17. 
Angyal, 78. Önéletrajz, 341. 



510 MÁRKI SÁNDOR 

zék el. Boissiméne megjegyezte, hogy ha nem tárgyalhat is többé 
a király nevében, spanyol követi jellegét azért nem vesztette el. 
Ha a fejedelem meg nem védheti, mint született franczia és a Szent- 
Lajos-rend lovagja, a franczia követ oltalmához fordul. Talán nem 
követ többé az erdélyi fejedelemnél, de még mindig tiszteletbeli 
alattvalója a franczia királynak. 38 Bonnac kijelentette, hogy mindez 
a világ legegyszerűbb dolga; de Boissiméne nehéz helyzetbe 
hozta Rákóczit azzal, hogy utazását annyira elhíresztelte s he- 
vesen lépett föl ; egyébiránt biztos lehet benne, hogy a fejedelem 
a maga nagy okosságával rendbe hozza a dolgot, a mint tekin- 
télye és valódi érdekei követelik. 39 Ez meg is történt. 

A fejedelem megizente a kajmakámnak, hogy a spanyol 
király azért hítta vissza követét, hogy róla és a porta béke- 
terveiről hírt halljon ; de alkalmasint visszaküldi, ha szükségesnek 
látja. Ö nem tarthatja vissza s útját nem késleltetheti; ez a 
portára nézve is veszedelmes volna, ha a spanyol király csak- 
ugyan kibékül a császárral. Kéri tehát, hogy a követet méltó- 
ságának megillető díszszel engedjék távozni. Ezt nem is ellenezte 
a nagyvezír, kihez a kajmakám fordult ; de fölkérte, hogy ő maga 
ne távozzék, mert a békéből aligha lesz valami. 40 A követtel 
ugyan eléggé éreztette, hogy nem számít többé a spanyol segít- 
ségre, de a megsértett Rákóczi kívánságát teljesítette. Egy hónap 
múlva Botssiménet tisztelettel szállíttatta el a Dardanellák régi 
várába, hogy onnan hazahajózzék. így a dolog simábban vég- 
ződött, mint azt a Rákóczin ejtett sérelem s a követ hevessége 
és okvetetlenkedése következtében várni lehetett. A fejedelem 
hideg búcsúlevelet írt a spanyol követnek, de egy sort sem küldött 
liberómnak, a kinek magaviselete olyan nagy zavart okozott. 41 

Arról, hogy egykori diplomatája, Klement, ügyesen koholt 
levelekkel ugyanakkor Porosz-, Lengyel- és Szászországot a 

3 8 Boissiméne Bonnachoz, június 17. 40 Rákóczi önéletrajza, 341 — 2. 
Angyal, 78—80. 41 Bonnac levelei xv. Lajoshoz és 

39 Bonnac jún. 21. U. o. 80— 81. Június d'Huxelleshez, július 23. Angyal, Adalékok, 
24-én élesen fakadt ki Rákóczi és az egész 81—82. 

követküldés ellen. Hurmuzaki, vi. 256—7. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 511 

császárral majdnem háborúba keverte 42 s így tulajdonképpen 
az ő ügyét szolgálta, a fejedelemnek alig volt értesülése. Ezek 
a fondorkodások, melyek Klementet két esztendő múlva vérpadra 
juttatták, különben is csak az esztendő végén pattantak ki. 
Abban a tekintetben mindenesetre tanulságosak, hogy ha a mi- 
nisztereiktől és hadaiktól körülvett uralkodók oly súlyos politikai 
hibákat követhettek el s egy csalónak három ország is felült, 
nem lehet könnyedén ítélni Rákócziról, a ki mindenkitől elha- 
gyatva, két nagyhatalom csalóka ajánlataival szemben olyan 
óvatosnak, olyan messzire látó diplomatának bizonyult. A hazá- 
ért mindent koczkáztatott, de a hazát semmiképpen sem tette 
koczkára. 

IV. 
BÖJÜKDERÉBEN. 

— 1718. augusztus — szeptember. — 

ónapokkal azelőtt megírta már a fejedelem, hogy Török- 
ország nem bírja sokáig a háborút, a melyet egy Jenő 
föherczeg vezet és, Spanyolország kivételével, egész 
Európa rokonszenve kísér. 1 Akkor sem remélt, a mikor Ibrahim 
nagyvezír, mint valami Herkules, tollasán, fegyveresen indult 
meg a hadakkal : «mert ez csak komédia : már régen járnak a 
békesség után». 2 S ha oly nagyon járnak, két kongresszust 
szeretett volna; egyet Lengyelország határain, hogy a czár, a 
franczia, lengyel és porosz királyok csináljanak békét a török- 
kel; egy másikat pedig Versaillesban, hogy Ausztria túlságos 
növekedése ellen védekezzenek. Tulajdonképpen mindakettőt 
Franciaország magatartása hiúsította meg. 3 Az orléansi herczeg 
a fejedelemnek ez ügyben és egyéb kívánságai iránt írt levelét 

4 2 Weber Klementről, Aus vier Jahr- 1 Rákóczi Gualteriohoz, Magyar Tört. 

hunderten. Droysen, Friedrich "Wilhelm I., Emi. Okm. v. 292. 
1. 229—247. Szalay László Kelement- a Mikes június 6., 15. I. 

röl, Századok, 1870. 102— 114., 168—185.; 3 Rákóczi gróf Morvillehoz 1724. már- 

1871. 587 — 8. czius 3. Fiedler, 11. 535 — 6. 



512 MÁRKI SÁNDOR 

még válaszra sem méltatta. 4 Féltékenykedett Spanyolországra, 
mely a hajóhaddal Szicília ellen készült, hogy onnan egész Olasz- 
országot felszabadítsa az idegen uralom alól. A császárnak 
nagyon érdekében állt, hogy Pozserovácznál a békealku mielőbb 
véget érjen. Június 25-ikén Magyarország képviselőit (báró 
Sándor Gáspárt és Antolics Jánost) is kizárta onnan, hogy a 
tárgyalást késlekedésök miatt ne kelljen halogatni. s Akkor már 
különben is húsz napja folytak a tanácskozások. A császári biz- 
tosok (gr. Virmond táborszernagy s Thalmann és Fleischmann 
haditanácsosok) már az első ülésen, június 5-íkén követelték 
Rákóczi, Bercsényi, Forgách, Csáky, Vay és Esterházy kiada- 
tását, hogy a császár kellően megbüntesse őket. A kongresszus, 
a melyen Velencze, Anglia és Hollandia követei is megjelentek, 
tizenöt napon át függőben tartotta ezt a kérdést, a melyet a 
török megbízottak (Ibrahim szilihdár, Mohammed effendi és 
Maurocordato oláh vajda) a nagyvezír elé terjesztettek. A nagy- 
vezír pedig kijelentette, hogy készebb megszakítani a tárgyalást, 
mint hogy elfogadjon olyan határozatot, a mely sérelmes a porta 
meghívott vendégére nézve és ellenkezik a vallás törvényeivel. 6 
Pozserováczon tehát a porta megbízottjai megmondták, hogy 
Rákofdsi-oglu a magas birodalom vendége és nem hogy bilin- 
csekbe verve, de még tisztességes alakban sem adják őt ellen- 
ségének kezébe. Ilyen becstelenséget semmi áron sem fognak 
elkövetni. 7 

Olyan nemes szavak, a miket a magyar nemzet sohasem 
feledhet el. 8 Mikor azután híre jött, hogy a spanyolok 35,000 
emberrel kötöttek ki Szicíliában s már Messzinát ostromolják, a 
császári követek nem erősködtek többé s Rákóczi és társai 
egyelőre megszabadultak a legnagyobb veszedelemtől, a kiada- 
tástól. Egyébiránt a tárgyalást oly titokban tartották, hogy a 



4 Mikes, 16. 1. 7 Rásid efendi. Kath. Szemle, 1903. 758. 

5 Feldzüge des Pr. Eugen, xvir. 337. 8 Tessének Rákóczi méltán írhatta, hogy 
A békeoklevélben szó sincs róluk. a szultán kitüntető módon bánik vele. 

6 Rákóczi önéletrajza, 342. Dangeau, xvn. 469. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 513 

fejedelem akkor még semmiről sem értesült biztosan. Meg volt 
győződve, hogy Ausztria elbizottságát a spanyol támadás alább - 
szállítván, a törökök jó békét köthetnek. Ezt azonban már belső 
politikai viszályaik s a kormány helyzetének bizonytalansága 
miatt sem remélhették. 9 A tárgyalásokat most már a meglevő 
állapotok, az uti possidetis alapján folytatták, s július 22-ikén a 
békét húsz pontban 24 esztendőre meg is kötötték. 10 Ennek XIV. 
pontja (a karlóczai béke 9. pontjának megfelelő módon) kölcsö- 
nösen eltiltja a rossz emberek, lázadó vagy elégedetlen alatt- 





[75. A POZSEROVACZI BEKÉ EMLÉKÉRME. 



valók befogadását; a XV. pont szerint pedig, «hogy a határok 
csendje és az alattvalók nyugalma semmiképpen se zavartassék 
meg : Rákóczi, Bercsényi, Esterházy Antal, Forgách, Vay Ádám, 
Csáky Mihály és más magyarok, kik a felséges római császár- 
nak (!) tartozó engedelmességtől elpártoltak és a háború idején 
ottomán területeken kerestek menedéket, az ottomán császárság 
területén tetszés szerint, de a végektől és a határoktól távol 
eső helyeken nyerjenek és kapjanak szállást ; feleségeik azonban 
akadály nélkül követhessék férjeiket és velők a kijelölt kerület- 
ben tartózkodhassanak)). 11 



9 U. o. 342—4- Purgstall, Geschichte des osmanischen 

J o Szövege Dumontnál, vur., I. r. 520— Reichs, ív. 161. s köv. 1. 

528. Katona, xxxvm. 371 — 392. Hammer- 1.1 Katona, xxxviu. 385. 

Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 65 



514 MÁRKI SÁNDOR 

A szultán már előbb egészen másképpen intézkedett. A hedsra 
1130. évében Redseb hó 15. napján (17 18 június 13-ikán) meg- 
hagyta, hogy «Rákóczi király » és udvari népe, valamint a magyar 
tábornokok számára magában Konstantinápolyban a tenger part- 
ján keressenek alkalmas lakásokat. Azonban két hét múlva a 
számukra kijelölt épületek leégtek s « mivel a tűzvész miatt most 
igen nehéz Isztambulban lakást találni», július 3-ikán a szultán 
megparancsolta, hogy Rákóczinak és kíséretének Szárt/eriben 
és Bójükderében rendezzenek be elegendő számú és egymáshoz 
közel eső lakásokat. 12 A fejedelem, kivel a szultán csak augusztus 
elején tudatta akaratát, csöndes intésnek vette ezt, hogy a 
birodalmat elhagyja; a kajmakámtól tehát e czélra újból lova- 
kat, szekereket kért. Megnyugtatták, hogy mindenről gondos- 
kodtak s legfőbb óhajtásuk, hogy kitűzze indulása napját. Augusz- 
tus 16-ikára tűzte ki, de a nehezebb podgyászokat s az építő 
mestereket már tíz nappal előbb elküldte. Mikor azonban a nagy- 
vezírhez szóló útlevelet kért ügyvivője, Horváth számára, a kaj- 
makám megizente, hogy majd csak akkor ad, ha elhagyja Driná- 
polyt s intette, hogy ne keressen ürügyet útja halogatására. 
A fejedelem augusztus 13-ikán fölindulva izente vissza, hogy 
idáig sem tartotta magát a porta hívatlan vendégének s nem 
tudta, hogy a portának olyan sürgős az ő utazása, a melyet 
különben ő már két hónappal korábban, a nagyvezír elutazása 
előtt siettetett. Most már tudja, mit akar a porta; s ezért becs- 
telenségnek tartaná, ha csak egy órával is tovább maradna és 
terhére lenne. Ebben a pillanatban is szívesen menne, de mivel 
kocsikról még mindig nem gondoskodtak, három napig vára- 
koznia kell. Három nap múlva néhány lovas cselédjével azon- 
nal elhagyja a várost s inkább a szomszédos erdőben várja meg 
többi cselédjét, mint hogy kelletlenül legyen a városban. 



1 2 Karácson Imre, Rákóczi lakása Kon- az állítását, hogy Rákóczi valaha Konstanti- 

stantinápolyban. Századok, 1910. 402—5. 1. nápolyban és pedig éppen az erdélyi ház. 

A szultánnak a szerájban meglevő két ren- ban lakott volna. Saussure állítását más 

deletével czáfolja Saussurenek (1. 254.) azt adatok sem igazolják. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 515 

A kajmakám a kapudsi útján azzal mentegetődzött, hogy ő a 
porta kedves és meghívott vendégét nem akarta kiűzni a város- 
ból, csak attól tartott, hogy a nagyvezír neki tulajdonítja a 
halogatást, mivel már jelentette, hogy minden készen áll az 
utazásra. A fejedelmet — kívánságára — meg is kérte a porta 
nevében, hogy három napig még maradjon. 13 

A bujdosók tehát csomagoltak. Könnyen ment : hiszen néha 
tíznek a holmija sem töltött meg egy szekeret. Mikes vagyona 
elfért egy szekérnek a negyedrészére. Ötven magyarnak mind- 
össze is csak öt lova volt; a kajmakám mindegyik alá adatott 
lovat vagy öszvért a császári istállókból. így azután — éppen 
Grosbois elhagyásának évfordulóján, augusztus 16-ikán reggel, 
napkelte előtt — Rákóczi Forgách Simonnal s ötvenedmagával 
odahagyta Drinápolyt, a hol néhány nap híjján I4 tizenegy hóna- 
pot töltött. 

Rendesen éjjel utaztak, s a rendkívül meleg nappalokat sát- 
rak alatt töltötték. Negyednap eléje jött az építőmester, a kit 
a kijelölt szállások megvizsgálása végett előre küldött. Leverő 
jelentését azonnal közölte drinápolyi ügyvivőjével, hogy a minisz- 
tereket rábírja a legszükségesebb javítások megtételére. Nem 
tudta még, a békekötés hogyan intézkedett róla; de ilyen mos- 
toha bánásmód után jót nem várhatott. Szomorúan folytatta 
útját Böjükdere felé, a hol laknia kellett. Társai nagy lemon- 
dással viselték sorsukat s a fejedelem bátorító, vigasztaló szavait 
csöndesen hallgatták. A kapudsi basa, a kit a kajmakámhoz 
akart küldeni, hogy jobb szállást és kíméletesebb eljárást kér- 
jen, nem teljesítette kívánságát, a mi Rákócziban azt a gyanút 
keltette, hogy őt és társait a bécsi udvar kedvéért tulajdonkép- 
pen száműzetésbe küldik. A kapudsi sürgette utazását, hogy a 
szultán lovait s drága áron fogadott szekereit máshova küld- 
hesse. Ezt talán csak a velők jött francziák nem bánták volna, 



13 Rákóczi önéletrajza, 343 — 5. tus 16. A 346. lapon csak tévedésből állhat 

[ 4 1717 szeptember 28. 1718 augusz- augusztus 13. 

65* 



516 MÁRKI SÁNDOR 

a kik most először ültek lóháton, s a bús magyarokat is meg- 
nevettették, hogyan megviselte őket a hosszú utazás és hogyan 
várták az állomásokat. A tizedik állomás augusztus 23-ikán 
Konstantinápoly alatt volt, a tizenegyedik és utolsó másnap 
Böjükdere, a hol lakniok kellett. 15 

Böjükdere s a vele északfelé egybeépült Szárijeri három 
patak közt a Kabatas-dagh lejtőségein a Boszporus legnyuga- 
tibb középső öble mellett az ázsiai partokkal szemben épült. 
Gyönyörű tekintet nyílik onnan a tengerre, Ázsiára és Thera- 
piára. Csöndes időben a tenger csodálatosan átlátszó; s egy 
hálóvonásra félmillió szkombrét is foghatnak benne. Az ősz igen 
szép s deczemberig is eltart. A poirász (boreas, északi szél) 
néha kellemetlen, de a lodosz (déli szél) nagyon kedvez a hajó- 
zásnak. 16 Százhúsz esztendő múlva egy bujdosó magyar I7 meg- 
dicsérte a két meredek hegy oldalain épült városnak ékes palo- 
táit és mezei lakásait, villáit. Azonban Rákóczi bujdosói egyet- 
len ép házat sem találtak a városban s inkább a déli rétségen 
ütötték fel sátraikat. Ezen a helyen idáig is többnyire száműzöt- 
tek laktak. A fejedelem számára kijelölt ház tárva, nyitva állt, 
s elpusztultak az ablakai, ajtói, padozata, lépcsője. Rákóczi érte- 
sítette a vele jött kapudsit, hogy a házat saját költségén állít- 
tatja helyre ; hozzon tehát építőmestert Konstantinápolyból, hogy 
a helyreállítás dolgát és költségeit megbeszélje vele. Remélte, 
a török mester költségvetése meggyőzi a nagyvezírt, hogy 
csakugyan romba küldte lakni. Az építő ki is jött a kincstartó 
kíséretében s egy kis vizsgálat után elhitetni akarták vele, 
hogy a ház lakható, hamarosan kijavítható s így beköltözhetik. 
A fejedelem bosszankodva válaszolta, hogy az bizony nem embe- 
reknek, hanem fecskéknek való lakás; s addig sátrak alatt marad, 
míg a nagyvezír jobb szállást nem ad. Már lóra is pattant, mikor 



is Rákóczi, 346—7- Mikes 17. 17 Szemere, Utazás Keleten, 1. 73.1830 

16 Moltke gróf levele Böjükderéböl augusztusában Széchenyi is töltött néhány 

1836. november 30. (Briefe über Zustánde napot a Konstantinápolynál jobb levegőjű 

und Begebenheiten in der Türkéi.) városban. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 517 

eléje jött a derék öreg bostandsi basa, a szultán palotáinak és 
kertjeinek főfelügyelője. Kijelentette, hogy a szultán kedves ven- 
dégének mindenben szolgálni kíván. A fejedelem megköszönte 
szívességét, de kilovagolt a szép kis rétre, hol társai rombadőlt 




176. SZULAK BASI, A SZULTÁN KAPITÁNYA. 

épületek közt, sátrak alatt tanyáztak s ugyancsak óvakodtak a 
skorpióktól. 

A bostandsi basa csakhamar utána izent, hogy küldjön 
melléje valakit, a kivel együtt alkalmas házat választhasson 
számára. A fejedelem teljesítette kívánságát, de másnap, 25-ikén, 
a kajmakám tudtára adta, hogy a nagyvezírtől kijelölt helyen 
kell laknia, hacsak át nem költözik az ázsiai Nikomédiába, a hol 



518 MÁRKI SÁNDOR 

Thököly lakott. Rákóczi keserűen válaszolt. Nem hitte volna, 
hogy száműzzék azért, mert eleget tett a szultán nagyon ünne- 
pies meghívásának; de ha ez a parancs, az erőszaknak nem 
állhat ellen. Az öreg bostandsi basa azonban most már maga 
jött látogatására s olyan szívesen, barátságosan ajánlotta fel 
jó szolgálatait, hogy megint csak melléje adta udvarmesterét, 
Sibriket, vegyék sorra még egyszer a falu házait. De a sok rom 
között most sem találtak szállást s a fejedelem megizente a 
nagyvezírnek, hogy kénytelen sátrak alatt maradni. 18 

Innen egy-egy három lapátos hajón, Mikes és mások, köny- 
nyen berándulhattak Konstantinápolyba, mely csak három óra- 
járásnyira volt ; vagy látogatást tettek a szomszéd faluban, Thera- 
piában, hol több követ nyaralt s Bonnacnak is háza volt. 
Bonnac azonban három hét alatt sem ért rá meglátogatni Rákó- 
czit, vagy inkább tőle várta a látogatást. «Abból pedig semmi 
sem lesz, — mondta Mikes 19 — mert urunk tudja, mi illendő.)) 
A fejedelem már csak azért sem mehetett, mert Bonnac nem 
akarta megadni neki a fejedelem czímet. A többiek szívesen 
fölkeresték Bonnac nyaralóját, hol a rendkívül kedves és jó 
háziasszony szívesen látta, vigasztalta őket. Mikes szerint olyan 
ez az asszony, mint egy darab nádméz, mint a jóféle gyöngy a 
többi gyöngy között. 20 Ura magaviseletét az a levél magyarázza 
meg, a melyet XV. Lajos király szeptember 9-ikén írt hozzá. 21 
A király elhitte, hogy nagyon kellemetlen a Rákóczi helyzete; 
de a most (augusztus 2-ikán) kötött londoni szerződésben a 
négyes szövetségben 22 megígérte, hogy eltávolítja országából mind- 
azokat az egyéneket, a kiket valamelyik szerződő állam lázadó- 
nak nyilvánított. Nem adhatja meg tehát Rákóczinak jövőre azt 
a menedéket, a melyet idáig élvezett államában. A nélkül, hogy 
ezt a nyilatkozatot az ő nevében megtenné, figyelmeztesse őt 



18 Rákóczi, 348—9. 2I Közli Angyal, 82. 

19 Mikes Törökországi Levelei, szep^ 22 Rákóczi nyilatkozata erről: Önélet- 
teraber 15., 18. 1. rajz, 341 — 2. és 1722. május 24-én Fiedler- 

20 Mikes, 18. nél, n. 514—5. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



519 



erre a kötelezettségre, kivált ha észreveszi, hogy visszakíván- 
kozik Francziaországba ; de enyhítse azzal, hogy remélheti a 
viszonyok változását. Értesse meg vele, hogy a katholikus (spa- 
nyol) király most háborút folytat a császárral; s nemcsak reá, 




177. XV. LAJOS. 



de különösen a két herczegre (Rákóczi fiaira) nézve is biztosabb, 
ha nem csatlakoznak egyik vagy másik félhez. így nem volna 
lehetetlen, hogy a császár, a ki mindenkor hajlandó volt ked- 
vezően gondoskodni róluk, a békekötés alkalmával belenyug- 
szik, hogy a spanyolokhoz mehessenek, a kik Rákóczi szemé- 
lyéhez és érdekeihez vannak fűzve. A király követének bölcseségére 
bízza, hogy Rákóczit figyelmeztesse mindezekre s lebeszélje a 
visszatérés gondolatáról. 



520 MÁRKI SÁNDOR 

Ekként tehát Francziaország is száműzte a fejedelmet. Össze- 
függött ez azzal az összeesküvéssel, a melyet barátai : Maine 
herczege és Polignac herczeg C ellamar e spanyol követtel szőt- 
tek, hogy az orléansi régens herczeget elfogják, Spanyolországba 
vigyék s franczia régenssé a spanyol királyt, helyettesévé pedig 
Maine herczeget kiáltsák ki. Majdnem ugyanakkor történt, hogy 
a császári követ sürgetésére Lengyelország is kiutasította a 
fejedelemnéty mivel urával, Rákóczival, a családi levelezést meg 
nem szakította. «Sok nyomorral látogattál meg, Istenem — írta 
a fejedelem 23 — s látogatni meg nem szűnsz.» Keserves volta 
franczia üzenet, aggasztó feleségének helyzete, a melyen nem 
segíthetett s kétségbeejtő a jövő, ha a spanyolok is kibékülnek 
a császárral ; mert a törökök, kik őt csak arra tartogatták, hogy 
az európai háborúban valamiképpen fölhasználják, azután kényök- 
kedvök szerint bánhatnak vele. De a bajok csak megerősítették 
a lelkét, 24 kivált mikor meghallotta, hogy a törökök nem adják 
ki öt a császáriaknak. A béke pontjait azonban még ekkor sem 
ösmerte ; nem tudta, nem hoztak-e róla valami titkos határozatot 
Pozserováczban s így jobbnak tartotta, hogy Böjükderében 
csöndesen várakozzék. 

A mint Böjükderében valahogyan elhelyezkedett, üdvözöltette 
Ibrahim nagyvezírt, de nem kért kihallgatást, hogy vissza ne 
utasítsák. A nagyvezírt Lohmann, a lengyel király török tolmácsa, 
Drinápolyban értesítette, hogy ura megbízásából Rákóczit is kell 
üdvözölnie. A fejedelem vágyva-vágyott vele találkozni, de jobb- 
nak látta, hogy ezt se sürgesse. Lohmannak Pápayval még 
Choczimban folytatott beszélgetéséből azt következtette, hogy 
a bécsi udvar a törökök szilárd magatartásán s a spanyol és 
egy fenyegető északi háború veszedelmén kívül 25 a lengyel 
király tanácsa következtében állott el kiadatása követelésétől. 
Mielőtt erről megbizonyosodhatott volna, megnézte Therapiában 



23 Rákóczi önéletrajza, 354. tudott KJement politikai cselszövéséről, 

24 U. o. 354—5. mely majdnem háborúba sodorta Porosz-, 
2 5 Ebből sejteni lehet, hogy Rákóczi Szász- és Lengyelországot. 




RAKOCZINE. 
(Dörre T. rajza a kassai múzeum festményéről.) 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 521 

a kajmakámtól felajánlott lakást, de azt lakhatatlannak találta. 
Megizente, hogy a két rossz közt választani nem tud és nem 
akar. Hozzanak rendbe valamely házat s belemegy ; a nagy vezír 
megérkeztekor így legalább nem mondhatják, hogy kényelmetlen 
szállásának ő maga az oka. A nagyvezír megkorholta a kajma- 
kámot; a szálláscsinálást a derék bostandsi basára bízta és 
szeptember 22-ikén «a bujdosó izraeliták a sátrak alól végre 
házakba szálltak)) : beköltöztek Jeniköibe. 26 



V. 
JENIKÖIBEN. 

— 1718 szeptember 22. — 1719 februárius 25. — 

herapiának tulajdonképpen déli folytatása a jeniköi villa- 
telep s délfelé összefügg Szteniával, melynek jó öblé- 
ből egy szép kis festett hajó három erős török evezővel 
mint a nyil vihette őket Konstantinápolyba. A bosztandsi basa 
elég kényelmes házakat jelölt ki a fejedelemnek és kíséretének, 
a melyből Böjükderében sokan megbetegedtek, ketten pedig 
meg is haltak. Mikes háza. éppen a tenger partján feküdt; ajta- 
jából egyenesen a csolnakba léphetett. Dicsekedett vele, hogy 
olyan szép házban lakik, mint egy főispán, pedig szűcs volt a 
gazdája; igaz, hogy a nagyvezír szűcse. Kevés holmijával fél- 
óra alatt mindenki beköltözhetett a maga szállására. Asztal, 
szék csak a fejedelem házában volt. Mire való lett volna nekik, 
bujdosóknak, a bútor, a kik ma itt, holnap másutt vannak ! És 
hátha még visszaviszi őket az Archipelagusban várakozó hajó 
Francziaországba . . .' 



26 Mikes, 19. Rákóczi, 349. A szerájban megvan a kőmíves számlája Rákóczi há- 
zának kijavításáról. Századok, 1910. 404. 
« Mikes, 19. 

Magyar Történeti Életrajzok. 1910. 66 




522 MÁRKI SÁNDOR 

Mikes egy kis széken írogatta végtelenül kedves és rend- 
kívül megható leveleit 2 s október 19-ikén a fejedelem is meg- 
kezdte vallomásai "írásának folytatását 3 attól az időtől fogva, 
a mikor Hullbe érkezett. November 9-ikén áttért törökországi 
útja leírására 4 s oly gyorsan haladt, hogy újesztendő napján s 
már majdnem naplószerűen folytathatta elmélkedéseit. 

Október 21-ikén kíséretével a konstantinápolyi kapu elé 
lovagolt s egy kertből, mint egyszerű érdeklődő, titkon nézte 
végig III. Ahmed szultán a hadjáratból, vagy inkább a béke- 
kötésből visszatérve, hogyan vonul be a fővárosba. 6 A fény s 
a gög hivalkodása inkább megvetést, mint vágyat keltett benne. 
Többre becsülte ennél a maga keresztjét és nyomorúságát. 
Szívében is ott volt az az érzés, a mi Petőfit később dalra 
fakasztotta : boldogtalan volt egész életében, csak az vigasztalta, 
hogy meg nem érdemelte. A hit mentette meg abban a küzde- 
lemben, a melyet a dicsvágy és a kétségbeesés tágas határai 
közt folytatott. 7 

Alig tért haza, váratlanul lepte meg a kapudsi basának az 
a jelentése, hogy a hazatért nagyvezír addig egy külföldi követ 
üdvözletét sem fogadja, míg vele nem találkozik ; s már másnap 
látni szeretné akár nyilvános, akár magánkihallgatáson. A feje- 
delem megköszönte barátságát ; azonban kijelentette, hogy díszes 
fogadtatás külföldieket illet : ő, mint barátja, fény nélkül, csekély 
kísérettel, magánkihallgatáson akar eléje járulni. Másnap három 
csolnakon «repült» Konstantinápoly kikötőjébe. Csauszok vár- 
tak reá, hogy a nagyvezír lovain vigyék be őt és hat udvari 
emberét. Mindez nagyobb fénynyel és feltűnéssel történt, mint 
óhajtotta. 

A nagyvezír, a szokott szertartások és üdvözlések után nem 
titkolta előtte, mint a porta barátja és beavatott embere előtt, 



2 U. o. 19. 6 Rákóczi, 350. Mikes a 20. lapon ér- 

3 Önéletrajz, 249. dekesen írta le a bevonulást. 

4 U. o. 302. 7 Önéletrajz, 355. «Tégy velem szent 
J U. o, 361. akaratod szerint. » 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 523 

hogy a szultán csak kényszerűségből kötött békét. Nem volt 
elegendő hadi fölszerelése és katonasága, pedig a spanyolok 
támadásától jót remélhetett. Rákóczinak azonban a szultán nagy 
barátja maradt, s a németek tolakodó kívánságát nem teljesítette, 
mert őt mindig kedves vendégének tekinti. A fejedelem ezt 
megköszönte. Belátja, hogy a békekötés után a fényes portának 
nem igen használhat ; de reméli, hogy a nagyvezír gondoskodni 
fog róla békében és háborúban egyaránt. Azután hosszasan 
beszélgettek az európai dolgokról s kérdésére a nagyvezír kije- 
lentette, hogy a lengyel király tolmácsával találkozhatik. A feje- 
delem biztosította, hogy még nem beszélt s örül, hogy csak 
ezen fogadtatás után beszélhet vele. Biztosan tudja, hogy a bécsi 
udvar fél attól a határozottságtól, a melylyel a porta őt párt- 
fogásába vette s most a lengyel király közbenjárása mellett akar 
vele kibékülni. Azonban szeretné erre nézve a nagyvezír barát- 
ságos tanácsát hallani. Ibrahim észrevette, hogy azt akarja meg- 
tudni, személyére történt-e valami titkos megállapodás; tehát 
semmiképpen sem válaszolt egyenesen. Azt mondta, jobb, ha 
figyelemmel kíséri, mi lesz az északi háború vége. A fejedelem 
ezt bizonytalannak tartotta s megjegyezte, hogy a lengyel király 
küldöttjét nem bocsáthatja el válasz nélkül. A nagyvezír óvato- 
san annyit mondott, hogy a porta mindig becsüli Rákóczit s ha 
fejedelemsége helyreállítására nem vehette is rá a németeket, 
kész békességben közbenjárni, hogy annak legalább egy részét 
visszaadják. A fejedelem figyelmeztette, hogy nincs szó öröklött 
uradalmairól, a melyeket neki már sokszor felajánlottak. Letett 
hitéhez képpest követeli, de nem kéri Erdélyt s annak megosztá- 
sát sem fogadhatná el. De mivel most már ösmeri a porta fel- 
fogását, a maga ügyét a barátságos keresztény uralkodók útján 
ogja szorgalmazni. 8 

Ezzel ért végett a másfélórai kihallgatás, mely megmutatta, 
hogy a politikai világ még mindig számolt vele. Pár nap múlva 



8 Önéletrajz, 356—8. 

66* 



524 



MARKI SÁNDOR 



Lohmann, a lengyel küldött, levélben értesítette, hogy csak úgy 
keresheti föl, ha Rákóczi újabb kérésére megengedik, hogy 
hozzámehessen. A fejedelem bosszankodva felelte, hogy ezt a 
nagyvezír már megengedte s föl sem teheti, hogy visszatartson 
tőle valakit, mert ő a portának nem alattvalója, nem foglya,, 
hanem vendége. Lohmann tudja, mi a megbízatása s mikor hajtsa 
végre ; az ő dolga csak az, hogy ha jön, kihallgassa. Csak úgy 
fogadja, ha el van látva királyi meghatalmazással ; de figyelmez- 
teti, hogy előterjesztései dolgában a porta megkérdezése nélkül 
nem határozhat. A küldött erre fölkereste, királya üdvözletét s 
baráti köszöntését átadta, de politikai nyilatkozatot hosszas be- 
szélgetése alatt nem tett. Magyar-, Török- és Francziaország 
számüzöttjét bántotta a csalódás, de nem faggatta a követet; 
megköszönte királya jóindulatát s elbocsátotta. 

Valószínű, hogy a küldött azért nem tette meg a várt 
nyilatkozatot, mert Klement szélhámossága akkor már kiderült 9 
s az északi háború veszedelme megszűnt. Másik nagy, de nem 
váratlan csalódása az volt, hogy, Toulouse gróf levele szerint,, 
valóban nem szabad visszatérnie Francziaországba. Ezt a franczia 
királynak a császárral kötött szövetsége kívánja így. A régens 
azonban továbbra is barátja marad s azt tanácsolja, hogy Spa- 
nyolországba menjen, hol a megígért franczia évdíjat pontosan 
megkapja. 10 Azonban mire ez a levél Jeniköibe érkezett, a régens 
elfogatta Cellamar el és Boissimenei ; Maine herczeget Doullensbe, 
feleségét Dijonba, Polignac bíbornokot egy flandriai kolostorba, 
Pompadourt, Saint-Geniezt a Bastilleba csukatta, másokat pedig 
száműzött, mert deczember 8-ikán kiderült, hogy Francziaországot 
spanyol uralom alá akarták juttatni. 11 Boissiménet ki is végez- 
ték, a miért Rákóczi önmagát vádolta, mert egy (kétségkívül 
az összeesküvésre vonatkozó) politikai titkot mondott el neki. 12 

9 A Fáma (1719. ccxxi. 392 — 5.) Kle- lippe V. a la couronne de Francé, az 

ment János Mihályt Rákóczi volt kabinet- Alberonira vonatkozó életrajzok, valamint 

titkárának nevezi. St. Simon stb., legújabban pedig Piépape 

10 Rákóczi önéletrajza, 359—360. (La duchesse du Maine, 1910.) 144 — 211. 1. 

11 Geffroy, Sur les prétentions de Phi- 12 Önéletrajz, 414. 



II. RÁKÓCZI FERENCZ 



525 



Franczia barátjai közöl sokan részesek voltak az összeesküvés- 
ben, de a toulousei gróf nem támogatta bátyja nagyravágyó 
törekvéseit. 13 Hü maradt s kétségkívül Rákóczit is védelmezte 
olyan gyanúsítások ellen, mintha egyetértett volna a frondeur- 
ködökkel. Erre nagy szükség volt, mert Rákóczi több levelet írt 
az orléansi herczegnek, hogy megakadályozza a francziáknak a 
spanyolok ellen a császárral való szövetséget. 14 Aznap, a melyen 
Anglia háborút izent Spanyolországnak, V. Fülöp pedig 



az 




I78. A SZERASZKIERAT KAPUJA ÉS TORNYA. 

orléansi herczeg ellen fölkelésre szólította a francziákat, a feje- 
delem egész áhítattal végezte karácsonyi ájtatosságait. 

Minden másképpen történt, a hogy idejöttekor remélte. Az 
ígéretekből semmi sem valósult meg. Legjobban sajnálta, hogy 
elzárták előle a grosboisi kellemes magányhoz vezető utat. 
Hónapról-hónapra a « hitetlenektől)) kellett kenyeret kérnie. Még 
cselédeit sem tudta illendően eltartani. Többé a keresztény feje- 
delmekben sem bízhatott. Boissiméne visszahívatása óta a spanyol 
király még jelét sem adta érdeklődésének. Európában egy talp- 



3 St. Simon, xvi. 158—9. 



14 Önéletrajz, 360. 



526 MÁRKI SÁNDOR 

alattnyi földre sem számíthatott, a melyen a bécsi udvar üldö- 
zései elől biztosnak érezhette volna magát. Karácsony elmultával 
mégis visszatért lelkének nyugalma. 15 «Mert szegénynek drága 
kincs a hit: tűrni és lemondni megtanít.)) Öt azonban csak tűrni 
tanította meg; lemondani sohasem. 

Mostan már közelében volt Bercsényi Miklós is, a ki csalá- 
dostul deczember 15-ikén érkezett Konstantinápolyban 6 Össze- 
függhet érkezésével, hogy a fejedelem találkozni óhajtott Ibrahim 
nagyvezírrel, a ki vejének, a főkanczellárnak házában, deczember 
29-ikén fogadta is őt. 17 Ibrahim sokáig elbeszélgetett vele; kérte, 
legyen meggyőződve barátságáról, a melyről ismételten biztosí- 
totta. Kijelentette, hogy a portától elvárhatja, el is kell várnia 
a megfelelő ta'ínt (pénzsegélyt). Említette, hogy á császárt észak 
felől új háború fenyegeti ; de, mint őszinte ember, bizonyos hírek 
nélkül nem akarja őt reményekkel kecsegtetni. Jól tenné, ha az 
európai ügyekről alapos és hiteles értesüléseket szerezne s barát- 
jait, a keresztény fejedelmeket is megnyugtatná a porta szán- 
déka felől. Első sorban az oroszokat, a kiket az angolok hábo- 
rúra ingerelnek a törökök ellen. A németeknek mindenesetre 
tets